Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

Losonczi Pál a Kambodzsai Népköztársaságban (Folytatás az 1. oldalról) Délután a program koszo­rúzással kezdődött, majd a kambodzsai függetlenségért elesett hősök emlékművénél lezajlott kegyeletes tisztelet- adás után ugyancsak a kor­mányszálláson megkezdődtek a két küldöttség tárgyalásai. A két küldöttség péntek délutáni tárgyalása három órán át tartott. A szívélyes, őszinte és bará­ti légkörű tárgyaláson Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitká­ra, a Kambodzsai Népköztár­saság államtanácsának elnöke kifejezte örömét, hogy a két ország kapcsolatai az 1980-as budapesti látogatása alkalmá­val kiadott közös nyilatkozat szellemében eredményesen fejlődnek. Tolmácsolta hazája köszönetét a magyar nép er­kölcsi és anyagi támogatásá­ért. Tájékoztatást adott Kam­bodzsa belső helyzetéről, az 1979 januárja óta a gazdaság, kulturális élet és az egész­ségügy helyreállítása érdeké­ben tett lépésekről, fejlesztési tervekről. Elemezte Kambod­zsa nemzetközi helyzetét, a térségben mutatkozó feszült­ség okait. Hangsúlyozta, hogy hazája a béke, jószomszédság és az el nem kötelezettség po­litikájának híve. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke át­adta a Magyar Népköztársa­ság vezető testületéinek üd­vözleteit és jókívánságait. Egyetértőén értékelte a kétol­dalú kapcsolatok elmúlt négy­évi fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a magyar párt- és álla­mi küldöttség mostani kam­bodzsai látogatása is a közös elveken és érdekeken alapuló kapcsolat megszilárdítását és továbbfejlesztését szolgálja. Küldöttségünk vezetője tá­jékoztatást adott belső hely­zetünkről, nemzetközi gazda­sági és politikai törekvéseink­ről. Rámutatott, hogy a Ma­gyar Népköztársaság szerény lehetőségei szerint a feszült­ségek csökkenését, a békés vi- szonvok erősödését, a kölcsö­nös bizalmon és a fegyverze­tek minél alacsonyabb szint­jén alapuló nemzetközi biz­tonságot igyekszik előmozdí­tani. A magyar küldöttség a ma délelőttöt vidéken tölti. Várakozás előzi meg a tervezett szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozót Az NSZK-toan élénk vissz­hangot váltott ki Andrej Gro- miko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter ter­vezett találkozójának a híre. Az első televíziós és rádiós kommentárok szerint a szov­jet—amerikai kapcsolatok ez­zel túljutottak az elmúlt évek mélypontján. Lassú olvadás várható — hangoztatták a nyugatnémet megfigyelők. Az amerikai elnök levélben tájékoztatta Wilfried Martens belga kormányfőt arról, hogy szovjet—amerikai megbeszé­lések kezdődnek a fegyver- eetkorlátozási tárgyalások fel­újítása tárgyában — közölte a belga kormányszóvivő. Georgiij Arbatov, a Szovjet Tudományos Akadémia Egye­sült Államok és Kanada-imité- zetének igazgatója, aki csü­törtökön találkozott Neil Kin- nocfckal, a brit Munkáspárt vezérével, a Kiiinnodk kíséreté­ben tartózkodó újságíróknak illetve az angol televíziónak azt nyilatkozta: még korai kategorikus nyilatkozatokat tenni arról. hogy a januári Gromilko—Shultz találkozó valóban tényleges előrelépést hoz-e a fegyverzetlkorlátozás terén. A leszerelési tárgyalá­sok sorsa — mondotta — a politikától függ, nem pedig technikai részletektől. Mind­azonáltal — fűzte hozzá — ő maga reméli, hogy „lesz vala­mi mozgás”. Arbatov emlékezfettet rá, hogy a Szovjetunió , mindig készen állt a tárgyalásokra. A mii,nap épp Konszitantyim Gser- nyeinlko, az SZKP KB főtitká­ra javasolt „széles témavá­lasztékot” az amerikaiaknak. Közös Gc c a Losonczi Pál vezette magyar náit- es A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Vietnami Szocialista Köztársaság államtanácsának meg­hívására, 1984. november 19. és 23. között Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett a Vi­etnami Szocialista Köztársaságban. Losonczi Pált és a magyar küldöttség tagjait fogadta Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. A magyar küldöttség Hanoiban részt vett a tiszteletére rendezett nagygyűlésen, továbbá a fővárosban és Ho Si Minh-városban meglátogatott néhány gazdasági és kulturá­lis létesítményt. A barátság és a kölcsönös megértés szellemében zajlottak a megbeszélések Losonczi Pál és Truong Chinh, a Vietna­mi Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke között. A vietnami fél tájékoztatást adott a Vietnami Kommunis­ta Párt V. kongresszusának a szocializmus építésére, a haza szilárd védelmére vonatkozó határozatai végrehajtásáról és a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetközi tevékeny­ségéről. A magyar fél nagyra értékelte a vietnami népnek a kom­munista párt vezetésével szocialista hazája építésében és védelmében elért eredményeit, és kifejezte változatlan szo­lidaritását. Elismeréssel szólt a Vietnami Szocialista Köztár­saság külpolitikájáról és nemzetközi tevékenységéről, amelv- lyel aktívan hozzájárul a szocialista közösség egységének erősítéséhez, a nemzetközi béke és biztonság ügyéhez. A magyar fél tájékoztatást adott a Magyar Népköztársa­ság belső helyzetéről, az MSZMP XII. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtásáról, a gazdasági feladatokról és a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről, valamint az or­szág külpolitikai törekvéseiről. A vietnami fél elismeréssel szólt azokról a sikerekről, amelyeket a magyar dolgozó nép a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével a szocializmus építésében elért. Nagyra értékelte a Magyar Népköztársaság aktív külpolitikáját, hoz­zájárulását a béke, a szocializmus és a társadalmi haladás ügyéhez. A felek elégedetten állapították meg, hogy a két párt és állam, valamint a két nép közötti hagyományos barátság és együttműködés a marxizmus—léninizmus és a szocialista internacionalizmus alapján minden területen fejlődik. Losonczi Pál és Truong Chinh aláírta a Magyar Népköz- társaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság barátsági és együttműködési szerződését. Ez a fontos okmány jól tükrö­zi a két ország barátságát és együttműködését, a kétoldalú kapcsolatok sokoldalú fejlesztésében elért eredményeket. Aláírása újabb lépést jelent a kapcsolatok fejlődésében és erősítésében. A látogatással egyidejűleg megtartotta XII. ülésszakát a magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság. Értékelte a két ország gazdasági együtt­működésének eredményeit, a közösen meghatározott felada­tok végrehajtását, s kijelölte a további tennivalókat. Az ülésszakról jegyzőkönyvet írtak alá. A nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszéléseken ag­godalommal állapították meg, hogy az imperializmus és a nemzetközi reakció szélsőséges köreinek politikája miatt tovább fokozódik a nemzetközi feszültség. Ezek az erők ar­Ütközet fibroncsospusztán A németek erősen szolgai- paftjZ2|10k ÜVOltlában (18.} gaimaztalk a Monosza vidéke- ' nek felderítését. Balassagyar­mat már december 9-én fel­szabadult. A II. ukrán front előretörő éke szlovák terüle­ten harcolt. Ha nem akartaik gyűrűbe kerülni, a kiút csak­is észak felé, Fülek, Losonc, irányába vezetett. így kerültek ezekben a na­pokban német felderítő jár­őrök Abroncsospuszta közelé­be is. Három német jött lóhá­ton, az erdei úton, két tiszt és az ordenánc. A partizánok már jó előre észrevették őlket, de „hallgatták”. A rajtaütés nem mindig előnyös, Paldcsek bácsi is kint járt ekkor a határban. — Emlékszem, kapa volt a hátamon és lestük a partizá­nokkal, mit csinál majd a há­rom német. Aztán úgy határoztak, ki­szedik belőlük mi a szándé­kuk. — Engem a kapával eléfoük küldtek. Kerültem egyet az erdőben és máris a három germánnal szemben jöttem. Megállítottak. — Papa, wo sind partizá­nom! Verstehen? Partizán? — Megértettem én, hogy mit alkarnak, de egy darabig csak hallgattam. Merre mu­tassak? Azt mégsem mondha­tom, hogy nem tudom, nem is értem, nem is láttam parti- eánt. Ügy sem hinnék el. Vé­giggondoltam, merre vannak a mieink, aztán másfelé mutat­tam : — Arrafelé menjenék... dort Bind... A többiről már csak a harcállásponton értesült. A partizánok, amikor megtud­ták, hogy a németek utánuk szaglásznak, a lovasok elé ke­rültek és elfogták őket. Ki­hallgatásukkor elmondották, hogy utat keresnek észak­nyugat felé a visszavonuló alakulatok számára. Tehát minden pillanatban várni lehet a németek elvo­nulását. December 25-én értesültek, hogy Salgótarjániban már bent vannak a szovjet csapatok. Hamarosan elérik Abroncsos- puszta vonalát is. Az őrséget megerősít tették. Kiadták a pa­rancsot, hogy mindenki tel­jes harckészültségben pihen­het csak a szálláson. Délről várták a németeket, a hegyen át vezető erdei utakon. Min­denfelé őröket állították és riasztólövéssel kellett jelt ad- niok. Novák Béla vette észre el­sőnek a vonuló német zászló­aljat. A levegőibe lőtt! — Riadó! György Béla: — Bandur Árpival Krupáéknáll pihen­tem. Nem sóikkal előbb jöt­tünk be őrségből. Fáradtak voltunk. A tulipános ládán ülve összevettük a hátunkat, úgy bóbiskoltunk. Arra em­lékszem. hogy elszunnyad'.,am c iga nettázás közben és amikor felriadtam a cigarettavég még égett az ujjaim között. Tehát nem sok idő telhetett el. ami­kor riasztottak, hogy nyakun­kon a német. Krupáéknál kinyílt az aj­tó... György Béla: Elsőnek Ban­dur Árpi lépett ki a sötétbe. Sorozatot kapott. Hat-hét go­lyó lyuagatta át a testét, de nem halt meg azonnal, ő és egy szovjet partizán voltak az NÓGRÁD - 1984. november 24., szombat ábrán es asp usztai összecsapás első áldozatai. ' Bent maradni? Lehetetlen, mikor kint küzdenek a töb­biek. Odakint viszont... György Béla: Vagy három méterre tőlem két német, kezükben villámgéppuska. Lövik a parancsnoki épületet. Azonnal határozni kellett. Ha észrevesznek egy pillanat és végem. Kibiztosítottam a nyeles kézigránátot és odavágtam. A géppuska elhallgatott. Valaki a heves puskaropo­gásban kiáltott: — Az erdőbe emberek. A hegybe... György B^la is arra vette az irányt, ahonnan a hang jött. A Monosza-hegyen ta­lálkozott később társaival... Palicsek Gyula: A parancs­noki épületből elsőnek az a hallgatag orosz ugrott ki (Lapsov volt), és leterítette a lépcsőre kapaszkodó németet a géppisztolyával. Aztán Nóg­rádi és a másik parancsnok (Tömpe elvtárs) ugrottak ki az udvarra és szólt a géppisz­toly. Én úgy éreztem, hogy nagyon rövid ideig tartott, pedig szinte egész éjszaka lövöldöztek a pusztában. Ak­kor bejöttek a németek és megtalálták a szikratávírót. Kérdik, kik voltak itt? De nem is várják a választ, mondják, hogy én partizánokat bújtattam? Csak a váltam vontam, hogy én arról nem tehetek. Idejöttek, akárcsak maguk... A Palicsek családot a sa­rokba lökték, és megkezdő­dött a vérengzés a pusztán. Morevszki Jánosné: Az én sógoromat, Szojka Pált agyon­lőtték, pedig csak 22 éves volt és nem csinált semmit. Ami­kor vitték a németek azt kia­bálta, hogy — „anyuka! anyu­ka”! Ott lőtték agyon, ahol most a transzformátor van. Kurinyák Marikát gránáttal ütötték agyon az anyja sze­me láttára, pedig csak másfél esztendős volt. Palicsek Gyulának megpa­rancsolták, hogy temesse el a halottakat. Palicsek bácsi az ajtóban találta meg Bandur Árpit. A németek bajonettel a földhöz szögezték a torkát. December 29-én, amikor a Nógrádli-par- tizánegység egyesült a szov­jet csapatokkal, akkor mond­ták meg idős Bandur Gyulá­nak, hogy a fia meghalt. Egy hétig nem vették a sza­vát. .. Abroncsospusztáról tizen­hét férfit hurcoltak el a né­metek. . . Az SS-zásziIóalj másnap takarodott tovább, és a par­tizánok! rövidesen üdvözölhet­ték a II. ukrán front előnyo­muló csapatait Fülek térsé­gében. Véget ért a harc. Is­mert és névtelen hősök in­dultak el a négy égtáj felé, hogy folytassák, ahol abba­hagyták a mindennapos mun­kát. Ki bányász lett ismét, ki katona, pártmunkás vagy a rend őre. Palicsek bácsi büszkén em­legette egy későbbi, húsz év után lezajlott epizódot. Az évforduló táján nála járt Nóg rádi elvtárs, és megszorította a kezét: Jól van öreg! — Én nagyon megszerettem őket, mind egytől-egyig... Az abroncsospusiztaii bíró udvarán át megy a felesége egy csuporral, kopott, csór ba szélű csupor, talán még ab­ból ivott Bandur Árpi. Utoljára! Az életben maradottak örökké őrzik emlékét. (Vége) C. Gy. izlemény állami Htildattség v etnarni látogatásáról ra törekszenek, hogy megbontsák a történelmileg kialakult stratégiai egyensúlyt, katonai erőfölényre tegyenek szert a szocializmus, a haladás, és a béke erőivel szemben. Nyil­vánvalóan ezt a célt szolgálja az új amerikai közép-ható­távolságú nukleáris rakéták telepítése is egyes nyugat-eu­rópai államokban. E politika a világ nukleáris fegyegetett- ségének növekedését, a fegyverkezési hajsza fokozódását eredményezte. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a világ valamennyi állama, minden békeszerető és haladó, demokratikus erő részt vállaljon az enyhülési folyamat fenntartásában és megszilárdításában, a nemzetközi problé­mák békés megoldásában. A felek egyetértettek abban, hogy az egész emberiséget fenyegető veszélyek csökkennének, ha a NATO tagállamai érdemi választ adnának a Szovjetuniónak és szövetségesei­nek a fegyverkezési verseny korlátozására, a katonai erő alkalmazásáról való lemondásra és a bizalom helyreállítá­sára irányuló kezdeményezéseire, így 'a Varsói Szerződés tagállamainak 1984. május 7-i budapesti felhívásában meg­fogalmazott békejavaslataira. Különösen fontos lépést jelen­tene, ha a Szovjetunió kezdeményezésének megfelelően ér­demi tárgyalások kezdődnének a világűr katonai célú fel- használásának megakadályozásáról. A két fél nagy jelentő­séget tulajdonít a bizalom- és biztonságerősítő, valamint a leszerelési kérdésekkel foglalkozó stockholmi konferen­ciának. Megállapították, hogy csakis a minden érdekelt ál­lam jogos politikai és biztonsági érdekeit szem előtt tartó tárgyalások vezethetnek el az európai béke és biztonság megszilárdításához a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Vala­mennyi nép érdeke azt kívánja, hogy továbbfejlődjék a két- és többoldalú politikai párbeszéd és az önállóság, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség és a társadalmi be­rendezkedés tiszteletben tartására épülő együttműködés. A Magyar Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztár­saság nagyra értékeli a Szovjetunió következetes erőfeszíté­seit a béke megőrzésére és a nemzetközi feszültség enyhí­tésére. A felek kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a szocialista közösség országai egységének, védelmi képessé­gük erősítésének és együttműködésük fejlesztésének. Hang­súlyozták a KGST-tagországok ez éyi felső szintű értekezle­tén hozott határozatok fontosságát a gazdasági integráció erősítésében. A küldöttségeik nagy figyelmet fordítottak az ázsiai tér­ség biztonságává! összefüggő kérdésekre. Az imperializmus szélsőséges köreinek törekvései nyomán fokozódott a fe­szültség az ázsiai földrészen. A felek elítélték a militariz- mus újjáélesztesere, az agresszív katonai-politikai szövetsé­gek létrehozására irányuló kísérleteket, síkra&zálltak a vitás kérdések békés, tárgyalásos rendezéséért. A Magyar Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köz-' társaság támogatja a szocialista országoknak azokat a ja­vaslatait, amelyek Ázsia- -békéjének és biztonságának meg­teremtésére, a távol-keleti bizalomerősítő intézkedéseikre, az ázsiai és csendes-óceáni országok közötti — az agresszióról és az erőszak alkalmazásáról való lemondásiról szóló — egyezmény aláírására, valamint az Indiai-óceán térségének! békeövezetté nyilvánítására vonatkoznak. A felek megállapították, hogy a délkelet-ázsiai feszültség fő oka az imperialista és más reakciós erőknek az indokí­nai országokkal szembeni ellenséges politikája. Ügy vélik, hogy a térség problémáit békés eszközökkel, az indokínai és az ASEAN-országok közötti" párbeszéd útján, az egyenjogú­ság és egymás .jogos érdekeinek tiszteletben tartása alapján, mindenfajta külső beavatkozás nélkül kell megoldani. A Magyar Népköztársaság támogatja a Vietnami Szoci­alista Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ság és a Kambodzsai Népköztársaság következetes politiká­ját, a déilkelet-ázsiaii térségnek a béke, a stabilitás és az együttműködés övezetévé változtatására irányuló törekvése­it. Mind-rét fél megerősítette, hogy támogat minden olyan kezdernér.yezést, amely a térség problémáinak a fenti szel­lemben történő megoldását célozza. A magyar fél támogatásáról biztosította ^Vietnam törek­vését, hogy a békés egymás mellett élés elve alapján, a két nép érdekeinek és óhajainak, Ázsia és az egész világ béké­jének megfelelően normahzáíja kapcsolatait a Kínai Nép­köztársasággal. A két fél méltatta a kambodzsai és a laoszi népnek az új társadalom építésében elért eredményeit és támogatásá­ról biztosította a nemzeti függetlenségük megszilárdítása ér­dekében tett erőfeszítéseiket. Ismételten kifejezték határozott álláspontjukat, hogy a Kambodzsai Népköztársaság kormánya a kambodzsai nép egyetlen törvényes képviselője, és vissza kell kapnia jogos helyét az ENSZ-ben, valamint más nemzetközi szervezetek­ben. A magyar fél üdvözölte a Vietnami Szocialista Köz­társaság és a Kambodzsai Népköztársaság elhatározását, hogy a Kambodzsai Népköztársaság fokozatos erősödésének, az indokínai országok jóakaratának bizonyítékaként évente sor kerül a vietnami önkéntesek részleges kivonására Kambodzsából. A közel-keleti helyzetről megállapították, hogy a válság tartós és igazságos, átfogó rendezésére van szükség. El­ítélték az imperializmus mindenfajta agresszióját és beavat­kozását a közép-amerikai, karibi térség belügyeibe. Szoli­daritásukat fejezték ki e térség országainak, népeinek a nemzeti függetlenségért és szuverenitásért vívott küzdelmé­vel. A felek megerősítették, támogatják Afrika népeinek har­cát társadalmi és gazdasági felemelkedésükért, a gyarmati rendszer fejszámolásáért. Hangsúlyozták, hogy a megoldat­lan kérdéseket a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásával kell rendezni. Nagyra értékelték azt az egyre növekvő szerepet, amelyet az el nem kötelezett országok mozgalma vállal az impe­rializmus, a gyarmatosítás és újgyarmatosítás, az agresszív háborúk ellen, az egyétemes béke és a nemzetközi biztonság megőrzéséért és erősítéséért, a világgazdasági problémák megoldásáért folyó küzdelemben. Üdvözlik és támogatásuk­ról biztosítják Indiát, amely az el nem kötelezett országok mozgalmának elnökeként politikájával tevékenyen hozzájá­rul a világ békéjének és biztonságának a megszilárdításá­hoz. A magyar fél elismeréssel szólt a Vietnami Szocialista Köztársaságnak a mozgalomban kifejtett aktív tevékenysé­géről. A két fél teljes megelégedéssel nyilatkozott a Losonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség Vietnamban tett hivatalos, baráti látogatásáról. Megáliapitotta, hogy az hozzájárult a két párt, a két állam és a két nép barátságá­nak, a szocialista közösség égységének erősítéséhez, a béke és a társadalmi haladás ügyéhez. Losonczi Pál a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Magyaror­szágra Truong Chinht, aki a meghívást köszönettel elfogadta,' (MTI). i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom