Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-24 / 250. szám

I falu gazdája Szarvasgedén

Végső szó és a felelősség

Mikroelektronikai berendezések „nagyjavításon”

Kevés riportalanyomat kellett annyiszor keresni, mint a Szarvaskődén élő Jekken Tibort. Vagy a három műszak változó munkarendje akadályozta meg az otthoni beszélgetést, vagy egyéb ügyes-bajos dolgai szólították el saját portájáról. Végül egy késő esti órán sikerül szót váltanunk a háziasszonyt dicsérő takaros lakásban, s a ház „uráról” ekkor még csak annyit tudok, hogy a Metalloglobus apci gyáregységének alumíniumfeldolgozó üzemében főolvasztár; tanácstag, végrehajtó bizottsági tag, egyben a szarvas- gedei tanácstagi csoport vezetője, munkásőr. A negyvenéves férfi a legutóbbi választás óta képviseli a gödrieket a palotáshalmi közös tanácsban, s az elmúlt négy évet így értékeli:

■i

— Különösebb problémám nem volt, bár a közösség mindig elégedetlen, a többért harcol.

Egy páncélszekrény — ami nincs

A megállapításhoz Jekken Tibor rögvest hozzáteszi ezt is:

— Az igények gyakran logikusak, a méltatlankodás jogos. Csakhogy a megvalósításnak nálunk is határt szab az anyagi teherbíró képesség. A palotáshalmi közös tanácson sincs olyan páncélszekrény, amelyből sosem fogy ki a pénz. Pedig pénz kellene... Példának okáért, ha ideadnának ötszázezer forintot, hogy „tedd, ahová akarod, kö'itsd arra, ami a legfontosabb”, akkor is fejtörést okozna a felhasználás. Vigyázni kellene minden fillérre, mert minden igény kielégítésére úgysem volna elegendő.

A szűkös lehetőségeket felismerve, a gedei ember is úgy segít magán, mint más lakóhelyét gyarapító polgár: a tanácsi pénzhez hozzáteszi a saját munkáját. Jekken Tibor gyorsan fel is sorolja a legutóbbi idők változásait: megépült a gáztárolóhely, elkészítették a ravatalozó elő- tetejét, kész lett az óvoda belső karbantartása, teljes játékkészletet kapott a gyermekintézmény. Az összefogásra jó példa egy immár csaknem teljesen tönkrement magtár is.

— Nem volt gazdája, az eleje már le is szakadt. A tanács anyagot adott, az áfészdol- gozók, meg a lakosság munkával segített. A teljes karbantartás után helye lett a tápértékesítésnek és a felvásárlásnak.

Talán nem nagy ügy, szarvasgedei mértékkel mérve, mégis jelentős dologról van szó. A megvalósítást ugyanis fontos igény szülte: a hatszáznyolcvan lelket számláló faluban népszerű az állattartás, jelentős az uborkatermesztés. S, hogy ritkán lehet megtalálni Jekken Tibort, arra magyarázatot ad a tanácstagi csoport vezetőjének magatartása és vélekedése:

— Nemcsak megszervezni kell valamit, de mindenhol muszáj ott lenni. A személyes jelenlétnél csak egy jobb propaganda van. s ez az elkészült munka. Ilyenkor mondják még a kétkedők is: mégiscsak érdemes...

II statisztikus tőolvasztár

Kicsiny dolgokban kell és lehet előbbre lépni — vallja a közéleti munkás. A felismert lehetőségektől függő tervek megvalósításához pedig — örömmel írjuk le — elsősorban a fiatalokat sikerül megnyerni Szarvasgedén. Nem véletlenül mondja Jekkén Tibor:

— Nagyon sokan messzire járnak dolgozni, bizony, jó volna közelebb munkahelyet találni nekik, ök is jobban járnának, meg a falu is gyakrabban számíthatna rájuk.

S, ha már az ingázásról esett szó, ideje megemlíteni, hogy a szarvasgedei tanácstagi csoport vezetője alapos ember. Főolvasztár létére számol és statisztikát készít.

— A körzetből több mint négyszázan járnak el dolgozni. Minden lakost számba véve, kiszámoltam azt is. hogy

I Szarvasgede összlakosságának 32 százaléka Apcon, a Metalloglobus gyáregységében dolgozik. Hogy is mondjam... az ilyen példa egyértelműen igazolja, hogy a közös tanácsnak több segítséget kellene kapni a településfejlesztéshez a munkahelyektől.

S addig, amíg netán nagyobb lesz a forrás, mennyire ura Szarvasgede saját ügyeinek a szűkösebb lehetőségek között?

— Teljes egészében — hangzik, a határozott válasz. — A Szarvasgedét érintő ügyekben természetesen kikéri a közös tanács a véleményünket. Ha a szükség úgy hozza, akkor akár rendkívüli tanácstagi csoportülést is tartunk, hogy mi mondjuk ki a döntést megalapozó véleményt. Adott esetben, persze, ez nem könnyű, hiszen a csoporton belül is akadnak viták. Akkor például, amikor az orvosi rendelő várótermét akarjuk bővíteni, s ezt úgy kell megoldani, hogy a sportöltöző is megmaradjon.

Döntés — helyben

A döntést tehát rábízzák a a helyi emberekre, a közélet választott tisztségviselőire. A községi demokratizmus azonban ennél is szélesebb körű a gyakorlatban.

— Természetesen, mások véleményét is kikérjük, beszélünk például a fiatalokkal, a KISZ-esekkel. De ez így is helyes,' különben hogyan számíthatnánk rájuk a megvalósításban?

A napi apró — a település életében mégis fontos — ügyekben a végső döntésben fontos szerep vár tehát a tanácstagi csoportra. A felelősségteljes munkában nincsenek egyedül, Jekken Tibor a. jó együttműködés kapcsán például Putyera Károly alapszervezeti párttitkárt és Gvet- vai Istvánt, a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnökét említi.

A kérdést — mennyire falugazda a tanácstagi csoport? — még egyszer megismételve ezt hallom: miénk a végső szó. Ehhez még hozzáteszi a csoport vezetője: •

— Tiszteletre méltó ez a megbíz.atás, s az ember teljes egészében igyekszik megfelelni a követelményeknek. Az említett „végső szó” pedig felelősséggel jár. enélkül meg nem képzelhető el a közéleti megbízatás. Elszámolási kötelezettséggel nem csak a palotáshalmi közös tanácsnak tartozunk, hanem azoknak az embereknek is, akiktől a megbízatásunkat kaptuk. Nekik kell eleget tenni. A bizonyítványunkat is ők állítják ki: jól, vagy rosszul dolgoztunk-e.

K. G.

MezűnazÉsági szaklzemménÉ-képzés

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium irányítása alatt működő felsőoktatási intézményekben az 1985-ös tavaszi félévben négy helyen kezdődik szaküzem- mernöki képzés. A Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri főiskolai karán mező- gazdasági energiagazdálkodási ismereteket szerezhetnek az üzemmérnökök; a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen

növényvédelmi és tápanyag- gazdálkodási szakon indul oktatás; A Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolán áruforgalmi tagozatot szerveznek; a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási szaküzemmérnöki oklevelet szerezhetnek a hallgatók. A jelentkezéseket 1984. december 31-ig kell beküldeni az oktatási intézményekbe.

Felkészült a korszerű mikroelektronikai adatfeldolgozó berendezések szervizellátására az Információtechnikai Vállalat salgótarjáni szervize. A felvételen: az elektronikus pénztárgép műhelyjavítását végzi Somoskői Mátyás és Nagyfalusi László.

— Bencze —

Október 23 — 25. között

Gombatermesztési szimpózium

A szabadon termő gombafajok már az ókorban is ízletes, különleges fogásként szerepeltek az ember táplálkozásában. Japánban és Kínában mintegy 2000 éve termesztik az úgynevezett síitáké gombát, amelyet orvosságként is használnak. A gombák mesterséges termesztése Európában jóval később terjedt el, az első adatok a XVII. századból valók.

A csiperketennesztés őshazája Francia- orszá'g. A^ csipérlfé —' feltehetően — a trá- gyakazlaiíöff, a melegágyakban való gyakori megjelenésének köszönheti felfedezését, a mesterséges termesztés megkezdését. A kezdeti, jelentősebb méretű csiperketermesztés a Párizs környéki kőbányákban folyt. A XIX. század közepén jutott el a gomba- termesztés Angliába, ahol először a szabadban, majd üvegházakban folytatták. Később — speciálisan erre a célra — termesztőházakat építettek. A csiperketermesztés az 1900-as évek elején Európában is meghonosodott.

Hazánkban a gombatermesztést először melegágyakban, földbe vájt kunyhókban végezték. Hamarosan a Budapest környéki kőbányák tárnáit foglalták el a gombatermesztők: 1900-ban már körülbelül 20 ezer négyzetméteren termesztettek gombát. Igazán nagy lendületei a magyar gombacsíra megjelenésekor vett a hazai termesztés, mert a csíra minősége felvette a versenyt a franciával, és csakhamar világhírre tett szert.

A felszabadulás előtt hazákban három gombacsíra-készítő laboratórium működött, ekkor mintegy 200 ezer négyzetméteren végeztek termesztést, aminek 600 ezer kilogramm gomba volt az eredménye. A hazai módszer nagyjából a klasszikus francia gombatermesztést követte. Táptalajként kizárólag' zabbal és szénával etetett, szalmával almozott lovak tárgyáját használták, amelyet 28 napig komposztáltak. Minden munkát kézi erővel végeztek. A termésidő általában 3 hónapig tartott, a termésátlag 3—4 kilogramm volt négyzetméterenként.

Az államosítást követően 1954-ben indult fejlődésnek a hazai gombatermesztés. 1964- ben többszintes, hőkezelésre alkalmas sziklapincében próbálkoztak a modern termesztéssel, de ez a kísérlet megbukott. Három évvel később — 1967-ben — a csepeli Duna Termelőszövetkezet építette fel az első korszerű termesztőüzemet, amely beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A szövetkezet — az Állami Gombatermelési Vállalat átvételével — egyesítette a szakmai és anyagi erőket, s biztosította a gombatermesztés fejlődését. Az elért eredmények alapján a MÉM 1975-ben a gombatermesztési rendszer gesztorságával bízta meg a csepeli közös gazdaságot.

A termelés rendszerszerű megszervezése eleinte nehezen ment, mert kezdetben a partnergazdaságok nem tudtak hőkezelt, becsírázott komposzthoz jutni. Am ahogy ezt az akadályt elhárították a gesztorgazdaság szakemberei, a hazai gombatermesztés nagy lendületet vett. Számos szocialista ország szakemberei nálunk tanulták meg a gombatermesztés fortélyait. Ezeknek a sikereknek az elismerését jelenti, hogy október 23—25. között hazánkban rendezik a nemzetközi gombatermesztési szimpóziumot

Kétségtelen, a gombafogyasztásban még nem tartozunk az elsők közé. A hazai 40 dekagrammal szemben az NSZK-ban például 2,5 kilogrammot esznek meg a sok fehérjét és vitamint tartalmazó gombákból. Remélhető, hogy e mostani tanácskozás a fogyasztás növelését is elősegíti majd.

Cseh János

ll•llllllllllllllllll||||||||||||l!IIIIllll||||||||||||||||tll(|||||||l|||||||||||||||||||||||||||It||||||||||||||||||||i|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||Mt,(||||||||||||||||||||||||||||||||| hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Zsolt, a népművelő

Remekül éreztük masunkat az itt töltött két hét alatt. Ritkaságszámba megy az a kedvesség, közvetlenség, amit az itt dolgozók részéről tapasztaltunk. Különösen kiemelkedőnek tartottuk a kul- turos, Haszon Zsolt munkáját. Minden bizonnyal jövőre is eljövünk. Köszönjük.”

Szabóék

(Részlet a Dorogi Szénbányák balatonfenyvesi üdülőjének vendégkönyvéből.)

Kisebb szökőárral is felért, mikor strandfejes közben akciót indított. Bizony nem tartozik a pehelysúlyúak közé, de ez sohasem zavarta abban, hogy sok mozgást igénylő sportágakat űzzön. Kedvenc hobbija például a foci. Nem is gondoltam volna, mikor a mecsekiek ellen beállt a csapatba, hogy ő rúgja majd mindkét gólunkat.

Nos, ha bárkinek is félreértést okozott volna eddig Zsolt tevékenysége, akkor elárulom, hogy nem üstökösként felragyogó sportolói pályafutás kapcsán kerül e lap hasábjaira. Haszon Zsolt a fent említett üdülő „profi” jj^ltüilelelöse, de könyvtáros,

szervező, disc-jockey, és sportfelelős is egy személyben. A „profi” jelző ebben az esetben azt a színvonalat jelzi, amellyel a munkáját végzi.

Beszélgetésünk alatt volt időm körtoetekinteni kis kuckójában, amit nemes egyszerűséggel STŰDIÖ-nak nevezett. Néhány pipa, diákfényképek, hanyagul a karfára hányt ruhafélék, s ezernyi hasznos kis lom. Nem törte meg a szoba hangulatát az a hatalmas akvárium sem, melyből bágyadt kis halacskák szemlélték óriás gazdájuk mindennapi életét.

Aztán jött a foci, az asztalitenisz és a teke. A remekül felszerelt automata tekepálya a legtöbb vendég kedvence lett, legyen az a dorogi, a nógrádi, vagy valamelyik németországi szénbánya dolgozója. A nyelvismeret hiányosságait remekül pótolta az élevezetes „nemzetközi” küzdelem.

Az imént jutott eszembe, írhatnám azt is, hogy Zsolt minden lében kanál, hiszen az összes) program mozgatórugója ó volt, de ennél talán kifejezőbb jelző, hogy olyan „zsoltos”. Ha reggelinél nem jelent meg, hiányérzetünk támadt, hiszen akkor tudtuk meg mitől izzadunk majd, hogy aztán a bőséges, ebéddel, vagy vacsorával ismét pótolhassuk a hál’ istennek leadott kilóinkat. Milliónyi dolga ellenére bárki megtalálta, mivel — napóleoni képessége folytán egyszerre több helyen is ott volt. Mindenkivel foglalkozott, mindenkit meghallgatott, segített, amiben csak tudott; sokszor az volt az ember érzése, hogy nincs is magánélete. Egyik nap meg is kérdeztem, nem érzi-e túl strapásnak ezt a munkát.

— Nézd! Az biztos, hogy ha kilométerre fizetnének, sokkal jobban járnék.

Mikor megemlítette jelenlegi fizetését nekem is úgy tűnt, hogy az anyagi megbecsülés harmatcseppjei nem csillognak egységes víztükörként.

Mikor terveiről faggatom, kertelés nélkül elmondja, hogy szeretne szüleitől függetlenül élni, de ehhez egyelőre kevésnek bizonyul a tanári fizetés. Ezért a főiskola elvégzése után — ez talán magyar gyakorlat — továbbra is folytatja a géb mességet.

— Nagyon remélem, hogy rövid időn belül elkezdhetek majd tanítani, mert végül is ezért jelentkeztem főiskolára — magyarázza Zsolt ezt a fenemód ördögi kört,

Mivel úgy éreztem, hogy a Zsoltról alkotott kép nem lenne teljes főnöke véleménye nélkül, ezért öt is megkér- •deztem:

— Tudja mit! írjon azt, amit gondol; én azt hiszem rosszat nemigen tudna papírra vetni a fiúról, s hogy milyen ő igazán? Lapozza fel a vendégkönyvet!

A kulturos munkáját minden vendég a legtöbbre pontozta. Az üdülő többi alkalmazottja, így a kedves felszolgálólányok az étteremben tréfásan nyugtattak: „Zsolt még egyszer szobrot kap, ha így folytatja.”.

Én is azt gondolom, hogy sok nógrádi bányászcsalád zárba szívébe „Zsoltíkát”, s ha szobrot ez idő táj t nem is „osztogatnak” népművelőknek, nem akármilyen érték, ha egy ember spontán módon válik a rövid időre ösz- szezárt közösség kedvencévé!

T. Németh László

Hosszú életű akkumulátor

Svájci kutatók új típusú ólomakkumulátort fejlesztettek ki, amelynek alig van szüksége karbantartásra — savszinéjét kb. kétévenként elég beállítani desztillált víz utántöltésével.

A hagyományos savas akkumulátorokban az akkumulátormasszát befogadó rács 5—6 Százaléknyi antimonfc tartalmazó ólomötvözetből készült. Megállapították, hogy a vízfogyasztásért és a tárolás alatti önkisülésért elsősorban ez az antimon a felelős („antimonmérgezés”). Az antimon beötvözésére az öntési technológia megkönnyítése végett és szilárdsági okok! miatt van szükség. A gyártástechnológia korszerűsítésevei az ólomrács antimon- tartalmát 2,5 százalékra csökkentették.

NOGRAD r 1984. október 24., szerda