Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-18 / 245. szám
Színházi esték B ú c A hónap elején új színjátszó hellyel gyarapodott Nóg- rád megye: megnyílt a nagyközönség előtt a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, s nem egészen másfél hét alatt már három színpadi bemutatót tartottak. A .bemutatók között sokféle szakmai szempont alapján is megkülönböztetett figyelmet érdemel a jugoszláv Milenko Vucetic Búcsúvacsora című monodrámája, amelyet százas szériákban játszottak a belgrádi, kísérleti jellegű előadásairól nemzetközileg híres Atelej 212 nevű színházban. Az előadás páratlan népszerűségre tett szert a tévénézők körében is. A jugoszláv televíziónak nem egyszerűen meg kellett ismételnie a sugárzást, hanem hat ízben kellett újra és újra elővenni a darabot Miért-e kíváncsiság? Honnan a siker? Kétség nem férhet hozzá, Vucetic napjaink társadalmi és magánéletének elevenébe vág. Választott hőse egy nyugdíjazás előtt álló, tisztességes munkában megöregedett nagyüzemi munkásasszony, aki végigszenvedte a háborút, az osnabrücki haláltábor poklát, étélte a társadalmi átalakulás lázas, reményt keltő esztendeit, szeretett és szerették, de aki valahogyan mindig magára maradt. Elhagyta a férje, felnőve fiát más utakra vezérelte a sors, a mellette levő, komoly kapcsolatra is számításba jövő férfiak vagy nem tudták vállalni a gyermekes asszonyt, vagy az nem akarta megbolygatni életüket. Az újsághirdetés sem hozott neki társat. Ez az asszony rengeteget küzdött, szenvedett, azért, hogy jobb élete legyen. Sohasem „eresztett le” annyira, hogy véglég kedve szálljon, sőt inkább mindig, még a legmegalázóbb helyzetekben is a remény erősítette lelkét. Folyton reménykedett — folyvást csalódott. Ám a nyugdíjas lét küszöbén felvirradt az ő napja : » hagyományteremtés s ú v a c s szándékával a vasmű vezetői búcsúvacsorát rendeznek a kiváló munkaerő számára, s igyekeznek szép szavakkal, ajándékokkal, ínyenc faiatokkal, italokkal kedveskedni. Csakhogy ez az asszony, hiszen zsíros kenyérhez szokott, nem szereti a rákot, és neki egészen más kellene: se szép szó, se ajándék, se serri- mi, neki arra lenne szüksége, hogy továbbra is munkatársai között, maradjon, azok között, akik között jóban- rosszban élt. Ez a kölcsönös vállalás adna számára feloldást az egyedüllétből, kölcsönözne további erőt és hitet, tenné fel küzdelmes életére a koronát. Vágyunk azonban ritkán találkozik másokéval, azoké- val, akiknek beleszólásuk van helyzetüknél fogva a sorsunkba. Ljubica Markovié is tudja kívánsága hiábavaló, az ő szempontjai erőtlenek, és ke- ser-édes szavakkal olvassa fel, mondja el köszönetét a búcsúvacsorán. A monodráma tárgya koroktól, határoktól független; aktuális Magyarországon is. Kiváltképpen napjainkban, amikor egyre nő a nyugdíjasok, az idős emberek rétege. Azoké is, akik még nagyon sok hasznot lennének képesek hozni a közösség és önmaguk számára azzal, ha tovább dolgoz(hat)nának. Vucitec monodrá'mája a budapesti Reflektor Színpad produkciójában jutott el Balassagyarmatra. Az előadást Karinthy Márton rendezte, a drámát Sütő Irén adta elő. ök változó színvonalon ugyan, de lényegbevágóan nem tudtak változtatni a monodráma hibás szövetén. Mert akármennyire is rokonszenves