Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-21 / 248. szám

Labdarúgó N3 II. (.szaki örökrangaáó a Tóstrandon Az- SBTC labdarúgómúltjá-í nak mintegy ötven éve alatt a DVTK elleni találkozók méltán vívták ki az északi örökrangadó címet. A két együttes játékosai az 1932— 33-as, észak-magyarországi bajnokságért vívták első bajnoki csatározásukat. Az 1933-as év befejezése a leg­emlékezetesebb salgótarjáni győzelemsorozat végére tett pontot. A bajnokság megnyer- rése után, ahol a DVTK volt a legnagyobb ellenfél, az SBTC az országos bajnoki cí­mért . vetélkedhetett, és végül Hatvanban, a Budapesti Tö­rekvés legyőzése után, elnyer­te Magyarország amatör baj­noka címét. A két együttes az OB I- ben, majd az NB I-ben és az NB U-ben folyamatosan vívta csatározásait. Mindegy volt, hogy a tabellán melyi­kük volt előkelőbb helyen: ta­lálkozásaik méltók voltak a rangadó círnhez. Pár évi ■szünel után most újra talál­kozik a két együttes. A XIII. fordulóig a büntetőpontokkal terhelt Diósgyőr fokozatosan felzárkózott a 9. helyre, míg az SBTC a 12.-re esett visz- sza. A tóstrandi találkozóra mindkét együttes nagyon ké­szült A Diósgyőr a Szekszárd elleni, otthoni fél sikert igyek­szik kijávítani, míg az SBTC a hármas vereségsorozat után pontot vagy pontokat akar szerezni. A tarjániak össze­állítási gondokkal küzdenek. Juhász, Jónás és Mákos még hetekig nem állhat csapata rendelkezésére. Nagy János sérülése valamit javult, ő jelentkezett a játékra. míg Babosán a hét közepén belá­zasodott. így az együttes egy kérdőjellel az alábbi össze­állításban kezd: László — Nagy, Talapa, Zimonyi, .Bab­osán (Urbányi) — Oláh, Balga, Gyimesi, Lipták — Földi, Gyöngyösi. A kispadon Rédei 'mellett a fiatalok fog­lalnak helyet. Az SBTC újra a Tóstrandon játssza mérkő­zését. (A Kohász-stadion gyep­szőnyegén a tavaly novem­beri füvésítés nerd állta ki a próbát. Most megkísérlik új­ból rendbe hozni a pálya ta­laját.) — Mátyus — KOSÁRLABDA Volán-sikerek a megyei bajnokságban A 40. évfordu'óra Felszabadulási próba Balassa- gyaimaton Elkezdődött Balassagyar­maton az a tömegsportver- seny-sorozat, amelyet hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulója tiszteletére írt ki a vá­rosi sportfelügyelőscg, a Tö­megsport SE, a KlSZ-bizott- ság, az úttörőelnökség és a Bgy. SE tömegsportbizottsága. A szervezők hetente több napon is rendeznek olyan versenyeket, amely elősegíti a fiatalok edzettségszintiének felmérését, javítását, méghoz­zá több sportágban. Először a futásra és a gya­logtúrára vállalkozók álltak rajthoz külön kategóriában a 10—14 és a 14—18 évesek, il­letve a lányok *s a fiúk. A fotók a nagyligeti sporttelep­től Kővárig, a gyalogtúráz,!, a drégelyvári vasútállomástól — ahová vonattal és busszal utaztak — a várhoz kirándul­tak, A kerékpározók tegnap a balassagyarmati Mátra presszótól Csesztvére kerekez­tek. Mind a három sportágban 40 kilométert kell teljesíteni összesen, több szakaszban. Az idft’árástól függően a futók még decemberben is rajthoz állhatnak, de jövő március­ban hét, áprilisban további két időpont áll még rendelke-é- sökre. A kerékpárosok legkö- z-l^bb november 3-án. maid lo-én, lövőre pcd:g ánril’s 18-án ülhetnek nverorbe: a köyetkező úticél a Nyírjes lnsz. Részt vehetnek az utóbbiak november 3-án a városi kör­versenyen is, amely a kór­háztól a Lcnin-Ia!:ót"Iepei és az Ady Endre úton át az Áp­rilis 4.-lakótclep'ig vezet. A gvalogtúrázék tegnap Kemer- eére kirándultak, november 17-én a Nvírleshe, április 14- én — tehát jövőre a Rám- szakadékhoz vezet útjuk. A próbájáéban a felső ta­gozatos általános és a kö- z*Pis1toi;;s'ten«iók mellett üze­mi, vállalati KlSZ-szerŐeze- tek tagjai is részt vehetnek. A legjobban szereplő iskolai csapatok több ezer forint ér­tékű vásárlási utalványokat kapnak sportszerekre. A kö­vetelményt teljesítők emlék­trikót és különböző sportru­házati cikkeket, sportszereket kapnak. Ez a rendezvénysoro­zat hála és tiszteletadás fel- szabadulásunk emléke előtt. Nők: St. 2. sz. Volán—PSZF 43—41 (24—21) . V: Novak, Tóth A. Ld: Stark (20), Tarnóczy (6), Vin- ttzéné (6), ill. Lichy (18), Kő­vágó (12), Pintér (6). Jók: Stark, Tarnóczy, Vin- ezéné, Lengyel, ill. Lichy, Kő­vágó, Pintér. A női mezőny rangadója nagy küzdelmet hozott. A mérkőzés folyamán végig a Volán vezetett, a különbség kettőjük között maximum 10 pont volt. (II. félidő 11, perc: 39—29). A nagy forma javu­lás és főleg Stark Eva ered­ményes játéka meglepő, de teljesen megérdemelt Volán- p.VŐzelmet eredményezett az 1983—84. évi megyei bajnok ellenében. SKSE serdülő—Bolyai Gimn. «3—34 (23—23) V: Básti, Habet. Ld: Sipos (28). Lukács (16), Babiák (10), ül. Tákács M. (19), Szántó (10). A Nógrád megyei Tanács VB művelődési osztálya és a megyei TStf kézilabda-szövet­ség áz 1984 85-ös oktatási év ben, őszi—tavaszi lebonyolí­tással serdülő fiú kézilabda­bajnokságot írt ki. Célja, hogy az egész tanévre rend­szeresen kiterjedő játéklehe­tőséget biztosítson a részt­vevő csapatok számára, hogy a megye kézilabdasportjának fejlődését segítse elő, és *er- mészetesen jó alkalom íz u‘- törő-olímpiűra és a kö/.;pis- kolai versenyekre való felké­szüléshez. A bajnokságban a Jók: Sípos, Lukács, Babjak, ül, az első félidőben Takács M.. Szántó, Telek, Longauer Q A mérkőzés első félideje a hagyományoknak megfelelő­en kiegyensúlyozott játékkal telt el. A Bolyai csapata kez­dett jobban és 6—3-as veze­tésre tett szert. Az SKSE fia­taljai a hetedik percben 6— 14-re megfordították az ered­ményt, és ekkor a bolyaisok elérték a hetedik csapathibá- jukat (az SKSE csak a 15. percben jutott el idáig.) Telek Erika beállításával följavult a bolyaisok védekezése, és 'támadásban is egyre eredmé­nyesebben játszottak. A 19. percben, 23—23-as állásnál a játékvezetők kipontozták a Bolyai játékmesterét, Szántó Erikát! A második félidőben a gimnázium csapata látható­an föladta a mérkőzést, ed­zőjük játéklehetőséget bizto­sított a csapat minden tagjá­nak. A találkozón a Bolyai csapatának megszakadt az STC serdülői ellen őrzött, két éve tartó veretlenségi sorozata. Férfiak: St. 2. sz. Volán SE—PSZF SK 57—52 (27—23) V: Babják, Horváth. Ld: Vincze (13), Oszvald (13), Nagy (12), Schott (19), ül. Bognár (15), Irinyi (9), Mé­száros (8). Jók: Oszvald, Vincze, Nagy, ill. Bognár, Irinyi. A második félidő 5. percé­ig kiegyenlített volt a küzde­lem a páiyán, majd ezt köve­tően néhány* perc alatt a Vo­lán 45—32-re elhúzott. Nagy és Schott kipontozódása után a PSZF ledolgozta tetemes hátrányát (13. perc: 52—52). azonban a véghajrá ismét a közlekedésieknek sikerült job­ban. Ha a vártnál nagyobb küzdelemben, is, de a Volán megérdemelten szerezte meg a győzelmet. — M. L. — Kézilabda, megyei serdülőbajnokscg Vontatott kezdés, hasonló folytatás csapatok körmérkőzéses for­mában küzdenek. A jkj)£épi&- kolás bajnoki címet az' t*gv- rrtás ellen elért eredményeik függvényében kialakult sor­rend első három helyezetné­nek újbóli körmérkőzései döntik majd el. Az e;ldig lejátszott találko­zók eredményei: 209. sz ISZI —Beszterce Ált. Isk. 18—S (9—4), v.: Kászonyi, Beszter­ce Ált. Isk.—Bgy. Balassi Gimn. 4—18 (2—11), v.: Moi- zes, Petőfalvi Ált. Isk - Bgy. Balassi Gimn. 6-22 (4—12), v.: Mojzes, Stromfeld szak­közép—217. sz. ISZI 25—19 (12—6), v.: Babják, 209. sz. ISZI—Stromfeld szakközép. 15—22 (8—10), v.: Babják, St Stromfeld szakközép.—Kos­suth Ált. Isk. (a Kossuth csa­pata nem jelent meg.) A bajnokság állása 1. St. Stromfeld 2. Brv. Balassi G. 3. 209. sz. 1SZT Nb. 4. 217. sz. ISZI Bgy. 5. Petőfi Alt. Isk. 6. Beszterce 7. Kossuth Alt. Isk, 3 3 - - 47-34 6 22-- 40-10 4 21-1 33-31 2 2 - - 2 19-25 - 1 - - 1 6-22 - 2 - - 2 13-36 - 1 - - 1 0- 0 ­Simon József KÉ7IIAPDA NB II. Idényzárás villanyfényben St. Építők—Orosházi Dózsa 27—19 (11—10) Salgótarján, 200 néző, v.: Gyúró, Józsa. St. Építők: Kiss — Szabó (12), Urbán (4), Drevenka /—), Pádár (1). Ber­ták (4), Nágel (4). Cs.: Berdó (kapus). Határ, Vass, Har- mos, Márta (2). Edző: Nagy István. Az eredmény alakulása: 10. p.: 5—3, IS. p.: 8—5. 25. p.: 9—8. 38. p.: 13—13, 46. p.: 18—13. 54. p.: 24—14. A vendégek egyórás késése miatt a találkozó majdnem sötétedéskor kezdődött. Két kimaradt orosházi helyzet után Szabó „villogott”: előbb hétméteresből, majd akció­ból lőtt gólt. Később ismé­telt,- majd a Dózsa fölzárkó­zott. Bertók is feliratkozottá góllövők sorába, ezt követő­en ismét Szabó ért el talála­tokat. Nágel látványos góllal növelte a megszerzett előnyt, majd kapufára ejtett... Rá­kapcsolt a vendégcsapat, és némi meglepetésre kiegyenlí­tett. A félidő utolsó 3—4 per­ceben már valamelyest Sza­bóék voltak jobbak. A második játékrész nyitá­nyát Nágel látványos gólja es a vendégek kapufája jelentet­te. Urbán remek á (lövései vei Ismét három gól lett a tarjá­niak előnye. A 36. percben szükségessé vált a reflekio- rok bekapcsolása, és a mes­terséges fény Dózsa-gólokat hozott. Méghozzá , hármat! Urbán nem hagyta annyiban a dolgot, és sorozatban há­rom találatot helyezett el az orosházi kapuban. Az Épí­tők hatalmas lendülettel ro­hamozott, és néhány percen belül tízgólos vezetést csikart ki az egyre fáradó és idegi­leg is kissé megviselt vende­gekkel szemben. Érdemes megemlíteni, hogy Berdó hét­méterest hárított, s az idő­közben visszajött Kiss négy esetben védett bravúrral... Tóth István Területi bajnokság, Mátra-csoport Megérdemelt vendégsiker St. Síküveggyár—Füzesabonyi SC 2—1 (2 — 0) Füzesabony. 500 néző, v.: Ju­hász. — St. Síküveggyár: Koncsik — Dudás, Kn- ács J., Verbói, Czene — Krá Jaszik, Marcsok — Szekula, B. dór (Oláh), Szőke, Edző: Kiss László. A nappal és enyhe széllel szemben játszó hazaiak kezd­tek jobban. A 2. percben Kiss II. a bal sarok mellé pergetett. A 14. percben ve­sz* Idéztettek először a salgó­tarjániak: Kovács J. 30 mé­terről leadott szabadrúgását Tóth a léc alól öklözte szög­letre, A második szöglet után jobb oldalról érkezett a lab­da, s a berobbanó Králik a léc alatt talált fejjel a kapu­ba. 1—0. A 17. percben nö­velte előnyét, a síküveggyári gárda. A védők közül Szeku­la kiugrott, a kifutó Tóth ka­puson átemelte a labdát, s a pattogó pettyest közelről fe­jelte a jobboldali léc mellett a hálóba. 2—0. Közben ke­ményebbé vált a játék, Ver­bói és Marcsok kapott sárga lapos figyelmeztetést. Szünet után a hazaiak kezdeményeztek többet. Az. 57. percben egv jobb oldalra előre vágott labdával Verbói elcsúszott, Bari az alapvonal közeléből élesen belőtt, s a bevetődő Bartha parádés gólt fejelt. 2—1. A 66. percben Ja­szik. a 72. percben pedig a hazai Bartha találta el a ka­pufát. A hajrában a tarjának az eredmény tartására ‘óre­kedtek. Jók: Koncsik, Dudás, Ko­vács, J., Králik, Josík, Szőke, — Szigetvári — Hatvan — Nagybátony 2—0 (1—0) Hatvan, 6.7(1 néző, v 1 Mozgó. Nagybátony: Kiss 'Hieszt — Né­meth, Orosz. Szabó Gy., Szabó L„ B. Koví-s, Szabadi, CséM, Lászlók, Bedft ‘ Sutján), Loth. Edzó: Répás Béla. ' A gólok története: a 41. percben formás hazai táma­dás futott végig a pi’ván. Ju­hász kitört a védik közül es mintegy 15 méterről őriem gólt lőtt. 1—0. 70 perc: Ko­vács a jobb oiö.don elhúzott a védők mellett, középre adott labdáját Sváb a kifutó kapus mellett, mintegy tíz méterről biztosan lőtte a hálóba. 2—0. Végig nagy iramú, színvona­las mérkőzést láthatott a kö­zönség a két, azonos punt>/.á- mú csapat között. A házai együttes többet és v»szíve­sebben támadott, fgy tryőze 1 - me a látot+ak 'alapján megér, demelt. Jók: Csáki és B Kovács. Keresztfalvi Ferenc Kapitány, kapitány.« Őszintén a Kovács-ügyről Nem egy olyan sportolóról tudok, akinek akadi.ak rajon­gói: égre-földre dicsérik, ma­gasztalják, külön az ő kedvé­ért mennek ki a mérkőzések­re, biztatják és veszekszenek miatta a másik táborral. Mert [vénkor rendszerint kialakul az ellentábor is azokból, akik szidják, dühösek rá, elítélik, mindenféle rosszat terjeszte­nek ro'a: elmondják minden­nek. amivel csak meg 'tudják rágalmazni, sokszor igazság­talanul. Ezek az élsportolók rendszerint válogattak, vagy a nemzeti reprezentáns együt­tes egykori, esetleg csak jö­vőbeli tagjelöltjei, A szurko­lók között tehát végleges ítél­kezések alanyai; csak éppen tárgyilagosnak maradni ne­héz. ha róluk van szó. Élsportolónak lenni manap­ság mar korántsem olyan nagy kiváltság, mint régen. Aki viszont tehetséges, és vállalja mindezt, hogy hozzá­értő szakemberek kezébe ke­rülve eljusson a csúcsra, az esetek többségében annak megéri. A sportsikerek kár­pótolják őt a sok munkáért, lemondásért. önmegtartóz­tatásért, szenvedésért, gon­dért. Csakhogy ettől a si­kertől még nem szabad kü­lönleges embernek éreznie magát, aki sokkal többet kö­vetelhet és engedhet meg ma­sának a többieknél. A te­hetségéről ugyanis nem ma­ga az ember tehet, aLkati és akarati tulajdonságairól nem elsősorban ő. bár az önne­velés is fontos .tényezője a személyisegformálásnak. A sikert javarészt a környezet­nek, a nevelőknek, az opti­mális feltételek megteremtő­inek kellene meghálálni a csúcsra eljutóknak. Miért írtuk le mindezt? Hogy az általánosból kiindul­va, egy egyedi problémából ejtsünk szót. Azért kellett „Ádámtól é$ Évától” elkezde­ni, mert hosszú út vezethet egy embert a fölfedezésétől a válogatottságig — és onnan vissza, egészen a fegyelmezé­sig, (hogy a „süllyesztő” ve­szélyeiről most ne is beszél­jünk). . . Kovács Istvánról, az SBTC NB Il-es labdarúgójáról van szó. Arról a fiatalemberről, aki Nagybátonyból indult, mint az évtized legnagyobb nógrádi fuballtehetsége; Sal­gótarjánban első osztályú já­tékos lett még ifjúsági korú létere; később a fővárosba került és a Vasas színeiben válogatott is lett, aztán Tata­bányára igazolt — közben is olykor elég forró volt a leve­gő körülötte, de ezt jórészt az idegen környezet rovására lehetett. írni —. majd vissza­került Salgótarjánba, a má­sodosztályba. Felnőtt labda­rúgóként is több mint tél tu­cat edzője volt már, bár egyes híresztelésekkel ellentétben ál­talában nem őmiatta vették a kalapjukat a szakvezetők... A Bányász nemrég titkosan újjáválasztott csapatkapitá­nya nehéz ember. A pályán, társai körében olykor alig fékezhető, indulatos; kemé­nyen — néha meggondolatla­nul — fogalmaz. Ha úgy érzi, hogy . igazságtalanság érte, azonnal támad. (Sajnos elő­fordul, hogy rosszul érzi, így ő válik Igazságtalanná. Ezt azonban egyáltalán nem köny- nyű belátni, elismerni és utána -elnézést kérni,..) Egy­kori bátonyi tanára — a sportág elkötelezett híve, ha nem éppen szerelmese — mondta: kiugró, rendkívüli képességű labdarúgó, de olyan ember, akivel mindig sok baj lesz a pályán. Igen, csak a pályán. Mert amióta ismét otthonában, Nógrád megye „fővárosában” él, a magánéletével valóban nincs gond. És a pályán, az öltözőben, az edzőivel, szak­vezetőivel, játékostársaival va­jon miért van annyi vitája, „ügye”? Mert mindig, minden körülmények között, az erő­sebbel szemben is győzni akar. Akkor is, ha egyértel­műen a másik fél oldalán van az igazság, a jó szándék. Miért baj az, ha egy spor­toló mindig győzni akar? Hi­szen ez a dolga. Nem is bűn ez, sőt erény. Hiba viszont, ha minden áron, gondolkodás nélkül, minden helyzetben fö­lül akar kerekedni, akár ér­demtelenül is. Azt mondják: okos enged (néha). .. Meg azt is: a jó hadvezér inkább el; veszít egy-egy csatát, ha en­nek révén később megnyeri a háborút. Ha ezt sportnyelv­re kellene lefordítani, úgy fogalmazhatnánk: az öltöző­ben, a tréningen az edző az úr, a pályán a játékvezető. Amikor a játékos nem ért vele egyet, önmagának árt, ha reklamál — inkább a tel­jesítményével, a produkciójá­val hangolja maga mellé a többséget (szakmai és nem színészi produkciót értve ez alatt)! Ne a hang erejével bizonyítsa, hogy több a tár­sainál, hanem a játékával. Je­lenlegi edzője is ezen az ál­lásponton van: igazolja a pá­lyán, hogy különleges elbá­nást érdemel — akkor talán indokolt lehet a „kivételezés” vele. de ez sem jelent föl­mentést a munka és fegye­lem mindenkire érvényes nor­mái alól! Kovács István — ez nyílt titok — ma az NB II. egyik legjobban kereső labdarúgó­ja. Hívták már a visszaigazo­lása után is sokfelé: a fővá­rosiak közül nem egy élvonal­beli csapat megkereste őt, sőt külföldről ugyancsak érdek­lődtek iránta. A Nyugat-Euró- pába igazolást az MLSZ aka­dályozta meg, olyan indokok­ra hivatkozva, amelyek más játékosoknál szóba sem ke­rültek. A határokon belüli c.sá b í tásokn a k követ keze lesen ellenállt a kapitány: a szíve Salgótarjánhoz húzza. És éppen ez az a motívum — vitathatatlan tehetségén túl —, amely miatt ragaszkodnak hozzá a SBTC szakvezetői. Nemrégiben, a szakosztály el­nökségének ülésén, késő es­tig vitatkozták róla. Mert az utóbbi időben ismét romlott a viszonya az edzőjével, a já­tékostársaival; a munkához való hozzáállása és a pályán mutatott viselkedése (olykor játéka is) méltatlan egy csa­patkapitányhoz, aki nem is olyan régen válogatottként egesz hazáját képviselte, cí­meres mezben. Példamutató­nak, húzó embernek kellene lennie; ehelyett inkább ront­ja a légkört, reklamálásaival sújtja az egész csapatot, de­moralizál, bomlaszt — rossz példát mutat. Cserháti József szakosztályelnök javaslatára (bár Kovács sérülése rendbe­jött) most néhány mérkőzé­sen nem lesz ott a pályára léoők között. Edzésekre to­vábbra is kell járnia, de hogy visszakerüljön a csapatba, ahhoz sok tekintetben javu­lásra van szüksége. Felnőtt emberek rendsze­rint már nehezen nevelhetők, sokan közülük már gyermek­korban is alig-alig engedik formálni magukat. Kovács István „pihentetésére” régen volt példa; sőt még arra is, amit Haász Sándor megtett, hogy lecseréljék őt mérkőzés közben. Most is hangsúlyoz­zuk: nem fegyelmi büntetés­ről van szó, hanem figyelmez­tetésről, a ráébresztés szán­dékával: nincs nélkülözhetet­len ember! Kikapott ugyan legutóbb az SBTC nélküle — de nem a hiánya miatt! És bár igen erős ellenfelek kö­vetkeznek ezután is — talán a sereghajtók közt találja magát néhány forduló után a Bányász —. de bizonyos er­kölcsi elvekből semmiképpen sem szabad engedni. A döntés nem volt köny- nyű, bizonyára jókora vihart is kavar, alaposan felkorbá­csolja majd a kedélyeket. Ám a szakosztály vezetősége egyetért: nincs olyan cél, amelyet minden áron el kell érni. Néha mérlegel az em­ber — valamit valamiért... Az új helyzet bizonyára erre készteti majd a kitűíiö lab­darúgót is. Az SBTC-nek szük­sége van a tehetséges, tapasz­talt. a fociért élő-haló Kovács Istvánra. De csak ha képes fegyelmezni magát, és indu­latait' megfékezni a csapat érdekében, alárendelni ma­gát a közös céloknak, beáll­ni a sorba. Akár a legelejére is, méltóan a kapitányi kar- szalaghoz, szakmai képessége­ihez és múltjához. Mert a Bányász nem mond le róla. Szakvezetői, játékostársai, szurkolói sem. És ezt a bi­zalmat lilik meghálálni. — IF — NÓGRÁD - 1984. október 21., vasárnap 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom