Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-16 / 243. szám

SCsacfar Sumos Párizsban 1 (Folytatás az 1. oldalról) » tervet1. Kulturális miniszte­rünk kérésemre megindította azt a folyamatot, amelynek keretében lefordítják a ma­gyar irodalom értékes kin­cseit, amelyek eddig hozzáfér­hetetlenek voltak a francia közönség számára. Kezdik meghozni gyümölcseiket azok az akciók is amelyeket önök folytatnak Magyarországon, a mi nyelvünk tanítására. A francia nyelvoktatás fejlődik Magyarországon és ezért sze­mélyesen köszönetét mondok önnek. Az elnök ezután rámutatott arra, hogy gazdasági téren az eredmények nem feleintek meg a közös törekvéseknek. Pedig ezen a téren is vannak táv­latok. A magyar gazdaság jól fejlődik, korszerűbbé vált, s több területen, így a vegyipar, a gyógyszeripar terén a fran­cia—magyar együttműködés példássá válhat. • Az ön mostani látogatása, első titkár úr, olyan jelen­tőséget nyer, amely messze meghaladja a kétoldalú kap­csolatok közös vizsgálatának területét — folytatta Mitter­rand elnök. — Közösen vizs­gáljuk meg a világ helyze­tét, s ezen a téren nincs ti­los téma. Mindkettőnket egya­ránt érdekel minden, ami a békével és a béke megte­remtésének feltételeivel kap­csolatos. Van mondanivalónk ezen a téren. Mi a világpoli­tikának nem tárgyai vagyunk, hanem alanyai, szereplői és igényeljük azt a lehetőséget, hogy a bennünket megillető szerepet töltsük be. Politikai és tái'sadalmi-gazdasági opci­óink ugyan különbözőek, de keressük azt, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz. Egyaránt ragaszkodunk a béke és a nemzetek közötti megér­tés eszméihez. Teljesen tuda­tában vagyunk annak, hogy Európához tartozunk, és ez mindkét nép történelméből faliad. A két ország közötti reális különbségeken felülke­rekedve, kezet nyújthatunk egymásnak, és megtanulhat­juk egymás nyelvét. Európa .tudja azt, hogy mivel tarto­zik a magyar népnek, amely oly büszke hagyományaira, nyelvére, a mely bátorságot tanúéit a viszontagságok kö­zepette is, és nyitott a külvi­lág felé. Tudom, hogy önt nagyon ér­dekli mindaz, amit Francia- ország tesz és mond, érdekli Franciaország politikája, a vi­lágban elfoglalt helye. Ez az érdeklődés kölcsönös. Én sze­mélyesen nagy rokonszenvvel, és pontosan figyelem azt a politikát, amelyet ön folytat a Duna partján. Azt óhaj­tom, hogy a kétoldalú kap­csolatok konstruktív szelleme hasson ihletöen akciónkra azokban a nemzetközi szer­vezetekben. amelyekben je­len vagyunk. így például a genfi konferencián, ahol glo­bális tárgyalás indult meg a vegyi fegyverek teljes kikü­szöbölésére. Megállapítható, hogy a kelet—nyugati viszony nehézségei ellenére is az utóbbi időben bizonyos hala­dás mutatkozott itt a párbe­szédben. Azt óhajtjuk hogy a stock­holmi konferencia munkája is jobban haladjon előre. Eu­rópa a helsinki záróokmány vonalán haladva, lesz hű sa­ját sorsához, csak ez tehet! lehetővé, hogy népeink hiva­tásuknak megfelelően élhes­senek, hogy Európa, mint föld­rajzi egység, hallassa szavát a világban. íme néhány konkrét példa arra, hogy mit tehet együtt két európai ország, mely kü­lönböző rendszerekhez tarto­zik, mihelyt az a közös aka­rat vezérli őket, hogy leküzd­jék a bizalmatlanságot és hozzájáruljanak a nemzetkö­zi feszültség tényezőinek ki­küszöböléséhez. Üjra fel kell venni a párbeszéd szálait a kontinens másik felével. Ma­gyarország közép-európai hely­zeténél fogva e vállalkozás egyik fő láncszemét képezi. Nagyon vonz bennünket az — mondotta ezután —, hogy a magyar nép évszázadokon át hű maradt önmagához nagy veszélyek közepette is, s ez kétségtelenül a magyar nép mély belső tulajdonságainak köszönhető. Nekem, mint fran­ciának, meg kell mondanom, hogy Magyarországot olyan országnak látom, amely be­bizonyította: az akarat nem csak az életbenmaradást biz­tosítja, hanem az előrehala­dást is. E szavakkal elismeré­semet szeretném kifejezésre juttatni a magyar nép iránt, s azt óhajtom, hogy a ma­gyar nép a távolból is át- érezze, milyen különös jelen­tőséget tulajdonítunk az ön látogatásának itt, a Szajna partján. Az elnök végül a magyar nép boldog jövőjére, és Ká­dár János egészségére ürítet­te poharát. Francois Mitterrand köztár­sasági elnök pohárköszöntő­jére Kádár János válaszolt: Kádár János pohárköszöntője ' Mélyen Tisztelt Köztársasá­gi Elnök Űr! Francia Barátaink! A magam és a kíséretem­ben levő honfitársaim nevé­ben őszinte köszönetét mon­dok a meghívásért, a szívé­lyes fogadtatásért, a Magyar- ország iránti érdeklődésért és rokonszenvért, amely Elnök Ür szavaiból is megnyilvá­nult. Mi, a Magyar Népköztársa­ság képviselői abba a dicső történelmű Francia Köztársa­ságba érkeztünk, amely a nemzetközi élet, különöskép­pen az európai helyzet ala­kulásának nagy és fontos té­nyezője. Örömmel teszek ele­get annak a megbízatásom­nak, hogy átadjam a Francia Köztársaság vezetőinek és né­pének a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, kormánya és népe szívélyes üdvözletét és jókívánságait. A magyar nép nagyra érté­keli országaink jó és szélese­dő kapcsolatait, kiemelkedő eseményként tartja számon Elnök Or 1982. évi magyaror­szági látogatását. Minden bi­zonnyal mostani tárgyalása­ink is eredményesek lesznek, és a közös szándékoknak, a reális lehetőségeknek megfe­lelően lendületet adnak min­den téren a magyar—francia kapcsolatok továbbfejleszté­sének. Bizonyos, hogy ezzel nemcsak országaink, hanem kontinensünk népeinek érde­keit is szolgáljuk. Megbeszé­lésünk mai kezdete is meg­győzött arról, hogy ez a vá­rakozás reális. Meggyőződé­sem, hogy további vélemény- cserénket is a konstruktiv szellem, a kölcsönös jószán­dék fogja jellemezni. Tisztelt Elnök Űr! ön az előbb szólt arról, hogy országaink társadalmi berendezkedése eltérő, és más szövetségi rendszerekhez tar­toznak; másként ítéljük meg a nemzetközi helyzet több kérdését. Fontos azonban az, hogy nézeteinkben és törek­véseinkben lényeges találko­zási pontok vannak, és ezek­re a jövőben is építeni lehet. Kapcsolataink meghatározó eleme, hogy egyik nép, egyik kormány sem akar háborút, s ez ad súlyt és tartalmat a béke megőrzéséről folytatott véleménycserénknek. Talál­koznak törekvéseink abban is, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok a békés egymás mellett élés el­ve alapján fejlesszék kölcsö­nösen előnyös kapcsolataikat. Sajnálatos, hogy legutóbbi találkozásunk óta is, folytató­dott a fegyverkezési verseny, szaporodtak a konfrontációs elemek a nemzetközi életben.) Mindez olyan időszakban tör­ténik, amikor az atomfegyve­rek száma rendkívül megnőtt, s a tömegpusztító fegyverek újabb és fejlettebb fajtái je­lennek meg. Meggyőződésünk, hogy a több nukleáris fegyver nem növeli, hanem csökkenti a biztonrjyot. Akik egy atom­2 NÖGRAD - 1904. okíóber 16., kedd háború megnyerhetőségéről, egy korlátozott nukleáris ösz- szecsapás lehetőségéről fele­lőtlenül beszélnek, embermil­liók sorsát, Európa és a világ holnapját teszik kockára. A Magyar' Népköztársaság tevékenyen működött közre a Varsói Szerződés számos, ma is érvényes állásfoglalásának és javalatának a kidolgozá­sában. A Varsói Szerződés tagállamai nem törekszenek katonai erőfölényre, de a má­sik félnek sem engedhetik meg a fölény megszerzését. Mi a jelen időszak fő felada­tának olyan szerződések ki­dolgozását és megkötését tart­juk, amelyek garantálják a felek egyenlő biztonságát a fegyverzetek alacsonyabb szintjén. Érvényes az a ja­vaslatunk, hogy a Varsói Szerződés és a NATO orszá­gai — első lépésként — kös­senek megállapodást az erő alkalmazásáról való lemon­dásról — és a békés kapcso­latok fejlesztéséről. Egy ilyen megállapodás jelen­tősen hozzájárulna a fe­szültség csökkentéséhez Euró­pában, s kedvező feltételeket teremtene a leszerelési tár­gyalások előmozdításához. Támogatjuk a Szovjetunió javaslatát a világűr demilita- rizálására és üdvözöljük a vegyi fegyverek betiltására vo­natkozó tárgyalások megkez­dését. Konkrét eredményeket várunk a stockholmi bizalom- erősítő és leszerelési konfe­renciától, s a helsinki folya­matba illeszkedő többi tár­gyalási fórumtól, így az 1985. évi budapesti kulturális fó­rumtól is. Megtiszteltetésnek vesszük, hogy Magyarországra bízták e fontos tanácskozás megrendezését, s e megbíza­tásnak megfelelően eleget fo­gunk tenni. Néhány húrsp múlva lesz* fasizmus feletti történelmi je­lentőségű győzelem 40. évfor­dulója. Négy évtized távla­ta sem csökkentheti a hálát azon népek és fiaik, köztük a francia ellenállás hősei és a francia földön is küzdő ma­gyar antifasiszták iránt, akik vállvetve harcoltak a náci barbárság ellen. Az idő mú­lása sem homályosíthatja el emlékezetünkben a történte­ket; elítéljük a fasizmust akár új köntöst viselő, bárhol je­lentkező kísértő árnyait. Ha­tározottan visszautasítjuk azokat a veszélyes törekvése­ket, amelyek megkérdőjelezik az antifasiszta koalíció áldo­zatos harca nyomán kialakult európai realitásokat. Kádár János ezt követően hangsúlyozta: a Magyar Nép- köztársaság következetesen ki­tart a béke és a biztonság megszilárdítása, a nemzetközi együttműködés erősítése mel­lett. A Magyar Népköztársaság külpolitikája abból indul ki, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű, elfogadható alterna­tívája. Támogatunk minden olyan érdemi tárgyalást, amely konkrét problémák megoldá­sára, rendezésére irányul. A kétoldalú megbeszélések hasz­nosan járulhatnak hozzá ah­hoz, hogy a konfrontáció he­lyett a tárgyalások és a meg­egyezések, a feszültség növe­kedése helyett ismét az eny­hülés jellemezze a nemzet­közi helyzet alakulását. Elnök Űr! Kétoldalú kapcsolatainkat áttekintve, már nemegyszer szót váltottunk a világgazda­sági válságról és a nemzet­közi gazdasági kapcsolatokról is. Bár vannak javulást ígérő halvány kedvező jelek, de ezek hatása kontinensünkön még nem érzékelhető eléggé. Ebben a helyzetben senkinek sem használ, ha a kelet— nyugati gazdasági együttmű­ködés szűkül, és még politi­kai indíttatású intézkedések is hátráltatják. Hozzá kell tenni, hogy Ma­gyarország a jövőben sem az elzárkózás, hanem a nemzet­közi munkamegosztásban való aktívabb bekapcsolódás útján kíván járni. A Magyar Népköztársaság a jövőben is állhatatos és megbízható partner lesz a nemzetközi együttműködés­ben. Ezen az alapon készek vagyunk a magyar—francia kapcsolatok további, sokoldalú fejlesztésére és gazdagítására az élet minden területén. Tisztelt Elnök Ür! Élve az alkalommal, őszin­te köszönetét mondok ön­nek mindazért, amit a sokol­dalú magyar—francia kapcso­latok fejlesztéséért tett. Megköszönöm önnek azt a korrekt, rendkívül jó légkört, amely eddigi és a ma meg­kezdett tárgyalásainkat is jellemezte, és azokat a meleg szavakat, amelyeket a magyar néphez intézett. A munkát folytatnunk kell. Tisztelettel átadom önnek a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa meghívását, hogy arra alkalmas időpontban is­mét látogassan el Magyaror­szágra. Látogatását magam is örömmel üdvözölném. Kádár János végül a fran­cia népre. Mitterrand köztár­sasági elnök, a jelenlevő fran­cia személyiségek egészségé­re, a magyar—francia kap­csolatok fejlődésére, a béké­re emelte poharát. * Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfő délután a Ma­gyar Népköztársaság párizsi nagykövetségének épületében találkozott Georges Marchais- val, a Francia Kommunista Párt főtitkárával, majd Lio­nel Jospinnel, a Francia Szo­cialista Párt első titkárával. Kádár János és Georges Marchais szívélyes, elvtársi légkörű találkozóján az FKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a fejlődő magyar—francia kapcsolatok nemcsak a két ország, hanem kontinensünk minden népének érdekeit is szolgálják. Egyetértettek ab­ban, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Francia Köz­társaság együttműködésének bővítése hozzájárul az euró­pai népek közötti megértés erősítéséhez, az enyhülési po­litika eredményeinek megőr­zéséhez. Megerősítették, hogy a kommun'..v.áknak különösen nagy a felelősségük és a sze­repük a nemzetközi politiká­ban az emberiséget fenyegető veszélyek elhárításában és felszámolásában. Az MSZMP és az FKP továbbra is ezért tevékenykedik a két párt kapcsolatait jellemző elvtársi együttműködés és szolidaritás szellemében. Kádár János és Lionel Jos­pin megbeszélésén hangoztat­ták, hogy az MSZMP és a Szocialista Párt szilárd tö­rekvése előmozdítani a Ma­gyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság kölcsönö­sen előnyös, sokoldalú kap. csolatainak fejlesztését. Egyet­értés volt abban, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének nincs ésszerű, elfo­gadható alternatívája. Az MSZMP és a Szocialista Párt kész tevékenyen fellépni a nemzetközi légkör javításáért, a béke és a társadalmi ha­ladás egyetemes ügyének elő­mozdításáért. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az ElnöKi Tanács tagja, délután szálláshelyén, a Marigny-palotában találkozott Claude Cheyssonnal, a Fran­cia Köztársaság külügymi­niszterével. Nyílt, őszinte légkörű vé­leménycserét folytatták a nemzetközi, s különösen az európai helyzet, legfontosabb kérdéseiről. Egyetértettek ab­ban, hogy minden államnak — társadalmi rendszerétől és szövetségi rendszerhez való tartozásától függetlenül — a nemzetközi feszültség csök­kentésén kell munkálkodnia. Megállapították, hogy a ma­gyar—francia kapcsolatok, a rendszeres magas szintű talál­kozók és a különböző terüle­teken folytatott, együttműkö­dés jól szolgálják az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését. * Este a külügyminisztérium­ban Laurent Fabius francia miniszterelnök vacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán Laurent Fabius és Kádár János rövid pohárkö- szönlől mondott, (MTI) Ígéretek választások előtt Reagan is Mondale az ilrfegvverkeiésrttl Az amerikai elnökválasztá­si kampány résztvevőinek hét végén elhangzott nyilatko­zataiban az űrfegyverkezés szerepelt az első helyen. Ronald Reagan elnök az U. S. News and World Report című hetilapnak kijelentette: kész megfontolni, hogy tár­gyalásokat kezdjenek a mű­holdelhárító fegyverek kölcsö­nös moratóriumáról. Mint emlékezetes a Szov­jetunió már korábban java­solta hogy Bécsben kezdődje­nek szovjet—amerikai tárgya­lások az űrfegyverkezés meg­állításáról. A tanácskozás nem jött létre mert Washington előfeltételeket támasztott és nem fogadta el azt a szovjet indítványt, hogy a tárgyalá­sok megkezdése előtt állítsák le az űrfegvverekkel folyta­tott kísérleteket. Reagan szerint kormány­zatának a Szovjetunióval szembeni magatartása „reális” volt, és azt ígérte, hogy új- jáválasztósa esetén a Szov­jetunióval szemben „nem fog merev és hajthatatlan maga­tartást tanúsítani”. Walter Mondale demokra­ta párti elnökjelölt viszont ki­jelentette, hogy megválasztá­sa után felhívást tenne közzé az űrfegyverkísérleteknek és telepítésüknek kölcsönös és ellenőrizhető leállítására. Az elnökjelölt vasárnap Minne- apollsban az űrfegyverkísér­letek befagyasztására szótftot- ta fel Reagant. Rámutatott,’ hogy Reagan „csillagháború^” terve „új és igen veszélyes” fegyverkezési versenv felé so­dorja az Egyesült Államokat,’ és hoev az űrfegyverrend­szer kifejlesztése és telepítése dollármilliárdok elpazarlásá- val, Washington szövetsége­seinek elidegenítésével és az eddigi legsikeresebb fegyve1'- z»tkorlátozásl szerződés, a SALT—T alkalmazásával jár-; na. (MTI) A brightoni merénylet után Aczél Endre, az MTI tu­dósítója jelenti: A Scotland Yard terroriz­musellenes különítménye va­sárnap arra figyelmeztette a brit közvéleményt, hogy az „ír Köztársasági Hadsereg” őszi robantásl kampányt kez­deményezhet politikusok, ma­gas rangú katonatisztek és bírák ellen. Bill Hucklesby, a különít­mény vezetője a péntek haj­nali brightoni bombamerény­let jellegét kísérelte meg fel­vázolni. Azt mondta, a brit kormány vezetői ellen meg­kísérelt terrormerénylet lehe­tett egyedi akció is, de lehe­tett része egy „nagyobb szabá­sú hadjáratnak”. A The Sunday Times tud­ni vélte, hogy az IRA poli­tikai szárnyának, a Sinn Fein pártnak novemberre, Dublinba tervezett közgyűlé­se előtt, sorozatnyi „figyelem­felkeltő” akcióba kezd majd, lévén életeleme a nyilvános­ság, amely merényleteit kí­séri. Közben egy dublini lap fel­fedte, hogy az IRA konzer­vatív párt múlt év! black- pooli kongresszusa idején már megtervezte ugyanazt a me­rényletét, amelyet egy évvé! később, Brightonban hajtplt végre. Maga Thatcher miniszterel­nök a hét végét, szokás sze­rint a chequersi kormány­rezidencián töltötte, és felje­gyezték róla, hogy „soha nem látott” biztonsági őrizetben vett részt a szokásos, vasár­nap délelőtti istentiszteleten, amelynek színhelye a legkö­zelebbi község. A rendőrség a brightoni merénylettel kapcsolatban ed­dig két embert tartóztatott le. Utóbb azt közölték mind­kettejükről, hogy „nem ter­rorista bűncselekmények” mi­att hallgatják ki őket, más szóval nincs közük a rob­bantáshoz. Tettes és — Va­lószínűleg — használható nyom kevés lévén, az angol sajtóban több szó esik a rendőrség lehetséges mulasz­tásairól. A The Sunday Times azzal a meglepő hírrel szol­gált olvasóinak, hogy a brigh­toni robbantás előtt — hír­szerző jelentés nyomán — „az egész brit hadsereget” riadókészültségbe helyezték, s ugyancsak riasztó táviratok mentek ki a körzeti rendőr- kapitányságokhoz. Hz indiai sajtó Afganisztánról Pakisztán segíti az ellenforradalmárokat Pakisztán közvetlen rész­vétele az Afganisztán ellen folyó hadüzenet nélküli há­borúban, nagymértékben aka­dályozza a közép-ázsiai or­szág körül kialakult helyzet politikai rendezését — állapít­ja meg az indiai sajtó. Az iszlamabi di kormány és a pakisztáni hírszerzőközpontok nyíltan támogatják az afgán ellenforradalmárok akcióit. Pakisztán északnyugati tarto­mányában száznál is több ki­képzőtáborban készítik fel azokat a csoportokat, amelyek azután afgán területen felfor­gató és terrorcselekménye­ket hajtanak végre — írja a Tribune napilap. A banditák nyílt terrort alkalmaznak a békés lakossággal szemben, úgynevezett „muzulmán adót” szednek be tőlük. Az ígyösz- szegyűjtött pénzből Pakisz­tánban kábítószer-laborató­riumokat nyitnak. Ilyen körülmények között — mutat rá az .Indian Obser­ver című hetilap — különö­sen fontos szerepet játszik Afganisztán biztonságánák szavatolásában az a szovjet csapatkontingens, amely az afgán kormány kérésére, a két állam között érvényben levő szerződés értelmében ér­kezett az országba. A szovjet katonák jelenlétükkel nem Ve­szélyeztetik a térség egyik államának biztonságát sem — hangsúlyozza a hetilap, majd rámutat: a szovjet csapatok rendeltetése annak megaka­dályozása, hogy az amerikai és pakisztáni támogatást él­vező ellenforradalmárok fo­kozzák fegyveres provokációi­kat Afganisztánban. (MTI) Irak és Irán egymást vádolja Bagdad és Teherán a hét végén egymást vádolta azzal, hogy katonai erőik — meg­szegve az ENSZ égisze alatt létrejött júniusi megállapo­dást — polgári célpontokat tá­madtak a másik fél területén. Először teheráni jelentése­ket hoztak nyilvánosságra ar­ról, hogy iraki repülőgépek Ilam iráni tartományban egy falut bombáztak. Szombat es­te viszont bagdadi katonai közleményben tagadták a lé­gitámadást, sőt, azt jelentet­ték, hogy az iráni erők Bász- ra, iraki város külterületeit lőtték. A két fővárosban közzétett hadijelentések egyébként élénk harctéri tevékenységről szá­moltak be a frontvonalak tel­jes hosszában. Elhárították a közvetlen robbanásveszélyt azon a pa­namai zászló alatt hajózó gáz­szállító tartályhajón, amelyet a Perzsa-(Arab-) öböl közép­ső részében ért rakétatalálat három napja. (MTI) , A

Next

/
Oldalképek
Tartalom