Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
Szót kér egy rendező! Diákszínjátszás — Pászfón Minden iskolai amatőr művészeti csoport a művészet, gazdaság és iskola háromszögében mozog. A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola amatőr színjátszó köre (cseppjében a tenger) néhány hónapos működése alatt alaposan belekóstolt a háromszög lehetséges konfliktusaiba. A dolog úgy kezdődött, hogy az iskola egyik osztálya megbízást kapott március 15-i ünnepi műsor készítésére. A műsor a „Kötéltánc” címet kapta. A gyerekek apró ötletekkel, alkotó együttgondolkodással. s nagy-nagy lelkesedéssel segítették sikerét. A városi KISZ-titkár megnézte a „Kötéltánc” főpróbáját, és ezután kérte, hogy a városi március 15-i ünnepség keretében is adják elő. Később lehetőséget kaptak a megyei „Művészet és ifjúság” bemutatón való részvételre. Ezután a gyerekek felkerestek: alakítsunk színjátszó kört. Kell-e méltatni ennek a fontosságát?! Végre igazi, alulról jövő, spontán kezdeményezés! Létrehoztuk a színjátszó kört. A gyerekek nem tanítási idő alól akartak lógni: szabad idejüket áldozták fel, vállalták a késő délutánba nyúló próbákat is. Aztán az utolsó tanítási napon előadtuk a „Jelentés az állatok országából” című mesejátékot. Kétszáz néző vastapssal jutalmazta a munkánkat-játé- kunkat. Ennyi történt. Évtizedes hagyományokkal, nagy tapasztalatokkal rendelkező irodalmi színpadon, színjátszó csoportok vezetői, rendezői, színészei talán szerénytelenségnek, hivalkodásnak tartják, hogy sóhajtás- nyi múltú színjátszó körünk helyet kér magának e lap hasábjain. Azonban úgy véljük, vannak olyan általánosítható tapasztalatai, tanulságai tevékenységünknek, melyek talán indokolják a sorokat. Melyek ezek? Bizony arathattunk azokból a nehézségekből, amelyek művészet és iskola határmezsgyéjén teremnek. Amikor megalakult a színjátszó kör, nem alkalmaztunk pozitív szelekciót: nem válogattuk össze az iskola legtehetségesebb tanulóit. Ehelyett egyetlen, közepes képességű osztályból, a „Kötéltánc” előadóiból lett színjátszó kör. Negatív szelekcióra sem került sor: nem „selejteztük ki” a legkevésbé tehetségeseket sem, ők is szereplési lehetőséget kaptak. így kijutottak a színpadra olyanok is, akik soha korábban nem szerepeltek közönség előtt, s talán nem is fognak soha többé. Örömmel tapasztaltuk az osztály-színjátszó kör közösségteremtő erejét is. Csakhogy: lelkesedés, sikerélmény, szorgalom, — nos, mindezek nevelési szempontok. A közönség nem méltányolja őket. Vajon a pedagógiai szempontot kell választani, lemondva művészi igényességről, további sikerekről, vagy ragaszkodva az amatőrök számára is kötelező művészi színvonalhoz, elöbb-utóbb el kell választani tehetségest és tehetségtelent, lemondva mindarról a nevelési lehetőségről, amit egy ilyen osztály-színjátszó kör jelent? Lehet-e, szabad-e azt mondani olyanoknak, akik ezt a színjátszó kört megalapították: rátok most már nincs szükség, nem vagytok eléggé tehetségesek? Vagy: lehet-e „ömlesztett” gyerekanyaggal valóban igényesen dolgozni a színpadon? Egyetlen előadás, a „Jelentés...” c. mesejáték idejére sikerült elhalaszta- nunk ezt a konfliktust. Örökké nem halasztható. Akadtak más gondjaink is. Osztályunk ugyanis egynemű: lányosztály. Lehet-e fiú-, illetve férfiszerepet adni lánynak? A színháztörténetben nem ritkaság, hogy egy színész a másik nemhez tartozó személy szerepét játsza —, de csak akkor, ha ezzel a rendezőnek szándéka van. A „Kötéltáncnál” ezt a konfliktust még megúsztuk. A „Jelentés.. ,”-nél importálnunk kellett egy fiút. Ez a kérdés sem kerülhető ki a jövőben. Az életben tapasztalható folyamatok, dolgok, viszonyok jelentős része — legalább a jelenség szintjén — pénzkérdés (is). Belekóstoltunk ebbe is alaposan. Mert tudtuk előre, hogy lehetőségeink korlátozottak, a jelmezek és díszletek elkészítésénél a mértéktartás, az ésszerűség és a puritán egyszerűség szempontjai vezettek bennünket. A díszleteket házilag készítettük el: nagy segítséget kaptunk ebben —, s egyéb gondjaink megoldásában is — a pásztói diákotthon vezetőitől és dolgozóitól. A jelmezek elkészítését a pásztói Váci Kötöttárugyár KlSZ-szer- vezete vállalta, egy hónappal előadás előtt. Az anyagköltséget nagyvonalúan a megyei KISZ-bizottság fedezte. Három napoa! a fellépés előtt a Váci Kötött visszamondta az elvállalt munkát — nincs jelmez! Szerencsénkre beugrott a jobbágyi ruhagyár, s társadalmi munkában, az utolsó pillanatban elkészültek a jelmezek. A színjátszó körnek persze saját költségvetése nem volt. Igaz, értesültünk arról, hogy igényelhető, megpályázható a megvei tanács céljellegű támogatása. Fel is vetettük ezt a lehetőséget az iskolavezetésnek, de a tavasszal végül is nem került rá sor. A pénzhiányra jellemző, hogy nem tudtuk elérni azt sem, hogy a csoport mellett nagy szakértelemmel és lelkesedéssel dolgozó két koreográfus tiszteletdíjat kapjon. Mi lesz a színjátszó kör jövője Pásztón? Az alapítók: azok a lelkes, kedves kislányok, akik az első sikereket elérték, most már negyedikesek. Érettségi, felvételi előtt állnak. Legfeljebb a szintentartásban reménykedhetnek: talán sikerül egy-két fellépési lehetőséghez jutniuk Pásztón, a város környéki községek valamelyikében, esetleg a megye valamelyik középiskolájában. Taián... De van még rajtuk kívül vagy 300 középiskolás diák Pásztón. S, most már van amatőrszínjátszás-ügyben siker és hagyomány is. Na nem sok, egy csipetnyi. Lesz-e folytatás ? ... Ujlaky István A rétsági nagyközségi könyvtárban tart kéthetente foglalkozást a Marina szlovák nyelvművelő klub. Az általános iskola harmadik osztályosai itt sajátítják el a szlovák nyelv alapjait, a felső tagozatosak pedig kiegészítik a tanultakat. Programjukban szerepel szavaló- és szépolvasási verseny, valamint találkozás magyarországi szlovák írókkal és költőkkel. Á humor — komoly dolog írta: Arkagyü Raikin Nógrádban is jól ismerik, becsülik Árka- gyij Rajkint, a Szovjetunió nép művészét. Le nin-díjas szín művészt, aki e cikkében a sokat vitatott könnyű műfajról. a szatíráról és humorról fejti ki gondolatait. Arkagyij Rajkin a Miniatűr Színház függönye előtt Közel fél évszázadot szenteltem annak az igazságnak a bizonyítására —, amelyet természetesen nem én fedeztem fel —, hogy a nevettetés komoly dolog. Ez idő alatt, a Miniatűr Színház nézőterén mindig zsúfolásig telt ház volt. Csábító gondolat, hogy ezt a népszerűséget a nézőközönség színházunk iránt táplált sze- retetének, vagy velem szemben kialakult szimpátiájának számlájára írjam. De nem tehetem ezt tiszta lelkiisme- rettel, mert őszintén úgy vélem: az előadásainkra megváltott minden egyes iesy szavazócédula volt a szatíra és a humor mellett; e műfaj elismerése. Azt hiszem, hogy e műfajban egyáltalán nem kötelező követelmény a néző megka- cagtatása, inkább az a fontos — gondolkozzék el. A nézőtér feszült csöndje, számomra rendkívül érzékenyértékes válasz a produkcióra. Ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy valamiféle vájtfülű nézőknek játszunk... Feuerbachnak a filozófusnak egyik aforizmája szerint, a szellemes írásművészet egyik titka az, hogy az olvasóról is feltételezi a bölcsességet. Nos, a mi színházunk nemcsak a jóindulatú, humorértő és -érző nézőnek játszik, hanem mindenekelőtt — az okos nézőnek. Meglehet, a szórakoztatás csak forma, valamiféle göngyöleg. Én nem tudom megnevezni az általam megformált és pellengérre állított figurákat. Nincsenek személyi adataik. Ezek jelenségek. Azonosításuk a nézőre tartozik. A néző legyen meggyőződve róla, hogy egy-egy ilyen hébe-hóba felbukkanó figura csak a színpadon nevetséges, az életben ijesztő és veszedelmes. Az ilyenektől meg kell szabadítani a társadalmat. E műfaj színésze, előadóművésze politikailag aktív színpadi figura. Gondolkodó. Harcos. Propagandista. Olykor azt hallom: nem lehet ennyit beszélni a fogyatékosságokról, a bajokról. Mintha nekünk, a szatíra és a humor képviselőinek örömünk telne abban, hogy a hibákban vájkáljunk, egy-egy szellemes fordulat, netán szóvicc kedvéért. Erre csak azt mondhatom, hogy abban telik örömünk, ha valamit azért kell levenni a műsorról, mert elvesztette aktualitását, ásatag problémát feszeget. Igaz, vannak e műfajban napi témák és örök témák. Vannak, örök érvényű, kinevethető emberi gyengékegék. De én személy szerint a halandó szatíra és humor művelője vagyok. Azt gúnyolom ki, ami egyáltalán nem örök érvényű. Holnapra kihal, ki kell, hogy haljon. De így gondoskodok én a holnapról, a jövőről. Belső igényem és hitvallásom, hogy a szocialista társadalom aiapelvének jegyében — mindent az emberért — felébresszem, neveljem — persze mindenekelőtt az önmagámban — mindenkiben az alkotó embert, a felelős állampolgárt. Gogol azt írja egy helyütt, hogy a vérbeli szatíraíró, elke melyén lírikus. Szeretem ezt a gondolatot. Habár személyes gondjaimat-vívódá- iaimat nem viszem a közönjég színe elé. Az persze más kérdés, amikor a személyes bajom mások baja is, közös bajunk. Akkor nyilvánosság elé viszem. Manapság azt is, hogy az újságok riasztó híreket írnak az új, esztelen háborús uszí- tókról. Nem hallgatok. Az új háborús gyújtogatok elleni küzdelem az én erkölcsi és emberi kötelességem is. Minden embernek fontos, hogy ne nyomassza a magány. De a szatíra és a hu- mór művelőjének sajátos szerencsétlenség is. Nekem a nézők nevetése és töprengése — támasz. Pontosabban szólva, annak az eszmének a . társasága, támasza, amit közösen fontosnak tartunk. Habár a nagy orosz gondolkodó, Bjé- linszkij azt állította, hogy a komédia nem képes megjavítani az életet, azért mégis a hatalmában áll egy és más problémáról közvéleményt formálnia. És én hiszek a közvélemény erejében. Van is egy ilyen monológom. Kijövök a színpadra és azt mondom a közönségnek: „Önök most azért jöttek ide, mert olyan szavakat várnak tőlem, amelyek örömöt, vagy bánatot szereznek önöknek. De önök tévednek — nekem nincsenek, soha- nem is voltaik ilyen szavaim. Ezeket a szavakat önök hozzák magukkal, önök hordozzák magukban. Ezeket a szavakat az idő szüli, ezek az önök leikéből fakadnak. És ha önök magukkal hozták őket, akkor mosolyognak vagy szomorkod- nak... Valószínűleg a művészet csupán egy szikra, ami hasonlóan az elektromos kisülésekhez, egyik pólustól a másikig repül, fényhidat ver. Amikor nem várja a másik pólus, akkor nincs hová repülnie — nem keletkezik íény- híd. Az elektromos szikra a negatív pólustól a pozitív pólus felé tart. A pozitív pólust — önök képviselik, barátaim. A szatíra a humor magára vállalta a negatív pólus szerepét. Az élet negatív jelenségeinek a kritikáját. De éppen ebben van a pozitív funkciója. Minél kevesebb jelenség elé kerül életünkben a mínuszjel, annál több elé tehetjük oda a pluszjelet. Minden áthúzott mínuszjel — ez plusz. Pozitívum! Hírlapárusoknál a Humanitás Hosszas előkészületek után, tizenhat oldalas füzet alakban megjelent, s az újságpavilonokban is kapható lesz már a napokban a Humanitás, a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetsége kéthavonta megjelenő folyóirata. A gazdagon illusztrált új számban olvashatunk a mozgáskorlátozottak és a szexualitás problémaköréről, hosszú cikk ad tanácsokat rokkant gyermekek szüleinek, a íőor- vosnő kalauzolásával megismerhetjük a miskolci megyei kórház gyermekrehabilitációs osztálya szervezetét és munkáját, s bemutatják «az érdeklődőknek a PROMOBIL Gmk-t, azt a gyártókollektívát, ami gyógyászati segédeszközök készítésével foglalkozik. Egész oldalas protézistré- n inget találhatunk a lapban bioelektromos műkézzel élőknek, s egy szívhez szóló riportot kerekes székkel közlekedő fiatal párról, akik egy szociális otthonban laknak, különszobában. műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: És nálunk? (Ism.) 8.50: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 9.30: Köznapi ügyeink. 8.49: Mutatványosok a nagyréten. 10.05: íróvá avatnak. 10.40: Mi ez a gyönyörű? (Ism.) 10.51: Katonadalok 11.13: Európa újra csendes..; I. rész. 1814. Párizs az ellenség kezén 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. Lakásügyek. II. rész. 13.00: Bronislaw Huberman két hegedűversenyt játszik 14.10: A magyar széppróza századai. Károlyi Gáspár. 14.25: Operaslagerek 15.00: A Népzenei Hangos Újság melléklete Ifi.05 : MR 10—14. 17.00: Vizsgálatok nyomában. Riport 17.25: Népszerű szimfonikus zene 18.02: Kritikusok fóruma 18.15: Hol volt. hol nem volt..; 10. rész. 19.15: Gyöngyvirág 20.14: Balettzene operákból 20.33: Török Erzsébet ritka hangfelvételeiből. III. rész. 21.30: A postás csenget. Kapusi Rózsa riportja 22.2o: Tíz perc külpolitika 22.30: Hófehérke és a hét törpe Részletek Churchill filmzenéjéből 22.45: Manipulálható-e a közízlés? 23.00: A Tátrai-vonósrlégyes felvételeiből O.li: Varga Tamás táncdalaiból PETŐFI RADIO: 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika. NQGRAD c 1984. október 24., szerda 9.05: Napközben 12.10: Hires tenoristák 12.30: Nóták 13.10í Popnullám 14.00: Uralkodók és komédiások I. rész 14.45: Ugyanaz többször. Korányi Tamás összeállítása 15.05: Teázás közben 15.58: sokféle 17.05: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai 17.20: Diákfoci 17.30: ötödik sebesség 18.30: Ritmus! 19.05: Operettrészletek 20.00: Huey Lewis and the Newes felvételeiből 20.50: Ozondús szmogveszély. Beszélgetés Kovács Margit egyetemi tanárral 21.05: Tomsits Rudolf szerzeményeiből 21.20: Az élő népdal. Béres János műsora. (Ism.) 21.30: Közvetítés a Paris St. Germain—Videoton UEFA labdarúgómérkőzésről 2?.?0: a szép Galathea 23.00: A mai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STCJDIÖ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás, 17.05; Hangversenykronika. 17.20: Ablak az országra. Fodor László jegyzete. 17.30: Index. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: Az üres járatok csökkentéséért a 3-as számú Volánnál. Interjú dr. Dohy János professzorral a biotechnikai szint áttöréséről. — Kismotorok nagy gyárakban.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Tolnai Attila. — Sport. 18.00: Észak-magyarországi krónika. (VII. országos kohászati karbantartási konferencia kezdődött Miskolcon. — A HNF megyei bizottságának elnökségi ülésén.) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.15: Tv-torna (ism.) 8.20: Tskolatévé: Oroszul beszélünk. 8.40: Tematikus összeállítás. 8.55: Kémia (ált. isk. 7. oszt.) 9.35: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 5—8. oszt.) 9.45: Delta (ism.) 10.10: Parasztok. XIII/5. rész. (ism.) 11.00: Képújság 14.50: Iskolatévé: Pedagógusok fóruma (ism.) 15.25: Élő múzeum 15.45: Szórakaténub* 15.05 a Hírek . lfi.10: Hogyan neveljük meg a papát? Csehszlovák film. 17.40: Gazdaságirányítás a Szovjetunióban. 18.05: Képújság 18.10: Hosszú az út előttem. Dokumentumfilm. 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tvhíradó 20.00: Diszkóvarázs, (ism.) 20.25: Paris Saint-Germain—Videoton. UEFA Kupa labdarúgó-mérkőzés. 22.20: Szemtől szembe. 22.55: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 17.55: Képújság 18.00: Yxilon-show. 18.30: Élő német népszokások. 19.00: Isaac Stern hegedűi 20.00: Periszkóp 20.30: öngyilkosok klubja. NDK tévéfilm. 21.55: Tv-híradó 2. 22.15: Kínai tájak és emberek (ism.) 23.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA 19.30: Tv-híradó 20.00: A felszabadulásért, az új köztársaságért* 5. rész, 20.30: Plakátférfi. Szovjet film 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Rudolf Asmus, a berlini vígopera szólistája. 23.10: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Kérem, ne kapcsolják ki! (Ism.) 20.30: Lépésről lépésre, 2. rása 1 21.30: Időszerű események . 22.00: Az én születésnapom. Lengyel tv-játék MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: 7től: Gandhi I—II. (14). Színes, szinkronizált angol—indiai szuperprodukció. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től: No, megállj csak! Színes, szovjet rajzfilm-összeállítás. Háromnegyed 6 és 8-tól: Canterbury mesék (18). Francia—olasz film. — Nagybátonyi Petőfi: Az ember, aki lezárta a várost! (14). Színes. szinkronizált szoviet fPm. — Naevbátonyi Bányász: A F<®- keteszakáll szelleme. Színes, szinkronizált amerikai filmvíEf'á- ték. — Pásztói Mátra: Az óriás (14). Színes magyar film. -Ka* raneslapujtő: A gonosz Lady (16); Színes, szinkronizált angol történelmi kalandfilm.
