Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

Alapvetően üzemi feladat A hústermelés gazdaságossága Uj időszámítás a gazdaságban A kormány 1972-ben és 1976-ban határozatokat hozott b hazai tejellátás javítása és s vágómarhaexport növelé­se érdekében, az ágazat sza­kosítással történő fejlesztésé­re. Eszerint növelni kell a hústermelést és javítani a hús minőségét, a piaci igé­nyeknek megfelelően. Az el­telt években számos kedvező jelenség mellett — olcsóbb tartástechnológiák elterjedé­se, növekvő munkatermelé­kenység, korszerűsödő takar­mányozási módszerek, éssze­rű abraktakarékosság — több nemkívánatos is megjelent, llvan például a tehénállomány csökkenése, a magas költsé­gek. Vajon hogyan állnak me­gyénk nagyüzemei ezekben a kérdésekben, milyen tendenci­ák figyelhetők meg az ágazat­ban? Nógrádban a húshasznú ága­dat gyakorlatilag újnak te­kinthető, hiszen alig tíz éve kezdődött meg a gazdaságok ez irányú fejlődése. Igazi fel­lendülésről csak az utóbbi négy évben beszélhetünk, de annyit el kell mondani, hogy ezek a kezdeti eredmények biztatóak, a sok buktató elle­nére is. A megyében húsz nagy­üzemben foglalkoznak hús­hasznú szarvasmarha-tenyész­téssel, s a jelenlegi tehénállo­mány meghaladja a 7 ezer 500 darabot. Ez annyit jelent, hogy a termelőszövetkezetek tehénállományának csaknem 50 százalékát teszi ki a hús­hasznú állomány, amely az ■utóbbi években a tervet meg­haladó mértékben nőtt. Ked­vező jelenség, hogy idén ez a növekedés már kihat a me­gye egész tehénállományára, hiszen az előrejelzések szerint 1,5—2 százalékos létszámemel­kedésre lehet számítani az év végére. Tekintettel az ágazat súlyá­ra és jelentőségére — Nógrád mezőgazdasági területének egyharmada gyep és a szarvas­marha-tenyésztésen belül az ágazat részaránya magas •— alig több mint egy éve a megyei pártbizottság külön napirendi pontként tekintette át a termelőszövetkezetek szarvasmarha-tenyésztésének helyzetét. A négy évvel ezelőttinek két- és félszeresére növekedett hús­hasznú állomány az üzemek döntő többségében nem di­csekedhet kiemelkedő hoza­mokkal és ebből kifolyólag a nyereségességgel sem. Ennek okai az indulás körülményei­vel kapcsolatosak. Amikor 1982-ben az előző évi egy te­hénre jutó 9124 forintos ága­zati eredmény 115 forintra — gyakorlatilag a nullára — csökkent, az üzemek a gyen­gébb tejhozamú egyebeket húshasznúba állították át. Az­az a húsimiarhatartás mintegy a tejtermelés mellékterméke­ként alakult ki, ez utóbbi -feszültségeinek oldására. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg is csak nyolc olyan nagyüzem van, ahol kizárólag húsmar­hát tartanak, a többi tizen­kettő két irányban szakosodott. De ugyanez megmutatkozik a fajtaösszetételben is, hiszen az .állatállomány 77 százaléka magyartarka, míg a limousin és hereford keresztezések 23 százalékot tesznek ki. Általánosan jellemző, hogy a mai napig nem alakult ki egy olyan jól begyakorolt és egységes technológia, mint amilyen a tejtermelésre jel­lemző, sőt helyenként' a leg­alapvetőbb berendezések is hiányoznak. A takarmányozá­si gondokat jelzi, hogy csak­nem általános a nyár végi és tél végi időszakban a kondí­cióromlás és a magas szán­tóföldi takarmánytermőterü- let-használat, s mindez mesz- szemenően kihat a gazdasá­gosságra. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat központi te­lephelyén Szőllősi Attila műkőkcszítő, a Salgótarjáni városi Sianács mellvédelemeinek mükösablonját készíti, amiből 540 darabot csinálnak. A 20 húsmarhatartó gazda­ság közül kilenc az utóbbi négy évben megalapozott, jól átgondolt fejlesztésbe kezdett, s 44 százalékkal növelte te­hénállományát. Ez annyit je­lent, hogy itt koncentrálódik a megye húsmarhaállomá­nyának több mint kétharma­da, s az átlaglétszám közel jár az optimális 600 darabhoz. Ebben a kilenc termelőszö­vetkezetben 17 százalékkal alacsonyabb volt a tartási költség és egy kilogramm súly- gyarapodás szűkített önkölt­sége 74 forint volt, lényege­sen kedvezőbb .mint a másik tizenkét gazdaságban. A fej­lesztő üzemekben 100 forint költségre csaknem 11 forint nyereség jutott, míg ahol csak szinten tartották a létszámot ott több mint három forint veszteséget voltak kénytele­nek elkönyvelni. Érdekes — és egyben a további lehetősé­geket jelzi —, hogy a termé­szetesen nevelt borjak még mindig nem olcsóbbak, mint a mesterséges körülmények között neveltek és a jobb üzemek átlagos hozama is a lehetségesnek csak 80—85 szá­zalékát éri el. Ezekben a nagyüzemekben azonban már olyan súlya van az ágazatnak, hogy ki fogja kényszeríteni azoknak a hiányosságoknak a kiküszöbölését, amelyek a to­vábbi eredményjavulásnak gátjai. Erre ösztönzi ezeket a gazdaságokat nagy gyepterü­letük gazdaságos kihasználá­sa is. Az is biztos, hogy eb­ben gyorsabban előbbre lépni csak a magasabb hatékony­sággal gazdálkodó, nagyobb fejlesztési erőforrásokkal ren­delkező üzemek képesek. A jó példák — a szécsényi, a varsányi, a drégelypalánki, az endrefalvai termelőszövet­kezetek ez irányú tevékenysé­ge — kedvező hatást gyako­rolhatnak az ágazat további fejlesztésére. Ezt mutatja az is, (hogy a VII. ötéves tervben — az előzetes elképzelések sze­rint — a megyében további 27 százalékkal nő a húshasznú tehénállomány, úgy, hogy a tejtermelő egyedek száma sem csökken. Z. T. • Ösztönző prémium vasutasoknak Az őszi szállítási csúccsal vizsgázik az új teljesítmény­bérezés a székesfehérvári ren­dező pályaudvaron. A korábbi prémiumrendszer csak az egész üzemfőnökség teljesít­ményét vette figyelembe, s szinte független volt az egyes dolgozók által végzett mun­kától. Az új rendszer értel­mében egy dolgozónak az alapbérért műszakonként 330 kocsit kell összeállítania. Az ezen felül menetkészre sze­relt vagonok után egyenként 9 forintot adnak. Így érde­keltté tették a dolgozókat a munkaidő teljes kihasználá­sában, s míg korábban a leg­magasabb prémium negyed­évenként 300 forint volt, most havonta ennek a háromszo­rosát is megkaphatják. Az elemzések, a prognózisok szerint a 80-as évtized so­rán nem várható kedvező fordulat a külgazdasági feltéte­lek alakulásában. Így a gazdasági előrehaladás üteme, mértéke döntően a belső feltételek és körülmények formá­lásától, a fejlődéshez nélkülözhetetlen energiák és hajtó­erők felszabadításától függ. Az is nyilvánvaló, hogy a le­hetőségek a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésé­ben igen nagyok. A továbblépés alapkérdése: hogyan lehet a vállalatok anyagi és <szellemi erőforrásait, belső tartalékait mozgósí­tani? i Egyértelmű érdekeltség A válasz: döntően az anya­gi érdekeltség érdemi foko­zásával. Az 1968-as gazda­sági reformot megelőzően a vállalati munka értékmérője egyértelmű volt, a központi­lag lebontott tervek teljesí­tése. A tervlebontás meg­szüntetése után a gazdasági egységek jövedelemter­melő képessége, elért nyeresége vált a kol­lektív teljesítmények mér­céjévé. De a szabályozásban kezdettől fogva sok a bizony­talanság és a- következetlen­ség. A különféle jövedelem­elvonások és átcsoportosítá­sok révén, a vállalatok közt erőteljes a nivellálódás, a kontraszelekció. Vagyis, az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges cégek fennma­radásának árát az élenjáró vállalatok fizették és fizetik meg, s így a gazdaságos te­vékenység nem bővülhetett megfelelően. A hibás gyakorlat meg­szüntetése, az egészséges dif­ferenciálódás feltételezi a nyereségérdekeltség egyér­telmű érvényesítését, kö­vetkezetes alkalmazását. A nagyobb költségérzékenység és a- hatásosabb nyereségér­dekeltség rokon fogalmak. Az a cél, hogy kifizetődő legyen a vállalatnak és a dolgozó­nak egyaránt az anyag-, az energia-, a munkaidő-meg­takarítás. az eszközök jobb kihasználása, a keresett, jól értékesíthető termékek gyár­tás^ Mindehhez csökkenteni keif a központi elvonásokat, adókat, hogy a nyereség mi­nél nagyobb, jól érzékelhető hányada maradjon a válla­latoknál béremelésekre, illet­ve fejlesztésekre. Megdrágul a munkaerő A nyereség, a gazdasági ér­vényesülés, a siker mutatójá­vá válik. Persze nem egy csa­pásra. A termelői árak adó­szintje ugyanis csak olyan mértékben csökkenhet, aho­gyan a fogyasztói árak íor- galmiadó-tartalma emelke­dik, hiszen a költségvetés r.srn mondhat le eddigi bevé­teleiről. A fogyasztói áreme­léseknek pedig az életszínvo­nal-politika szűk határokat szab. Nem csak az adózás mérté­ke, hanem jellege, módszere is megváltozik. Az elvonások nem a nyereséggel, hanem a felhasznált erőforrásokkal . lesznek majd arányosak. így az glacsony nyereséggel, vagy ráfizetéssel működő vállalat és a kiugró jövedelmezőségű hasonló mértékben — a fel­használt létszám, munkabér, illetve saját eszköz arányá­ban — viseli a közterheket. A szegény és a gazdag cég egyformán fizet, mint aho­gyan egyformán érdekelt is a hatékonyabb munkában. Mindenki számára már a jövő évtől megdrágítják a munkaerő felhasználását. A 10 százalékos béradó fizetésével közvetve csillapítani kívánják a vállalatok indokolatlan munkaerőéhségét. A felméré­sek szerint jelenleg havonta átlagosan 90 ezer munka­helyre nem találnak jelent­kezőt. (30—40 ezer állás csu­pán a fővárosban betöltet­len.) A létszámhiány újrater­melődését akarják megaka­dályozni, a vállalatok exten- zív fejlesztési stratégiáját kí­vánják módosítani a munka­erő felértékelésével. Az in­tézkedés elősegíti továbbá a bér- és egyéb költségek át­válthatóságát, a különböző (költség, bér, fejlesztési, amortizációs stb.), gyakran elkülönülten kezelt forintok közös nevezőre hozását. Nem áremeléssel Sokan határozott fenntar­tással fogadják a nyereség- érdekeltség térhódítását. At­tól tartanak, hogy a nagyobb jövedelmet nem az ésszerűbb gazdálkodás, a fokozott költ­ségérzékenység révén szerzik majd meg a vállalatok, ha­nem az árak emélésével. Kár ; volna tagadni, van ilyen ve­szély. Különösen azoknál a vállalatoknál számolhatunk áremelési törekvésekkel, ame­lyek az új feltételek kö­zött kedvezőtlen helyzetbe kerülnek. A merev árrend­szer, az adminisztratív ható­sági megszorítások persze nem jelentenek védelmet az áremelési törekvésekkel szem­ben. Gyakran éppen a jól dolgozókat sújtják, megnehe­zítik az ésszerű, hatékony gazdálkodást, a változó piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást. Ezért nem újabb adminisztratív korlá­tok felállítása, hanem ahol csak lehet, a meglevők haté­konyabb érvényesítése és mindenekelőtt a vállalati ön­állóság és felelősség növelé­se a feladat. A nagyobb önállósággal együtt természetesen növek­szik a vezetők gazdasági ér­dekeltsége, politikai, erkölcsi és büntetőjogi felelőssége. Törvény készül, amely meg­tiltja a tisztességtelen gaz­dasági tevékenység vala­mennyi formáját. így tör­vény tiltja majd meg a fo­gyasztók megtévesztését; a tisztességtelen módszerekkel 'folytatott versenyt; a mono­polhelyzettel való visszaélést, illetve gazdasági erőfölény érvényesítését a versenyben; az indokolatlan árukapcso­lást; a tisztességtelen ár ér­vényesítését. Reális árkalkuláció Fogalmaink, ha jól meg­figyeljük, némileg megváltoz­tak, letisztultak. Sok éven át tisztességtelen haszonról be­széltünk, s legújabban viszont a tisztességtelen tevékenység fogalmát igyekszünk megha­tározni és a gazdasági gya­korlatból száműzni.. A haszon ugyanis lehet kiugróan ma­gas, mégis tisztességes, indo­kolt, törvényes, elismerésre méltó. És lehet a nyereség alacsony, sőt a gazdálkodó egység ráfizetéses, miközben a termék, az ár vagy az alkal­mazott módszer a versenyben,' a gyártásban, a forgalmazás­ban tisztességtelen, elítélendő,' büntetendő. A tapasztalatok egyértel­műen bizonyítják, hogy a versenyhelyzetben lévő válla­latok, az úgynevezett árklub tagjai nem élnek vissza a szabad árképzés lehetőségei­vel. Bár az áralkunak, az ár­versenynek nincsenek látvá­nyos eredményei, a vállalati hatáskörben megállapított termelőárak túlnyomó több­sége mégis tisztességes. Miért? Mert az árkalkuláció a feles-' leges ráfordítások megtérülé­sét, a költségemelkedések au­tomatikus áthárítását nem tartalmazza. Továbbá az ár • arányos, beilleszkedik a ha­zai hasonló és helyettesítő termékek árskálájába, s szá­mol a kereslet-kínálat alaku­lásával. Az árkalkuláció a jövőben még inkább a gazda­sági döntések jobb megala­pozását szolgálja, és nem a költségek igazolását, valami­féle átlagnyereség, tisztessé­gesnek vélt haszon elszámol lását célozza. Verseny és szelekció A nyereség, a hászon nem lehet eleve gyanús csak azért, mert átlagon felüli, esetleg kiugróan magas. Kételyeink ellipszisének egyik fókuszá­ban az ár, a másikban a piac található. Az értéktörvény érvényesülését ugyan' elismer­jük, de a piac, a kereslet- kínálat erőteljesen differen­ciáló hatása ellen már tilta­kozunk. Tudomásul vesszük a világpiac veszélyes reali­tását. (Mit is tehetnénk mást. Az ország vagy alkalmazkodik hozzá, vagy szenved tőle.) De elvárnánk, hogy a kül­piacok kellemetlen hatásait a gazdasági szabályozás ellen­súlyozza. Ahogyan eddig jó­részt meg is tette. A jövő esztendőtől, ha nem is egy csapásra, új időszámí­tás kezdődik. A nyereségér­dekeltség következetes érvé­nyesítésével a vállalatok, szövetkezetek egy része jó­módúvá, tehetőssé váljk. Vonzza majd a munkaerőt, meg tudja fizetni a szakem­bereket, s fejlesztési eszkö­zökben sem szenved hiányt. A szegény, sorsukon fordítani nem tudó üzemek helyzete pedig tarthatatlanná válik. A hasznavehetetlen cég csődbe jut, eszközeit kiárusítják. A verseny, amelynek lesz­nek győztesei és vesztesei, végeredményben az ország javát, a szocializmus ügyét szolgálja. Kovács József Gazdaságirányítási előadássorozat Háromnapos előadássorozat kezdődött hétfőn a gazdaság- irányítási rendszer továbbfej­lesztéséről a Magyar Tudo­mányos Akadémia dísztermé­ben az Országos Vezetőképző Központ (OVK) rendezésében. A tájékoztatón a vállalatok, szövetkezetek, az államigaz­gatás és a bankok, valamint a vezetőképzéssel megbízott, intézetek vezetői a szervezeti, irányítási rendszerek tovább­fejlesztéséről, a gazdasági sza­bályozás tervezett változásai­ról, valamint az ezekkel kap­csolatos legfontosabb intéz­kedésekről kapnak átfogó is­mertetést. As előadássorozat része annak a munkaprog­ramnak, amelynek keretében az OVK a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből adódó feladatokra készíti fel a vezetőket, szakembereket. Hétfőn Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolili- tikai osztályának vezetője, Hetényi István pénzügymi­niszter, Balassa Ákos, az Or­szágos Tervhivatal főosztály­vezetője és Horváth László, az OVK főigazgatója tartott előadást a gazdaságpolitika kérdéseiről, az irányítási rend­szer fejlesztésének alapelvei­ről és a különböző szintű ter­vezési rendszerekről. Kedden és szerdán az árpolitika, a vállalati jövedelemszabályo­zás és a keresetszabályozás változásairól, valamint a kül­kereskedelem-szabályozásról, a bankrendszer továbbfejlesz­téséről és a vállalatok és szö­vetkezetek irányítási rendsze­réről tartanak tájékozta/tást. A munkaprogram további állomásaként novemberben a vezetőképző intézetek előadó­it készítik fel az új felada­tokra, utána pedig folyama­tosan a középszintű vezetők, szakemberek részére szervez­nek továbbképző tanfolyamot. Ártalmatlanná tett mérgező hulladék Japánban új eljárást vezet­tek be néhány nagyüzemben különféle mérgező hulladé­kok — iszapok, oldatok, pa­cok stb. — ártalmatlanításá­ra. — Vegyszert kevernek a hulladékhoz, amely előbb sűrű iszappá, majd kb. egy nap alatt szilárd, vízben old­hatatlan darabos vagy szem­csés anyaggá alakul. Ezt az anyagot, amely a továbbiak­ban nem bomlik el, s igy a környzetet nem szennyezi, mélyedések feltöltésére vagy akár építőanyagként is fel le­het használni. NÓGRÁD - 1984, október 23., kedd v 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom