Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-05 / 234. szám

.Alaptevékenységen kívül Bevétel m kiegészítését r Míg a múlt esztendőben a rügye termelőszövetkezetei­nek az alaptevékenységen kí­vüli munka több mint 2 mil­liard 871 millió forintot ho­zott a „konyhára”, addig az idei tervek szerint ezt to­vábbi 400 millió forinttal sze­retnék növelfii. A nagy kér­dés, vajon sikerül-e... VÁLTOZTATNI VAGY VISSZAVONULNI? Az utóbbi években a mező- gazdaság egyetlen más ága­zatában sem ment végbe olyan nagyszabású változás, mint éppen az úgynevezett kiegé­szítő tevékenységben. Már aiig van olyan gazdaság, amely ma is azt állítaná-elő üzemeiben, mint egy-két év­vel ezelőtt, vagy ugyanolyan szolgáltatásokat nyújtana, mint pár éve. Mindez — legalábbis ez ideig — a számokat tekintve nem okozott megrázkódtatást a megye mezőgazdaságának. A nagyüzemek gyorsan és ru­galmasan reagáltak a bekö­vetkezett piaci változásokra, a kereslet-kínálat arányának módosulására. Éppen ebben rejlett és rejlik a mellék- és kiegészítő tevékenység gazda­ságossága. Van természetesen több olyan gazdaság, amelyik nem bírja az állandó versenyt es egy vagy több területen kény­telen volt visszavonulót fúj­ni, mások azonban tartalékaik mozgósításával, vezetésük, munkaszervezésük korszerű­sítésével, gól átgondolt és megalapozott fejlesztéseikkel, piackutatásuk élénkítésével továbbra is erőteljesen fej­lesztették alaptevékenységen kívüli tevékenységüket. VETÉLYTÁRS A VGMK Az idei év eddigi tapaszta­latait összegezve néhány főbb tendencia figyelhető meg. Az első —a kedvezőek kö­zött — hogy mind több gaz­daság telepíti haza eddig Bu­dapesten működő részlegeit. Szám szerint eddig nyolc ter­melőszövetkezet számolta fel fővárosi tevékenységét és próbálkozik ezzel idehaza, vagy kezdett újabbakba, il­letve erősítette meg eddigi — helyben üzemelő részlegeit. Második jelenség, hogy erő­södött a mezőgazdasági üze­meknek az a törékvése, hogy saját maguk által termelt termékeiket dolgozzák föl — például a faiparban — vagy miinél több készterméket ál­lítsanak elő az eddigi félkész helyett. A kedvezőtlen jelenségek knvött az elsők között a fo­kozatosan beszűkülő lehető­ségek állnak új tevékenysé­gek indítására. Ennek oka el­sődlegesen az iparvállalatok­nál aktivizálódó vállalati gaz­dasági munkaközösségek egy­re nagyobb száma. Ez éppen- úgy érvényes a megyén be­lül. mint kívül. Nagy a szövetkezetek úgy­nevezett kintlévősége. A fél­évi adatok szerint, a terve­zett árbevételnek mindössze mintegy 40 százaléka reali­zálódott csak. Egy hónap múl­va már lényegesen kedve­zőbb volt a kép, de a fize­tőkészség túltengéséről nem lehet beszélni a partnerek esetében. Ez pedig nem köny- nyíti meg a mezőgazdasági nagyüzemek dolgát. A piaci igényekhez rugal­masan igazodó szerkezetváltás ellenére is csökkenő nyereség­gel kell számolni, legalábbis az eddigiek alapján. Ennek okai: a meglévő technikai berendezések, egyes esetek­ben a technológiák elavult­sága, másrészt az értékesítési lehetőségek beszűkülése né­mely területeken. KÉRDŐJELEK IS AKADNAK Egyes mezőgazdasági üze­meknek sikerült tovább szi­lárdítani, sőt bővíteni koo­perációs kapcsolatait megyei Iparvállalatokkal. Másokról ugyanezt nem lehet elmonda­ni, s ebben közrejátszanak a már korábban említett gaz­dasági munkaközösségek, ame­lyek révén a vállalatok a gyárkapukon belül is meg tudnak oldani egy sor olyan feladatot, amelyekre azelőtt nem voltak képesek. Az már szinte biztosra ve­hető, hogy a következő . idő­szakban csak azok a kiegé­szítő és melléktevékenységek lesznek hosszú távon életké­pesek. amelyek szilárd part­nerkapcsolatokra, jól megala­pozott fejlesztésre, korszerű technológiára és technikára, kvalifikált munkaerőre tá­maszkodhatnak. Az egyre magasabb igénye­ket csak ilyen módon gazdál­kodva lehet kielégíteni. Erre a termelőszövetkezetek mint­egy fele képes csak, a közös gazdaságok másik felénél az alapon kívüli tevékenységből származó bevétel ez évben vagy stagnál, vagy csökken. Vannak olyan új kezdemé­nyezések, amelyek igen biz­tatóak és mintegy 5—6 nagy­üzemben kedvező kilátásokat teremtenek, de legalább ugyanennyi gazdaságban még mindig nem találták meg a nagyobb reményekkel kecseg­tető utat. Igaz ezekben fel­számolták a korábban vesz­teséges tevékenységeket, de az újaik beindítása körül még számos kérdőjel van. Z. T. A ,járműprogram keretében villamossági berendezéseket és különféle kapcsolókat gyárt teher- és személygépjármű- vekhez a VILLTESZ Szövetkezet diósjenői telephelye. A szövetkezet 244 fővel évi 194 millió forint termelési értéket ér el. Felső képen: utastérajtózárak készülnek az Ikarus buszokhoz. Alul: egy új csehszlovák esztergagépet helyez üzembe Foszpisel Gyula automata csoportvezető. Postaforgalmi fejlesztések A posta hagyományos szol­gáltatásainak fejlesztésére 450 millió forintot fordítanak az idén, ebből 160 millió a pos­tahivatalok építésére, felújí­tására jut. A tervek szerint az év végéig összesen 65 új hivatal várja az ügyfeleket. Az eddigi tapasztalatok sze­rint sikerül a tervet végre­hajtani, az elképzeléseknek megfelelően haladnak az épít­kezések. Jó néhány új posta- hivatal építése már befejező­dött, így például Vecsésen, Tiszapalkonyán, Kazincbarci­kán, Kisorosziban, Verőcema­roson, Jászárokszálláson és Nagykanizsán készült már el az új postaépület. Több he­lyen a régi elavult hivatalt építették újjá: egyebek kö­zött Székesfehérváron, Salgó­tarjánban, s Budapesten a XIII. kerületben adják át a korszerűsített postát. A Magyar Posta hosszú évek óta kisgépekkel próbál­ja megkönnyíteni a postahi­vatali munkát. Az idén 20 millió forintnak megfelelő tő­kés devizát fordíthatnak erre a célra, ebből az összegből bankjegyszámláló, bérmentesí­tő, s bankjegykötegelő, illetve levél-, és hírlapkötegelő kisgé­peket vásárolnak. A gépek gyorsabb elterjesztésének egyik gátja, hogy eddig sem hazánkban, sem a többi szo­cialista országban nem gyár­tottak ilyeneket. Egyes ké­szülékek gyártására létrejött a kiskőrösi Protocon elneve­zésű gmk, amely megkezdte az asztali bélyegzőgépek elő­állítását, s hamarosan kifej­leszti a fémpénzszámláló be­rendezést Is. Gépkocsibeszerzésre 30 mil­lió forintot fordítanak, Javában folyik már a kö­vetkező 5 éves időszak posta- forgalmi fejlesztésének terve­zése is. Az előzetes elképze­lések szerint Kecskeméten, Győrben, illetve Celidömöl- kön folytatódik a góchálózat kiépítése, Pécsett új központi postahivatalt létesítenek, s ugyancsak új posta lesz pél­dául Kunszent,mártonban, Má­tészalkán, Siófokon és Pápán. Negyven éve történt Akció este nyolckor a z Erzsébet-híd budai hídfőjének északi olda­lánál egy szerény em­lékkő található. A járókelők alig veszik észre, pedig a kis márványlap históriás időket idéz. Tizenkét évvel az ese­mények után, 1966. október 6-án avatták fel, hogy ezzel jelöljék meg a Gömbös-szo­bor helyét, ami ellen a kom­munista partizánok 1944. ok­tóber 6-án robbantásos akci­ót hajtották végre. Ennek holnap van a 40. évforduló­ja. A Gömbös Gyula-szobor fehér márvány tömb je nem­csak egy a kam ok ember em­lékműve volt, de egy egész korszak jelképévé is vált. A néhai miniszterelnök csodálta Mussolinit, s ő volt az első kormányfő, aki hivatalos lá­togatásit tett a hatalomra ke­rült Hitlernél. Soha nem tit­kolta, hogy rokonszenvezik a liét fasiszta diktátor eszméi­vel, s maga is a totalitárius személyi hatalom megteremté­sére törekedett. A magyar fasizmus szálláscsinálója volt, s az általa kezdeményezett politika egyenes úton vitte az országot a háborús katasztró­fa felé. Az ágyúk pedig már itt dörögtek Sarkadnál, Bé­késcsabánál. A KP Katonai Bizottsá­ga már szeptember végén uta­sította Fehér Lajost, hogy a vezetése alatt álló partizán- csapatok egyikével hajtson végre támadást a tábornok­miniszterelnök Döbrentei téri fehér márványszobra ellen. Az akciónak demonstratív, figyelemfelkeltő szerepet ssántak. Bizonyítani akarták, hogy élnek és működnek az ellenállás erői. s megkezdték harcukat a Horthy-rendszer ellen. Az akcióval tanúsítani kívánták, hogy az ország né­pe elveti a gombosi utat, bé­két, szabadságot, társadalmi és szociális felszabadulást akar. Ha jelkép volt a szo­bor, jelképesnek érezhetjük az ellene intézett támadást is. a gőgösen felszegett fejű tábornoki mentét vise­lő szobor sohasem nyer­te meg az emberek tetszését. Egy erőszakos politikát, a nácibarát irányzatot képvisel­te. Az emberek jórészét irri­tálta. Akadt valaki, aki só­savval teli üveget vágott hoz­zá. majd 1944. szeptemberé­ben arról adott hírt az ille­gális Szabad Nép, hogy a szobrot valaki leöntötte kát­ránnyal. Az akció végrehajtását Fe­hér Lajos a Marót fedőnevet viselő csoportra bízta. Ennek vezetője Padányi Mihály („Marót”) mérnökhallgató volt, aiki ma a Magyar Antifa­siszta Ellenállók Szövetsége elnöke. Hozzá társult „Véső”, azaz Egri János vegyészmér­nök és Janikovszky Béla („Ostor”) orvos. A partizánok október első napjaiban kapták meg az ak­cióra szánt robbanóanyagot. A terepet gondosan felderítet­ték, kidolgozták a megközelí­tés, a végrehajtás, és a visz- szavonulás mozzanatait. Nagy­forgalmú helyről volt szó, ahol a legkisebb hiba is vég­zetessé válhatott volna. Már az akció időpontját is kitűz­ték, sőt a helyszínre is kivo­nultak, amikor megérkezett a Kommunista Párt tiltó hatá­rozata. O KP kezdeményezésére a Magyar Front ezekben a napokban memoran­dumot juttatott el Horthyhoz, amelyben az uralkodó osztá­lyokat együttműködésre hívta fel egy németellenes fordulat esetére. A demokratikus pár­tok joggal vélték úgy, hogy a kiugrás esetén a kormányzó kezében lévő hadsereg, a tisz­tikar, az államgépezet bekap­csolódása döntő fordulatot hozhat. Ígéretet kaptak arra is, hogy a munkásság részé­re fegyvereket biztosítanak. A Gömbös-szobor elleni ak­ció ezt a kapcsolattervezést zavarhatta volna meg, ezért helyes döntés volt a robban­tás leállítása. Néhány nap­pal később azonban kiderült, hogy a horthysíák fontosabb­nak tartják osztályérdekeiket, mint a nemzet jövőjét. Fe­hér Lajos írja: „Néhány nap­ra rá parancsot kaptam: ha­ladéktalanul fel kell robban­tani a Gömbös-szobrot/’ A választás október 6-án este 8 órára esett. Ez a nap volt Gömbös halálának 8. évfor­dulója is. A terepet Egri derítette fel, miközben Padányi egy akasz­tófaszerű léccel a szoboralak lábához helyezte a robbanó­töltetet a már sistergő gyúj- tózsinórral. Az akció végre­hajtását Janikovszky Béla biztosította. A robbanást meg­előző visszavonulásra már alig néhány percük maradt. A detonáció a büszke már­ványszobrot a csizmánál le­szakította talapzatáról, a test lezuhant, darabokra tört. A környék messze fehérlett a márványtörmeléktől. A főkapitányság politikai osztálya Cser István felügye­lő vezetésevéi több mint 100 detektívet, vezényelt a tette­sek nyomába. Az akció kivi­telezése azonban tökéletes volt, a lécdarab kivételével áruié nyom nem is akadt. A nyilas és jobboldali sajtó már másnap acsarkodó támadást intézett a baloldal ellen. Az összetartás című lap Így kez­dődik, de másként végződik című cikkében teljes leszá­molást követelt az ellenállók­kal. A „Magyarország” is hasonló hangot ütött meg: ..eljött az ideje annak, hogy a belső vörös frontot tökéle­tesen és gyökeresen felszá­moljuk” — írta a lap. Maróték tette történelmi je­lentőségűvé vált. Az illegá­lis harcosok, ellenállók, par­tizánok tevékenysége e nap­tól számban megsokszorozó­dott. mérete, jelentősége megnövekedett. Az akció jel­adássá vált. „A szó itt már a fegyvereké!” — hirdette a KP röplapja. Még kilenc nap volt hátra a Horthy- proklamációiig. O któber 15-teI végleg le­lepleződtek azok az il­lúziók, hogy az ország felelős vezetők segítségével kikerülhet a háborús kataszt­rófából. Az ellenállók számá­ra nem maradt más választás,' minthogy önnön erejükre, szö­vetségeseikre támaszkodva megkezdjék a széles körű har­cot a fasiszták ellen, a sza­badságért, a felszabadulásért.' Miért drága a gyümölcs ? A korábban oly sikeres ha­zai nagyüzemi gyümölcster­melés napjainkban rendkívül nehéz időszakot él át. Ezt tükrözték a szeptember eleji piaci árak is, ugyanis nem volt ritka a 30 forint körüli őszibarack és a hasonló árú szőlő. A piac ellentmondásairól sok szó esett az utóbbi hetek­ben. Kétségtelen, rendkívül megnőtt azok száma, akik kü­lönféle ügyeskedéssel busás hasznot vágnak zsebre. A ter­melők erőfeszítései ellenére még mindig hosszú utat jár­nak be a termékek, míg el­jutnak a fogyasztóhoz. A szer­ződéses fegyelem megszilárdí­tása csupán óhaj, a kötbér ugyanis veszített fenyegető súlyából, az üzletfelek nem sok ügyet vetnek az alkalma­zására. Ilyen helyzetben csak a bel­ső tartalékok feltárása segít­het. Ezt hangsúlyozta dr. Dimény Imre akadémikus, a Kertészeti Egyetem rektora is, az augusztus végén rendezett gyümölcstermesztési tanácsko­záson. A mennyiségi célok helyett pedig mindenütt a minőségi szempontokat kell előtérbe helyezni. Mindenek­előtt a termőhelyek kiválasz­tásánál szükséges gondosan eljárni. A gyümölcstermelési ágaza­tot különösen megrázta az al­ma jövedelmezőségének meg­szűnése. Az ízletes, kedvelt gyümölcs sokáig amolyan el­tartói szerepkört töltött be, de az utóbbi évek költségnöve­kedése folytán kedvezőtlenül alakultak az eredmények. Öt évvel ezelőtt, 1979-ben még 540 forint volt az alma ton­nánkénti jövedelmezősége, ta­valy pedig az almatermelők 1032 forint tonnánkénti mí­nuszt könyvelhettek el. A területcsökkenés arról árulkodik, hogy más gyümöl­csöknél sem rózsásabb a helyi Meysériil az áru * Biztató törekvések zet. Jelentősen fogyatkozott — 1970-hez viszonyítva — a kör­te, a cseresznye, a szilva, a kajszi- és őszibarack termő- területe. Ez utóbbiból 1963— 64 óta nem volt jelentősebb telepítés, az ültetvények egy­két év múlva már fűrész alá érnek, s emiatt előbb-utóbb e gyümölcs hiányozhat a standokon. A termelők elsősorban az alacsony átlagtermések miatt marasztalhatok el. Almából például — a fejlett országok 35—40 tonnás átlagtermésével szemben — csak 19,5 tonnái értek el. Túl sok alma sérül meg szedéskor is, a szakemberek 3o százalékot tartanak elfogad­hatónak, ezzel szemben tavaly például 60 százalék minősült selejtesnek. így aztán nem csoda, hogy még az exportkö­telezettségek teljesítése körül is gondok voltak. Az üzemek­nek az elmúlt tíz esztendő gyakorlatával szemben a jö­vőben a szedés új módszereit tanácsos keresniük. A minő­ség megóvása mindennél fon­tosabb. És ez csak úgy ér­hető el, ha a gazdaságok fo­kozottabban törekednek a végtermék-érdekeltség növelé­sere, a betakarítás szervezett­ségének javítására. Ez azért is fontos, mert a külföldi partnerek a hibás árut szál­lító üzemet a jövőben kizár« ják az exportból. Sokak szerint a jelenlegi bérezés nem nyújt elég lehe­tőséget a differenciálásra, a dolgozók érdekeltségének megteremtésére. Igaz, hazánk­ban csak öt hektár gyümöl­csös jut egy fizikai dolgozóra. Franciaországban pedig a duplája. Tehát a munka- és üzemszervezésben Is akad csiszolnivaló. A gazdaságos­ság nagy mértékű csökkené­se miatt az üzemeknek nincs módjuk új gépek vásárlására, ez pedig azzal fenyeget, hogy lemaradunk a fejlett kerté­szettel rendelkező országoktól. A versenyképesség romlása rendkívül hátrányos helyzetbe hozná a hazai termelőket. Hogy ez a kedvezőtlen álla­pot ne következzék be, ah­hoz az üzemek, a külkereske­delmi vállalatok és a hatósá­gok széles körű összefogására van szükség. Szerencsére, vannak figyel­met érdemlő törekvések is a gyümölcstermesztésben. Ilyen­nek mondható a dánszent- miklósi—albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet kezdemé­nyezései. Az elsők között al­kalmazták a csepegtető ön­tözést. a szedés idejét pedig — a minőség javítása érdeké­ben — 20 napról 40-re növel­ték. Náluk található a legna­gyobb szederültetvény, felka­rolták a nálunk új gyümöl­csöt, a jostát, a kivit és kí­sérleteznek a homoktövissel is. Ök azt vallják: csak a fo­gékony, az állandóan meg­újulni kész üzemek képesek átvészelni ezt a nehéz idő­szakot. A kivágások mellett ezért is telepítenek rendsze­resen, mert a jó minőségil gyümölcsre rm'ndig lesz vevő. Cseh János | NÓGRjAD — 1984. október 5., péntek $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom