Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

Óriás? Fura dolog a képzelet. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel — va­sárnap este közvetlenül a Dé- ry Tibor-novellából készült MTV és MOKÉP közös pro­dukcióm filmváltozat vetítése előtt kaptuk a hírt — meghalt öze Lajos, „színjátékos”, ahogy az utolsó, vele készített és másnap reggel a rádióban sugárzott interjúban önmagát nevezte. Déry ezekben a na­pokban lenne kilencvenéves, Öze Lajos, aki míg élt min­denkinek „Lajos bácsi” volt, még a nálánál jóval idősebb Gázon Gyulának is, ötven le­hetett volna, ha megéri. Elindultak az Úriás című Déry-film képsorai és szerte az országban mindenki (vagy majd mindenki, aki özét is­merhette), Az ötödik pecsét című mozifilmről beszélt, ar­ra emlékezett és lehetnek má­sok is, akik így motyogtak maguk elé „miért nem lehet ilyenkor egy Őze-filmet berak­ni, azt, amiben a legjobb volt, Az ötödik pecsétet...?” Déry talán még egyet is értene ve­le. Túl nagy elismerés lenne, talán felháborodnának a Dé- ry-rajongók? Néhány entel- ■lektuel talán nyavalyogna. Dé­ry maga így nyilatkozott utol­só interjújában „nem olvas­nak engem, és aki olvas az sem ért...” Persze felháborod­ni azért még tudna az is, aki alig hallott valamit Déry Ti­borról, és azt ki vállalja ott a tévében? Különben is — magyar színész ilyen rangra talán sosem jut es lehetnek forgalmazási-jogi dolgok is. Az öriás mégis hátránnyal in­dult. Akaratlanul összehason- lítódott egy nagyon erős in­tenzitású és méltán sikeres filmmel. Jó időnek kellett el­telni, míg pergett ez a másik, míg az ember ki tudta verni a fejéből, hogy nem Az ötö­dik pecsétet látja. Ebben a képzeleti küzdelemben ráadá­sul nem nagyon segíthetett az Óriás, Szántó Erika „imagán- ' filmje”. Már aztán ezt sem lehet sokáig szó nélkül hagy­ni; hogy elterjedt nálunk az egyszemélyes alkotási metó­dus! Ügy tűnik, itt mostaná­ban mindenki Kovács András akar lenni, a legfiatalabb is úgy kezdi a pályát, mintha a végén járna az ügyeknek (nemcsak a konkrét esetről szójok!). mint aki már min­dent végigcsinált, mint aki már minden területen min­dent bebizonyított, és már nem is tehet mást, mint ön­maga ír és rendez. Miféle ér­tékrendek alakultak ki (kik, miért és hogyan alakították azokat?), hogy hovatovább az a „nyilvánvaló”, ami fejlődés- és természetellenes, hogy ugyanis „minden csak azon múlik, kap-e valaki lehetősé­get” arra; írjon és rendezzen, sőt, esetleg a főszerepet is ő játsza — mert csak ezen (!) múlik. Nem a képességen. Más szóval, nem azért lehet valaki író és rendező egy sze­mélyben, mert a tehetsége predesztinálja erre, hanem mert ő úgy döntött, vagy má­sok döntöttek úgy, hogy meg­kapja a lehetőséget. * Visszalapozok a műsorúj­ságban és megnézem — ho­gyan csinálják mások? Mi­közben arra is emlékszem, amit a minap mondott Má- riássy Judit arról, miért és hogyan vesztette el a hazai filmkészítés a műhely jelle­gét, mert bizony volt idő, amikor két rendező „aládol­gozott” egy harmadiknak a siker érdekében! A Tanszék című szovjet kétrészes tévé­filmet (mellesleg nagyon fi­gyelemre méltó alkotás) Gre­kova kisregényéből maga a szerző és még két társa írta át filmre, illetve tévéjátékra. És a rendező sem Grekova volt. Alighanem itt már elért az a vád — miszerint nekem azért nem tetszett minden te­kintetben az Óriás, mert nem Az ötödik pecsétet vetítették helyette! Ezért folytatom az­zal, amit. nem magam állítok egyedül, hogy „nálunk a húsz­éves szerepet feltétlenül húsz­évessel játszatják”, ami nem jó sem a húszévesnek-huszon­évesnek, kezdő színésznek, de nem jó a közönségnek sem, mert kap egy huszonévest. de nem kaphat eleve (!) valóban értékes emberábrázolást, öze Lajos húszezer voltos lobogá- sában. Elkéstünk ezzel a film­mel. Ezzel a Óriással. Ak­kor kellett volna megcsinálni, amikor mondjuk Koncz Gá­bor még játszhatott volna egy húszéves fiút, neki valószínű­leg elhittem volna, hogy nagy ereje miatt félnek tőle az emberek. Sőt, talán most is elhinném, ha vele játszatnák egy másik filmen. Bubik Ist­ván termetre nyert és a kora is egyezett. Ennyi elég lehet újabban. Számomra azonban, aki háború után a Csillag irodalmi folyóiratban először megjelent Déry-novellát úgy­szólván gyerekfejjel olvastam és közvetlen tapasztalataim voltak mindarról, amiről szólt ez a megrázó és különleges szemléletű írás, úgy tetszett, hogy Bubik inkább emlékez­tet egy nagy erejű medikusra, aki egyenetlenül, időnként va­lóban alakít valamilyen he­gyekből jött félvad, ám rit- kaeszű fiatalembert, mint ar­ra a Fakutyára, akit az író meg­írt és az én képzeletem va­lamilyennek alkotott. * Ezért mondom, hogy fura dolog a képzelet. A legfontosabb dolgot a végére hagytam: Déry aligha filmezhető világot ötvözött (ez ugyan érvényes másokra is), de az bizonyos, hogy semmi- Iképpen nem alkalmas arra. hogy oroszlánkörmöket mu­tassanak be rajta. A hiteles­ségért alighanem meg kell szenvedni színésznek és ren­dezőnek, filmírónak egyaránt. Szegény öze mondta tegnap a rádióban „túl sok a színész és kevés a színjátékos...’’ Más szóval a lehetőség még semmi. (T. Pataki) Jubilál a kazah egyetem Fél évszázados a kazah ál­lami egyetem. Az Alma-Atá- ban, a Kazah SZSZK főváro­sában működő felsőoktatási intézmény, fennállása óta ke­reken ötvenezer szakembert képezett ki. Jelenleg tizenhá­romezer hallgatója van. Har­minchat nemzetiség képviselői tanulnak itt, tizenegy nappa­li és hat esti és levelező ta­gozatos karon. És tanulnak itt külföldi diákok is, Bulgáriá­ból, Kubából, Vietnamból, Mongóliából, Afganisztánból és Laoszból. Képünkön: Kazah egyetemi hallgatók. Kivirágzik a kiszáradt fa K ésőn jött - jegyzi meg szolid feddéssel Varga Sán­dor, miközben elhelyezkedem a zenekar melletti széksorokban, a rögtönzött „elnökségben”. - Én kezdtem a műsort. Tangóharmonikáztam. Ünnep van az öregek bátonyterenyei napközi otthoná­ban. Az intézmény és a tanács - mint annyi más h-'-en - évente ünnepélyes külsőségek között köszönti az “ét­ben megfáradt, munkában törődött idős embereket. Ez­úttal is itt vannak az OTP bányavárosi fiókja Béke Szo­cialista Brigádjának küldöttei: Szabó Józsefné és Kazin- czi Ferencné. öregek napja — nevezik a rendezvényt, amely részletei­nek zömében az előző alkal­makra emlékeztet. Olyan, mint azok, és mégis más. Nézzük csak,- miért!... Meg­van. Az első sorban ünneplő­be öltözött két házaspár, együtt a közösséggel, kicsit mégis elkülönülve, ötvenéves házassági évfordulójukra em­lékeznek. Mindenkinek szól a muzsika, de nekik különösen. Gabora Károly népi zenekarát a salgótarjáni Karancs Szálló étterméből ismerhetik, most a nagybátonyi öregek lelkét vidámítják. Hohó, nemcsak a nagybátonyiakét; velük ün­nepelnek ugyanis a kistere- nyei öregek napközi otthoná­nak lakói is. És ez most már így van rendjén, hiszen a két település az év eleje óta egy­séges egész, a neve is új, egy­re szélesebb körben