a szerző mondandója, bármenynyire is időszerű és érdekes, amit közöl, nem érezzük át kellő teljességgel a személyes tragédiát. Véleményem szerint ennek alapvetően az az oka, hogy a drámai helyzet ellentmond a valóságosnak, és ezt már a színházi emberek sem képesek óra hitelesíteni. Az asszony ugyanis beszéddel válaszol a búcsúztatásra (szövegét egy jeles táncdalíró készítette, de a leírt szövegbe minduntalan belekeveri a pillanat inspirálta észrevételeit. Vagyis állandó ellentétet látunk: az előre megírt szöveg csiszolt- sága és a hirtelen feltoluló, fésületlen szavak között. Csakhogy a helyzet lélektanilag nem hiteles, és vagy az írott beszéd, vagy a rögtötízés felesleges. Pontos lenne a szituáció akkor, ha Ljubica képzeletben gondolja végig a búcsúvacsorát, mert így nincs semmiféle kötöttség, gát a váltások, az asszociációk előtt. Igaz, akkor Ljubica is lelepleződik előttünk, nemcsak a gyári vezetés, a szerző viszont — s ezt a szándékot erősíti hanganyaggal a rendező — az utóbbiakat kívánja lemezteleníteni. A Búcsúvacsora monodrámának ingatag, hangjátéknak viszont jól elképzelhető. A színésznő számára is megoldatlanná teszi ez' a fajta feldolgozás a beszéd közbeni lélektani váltásokat. Különösen a darab elején érezzük ezt, amikor a külsőségek dominálnak a belső erők rovására. Sütő Irén azonban így is sok remek percet szerez, s néhány pillanatban lelkünk, szellemünk legmélyére hatol. Öt dicséri a darab veretes fordítása is. A monodráma megítélésem szerint a rendezőé a legkevésbé. Ennek megfelel Karinthy Márton rendezése. Igyekezett háttérben maradni, noha ez természetes módon a darab elején a legkevésbé sem sikeredett. A magnóról bejátszott köszöntők túlontúl magamutogatók voltak, erősítve a vezetőikkel szemben kialakult véleménypatenteket. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kamaraszín- háztermét ezzel a darabbal avatták. A hibák ellenére is méltó volt a választás! Sulyok László A napokban Nógrádmegyerben forgattak a japán televízió munkatársa!. A településen élő hagyományőrző cigányegyüttes műsorát örökítették meg kamerájukkal. A folklórprogramot egy Magyarországról készülő Idegenforgalmi összeállítás részeként mutatják be a távol-kelet! országban. Tartja a frontot a FRONT ? A megyében élő rockzenekedvelő fiatalokat föllelkesítette a tény: az 1983-as Ki mit tud? döntőjében salgótarjáni együttes is szerepelt. Mégpedig kitünően. A televízió képernyőjére kerülni, nálunk rangot jelent. Azt hihette volna az ember, hogy a „varázsdoboz” útnak indította a magyar poptenger ingoványaira tévedt vidékieket. Nem így történt, vagy legalábbis nem egészen így, Fekete Sándor, az együttes vezetője ezt mondja a történtekről: — Tényleg úgy festett a dolcfg, hogy beindul a „gépezet”, de aztán hárman közülünk bevonultak katonának, ami azt jelenti, hogy egyedül maradtam itthon. Koncertezni nem tudunk hónapok óta, de fölkészülni a következő műsorunkra is csak nehezen. Segít a hadsereg, hiszen minden héten egyszer gyakorolhatunk Gyöngyösön és oda a srácokat kiengedik, de hát ez egy induló együttesnek kevés. Sokkal többet kéne próbálnunk. — Készültek rádiófelvételek. Azok egy időben gyakran elhangzottak különböző műsorokban. Azóta? — Négy nótánk került hangszalagra, azokat gyakran leforgatták. A Ki mit tud? előtt a Start cég hirdetett egy kislemezpályázatot, ahol a töméntelen felvételből ötöt választottak ki — köztük a miénket. Na, gondoltam, most. vagy soha! Több zenekarral együtt fölléptünk a híres-neves Közgáz-klubban, aztán..., aztán semmi. A lemezről többet egy szó nem esett. A té- vészerepléssel ismertté váltunk és mégsem kerestek többet bennünket. A Smog, a Satöbbi, a Pokolgép már hanglemezről is hallgatható — ők is szerepeitek a Ki mit tud?- ban —, mi még nem kerültünk korongra. Sajnos. Annak örülünk viszont, hogy ezek a „kezdők”, akik olyanok, mint mi, eddig már eljutottak. — Olyan fontos a lemez? — Az a boltban megvehető, otthon a lemezjátszóra föltehető akkor, amikor azt valaki meg akarja hallgatni. — Bővült a zenekar. A korábbi instrumentális jazz- rockos hangvétel megmarad-e, vagy ez a változás zenei változást is hoz? — Szándékunk továbbra Is a magunk zenéjét csinálni, a magunk igényeit nem adjuk föl. Szeretnénk, ha szélesebb közönségnek szóló. jó. tartalmas zenét játszhatnánk. Űj műsorunk már alakulóban és abban fontos szerepet kap az ének is. Űj tagunk, Ho- muth János, jól beilleszkedett. építünk rá. Mire a fiúk leszerelnek, már az új műsorral állhatunk közönség elé. — A Front nem profi, nem a zenéből él meg. — Nem bizony. Segít bennünket a megyei művelődési központ, hiszen a drása fölszerelés egy részét rendelkezésünkre bocsátja, sőt, ott próbatermet is kapunk. Viszont egyre jobban érezzük terheinket. Napi nyolc órát ki-ki a munkahelyén dolgozik, azután persze, különmunkát is kell vállalnunk, mert minden hangszer, erősítő, technikai berendezés temérdek pénzbe kerül — azt meg kell termelni, nincs pardon. Csak ezután jöhet a próba és akkor már mindenki meglehetősen fáradt. Épnen ezért hamarosan ORI-vizsgát teszünk, hogy profik lehessünk. Akkor aztán semmi más dolgunk nem lesz, csak a zene. — Ahhoz, hogy ebből meg lehessen élni, be kell futni... — Nem vitás. Reméljük, sikerül. Üj műsorunkból kínáló demofelvételt készítünk, amit a rádiónál majd elbírálnak. A VIT-pályázatra is benevezünk, s, ha szerencsénk van, akár a moszkvai vonatra is fölülhetünk. Persze, ez csak vágy. Ami a valóság, az a kemény, céltudatos, közös munka. Ebben nálunk nincs hiány. A Front tehát tartja frontot. ha nehezen is. Zenéiük értő fülek szerint is kitűnő (Victor Máté és Berki Tamás vélekedik így róluk), ám helyzetük nem irigylésre méltó. „Odafönt” nincs menedzserük, támogatójuk —, anélkül pedig nehéz. Ma jószerivel egyetlen vidéki „banda”, a debreceni illetőségű Color tart lépést a fővárosiakkal Már, ami a lehetőségeket illeti. A Front lehetőséget szeretne. Vajon kap-e? Hortobágyi Zoltán Wolfgang Ebert: A serif, alti nem ismeri F ilmszínházaink nemrég mutatták be A serif, aki nem ismeri a tréfát című új westernt. A főszerepben hosszú szünet után ismét láttuk Ronald Reagant, és el kell mondanunk, hogy ragyogóan játszott. Az első képeken Ronnie serif magányosan vágtat a végeláthatatlan prérin! A kamera nagytotálban adja már nem fiatal, szélcserzett, férfias arcát. A serif magabiztosan ül a nyeregben. Noha még nem egészen négy éve viseli a serifcsillagot, nevének puszta említése is félelmet ébreszt mindenkiben. Hiszen Ronnienak biztos a feeze. és az ujja mindig a ravaszon van. A serif azonban magányos. Csak kevesen értik meg. A magyarázat egyszerű: Ronnie ugyanis a jól oldalán harcol a rossz ellen. Hazáját védelmezi, a Nagy Nyugati Országot. Mindenütt ellenségeit — a „vörösöket" — gyanítja, még a Nagy Nyugati Ország lakosai között is. Látjuk a vásznon, milyen figyelmesen fürkészi a távolt, ahol a préri összeolvad a szemhatárral. Semmi sem maradhat rejtve éber tekintete előtt. Ronnie tudja, hogy a gonosz bárhol megbújhat, ezért mindig résen áll: nem lehet rászedni. Ronnie elődje, Jimmy serif — ahogy mondani szokás — együgyű ember volt. Túlságosan hitt abban, hogy az emberek jók, és más efféle badarságban. Sőt azt tartotta, hogy a „vörösökben" meg lehet bízni. Épp ez lett a vesz- te. Ronnie serif egészen más alkat. Szilárd meggyőződése, hogy a „vörösök” csak egy nyelven értenek — az erő nyelvén. Annak is tudatában van, hogy az igazság mindig az ő oldalán áll. Ez jó tulajdonság. Azóta, hogy felváltotta a sikertelen Jimmyt, a serif tisztességére ismét a kellő tisztelettel néznek. Tartanak tőle, senki sem mond neki ellent. Ronnie nem bízik a „vörösökben", az a véleménye, hogy minden álnokságra képesek. a tréfát De a béke mindennél drágább számára. Időnként még azt is kijelenti, hogy ellenségeivel hajlandó elszívni a békepipát. Azonban mindig résen van. Ezért soha nem nyújtja elsőként a kezét a „vörösöknek" a kibékülés jeléül. Hisz jól ismeri hitsze- gésüket. „Nyújtsd a vörösöknek a kisujjadat, és rögtön leharapják a kezedet" — ez Ronnie kedvenc szavajárása. Ennek ellenére a serif rhég békeszerződést is hajlandó kötni a „vörösökkel”. Ám az a véleménye, hogy előbb altig fel kell fegyverkezni. És természetesen kivárja, míg elkészül az általa megrendelt új kétcsövű puska, amiből újratöltés nélkül 36 golyót lehet kilőni. E csodafegyver segítségével készül megadásra bírni a „vörösöket”. És a béke és a nyugalom csak akkor fog újra beköszöntem a Nagy Nyugati Országban. (A hamburgi Zeitből fordította: Zahemstky László) KOSSUTH RADIO: t.V): Pizza olajban 8.30: Donizetti: Betly. Egyfelvonásos vtgopera 9.24; Dés László dzsesszegyütle- ae Játszik 9.43: Éneklő Ifjúság Jfl.05: DIékfélóra 10.35: Nádihegedű 10.59: verbunkosok, nóták 11.41: A sötétség mélyén. XII/». rész 12.30: Ki nyer ma? 12.45: jogi arcképcsarnok 13.011: Két baléttszvlt 13.40: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót 14.10: A magyar széppróza azizadai 14.25: Beethoven: B-dúr vonósnégyes 15.00: Most Jelent meg 15.3»: szimfonikus könnyűzene 10.05: Révkalauz 17.00: Muzsikáló természet 17.05: Rádiószínház 18.15: Hol volt, hol nem volt,.. 19.15: A VII. előadóművészfesztivál gálaestje. II. rész közben: 20.15: Az előadóművész-fesztivál közvetítésének folytatása 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Csárdások 22.50: A közjó szolgálatában 23.00: F magazin 23.30: Bach: Kávékantáta BWV. 211. 0.10: Toronyzene PETŐFI RADIO 1 > 8.05: Dalok a háború ellen 8.20: A Szabó család I 8.50: Tíz pere külpolitika 9.»5: Napközben 10.30: Széljegyzet 10.45: Láttuk, hallottuk 11.25: Zárójelben. Ez a tanév Is jól kezdődik 12.10: Gasparone. Részletek Millöcker operettjéből 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: A népművészet ifjú mestereinek felvételeiből 13.05: popnullám 13.45: Zenés délután 14.00: Népdalkórusok 14.15: idősebbek hullámhosszán 15.05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek 15.45: Törvénykönyv. Lakásügyek. I. rész 10.00: Fiatalok sanzonpődluma 17.05: A Benkó-dixleland lemezeiből 17.30: Tanakodó, az oktatási törvénytervezetről 18.30: slágerlista 19.05: Operettkedvelőknek 20.03: A Poptarisznya dalaiból 21,05: Népdalok, néptáncok 22Í00: Balassa P. Tamás szerzeményeiből 22.30: Kaptam 29 percet a rádiókabarétól I Nagy Bandó András műsora 23.20: A nai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorelőzetes, hírek, Időjárás. 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi képeslap. Szerkesztő: Zengő Árpád (A tartalomból: Csak egy szó és más semmi — Csesztvei mozaik — Hobbim az elektronika — A könyvkötő — Németh Miklós Attila olvassa fel Írását.) 18.00: Eszak-magyarországl krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze- tes. MAGYAR TELEVÍZIÓI 8.00: Tévétorna (lsm.) 8.05: Iskolatévé. Fizika (ált. lsk. 6. oszt.) 8.30: Magyar nyelv (ált. lsk. 2. oszt.) 8.40: Fizikai kísérletek I. 8.50: Éneklő Ifjúság 9.00: Angol nyelv 9.15: Magyar irodalom (ált. lsk. 6. oszt.) 9.45: Kémia közénlslcolásoknak 9.50: Parasztok. XIII/3. rész: A kézfogó (lsm.) 10.40: Belorusszia színei 11.05: Miró — az álmok színháza 12.00: Iskolatévé. Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt.) 12.25: Képújság 15.00: Iskolatévé. Legyen a zene mindenkié 15.45: Mágneses kölcsönhatások lfi.o»: Táborozás a múzeumban 10.15: Szórakaténusz 10.40: Hírek 10.50: Képújság 10.55: Pedagógusok lórum« 17.30: Reklám 17.35: Telesport 18.00: Az Országházból Jelentjük 19.00: Reklám 19.10: Tévétorn* 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hfradó 20.00: Hat láb föld. Angol film 20.45: szép magyar táno 20.55: Panoráma 21.55: Szép magyar táno 22.05: Unokáink is látni fog22.15: Tv-hlradó 3. 2. MŰSOR! 18.55: Képújság 19.00: Unser Bildschirm 19.20: Brahms: Hegedűverseny (lsm.) 20.00: Fejezetek a magyar képírás történetéből 20.55: Tv-hlradó 2. 21.15: Tanszék. Szovjet tévé- film, tl/l. rész 22.25: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.3»: Tv-hlradó 20.00: Dokumentumműsor 20.25: Eper a fűben. Tv-film- sorozat, 2. rész 21.35: Gazdaságpolitikai magazin 22.05: Ez történt 24 óra alatt 22.20: Didi Drágán énekel. Román zenés film 22.45: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-hlradó 20.00: Gonroeu Matsuda lakk- művész. Japán rövidfilm 21.20: A rendőrség naplójából 21.30: időszerű események 22.00:A labdarúgó VB selejtezőmérkőzések tükre MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Este 7-től: Gandhi. I—II. (14) Színes, szinkronizált angol—indiai «zu- perprodukcló. Filmklub: Lángok. Magyar film. Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed « és 8-tól: Három fivér. (14) Színes olasz—francia filmdráma, — Pásztói Mátra: Vert az ördög a feleségét. (14) Színes magyar film. — Szécsényl Rákóczi: Az ember, aki lezárta a várost! (14) színes, szinkronizált szovjet film. — Kislerenyei Petőfi: Egy tiszt* nö. I—II. (14) Színes. szinkronizált francia—angol film. — Jobbágyi: Daliás idők. Színes magyar íestményíilm. 4 NÓGRAD - 1984. október 18., csütörtök
