Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

Kezdődik az 1984—-85-os tanév

Gyarapodó tárgyi feltételekkel javítani a minőséget

Ma kezdődik az 1984—85-ös tanév.

A szeptemberi csengőszó megyénkben több mint negyvenezer kis és nagy diákot hív a közös munkára. A számok kerekítettek és megkö- zelítőek; óvodáinkban tízezer apróság, általános iskoláinkban 29 ezer, középfokú tanintézeteinkben 4 ezer 300 diák tanul az új oktatási évben.

Milyen fontos tartalmi követelményeknek kell eleget tenni az oktatási intézmé- * nyékben dolgozó pedagógusoknak? Mennyire biztosítottak, harmonikusak az oktató- nevelő munka feltételei, személyi és tárgyi vonatkozásban egyaránt?

Lapunk kérdéseire dr. Horváth István, a Nógrád megyei Tanács VB művelődési osztályának vezetője válaszol.

— A pedagógusok munkáját évek óta széles körű és nagyfokú társadalmi érdeklődés övezi. Gyakran kerül sor, természetesen különféle kiterjedésű, súlyú változtatásra, olyanokra, amelyek befolyásolták az iskolai és az iskolán kívüli, de azzal szoros kapcsolatban lévő környezet hangulatát. Az új tanévben mire lehet számítani?.

— Szerencsésnek minősíthetjük a jelenlegi helyzetet: a korábbi központi párt- és állami döntésekben megfogalmazott folyamatok folytatód- Inak, a tevékenység iránya nem módosul. Mindez azt jelenti, hogy olyan újdonsággal, amilyenről eddig még nem esett szó, nem találkoznak a

pedagógusok. Mindenképpen megnyugtató, hogy. végezhetik korábban megkezdett munkájukat, és az adott körülmények között nagyobb figyelmet fordíthatnak a munka minőséáére.

— A tevékenység tartalmát,

feltételeit az intézményvezetőkkel egyeztették a tanévelőkészítő megbeszélésen.

Meghatározták azokat a-nagy, átfogó tartalmi köröket, amelyek követelményként fogalmazódnak meg minden iskola tantestülete előtt, az intézménytípustól függetlenül, természetesen nem uniformisa'*.. hanem az életkorhoz, a neiyi körülményekhez adaptálva. Kérem, tekintse át ezeket a fő tartalmi törekvéseket.

Beszélgetés dr. Horváth Istvánnal

— Meghatározónak tartjuk, a kialakult alapokon építkezve, a szocialista személyiség további megalapozását. Az iskolavezetésnek, a tantestületeknek, ehhez fed kell használniuk minden rendelkezésre álló eszközt, meg kell valósítaniuk a nevelés és oktatás jobb egységét. Erre a tanévre esik hazánk felszabadulásának 40. évfordulója. Intézményeink a diákok életkorának megfelelően készüljenek és emlékezzenek meg az eseményről. Mutassák be országunk szocialista fejlődését úgy a gyerekeknek, hogy a bemutatott kép a gyerekekben már élő képhez viszonyítva is reális és őszinte legyen. Szeretnénk, ha az új tanévben erősödnének a pedagógiai műhelymunka lehetőségei. Arra gondolunk, hogy azok a nevelők, akik minőségben többet képesek produkálni, kapják meg a tanterv és a helyi körülmények nyújtotta lehetőségeket, s azokkal élve szabadabban folyjon az oktató-nevelő munka. Előbbre kívánunk lépni a gyerekek egészséges életmódra nevelésében, a testi nevelésben, beleértve értékeink jobb megbecsülését, védelmét. Ismeretes az országos tendencia — ez alól megyénk sem kivétel —, hogy nő a veszélyeztetett gyerekek száma. Az intézmények együttműködése szép eredményeket termett ezen a téren, de tennivalóink, lehetőségeink még koránt sincsenek kimerítve.

Minden típusban erősíteni igyekszünk a közoktatás és közművelődés kapcsolatát. A sajátosságoknak megfelelően szeretnénk mennyiségi és minőségi fejlődést elérni. Örvendetes volna, ha gyarapodna az iskolai kórusok száma, a diáikszínjátszást vállaló intézmények, az iskolagalériák köre, ha újabb gyerekcsoportok vennének részt az ölvasómozgalomban, ha a múzeumlátogatásokat beépítenék az iskola gyakorlatába, Persze, ahol ezek valóságként vannak jelen, ott ezeket a szokásokat tegyék tartalmasabbá, gazdagabbá.

— Az oktató-nevelő munka folyamatában nem elhanyagolható a vezetés, az iskolai élet demokratizmusa. Ebben mi' a megyei művelődési osztály álláspontja?

— Továbbra is nagy hangsúlyt adunk az iskolavezetés szakmai és pedagógiai önállóságának. Megítélésünk szerint az iskolaigazgatónak kulcsszerepe van abban, hogyan alakulnak intézményében a minőségi munka lehetőségei. Tudjuk, az önállóság kockázatos követelmény. Akadnak igazgatók, akik a korábbi rutintól nehezen tudnak szabadulni. Ugyanakkor gyakran tapasztaljuk azt is, hogy a tantestületek minőségi feszítő ereje olyan szorítás alá fogja az Igazgatót, amely alapján.tart- haitatlanná válik a korábbi rossz gyakorlat folytatása. Ez a helyzet eredményezheti akár az igazgatók folyamatos cseréjét. Egyben lehetőség az iskolai élet demokratizmusának a fejlődésére. S e témakörnél szólnunk kell a tan- ügyirányításról. Javítani szeretnénk, különösképpen a szakmai felügyeletet úgy, hogy egyre inkább szakmai tanácsadássá alakuljon át, és az ellenőrzés e keretek között valósuljon meg. Ösztönözzük, hogy az intézmények belső irányítási szerkezete a mostani pedagógiai követelményeknek megfelelően módosuljon, hogy az állami, intézményi vezetésbe bekerüljenek a munkaközösségek vezetői, akiktől az igazgatók rengeteg szakmai támogatást kaphatnak... Hiszem, ha ezekben a kérdésekben egy picit is előbbre jutunk, jobb lesz jövőre a helyzetünk. És ehhez még annyit: az igazgatók, a tantestületek többsége egyetért a követelmények megfogalmazásával, így végzi munkáját — közösen dolgozunk a megvalósulásukért.

— Évek óla hallunk a pedagógushiányról, amely hatással van az oktató-nevelő munka minőségére, a tartalmi törekvések megvalósítására. Milyenek megyénkben a végrehajtás személyi feltételei?

— A múlt tanév végén pedagógusaink 2,6 százaléka volt képesítés nélküli nevelő. Megyénkben évek sora óta alacsony a számuk. Az igazgatókat arra ösztönözzük, hogy az üres állásokat szakképzetteknek hirdessék meg. Idén 220 állást hirdetlek meg iskoláink. Megyei ösztöndíjasaink közül — örvendetes —•

a többség visszajött: 26 végzős közül 21. Ez jelzi a módszer járhatóságát a pedagógushiány csökkentésében. A pályakezdőknek 177 állást kínáltunk, egyelőre 81 személy érkezett. Számításaink szerint — gondoljunk például a gyesre — 130 üres pedagógus- állás Van a megyében, s ebből 119-et levelezős főiskolai hallgatóval, nyugdíjassal, képesítésnélkülivel betöltöttünk. A számok közti különbségek kétségtelenül feszültségeket jeleznek. Egyes körzetekben — nevezetesen a szé- csényiben — nő a képesítésnélküliek száma, kevés szakképzett pedagógus dolgozik a kisegítő iskolákban. Szerencsére nincs üres állás Salgótarjánban, Balassagyarmaton, s ezt a követelményt kíyán- jük stabilizálni Pásztón, Szé- csényben, Bátonyterenyén. Tanácsainkat serkentjük a pedagógusok letelepítésére, ingyen telek, szolgálati lakás és más szociális feltételek juttatásával. Sok jó kezdeményezés született.

— Sűrűn hallhattunk iskolaépítésekről, -felújításokról. Az intézményhálózatot hogyan sikerült felkészíteni az új tanévre?

— Az intézményhálózat rendkívül dinamikusan fejlődött. Ebből a szempontból a jelenlegi ötéves terv a leggazdagabb. Jobb feltételek közé kerültek a nagybárká- nyi körzet gyerekei, új' iskola épült Rimócon, Nőtincsen, hat tanteremmel bővült a nagyoroszi iskola —, hogy csak a legjelentősebb fejlesztéseket említsem. A nyári munkákat mindénütt, a társadalmi munkára is számítva, úgy szervezték, hogy a tanévkezdésre befejeződjenek. Csak néhány helyen lesz ettől eltérés.

— A végére hagytam a pedagógusok fizetésemelését. A kezdeteknél mi a tapasztalat?

— A kormányzati döntésnek megfelelően végezték el iskoláinkban a bérrendezéssel kapcsolatos tennivalókat. Ta- pasztalatainlf' szerint a pedagógusok kedvezően fogadták a konkrét intézkedéseket, s úgy tűnik, hogy a. pedagógusok és más rétegek között, illetve a tantestületeken belüli bérfeszültség némileg csökkenni fog. Pedagógusaink tudják: a mostani béremelés egy folyamat része, és bíznak a folytatásában.

Sulyok László

Réti Zoltán rajzai

..................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................immimii.

V

ILÁGAINK

Ezerszínű

Nógrád

Esté a taxisofőr, miután a vendegektől elköszöntem egy- ri > meleg barátsággal, arra volt kíváncsi — mi volt a véleményük Nógrádiról a ke- merovói kollégáknak, és mire voltak néhány napos itt- tartózkodásuk alatt kíváncsiak; mit tudunk mi mutatni nekik ebből a kis megyéből? Beszélhettünk volna bármiről a rövid kis út alatt, amíg a városközpontba beszalad velem az SZMT- iskolától, ahol szálláshelyük volt a kemerovóiak- nak, beszélhettünk volna az árakról, a magyar válogatott „sikereiről”, vagy csak úgy az időjárásról, hogy nem is volt nyár és máris „zabtarlóról fúj a szél”, ahogy egy színes és forgatagos megyejárás délutánján a másik pilóta, a delegációt fuvarozó sofőr említette valahol Hollókő tájékán. Ez a fiatal taxis arra volt kíváncsi elsősorban — milyennek láttak bennünket az országnyi Kemerovó küldöttei.

De yajon aztán mit gondolt tnagában a kocsiban egész nap hátul ülő Jagumov Fjo- üor Mefogyejevics, a kemero- vói televízió főrendezője, minket hallgatva, kettőnket ahogy a gépkocsivezetővel torra vettük például a nógrádi tájakat szemben a hevesiekkel, ahol annyi jó víz folyik, annyi fürdő csábít turistát és üdülőt nálunkénal szebb tájakkal (?), de főként látványosabb műemlékekkel stb, A főrendező talán a

hangsúlyokból sok mindenre következtetett (nemhiába íő- íendező), mert magyarul aligha tud többet, mint amennyit néhány nap alatt meg lehet tanulni ebből a nehéz nyelvből, és hát jómagam is csak annyit tudok, sajnos, oroszul a kötelező formaságok nyelvi fordulatainkon kívül, hogy „vszjo-vparjadke”, ami lehet kérdés és állítás (minden rendben). Ezt azonban olyan sokoldalúan és perfekt módon alkalmazom, ami már-már megtévesztő is lehet. Sok múlik bizony a leleményen és a határozottságon. A taxisofőrnek a következőt mondtam az esti hazaíelégurulásban: minden érdekelte őket, ami az élettel, az emberrel közvetlenül összefügg. És talán hozzátettem még, hogy ilyenkor látszik meg, milyen nagy ez a kicsinyke megye, amikor egy .lói szervezett, de eléggé zsúfolt programot le kell bonyolítani nagyobb késések nélkül (kétórás hátrány azért összejött a végére), Más szóval mindazokat elküldeném egy ilyen kalauzolásra, akik kételkednek ■Nógrád természeti, táji, gazdasági, történelmi, politikai, műemléki, település- fejlesztési, szociális és kulturális ■—, de amit legelőbb mondhattam volna —, emberi értékeiben! Mert, ha az ember rákényszerül, hogy Nógrád nak nem a szebbik, hanem a valódi felét mutassa meg másoknak — esetleg úgy jár, mint a bűvészinas, aki kiengedte a palackból a szellemet, aztán nagyot nézett, hogy mekkora!

J. M. Mefogyejevics száguldás közben is fotózott és rendre felismerte a nagyobb településeket miután előtte elkérte azt a térképet, ami nélkül lépést sem tettem évek óta a megyében. Szvetljakov Jurij Jakovlevicset meg mindenki megcsodálta azért a biztonságért, ahogy a fotó- apparátot kezelte; előre látta, mit akar, aztán szinte „csípőből rálőtt” a témára, de a kamerát csak Romhányban vette elő, akkor azonban hosszú snittet csinált egyetlen plasztikus mintás csempéről, alig mozgatva ide-oda a gépet, hogy a fény játékát is felvegye. Mojszev Viktor Makszi- moviccsal, a Kuzbassz újság rovatvezetőjével (alacsony termetű, mokány, kecskeszakállas fiatalember, ő jegyzetelt a legtöbbet mindenütt) meg mindenhol elbüszkélkedtem, ahol tehettem: csak üdítőt iszik, mert nagy sportteljesítményre készül, ahogy hazaér Kemerovóba. Vadász és hegymászó létére egy csoporttal felmennek valami névtelen környékbeli irdatlan magas csúcsra (ott van még több névtelen hegycsúcs is), ő viszi a hátán azt a súlyos márvány táblát, amin a Timur és csapata írójának Gajdárnak a neve csillog örök időkre kőbe vésve, és onnantól Gajdár lesz a neve annak a ke- merovói csúcsnak. A nap folyamán, amíg az úton együtt voltunk, ezt a tervet hallották tőlem — persze az örök pere- vócsik (tolmács) Kopkáné, Jelenő közvetítésével —, vagy harmincán. Egy kicsit innen Nógrádból mi mindannyian együtt megyünk a Gajdár- csúcsra legalább gondolatban a rokonszenves nagyon karakán M. V. Makszimoviccsal.

Reggel azzal fogadtak a vendégek, hogy ők bizony nem reggeliznek — hiába volt minden rábeszélés — induljunk azonnal. Háromnegyed nyolckor, igazán szokatlan időben, már á szécsényi múzeum előtt kezeltünk dr. Praz- novszky Mihállyal, akivel ezt a programot nem beszélhettük meg, mert a korai indulás miatt amúgy is amolyan pluszként „ugrott be” a múzeumi látogatás múzeumi időben mérve hainalban. de azért így is szóvá tette, „szólhattatok volna”. Szibéria és Kemerovo híres vadászmezeiről is, igazán jő volt a távoli baráti földről érkezett szakemberekkel végignézni ezt a vadászati kiállítást. Őrhalomban megálltunk a régi kis kápolna előtt. Évszázadig ott volt a falu határa, most két teljes utcasor épült túl a kápolnán: a község ereje mutatkozik a terjeszkedésben, az emeletes, erkélyes családi házak sorában, érdemes volt erről is beszélni és arról, hogy milyen az őrhalmi ember, miként őrizte meg a palóc- törzs jegyeit a tudomány szerint is a legteljesebben, milyen szorgalmában, ami a gazdagságát is megmagyarázza. Balassagyarmat legendás vendégszeretetével fogadta a csoportot, rövid tájékoztató után a pártbizottságról indulva az Ipoly Bútorgyár munkahelyein ismerkedtünk a gyártással, és hogy itt mi volt, ami feltűnt a vendégeknek? — a viszonylag kis hulladék, a gépesítettség, bent az irodában aztán szóba jöttek a kapcsolatok, amelyek éppen Kemerovóval létesültek az évek során és mára az egészen szoros szakmai együttműködés területein, sőt, a brigádmozgatom berkeiben is gyümölcsöznek.

tfi kemerovói tanácsi delegáció először járt a bútorgyárban és ott részt vettek egy munkásgyűlésen. Azóta ez a kapcsolat oda vezetett, hogy a munkaverseny győztesei Kemerovóból ide, innen Kemerovóba látogathatnak. A Palóc Múzeumban megnéztük azt is, milyenek voltak régen az örhalmi menyecskék, honnan települtek ide Nógrádba a XVII. és XVIII. században a szlovákok, milyen nemzetiségi viseletek élnek még ma is, hogyan élt egyáltalán a palóc ember a múlt században.

A kórház egész vezetése az igazgatósági épület előtt várta a vendégeket. Végigjártuk az új diagnosztikai épületet, megismerve a nagy múltú gyógyintézet munkáját az igazgató főorvos kalauzolásában, előtte gyalogos váfosbe- járáson vettünk részt; kemerovói kamerák örökítették meg a teljes sortatarozást,

amivel a közelgő negyvenedik évfordulóra készül a város; aztán Romhány, a bemutató- terem előtt fogadták a vendé-' geket, hogy végigjárva a csempegyártás munkahelyeit, Bánkra ruccanjunk egy kis tónézésre. Csempegyártás- és cserépkályhásmúlt még ott is foglalkoztatott bennünket.

A szlovák tájház előtt a délutáni ferde fényben csillogott egy főkötős menyecske bronzszobra, Hollókőn, Sz. J, Jakovlevics szárnyakat növesztett a kamerájára. Ben4 czúi'falván Pista bácsi várt a

Emlékszem, amikor néhány ház előtt, évvel ezelőtt egy magas szín- T. Pataki László

MÓGRAD - 1984. szeptember 1., szombat 7