Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-02 / 283. szám

A közelmúltban került beüze melésre a Salgótarjáni Vason tödé és Tűzhelygyárban egy Guttmann típusú öntvénytisztító berendezés, amely nagymértékben hozzájárul a nehéz fizikai munka csökkentéséhez. Ezzel párhuzamosan javul az öntvény minősége és növekszik a formázó gépsor termelékenysége. Januártól változások várhatók LMSiért Ksíroscslt a háztáji sertések ? Zsírosak a háztáji udvarok- lalatok a pénztárukban. Elő- hogy az egyforintos felár ya- ban hizlalt sertések. Régóta szőr a sertések átvételénél, lóban nem ellensúlyozza a mondogatják ezt a húsipari mert a kistermelők állatait költségek növekedését, de nem szakemberek, ám mostanáig nem vágás után minősítik, s alig tettek valamit a megvál- ha úgy tetszik, „totóznak” a toztatásáért. Januártól meg- minőséget illetően. Később a törik a jég, s anyagilag is feldolgozásnál újra hátrányos tik. S ha a vágóhidakra a jö- ösztönzik a kistermelőket a helyzetbe kerülhetnek, mert a vőben valóban csak fehér ser- húsminőség javítására. Egy zsíros részek értéke alacso- tések forint minőségi felárat fizet nyabb kilogrammonként az ipar a kistermelőknek a fehér hús- sem t^pg^ek idáig a húsipar sertesek értékesítéséért. A bánatával, ők saját helyzetü- „tarka sertesek ara sem lesz |{ön igyekeztek javítani. A fel- a korábbinál alacsonyabb, de vásárlási árakat ismerték, s a tiszta „feher állatokéit, 0Zj. js tudták, hogy akkor lesz amelyek a jobb husminoseget nagyobb hasznuk, ha olcsób- nvés'/áliTtok' értékesítésével "is hordozzak, többet kapnak a ban hizlalnak. Ezért olcsóbb "yeszaUatok értekesitesevel is hizlalok. takarmányozási választottak, aminek pedig az „„X" a kovetkezmenye, hogy las­sabban híznak az állatok, s A hír mindenképpen örven- jobban zsírosodnak. Így is detes a kistermelőknek, ám az annyi pénzt kaptak kilogram- ösztönzés nemcsak nekik ked- monként állataikért, mintha intenziven. s drágábban hiz- ^eTménves lalták volna azokat. ereomenyes AZ ÖSZTÖNZÉS KÉNYSZERE is erre hivatott. A minőségi felárat ugyanis a fehér hús­sertések értékesítéséért fize­kerülnek, egységesebb lesz az állomány, s a minőség A kistermelők persze mit 62 ÍS 6gyik fel" A minőségi felár fizetésével nincs is vége az intézkedé­seknek. A húsipari vállalatok folytatják az úgynevezett ko­cakihelyezési akciót, tehát te­vez. Kényszer is lett a kister­melők buzgalmának elismeré­se, szorgalmuk támogatása, hi­szen meghatározó szerepük van a hazai sertéstartásban. Tavaly 5,1 millió sertést érté­kesítettek, a nagyüzemek pe­dig csak 4,7 milliót. A kister­JOBB TENYÉSZÁLLATOKAT A holtpontról tehát csak úgy lehet elmozdulni, ha a módszereket següik a jobb húsminöséf?ű módszereket sertések elterjesztését. Ez akkor lehet eredményes, ha az apaállatok tartását is kézbe veszik, hi­szen mint az eddigi tapaszta­latok bizonyítják, a kpcakihe- lyezés önmagában nem lehet A kistermelők udvarában bizonytalan te- nvészértékű apaállatok van­nak, amelyek további haszno­sítása csak ronthatja az állo­mány minőségét. Egy felmé­rés szerint az apaállatoknak kistermelők anyagilag is érdé- mintegy 40 százaléka nem fe­lel meg a követelményeknek. Tennivaló tehát bőven van melők nélkül tehát több mint keltek a minőség javításában. felére csappanna a sertéstar- a kilogrammonkénti egyfo- _ .............. ......... .......... t as az országban. Ez semmi- rintos minőségi felár az első még, s ezeket ismerik is a keppen nem lenne kedvező az lépcsője ennek. Sokan azon- szakemberek. Az ösztönzés fo­orszagnak, hiszen a hústerme- ban kétkednek sikerében. Vé­les exportérdekeltségű ágazat, leményük szerint nem ellen­s a külpiaci egyensúly javítá- súlyozza a termelési költsé­sanak egyik fontos eleme. gek növekedését, hiszen keve­Az exportban való érdé- sebb zsír akkor várható a kéltség azonban feltételezi, sertéseken, ha intenzívebb lesz hogy a hazai termelők is ér- a hizlalás. A szakemberek egy része tárgyilagosan elismeri, dekeltek legyenek a húsminő- seg javításában. S ezt érezni­ük kell a kistermelőknek is, hiszen a külpiacon senki nem kérdezi, hogy a sertést a ház­tájiban vagy a nagyüzemben hizlalták. Ott az egyöntetűen jó minőséget követelik meg, s a magyar exportőröknek eh­hez kell alkalmazkodniuk. Ezt pedig csak akkor tehetik meg, ha már a termelők is gondol­nak a piacra, s a sertéseket úgy tartják, takarmányozzák, hogy azok feldolgozás után feleljenek meg a vásárló kö­vetelményeinek. De nem kell elhagyni az ország határát sem ahhoz, hogy a túlságosan zsíros ser­tésre panaszkodjon a vásárló. A hús itthon is megdrágult az elmúlt esztendőkben, tehát a hazai fogyasztók is joggal kí­vánják meg, hogy pénzükért jó minőségű árut kapjanak. Másként fogalmazva. karaj helyett ne zsíros húst mérjen a hentes. NEM VOLT ÉRDEKÜK Elsőként valóban a sertés- fartők tehetnek azért, hogy elégedettek legyenek a hazai vásárlók, s kelendőek legye­nek a magyar húskészítmé­nyek a világpiacon. A feldol­gozásnál ugyan lefaragható a hizlalás hátrányainak egy ré­sze, de ezt csak a gyártás gaz­daságosságának rovására tehe­tik meg a vállalatok. A ta­pasztalatok szerint az első osztályú sertéseken mintegy 10—12 kilogrammal több szín­bús van. mint a neevedo>-#- tályúakon. s ezt a különbsé­get kétszer is érzékelik a vál­kozása sem csak rajtuk mú­lik, hiszen először annak anyagi fedezetét kell megte­remteni. Ezt pedig most nem könnyű megtenni, hiszen a világpiaci árak nem ismerik el a hazai törekvéseket. V. Farkas József K i mondja; hogy minden reggel egyforma? Én ugyan nem. Itt van ez a mai is. Tőlünk vagy nyolc­vanméternyire légvonalban Miklós barátom már nem úgy ébredt, mint akár teg­nap. Nem bizony. Mára ugyanis kétgyerekes apa. Teg­nap reggel, vagy talán éjjel született második fia, aki a Bálint nevet kapta. Zsuzsa, a felesége már egy hete be­vonult a kórházba. Neki meg az a reggel volt egészen más, mint a többi. Igaz. már ne­hezen cipelte terhét a min­dennapok lépcsőzésében le a harmadikról, föl a harmadik­ra, de azért mégis láttam el- szontyolodását, amikor az ABC előtt nekem bejelentet­te. Pedig készült rá, pedig megszabadult a lépcsőzéstől, és mégis. Amikor kimondta: kórházba megyek, már szí­vesen visszacsinálta volna az egészet. Aztán megjelent az arcán az, amit csak az anyák arcán láthatni. Öröm? Nem, valami más, valami olyasmi, ami nekünk, férfiaknak föl sem fogható, legföljebb meg­próbáljuk magunkat beleérez- ni. A gyerek jelent meg az arcán, aki hamarosan meg­születik. Hát most már megszületett. Gyaraoodott a lakótelep. Ha­marosan tudtára is adja majd a szomszédoknak, mert, ha a gyomrát késlekednek tele­tömni, no, lesz akkor haddel- hadd. Az ám. Két hónapja sincs még, hogy innen, az- abla­kómból átláttam Miklósék ablakára. Most már nem. Űjabb négyemeletes panel magasodik az égnek, elzárva minket a „kétkezi” kommu­nikációtól. Ebben az épület­ben otthonhoz jut majd vagy ötven család: központi fűtés, hideg-meleg víz, kényelem. Hová tűnt el az a szép csa­ládi ház a helyéről? Nemrég még itt állt a furcsa süvegé­vel a Jókai utca sarkán. Hi­ányzik. Vajon hány balassa­gyarmati ház hiányzik már a városbelieknek? S vajon hány épült a helyükön? Szomszéd Imre írja: „A 2779 lakóházból 196 teljesen rom­ba dőlt és sok megrongáló­dott...” Negyven esztendeje ennek. Az a Jókai utcai ház se volt még több, mint negy­venéves. Csakhogy útjában áll egy nagyobb épületnek. — Oda a múltam egy da­rabja! — legyint Pista bácsi, aki —, ha lakóhelyét kérde­zik — csak a lakótelep felé bök: a Nógrádin fiacskám. Többet nem hajlandó nyilat­kozni, mert neki minden ház egyforma, meg aztán nem ál] rá a szája, a „D jelű épület, kettes lépcsőház, harmadik emelet nyolcas” megnevezésű lakcímekre. — Bírnám még a cipeke­dést, alig múltam hetvennégy, de hát mért cipekednék, ha nem muszáj? Inkább lebal­lagok a Vasutasba sakkozni, hasznosabban telik az idő. Itt ismerkedett meg a köz­gyarmaté. S vajon 18 számol« ta az elmúlt esztendők sok­sok milliós társadalmi mun­káját? Azt is, amit áehol sem véstek márvány táblába, s nem is fognak, mert, aki vé­gezte, nem a „tábláért”, ha­nem a városért tette. A Lenin-lakótelep házai az elsők között valók voltak. Oda még az olajkályhát, meg a szenest tervezte a tervező. Amit viszont elfelejtett: a fűtőanyagot tárolni kell va­lahol. Erre még jött a ha­zai „olajárrobbanás”, ami­nek következtében megszapo­rodtak a házak közötti fa­rakások. Első fölzúdulásá­ban a tanács még a zsebbe ponti fűtés áldásaival (és ál- datlanságaival), mondogatja is: úri sorsom van, fiam. Ott volt a tömegben, amikor az új ABC-t átadták, s az elsők között fogott kosarat, hogy szétnézzen a temérdek áru között. Igaz, csak .egy pakli dohányt vett, mert a cigaret­tasodrásról nem tud lemon­dani. Neki a reggel úgy kéz- nyúlást tartotta célszerűnek, dődik, hogy lesétál a boltba, megveszi a fél liter tejét, két kiflijét, eltereferél a pénztá­rossal. aztán megkerüli a ját­szóteret és amíg megreggeli­zik, nézi a konyhaablakból az odakinti nyüzsgést, Iványi Laci alighanem az­zal ébred ma is, hogy első útja a kisszobóban levő gye­rekkádhoz vezet. Vajon meny­nyi víz van benne? Három éve öntözi őket az áldás, mert valakik beázó tetővel koronázták a lakótelepi há­zat. Három éve nem akadt senki, aki végre kijavítaná a tetőt. A két srác — kilenc- és hétévesek — már úgy köz­lekednek ebben a lehetetlen helyzetben, mintha a világ legtermészetesebb dolga ez volna. Vajmi keveset vigasztalhat­ja őket, hogy negyven eszten­deje egy más reggel kezdő­dött az akkori megyeszék­hely életében is. Kivált a hatvanas évek derekától ka­pott lábra Balassagyarmat, hiszen három ötéves terv alatt három és fél ezer lakás épült! Ma hat és fél ezer otthonban ébrednek reggelen­te az emberek, Berta Róbert, a tanács osz­tályvezetője így fogalmaz: — Vitán fölül áll, hogy szükség volt a sok lakásra és nagy tempóban folytak az építkezések. Sok mindennel, akkor apróságnak tűnő dol­gokkal nem értek rá törődni. Ma viszont ezek az aprósá­gok jelentenek komoly ter­heket. A mennyiség mellett másodlagos volt a minőség, az infrastruktúra elmaradt, lépéshátrányba került. Fölzárkózás? De mennyire. Elég csak a röpke számve­tést végezni: a sok kis sza­tócsbolt helyett ma tisztessé­ges áruház áll a Kossuth La­jos utca sarkán. Hirtelen csak hat nagyobb élelmiszer- bolt jut eszembe a város kü­lönböző pontjain. Lakótelepi ház nem épülhet csatorna nél­kül, ahhoz pedig szennyvíz- tisztító szükséges, a bővítése jövőre befejeződik. Fiatal még a Dózsa iskola is, de a tisztességes ivóvizet ki ne fe­lejtsem... Persze, ez az ide­gennek nem túlságosan ér­dekes, ilyen fejlődésről má­sutt is számot adhatnak. Ez a fejlődés azonban Balassa­November utolsó hetéig a Nógrád megye irányában elő­nyomuló szovjet csapatok —• állandó heves harcok köze­pette — lényegében elérték a németek által kiépített és megerősített „Karola” állá­sok vonalát. A jobb szárnyon Managa- rov altábornagy 53. hadsere­gének csapatai, november 24- én estig, szorosan felzárkóz­tak az Andornaktálya—Eger- szólát—Sírok—Mátrafüred— Ötházhuta—Abasár terep­szakaszra... Ugvanakkorra — tőlük balra — Plijev altábor­nagy lovas és gépesített ala­kulatai az ellenség heves el­lenállását megtörve, a néme­teket a Gyöngyösoata—Rózsa- szentmárton—Lőrinci vo­nalra szorították vissza, és Apc és Lőrinci között elérték a Zagyvát. Ez utóbbi manőver kedve­zően hatott Sumilov vezérez­redes 7. gárda hadserege fő erőinek támadásánál. A had- seresnarancsnok átcsoporto­sította csapatait, és sikeres támadás után november 26- án felszabadította Hatvant, maid a következő napokban az arcvonalát fokozatosan a Lőrinci—Kartal—Aszód vo­nalra tolta előre, és ezzel a frontvonal Lőrincinél Nógrád megve akkori határa in belül húzódott. Malinovszkij marsall ekkor úgy látta, hogy a csapatok át­csoportosítása. az élő erőkben és a harci-technikai eszkö­zökben ^szenvedett veszte­2. November vége a íront túloldalán ségek pótlása és megfelelő tartalékok képzése harc köz­ben már nem oldható meg, ezért a főparancsnokságtól engedélyt kért a front bal szárnyán levő három hadse­rege támadó tevékenységének ideiglenes leállítására. A fő­parancsnokság ehhez hozzá­járulását adta. Ezt a leállást értelmezte MALINOVSZKIJ marsall — a front parancsnoka — Sztálingrádnál altábornagyként a 66. hadsereg parancsnoka volt... 1942 decemberében már, mint a 2. gárda hadsereg parancsnoka, vett részt Pau­lus tábornok bezárt csapata­it felszabadítani akaró Menn- stein páncélos áttörési kísér­letének felszámolásában... — tévesen — úgy a német Kurszknál vezérezredes, a hadvezetés, hogy a szovjet délnyugati front parancsnoka. támadás kifulladt, és a front a Mátra—Cserhát vonalában megmerevedett. Pedig hát erről szó sem volt, sőt, november 27-én már nagyban folyt — a kapott di­rektíva szempontjait figye­lembe véve — a Budapest északnyugatról való bekerí­tését célzó, új támadási terv kidolgozása... Hevesben, a front parancsnokának főha­diszállásán mindennaposak voltak a hadseregek, hadtes- már tek parancsnokai, akik régi harcostársként léptek be pa­rancsnokukhoz egyeztetni tá­madási terveiket. De kik is voltak ezek a megye felszabadításában olyan nagy szerepet játszó parancs­nokok? A marsalli csillagot a jassi— kisinyovi áttörés után kapta meg 1944. szeptember 10-én. SUMILOV vezérezredes — a 7. gárda hadsereg parancs­noka —, vezérőrnagyként a 64. hadsereg élén Sztálingrád védője volt. ő fogadta Pau­lus és vezérkara kapituláció­ját. A gárdista címet elért hadserege 1943 közepe óta viseli a 7-es számot. KRAVCSENKO vezérez­redes — a 6. gárda harcko­csihadsereg parancsnoka — ugyancsak a sztálingrádi har­coknál tette ismertté nevét. Ő volt az, aki a 4. harckocsi­hadtest parancsnokaként be­zárta a gyűrűt a várost ost­romló német hadsereg körül. PLIJEV altábornagy nevé­vel 1942 januárjában talál­kozunk először a Moszkvát védő csapatoknál, amikor Vo- lokalamsznál vezérőrnagy­ként átvette a 2. gárda lo­vashadtest parancsnokságát... Ugyancsak régi. sok csatát megjárt parancsnok volt MA- NAGAROV altábornagy az 53. hadsereg, és TROFIMEN- KO vezérezredes a 27. had­sereg parancsnoka, valamint a front más‘magasabb egysé­geinek vezetői is. És a régi­ek mellett felnőttek az újak, mint például SZAVOLÍOV vezérőrnagy, aki 1944. au­gusztus 21-én vette át az 5. gárda harckocsihadtest pa­rancsnokságát, vagy KRUZE vezérőrnagy, aki szinte köz­vetlenül a Nógrád megyei fel­szabadító harcok előtt vette át a 24. gárda lövészhadtest vezetését. De méltóak voltak pa­rancsnokaikhoz beosztottjaik és a harcosok is, akik sok nehéz csatában kovácsolód- tak megbízható, ütőképes egy­ségekké... Nem egy alegység, (azaz, a büntetést), de mos­tanában nem hallottam ha­sonlóról. Azok a lakótelepi­ek nem tehetnek a szűkös­ségről — és alighanem meg­született egy hallgatólagos kompromisszum. A Lenin-lakótelepen nincs tehát központi fűtés. A NÖG- RÁD hirdetéseit böngész­ve, gyakorta találkozom olya­nokkal, akik innen „kintről” befelé igyekeznek a városba.' Csoda? Nem. Tetten érhető a jobbra törekvés, hiszen a Nógrádi Sándor nevét viselő lakótelepen „bent” kényelme­sebbek, tágabbak — és, ami a fő — központi fűtésesek a lakások. Aki teheti, eladja a régit és próbál drágábbat ugyan, de kényelmesebbet ke­ríteni. A balassagyarmati em­ber aligha különbözhet lénye­gesen a határon belül élő többi magyartól. Szemben, a minket Mikló- séktól eltakaró panelház előtt mozgolódnak. Kezdődik a munka. Igaz. a csengő hétkor szólt, s most már negyed nyolc is elmúlt, de vagy öt lapátos csak ácsorog egy gö­dör körül. Mi lehet a gond­juk? Ássanak-e tovább, vagy nem elég éles a lapát? Nem az én dolgom. Csak eszembe jut, ha maguknak építenék azt a házat, akkor is támasz­kodnának reggelente a lapát­nyélen ? N agyobbik fiammal elin­dultunk az óvodába. A negyedikről kocogunk lefelé. A földszinti lakás előtt megáll. — Apa, hol van a néni? —> int fejével az ajtó felé. — Elköltözött — mondom, s restellem a hazugságot. Pontosan persze, magam sem tudom, hogyan halt meg né­hány hete a tolókocsis asz- szony, de a pletykákra gon­dolva, kicsit felelősnek ér­zem magam érte. Talán töb­bet is tehettem volna, mint,' hogy néha-néha hoztam a boltból ezt-azt, ha megkért. Eggyel kevesebben vagyunk már a lakótelepen. Azaz, mégsem. Holnap megjönnek Zsuzsáék a szülészetről. Bá­lint elkezdi a lakótelepi éle­tet. Vajon mire nő föl? ö mire emlékszik majd negy­ven év múlva? Hortobágyi Zoltán de hadosztály, hadtest, sőt hadsereg viselte a büszke „gárdista” címet, s igen sok tiszt és katona gimnasztyor- káján, vagy zubbonyán volt ott a már megfakult zöld szalagon az emlékérem, bizo­nyítva, hogy viselője ott har­colt Sztálingrádnál, s azóta űzi. hajtja maga előtt — im­már magyar földön — a né­met fasisztákat... Igen sokan viselték a megfakult, vagy még új piros és arany sávo­kat, jelezve, hogy az illető a harcok során könnyebben, vagy súlyosabban megsebe­sült... A régiek közül alig-alig volt olyan, akinek mellét le­galább egy, de inkább több érdemérem, vagy érdemrend ne díszítette volna, s nem egy viselte közülük büszkén a „Szovjetunió Hőse” kitün­tetés aranycsillagát. És most ezek a parancsno­kok és harcosok mind gyak­rabban keresték fel tájéko­zódás céljából csapataik pe- remsávját. A törzsek a légi és egyéb harcászati felderítés alapján tájékozódtak az el­lenséges csapatok elhelyez­kedéséről és tüzéreiéről, és ezek figyelembevételével hoz­zákezdtek a konkrét támadá­si tervek kidolgozásához. Ki­jelölték a támadási sávhatá­rokat, s kiadták a parancsot az erők visszavonására. Dr. Gáspár János | NÓGRÁD - 1?84, december 2., vasárnap $ ♦v ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom