Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-05 / 234. szám

összefogva a szakemberekkel Számítógépek a közművelődésben A gomori népélet kutató! a Ujváry Zoltán portréja ’ GYEREKKORUNKBAN a ínatematika, mostani felnőtt­ségünkben a számítógép ijeszt­get bennünket. Minket, negy­veneseket. Van kézi. személyi, iskolai és még tudj isten, hányféle masina, amelyről azt beszélik, írják, hogy fejleszti a logikai készséget, megkönnyíti az ember életét. Nekem van egy zsebszámológépem, annak valóban nagy hasznát veszem, ha ki akarok számítani vala­mit. Nem kell törni a koba­kom, nem kell irka-firkól- nom. Csak betáplálom a gé­pet, azján egy gombnyomás és előttem a végeredmény. De arról is hallani, hogy a számítógépek sokkal többet tudnak ennél. Például képe­sek adatokat tárolni, rendsze­rezni, képesek rávezetni a legegyszerűbb megoldásokra egy-egy fogas kérdés kapcsán, képesek racionálisan szervez­ni a tevékenységünket. Hát, ha mondják, biztosan fgv van. Erről pedig meggyőződhet­nek az emberek már Salgótar­jánban is: augusztus ele­jétől üzemel a József Attila városi-megyei Művelődési Központ számítástechnikai klubja a Tanácsköztársaság té­ren, a Képcsarnok Vállalat korábbi helyiségében. Heti há­rom alkalommal fogadja az érdeklődőket az intézmény: pénteken, szombaton és va­sárnap, délután három órától este nyolc óráig. Alkalman­ként nagy a forgalom ebben a néhány négyzetméteres helyi­ségben: átlagosan 100—120 gye­rek. Akik érdemesnek tartják leszurkolni az esetenkénti öt­forintos belépőjegyet. A számítástechnikai klub­nak főként gyerekek a látoga­tói. Első hallásra furcsa, meg is kérdeztem Kun Zsuzsát, a városi-megyei művelődési köz­pont csoportvezetőjét az oká­ról, aki emígyen felelt: A szá­mítógépek a gyerekekhez kö­zelebb állnak mint a felnőt­tekhez. ök pillanatok alatt megtanulják azt, amit a fel­nőttek egy hétig gyűrnek ma­gukba. Ezért azán ritkán for­dul elő, hogy egy-egy felnőtt — Ezek az átkozott dögök! Mindent telerondítanak! — morogta a takarítónő, amikor meglátta az ablakpárkányt, majd tovább söpörgetett az ágyak alatt. A gerlék riadtan rebbentek az ecetfa magasabb ágaira. A teremben senki sem mert moccani. Alig várták, hogy a zsémbes öregasszony eltűnjön a vödrével és a partvisával. Ahogy a felmosott kő kez­dett felszáradni, úgy zökkent vissza mindenki az unalmas kórházi életbe. A hirtelen beállt csöndben csak Hatoska egyenletes szu- szogását lehetett hallani, és az ügyeletes nővér dudorá- szását a vécéből, amint az ágytálakat leltározta a polcon. — Megyek szólni a nővér­kének. hogy rosszul van! Jó? — szólalt meg az Egyeske, betér a klubba, olykor néme­lyik szülő. A felnőttek ugyan­is, látva a gyerekek gyorsasá­gát, ügyességét, könnyen gát­lás alá kerülnek. Ne csodál­kozzon ezen! A számítógép­nek beláthatatlan a jövője. Lehet, hogy a mi gyerekeink ugyanolyan számítógépekkel foglalatoskodnak majd otthon a konyhában, mint amilyenek most nekünk vannak, illetve lesznek. A válasz megnyugtatott: nem csak én érzek zavart a számítógépek hallatán. Per­sze, megvan ’ ennek a magya­rázata. Mi még egészen más­ként, más módszerrel és ter- jedelerinben tanultuk a mate­matikát, mint a mostaniak. Es az újjal barátkozni kell, hogy el tudjuk fogadni, hogy élni tudjunk vele, ne féljünk tőle. A JÓZSEF ATTILA Műve­lődési Központban régebbtől foglalkoznak a számítógépek­nek a közművelődésben való alkalmazásával. A példát má­soktól vették, akik pedig a je­len követelményeinek, kihívá­sának engedelmeskedtek, tehát végső soron a salgótarjáni in- tézménv is. Az Országos Közművelődé­si Tanács, a megyei tanács pályázatot hirdetett a téma­körben. s a művelődési köz­pont mindkettőn indult. Dön­tés még egyik helyen sincs egyelőre, de az intézmény már előzetesen lépéseket tett, sa­ját érdekében, költségei ter­hére. így alakították meg a számítástechnikai klubot, amelyben szeretnék megismer­tetni az érdeklődőkkel a szá­mítógépek titkát. Ebben a munkában nincsenek egye­dül. Együttműködési megálla­podást kötöttek a Neumann János Számítástechnikai Tár­saság Nógrád megyei szerve­zetével, amelynek tagjai lát­ják el a klub szakmai irányí­tását. működtetését, míg az MMK a fenntartást vállalta magára. A klubban videojáté­kok, logikai eszközök — egy­ben a gyorsaságot, a reflexet, tehát a kézügyességet is fej­lesztik — találhatók, továbbá egy magyar gyártmányú „HT” típusú iskolai számítógép. Az akinek súlyos műtét miatt még három napig mozdulat­lanul kellett feküdnie. — A, nem fontos, már job­ban vagyok — pihegte a Hármaska, és rongyosra ol­vasott magazinjával legyez- gette magát. Ekkor lépett be az izga­lomtól kipirulton a Négyeske. — Nahát! Hogy mit lát­tunk! — csapta össze a te­nyerét. — Halottat — nyögte ki a színehagyott Hármaska. — Hol látták? — kérdezte a Ketteske, miközben a zseb­rádió fülhallgatóját ráhelyez­te a fejére. A Négyeske, hogy az érdefc­utóbbira már játékprogram­készítési pályázatot is kiírt a művelődési központ. A számítógépeknek minden szempontból óriási jövőt jó­solnak a szakemberek. Fejlő­dés előtti heteket él a salgó­tarjáni számítástechnikai klub is, amely a közeljövőben há­rom számítógéppel gazdago­dik. Kettőt a Neumann Já­nos Számítástechnikai Társa­ság megyei szervezete szállít, egyet a művelődési központ vásárol. Az előbbiek Primo elnevezésű magyar, ám a „HT”-nél sokkal korszerűbb készülékek, az utóbbi a nem­zetközi viszonylatban is elő­kelő helyen jegyzett Commo­dore típusú személyi számí­tógép. Ezekre a gépekre alapozva, október végén beindíthatják a számítógépek nyelvtanfolya­mát, a basictanfolyamot. Kü­lön felnőtt- és gyermekcsopor­tok működnek, a Neumann Já­nos Számítástechnikai Társa­ság megyei szervezete tagjai­nak az irányításával. A részt­vevők — eddig már közel szá­zan jelentkeztek — öt hóna­pig heti két órában sajátítják el a szükséges tudnivalókat, azokat az alapismereteket, amelyekre a későbbi, maga­sabb szintű tudás felfűzhető. Az a kis zug a Tanácsköz­társaság téren, amelyben a számítástechnikai klub mű­ködik, a jelenben létezik ugyan, de már a jövő hírnö­ke. Aki megismeri az itteni masinákat, nem fog tartani tőlük, nem esik kétségbe, ha ilyen szavakat hall: video, ba­sic, program, számítógép. Mert rádöbben, hogy mindegyik ér­tünk van, az emberekért, a mi tennivalóinkat könnyítik meg, minket szórakoztatnak. Mindezzel a gép nem elidege­nít, éppen ellenkezőleg: hu­manizál. HAZÁNKBAN még csak terjedőben a számítógép, a számítástechnika. Szabad előt­te az út. S óriási a közműve­lődés lehetősége is: a megis­mertetésben, barátkoztatás- ban, egyszóval, az okos elter­jesztésben. lődés középpontjába került, ellenállhatatlan szóáradattal ecsetelte. — Hát ott az ablakból, ahol cigarettázni szoktunk. Ott lát­tuk, abból a sárga kis ház­ból, kihoztak egy koporsó­féle ládát. Utána meg jöttek vissza, és egy férfit vittek be. — Akkor az a proszektúra — sóhajtott mélyet a Hetes­ke. A többiek rábólintottak. — Egészen fiatal volt a férfi, akit láttunk — révedt maga elé a Hármaska. — Mint a fiam. Harminc biztos volt. — Hát olyasforma harmin­cas lehetett — folytatta a Né­Az Ortutay-díj viszonylag új kitüntetés: mindössze hat esztendeje alapította a Magyar Néprajzi Társa­ság. Háromévenként Ítélik oda: az időszak legjobbnak vélt néprajztudományi könyvét, jutalmazzák vele. Az idén a debreceni Kos- suht Lajos Egyetem nép­rajzi tanszékének profesz- szora, az ismert folkloris­ta, Ujváry Zoltán kapta meg. A könyv: a Játék és maszk című háromkötetes kiadvány, a hazánkban föllelhető népi színjátszási szokások áttekin­tése, gyűjteménye, összefog­lalója. A professzor szerint — de ezt jelzi is kötetében — még nem teljes e munka; a készülő negyedik kötet a színpadi szokásokkal, formák­kal, a maszkok csoportosításá­val foglalkozna, s a majdani ötödik a nálunk csupán a ti­zenhetedik-tizennyolcadik században elterjedt, vallási­egyházi színjátékokat elemez­né. A könyv mögött évtize­dek kutatómunkája áll. — Élesen, emlékezetesen él bennem az első, komoly nép­rajzi gyűjtőutam minden moz­zanata. Professzorommal, Gun- da Bélával, még egyetemista­ként, 1952-ben Szatmárba mentünk. Akkor már olvastam egy 1941-es tanulmányban, hogy nálunk nincsenek masz­kok, s ezt már otthoni, gö- möri tapasztalataim alapján is cáfolni tudtam volna. Szat- márban pedig végképpen; ki­tűnő gyűjtőterepre találtam. Egy résztanulmányban. 1964- ben, társszerzővel, kötetben is feldolgoztuk az ottani gyűj­tés adatait, Farsangi drámá­tok us játékok Szatm árban címmel. E mostani könyv, és a megelőző, már országos te­repmunka eredményeként, te­hát végeredményben annak az olvasott tételnek az ellen- cáfolataként született meg. A gömöri tapasztalatok, a felvidéki, gömöri palócság élete, hagyományai Ujváry Zoltán'folklórkutató tevékeny­ségének központi témája. A gyeske —', a kezei lelógtak. Fekete öltöny volt rajta, meg világoskék ing. De ez még mind semmi, utána hoztak egy fekete kendős nénit is, de azt hordágyon. Nem tudom, hogy miért nem takarták le őket? Elvégre gz ember kinéz az ablakon és... A mi nyu­galmunk érdekében, nem? — Aha — nyugtázták a többiek, Majd lassan szétszé­ledtek az ablakból. Este a vacsoramaradék morzsáit gondosan az ablak- párkányra szórták, hogy az oda-oda röppenő gerléknek legyen mit enniük. Lopva a sárga házat figyelték. Ügyet sem vetettek a galambokra, melyek csőrükben apró galy- lyacskákat cipeltek a fészek­rakáshoz. Közeledett a május. Szűcs Mariann szülőföld kimeríthetetlen kincsestár még ma is, s nem változott a szándék sem: egy­szer elkészíteni a táj teljes, monografikus feldolgozását. A közelebbi szülőhely: Hét. A gimnázium első két. osztályát még Rimaszombaton végezte. A gimnáziumot Miskolcon fe­jezte be, és úgy tűnt, irodal­márnak indul. Gunda Béla fakultatív nép­rajzelőadásait hallgatta az egyebemen, részt vett az in­tézet gyűjtőútjain, s egyre szorosabb szálak kapcsolták a néprajztudományhoz. 1955- ben választhatott: a miskolci Kilátó című irodalmi laphoz megy, avagy marad Debre­cenben. a néprajzi intézet ta­nársegédeként. Maradt, s ek­kor ölthetett reálisabb for­mát a korábbi vágy: mente­ni a szülőföld néphagyománya­inak rriég menthető értékeit. — 1958-ban háromhónapos ösztöndíjat kaptam. Akkor még alig gyűjtöttem. Bejár­tam Csehszlovákia múzeuma­it. ismerkedtem a fölgyűjtött anyaggal, könyvtárakkal, le­véltárakkal. Szlovákul tanul­tam. Vettem egy könyvet, és naDonla megtanultam száz szót. Másnapra elfelejtettem ötvenet, akkor újra kezdtem. Olvastam valahol, hogy egy parasztember átlagos szó­készlete háromezer szó: eny- nyit akkor én is meg tudok tanulni. Később még két al­kalommal jártam ösztöndíjas­ként a gömöri tájakon, s ak­kor már hajnaltól késő estig gyűjtöttem. Mert magyaror­szági néprajzkutatóknak nem adatik meg egyszerű, minden­napos lehetőségként a cseh­szlovákiai magyarság köré­ben gyűjteni. Munka pedig volna még rengeteg: a ma­gyarság ott, idegen államisá- bnn természetesen ragaszko­dik kultúráiéhoz, igyekszik őrizni, védeni. Számottevő néorajzlkutatás ott nem fo­lyik, múzeumok, tájházak nincsenek. 1979-ben áttettük a tanszék fő kutatási terüle­tét Gömörbe. A magyaror­szági résien levő huszonegy falut szinte teljesen fölgyűj- töttük már. Alakul, érlelődik a gömöri monográfia anyaga, számos részlete látott már önálló kö­tetként napvilágot. Ujváry Zoltán munkái, között ezzel a területtel foglalkozik pél­dául a Gömöri népdalok és nénballadák. Vitathatatlanul a fő, de természetesen n"rn az egyedüli gyűjtőterepe Gö- mör. — A magyar néprajztudo­mánynak viszonylag kevés A holland szívbetegek egye­sülete telefonszolgálatot szer­vezett a szívműtét előtt álló betegek számára. Volt szív­betegek segítenek a betegek­folklórral foglalkozó elméleti tanulmánya van. Engem mód­felett érdekelt, hogy a Kárpát­medence népeinél hogyan kapcsolódnak össze a kultu­rális elemek. Milyen történel­mi gyökerekre nyúlnak ezek vissza, milyen történeti, tár­sadalmi jellemzői vannak az interetnikus kulturális kap­csolatoknak. Ennek a kutató­munkának lett egyik kézzel­fogható'eredménye az Agrár­kultusz című könyvem, ami­ért 1970-ben megkaptam Pa- lermóban a folkloristák Pit- re-díját. Azt vizsgáltam ben­ne, hogy őrződnek meg az antik kultúrák elemei — má­ig! Kutató tervei, feldolgozandó témáinak zöme Gömörrel kapcsolatosak. A közel negy­venezer méternyi magneto­fonszalagon őrzött anyag' mindössze egyharmadát tud­ta még csak rendszerezni, fel­dolgozni, kiadni. — Készülőben van egy kö­tet a gömöri népi adomák­ról, talán ez lát leghamarabb napvilágot. S van egy pá­ratlan szólásgyűjteményem, egy gömöri parasztembertől gyűjtöttem, s ha vannak me­sefák, akkor ő közmondásfa; jóformán szólásokban, köz­mondásokban beszél. Azt is vizsgálni fogom e könyvben, hogy milyen nyelvi miliőben jelennek meg ezek az ele­mek, hogyan, miképpen al­kalmazza őket. És a közeli, harmadik, dédelgetett tervem: a gömöri népi ételek össze­foglalása. Ezt a könyvet a magam gyönyörűségére írnám mindenekelőtt — és édes­anyám emlékezetére. Ujváry Zoltán 1979-ben vette át az egyetem népraj­zi tanszékét egykori profesz- szorától, a nyugdíjba vonult Gunda Bélától. S átvette, őr­zi a néprajzkutatás, a nép­rajzoktatás „debreceni isko­lájának" hagyományos és jel­legzetes értékeit. Nyersen, sarkalatosán kétfajta módszer jellemzi manapság a hazai néprajzoktatást. Az egyik inkább tudományelmélet-cent­rikus, a másiík, a debreceni, mindenekelőtt a gyűjtőmun­kára koncentrál. A múzeumok munkatársai főképpen az itt végzett, nagy terepismeretű, kitűnő gyűjtőkészségű hallga­tók közül kerülnek ki. Rea­lista iskola — mondhatnánk: megkerülhetetlen stúdiuma a mindenkori néprajzkutatás­nak. Nyitott utakkal a tudo­mányelméleti munkálkodás irányába. nek azz^l, hogy a nap bár­mely órájában telefonhívásra felvilágosítást adnak a műtét lefolyásáról, és igyekeznek el­oszlatni a betegek félelmét. (ok) .................................... G erlék az ablakban Cs. Nagy Ibolya Segítség a betegeknek KOSSUTH RADIO: #.25: Autóbusz bosszú távon 8.15: Bizet: Róma — szvit 9.33: Ciróka, maróka 9.53: Lottósorsolás! I« 05: Rapszódia József Attiláról 10.10: Hétszínvirág 10.40: Ugyanaz többször 31.00: Végh György: Éva 12.30: Ki nyer ma? — Túrkevén 12.45: Képes Géza: A nagy ár­nyék — könyvszemle 12.55: Lemezmúzeum 13.25: Szimfonikus zene 14.10: Opera-mű vészlemezek 15.00: Erről beszéltünk 15 30: Oláh Kálmán népi zeneka­ra játszik 10 05: Koronás szarvasanya 17 00: A postás csenget — riport 17.25: László Margit dalfelvételei­ből 18 15: Hol vojt dől nem volt 19.15: Magyarország ’84. Törté­nelemóra Kiskunfélegyhá­záról 20.15: Kedves zeneműveim 21.06: Bojtor Imre népdalfelvéte­leiből 21.30: Nemes Gábor összeállítása az NDK gazdaságáról 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Hol tartunk . . a gyerekek olvasni tudásában 23.00: zenekari muzsika 0.10: virágénekek PETŐFI RADIO: 8.05: Rip van Winkle 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben, zenés délelőtt Közben: 9.05: Mindenkit érdekelhet. 9.53: Lottósorsolás 9.59: A Közérdekű tanácsok folytatása 10.45: Láttuk, hallottuk 11.25: A külpolitikai rovat műso­ra 12.10: Kovács József operettdalo­kat énekel 12.25: Édes anyanyelvűnk 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péptektől péntekig 17.30: Alánlóműsor sok muzsiká­val 15.30: Könyvről könvvért 15.40: Egészségünkért 17.30: Ötödik sebesség is.30: Fiataloknak 1 19 05- a Fiataloknak’ folytatása 19.50: Tudósítás a Bp. Honvéd- Szegedi Volán férfikézilabda­rangadóról 20.00: Régi nóta, híre® nóta 21.05: Rádiószínház 22.13: A Shadows együttes felvé­telei. XXX/12. rész 23.20: Scott Hamilton együttese 1átg7ik 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDlO: 17.00: Műsorismertetés, hírek. Időjárás. 17.05: Péntek este Észak- Magyarországon (A tartalomból: Szüreti előkészületek — Könyv­tár az iskolában — Múzeumi hó­nap Nógrádban — Hét végi prog­ramok.). Szerkesztő: Jakab Má­ria. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és mű­sorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizikai kísérletek, TI. 8.15: Osztályfőnöki óra. (Az ált. isk. 5—8. osztályának) 8.25: Sv.stéme Internationale Idő- és szögmérés (ism.) 8.40: Német nyelv 9.00: Fizika. (7. oszt.) 9.30: Magyar nyelv 9.45: Földrajz. (8. osztály) 9.55: Élet a talajban 10.20: Henrv Ford élete és kora 11.10: Képújság 14.55: rckolatévé 15.15: Védd az életet! (Tsm.) 15.35: Fgy osztályba lárunk ifi.ont sír-nevet, II. rész 16.30: Hírek ifi.40: Hurrá, nyaralunk! 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.irt: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A középkorú feleség története 20.55: A hét műtárgya 21.00: Sztaniszlav Sztratiev: Valúrzakó 23.05: Tv-híradó 3. 2. műsor: 18.10: Képújság 18.15: Csak gyerekeknek! V/5. rész: Viszontlátásra jövőre (ism.) 18.40: Az állatok nyomában. XITT/11. rész: Niama Katir 19.00: Zenebutik. 20.00: Gondolkodó 20.50: Tévéhíradó 2. 21.10: Reklám 21.15: Az örökség 22.40: Képújság RESZTFRCEBAN YA: 19.30: Tv-híradó 20.00: vészjelzés a tenger alól. 21.10: Sorskutatás. Dokumentum­film 21.35: Muzsikaszó 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Banditák Milánóban. Olasz kalandfilm 23.50: Hírek 2. MÜROn: 19.30: Tv-hfradó 20.00: Fiatalok tévéklubla 21.05: 30 órás dráma. 21.30: Időszerű események 22.00: Fölfelé esés. 23.05: A bratislavai zenei ünnep­ségek híradója MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6 és 8-tól:’ Halálcsap­da (16). Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. ISKOLA­MOZI: A dunai hajós. — Balas­sagyarmati Madách: Fél 4 és 8- tól: Gracs fivérek (14). Színes, szinkronizált, szovjet bűnügyi film. Háromnegyed 6-tól: Te, rongyos élet!... (14). Színes ma­gyar film. — Pásztói Mátra: A Jedi visszatér Színes, amerikai fantasztikus kalandfilm. 8-tól: Bástyasétány ’74. Színes, zenés magyar film. — Szécsényi Rákó­czi: Beszélő köntös. Magyar film. — Rétság: Eszkimó asszony fá­zik (16). Színes magyar film. — Érsekvadkert: Hófehér (14), Szí­nes magyar rajzfilm. 4 NÓGRÁD - 1984. október 5., péntek 2. műsor: 21.13: Am örökség

Next

/
Oldalképek
Tartalom