használt, ismert: Bátonyterenye. — Többször felléptünk már ilyen és hasonló alkalmak­kor — meséli Gabora Károly, a prímás. — Például Róna­faluban, Somoskőben. Leg­utóbb itt szerepeltünk a bá­nyásznapon, és akkor melí- tették a két házaspár jubi­leumát. A kérésre örömmel adtunk igent. Jóleső érzés látni a ragyogó öreg tekinte­teket. Közben a mi öregsé­günkre gondolunk... Ha meg­érjük. A zenekar társadalmi mun­kában húzza a nótákat. Tag­jai: Puporka Ferenc másod- hegedűs, Oláh Árpád brácsás, Budai Antal cimbalmos, Pu­porka Géza bőgős, Botos László klarinétos. Ugyanúgy igyekeznek, mintha ropogós bankók ütnék a markukat. Elemében van énekesük is, Kiss József, aki hat éve, 21 éves kora óta énekel, s a ta­valyi vetélkedőben csaknem a döntőbe, a tévés meghall­gatásig jutott. A megyei ven­déglátó-vállalat gépkocsive­zetője, magára vállalta a ze­nekar szállítását. — Kedves ünnepeltek! Tisztelt jelenlévő vendégek! — fordul a hallgatósághoz Szabó Olga, a városi jogú nagyközségi tanács KISZ- alapszervezetének titkára, ke­reskedelmi főelőadó, és őszinte, meleg szavakkal em­lékezik meg a nyugdíjasok évtizedes küzdelmeiről, a tár­sadalmi és történelmi válto­zások hatásairól. Elfogódott pillanatok. Gyet- vai Györgyné dr., a tanács- titkár szavai könnyet lopnak a tekintetekbe. Az ünnepel­tek — Kispál Géza és fele­sége Patai Rozália, Nagyfa­lusi Sándor és Gregus Margit — szegfűcsokrot kapnak és pénzjutalmat. A zenekar tussal fokozza a hangulatot. Majd a bátonyterenyei Pe­tőfi Művelődési Ház Röpülj páva körének maconkai tag­jai perdülnek a színre, s Ora- vecz Jánosné jókedvű cite- ramuzsikájára népdalokat énekelnek, özv. Kovács And- rásné, Tóth Józsefné, Pásztor Istvánná, Bakos Páliig és Kispál Jánosné hangját Kó- már Sándorné, a kör vezető­je igyekszik felerősíteni. A közönség soraiban némelyek maguk is dúdolni, énekelni kezdenek. Tökéletes harmó­niában együtt él, lélegzik ját­szó és közönség. — A bátyámtól tanultam kislány koromban citerázni — emlékszik Oravecz János­né. — Tanyán laktunk, ez volt a szórakozásunk. Ma pedig, hatvan év fölött, ez a gyógyszerem. A pávakör a hatvanas évek második felében alakult, s Vass Lajos tévébeli műso­ra életre szóló indíttatást adott. — Itt minket szeretnek. Észrevesszük. Mi sem va­gyunk már fiatalok, el sem lehetne bennünket az öre­gektől választani. Ilyen jól sehol sem érezzük magunkat — mondja Kómár Sándorné, miközben társai különböző formában, hanggal, gesztus­sal, mozdulattal bizonyítanak neki. — Tudja, mi úgy vagyunk, mint a, kiszáradóban levő fa — vonja magára a figyelmet Bakos Pálné, — még egyszer ki akar virágozni. A színen helyet cserélnek a zenekarok is. Gaboráékat tánczenész duó váltja fel: Palicza Tibor elektromos or­gonán játszik, Gyurcsik László gitározik. A napközi otthon dolgozói a vezetővel, Simon Istvánnéval az élen, táncra csábítják a jelenlévőket. Az idős hölgyek sorra állnak fel székükről, s minthogy a fér­fiakkal szemben igencsak túl­erőben vannak, jobbára egy­mással vagy karikában lépe­getnek. S, ami meglepő, hogy többnyire a gyors számokat kedvelik, és elbűvölő fürge­séggel mozognak a parketton. Egy idő után sürgölődés tá­mad. — Nekünk már haza kell mennünk — magyarázza a jelenséget Kecskés Vendelné. a kisterenyei öregek napközi otthonának vezetője. — Szí­vünk szerint maradnánk, de késő van, jött értünk az au­tóbusz. Bátonyterenvén három in­tézmény működik, de egy gondozási központot alkot. Szakmai irányítását Simon Istvánná látia el. — Előnyös az együttlét — vélekedik Kecskésné. — Job­ban tudunk gazdálkodni, nőttek beszerzési. vásárlási lehetőségeink, köl-sönösen ki tudjuk segíteni egymást. La­kóink pedig megismerkedhet­nek. Érzelmileg sokat jelen­tett nekik ez az összejövetel; itt vannak a tanácsi vezetők, érzik, törődnek velük, figyel­nek rájuk. — Voltaképpen ezek miatt terveztük eleve közösre a megemlékezést — jegyzi meg Erney Attila, a tanács műve­lődési osztályának vezetőie. — Ugyanakkor színvonala­sabb műsort adhatunk. — Ilyen még nem volt Bá- tonvban, az biztos — mond­ja Kispál Gézáné. az egyik jubiláló feleség. — Ki hitte volna, hogy ilyet is megérünk annyi do­log és baj után — fűzi to­vább a gondolatot a férj. A Nagyfalusi házaspár, akik há­rom fiút neveltek fel, azonos­képpen vélekednek. — Nagyon szép ez a nap — jegyzi meg a 77 éves fér­fi. — Még szebb lenne, ha fiatalok volnánk. A vidám mulatság este nyolc körül ér véget. A moz­gás, a zaj elfárasztja az idős embereket. Hol az egyik, hol a másik szedelődzközik, las­san a teremben, Bortnvák bányászigazgató hajdani kas­télyának szalonjában csak a zenekar marad. — Értékelnünk kell ezt az intézményt, becsülnünk, sze­retnünk egymást — súgja ne­kem Czikora Gyula, a gép­üzem nyugdíjasa. — így könnyebben viseljük el a sor­sunkat. Bölcs szavait viszem, ma­garamai útitársként. Tanul­ságul. Sulyok László Rasza hamarosan táncol Több mint egy év múlt el azóta, hogy egy hároméves litván kislány, Rasza Prasz- cebicsjute mindkét lábfejet elvesztette. Az orvosok min­dent elkövettek azért, hogy megmentsék a gyermeket. A páratlan műtétet, a lábfejek visszavarrását moszkvai mik- rosebészek hajtották végre. Rasza most már jól érzi magát, bár még mindig egy litvániai gyermekkórház la­kója. Fájdalmai nincsenek, de ahhoz, hogy a lábfején az éi zékszervek újra tökéletesen működjenek, természetesen időre van szükség A kezeléseken kívüli sza­bad órákban Raszával gyógy­tornász foglalkozik. A kislány egyébként már kerékpározik, szalad a labda után. Ha lel évvel ezelőtt megkérdezik az orvosokat, tud-e majd Ras/.a táncolni valamikor kitértek volna a határozott válasz elöl, de ma már bátran kijelen­tik: semmi kétség, táncolni is fog. KOSSUTH RADIO: 8.20: Társalgó , 9.44: Esik az eső. Muzsika gyermekeknek 10.05: Érdekes szigetek. Hermann Ottóval, a madárszigeten 10.25: Éneklő Ifjúság 10.40: Haydn: D-dúr (Óra) szimfónia 11.101 Boross Lajos népi zenekara játszik. 11.40: A sötétség mélyén. XII/ll. rész. (Ism.) 12.S0: Ki nyer ma? 12.45: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát: 13.45: Filmzene 14.10: Magyarán szólva. 12 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: Daloló, muzsikáló tájak: Baranya 15.00: Elő világirodalom: Nagy­Britannia 15.20: Dzsesszmelódiák 16.05: Kérhetek valamit? 17.00: Társadalom és iskola 17.30: Fúvószene a XIX. századból 17.44: A Szabó család 18.14: Hol volt, hol nem volt.:; 9. rész 19.15: Kilátó 20.00: Diszkótéta 21.00: Operettkettősök 21.30: Tudomány és gyakorlat III. rész 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kapcsoljuk a 6-oa stúdiót 23.30: Operaáriák 9.10: Nóták PETŐFI RADIO] 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz pero külpolitika. (Ism ) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: Ragtime-felvételekből 12.30: Dékl Lakatos Sándor népi zenekara játszik 13.05: Pophullám 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 14.15: Joan Sutherland zenés- játék-fel vételeiből. 14.40: Zeneiskolásoknak 15.05: Régi magyar muzsika 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Kamasz-panasz 18.30: Gramofonsztárok. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: ..Könnyű emlékek, hova tűntetek. . 20.19: Nóták 21.05: Pantaleón és a hölgyvendégek. VTTT/7. rész 21.30: Válogatott felvételek 22.30: Foglalkozása: karika- turista. 23.20: A tegnap slágereiből 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Művészportrék, színháztörténeti érdekességek. Dr. Gyárfás Agnes előadása. 17.15: Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Beély Katalin és Za- kar János. 18.00: Észak-magyar- Olfi^ágí krónika, (A BAZ megyei Tanács VB jelentést hallgatott meg a megye gabona- és hús­programjának időarányos telje­sítéséről. — Egymilliomodik ton­na szén Lyukóbányáról.) 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.05: Tv-torna (ism.) 8.10: Iskolatévé: Angol nyelv. 8.25: Deltácska 8.45: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 3—4. pszt.) 9.00: Orosz nyelv 4. (ált. Isk. 4. oszt.) 9.10: Környezetismeret (ált. isk. 2. oszt.) 9.30: Parasztok. XIir/4. rész, (ism.) 10.20: Híres spanyol operaéne­kesek. Angeles Gulin, (ism.) 11.15: Képújság 14.55: Iskolatévé: Pedagógiai pszichológia. Nevelési helyzetek I. .15.20: Szórakaténusz. 15.40: Adni, kapni jó < 15.55: A szél keletkezése I—II. 16.*0: Hírek 16.1*; A Himalája meghódítása. VI'4. rész. (ism.) 17.10: Életet, az éveknek 17.40: Egészségünkért 1 17.50: Képújság 17.55: Sakk-matt különkiadás. 18.15: .....veled pedig játszani s zeretnék...” 18.50: Mini Stúdió ’84. 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mes* 19.30: Tv-híradó 20.00: Az Onedin család. X/8. rész: A túsz, 20.55: stúdió ’84. 21.55: Kockázat. 22.25: Tv-híradó I. 2. MŰSOR: 17.45: Paul Klee (ism.) 18.50: Képújság 18.55: Napi 200 millió... a hát­térben. 19.30: Mi és a komputer. (Ism.) 20.00: Szép szó. 20.40: A bölcs csizmadia (Ism.) 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Reklám 21.15: Hogyan húzzuk ki a bálna zápfogát? (ism.) 22.35: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Beethoven. 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Musica Viva. 23.00: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.uü; időszerű eseményei« 4 NOGRAD - 1984. október 23., kedd 22.00: Casterbridge polgár- mestere. 4. rész. (Ism.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: 7­től: Gandhi I—II. (14). Színes, szinkronizált angol—indiai szu­perprodukció. Filmre írt történe­lem: így jöttem. — Kohász: A Jedi visszatér. Színes, amerikai fantasztikus kalandfilm. — Tar­ján vendéglő: Forróvérű kísértet. Szinkronizált olasz filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách; Fél 4-től: No. megállj csak! Színes szovjet rajzfilm-összeállítás. Há­romnegyed 6 és 8-tól: Canter­bury mesék (18). Francia—olasz film. — Nagybátonyi Petőfi: Egy tiszta nő I—II. (14). Színes, szink­ronizált francia—angol film. — Nagybátonyi Bányász: A Fekete- szakáll szelleme. Színes, szink­ronizált amerikai filmvígiáték. — Pásztói Mátra: Az óriás (14). Színes magvar film. — Rétsáe: Balfácán. Színes, szinkróniát francia fi'rrr-ígiáték. — Kisfo-«- nyei Petőfi: A ..szalamand"v” (14). Színes, szinkronizált' oi angol bűnügyi fűm. — Jobbá­gyi: A gonosz Lady (Ifi). Színes szinkronizált angol történelmi kalandfilm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom