Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

Véget ért a VSZ külügyminiszteri bizottságának ülése Várkonyi A Varsói Szerződés külügy­miniszteri bizottsága ülésé­nek befejeztével kedden köz­leményt adtak kh * A Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bi­zottságának ülése az együtt­Péter hazaérkezett működés és a teljes, kölcsö­nös megértés légkörében zaj­lott le. A Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bizott­ságának következő ülését 1985. júniusában Varsóban tartják. * Várkonyi Péter kedden ha­zaérkezett Berlinből, ahol a Berlinből Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságá­nak tanácskozásán vett részt. A fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Karl- Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Lemondott a Le Monde igazgatója Béke és Szocializmus Nemzetközi tanácskozás André Laurens, a Le Mon­de igazgatója kedden dél­után benyújtotta lemondását, mert a lap újságírói, akik a részvények 40 százalékával rendelkeznek, elutasították a pénzügyi nehézségek áthida­lására kidolgozott tervét. A fizetések és bérek csök­kentése ellen a múlt héten kétnapos sztrájkot folyta­tott a lap adminisztrációs részlege és a Le Monde — amire történetében még nem volt példa — e sztrájk miatt két napon át nem jelent meg. Hétfőn közgyűlést tartottak a lap újságírói s nagy többsé­gük elutasította az igazgató szanálási tervét. André Lau­rens ezek után kedden, az üzemi bizottság ülésén be­nyújtotta lemondását. De­cember 20-ra rendkívüli köz­gyűlést hívtak össze, hogy megválasszák a lemondott igazgaató utódát. (MTI) Urban sajtóértekezlete Ái autóbaleset véletlen Az az autóbaleset, amely­ben életét vesztette a Po- pieluszko-ügyben nyomozó két magas rangú belügyi tiszt, véletlen volt — jelen­tette ki keddi nemzetközi saj­tóértekezletén Jerzy Urban, a lengyel kormány sajtószó­vivője. Ebben az ügyben nincs semmi rejtély — mondta, s emlékeztetett arra a körül­ményre, hogy a teherautó so­főrje nem menekült el a bal­eset színhelyéről, az odaérke­ző rendőrök pedig biztonság­ba helyezték a személygép­kocsiban szállított nyomozati anyagokat. A varsói ellenzéki pap meggyilkolásának ügyében egyébként a tárgyalást a helyileg illetékes toruni vajdasági (megyei) bíróság folytatja majd — jelentette be Urban. A vádiratot fel­tehetően még december első felében megküldi az ügyész­ség a bíróságnak. A vádlot­taknak — a belügyminiszté­rium három tisztjének, mint közvetlen tettesnek, valamint a BM egyik csoportfőnök­helyettesének, mint felbújtó- nak — már van védőügyvéd­je, közölte a szóvivő. Ismét szóba került a len­gyel-amerikai kapcsolatok kérdése, minthogy az ameri­kai külügyminisztérium szó­vivője nemrégiben kijelentet­te, Washington kész a kap­csolatok javítására, ha pozi­tív lépéseket tapasztal Len­gyelország részéről. Jerzy Urban erre azt válaszolta, hogy Lengyelország érdekelt a jó viszony helyreállításában, s reagálni fog az Egyesült Államok konstruktív lépé­seire. Kilencven kommnista és munkáspárt képviselőinek részvételével kedden a lap szerkesztőségének épületében nemzetközi tanácskozás kez­dődött a Béke és Szocializ­mus című elméleti és tájé­koztató folyóirat munkájáról. Az MSZMP-nek a tanácsko­záson részt vevő küldöttségét Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára vezeti. Amióta a Béke és Szocia­lizmus 1958-ban először meg­jelent, most hetedszer tarta­nak ilyen széles körű tanács­kozást a lapról, amely a marxista—leninista gondol­kodás kollektív fóruma, a kommunista és munkáspár­tok tapasztalatcseréjének or­gánuma. Az 1981-ben tartott legutób­bi találkozó óta eltelt idő­szakról Jurij Szkljarov fő- szerkesztő számolt be. Kedden szólalt fel Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, aki a többi kö­zött megállapította, hogy az imperializmus militarista kö-* reinek hibájából a nemzetkö­zi helyzet jelentősen kiélező­dött. A Szovjetunió külpoli­tikája — amint arról számos javaslata és kezdeményezése tanúskodik — arra irányul, hogy az-egyenlőség elve alap­ján konstruktív párbeszéd alakuljon ki az Egyesült Ál­lamokkal a leszerelés és az enyhülés kérdéseinek széles köréről. A Szovjetunió síkra- száll a, nukleáris fegyverzet csökkentéséért és végső so­ron amellett, hogy Európa váljék mentessé az atomfegy­verektől Nógrád megye felszabadítása 4. a sikeres átfirés Ha nehezen is, de elérke­zett a várt pillanat, 1944. de­cember 5-e 9 óra 30 perc, és a front tüzérsége „bekopo­gott” Nógrád megyébe. .. A ködös reggeli csendben egy­szerre csak felhangzott a „katyusák” győzelmes zenéje. E' volt a jel a tűz megnyitására, és ezt követően borzalmas erejű tűz zúdult a németek állásaira. Sumilov vezérezre­des, a 2. gárdahadsereg pa­rancsnoka visszaemlékezésé­ben így jellemezte a tüzérsé­gi előkészítést: ,,A 7. hadsereg megfigyelő- állása három és fél kilomé­ternyire helyezkedett el az első vonaltól. A figyelőállás- bo! döbbenetes kép tárult a szemlélő tekintete elé. Több mint 1500 löveg ontotta meg­szakítás nélkül a tüzet az el­lenség védelmi vonalaira. A légvédelmi ütegek ugyanak­kor szintén földi célpontokat söoörtek végig sorozataikkal.” A köd ellenére kis — hat­nyolc gépes — csoportokban egymás után húztak el a szovjet csapatok fölött Gorju- nov vezérezredes 5. légi had­seregének harci gépei és bombázói, hogy lépcsőzetesen támadják az ellenséges tám­pontokat és ellenállási cso­mópontokat, valamint az élő erőt és harci technikát. A né­metek peremsávja fölött, s még messzebb a látóhatár széléig több kilométer széles­ségben a robbanások valósá­gos falat emeltek, füstfüg­gönyt vontak. A megszakítás nélküli tü­zérségi tűz 45 percig tartott és 10 óra 15 perckor fölröppen­tek az égre a rakéták, a tü­zérség előre helyezte tüzét, és mintegy vezényszóra a pe­remsáv egész hosszában fel­hangzott a harsány kiáltás: — A hazáért... Sztálinért... előre!... Hurrááá... Megindult a roham. A hit­leristák az első védelmi vo­nalukban a tüzérségi tűztől jelentékeny veszteséget szen­vedtek. A ködös, esős időben váratlanul indított támadás meglepte az ellenséget, a sá­ros talaj viszont ugyancsak megnehezítette. az előnyomu­lást. Bármennyire is felszán­tott azonban a tüzérség az előkészítés és a roham támo­gatása közben körös-körül mindent, a lövészárkokból mégis erős tűz fogadta az előretörő harcosokat. A hátsó vonalakból ugyancsak gép­puskatűz, és beásott harcko­csik tüze próbálta meg a földre kényszeríteni a táma­dó szovjet gyalogságot. A támadás az elkeseredett, szívós védekezés ellenére, mindinkább teret nyert. A megsebesült, demoralizált né­metek megadták magukat. Százak és százak hevertek holtan a lövészárkokban és a harcmezőn. Szafiulin altábor­nagy 25. gárda lövészhad­testének csapatai Heréd felé törtek előre, ahol azonban az ellenség második védelmi vonalába ütköztek, és ismét fellángoltak a harcok. Hason­ló szívós ellenállás állta útju. kát Versegtől délre Lazko ve­zérőrnagy 30. lövészhadtesté­nek is, ahol a fasiszta csapa­tok visszavonulóban harcko­csikkal, rohamlövegekkel és páncélozott csapatszállító jár­művekkel erős ellenállást ta­núsítottak, és ennek követ­kezményeként a támadás üte­me lelassult. Ennek ellenére a harc sike­res volt, és a délelőtt folya­mán a szovjet csapatok mint­egy 12 km szélességben és 3—6 km mélységben áttörték az ellenség mélyen tagolt vé­delmét. A sikerben nagy sze­repe volt az 5. légi hadsereg­nek is, melynek csatarepülői a támadás első napján — a kedvezőtlen időjárás ellenére — mintegy 800 felszállást haj- tottag végre, s ezek több mint fele a csapatok közvetlen tá­mogatását szolgálta. A harcokra Sumilov vezér- ezredes így emlékezett vissza: „A rendkívül intenzív tüzér­ségi előkészítés után táma­dásba indultak a harckocsizok és a gyalogság, s déli 12 órá­ra megértek a feltételek arra, hogy az ütközetbe bevethessük a 6. harckocsi-hadsereget Malinovszkij marsall ki is adta a parancsot a támadásra”. A 25. gárda lövészhadtest csapatai mögött 14 órakor 2 NŰGRÁD - 1984. december 5., szerda Koii'ztanfYin C'ernvenko fogadta Armand Hammert Téma: szovjet—amerikai kapcsolatok Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke kedden Moszkvában megbeszélést folytatott Ar­mand Hammerrel, az Occi­dental Petroleum Corporati­on igazgató tanácsának elnö­kével. A megbeszélésen egyebek között szó volt arról, mié’t nem kielégítőek jelentig a szovjet—amerikai kapcsolatok, s milyen úton lehetne norma- lizálni azokat. Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta, hogy követke­zetes politikájának megfelelő­en a Szovjetunió egyenlő és jó kapcsolatokat kíván az Egyesült Államokkal a köl­csönös tisztelet és egymás törvényes érdekeinek figye­lembevétele alapján. A Szov­jetunió a kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztését támo­gatja minden téren, ideért­ve a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat is. Ez utóbbi­ak fejlesztéséhez azonban előbb el kell távolítani a bő­vülést akadályozó, mestersé­gesen kialakított gátló ténye­zőket. Armand Hammer a HH1­kozón rámutatott arra, hogy az amerikai üzleti körök ér­dekeltek a két ország viszo­nyának normalizálásában. A maga részéről megértéssel szólt a szovjet álláspontról, és megerősítette: folytatni fogja személyes erőfeszítéseit a szovjet—amerikai kapcsola­tok megjavítása érdekében. Csernyenko végezetül meg­köszönte Hammernak azokat az eredeti dokumentumokat — Marx és Lenin leveleit — amelyeket az amerikai üzlet­ember ajándékozott a Szov­jetuniónak. (MTI) Lettországi beszélgetések (II.' Egy művészházaspár Rigában Riga tulajdonképpen kissé rideg éghajlati viszonyai el­lenére is vidám, színesen ka­vargó nagyváros a Balti-ten­gerbe ömlő Daugava folyó és a rigai tengeröböl által határolt területen. Ilyenkor ősszel természetesen sötéteb- bek a tónusok, dermedteb- bek a színek, a gyakori esők, a reggelenként menetrend­szerűen érkező köd, a csí­pős tengeri szél bizony visz- szatereli az embereket a jól fűtött lakásaikba. A műem­lékekben gazdag óváros, az évente ezernél több hajót fogadó tengeri kikötő kör­nyéke, de még a világhírű rigai üdülőközpont — Jur­mala — dünéi, fenyveserdöi, évente háromszázezer vendé­get fogadó gyógyüdülői, für­dői sem csábítják úgy a ven­dégeket, mint nyáron, ami­kor valóban a Baltikum gyöngyszemeként vonz, csá­bít, villog, virul a város. Szerencse, hogy a rigaiak kevésbé zárkózottak, mint a szomszédos svédek, norvégok. Lakásuk ajtaja nyitva áll, szívük könnyebben kitár ül - kozik, ha új barátra, isme­rősre találnak. Így kerültem közelebbi kapcsolatba a köz­társaság, sőt egész Szovjet- unió-szerte ismert művész­házaspárral — Lilita és Pe- teris Postazzsal. A férfi fes­tőművész, felesége a szőnyeg­szövés, a, gobelinek mestere. Mindketten elvégezték a lett művészeti akadémiát, de az „akadémiai” jelleg egyáltalán nem érződik művészi látás­módjukon, alkotói módszerei­ken, festményeik. szőtteseik merőben modern és folyama­tosan változó kifejezésmód­ján. Peteris voltaképpen saját bevallása szerint is végig- kóstolta a század szinte va­lamennyi művészeti irányza­tát. Ma már eljutott oda, hogy a köztársaság legtekin­télyesebb művészegyéniségei közé sorolják aki sajátos ka­rakterű új iskolát teremtett a lett piktúrábán. Öt idézem: — Az évszázados hagyomá­nyokat ápoló akadémia ne­veltje vagyok. Ez alapvető­en befolyásolta útkereső évei­met. Nagyon szerettem és tu­datosan utánoztam Picassót, kacérkodtam a szürrealizmus­sal is, nem áll messze tőlem az absztrakció sem, sőt... Vagyis, ha megkérdeznek, voltaképpen csak azt tudom elmondani művészi látásmó­domról, módszereimről, hogy a húszadik század második felének művészetét képvise­lem. Ez a korszak nagyon bonyolult, sok összetevője van, folyamatosan megújul, mint minden más a világon... Lilita Postazs a lett nyelv ízes kifejezésével takácsmú- vésznek vallja magát. Ezt a mesterséget tanulta, és az im­már klasszikusnak számító Rudolf Heimratnak — a lett )Vy $ •* * •>V.\ -- ** . támadásba indultak a harckocsizok és a gyalog­ság. .. megindultak Volkov altábor­nagy 9. gárda gépesített had­testének harckocsizó és gépe­sített dandárai, a 30. lövész­hadtest mögött pedig 13 órakor Szavoljov vezérőrnagy 5. gárda harckocsi-hadtestének T—34- esekkel ellátott harckocsi- dandárai. .. A 6. gárda harckocsi-had­sereg hadtestei eredetileg a következő feladatokat kapták: A 9. gárda gépesített had­test a 34. páncéltörő-tüzér dandárral, a 357. légvédelmi­tüzér ezreddel, valamint a 70. műszaki zászlóaljjal — miután a 25. gárda iövészhadtest egy­ségei elérik a Nagykökényes— Verseg terepszakaszt — lép­jen ütközetbe Heréd—Nagy­kökényes—Erdőtarcsa—Va- nyarc útvonalon, és a nap vé­gére érje el a Galgaguta— Nógrádsáp terepszakaszt. A 5. gárda harckocsihad­test a 67. műszaki zászlóalj­jal — miután a 30. lövészhad­test gyalogsága eléri a Nagy­keresztes—Verseg terepsza­kaszt — lépjen ütközetbe Tú­ra—Verseg—Kálló—Ácsa útvonalon és foglalja el Ácsa és Csővár körzetét. A harckocsihadtestek ter­vezett csapásának fő iránya lényegében a 8. és 6. német hadsereg csatlakozását követte, ahol az ellenségnek bevethető tartaléka nem volt. Ennek ellenére a németek heves ellen­állást fejtettek ki. Nehezítette a támadók helyzetét a mély, felázott talaj is... Mindez azonban csupán lassította a támadás ütemét, de feltartóz­tatni már nem tudta. A gya­logság sorain átgördülő harc­kocsik és rohamlövegek az­tán véglegesen eldöntötték a csata kimenetelét és megte­remtették a harcászati siker kimélyítésének lehetőségét. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János művészi gobeliniskola meg­teremtőjének javaslatára — kezdett el a művészi gobelin­szövéssel foglalkozni. Két év­tizedes alkotó tevékenységgel a háta mögött, ma már ott tart, hogy a lett szövőművé­szet egyik megnyitásaként, ki­emelkedő . műv-észegyénisége- ként emlegetik. Kritikusa, Alberto Bel na­gyon találóan írja róla, hogy a szakmai tudás és a tapasz­talatok. valamint a művészi alkat szerencsés találkozása teszi szuggesztívvé, sajátossá Lilita Postazs művészetét. Minden művén érződik — márpedig nagyon termékeny munkát végez —, hogy szív­vel, szívesen alkot, maga is örömét leli a szövésben, a pannok, textil képek, a go­belinek tervezésében, elkészí­tésében. — A gobelinszövésben ugyan a rajz a meghatározó, de fontos a színek, a vi­szonylag merev fonalak, szö­vetek, vásznak megmunkálá­sa is — mondta Lilita Pos­tazs. Lilita mind á Két: területen otthonos, ragyogó terveit nagy tökéllyél valósítja meg. maga végzi a munka minden fázisát. A színek ötven-száz év alatt fokozatosan elhalványodnak majd, nagyobb hangsúlyt ad­va a rajznak, a kontúroknak, de a múzumok még sokáig, évszázadokig megőrzik a go­belin valamennyi jellegzetes összetevőjét. Akinek viszont megadatik, hogy a múzeumok behatárolt világa mellett, a mindennapi élet környezet­rendszerében találkozhasson alkotásaival, annak kettős az öröme, mert ezrekkel és száz­ezrekkel tudja érzékeltetni azt az örömöt, amit a szépség, a megalkotott mű jelent számá­ra. Lilita Postazs gobelinjei ott láthatók a köztársaság szá­mos középületében, de nagvon kapósak a magánvásárlók kö­rében is. — A szövés ősi művészet — vallotta Lilita Postazs be­szélgetésünk során. — Olyan ősi, mint az emberiség, mint az ősi dalok, legendák vilá­ga, legszebb népdalaink kap­csolatba hozhatók a szövéssel, amely kezdettől fogva az asszonyok, lányok fontos fel­adatai közé tartozott. Ahogyan az ősi dallamok fennmarad­tak, úgy mentette át a szövés az emberi munka, a múlt öt­vözetének ősi motívumait. Ép­pen ezért a gobelin őrzi talán a leghívebben a letűnt nem­zedékek művészi tradícióit, természetesen művészileg újjáteremtve, újrafogalmazva azokat. Később láthattam azt a készülő nagyméretű falisző­nyeget, amelyet a győzelem negyvenedik évfordulóján rendezendő köztársasági ki­állításra szánt. Táncoló fiatal lányok életörömét szőtte gy;;r>- jú és analinfesték segítségé­vel csodás szépségű gobelin­etűddé Lilita Postazs. Alkotásait , nézve szinte érzi az ember a művésznő ke­zének melegét, szívének dob­banását. Nőalakjaiban tulaj­donképpen saját magát ábrá­zolja, a győzelemmel és a sza­badsággal élni tudó lett nők öntudatát, életét és életörö­mét. Vasvári Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom