Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
í Szűcs Maricrnni BékéHenül C zemenyei elnyomta a cigarettát, és meg^ gyújtotta a következőt. — Nos? — Rendben? — kérdezte Feritől, és segédjétől, aki nagy lendülettel ült be mellé. — Aláírattam — nézett a semmibe a fiú, és egykedvűen pöccintett le az ablaküvegről egy porszemet, és bedobta a munkanaplót a kesztyűtartóba. — Strici! — gondolta Szemenyei. — De várjál, kapsz te tőlem! Szótlanul ültek egymás mellett. A fiú nem értette, hogy a mester egy kukkot se szól. Szemenyei, az öreg balhés, a szó- buldózier. Ez a hír járta róla. Mi a fene van vele? De megkérdezni nem merte. — Szemenyei-csoport? ’■ — Egén. Az vagyok — szólt a mester. — Nagykörút 125. Ráz a pinceajtó. De remélem nem viccelsz? — mordult a mikrofonba Szemenyei. — Oké, már itt se vagyunk. Szemenyei dühösen nyomta a gázt. Egy tacskót osztanak be mellé, akit nem lehet másra használni, csak létracigölésre. És az ilyen megfújja a borravalót. Egy büdös tízesért képes eladni a becsületét. Tudta, hogy ó vén róka ahhoz, hogy házmesterekkel bohóckodjon a munkanapló aláírásával. És különben is. Amíg ő megbütyköli a villanyt, addig a Feri elintézheti az adminisztrációt. De a lóvé az közös! Nem tűnt volna fel neki a fiú sumákolása, ha nem tudná, hogy a Tüzér utca 28-ban a Rózsi mindig ad egy húszast. Ha dolgoznak, ha nem. Lehet az egy égő becsavarása vagy vezetékcsere. Szemenyei hirtelen fékezett. — Itt voltunk az előbb, mi van? — kérdezte a fiú. — Vissza kell mennem. Csak egy pillanat! — azzal kiugrott a kocsiból és berohant. A fiú dermedten nézett utána, majd a húszast zavartan begyűrte a mellény zsebébe. — Lehet, hogy emiatt pipa? — tűnődött a srác, és révetegen figyelte, ahogy a „nagy Szemenyei” bekacsézik a házba. Rózsi, a nagymeiilű, bőhúsú házfelügyelő Iszonyatos dübörgéssel fogadta a villanyszerelőt. — Mj van Mucus? Mit hagytál itt? — Naccságám! Adtál az előbb annak «kö- lyöknek egy húszast? — Na hallod, Palikám! Hát kérdés ez? Persze! — A Feni letagadta. Lenyelte. — Az a cingór, a kocsiban? Micsoda tró- fer! — sápítozott az asszony, és felbontott egy üveg sört, hogy a megrázkódtatást valamelyest elviselhetővé tegye. — Elég nagy palimadár vagyok, de rühellem az ilyen ócska trükköt. Ide figyelj, bogárkám! Van egy kérésem! — Néked mindent, Palikám! — Itt van egy ötvenes. Holnap intézd úgy, hogy kijöjjünk! Add a fiúnak! Meg akarom csípni ezt a taknyost! — tette a pénzt Szemenyei az asztalra. — Tuttira mehetsz, Palikám! Bennem megbízhatsz. Minden csavargónak ki kell tekerni a nyakát, vagy a szemét kiszúrni! — mondta az utóbbit tétován az asszony, hiszen Vak Béla esetét az Árpád-házi királyoknál tudatosan nem követhette a saját kis piti életében. Így aztán a pénzt begyűrte a zsíros kötény- ésebbe, és a villanyszerelő mellét bökdösve megkérdezte. — Iszol égy kortyot? — Nem, kösz. Szoli. De te most is szebb vagy, mint hat bajadér. Csók az édes bulládra! — és azzal visszarohant a kocsihoz. Este nyólcna ért haza Szemenyei. Kimerültén huppant a fotelba, — Miért vagy olyan nyűgös? — kérdezte az asszony, és a férfi mellén egy szőrszálat próbált kiegyenesíteni, de a hasztalan huzigá- lástól az inkább összegöngyörödött. — Hagyj békén! — mondta Szemenyei. — Rohadt fáradt vagyok. A Nagykörúton volt egy hülye melónk. A pinceajtó rázott. Hat házat kellett ára m tálánítami, egy öreg mindenáron a pártbizottságra alkart telefonálni, hogy mi szabotálunk, a sörözőből fiiét állat késsel rontott rám, egy vénasszony elátkozott a macskái nevében, hogy a hűtőjében meg- íohad a húsuk, és a végén a fodrászüzletben a daueres libák kotkodécsolása, hát szóval... kipukkadtam. És ez az új társam is egy szemétláda. Lenyeli a borravalót. De holnap kiugratom! Mi ez a marhaság? — fordult a tévé felé Szemenyei. — Valami vita. Tudósok vagy mi a fenék — kezdett vetkőzni az asszony. — A másikon nincs valami jobb? Ásíto- zott Szemenyei, és felbontott egy üveg bort. — Nem tudom. Nézd meg! De jó lenne, ha nem innál, inkább elmennél... — Menj te a francba, orvoshoz! Ne kezd megint a vérnyomásommal, mert akkor hét- szentség, hogy felmegy! Szomjas vagyok és kész. Az asszony hápogott valamit, de végül fásultan legyintett, és bebújt az ágyba. — Ha megdögilök, hát megdöglök — motyogta maga elé Szemenyei. Elterpeszkedett a fotelban, és a bort szopogatta. Az asszony szuszogása egyre egyenletesebbé vált. — Cö. Tudáskálm! Mit össze nem mára- mogtok itt? Ti mindent tudtok, ugye? Csak egy napig lófrálnátok velem! Akkor megérteném, hogy miért izzadtok ennyire. Fürdőmedencés kégli, a jatt meg öt forint Erre telik a ti tudományóktokból, mi? Szemenyei egyre ingerültebben nézte a tévét. Már nem is a műsort figyelte. — Ott egye meg a rossz nyavalya ezt a rohadt világot! Nekem meg három és fél rongy a munkanélküli segélyem. És tartom a pofáimat, amíg hozzálopkodom a magamét. Kivonulok a címzetes főosztályvezetőhöz, és beszerelem a cuccot. Az asszony felriadt Szemenyei dobogására. Kikászálódott az ágyból, és eloltotta a tévét. — Pali! Az istenért, feküdj már le! — Oké! Igazad van. Minek húzzam fel magam? Amíg van telek, ház, capcara, addig kuss! Addig nincs hiba. Hogy is mondta az a- csokornyakkendős? Ja, a munkásosztály öntudata. Én azt hiszem, amióta halálra za- bálhatjuk magunkat, meg a seggünket a kocsiban lötyögtebhetjük, azóta már arra is marad lozsónik, hogy ne csak a családunknak, hanem az osztályöntudatunknak is kriptát állítsunk. Szemenyei másnap az asszony ráncigáilásá- ra ébredt. Egész nap kábult volt. A bor sem esett igazán jól. Állandóan savanyúkat büfögött. Rengeteg címet kaptak. Fárad tan vezette a kocsit. Ferinek be nem állt a szója. Csak locsogott összevissza, a nőkről, a cimborákról, no meg a diszkóról. — Bár ilyen folyékonyan tudnál biztosítékot cserélni! — vetette oda Szemenyei. — Mester, csüggök magán! — nyögte a fiú. — Szemenvei-csoport! Halló! Tüzér utca. Vétel! — szólalt meg a diespécser, és Sze- menyeimek eszébe jutott az ötvenes. — Egén. Tüzér utca 28. Indulunk — válaszolta Szemenyei. és egy kicsit kizökkent másnapos hangulatából. C zemenyei elnyomta a cigarettát, és meg- gyújtotta a következőt. — Nos? Rendben? — kérdezte Feritől, a segédjétől, akii nagy lendülettel ült be mellé. — Aláírattam — rakta be az ötvenest a „rizsa” feliratú dobozba a fiú, és hamiskásan pöccintett le az ablaküvegről egy porszemet, majd a munkanaplót bedobta a kesztyűtartóba. — Oké, fiú! — bólintott Szemenyei. És a fiú nem lepődött meg, amikor „Szemesei, az öreg balhés? végigszórakoztatta a műszak ideje alatt. i Népgazdaság és közművelődés Azt, hogy egy jelentős gazdasági beruházásnak oktatási, szakképzési következményei is vannak, ma már senki sem vitatja. Az új gépek kezelésére. az új technológia pontos végrehajtására fel kell készíteni a leendő mérnököket, munkásokat. A nagyvállalatok önálló oktatási osztályt tartanak fenn, amely szervezi a szakmai képzéseket, átképzéseket és tervezi a műszaki változások keltette új képzési igényeknek megfelelő új oktatási formákat Nem ilyen megnyugtató egyértelműséggel talál helyet a gazdasági szervezetben a közművelődés. Az 1974-es párthatározatot követően minden nagyvállalat — rendszerint a szociális igazgatósághoz csatolva — létrehozta a vállalati közművelődési bizottságot, klubokat, művelődési házakat tart fenn és működtet, de munkája rendszerint független a gazdasági tevékenységtől. A művelődési intézményekben folyó események többnyire a műhelyek munkájától függetlenül zajlanak. Ha egy-egy üzemi népművelő mégis olyan igénnyel jelentkezik, hogy közművelődési terveit az üzem képzési, műszaki és gazdasági fejlesztési tervei alapján készítse el, rendszerint csodálkozással fogadják. hisz’ a hallgatólagos közmegegyezés értelmében az ő feladata a műsoros esetek, klubdélutánok, vállalati kirándulások és a politikai ünnepségek megszervezése, és semmi köze ahhoz, ami a gyárban történik. Az elutasítás mögött rendszerint nem rossz- indulat, hanem. évtizedek megszokásai, egy már régen elavult kultúrfelfogás maradványai húzódnak meg. Ennek jobb megértéséhez tegyünk egy kis kitérőt és néz" zük meg a gazdaság és kultúra összefüggésének néhány vonását. A marxista felfogás szerint a termelés az alap, a kultúra a társadalmi felépítmény része. Ebből következően a kultúra a gazdaságnak alávetetten fejlődik. Alaposabb vizsgálat azonban elvezet annak a felismeréséig, hogy a kultúra egyszerre része a gazdasági alapnak — hisz’ szaktudás nélkül nincs termelés, sőt bizonyos esetekben a szaktudás fejlettsége a kulcsa a gazdasági fejlődésnek — és része a társadalmi felépítménynek is. Ennek az oktatásszervezéssel kapcsolatos következményei már széles körben kezdenek ismertté válni. Elég, ha csak arra a történelmi folyamatra gondolunk, amelynek eredméftyeként a múlt század második felében Japán elmaradott feudális államból ipari-gazdasági nagyhatalom lett. Az 1867-es úgynevezett Meidzsi-reformot megelőző évtizedekben Japánban a gazdaság teherbíró képességénél lényegesen többet költöttek az oktatásra. Fontos megjegyezni, hogy nem csak a szakképzésre! Így amikor a társadalmi reformmal megteremtődtek a növekedés feltételei, szakemberek, illetve a szakképzésre alkalmas általáiiiiiiMiiiiHiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiuiiiililiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiumiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiii Kalász László: Nehéz a szó Válogatott versek ’ Tavaly köszöntöttük Kalász Lászlót ötvenedik születésnapján, de fontos mérföldkő számára az 1984-es év is. Harmincéves költői pályafutása summázataként (amely még korántsem jelent lezárást!) a napokban jelent meg Nehez a szó című válogatott verseskötete. Emlékeztetőül Is, tanulságként is érdemes idézni első négy kötete címét: Szánj meg idő, Parttól partig, Hol, vagy jövendő?, Ne dűts ki szél, Mintha rögtön meghalnék. Ez egyszersmind a kötetet záró versnek is a címe: Belelapozva a kötetbe. ízlelgetve a már régóta ismert verseket, jelzőket keresek, amelyekkel ezt a rokonszenves embert, költői pályát jellemezhetnem. Hirtelen nem keKatalálok jobbat: szelíd ménységnek nevezem lász László emberi-költői tartását. Ha valaki ellentétesnek érzi ezt a két jelzőt, annak melegen ajánlom, hogy nyomról nyomra kövesse Kalász László költői útját, hogyan jut el a játékosságtól és id illtől a zártabb, keményebb formákig és mondandóig. Példa ez az életút, ez a mintegy száz vers arra is. hogyan maradhat valaki hűséges önmagához anélkül, hogy megrekedne ifjúkori álmainál. Nem gyakori erény ez, szemérmesen, szinte szégyenkezve szoktuk emlegetni. Harminc év rettenetesen nagy idő egy ember életében, hisz ez alatt megtörténik minden lényeges, ami megtörténhet. Az első nagy cH menykor az ifjúságé, a szerelemé, a szülők és a szülőföld megváltásáé. Ma már szavaloversenyek hálás verse az Anyámnak kontya van, ez a népdalihletésű szép szerelmi vallomás. Milyen legyen a kedves, leendő gyermekünk anyja? Olyan, mint anyánk, válaszolja a legnagyobb természetességgel a költő. De boldog az az ember, boldognak mondható az a házasság, amelyben ez az érzés harminc év után sem hűl ki Bizonyságul a Nézlek című versét idézem. De tanulságos összevetni a Műemlékeimet című kötetnyitó versét is a Nem tudsz cíművel. Az előbbiben a kamaszos hetykeséget szelídíti az apa példája, míg az utóbbiban a már meglett férfi készül fel szorongva szülei elvesztésére. Ugyanez a már-már konok következetesség jellemzi közéleti fogantatású verseil, is. Költőnk soha nem tudott megbékélni az élősdi úrhat- námságigal, az esaméket-hite- ket kútár módra aprópénzt'« váltó megalkuvásokkal, haszonlesésekkel. Nagyon is jól ismeri az emberi természetet, mint az Epilógust író Arany János. Tudja, hogy á dolgok nem az űrben döntetnék el, nem is kápráztatják el a rakétáik és századunk más csodái. Aki a perkupái kövekkel ismeredve kezdte az eszmé- lést, az mindig a lába elé néz, míg él. De az út mellett virág is nő, a tájban megülő, ahhoz hűséges embernek ezernyi titkot tárnak fel a szelíd dombok. Rohanó, más izgalmaikat is ízlelő korunkban talán nem elég szenzációsak ezek a titkok, de mindig emberiek, egyszerűek és tiszták. Mint a források, patakok vize — még — ott, Szalonnán, és mint a népdalok, a madarak éneke az abaúji falvakban, amelyből Kalász László is vétetett, és otthonos maradt. Nagy érték ez és ritka. Ügy kell tisztelnünk ás óvnunk, mint a természetet nemzeti parkjainkban. Magvető, Bp. 1984. Horpáesi Sándor nosan művelt emberek milliói álltak „ugrásra készen”. Azon ma már nem sok vita van, hogy a közművelődésnek a pihenésben, szórakozásban, egyszóval a munkaerő re- kreálásában jelentős szerepe van. Szükség lenne viszont annak a felismerésére is. hogy a közművelődés — éppen szervezeti rugalmassága folytán — jelentős szerepet vállalhatna a munkaerő felkészítésében is. Egy jelentősebb technológiaváltás, egy új beruházás képes egy-egy szőkébb régióban alapvető társadalmi átrendeződéseket elindítani. Megváltozhatnak a gyári közösség iskolázottsági, műveltségi rétegeinek arányai, új munkavállalók — volt háziasszonyok, fiatalok — tömegei vállalhatnak állást a gyárban. Az így szerveződő munkásgárdából hatékonyan termelő vállalati kollektívát kialakítani nem kis feladat, ám ehhez sok segítséget adhat a közművelőlés. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy a kulturális munka tervezése ne rendezvények és műsorok eseménv- naptára legyen, hanem tudatos társadalomtervezés. Az, hogy a népművelő — egyenrangú partnerként és nem vállalati szórakoztatóként — részt vehessen a vállalati tervezési folyamatokban, s előkészítő munkájához megkaphasson minden szükséges információt. Az állami költségvetés egv- re több közművelődési tevékenység támogatását nem tudja vállalni. Sok finanszírozási probléma megoldódna viszont, ha a vállalati fejlesztési alapok egy része — a várható és pontosan kiszámítható haszon reményében — is ilyen célokra fordítódna. így megszűnne az az egyoldalú támogatási rendszer, amelyben jelenleg a vállalatok, gazdálkodó szervek a legkülönbözőbb pénzalapjaik egy részéi szinte kötelezően a művelődési intézményeknek adják, ám nem ellenőrizhetik, hogy mire is fordítják. Egy ilyen rendszer kialakfJ fásához az is szükséges, hogy a művelődés szervezésével megbízottak felülvizsgálják arisztokratikus, csak a „ma-J gas” kultúrát előnyben részesítő magatartásukat. Az áltaJ lános kultúraelosztó tévé-' kenység ma már nem tartható fenn. Csak reális társadalmi szükségletekből, népgazdasági igényekből kiindulva lehet hosszú távon is megalapozott közművelődési tevékenységet folytatni. Sokat beszélnek ma a közJ művelődési munka csekély tekintélyéről, arról, hogy —• miként a labdarúgásba — ebJ be is beleszólhat mindenki} hogy a vállalati népművelő sokszor nem több mint rendezvényfelelős és nincs más dolga, mint berendezni a nagytermet az ünnepségre.' Ezek a tünetek kétségtelenül léteznek, ám tünetei annai« is, hogy az emberek, a gazdasági vezetők mennyire lát-’ ják .fontosnak a maguk életében a közművelődést, az mennyire tudta nélkülözhetetlenné tenni magát. Ha nem a vglós érdekek alapján szerveződik a kulturális tevékenység, akkor a népművelő és az általa képviselt intézmény sem szerezhet tekintélyt. hisz mindenki jól megvan nélküle is. Ez még akkor is így van, ha ezt a látszatot mindkét oldalon a saját és a közös érdekek félreértése okozza. Pallagi Ferenc Szalay Lajos: Inspiráció Mikus Sándor: Fiatal mezőgazdász TŐNKÜL JÓZSEF November mósodikán boldog Betlehem hűséges Csikólegelő dűlő dűlő melleit az aluljáróban minden villanyoltás után minden este jutnunk kellene át a városon szabadulni varjúktól utcasarkoktól attól a koszos díványtól mindenféle gyanakvástól leejtett tízfillérektől szomorúság van bennünk kedveskedni sem tudunk albérlők álmatlan harmincasok rettegök a magánytól mi vagyunk medvebőrbon mi járunk haza péntekenként mint a halottak november másodikin, felzabálni a rétest felhörpölni a bort \
