Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
A beszélgetés résztvevői (jobbról): Sándor János, Juhász András, Losonczi Tamás, Papp Árpád, dr. Sándor László, Radácsi László és Tanka László Kerekasztal-beszélgetés az ifjúságról erre mentek, fiatalok? Soha annyi szó nem esett az ifjúságról, mint manapság, jóllehet ez a korosztály mindig és valamennyi társadalom jövőjének, s egy kicsit jelenének is a lététeményese. Még a hetvenes évek elején párthatározat, majd ennek jogi velületeként törvény fogalmazta meg az ifjúság nevelésében érintettek kötelességeit és jogait. Nemrégiben pedig az MSZMP Központi Bizottsága foglalta össze, egyfelől a közel másfél évtized tapasztalatát, másfelől pedig rögzítette a további teendőket. E jelentős intézkedés adta az alkalmat arra, hogy szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetésre hívjuk az ifjúságpolitikával hivatásszerűen foglalkozókat, s a fiatalok egyes rétegeinek képviselőit: Sándor Lászlót, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának osztályvezetőjét, Juhász Andrást, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkárát, Losonczi Tamást, a Nógrád megyei Tanács ifjúsági titkárát, Sándor Jánost, a Nógrádi Szénbányák kányási aknaüzemének ifjúsági brigádvezetőjét, Papp Árpádot, a nézsai termelőszövetkezet agrármérnökét, Radáesi Lászlót, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium harmadéves tanulóját. NEM A KOR, HANEM A GONl> A MEGHATÁROZÓ — Voltaképpen itt az asztalnál ülök is valamennyien (az ifjúsághoz sorolhatók, mégis egészen más természe- tiiek gondjaink, a helyzetünk. Tágítva a kört: fiatalnak mondjuk a 35 éves, három- gyermekes, húszéves munka- viszonnyal rendelkező családapát éppúgy, mint a nyolcadik osztályt most végző kisdiákot. .. Célszerű hát először tisztázni, milyen az ifjúság rétegződése, s ezek közül melyek érdemelnek különös figyelmet? Juhász András: — Valóban rendkívül széles és differenciált ez a korosztály, melynek a magját a 14—26 év közöttiek adják, hiszen leginkább ők reprezentálják az úgynevezett „ifjúsági kérdéseket”. Mi a KISZ-ben, Nóg- rádban közel húszezren vagyunk, három- nagy réteget határolunk el, a munkásfiatalokat, ideértve a mezőgazdaságban dolgozókat is. a tanulókat és az értelmiségieket, természetesen ezeken belül újabb rétegződés figyelhető meg. Számunkra mindhárom réteg rendkívül fontos, nem lenne célszerű bármiféle. merev rangsort felállítani, mindig az adott problémák határozzák meg a hangsúlyt. Ma különösen időszerű a tanulóifjúság gondjaival foglalkoznunk. Sándor László: — Nagyon sok fórumon, ifjúsági rendezvényen, tanácskozáson tapasztalom. hogy erőteljes szemléletváltozás van alakulóban: nem korban, hanem gondokban, problémákban gondolkodnak az emberek! Ez a megközelítés azért is célszerűbb, mert egyes jelenségek, mint például a bérezés, vagy a veszélyeztetettek helyzete társadalmi kérdésként kezelendő, nem pedig csupán ifjúsági problémaként, ennélfogva megoldása" is állami, politikai feladat. Losonczi Tamás: — Egy egyetemista huszonhárom— huszonnégy éves korban kezdi el választott szakmáját gyakorolni, addig csak jószerivel az iskolapadban hallott a nagybetűs életről. Ugyanakkor pályakezdési gondokkal küszködik a szakmunkás, az érettségizett diák is. .. de mennyire különbözőek a problémák! Ma a tanácsi ifjúságpolitikában a pályakezdés az egyik sarkalatos kérdés, s ezzel szoros összefüggésben a pályaválasztási lehetőségek. Ezen túl a lakáshoz jutás, s a gyermek- és ifjúságvédelem képezi teendőink zömét. Hadd utaljak rá, hogy tíz évvel ezelőtt efféle rangsorunk élén a szabad idő hasznos eltöltése állt... JELENBEN A MÜLT — Változnak az idők, feltételek, a lehetőségek... A hetvenes esztendők derekán tapasztalt gazdasági fellendülés, a fejlődési ütem csökkent, hiszen egy magasabb színvonalról kell följebb-föl- jebb tornászni magunkat. Mennyire tudatosulnak a múlt és a jelen reaHtásai a munkahelyeken dolgozó, az iskolákban tanuló fiatalokban? Sándor János: — A bányászok, mondhatni speciális helyzetben vannak, mind a munka nehézségi foka, mind az egyéb szociális lehetőségek tekintetében. Ügy érzem, társadalmi érzékenységük, odafigyelésük a problémákra az átlagosnál is erősebb. Sokan közülük a családalapítás gondjaival küszködnek, így az egzisztenciális szempontok meghatározóak számukra. Nem titok, sokan azért jönnek a bányához dolgozni, azért vállalják a kemény fizikai munkát, hogy mihamarabb önálló fedél alá jusson a család. Habár, mondjuk tíz évvel ezelőtt sokkal több kedvezményt élvezhetett egy bányászfiatal, mint ma! Talán a huszonnegyedik órában mondom ezt, hiszen nemrégiben olvashattuk a közleményt, hogy rövidesen kormányzati szinten rendezik, egyebek között a bányászok bérezési és lakáshoz jutási gondjait. Losonczi Tamás: — Sorolhatnám hosszasan, mennyi minden épült-készült az ifjúságnak Nógrádban az elmúlt évtizedben. Csak a tanácsi „vonalon", kiépült a tábori hálózat, ma már nem az a gond, -hogy nincs hely, hanem, hogy kellőképpen kihasználjuk! Vagy: több mint száz ifjúsági klub van a megyében, már „csak” a klubélet hiányzik némelyikből. Aztán említhetné» a szobabérlők házát, a diákétkeztetési rendszer létrehozatalát, az ösztöndíjakat, a segélyezést... hadd ne folytassam. Ugyanakkor komoly gondot érzek ma is a pályaválasztásoknál, sok fiatal kerül olyan munkahelyre, ahol nem érzi jól magát, mert sem tehetsége, sem kedve nincs ahhoz a tevékenységhez. Gyakran tapasztalom a célok és a lehetőségek közötti szakadékokat, sokan úgy vélik, -erős kitartással minden szakma elsajátítható, holott jó néhánynál elengedhetetlen a szorgalom mellett az adottság, a tehetség is. Ezt is tudatosítani kell bennük! Papp Árpád: — A múltkorában kutatgaítam régi KISZ-es iratok között, s láttam, hogy akkoriban elevenebb volt a falvakban a közösségi élet, mint most. Mintha ki-ki el lenne foglalva a maga kis dolgaival, sm nem jutna ideje a közösség ügyeire, noha enélkül a saját boldogulása is nehezebb. Ügy gondolom, igen sok lehetőséget kapott az ifjúság az utóbbi másfél évtizedben, hiszen ma már természetes, hogy a KISZ- titkár ott ül 0 az üzemi négyszögben, hogy parlamenteket rendezünk, hogy külön pénzforrás van a költségeink)e... De tegyük föl úgy is a kérdést: kellőképpen élünk-e a lehetőségekkel ? Radácsi László: — Mások a céljaink itt és most, mint például a korábbi nemzedékeknek, amelyek életéről, munkájáról a diákság nyilván csak a könyvekből, vagy a személyes elmondásokból értesülhet. Persze, vannak erre lehetőségek, indult a diákakadémia, amely a népi demokrácia időszakát dolgozza föl, aztán vetélkedők sorát szervezzük, de az az igazság, hogy a diákság nem kis része közömbös az ilyen dolgok iránt... Azt hiszem, olykor a „közvetítéssel” van baj, nem sikerül élethűen, reálisan körbejárni egy-egy problémát, nem érzi-érti a tanuló, mért is fontos, hogy ő minderről tudjon. Vannak nagyon jó tanáraink, akik szavakkal és személyes példamutatással egyaránt serkenteni tudják a diákokat tanulásra, közéleti- ségre. Ezekből kellene több. KULCSSZÓ: SZEMÉL VÉS PÉLDAMUTATÁS —- Úgy gondolom, ez „személyes példamutatás” kulcsszó az ifjúságpolitika gyakorlatában. .. Sándor László: — Sokszor mondogatjuk: az ifjúság nevelése össztársadalmi ügy, de- hát ezen belül kinek-kinek megvan a feladata! Nem akarom áthárítani a felelősseget, így csak a pártszervek ez irányú gondjairól szólok. Az első probléma, hogy több helyütt leegyszerűsítik a fiatalok előtti szocializmusképet: vagy egy illuzórikus, vagy pedig egy pesszimista képet vázolnak föl, vagyis nem folyamatában, történetiségében és a maga realitásában adják tovább tapasztalataikat, hiányoznak belőlük a személyes mozzanatok. Hangsúlyozom: a szemináriumnál hatékonyabb nevelési módszer a példamutatás! És itt a kommunista szülők mellett megemlítem a pedagógusok meghatározó szerepét. hiszen ők azok, akik fel" készültségüknél, képzettségüknél fogva nagyon sokat tehetnek az ifjúság helyes szemléletmódjának kialakításáért. És másik kulcsszóként ide tenném a szemléletformálást. Nézzük: a hetvenes évektől kezdve napjainkig nagyon sok mindent kapott anyagiakban az ifjúság, egv dologról azonban „elfeledkeztünk”, nevezetesen nem tanítottuk, ismertettük meg velük, hogy mindezen anyagi értékek mögött milyen munka van, nem „kóstoltattuk” meg velük a nehézségeket, hogy szemükben is értékessé váljanak ezek a javak. Nos, úgy érzem, az utóbbi években kedvező szemléletváltozás megy végbe e téren a párthatározat pedig ezt sürgeti. — Ez a szemléletformálódás az ifjúsági szövetségben Is egyre inkább tetten érhető, tömören: kevesebbet akarnak, de jobban. Juhász András: — Panaszkodnak néha a KlSZ-veze- tők, hogy nem jönnek a fiatalok a rendezvényekre, meg hogy nincs igényük rá... Azt szoktam erre mondani: amelyik rendezvényre nincs igény, azt nem kell megszervezni! Ne is várjuk, hogy különféle „áltevékenységet” végezzenek a fiatalok! Csak olyan összejöveteleket szérvezzenek, amelyeket tartalommal, érdekességgel tudnak megtölteni. Vagy itt vannak a gazdasági munkaközösségek. amelyeket néhol a KISZ-esek is ostoroznak, ahelyett, hogy abban segítenének a gazdasági vezetésnek, minél pontosabban tudja körbehatárolni a géem- kák által végzendő munkát, az ellenőrzést, a közösségi hasznot. Mert, ha segítenek, akkor a megalakításkor már kérhetik azt is, hogy a KISZ- esek mind nagyobb számban végezhessenek ilyen munkát, — és ez az ottani KISZ tekintélyét fogja emelni. Jó példát tapasztaltunk e téren a síküveggyárban, ahol minden ilyen jellegű munkát a gazdasági vezetés először a KISZ- bizottságnak kínál fel. KÉRNI, TUDNI KELÜ Papp Árpád: — A némi politikai érzékkel rendelkező gazdasági vezető is tisztában van azzak hogy a fiatalokra épül az adott egység jövője, érdeke hát megtalálni a közös nevezőt. Személyes tapasztalatom, hogy a megalapozott kérésemet soha nem utasították vissza. Mondok egy példát. Nemrégiben az ifjúsági parlament előtt összedugtuk a fejünket, mit lehetne még kérni, hiszen van ifjúsági alap, ilyen és olyan segély, kedvezmény a bevonulásitól a tanszervásárlásig, szóval, mi kéne még? Aztán valaki a parlamenten azt mondotta: egy KISZ-traktor! Amivel többletmunkát végeznénk a téesznek, s ezért mi is többletjövedelemhez jutnánk. Három hét múlva ott állt az udvaron a traktor, hozzáláttunk a rendbetételéhez, s szervezünk egy házi traktor- vezetői tanfolyamot. Persze, mostmár a mi felelősségünk, hogy ki is legyen használva a gép, mertha ott fog állni a szélben, sárban, esőben, akkor mehetünk mi legközelebb bármilyen „nagyszerű” kezdeményezéssel. .. Sándor János: — Én is úgy érzem, ha értelmes az ötlet, nincs elutasítás. Legutóbb sz üzemi stúdiót indítottuk, így be. Azt kértük, adjanak pénzt a felszerelésre, mi pedig kivitelezzük. Tehát, „vi1 imit, valamiért”, s egyre inkáob ez a jellemző: úgy kérünk, hogy adunk is. Radácsi. László: — Nálunk is éppen a diákújság ps a sulirádió beindítása szerepe! a napirenden, de azt hiszem, a tanulófiatatok he’vzete, körülménye különbözik az üzemtől, vagy egy téesztől. A mi gondjaink között olyanfélék szerepelnek, műit például az ebédeltetési rend. a sportolási lehetőségek bővítése, vagy az utazási kedvezmények k:- terjesztése a Volán-járatokra, de említhetném a politikai képzés népszerűsítését is. Ez utóbbinál kü'önösen gondban vagyunk. Egyszerűen Tincsének, vagy nem jutnak el hozzánk olyan kiadványok, amelyek olvasmányosan, a fiatalok nyelvén szólnak a diáksághoz olyan m ndennapi foJ galmakról, mint a pacifizmus, a demokrária. . Latjuk-hall- juk nap, mint mp a tévében, a rádióbarf, de nun értjük, értelmezzük őket. EGYÜTTGONDOLKODVA VÉGREHAJTANI — Végezetü': ki mit var a* ifjúságpolitikai határozat h«a lyi megvalósításától? Sándor János: •— Abbéi* bízom, hogy a válságba ke*j rült szocialista ifjúsági brigadj mozgalom fellendüléséhez hozzásegít ez a dokumentum; azáltal, hogy ráirányítja at figyelmet a teendőkre. Losonczi Tamás: — E dokumentum seintegy keretet <nf munkánknak, 'ahát sok aoú-. lik azon ki-ki, adott helye» milyen konkrét feladatokat határoz meg, s mi'yen határidőkkel. Én azt várom ettől m határozattól, hogy telje® meg-* valósulása esetén az Hjúságí korosztály saját wnga erejéből boldogul majd, s aaeya állja a nelyét. Juhász András: — Színesebb, tartalmasabb KISZJ munkát, hiszen ránk nézve e» a határozat kötelező érvényű; s megállapításai ezt ösztönzik. A megvalósításhoz rátermett, elkötelezett KlSZ-esek- re van szükség, másrészt pedig jó együttműködésre a párt; a tanácsi, a szakszervezeti illetékesekkel, a Hazafias Népfronttal. Igazából az alapszervezeteknél dől el, hogy menynyire lesznek gazdái a kezdeményezéseknek, s nagyon léJ nyeges, hogy ott, helyi szinten sikeresen működjenek együtt az ifjúság nevelésében érdekelt szervekkel. I*app Árpád: — Ne legyen kampányjellegű a végrehajtása, hahem épüljön be a mindennapi, gyakorlati munkába 1 Radácsi László: — Azt szeretném, hogy ezek a lényeges megállapítások jussanak is el a diákság széles köréhez. Felnőttek, propagandisták segítsenek abban, hogy a tanuló- ifjúság tisztában legyen helyzetével és lehetőségeivel egyaránt. Sándor László: — Pártszerveinknek sok konkrét feladata adódik a megvalósítás során. Azt szeretnénk, ha a végrehajtás az eddiginél jobb koordinációval, magasabb szín' vonalon történne, s ezen min-J den irányító szerv következetesen munkálkodna. Ne „két kézzel fogják” a KISZ-eseket az irányítás során, de azért ne is engedjék szabadjára őket. Próbáljanak meg együtt gon-j dolkodni velük! — Köszönöm a beszélgetést,' Tanka László NÓGRÁD - 1984. november 7., szerda 9 \
