Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

Népdalkörők, asszonykórusok, falusi együttesek

Merre tart a Páva-köri mozgalom?

',',A csornai Kormára süt a nap”... „Látod édesanyám, / látod édesanyám / mért hoztál a világra..” Ugye sokunknak ismerősen csendül?

Egy ország együtt dúdolt, dalolt tíz-egyné- liány éve a televízió képernyője előtt. Magyarország népdalokat énekelt, és népdalokat hallgatott akkortájt, a Röpülj Páva-versenyek nagy mozgalma idején. Nemzeti ügy lett akkor a magyar népdal: ismertük előadóit, izgultunk a legjobbakért, s egy-egy vasárnap esti adás eseményszámba ment, amiről napokig beszéltek az emberek.

Néhány kiugró tehetséget azóta is hallhatunk. A legjobb hajdani Páva-köröket szintúgy: a fedémesi, a hollókői asszonyokat, a sándorfalvi citerásokat és másokat. Űjabban viszont mintha ritkábban vetődne elénk ez a régi fogalom: Páva-kör... Ügy is hallottam már fogalmazni: „Vajon, hová tűntek a Páva-körök?” így lenne?

Szó sincs róla — szerencsére. A VIII. Duna-menti folklórf esztivál programjában országos találkozót tartottak Baján a hagyomány- őrző ének- és hangszeres csoportok részére. Itt a kórusok országos tanácsa népzenei bizottsága szervezésében egy (ugyancsak országos) tanácskozáson a szakembere^ meg- hányták-vetették: merre tart a Páva-köri mozgalom ?

A tv-adasok idején 400—500 körül volt a Páva-körök száma. Tíz év alatt sok föloszlott valamiért, ám helyükben újak alakultak. Népi hangszeres, vagy énekes csoportok, városi kisegyüttesek. A táncházi mozgalom ki- terebélyesedésével a parasztzenekarok hangzását követő, egyéni stílusú, jobbára urbánus népi hangszeres-énekes kisegyüttesek. Mind többen járják már közülük az országot, s mind népszerűbbek a rádió vasárnap reggeli ifjúsági népzenéi műsorai révén. Ismertté vált a Tápai lakodalmas: a mórágyi „kirchwai” (sváb búcsú); a Sárközi lakodalmas; a kakasdi, izményi székely beileheme- zés, a szennai gyermekjáték, a hosszúhetényi ^Feresztés”, az egyházaskozári urálás (szilveszteréji moldvai csángó köszöntés, háziról .házra) és még legalább ezer népszokás.

Ezek a szokások ma már népzenében, dalban, táncban és prózai szövegben egyaránt csak a hagyományőrző falusi együttesek előadásában élnek. S csak addig, amíg ezek az együttesek is. Közülük nem kevés a hetvenes évek első felében a Páva-körből növekedett daloló-táncoló együttessé. Egy részük megtartotta a hagyományos Páva-kör nevet, más részük, főként a megalakuló új együttesek sora, funkció szerinti más nevet választott:

népdalkor, asszonykórus, parasztkórus, hagyományőrző népi együttes.

Emiatt tűnhet úgy, mintha kevesebb volna a Páva-kör, mint a televíziós mozgalom idejében. A valóságban számuk mintegy megkétszereződött az elmúlt 10—12 évben. Jelenleg mintegy ezer (!) énekes, vagy énekes-hangszeres folklóregyüttes működik az országban. Közülük körülbelül 200 nemzetiségi- (sváb, délszláv, szlovák, román) csoport és együttes. Igaz, évek óta nemigen változik a számuk. Épp ezért különösen fontos lenne, hogy az együttesek fennmaradjanak,- s a táj, a szőkébb pátria eredeti népzenei, népművészeti emlékeit megőrizhessék.

Szép és fölemelő érzés hallani-látni ezeket az együtteseket, ahogyan tisztán és muzikálisan megmutatják a népdalkincs gazdagon áradó szépségeit. Persze, ha igazán szakavatott vezető áll az együttes, vagy népdalkor élére. Sok hasonlót felsorolhatnánk, ám itt csak néhányük kiemelésére vállalkozhatunk. Olyanokéra, akik valamilyen szempontból különösképp példaadóak.

Figyelemre érdemes: Páva-körök, népdalkörök a városokban is működnek. Pécsett négy ilyenről is tudunk. Legrégebbi a Kertész Attila vezette péc?—vasasi Páva-kör: legfiatalabb, alig egyéves a pécsi délszláv klub kitűnő hanganyagú asszonykórusa. Hasonló sváb asszonykórus működik Mohácson is. (Budapesten kettőről tudnak. A Pataky Művelődési Központban Jezsek Éva, az Almássy tériben Budai Hona vezetésével dolgozik szé-' kely népdalkor.)

Másutt az utánpótlásról gondoskodnak példásan. A sándorfalvi citerások ismert együttesén kívül tíz év alatt három gyermek ., illetve Ifjúsági együttes is megalakult a faluban. Iámét másutt a tájegységi (régi keletű) pásztordalok, s más népdídkincs autentikus, átélt megszólaltatása váltott ki. a közönségből, szakemberekből egyaránt jogos lelkesedést. Ilyen elismerő sorokat olvastam a tak- taharkányi férfi népdalkor (Borsod m.) bajai szerepléséről (vezetőjük: Szántó Erzsébet).

Az sem különösebben ritka ma már, ha egy-agy falusi népdalkor, hagyományőrző együttes külföldi vendégszereplésre indul. A zengővárkonyi és a hosszúhetényi népi együttes szinte minden nyáron turnézik valamelyik nyugati országba, s mind több helyre hívják őket. A fedémasi asszonykórus (Heves m.) két éve Middlesborough-ban egy nemzetközi versenyen II. díjat szerzett.

A Páva-köri mozgalom, mintegy 15—20 ezer lelkes résztvevőjével tehát Jelenleg — erre tart. W. E.

Mikor lesz kábeltelevízió Salgótarjánban ?

Három évtizede sines, hogy a honi televíziózás megkezd, te gyors térhódítását; az akkor ritkaságszámba menő „távolba látóból” ma jó néhány otthonban kettő is akad. Már meg sern lepődünk az elektronika furcsaságain, azon, hogy a néhány négyzetcentiméiernyi képernyőn ott láthatjuk a világ legizgalmasabb történéseit. De hogy már Salgótarjánban is küszöbön lenne a kábeltelevíziózás? Nos. a hír igaz. Ám, a küszöb átlépéséhez még szükség van egy, s másra — erről kérdeztük Fráter Istvánt, a Nógrád megyei Tanács közlekedési osztályának vezetőjét.

— Amikor mind szorosabbra kell húznunk az életszínvonalbeli nadrágunkat, akkor kell napirendre tűzni a kábeltelevíziózást? Nem luxus ez?

— A kettő nem zárja ki egymást, sőt! Arról van szó, hogy a televíziózás már olyannyira hozzánőtt az életünkhöz, mintha valamely családtagról lenne szó. Nem csak a szabad idő eltöltését, hanem a művelődést, az ismeretszerzést is szolgálja a képernyő- nem akarok én propagandát a tévé mellett, de tény, hogy az emberek szabad idejének nagy részét kitölti, éppen ezért természetes igény a jó kép- és hangminőség, a műsorválaszték bővítése...

— ...amiknek éppen igen gyakran híján vagyunk.

— A kábeltelevíziózás éppen e problémákat küszöbölné ki! Hiszen alkalmazásával jó minőségben lehet fogni a magyar és a csehszlovák tévé adásait, s az esetleges szovjet, illetve nyugati műholdak közvetítéseit, mindezen túl lehetőség nyílna a városi műsorok készítésére, illetve lejátszására.^ Szóval, minőségben és mennyiségben egyaránt „forradalmat” idézne elő a jelenlegi helyzethez képest.

— Nyilván a feltételes mód a rra utal, hogy ma még nincs ilyen tökéletes kábeltelevízió — legalábbis hazánkban.

— Vannak próbálkozások,

több-kevesebb eredménnyel. Ez idáig a legtöbb, siker a pécsiek törekvéseit jellemzi, itt például kéthetenként, hétfőn 17—22 óra között van adás. Üzembiztos rendszert építettek ki, fölhasználva a postai kábeleket is. Ellentétben a székesfehérváriakkal, akik sok nehézséggel küszködnek, míg a tatabányaiak tapasztalatai még nagyon szűkösek.

— Salgótarján lenne ft sorban a negyedik?

— Természetesen másutt is fölmerült a lehetőségek vizsgálata, nem tudni, hol, milyen erőforrások állnak rendelkezésre. A zárt láncú adás voltaképpen három részre tagolható, először a stúdiótechnikát kell megteremteni, kamera, képmagnó, stúdióhelyiség, hangtechnika stb... Aztán ki kell építeni a stúdióhelyiség és a rendszer főállomása közötti összeköttetést, végül a konverter beépítése a főállomásba, mely az előfizető által hasznosítható formára alakítja a jelet. Mindez természetesen nem kis költséggel jár.

— Forintban?

— Csak hozzávetőleges számítások alapján tudok ösz- szeget mondani. Eszerint lakásonként kétezer forintnál olcsóbb semmiképpen sem lesz, Kifizetődővé akkor válna, ha mintegy tízezer lakás bekapcsolódhatna a láncba, s

ez a szám Salgótarjánban elképzelhető nagyság. Konkrétabb terveink is vannak. A Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat és a szolgáltatóipari vállalat egy éve előtanulmányt készített, árajánlattal. Ezek szerint az első ütemben elkészülne a vevőantennarendszer, s a. főállomás a Pi- pis-hegyen. Továbbá, a postai kábelcsatornák felhasználásával a primer vezetékhálózat, amely „felfűzné” a nyugati városrészt, a csillagházat, a vásárteret, a Rokkanttelepet, a Pécskő és az Arany János utakat — ennek költsége megközelíti a négymillió forintot. A többi hálózat kiépítése, a bővítés ezt követően történne.

— És lenne kivitelező?

— Ha a pénz megvan, minden bizonnyal! Á híradótechnikai vállalat, például kiviteli tervet készít, sőt, kulcsátadással, fővállalkozásban elvégezné a zártláncú hálózat megépítését, sőt, építőeleiíie- ket is szállít. De az imént említett. IKV és szolgáltatóipari vállalaton kívül más vállalatok, intézmények is szóba jöhetnek. De erről korai lenne még beszélni.

— Mennyire korai?

— Ebben az ötéves tervben már nincs remény, egyszerűen nem jut rá pénz. De a következő tervidőszakban, vagyis, 1985—1990-es években megkezdődik, illetve, szerencsés esetben meg is valósulhat a salgótarjáni kábeltelevízió. A városi tanács foglalkozik a feladat előkészítésével, tudomásom szerint, megrendelték az egész várost behálózó kábeltelevíziós rendszer kiviteli terveit, s ez már a megvalósulás első lépésének is tekinthető — mondotta befejezésül Fráter István, a Nógrád megyei Tanács közlekedési osztályának vezetője.

T. L,

4 NOGRAD - 1984. szeptember 1„ szombat

Barátság, Freundschaft, Szászföldön (1.)

Mokka-kuckó az Ópiac téren

Fényes kannában, tálcán hozza a „mokka kávét” a pincérnő, majd az asztalra letéve, félig önti a csészét. Kíváncsi hörpintés a forró, fekete folyadékból, és csaknem elégedett bólintás:' „ez már hasonlít az otthonira.” A drezdai Altmarkt árkádjai alatt Földi Sándor idegenvezető a bennfentes magabiztosságával mutatott rá a szolidan megbúvó kávézóra: Mokka Stube. „Ott mokka kávét kell kérni, az majdnem olyan, mint a magyar!” — hangzott a fontos felvilágosítás.

Évszázadok nyomai

Jól jött a frissítő a nógrádi barátságvonat utasainak: a pirkadat előtti megérkezés, a többféle csalódást okozó szálláshely „lelombozta” a kedélyeket. Derekasan kellett munkálkodniuk az idegenvezetőknek, hogy amennyire lehet, megvigasztalják az. Expressz-útra befizetett turistákat, köztük tíz-tizenöt nyugdíjas hölgyet. A legkülönbözőbb korú és kultúrájú kétszázhetven ember hangulati hullámzása nem kevés lélektani érzéket követel a szervezőktől.

A Mokka-kuckóba persze, nem férne be annyi ember, legfeljebb az ötödrésze. Kényelmes fotelokban, tiszta abroszú asztalnál ülve, meglehetős kávét, 3 mellé snap- szot fogyasztva hamar földerül a kedv. Van miről beszélni, akad mit fölidézni. A friss reggeli órában kezdett, idegenvezetéstől sem terhelt városnézés üdítő élményt jelentett. Szászország fővárosa, Drezda hatása alá keríti a kevésbé üde látogatót is. Csaknem három évszázad históriájának nyomait őrzik az Elba-parti város utcái, terei. Erős Ágost díszudvarától a világháborús mementóként meghagyott Frauenkirche-ro- mokon át a modern Prager Strasse szökőkútjaiig számtalan tárgy idézi a szász helység fénykorát, gyötrelmeit és mozgalmas jelenét. Földgo- lyószerte híres kiállításain a látogató még régebbi századokból való, Európa távolabbi vidékeiről összegyűjtött kultúrkincsekkel is testközelbe kerülhet, gazdagító élményt szerezve,

Crespl és Pálffy

„Ügy tűnik, mintha ennél volnának itt jobb képek is” — hangzott el az észrevétel a Zwingerben a Sixtusi Madonna előtt állva. Az értékítélet nem Raffaellót kívánta ér- deniteleníteni — ez reménytelen vállalkozás lenne —, hanem a régi mesterek képtárának lenyűgöző anyagát jellemezte. Bodor Ferenc MAHIR-irodavezető kétszeri

. i i*i ■"»'

A Zwinger koronás kapuja.

képtárlátogatás után sem telt be a nemesbítő látvánnyal, amelyet számtalan mesteré közt Rubens, Tintoretto, Giorgione, Tizian, Botticelli, Rembrandt, Velazquez, El Greco, Tiepolo festményei kínáltak. A Szendergő Vénusz, Léda a hattyúval, A részeg Herkules nem véletlenül ismerősek a tankönyvek lapjairól: vonzerejükkel hosszú

percekig tartják fogva amár- már telítődött látogatókat is. Kevesebben állnak a „Btldnes des Kaiserlichen Genefals Pálffy”, azaz, Pálffy János császári tábornok képe előtt. A török ellen valós, Rákóczi ellen kétes érdemeket szerzett magyar hadvezért a híres olasz Crespi festőcsalád legismertebb alakja, Los Spagnuolo formálta vászonra.

Szívet melengetőbb az új mesterek képtárának magyar vonatkozása. Az Albertinum- ban kiállításra rendezett pompás anyag közt Munkácsy Mihály, Paál László és Pataky László képei adnak hírt a mi kultúránkról. Mint a képkereteken rézlemezre vésett fölirat vastag' patinája jelzi: régóta kölcsönzi az alkotásokat a Szépművészeti Múzeum, s remélhetőleg még sokáig maradnak e méltó helyen e hazánkról jelzést adó becses művek. .

Magyar vonatkozásokkal a Mokka-kuckó is rendelkezik: sűrűn belátogatnak . ide a honfitársaink, ■ alkalmasint „igazi” kávét remélve. A német, az angol, a lengyel, sőt az — itt tanuló etióp diákok jóvoltából — amhara nyelvű szó mellett magyar is gyakorta el-elhangzik a kellemes falak közt.

Kinézve az ablakon, szintén föllelhetnii magyarokat a

látómezőben. A barátságvonat egyik jellegzetes baráti csoportja —, ahogy magukat nevezik: „a négy normi” — . tűnik fel. Immár harmadik külföldi útjukat járják együtt a zagyvapálfalvai fiatalén».: berek. Együvé tartozásukat külsejükkel is jelzik:’ csaknem egy héten át kitartóan viselik kék melegítőjüket, hátukon „síküveggyár” felíratta]. Beosztón bántak az esztétikai élményekkel, előtérbe helyezik a szász hétköznapokkal való megismerkedést. Tóth István energetikus, Sándor Gyula, „a mester”, Jakab Ti-' bor tank-előadó és Bencsok Tivadar árszakértő képezi a derűs kört. Utóbbi szakember hű marad foglalkozásához: összeveti a magyar és az NDK-beli vendéglátóipari árakat, s az ottanit találja kécU vezőbbnek.

Pici pénz...

„A fagylaltfronton előttünk Járnak!” — szól a.megállapítás egy kehely „sóft.Eis” elfogyasztása után. A drezäai cukrászok mesterei a fagylaltból, habból, befőttből és némi szeszből álló csemege elkészítésének. Igaz, ez már nem tartozik a feltűnőéi» olcsó portékák közé.

„Pici pénz kell!” — szólal meg váratlanul magyarul a feszes pincérnő, amint meglátja a bankjegyen a Hundert Mark feliratot. Ki-ki a zsebében kotorászik, mígnem ösz- szegyűlik a kellő márka, apróban. A fizetés gyors, pontos. Az ajtót elérve, kiszivárog a lábakból a gémbere- dettség. Odakint erős nap tűJ zi a Kreuzkirche ódon falait.

Molnár Pál (Folytatjuk!)

Áz

ev

lakóháza '83

Két évvel ezelőtt az Építési és Városfejlesztési Minisztérium meghirdette Az év lakóháza ’1983. pályázatát a fővárosi és megyei tanácsok bevonásával.

Hazánkban ma minden öt lakás közül négy magánerőből épül,, tehát az építészeti kultúra elterjesztése és fejlesztése a közízlés formálásában egyre sürgetőbbé vált. Az országos pályázat célja is elsősorban az volt, hogy jó példákat szolgáltasson a tervezőknek, kivitelezőknek és építtetőknek a gazdaságos, ugyanakkor formailag is ízléses, környezetbe illő épületekkel. A sikeres versenyen a beküldött 250 alkotásból 54 jutott tovább az országos zsűri elé. Hagyományos és csoportos kivitelezésű családi házak, többlakásos házak, bővítés, korszerűsítés, már megvalósult pályaművek közül választotta ki a bíráló bizottság á kilenc legjobbat. A két első helyezett mellett hét alkotó miniszteri dicséretben részesült.

Képeinken bemutatjuk Az év lakóháza 1983,-díjas családi., illetve lakóházát.

A Budapest, III. kér. Erdőalja út 75/b családi házat Felcsu- ti László és Földes Zsuzsa építészek tervezték, házilagos kivitelezésben készült

A fehér falú, cseréptetős ház belső térelosztásakor a kényelmet, a mai életmódnak megfelelő környezet kiaiakU tásál tekintették cisődlcgcsnek a tervezők.