Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

Befejeződtek a magyar—szovjet kormányfői tárgyalások Losoncai Päl DéBkelet-Üzsiáfecs utazott r (Folytatás az 1. oldalról) fejlett szocializmus magyar- országi felépítése feladatainak megoldásán, az ország nem­zetközi pozícióinak megszilár­dításán, a két párt és állam szövetségének megerősítésén. — A szovjet—magyar kap­csolatok megbízható alapja, az SZKP és az MSZMP szo­ros kapcsolata, szilárd elköte­lezettsége a marxizmus—leni- nizmus és a szocialista inter­nacionalizmus eszméi iránt — hangsúlyozta Konsztantyin Csernyenko. — Meggyőződésünk, hogy e kapcsolatok a jövőben is tö­retlenül fognak fejlődni. Sok­oldalú kapcsolataink hozzájá­rulnak az új társadalom épí­tésével összefüggő nagy és sokrétű feladatok megoldásá­hoz, a szocializmus pozíciói­nak megszilárdításához, a né­pek biztonságának és békéjé­nek megerősítéséhez. A szovjet vezető szívből gratulált Lázár Györgynek, a kitüntetéshez, és jó egészséget, sikereket kívánt a magyar kormányfőnek a szocializmus javára, a szovjet—magyar ba­rátság további fejlesztéséért végzett felelősségteljes mun­kájában. Lázár György köszönetét mondott a megtisztelő kitün­tetésért, s a két ország kap­csolatait méltatva kijelentet­te: a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió évről évre nek, a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának mé­lyek a történelmi gyökerei. — Népünk emlékezetében őrzi és büszke rá, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom védelmében száz­ezernyi fia harcolt. Számon tartja, hogy a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásával elsőként követte oroszországi osztálytestvéreinek példáját. Hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulójára készülve hálával emlékezünk azokra a szovjet hősökre, akik kiűzve a fasiszta megszállókat, elhozták népünk számára a szabadságot, és soha nem fe­lejtjük azt az önzetlen támo­gatást, amit az élet újrakezdé­séhez kaptunk a Szovjetunió­tól. Szocialista építőmunkánk­ban ma is kiemelkedő szerepe van annak, hogy eszméink és céljaink azonossága alapján állandóan fejlődik, az élet minden területén egyre tar­talmasabbá válik országaink együttműködése, erősödik és mind bensőségesebb lesz a magyar és a szovjet nép in­ternacionalista, testvéri barát­sága. A Szovjetunió Miniszterta­nácsa hétfőn, a Kremlben ebé­det adott Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének tiszteletére. Az ebéden Nviko- laj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Lázár György pohárköszöntőt mondott. — tevékenységében harmoni­kusan ötvözi a nemzeti és az internacionalista érdekeket. A továbbiakban a szovjet kor­mányfő egyebek között kifej­tette : — A szocialista építő mun­ka alkotó feladatait országa­inknak különlegesen bonyolult nemzetközi helyzetben kell megoldaniuk. A felelősség ezért teljes egészében a nem­zetközi imperializmust terheli. Az Egyesült Államok és szö­vetségesei, akik célul tűzték ki a katonai fölény elérését és azt, hogy mindenkinek és min" denütt diktálják saját akara­tukat, nem akarnak lemonda­ni a militarista irányvonalról, amely a fegyverkezés fokozá­sára, konfrontációra, más né­pek és országok belügyeibe való durva beavatkozásra irá­nyul. A szocialista közösség országai ezzel szembeállítják saját konstruktív irányvonalu­kat, amely a nukleáris háború megakadályozására, a fegy­verkezési verseny megfékezé­sére, az általános béKe és biz­tonság megszilárdítására, a nemzetközi együttműködés előmozdítására irányul. — Jövő tavasszal, az egész haladó emberiség megemléke­zik a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójáról, amely győzelemben a szovjet nép döntő szerepet töltött be. A jövő év jubileumi év a test­véri Magyarország számára is. Az országnak a fasizmus alól való felszabadítása óta eltelt negyven évben az élet minden területén gyökeres változások mentek végbe, amelyek sok kimagasló eredményt hoztak. Ezek Magyarország munkás- osztálya, szövetkezeti paraszt­sága és dolgozó értelmisége nagy erőfeszítéseinek eredmé­nyei, s bizonyítják forradalmi élcsapatuknak, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak he­lyes politikáját. — A mostani találkozóra is azzal a megbízatással érkez­tünk, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség múlt évi szovjetunióbeli látogatásakor született megállapodások szel­lemében újabb intézkedése­ket kezdeményezzünk orszá­gaink közelebbi és távolabbi időszakra szóló együttműködé­sének elmélyítésére. — Magunkról szólva el­mondhatom, belpolitikai éle­tünk kiegyensúlyozott, dolgo­zó népünk szorgos munkával készül a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusára és arra, hogy méltó módon megünnepelje hazánk felszabadulásának 40. évfordu­lóját. A gazdasági építő mun­kában erőfeszítéseink arra irá­nyulnak, hogy a vártnál nehe­zebb feltételek között is mi­nél jobban megközelítsük azo­kat a célokat, amelyeket je­lenlegi ötéves tervünkben tűz­tünk magunk elé. Megkezdtük a KGST csúcstalálkozóján és a XXXIX. ülésszakon elfoga­dott állásfoglalások végrehaj­tását. Intenzíven folytatjuk az 1986—1990-es évekre szóló népgazdasági terv kidolgozá­sát. Terveink megalapozásá­ban semmi mással nem pó­tolható szerepe van a Szov­jetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműkö­désünk fejlesztésének. Ezért tölt el őszinte örömmel, hogy — amint az mai megbeszélé­sünkön ismét kifejezésre ju­tott — kölcsönös a szándék, hogy még szorosabbá tegyük országaink kapcsolatait, még inkább elmélyítsük népeink testvéri barátságát. A nemzetközi helyzetről szólva Lázár György kijelen­tette, hogy a Magyar Népköz­társaság, akárcsak a Szovjet­unió és a szocialista közösség többi országa, alapvető fel­adatának tekinti a szocialista építőmunka békés feltételei­nek biztosítását. A mai nem­zetközi körülmények között, amikor az Egyesült Államok és a NATO szélsőséges, mili­tarista körei nyíltan a kato­nai erőfölény megszerzésére Délután a moszkvai ma­gyar nagykövetségen Lázár György átnyújtotta Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertaná­csa első elnökhelyettesének, külügyminiszternek a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét, amely- lyel őt az Elnöki Tanács a magyar és a szovjet nép test­véri barátságának elmélyíté­se, a béke és a szocializmus ügyének előmozdítása terén szerzett kimagasló érdemeinek elismeréseként, 75. születés­napja alkalmából tüntette ki. A kitüntetést átadva a Mi­nisztertanács elnöke többek között elmondta: Előzményei voltak annak, hogy Bandur Gyula, a salgó­tarjáni szél,medence egyik legjelentősebb ellenállócso­portjának vezetője megbízta a két fiút a fegyverszerzés­sel. A kommunisták — Ban- dúr Gyula, bátyja Bandur Jó­zsef, a fia Bandur Árpád, György Béla (egyik legalapo­sabb informátorom), Bodnár László, Oczel Béla és János, Szomszéd gy. József, Jakab Nándor, Lengyel Tusi István, hogy csak néhányat említsek — politikai szervezkedésen túl, a fegyveres ellenállásra is ké­szültek. Az volt a tervük, hogy a nógrádi hegyekben szétszórt menekülteket, szö­kött katonákat, bujdosó bá­nyászokat összefogják. Ekkor már Kazár, Kisterenye, Nagy- bátony, Nagyoroszi, Somoskő környéke tele volt ellenállók­kal, akik egyelőre tervszerűt- lenül és egymástól függetle­nül, legtöbbször rátermett ve­zető nélkül csatangoltak, de már ezzel is háborgatták, bi" zonytalanná tették a németek közlekedését a front felé és on­nan vissza. Az iskola a Bandur-cso- port számára Kistarcsa volt. Horthyék tanították meg őket az ellenállás szükségességére, Rajk László magyarázta a po­litikai érveket és most ma­guk szerezték meg hozzá a fegyvert. Szinte fordulópont volt a Bandur-csoport tevékenysé­gében 1944, október 15., ami­kor Horthy rádiószózatban kért fegyverszünetet a Szov­jetuniótól. Képviselői már Moszkvában tárgyaltak és a németek azonnal erélyes in­tézkedésekhez folyamodtak. Lefegyverezték a számukra nem megbízható magyar ala­törnek, amikor az új ameri­kai közép-hatótávolságú ra­kéták telepítése következté­ben megnövekedtek a világ­békét fenyegető veszélyek, minden eddiginél fontosabb­nak tartjuk szocialista közös­ségünk egységének erősítését, a nukleáris katasztrófa elhá­rítását szavatoló erőegyensúly megőrzését. A Minisztertanács elnöke hangoztatta: — Teljes mértékben szoli­dárisak vagyunk a Szovjet­unió külpolitikájával, mara­déktalanul támogatjuk béke- kezdeménvezéseit, köztük Konsztantyin Csernyenko elv­társnak a fegyverkezési haj­sza megállítására, a világhely­zet megjavítására tett leg­utóbbi javaslatait. A Varsói Szerződés közösen kidolgozott állásfoglalásaival összhangban valljuk, hogy a nemzetközi helyzet kedvezőtlen folyama­tai visszafordíthatok. Egyez­tetett külpolitikai irányvona­lunkat képviselve állhatato­san azon munkálkodunk, hogy magunk is hozzájáruljunk a feszültség csökkentéséhez, az államok közötti egyenjogú kapcsolatok fejlesztéséhez. Végezetül Lázár György hangot adott annak a meg­győződésének, hogy a Moszk­vában hétfőn megtartott szí­vélyes légkörű tárgyalások, pártjaink és népeink akara­tának megfelelően újabb ösztönzést adnak testvéri ba­rátságunk erősítéséhez, gvü- mölcsöző együttműködésünk további elmélyítéséhez. — Ez a kitüntetés mély megbecsülésünket és tisztele­tünket fejezi ki ön iránt, aki­nek neve elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió bé­keszerető lenini külpolitikájá­val, a tartós béke. a népek szabadsága, függetlensége és társadalmi haladása ügyével. — Népünk őszinte elisme­réssel adózik az ön több mint negyedszázados eredményes tevékenységének, amelyet a szovjet diplomácia vezetője­ként fejt ki az élet minden területére kiterjedő magyar— szovjet együttműködés elmé­lyítéséért és népeink barát­ságának erősítéséért. Lázár György végezetül tolmácsolta Andrej Gromikó­kulatokat. Érthető, hogyNóg- rádban és környékén erőtel­jesebb volt a magyar alaku­latok megbénítása, mert Fa­ragó és társai itt lépték át a frontot, hogy Moszkvába utaz­zanak, Horthy személyes megbízatásával. A Somoskőújfalui magyar egységet is lefegyverezték. Ennek szemtanúja volt a Bandur-csoport két fiatal fel­derítője: Bandur Árpád és György Béla. A magyar kato­nákat sorbaállítottak és ve­zényszóra kellett lerakniok a fegyverüket a német tábori csendőrök előtt. Az egyik magyar zászlós vonakodott ezt megtenni. György Béla így mondta el az epizódot: — Távolabbról figyeltük, hogy mit csinálnak a néme­tek. Az ismert szavakat hal­lottuk szüntelen, hogy... „Schnell!” és azt, hogy... „Los, los!” Egyszóval, nagyon sür­gették a magyarok fegyverle­tételét. A zászlós elég magas, szikár férfi volt, azt hangoz­tatta (beszélt németül és a taglejtéseiből, viselkedéséből könnyen következtettünk a szóváltás tartalmára), hogy ő nem teszi, nem teheti le a fegyverét. Felmutatta két uj­ját, hogy ő felesküdött a tisz­ti becsületére. A német tábori csendőrök azonban mit sem törődtek vele. — Kapott két pofont és azonnal elszállt az eskü ha­tása. Ezután beterelték őket egy pajtába és ott őrizték. Losonczi Pál az Elnöki Ta­nács elnöke és felesége hétfőn elutazott délkelet-ázsiai kőr­útjára. Űtjának első állomá­sa az Indonéz Köztársaság, ahová Suhárto köztársasági elnök hívta meg. Az Elnöki Tanács elnökének kíséretében van Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Rév La­jos, az. OKISZ elnöke. Nagy Gábor külügyi, és Melega Tibor külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Losonczi Pál búcsúztatására a Ferihegvi repülőtéren meg­jelent Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, va­lamint Várkonyi Péter kül­ügyminiszter. Jelen volt Chim Nguon a Kambodzsai Népköz­nak az MSZMP Központi Bi­zottsága. az Elnöki Tanács és a Minisztertanács jókívánsá­gait, s külön Kádár János személyes üdvözletét. * Lázár Györgyöt, a Minisz­tertanács elnökét hétfőn a Kremlben fogadta Konsztan­tyin Csernyenko. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A szívélyes és elvtársi lég­körű megbeszélésen a felek nagyra értékelték a két párt, a két nép és a két ország kapcsolatainak jelenlegi szín­vonalát. Az időszerű külpoli­tikai kérdések megvitatása so­rán Lázár György és Konsz­tantyin Csernyenko kifejezés­re juttatták eltökéltségüket, hogy a jövőben is a szocia­lista közösség tagállamai egy­ségének és összeforrottságá- nak erősítésére, a szocialista országok sokoldalú, gyümöl­csöző együttműködésének to­vábbfejlesztésére törekszenek, és erőfeszítéseket tesznek an­nak érdekében, hogy megva­lósuljon a testvéri országok­nak a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételét célzó irányvonala. Lázár György és Konsztan­A fiatal „felderítők” azon­nal mindenről jelentést tet­tek Bandur Gyulának. A fegyverszerzésből ekkor azért nem lett semmi, mert a né­metek számítottak az ellenál­lásra, és erős őrizettel vették körül a házat, ahol a fegyve­reket tartották. A jelenet viszont elegendő volt arra, hogy tovább báto­rítsa az ellenállókat. Erőt éreztek maguk mögött a le- fegyverzett, de fegyvertele­nül is konokul ellenálló ma­gyar katonákat. A fegyvereket nem akar­ták nyugalomra kárhoztatni a németek és a magyar, most már nyilas hatóságok. Mint szerte az országban, itt is meg akarták szervezni a le­venték harcát. Egy német major arról szónokolt a fia­taloknak egy vasárnap a mi­se után, hogy... — Majd mi megmutatjuk. Mint a dicső Hitler Jugend testvérei, megvédjük Salgó­tarjánt, a hazát, Budapestet és Németországot. Vasárnaponként fegyverfo­gásra tanították a leventéket, először csak fapuskával, ké­sőbb igazi puskát is kaptak, de soha nem használták. A német őrnagy beígérte, hogy hamarosan bevetésre men­nek a partizánok ellen a he­gyekbe, de erre már nem ke­rülhetett sor. Katonai fegyel­met tartottak a leventék kö­zött és mindennapos jelenség volt a karóhoz kikötött fia­tal sápadt arca. társaság budapesti nagyköve-, te, Nguyen Lung, a Vietnami Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete. Kasman Djajasasmita, az Indonéz Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és kísérete —■ úton Indonéziába — hétfőn délelőtt rövid időt Kuvaitban töltött. A repülőtéren Abdul­lah al-Rushaid közmunkaügyi miniszter fogadta. Az Elnöki Tanács elnöke rövid megbe­szélést folytatott a kuvaiti politikussal a repülőtér dísz- várótermében. A gép ezután Bombay felé folytatta útját. A magyar államfő, felesébe és kísérete az indiai nagyváros­ban tölti az éjszakát, majd kedden — ma^var idő szerint a hajnali órákban — foly­tatja útját Dzsakarta felé. (MTI) tyin Csernyenko megbeszélé­sei megerősítették az MSZMP és az SZKP, a magyar és a szovjet kormány teljes nézet­azonosságát valamennyi meg­vitatott kérdésben. Munkalátogatását befejezve Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke a kíséretében le­vő személyekkel együtt hét­főn elutazott Moszkvából. Miniszterelnökünket a vnu- kovói repülőtéren Nyitolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke búcsúz­tatta. * Lázár György. Moszkvából1, hétfőn este hazaérkezett Bu­dapestre. Kíséretében voltakt Faluvégi Lajos, az Országos Tervhivatal elnöke, Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettesei, valamint Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszter és Roska István kül­ügyminiszter-helyettes. A kormány elnökét a Feri­hegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter fogadta. Jelen volt Ivan Aboimov követ­tanácsos, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője is. A tárgyalásokról közlemény jelent meg. Bandur Árpi és György Béla tartották a kapcsolatot az események, és a csoport között. Naponta változott a kép. Kezdetben nagy erővel vonultak a németek Miskolc, Kassa irányába, azután egy­re sűrűbben jöttek visszafelé a szerelvények. A Bandúr- csoporthoz négyfelől hozták a hírt a „hivatalos” és „fél- hivatalos” hírvivők. így ju­tott a fülükbe, hogy az Ipoly völgyében és a Balassagyar­mat—Vác vasútvonal mentén gyakoriak a vonatkisiklatások, a szerelvényrobbantások. Ki volt a szervező? A partizá­nok? Talán az Adler-csoport, bár a partizánok törzse je­lentése szerint Ádlerék in­kább Losonc és Rimaszombat között bolygatták a németet Északról gyorsan megkap­ták a hírt: Nógrádi Sándor alezredes és törzse útban van a salgótarjáni szénmedencébe. Rövidesen ide érkezik. Mikor, hol találkoznak? Erre még nem volt akkor határozott tervük. A frontról, Kassa, Miskolc irányából is kedvező híreket kaptak. A szovjet csapatok erőteljesen megindultak és a magyar partizánok tevé­kenysége zavarja a németek utánpótlását. Most már egyre világosabb lett a Bandur-csoport előtt: fegyvert kell szerezni ahhoz, hogy ők is hasznosan töltsék el az időt, amíg megérkez­nek a szovjet csapatok. És a fegyverszerzésre —. ha bizonyos áldozatvállalással is rövidesen alkalom nyílt... G. Gy. (Foty tatjuk) gazdagodó együttmuködese­NyikoSaj Tyihonov pohárköszöntöíe Ä szovjet kormányfő el­mondotta: — Országaink vezetésének képviselői között minden ta­lálkozás újabb előrelépés a gyümölcsöző szovjet—magyar viszony fejlődésében, kifejezé­se a testvéri kapcsolataink és sokoldalú együttműködésünk további szélesítésére és elmé­lyítésére irányuló kölcsönös törekvésnek. — A Szovjetunió és Ma­gyarország közötti testvéri ba­rátság és szoros együttműkö­dés egész életünknek, a szov­jet és magyar emberek mun­kás hétköznapjainak elvá­laszthatatlan részévé lett. Ez­zel magyarázható kapcsolata­ink szélessége és sokszínűsé­ge. Ezzel magyarázható, hogy mindig újabb és újabb lehe­tőségeket tárunk fel együtt­működésünk szélesítésére és tökéletesítésére, hatékonyságá­nak növelésére. — Mai találkozónkon átte­kintettünk egész sor fontos kérdést országaink gazdasági együttműködésének további el" mélyítésével, a következő öt évre szóló népgazdasági ter­vek koordinálásával kapcso­latban. Pontosan meghatároz­tuk együttműködésünk fejlesz­tésének számos fontos irányát, látjuk azokat a konkrét fel­adatokat, amelyeket együtte­sen nagy eredménnyel fogunk megoldani a két ország nép­gazdasága, a kommunista és a szocialista építő munka ügyé­nek javára. — Meggyőződésünk, hogy nem sok idő elteltével megál­lapodásaink új egyezmények­ben, a 2000-ig érvényes gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműködési programban öltenek testet. Nyikolaj Tyihonov rámuta­tott, hogy az SZKP és az MSZMP — híven a marxiz­mus—leninizmus tanításához Lázár György válaszbeszéde VálaszbaSSédében Lázár György, aVftdunkalátogatásra szóló meghnfast és a meleg fogadtatást megköszönve átad­ta a Szovjetunió Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Ká­dár János elvtárs szívélyes üd­vözletét, a Magyar Népköztár­saság kormánya és népünk szívből jövő jókívánságait. A továbbiakban elmondta: 2 NÖGRAD - 1984. november 13., kedd Andrej Gromiko magyar kitüntetése Partizánok nyomában (8.) fikcióban a Bandur-csoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom