Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

Veszély nélkül fogyasztható-e az ember számára a levágott állat és az élelmiszeripari termék? Ezt vizsgálja az állat­egészségügyi és élclmiszerellenőrző állomás balassagyarma­ti kirendeltsége. A felvételen: kényszervágott állat bakterio­lógiai vizsgálatát végzi Baráth Attiláné. Ulffafta konténerek Ű.j szolgáltatások és keres­kedelmi formák bevezetésével, termékválasztékának bővítésé­vel akarja növelni tőkésex- portját a Magyar Hajó- és Darugyár váci részlege. Egye­bek között speciális igényeket is kielégítő termékék gyártá­sával próbál új piacokat sze­rezni. Ezt a célt szolgálja pél­dául a folyadékok szállításá­ra megfelelő tartálykonténe- rek kialakítása, az intenzíven szellőztethető, dohány és tea szállítására alkalmas konté­nerek, a hő tökön ténerek, to­vábbá a különféle lakó-, mű­hely- és aggregátorkonténerek megtervezése, gyártása. Több raktározásra is alkalmas — egyszerűsített és olcsó — szál­lítóláda gyártását, valamint a konténerek javításának meg­szervezését és egy újabb szol­gáltatásként a bérbe adását is tervezik. A hagyományos termékeken kívül alumínium radiátorok gyártására is berendezkedik a váci üzem, s máris vizsgálja kiskazánok, illetve komplett fűtőrendszerek gyártásának le­hetőségét. November közepén, Lisszabonban, az ENSZ Élel­mezési és Mezőgazdasági Szervezete által rendezett ki­állításon mutatják be ugyan­csak új terméküket, a konté­nerekből összeállított halsza­porító állomást, amelyet el­sősorban a fejlődő országok­ban kívánnák értékesíteni. Új eljárás a ketiiÉnyfémhuIlaiEék hasznosítására Nagy mennyiségű kemény- fémhulladék újbóli haszno­sítására dolgoztak ki eljárást a Vasipari Kutató és Fejlesz­tő Vállalat és a Villamosipari Kutató Intézet szakemberei. A különleges eljárással a ke­ményfémből készült, elhasz­nálódott szerszámok^, alkat­részeket — amelyeket eddig igen gyenge hatásfokkal öt­vöző anyagként hasznosítot­tak — tökéletesen porítható- vá törhetővé tehetik. Az így nvert apró, szemcsés anya­gokat újabb szerszámok gyár­tásához használhatják föl, emellett — úgynevezett szó­róporként — gyorsan kopó hengereket, alkatrészeket von­hatnak be vele, jelentősen megnövelve azok élettarta­mát. Lehetőség van arra. hogy újbóli felhasználósra csak az igen értékes wolfram- és ko­balttartalmú alkotórészeket vonják ki belőle. Az ilyen szórópor tonnája több mint egymillió forintot ér. Eddig külföldről — többnyire tőkés­országokból — szerezték be. A VASKUT-nál az idén már 1,2 tonna keményfémhulla­dékot dolgoztak fel. A ter­vek szerint jövőre több mint 12 tonnát hasznosítanak. UzeaanvagszJRt-Sehi Trabaaihcz Trabant gépkocsikban al­kalmazható üzemanyagszint- jelző műszert fejlesztettek ki az Autóvillamossági Ipari Szövetkezet diósjehői telepen. Sorozatgyártását és kereske­delmi forgalmazását a jövő év első felében kezdik meg. Mint ismeretes, a Trabant gépkocsikba gyárilag nem épí­tenek be üzemanyagszint-mé- röt. s ez nem kevés bosszúsá­got okoz a kedvelt kiskocsi tulajdonosainak. A diósjenői Viilltesz gyártmánya, a Tra­bant műszerfalán kijelző mű­szer régi hiányt pótol. I Kohászok kommunista műszakja A diósgyőri Lenin Kohásza­ti Művekben vasárnap zárult az október közepe óta tartó kommunista műszakok soro­zata. A műszakokban több mint 10 ezer dolgozó vett részt. A kohászok munkájuk­kal segítették a tervek telje­sítését, növelték az áruterme­lést és hozzájárultak a szoci­alista országokba irányuló kohászati termékek exportjá­nak mielőbbi teljesítéséhez. Ezenkívül karbantartási mun­kákat végeztek, csinosították, takarították a munkahelyeiket és azok környékét. A kom­mun istaműszak-sorozatok munkabérének ellenértékét — másfél millió forintot — a vállalat lakásépítési alapjá­nak növelésére fordítják. Kutatási-fejlesztési tanács alakúit A szakmai fejlesztés gyorsí­tására, a tudományos ered­mények mielőbbi bevezetésé­nek segítésére a MÉM-ben megalakult a kutatási-fejlesz­tési tanács. Feladata a mező­gazdasági és az élelmezés- ügyi ágazat kutatási és fej­lesztési koncepciójának meg­alapozása, továbbá az ágaza­tok kiemelt fejlesztési cél­jainak támogatása. A ta­nács egyúttal javaslatot tesz a műszaki fejlesztési alap felhasználására, és figyelem­mel kíséri az elért eredmé­nyeket. A MÉM egyre több tudo­mányos és fejlesztő program megvalósítását ösztönzi pá­lyázati úton. A meghatáro­zott összegek és támogatási feltételek elnyeréséért verse-1 nyeztetik a kutatóhelyeket, illetve a felhasználó gazda­ságokat, vállalatokat. A kö­vetkező évékben az eddiginél nagyobb számú pályázatot ír­nak ki, és ezek elbírálásában is szerepet vállal az újonnan alakult tanács. Az első ilyen pályázat köz­ponti forrásból összesen száz­millió forint támogatásit he-1 lyezett kilátásba az úgyneve­zett biomassza-fejlesztésben résztvevők, illetve a mező- gazdasági kisgépfejlesztők szá­mára. A beérkezett pályáza­tok alapján a tanács jelölte ki az arra legérdemesebbnek ítélt kutatóhelyeket, fejlesztő és termelő vállalatokat. A teljes összeget az Agrár In­novációs Társaság bevonásá­val osztották szét. A prog­ram keretében megkezdődött az átfogó szakmai munka. F Kevés olyan esemény van, amelyik annyira bosszantja a közvéleményt, mint a fakivá­gás. Alig múlik el hét, hogy lapunkban ne jelenne meg ilyen-vagy olyan észrevétel ezzel kapcsolatban. Részben jogos, részben jogtalan. Mind gyakrabban fordul elő, hogy egyes intézmények már jóval a fakivágások előtt kérik, hogy tájékoztassuk a lakos­ságot — bejelentéseiket meg­előzendő — hogy itt, vagy ott munkához látnak a fűré­szes emberek, akiknek tevé­kenységét meglehetősen san­da szemmel nézik. Néha van is miért... Hogy indul az akció? A napokban Ispán András megyei környezetvédelmi tit­kár tette szóvá a salgótarjá­ni zagyvarakodói garázsoknál történt fakivágásokat. Nem feltételezi — mondta, — hogy engedély nélkül történt a munka, mert olyan jól szer­vezetten és gyorsan végezték, de úgy véli kár a fákért. Az ügy másik oldala, hogy az út túlsó felén olyan barbár mó­don vágtak ki fákat — nrtint- egy másfél méteres magas­ságban a tövétől — hogy az bántja a jóérzésű ember sze­mét. Azon pedig végképp csak felháborodni lehet, hogy volt olyan fa is, amelyiknek a kérgét jó fél méter vastag­ságban körbe lehántották, hadd száradjon el... Eddig a szakember vélemé­nye, amely egyúttal arra is ösztönzött minket, nézzünk utána, hogyan is zajlik nap­jainkban egy-egy ilyen akció. Molnár Antal, a „Kohász” Garázsszövetkezet elnöke: — Garázsszövetkezetünk 12 éve működik és jelenleg 220 tagja van, de létszámunk egyre bővül. Ezért is kértünk engedélyt az említett helyen, újabb 12 garázs építésére. Az elvi építési engedélyt szep­tember 12-én kaptuk kézhez, s ennek alapján láttunk hoz­zá a fakivágásokhoz. — Ez szabályos? — Igen. Annál is inkább, mert egy hét múlva, szep­tember 19-én, már birtokunk­ban volt a fakivágási enge­dély is. Hadd mondjam el azt is, hogy megelőzően a városi tanács műszaki osztályának képviselőjével bejártuk a te­rületet, felmértük a kivágás­ra kerülő fákat, amelyek egyébként kiöregedett, kidő­léssel fenyegető akácfák vol­tak. Ennek alapján mintegy húsz fát vágtunk ki. — Ha az előírásnak megfe­lelően jártak el, miért a vi­szonylag sok bejelentés? — Emberi gyarlóságból. Feljelentettek minket a me­gyei tanácson, megfenyeget­tek a népi ellenőrzéssel, és AB A még ki tudja hány hatóság­gal. Olyan emberek, akik nem kapnak garázst. — Miért nem kapnak? — Leginkább azért mert már van nekik egy. Vagy ket­tő! Ezért kígyót-békát kiabál­nak és vérig vannak sértve. — Kifogásolta a garázstu­lajdonosok kijelölését a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek illetékese is, mondván, az üzemé a terület, mégsem az ő dolgozóik kapják a gará­zsokat. — Erre csak azt tudom mondani, hogy a 12 jövendő­beli tulajdonosból kilenc a SKÜ dolgozója... — „És hányat utasítottak el? — Vagy tízet. — Azt is állítják, hogy szakszerűtlenül történt a fa­kivágás. Mi az igazság eb­ből? — Semmi. Erdész szakem­ber végezte a munkát, s hogy az előírásnak megfelelően, ar­ról a városi tanács műszaki osztályának és városgazdál­kodási üzemének illetékesei is meggyőződtek. — Visszatérve még az el­osztással kapcsolatos véle­ménykülönbségekre, aligha hiszem, hogy a kohászati üzemek vezérigazgatója rako­dógépet és szállító járműveket bocsátott volna rendelkezé­sünkre a földmunkák végzé­séhez, ha úgy érezte volna, hogy az általa irányított nagyvállalat dolgozói hát­rányba kerültek a kijelölés­nél. Engedély — de nem arra 1 Szóval, engedély volt, a munka szakszerűen, az előír­taknak megfelelően történt, az elosztásba sem lehet be­lekapaszkodni és mégis for­tyognak a kedélyek, majd mindenki elégedetlen. Ki azért mert nem kapott ga­rázst, ki azért mert nem ért egyet a fakivágásokkal, ki azért, mert folyton macerál- ják. Szopóczi Zoltán, a városi tanács műszaki osztályának illetékese: — Sajnos meg kell állapí­tani, hogy szabálytalanság tör­tént. A' garázsszövetkezet ugyanis az elvi építési enge­dély birtokában, kezdett hoz­zá az építkezéshez. — De hiszen csak tavasz- szal kezdik. — A földmunka is építke­zésnek számít és ennek vég­zésére az elvi építési enge­dély nem jogosít föl senkit. Ezért a szükséges lépéseket már meg is tettük. A végle­ges építési engedély iránti kérelem még nem érkezett be a mai napig. 3 Berkes Márta', á műszak! osztály főelőadója: — Tíz fa kivágására kaptak engedélyt, tudomásom szerint ennyit is vágtak ki. A fák egyméternyire helyezkedtek el a garázsoktól, így azok ki­vágása indokolt. Az út túlol­dalán a városgazdálkodási üzem vágott ki elszáradt fá­kat. Pataki Csaba, a városgaz­dálkodási üzem vezetője: — A megyei környezetvén delmi titkár szólt, hogy néz^ zünk körül a fakivágások tá<| jékán. Megtettük, rend ellen nességet nem tapasztaltunk, legföljebb azt, hogy egy-ket fát — feltehetően illetékte- lenek — engedély nélkül ia kivágtak. Amennyiben sike­rül kilétüket megállapítani^ feljelentjük őket. ispán András megyei köp« myezetvédelmi titkár: — Azért tettem szóvá ai fakivágásokat, mert meggyő­ződésem, hogy illetéktelened is részt vettek ebben. Továb­bá, mert feladatom és kötelest ségem a környezet elcsúfítá­sának megakadályozása, a természeti értékeink védelme.' Aki most ott körülnéz, aa láthatja, nem ok nélkül szól­tam. .. A fák ürügyén Megnéztük, és szó ami szőj meg kell adni, valóban nem minősül idegenforgalmi lát­ványosságnak, inkább vala­mi csata utáni tájképnek» Igaz, a garázsszövetkezet el­nöke azt állította, igen sokat tettek és tesznek a környezet- védelemért, a terület tiszta-1 ságáért. Tisztességes út lesz és közvilágítás — saját pénz­ből — rendezett környék. És természetesen garázs, ami­nek érdekében, ugyebár szírt vetkeztek. Az ember mégis elgondol^ kodik és már nem csak a ki- vágott fákat látja. Ebben az országban — ha hinni lehet a fülünknek — még egyetlen ép, egészséges fát sem vág­tak ki. Ami fűrész alá került az ‘mind korhadt volt, öreg és elszáradt, de valami baja biztos volt. Ha más nem, ak­kor útban volt. Az is, ame­lyiknek a kérgét hántolták körbe — lassú halálra ítélve — fáradságos munkával. Valami nincs rendben. Nem csak a fákkal. A hivatalos ügyintézéssel, az engedély nélküli építkezésekkel, a nap mint nap áthágott törvények­kel, az ismeretlen tetteseikkel! Ellenségeskedések, egymásra mutogatás, mintha zűrzavar lenne a fejekben. S mindéi meglátszik rajtunk, a környe­zetünkön, az egymáshoz való viszonyunkon. Magyarán nem látjuk a fától az erdőt. Vagy talán mégis? Zilahy Tamás ’ Előzetesen a téliesítésről Mi a leijobb Még kisiskolás koromból emlékszem arra, hogy telente — vagy nem minden télen — fagyszünet volt az iskolá­ban, s ennek mi apró nebu­lók nagyon örültünk. Ki gon­dolt akkor gazdaságosságra vagy termelési hiányra? Ott­hon, ha csák egy szobában is, de meleg volt. Ez éltetett bennünket az ajándékba ka­pott szabadnapokon. Ma nem hiányoznak a tél foga miatt az iskolákból. Az építőiparban pedig téli munka tervet készítenek, tel­jes körű foglalkoztatást ter­veznek és biztosítanak. A té- liesítés formáit a téli idő­szakban végzendő építkezé­sek jellege határozza meg. Mert az épületek télen is ké­szülnek. Az itt dolgozóik mun­kája pedig télen nagyobb hő­mérsékletet követel, mint a kinti hőmérséklet, hogy ne peregjen le a vakolat, kössön a beton, tapadjon a ragasztó, ne repedjenek a csövek, és persze ne fázzon az ember. — Általában háromféle mó­don téliesítünk — mondja Vi­rág Imre, a NÁÉV termelési osztályvezetője. — A jövő év tavaszán átadandó épületek­nél rendszerint már a végle­ges fűtési berendezések üze­melnek, vagy kész van ugyan a végleges energiarendszer, befektetés ? de ideiglenes energia biztosí­tása mellett folyik a mimika, avagy hagyományos hőlégbe- fúvó eszközök temperálják, melegítik az épületeket. Az építési technológia szi­gorúan megköveteli a fűtést az építőknél, hiszen nagy ré­sze olyan az alapozási, építé­si-szerelési és befejező szak­ipari munkáknak, amelyek^ hez az előírt hőmérsékletet -----f-5 és +15 Celsius-fok kö­zött változóan — biztosítani kell. — S ha ez nincs meg, ak­kor, akár a villanyszerelő- munkánál is, törik a vezeték, a pvc cső vagy megsérül a műanyag bevonat — veti fel Agg László, a NOTÉV terme­lési osztályának vezetője. — A vasbetonszerelésnél, a sza­badban végzett munka folya­mán helyi védelmet alkalma­zunk, kötésgyorsítóval dolgo­zunk, de —10, —15 Celsius- fok körül ezzel is le kell áll­ni. deszkazsaluzattal, fólia- és nádpallótakaróssal védeke­zünk a hideg ellen a munka­területeken. Az éves terveket már úgy készítik el, hogy a téli idő­szakot figyelembe véve minél kevesebb legyen a kinti mun­kák aránya, vagy a - téli köze­ledtével „rágyorsítanak” a munkára, ám lehet, hogy ép­penséggel ^késleltetni” kell;a terv melletti fortélyokat min­dig a több münkaterü létén folyó építkezés haladása kö­veteli meg a gyakorlatban. Ehhez kell a jó szem s a ta­pasztalat. / — Erős tempójú, centrali­zált szervezést kell a téliesí­tett munkahelyekre biztosíta­ni — hangsúlyozza Virág Im­re. — Maximális kihasznált­sággal szükséges dolgozni, ha már a megfelelően temperált helyiségék biztosítottak. Ha az üzem a téliesítés igen magas költségeit vállalja, akikor azon kell lennie, hogy maxi­mális létszámmal maximális produktum legyen. A téli építkezésekhez a gőzfejlesztő berendezések, a mozgatható hőlégibefúvók, gázkonvektorok az üzemek rendelkezésére állnak. Az energia azonban nem olcsó — vannak köztük olyan beren­dezések is, amelyek olajtüze- lésűek —, a benti és kinti munkák optimális arányát megtalálni nem könnyű, s ha még emellett a dolgozólét­szám gyakori átcsoportosítá­sát, átszervezését is megkö­vetelj a tél, a fagy, bizony az anyagi ráfordítás és a tel­jesítmény mértékét szembe­állítva jó szemüveget kell fel­venni, hogy tisztán látható legyen az eredményesség. A tél az tél — ezt tudni kell. í — A legtöbb építőipari munkás vidéki, s a közutakon télen a munkásszállításnak is vannak nehézségei i előfordul, hogy hóakadályok miatt ké­sik a busiz — szól Aga László. — Télen a korai sö­tétedés miatt rovideíbb a napi munkaidő, de nemcsak ezért kisebb az év első negyedévé­ben a teljesítés, ami az éves teljesítmény 18—20 százalékát teszi ki, hanem mert kisebb, a munka intenzitása is, hi-^ szén csak fáznak az embe­rek s melegedniük kell... Teljesítményt emlegetve szót ejtünk a minőségről. A vélemények nem eltérőek. — Biztos, hogy nem lehel olyan minőségű munkát vé-j gezni télen, mint más idő-j szakban — mondja egyikük. — Nagyobb a minőségrom-l lás esélye télen, nem szeret­nék ilyenkor az építésvezető vagy a művezető bőrében len­ni — válaszolja másikuk. A munkavégzés folytonossá­gát, az árbevétel folyamatos-i ságát még ilyen áron is biz­tosítania kell az építőipari vállalatoknak, a téli építési tevékenységekre szorítja őket a készletgazdálkodás rendsze­re is. Nincs ösztönzés ma a gazdasági szabályozókban ar­ra, hogy téli időszakban ki­sebb létszámmal dolgozzanak a építkezéseken. Hol van már a téli fagyszabadsóg ? Zsély András JSlÓGRAD — 1984. november 13., kedd 3 r

Next

/
Oldalképek
Tartalom