Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

Színházi esték B ú c A hónap elején új színját­szó hellyel gyarapodott Nóg- rád megye: megnyílt a nagy­közönség előtt a balassagyar­mati Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ, s nem egé­szen másfél hét alatt már há­rom színpadi bemutatót tar­tottak. A .bemutatók között sokféle szakmai szempont alapján is megkülönböztetett figyelmet érdemel a jugoszláv Milenko Vucetic Búcsúvacso­ra című monodrámája, ame­lyet százas szériákban játszot­tak a belgrádi, kísérleti jel­legű előadásairól nemzetközi­leg híres Atelej 212 nevű színházban. Az előadás pá­ratlan népszerűségre tett szert a tévénézők körében is. A ju­goszláv televíziónak nem egy­szerűen meg kellett ismétel­nie a sugárzást, hanem hat ízben kellett újra és újra elő­venni a darabot Miért-e kíváncsiság? Hon­nan a siker? Kétség nem férhet hozzá, Vucetic napjaink társadalmi és magánéletének elevenébe vág. Választott hőse egy nyug­díjazás előtt álló, tisztességes munkában megöregedett nagy­üzemi munkásasszony, aki vé­gigszenvedte a háborút, az osnabrücki haláltábor poklát, étélte a társadalmi átalakulás lázas, reményt keltő eszten­deit, szeretett és szerették, de aki valahogyan mindig magára maradt. Elhagyta a férje, felnőve fiát más utak­ra vezérelte a sors, a mel­lette levő, komoly kapcsolat­ra is számításba jövő férfiak vagy nem tudták vállalni a gyermekes asszonyt, vagy az nem akarta megbolygatni éle­tüket. Az újsághirdetés sem hozott neki társat. Ez az asszony rengeteget küzdött, szenvedett, azért, hogy jobb élete legyen. Sohasem „eresz­tett le” annyira, hogy véglég kedve szálljon, sőt inkább mindig, még a legmegalázóbb helyzetekben is a remény erő­sítette lelkét. Folyton re­ménykedett — folyvást csaló­dott. Ám a nyugdíjas lét kü­szöbén felvirradt az ő nap­ja : » hagyományteremtés s ú v a c s szándékával a vasmű vezetői búcsúvacsorát rendeznek a kiváló munkaerő számára, s igyekeznek szép szavakkal, ajándékokkal, ínyenc faiatok­kal, italokkal kedveskedni. Csakhogy ez az asszony, hi­szen zsíros kenyérhez szokott, nem szereti a rákot, és ne­ki egészen más kellene: se szép szó, se ajándék, se serri- mi, neki arra lenne szüksé­ge, hogy továbbra is munka­társai között, maradjon, azok között, akik között jóban- rosszban élt. Ez a kölcsönös vállalás adna számára felol­dást az egyedüllétből, kölcsö­nözne további erőt és hitet, tenné fel küzdelmes életére a koronát. Vágyunk azonban ritkán találkozik másokéval, azoké- val, akiknek beleszólásuk van helyzetüknél fogva a sorsunk­ba. Ljubica Markovié is tud­ja kívánsága hiábavaló, az ő szempontjai erőtlenek, és ke- ser-édes szavakkal olvassa fel, mondja el köszönetét a búcsúvacsorán. A monodráma tárgya ko­roktól, határoktól független; aktuális Magyarországon is. Kiváltképpen napjainkban, amikor egyre nő a nyugdíja­sok, az idős emberek rétege. Azoké is, akik még nagyon sok hasznot lennének képe­sek hozni a közösség és ön­maguk számára azzal, ha to­vább dolgoz(hat)nának. Vucitec monodrá'mája a bu­dapesti Reflektor Színpad produkciójában jutott el Ba­lassagyarmatra. Az előadást Karinthy Márton rendezte, a drámát Sütő Irén adta elő. ök változó színvonalon ugyan, de lényegbevágóan nem tud­tak változtatni a monodráma hibás szövetén. Mert akár­mennyire is rokonszenves a szerző mondandója, bármeny­nyire is időszerű és érde­kes, amit közöl, nem érez­zük át kellő teljességgel a személyes tragédiát. Vélemé­nyem szerint ennek alapve­tően az az oka, hogy a drá­mai helyzet ellentmond a va­lóságosnak, és ezt már a szín­házi emberek sem képesek óra hitelesíteni. Az asszony ugyan­is beszéddel válaszol a bú­csúztatásra (szövegét egy je­les táncdalíró készítette, de a leírt szövegbe minduntalan belekeveri a pillanat inspi­rálta észrevételeit. Vagyis állandó ellentétet látunk: az előre megírt szöveg csiszolt- sága és a hirtelen feltoluló, fésületlen szavak között. Csak­hogy a helyzet lélektanilag nem hiteles, és vagy az írott beszéd, vagy a rögtötízés fe­lesleges. Pontos lenne a szi­tuáció akkor, ha Ljubica képzeletben gondolja végig a búcsúvacsorát, mert így nincs semmiféle kötöttség, gát a váltások, az asszociációk előtt. Igaz, akkor Ljubica is lelep­leződik előttünk, nemcsak a gyári vezetés, a szerző viszont — s ezt a szándékot erősíti hanganyaggal a rendező — az utóbbiakat kívánja lemez­teleníteni. A Búcsúvacsora monodrá­mának ingatag, hangjátéknak viszont jól elképzelhető. A színésznő számára is megol­datlanná teszi ez' a fajta fel­dolgozás a beszéd közbeni lé­lektani váltásokat. Különösen a darab elején érezzük ezt, amikor a külsőségek dominál­nak a belső erők rovására. Sütő Irén azonban így is sok remek percet szerez, s né­hány pillanatban lelkünk, szellemünk legmélyére hatol. Öt dicséri a darab veretes fordítása is. A monodráma megítélésem szerint a rendezőé a legke­vésbé. Ennek megfelel Ka­rinthy Márton rendezése. Igye­kezett háttérben maradni, no­ha ez természetes módon a darab elején a legkevésbé sem sikeredett. A magnóról bejátszott köszöntők túlontúl magamutogatók voltak, erősít­ve a vezetőikkel szemben ki­alakult véleménypatenteket. A Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ kamaraszín- háztermét ezzel a darabbal avatták. A hibák ellenére is méltó volt a választás! Sulyok László A napokban Nógrádmegyerben forgattak a japán televízió munkatársa!. A települé­sen élő hagyományőrző cigányegyüttes műsorát örökítették meg kamerájukkal. A folklórprogramot egy Magyarországról készülő Idegenforgalmi összeállítás részeként mutatják be a távol-kelet! országban. Tartja a frontot a FRONT ? A megyében élő rock­zenekedvelő fiata­lokat föllelkesítette a tény: az 1983-as Ki mit tud? döntőjében salgótar­jáni együttes is szerepelt. Mégpedig kitünően. A te­levízió képernyőjére kerül­ni, nálunk rangot jelent. Azt hihette volna az em­ber, hogy a „varázsdoboz” útnak indította a magyar poptenger ingoványaira tévedt vidékieket. Nem így történt, vagy legalábbis nem egészen így, Fekete Sándor, az együt­tes vezetője ezt mondja a történtekről: — Tényleg úgy festett a dolcfg, hogy beindul a „gépe­zet”, de aztán hárman közü­lünk bevonultak katonának, ami azt jelenti, hogy egyedül maradtam itthon. Koncertezni nem tudunk hónapok óta, de fölkészülni a következő mű­sorunkra is csak nehezen. Se­gít a hadsereg, hiszen min­den héten egyszer gyakorol­hatunk Gyöngyösön és oda a srácokat kiengedik, de hát ez egy induló együttesnek kevés. Sokkal többet kéne próbálnunk. — Készültek rádiófelvéte­lek. Azok egy időben gyak­ran elhangzottak különböző műsorokban. Azóta? — Négy nótánk került hang­szalagra, azokat gyakran le­forgatták. A Ki mit tud? előtt a Start cég hirdetett egy kis­lemezpályázatot, ahol a tö­méntelen felvételből ötöt vá­lasztottak ki — köztük a mi­énket. Na, gondoltam, most. vagy soha! Több zenekarral együtt fölléptünk a híres-ne­ves Közgáz-klubban, aztán..., aztán semmi. A lemezről töb­bet egy szó nem esett. A té- vészerepléssel ismertté váltunk és mégsem kerestek többet bennünket. A Smog, a Satöb­bi, a Pokolgép már hangle­mezről is hallgatható — ők is szerepeitek a Ki mit tud?- ban —, mi még nem kerültünk korongra. Sajnos. Annak örü­lünk viszont, hogy ezek a „kezdők”, akik olyanok, mint mi, eddig már eljutottak. — Olyan fontos a lemez? — Az a boltban megvehető, otthon a lemezjátszóra fölte­hető akkor, amikor azt vala­ki meg akarja hallgatni. — Bővült a zenekar. A ko­rábbi instrumentális jazz- rockos hangvétel megmarad-e, vagy ez a változás zenei vál­tozást is hoz? — Szándékunk továbbra Is a magunk zenéjét csinálni, a magunk igényeit nem adjuk föl. Szeretnénk, ha szélesebb közönségnek szóló. jó. tartal­mas zenét játszhatnánk. Űj műsorunk már alakulóban és abban fontos szerepet kap az ének is. Űj tagunk, Ho- muth János, jól beilleszke­dett. építünk rá. Mire a fiúk leszerelnek, már az új műsor­ral állhatunk közönség elé. — A Front nem profi, nem a zenéből él meg. — Nem bizony. Segít ben­nünket a megyei művelődé­si központ, hiszen a drása föl­szerelés egy részét rendelke­zésünkre bocsátja, sőt, ott próbatermet is kapunk. Vi­szont egyre jobban érezzük terheinket. Napi nyolc órát ki-ki a munkahelyén dolgozik, azután persze, különmunkát is kell vállalnunk, mert min­den hangszer, erősítő, tech­nikai berendezés temérdek pénzbe kerül — azt meg kell termelni, nincs pardon. Csak ezután jöhet a próba és akkor már mindenki meglehetősen fáradt. Épnen ezért hamaro­san ORI-vizsgát teszünk, hogy profik lehessünk. Akkor az­tán semmi más dolgunk nem lesz, csak a zene. — Ahhoz, hogy ebből meg lehessen élni, be kell futni... — Nem vitás. Reméljük, si­kerül. Üj műsorunkból kí­náló demofelvételt készí­tünk, amit a rádiónál majd elbírálnak. A VIT-pályázatra is benevezünk, s, ha szeren­csénk van, akár a moszkvai vonatra is fölülhetünk. Per­sze, ez csak vágy. Ami a va­lóság, az a kemény, céltuda­tos, közös munka. Ebben ná­lunk nincs hiány. A Front tehát tartja fron­tot. ha nehezen is. Zenéiük értő fülek szerint is kitűnő (Victor Máté és Berki Tamás vélekedik így róluk), ám hely­zetük nem irigylésre méltó. „Odafönt” nincs menedzserük, támogatójuk —, anélkül pedig nehéz. Ma jószerivel egyet­len vidéki „banda”, a deb­receni illetőségű Color tart lépést a fővárosiakkal Már, ami a lehetőségeket illeti. A Front lehetőséget szeretne. Vajon kap-e? Hortobágyi Zoltán Wolfgang Ebert: A serif, alti nem ismeri F ilmszínházaink nemrég mutatták be A serif, aki nem ismeri a tré­fát című új westernt. A fő­szerepben hosszú szünet után ismét láttuk Ronald Reagant, és el kell mondanunk, hogy ragyogóan játszott. Az első képeken Ronnie serif magányosan vágtat a végeláthatatlan prérin! A ka­mera nagytotálban adja már nem fiatal, szélcserzett, férfi­as arcát. A serif magabizto­san ül a nyeregben. Noha még nem egészen négy éve viseli a serifcsillagot, nevé­nek puszta említése is félel­met ébreszt mindenkiben. Hi­szen Ronnienak biztos a fee­ze. és az ujja mindig a ra­vaszon van. A serif azonban magányos. Csak kevesen értik meg. A magyarázat egyszerű: Ronnie ugyanis a jól oldalán harcol a rossz ellen. Hazáját védel­mezi, a Nagy Nyugati Or­szágot. Mindenütt ellenségeit — a „vörösöket" — gyanítja, még a Nagy Nyugati Ország lako­sai között is. Látjuk a vász­non, milyen figyelmesen für­készi a távolt, ahol a préri összeolvad a szemhatárral. Semmi sem maradhat rejtve éber tekintete előtt. Ronnie tudja, hogy a gonosz bárhol megbújhat, ezért mindig ré­sen áll: nem lehet rászedni. Ronnie elődje, Jimmy serif — ahogy mondani szokás — együgyű ember volt. Túlsá­gosan hitt abban, hogy az emberek jók, és más efféle badarságban. Sőt azt tartotta, hogy a „vörösökben" meg le­het bízni. Épp ez lett a vesz- te. Ronnie serif egészen más alkat. Szilárd meggyőződése, hogy a „vörösök” csak egy nyelven értenek — az erő nyelvén. Annak is tudatában van, hogy az igazság mindig az ő oldalán áll. Ez jó tu­lajdonság. Azóta, hogy felvál­totta a sikertelen Jimmyt, a serif tisztességére ismét a kellő tisztelettel néznek. Tar­tanak tőle, senki sem mond neki ellent. Ronnie nem bízik a „vörö­sökben", az a véleménye, hogy minden álnokságra képesek. a tréfát De a béke mindennél drá­gább számára. Időnként még azt is kijelenti, hogy ellensé­geivel hajlandó elszívni a bé­kepipát. Azonban mindig ré­sen van. Ezért soha nem nyújtja elsőként a kezét a „vörösöknek" a kibékülés je­léül. Hisz jól ismeri hitsze- gésüket. „Nyújtsd a vörösök­nek a kisujjadat, és rögtön le­harapják a kezedet" — ez Ronnie kedvenc szavajárása. Ennek ellenére a serif rhég békeszerződést is hajlandó kötni a „vörösökkel”. Ám az a véleménye, hogy előbb al­tig fel kell fegyverkezni. És természetesen kivárja, míg elkészül az általa megrendelt új kétcsövű puska, amiből újratöltés nélkül 36 golyót lehet kilőni. E csodafegyver segítségével készül megadásra bírni a „vörösöket”. És a béke és a nyugalom csak akkor fog újra bekö­szöntem a Nagy Nyugati Or­szágban. (A hamburgi Zeitből fordította: Zahemstky László) KOSSUTH RADIO: t.V): Pizza olajban 8.30: Donizetti: Betly. Egyfelvonásos vtgopera 9.24; Dés László dzsesszegyütle- ae Játszik 9.43: Éneklő Ifjúság Jfl.05: DIékfélóra 10.35: Nádihegedű 10.59: verbunkosok, nóták 11.41: A sötétség mélyén. XII/». rész 12.30: Ki nyer ma? 12.45: jogi arcképcsarnok 13.011: Két baléttszvlt 13.40: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót 14.10: A magyar széppróza azi­zadai 14.25: Beethoven: B-dúr vonós­négyes 15.00: Most Jelent meg 15.3»: szimfonikus könnyűzene 10.05: Révkalauz 17.00: Muzsikáló természet 17.05: Rádiószínház 18.15: Hol volt, hol nem volt,.. 19.15: A VII. előadóművész­fesztivál gálaestje. II. rész közben: 20.15: Az előadóművész-fesztivál közvetítésének folytatása 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Csárdások 22.50: A közjó szolgálatában 23.00: F magazin 23.30: Bach: Kávékantáta BWV. 211. 0.10: Toronyzene PETŐFI RADIO 1 > 8.05: Dalok a háború ellen 8.20: A Szabó család I 8.50: Tíz pere külpolitika 9.»5: Napközben 10.30: Széljegyzet 10.45: Láttuk, hallottuk 11.25: Zárójelben. Ez a tanév Is jól kezdődik 12.10: Gasparone. Részletek Millöcker ope­rettjéből 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: A népművészet ifjú mes­tereinek felvételeiből 13.05: popnullám 13.45: Zenés délután 14.00: Népdalkórusok 14.15: idősebbek hullámhosszán 15.05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek 15.45: Törvénykönyv. Lakásügyek. I. rész 10.00: Fiatalok sanzonpődluma 17.05: A Benkó-dixleland leme­zeiből 17.30: Tanakodó, az oktatási tör­vénytervezetről 18.30: slágerlista 19.05: Operettkedvelőknek 20.03: A Poptarisznya dalaiból 21,05: Népdalok, néptáncok 22Í00: Balassa P. Tamás szerze­ményeiből 22.30: Kaptam 29 percet a rádió­kabarétól I Nagy Bandó András műsora 23.20: A nai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorelőzetes, hírek, Idő­járás. 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi képeslap. Szerkesztő: Zengő Árpád (A tar­talomból: Csak egy szó és más semmi — Csesztvei mozaik — Hobbim az elektronika — A könyvkötő — Németh Miklós Attila olvassa fel Írását.) 18.00: Eszak-magyarországl krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze- tes. MAGYAR TELEVÍZIÓI 8.00: Tévétorna (lsm.) 8.05: Iskolatévé. Fizika (ált. lsk. 6. oszt.) 8.30: Magyar nyelv (ált. lsk. 2. oszt.) 8.40: Fizikai kísérletek I. 8.50: Éneklő Ifjúság 9.00: Angol nyelv 9.15: Magyar irodalom (ált. lsk. 6. oszt.) 9.45: Kémia közénlslcolásoknak 9.50: Parasztok. XIII/3. rész: A kézfogó (lsm.) 10.40: Belorusszia színei 11.05: Miró — az álmok színháza 12.00: Iskolatévé. Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt.) 12.25: Képújság 15.00: Iskolatévé. Legyen a zene mindenkié 15.45: Mágneses kölcsönhatások lfi.o»: Táborozás a múzeumban 10.15: Szórakaténusz 10.40: Hírek 10.50: Képújság 10.55: Pedagógusok lórum« 17.30: Reklám 17.35: Telesport 18.00: Az Országházból Jelentjük 19.00: Reklám 19.10: Tévétorn* 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hfradó 20.00: Hat láb föld. Angol film 20.45: szép magyar táno 20.55: Panoráma 21.55: Szép magyar táno 22.05: Unokáink is látni fog­22.15: Tv-hlradó 3. 2. MŰSOR! 18.55: Képújság 19.00: Unser Bildschirm 19.20: Brahms: Hegedűverseny (lsm.) 20.00: Fejezetek a magyar kép­írás történetéből 20.55: Tv-hlradó 2. 21.15: Tanszék. Szovjet tévé- film, tl/l. rész 22.25: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.3»: Tv-hlradó 20.00: Dokumentumműsor 20.25: Eper a fűben. Tv-film- sorozat, 2. rész 21.35: Gazdaságpolitikai magazin 22.05: Ez történt 24 óra alatt 22.20: Didi Drágán énekel. Román zenés film 22.45: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-hlradó 20.00: Gonroeu Matsuda lakk- művész. Japán rövidfilm 21.20: A rendőrség naplójából 21.30: időszerű események 22.00:A labdarúgó VB selejtezőmérkőzések tükre MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Este 7-től: Gandhi. I—II. (14) Színes, szinkronizált angol—indiai «zu- perprodukcló. Filmklub: Lángok. Magyar film. Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed « és 8-tól: Három fivér. (14) Szí­nes olasz—francia filmdráma, — Pásztói Mátra: Vert az ördög a feleségét. (14) Színes magyar film. — Szécsényl Rákóczi: Az ember, aki lezárta a várost! (14) színes, szinkronizált szovjet film. — Kislerenyei Petőfi: Egy tiszt* nö. I—II. (14) Színes. szinkroni­zált francia—angol film. — Job­bágyi: Daliás idők. Színes ma­gyar íestményíilm. 4 NÓGRAD - 1984. október 18., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom