Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

Néptánc — tükörben

Jegyzetek egy tolklóríesztiválróJ

A fesztivál ünnepélyes megnyitása

A Baranya táncegyüttes a fesztivál színpadán

Múzeum Kiscellben

Nyaranta a világ sok táján rendeznek folklóríesztivá- lokat — a.nemzeti hagyományok ápolásának okán is, de többnyire idegenforgalmi érdekből: viszonylag kis befektetéssel színes, változatos lát- niivalót nyújthat az iililető ország a turistáknak. Görögország is a folklórfeszti válókat kedvelő és támogató országok közé tartozik: a nemzeti kulturális kapcsolatok központja jelentős dotációval segíti az ország különböző pontjain rendezett, az idegenforgalmi látványosságok sorába beillesztett néptáncos-találkozó- kat. Ezek a találkozók nemcsak a külföldi turistákat érdeklik, a hazai közönség elsöprő érdeklődésével is találkoznak, és ez egyformán gyökerezik a görög — balkáni — néptánchagyományok gazdagságában, valamint kulturális és közéletnek megélénkülésében.

Az idén huszonkettedszer rendezték meg a lefkaszi fesztivált, ezúttal tizenegy csoport részvételével: Magyarországot Baranya képviselte. A Baranya táncegyüttes a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem és a városi tanács fenntartásában működő csoport, tagjai túlnyomórészt egyetemisták, főiskolások, néhány tanár, munkás, középiskolás. A repertoár nagyobbik részét baranyai délszláv táncok adják Vidákoviies Antalnak, az együttes vezetőjének gyűjtéséből és feldolgozásában, de természetesen táncolnak magyar és tematikus táncokat is, az évente egy va?y két önálló est mellett gyakran működnek közre a pécsi nyári színház produkcióiban. A lefkaszi fesztivál és az azt követő turné 13 napja alatt a Baranya tizenegyszer lépett fel, — műsorának 'kétharmad részét magyar, egy- harmad részét délszláv táncok tették ki.

Már most milyen kép bontakozott ki előttünk más ország néptándkultúrájáról, divatjairól — jól tudva, hogy egyetien csoport teljesítménye nem alkalmas mélyebb következtetések levonására? Szembetűnő, hogy a koreográfusok a folklórt egyre inkább csak nyersanyagnak tekintik, és gyakran mindenáron — a hitelesség és a mondanivaló rovására is — látványosságra töreked nek:

könnyű és gyors siker érhető el a kosztümök túldfeizítésévei és az akrobatikus elemek alkalmazásával!; a színpadra vitt néptánc gyákran afféle sihow- műsorba megy át.

A görög csoportok szinte változtatás nélkül teszik színpadra az utcán élő táncaikat,

a koreográfus munkája láthatóan csak a sorrend, a ki- és bejövetelek stb. megszervezésére szorítkozik. Ellentétben például a bolgár táncokkal, aholis gondosan, nagy precizitással szerkesztik meg a műsor egészét, bár a felszíni csillogás olykor több a kelleténél. Lehetetlen nem észrevenni a bolgár, jugoszláv, román együtteseknél Mojszejev hatását, néha sajnos egészen kiüresedett formában is. Bulgáriában azonban annyira elevenen él a néphagyomány, hogy ereje átüt a színpadi megváló" sítás gyengéin. A román együttes kiváló zenekarának produkciójával, a felfokozott ritmus, tempó sokkoló hatásával takarta el a koreográfia egyhangúságát.

Ezek az együttesek, bár amatőrök, jelentős anyagi támogatásban is részesülnek, és megfelelő elméleti háttérrel működnek. Más kategóriába tartoznak azok a csoportok, amelyeknél a tánc csak mint a szabad idő eltöltésének egyik lehetősége merül fel, s inkább alkalmi társulatként lépnek színpadra csekély koreográfusi irányítással. Ilyenek voltak a lefkaszi fesztiválon például a lengyel és a nyugatnémet együttes tagjai, akik az úgynevezett polgári táncokat táncolták. Egyesek — például az Andorrából érkezett csoport — balettes elemekkel dúsítva, és megelégedve a legegyszerűbb formulák megidézésével.

Volt tehát alkalmunk elgondolkozni hazai néptáncmozgalmunk vitáin és eredményein. Annyi bizonyos: örülhetünk, hogy a magyar együttesek között kevés, amelyik az említett showdivatnak hódolna. A tudományos megalapozott gyűjtőmunka és a hatvanas évek végén fellendült néptáncmozgalom, a táncházak növekvő népszerűsége az eredetiségre irányította a figyelmet, továbbá arra, hogy a hitelesség megőrzésével a színpadi tánc irányába való továbbfejlődés csak úgy lehetséges, ha a tánc anyanyelvét a lehető legtökéletesebben elsajátítják a táncosok, s ha a koregráfus a színpad törvényeit is jól ismeri.

G. T.

Az Óbudát szegélyező dombok egyik teraszán a pompás barokk épületben levő múzeumban őrzik a budapesti történeti, rendkívül gazdag új és legújabb kori gyűjteményeit. Grafikákat, festményeket, szobrokat, fotókat, térképeket, ipartörténeti emlékeket,

különböző műtárgyakat és dokumentumokat 1686-tól napjainkig.

A Kiscelli Múzeumban van Budapest egyik leggazdagabb képzőművészeti

gyűjteménye. Bár a Fővárosi Képtár anyagának zöme 1957-ben a Nemzeti Galériába került, egv részét, a várostörténeti témájú műveket visszakapta a Budapesti Történeti Múzeum, s azóta is jelentős vásárlásokkal bővült, alakult ki a mai gyűjtemény.

A mai kollekció csaknem száz év gyűjtőmunkájának eredménye. A múlt század utolsó harmadában alakultak ugyanis Európa-szerte a várostörténeti múzeumok. A fővárosi múzeum létesítésének szükségességét — a gondolatot először Römer Flóris vetette fel —, a fővárosi tanács 1885-ben hozott határozatával ismerte el. De csak másfél év múlva, 1887 novemberében Krammermayer Károly polgármester elnöklete alatt tárgyalták meg az előterjesztést és rendelték el a várostörténeti múzeum

megszervezését.

1899-ben a főváros közgyűlése — az ezredévi kiállításon bemutatott várostörténeti anyag egvütt-tar- tása mellett döntött. A kiállítás zömét értékes makettek (a királyi palota terve, városrészletek, bazilika) tervrajzok, térképek és néhány képzőművészeti alkotás (Benczúr Gyula: Buda visszafoglalása) adta. Ekkor ajándékozta Toldv László főlevéltámok 291 darabos fényképgyűjteményét a múzeumnak, megalapozva a fényképtárat. Az alakuló várostörténeti anyagot az 1885-ös országos kiállítás Stefánia (Népstadion) úti képzőművészeti pavilonjában gyűjtötték.

A nagyközönség számára 1907-ben itt nyílt meg a fővárosi múzeum kiállítása. Adományok, hagyatékok, vásárlások bővítették az anyagot. Weiszberger Miklós hagyatéka 818 metszetet, városképet tartalmazott. Vajda Adolf műgyűjtő ajándékai között 414 metszet és Alt Rudolf látképsorozata volt. Blaha Lujza 1913-ban kétezernél több ereklyetárgyat juttatott a múzeumnak.

Csak 1938-ban költözött a múzeum mai helyére, Óbudára, az egykori trinitárius kolostorba, amelyet Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros hagyományozott a fővárosra.

A gyűjteményben legkorábbi ábrázolások az 1600— 1700-as évekből származó metszetek, grafikák. Törzsanyagát a Lanfranconi Enea 332 lapos városképgyűjteménye adja, s amelyet a múzeum alapításakor adományozott a fővárosnak, az olasz származású mérnök. A legrégibb vízfestmény, az 1550-es évek végén készült és . egy török követnek Budán tett látogatását ábrázolja. A grafikai gyűjtemény őrzi Buda legelső rajzos megjelenítését, Wo! géműt fametszetét, amely 1493-ban jelent meg Schedel Világkrónikájában A 10 ezres nagyságrendű metszettár egésze, az egve- di grafika’ és akvarellgvűj- temény 70 százaléka hely- történeti jellegű.

Az I. világháború ideién vásárolták meg Procopius Béla 1268 darabos érem- kollekcióját. A Buda visz- szafoglalásától 1914-ig. a főváros életének minden területére adatokat szolgáltató gyűjtemény az alapja b mai éremtárnak.

Éoületdíszftő Szent László- szobor. 18. századi oltárkép a Mátvás-temolomból. a Martinellinek az Invaliduspalotát ábrázoló festményével kezdődik a Pest-Buda művészeti emléke: a 18— 19. századból című képző- művészeti kiállítás. Amely a barokk jele* és korfestő ábrázolásaitól kezdődően vezet el napiaink művészetéig, a Budapest művészete a 19—20. században című kiállítás terméig.

Osztrák, német mesterek vedutái, korabeli pest-budai városképei, portréi, szoboralakjai sorakoznak a barokk művészetet reprezentáló termekben. A Budán megtelepedett Binder és a Pesten működő Do.nát képei a hazai művészet kezdeteit jelzik. Az épület egyik alapítójának, Zichy Miklósnak díszes síremlékéről való dombormű — Bebó Károlvnak, a Zichy család udvari szobrászának alkotása. Ez as egykori trinitárius templom egyetlen, a helyszínen megőrzött emléke.

Idősebb Markó Károly, Telepy, Brodszky, Borsos, Barabás remek portréi és tájképei a nemzeti művészet kialakulásának tanúi. Történeti festészetünk jelentős kompozícióinak vázlatai — Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Than Mór művei

sorakoznak a falakon. Lotz Károly freskótervei és színvázlatai (az Operához, a Vigadó étteremhez), Zala 'György millenneumi emlékművének, Ligeti Antal Ano- nymus-szobrának kisméretű változatai.

Paál László, Munkácsy Mihály. Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály néhány műve tetőzi be a 19. századi mesterek parádés felvonulását.

A 19. századtól a dokumentáció szerepét a képzőművészetektől a fotó veszi át. A 69 ezer fényképet számláló fotótár várostörténeti szempontból értékes épületek, életkének topográfiai rendben sorakozó gyűjteménye. Aa 1850—60-as évekből származó felvételek eredeti nagyságú másolatai, a Klösz-féle műintézetben készült lemezek. Erdélvi, Goszleth fényképei pótolhatatlan értékek Különösen gazdag a múzeum fotó- ! tára a Tanácsköztársaságot; sz T és ti. világháború hu- d’nesti eseményeit, az új- jáév'ítést megörökítő felvételekben.

A múzeum legújabb kori képzőművészeti szerzeményezésében elsősorban a művészi értékekre koncentrál. Képviselve van a századforduló és a 20. század minden jelentős művészeti kezdeményezése A szecesszió, a nvolcak és az aktivisták, a Gresham-kör, a szentendreiek és az európai iskola, a szürnatura- lizmus, a realizmus, vagy a PO-as évek grafikai, törekvései mind megtalálhatok:

Biedermeier stílusú bútorok, állványok, patikai cégér, tégelyek, folyadéküvegek, mérleg, méregszek- rénv, az 1794-ben alapított Arany Oroszlán patika hangulatos enteriőrje és az ipartörténeti értékű 18—19. századi nyomdászat technikáját, gépeit. írásos emlékeit, nyomtatott dokumentumait bemutató kiállítás tölti meg a múzeum földszinti termeit. Az egykori Franklin Társulat vezetősége az egyik 1848-as nyomdagépet, amelyen a 12 pontot és a Nemzeti dalt nyomták, mint nemzeti ereklyét adományozta a múzeum elődjének. Megalapozva ezzel az ország leggazdagabb nyomdatechnikai kollekcióiát.

Nemrégiben az Egvetemi Nyomda 18—19. századi matrica- és natricagvűkeménye került Kiscellre, ahol a sokoldalúan gazdag gyűjteményi anyagnak természetesen csak néhány százaléka látható.

Kádár Márta

Másként írunk ezután ?

Beszélgetés Fábián Pál egyetemi tanárral

az sz stb.), ezért a sor végi

A helyesírás — latinosán mondva az ortográfia — egy nyelv szavainak írását, elválasztását, az írásjelek használatát szabályozza, mégpedig úgy, hogy a történelmi előzményeket is figyelembe veszi. Ami a magyar írás központi „megregulázását” illeti, az nem nagyon régi időre, egészen pontosan az 1832. ev- re nyúlik vissza, amikor is a Magyar Tudós Társaság — a Magyar Tudományos Akadémia elődje — rendszerbe foglalta, miképpen kerüljenek papírra a megörökítendő mondatok. Idő múltával természetesen ez az előírás-gyűjtemény is módosult. Az 1954. évben már a 10. kiadása jelent meg a magyar helyesírás szabályainak. Azóta ÚJ kiadás nem jelent meg, csak a 10.-nek újabb és újabb változatlan lenyomatai, összesen 23, kb. kétmillió példányban. Az MTA Helyesírási Bizottsága most látta elérkezettnek az időt arra hogy megalkossa a legújabb, irrúnár a 11. kiadását a magyar helyesírás szabályainak.

— Miért éppen most vált időszerűvé a helyesírási szabályzat 11. kiadásának megjelentetése?

Kérdésünkre dr. Fábián Pál egyetemi tanár, az MTA

Helyesírási Bizottságának társelnöke válaszol.

— Egy ilyen újabb irány- mutatás mindig akkor szokott megfogalmazódni, ha anyanyelvűnk állapota, nyelv- tudományunk fejlettsége, illetőleg a . közönség óhaja elvárja. Ez a hármas kivánalom most egyszerre jelentkezett, ezért hát nem halaszt- hattuk tovább. A magyar helyesírás szabályainak újból’ megjelentetését.

— Kérem, foglalja össze, hogyan módosult a magyar nyelv állapota a szabályzat legutóbbi kiadása óta.

— Az 1954-es szabályzat szójegyzéke, joggal mondhatni, szinte teljesen elavult. A számítógépek használatával, a telvíziózás, az űrkutatás rohamos gyorsaságú elterjedésével rengeteg olyan új szó, szóösszetétel került bele nyelvünkbe, amely korábban ismeretlen volt. Ezeket természetesen össze kellett gyűjtenünk, hogy beépíthessük őket példatárunkba. Gazdasági életünk megint csak számos, eleddig nem használt

kifejezést hozott divatba. A szórakoztatóipar szintén,

amelyben — hogy példát is említsek — manapság oly népszerű „intézmény”, a diszkó.

— Nyelvtudományunk hogyan és miben lépett előre?

— Fontos eseményként említhetem meg, hogy elkészült a Magyar Tudományos Akadémia új nyelvtana, megjelent a nagy értelmező szótár és 1954 óta számos új kutatási módszer, irányzat jelentkezett; ezek időtálló eredményeit természetesen szintén figyelembe vettük az új szabályzat megszövegezésekor.

— A közönség igényei miért nőttek meg?

— Egyre több azoknak a száma, akik szabatosan akarnak írni, s ehhez jól kidolgozott, összecsiszolt szabály- rendszerre van szükségük. Tudni kell egyebek között azt, hogyan írjuk helyesen az tnlézmények neveit (ezek, mint köztudomású, igencsak megszaporodtak), s ugyanígy kell a tüzetes eligazítás a földrajzi nevek írásához, hiszen azok megintcsak igen változatosan alakultak.

— Milyen munkálatok előzték meg a 11. kiadást?

— 1973-tól 1979-ig tartott az előkészítő szakasz. A he- ljesírási bizottság az alatt a hat év alatt minden kérdéskört megvizsgált, és a közönségtől beérkezett számos észrevételt is mérlegelte. A szabályzat és a szójegyzék szerkesztését 1981 tavaszán kezdtük meg. Ez a nagy munka ért most véget, amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1984. április 24-én megadta az engedélyt a 11. kiadás közrebocsátására.

— Mindezek után nyilván jogos a kérdés: milyen újdonságokkal szolgál majd he. lyesirási szabályzatunk legfrissebb kiadása?

— Ügy szoktam mondani, hogy az az újdonsága, hogy nincs újdonsága! Ellentétben a régebbi szabályzatokkal, amelyek helyesírási rendszerünket több vonatkozásban is módosították, ez a 11. kiadás a hagyományőrzés jegyében készült. Csak egyetlen komolyabb változtatást hajtottunk végre. Nevezetesen: a dz és dzs egységes hangokat jelölő több jegyű betűk akár a cí.

elválasztáskor ezután mindig együtt maradnak. Ilyenformán : bo-dza, mene-dzser. Eddig ugyanis — ellentétben a többi két jegyű betűvel — a dz es a dzs magánhangzók között az előző sor végen „hagyta” az első betűjét (bod-za, mened-zser). Most ezt a következetlenséget kiigazítottuk.

— Más módosulás?

— A 11. kiadásban figyelembe vettük a magyar nyelvben végbement fogalmi töm- bösödéseket. Míg az 1954-es szabályzat szójegyzékében a bekötő út, a duzzasztó gát, az üdítő ital stb. típusú szó- kapcsolatok különírva szerepelnek, most ezek összeíródnak: bekötőút, duzzasztógát, üdítőital stb. Valamivel több kettős szóalakot fog helyesnek elismerni a szabályzat; egyaránt írhatjuk: arrább vagy arrébb, mienk vagy miénk, a levő vagy lévő stb. (Eddig csak az arrább, a mienk, a levő formát „ismerte el” a szóiegyzék.) És még egy fontos engedmény: a már elterjedt szokás elismeréseként így is írhatjuk az úgynevezett szoosfize vonásokat;

Mavad, Ofotért stb. A betűszók — például a MÁV, a SZOT — írásmódja azonban továbbra is változatlan marad.

— Az új kiadás szerkezete, nyelvezete?

— A szabályok rendszerezésekor arra törekedtünk, hogy könyvünk didaktikusabb, tanűihatóbb legyen. A szövegezéskor pedig az volt a célunk, hogy a szabályokat mindenki megértse, aki az általános iskola nyolcadik osztályának megfelelő műveltséget szerzett. Célunk ez volt: tanítva szabályozni! Ezért aztán a szabályokat rendre megokoljuk, magyarázatokat fűzünk hozzájuk.

— Befejezésül még csak annyit, hogy A magyar helyesírás szabályainak 11: kiadását mikor veheti kézbe az olvasó?

— A szedés, a korrektúrázás munkája véget ért, a Kossuth Nyomda szeptember végére elkészült a maga vállalt munkájával. Most már az Akadémiai Kiadó és a Nyomda a gazda, ott gondozzák tovább az anyagot, ott fogják kinyomni is. Remélem, 1985 első hónapjaiban (egy kis késéssel a korábbi terveinkhez képest) a köny. vesboltok polcain lesz a li. kiada*.

Akács LáuM-----—----------------------------------------------------------------------1

B NÓGRAD - ,1984. november 3., szombat