Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

A tornaterem közepén ösz- szesűrűsödik a levegő. Hetven táncos mozdul kecsesen a vezényszóra, veti előre tekintetét, merevíti karjait.

— Egy, ... kettő,... három,. .. négy... — kopognak kérlelhetetlenül a szavak, s nyomukban újabb és újabb alakzatot vesz fel a tömeg. — Nagyon csúnya, ha te kifelé nézel, miközben a többiek lefelé mozdulnak — korholja az egyik kislányt a balettmester. A teremben rend és fegyelem uralkodik. Az ifjú arcokon feszült figyelem, egész testükön az igyekezet.

Második alkalommal szervezték meg idén az országos jazz-balett tábort Sal- góbányán. a megyei KISZ- bizottság vezetőképző iskolájában.

Jazz-balett. Az utóbbi öthat évben mind többet hallani róla hazánkban. A nagyobb művelődési házakban külön csoportok működnek, azzal a szent elhatározással, hogy mihamarabb olyan produkciót hoznak létre, amellyel közönség elé léphetnek. A televízió közelmúltbeli Ki mit tud? vetélkedője serkentőleg hatott erre a művészeti ágra is. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, a nemes versengés, a tapasztalható széles körű érdeklődés is ösztönözte a megyei KTSZ-t. hogy a mozgalom élére álljon. Mert bármenynyire is meglepő, az országos, jazz-balett tábort nem a népművelési intézet, nem a megyei, művelődési központ, hanem a Nógrád^ megyei ’ KISZ-bizottság finanszírozza. Miért?

— Amiért az országos nop- rock tábort is — emlékeztet a zenészek munkájára Antal Gábor, a megvei KISZ-bizottság kultúrfelelő- se. — A iazz-balett most divat, és mi hasznosnak tartjuk, fantáziát látunk benne. A tábor ió alkalom arra, hogv a fiatalok fejlesz- szék mozgáskultúrájukat, és

színpadképes produkciókat hozzanak létre.

A tánctáborban hetvenötén dolgoznak, zömmel lányok, mindössze kilencen fiúk. Az ország minden részéből érkeztek: Szegedről, Pécsről, Veszprémből, Csornáról. Esztergomból stb. Nógrád megyét salgótarjániak és ber- celiek képviselik.

— Csoportokat hívtunk meg — meséli a táborvezető, dr. Vargáné Fogarassy Judit. — De, tanulva az egy évvel ezelőttiből, egy bizonyos színvonalat megköveteltünk. Tavaly ugyanis bárki eljöhetett, s akkor olyan heterogén képességű csoport verbuválódott, hogy akadályozta a munkát. Sokkal kisebb léptekben haladtunk előre, mint most.

Dr. Vargáné Fogarassy Judit második éve áll a salgóbányai jazz-balett tábor élén. Táncpedagógus a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központban. Az Egyesült Államokba ment férjhez, kint, élt nyolc évet. Ott sajátította el a jazz-balett műhelytitka1! t, szerzett oktatói képesítést.

— Nem mondom, hogy mi voltunk az elsők, de mindenképpen az elsők között kezdtünk itthon foglalkozni a jazz-balett oktatásával — emlékezik a filigrán, izmos, rugalmas léptű fiatalasz- szony. — Azóta is hozunk új anyagokat haza a tengeren túlról.

Aztán egy kiselőadást rögtönöz a jazz-balett mibenlétéről. Megtudom, hogy többféle irányzata , van, hogy elemeket használ fel a show-táhcból, a klasszikus balettból — például a lírai hangulatot, a precízséget, ám a legtöbbét mégis az afrikai eredetű, néger folklórból merít. Innen a tánc magával ragadó tüzessége. fergeteges gyorsasága, variációs rugalmassága.

A tábor lakói komoly napirend szerint élnek. Reggel kilenc órától este fél hatig — egyórás ebédszünettel —

táncolnak. Délelőttönként technikai tréningen — klasz- szikus és jazz-balettból — csiszolják tudásukat, délutánonként koreográfiát tanulnak. Kiváló szakemberek az oktatók. A táborvezető mellett részt vesz a tíznapos munkában Majoros István, a debreceni Csokonai Színház koreográfusa, Kovács Ár- pádné pécsi táncpedagógus és Kulcsár Józsefné. a salgótarjáni városi-megyei művelődési központ munkatársa. Valamennyien nagyon elégedettek a KISZ-iskola nyújtotta kultúrált körülményekkel, az ételek meny- nyiségével, minőségével. Sal- góbánya ideális feltételeket teremtett a táncra — hangzott az egyöntetű állásfoglalás.

— A veszprémi lányok

például szinte csak azért jöttek el újra, mert tavaly olyan nagyszerűen érezték itt magukat — jegyzi meg Mezei István, a József Attila városi-megyei Művelődési Központ népművelője, a pop-rock tábor mindenese. Szót váltottunk a két tábor egymás mellettiségéről,

együttéléséről is.

— Jól megfér a két tábor egymással — összegzi véleményét a népművelő. — Zenét tudunk adni gyakorláshoz a táncosoknak. Aztán a lányok is megpróbálkozhatnak a hangszertanulással. Baló mester, a dobtanár már megtanított néhány fogást. Most is az ő szólóját hallhatjuk onnan fentről, a tekézőből.

Szombaton véget ért a munka. Este a két tábor közös gálaműsort ad a salgótarjáni Tanácsköztársaság téren és a József Attila Művelődési Központban. Vasárnap a résztvevők utaznak haza.

— Milyen szellemi, gyakorlati haszna, értelme volt az itt töltött napoknak?

— Sok érdekes dolgot tanulhattunk a különböző tanároktól — vélekedik Nógrádi Zsuzsanna, a salgótárjátji II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola nyolcadikosa.

— A jazz-balett többféle irányzatai közül újakat tanultunk meg — mondja Nagy Edit. a Salgótarjáni városi Tanács gondnoka.

— Szeretek zenére mozogni nagyon, és itt lehetett kedvemre — összegez Gál Erzsébet, az egészségügyi szakközép- és szakiskola első osztályosa.

— Megismertünk másokat,

összehasonlíthattuk, mi

mennyit tudunk — fogalmaz Tajti Melinda, a Nógrád megyei IBUSZ-iroda alkalmazottja. Mellesleg mindegyik leány a József Attila Művelődési Központ táncházában Kulcsár Józsefné irányításával tanulja a jazz- balettot. '

S mi a tábor-hozadékáról

az oktatók véleménye?

— Csodálatos dolog, hogy itt találkozhatnak az ország különböző részén élő, azonos „hobbijú” emberek, vagyis akik azonos módon töltik el a szabad idejüket. Űj dolgokra igyekeztünk megtanítani őket. Azt hiszem, sikerrel. — Ez Majoros István álláspontja.

— Idén jobb volt az ösz- szetétel. mégis beigazolódott: a gyerekek technikai képzettsége még elég hiányos — rendezi gondolatait dr. Vargáné, a táborvezető. — a csoportvezetőknek erre külön felhívjuk a figyelmét. Aztán a táborban egymás munkájába jobban beláthatunk, / tanácsokkal szolgálhatunk, milyen úton haladjunk tovább. Jó lenne, ha hosszabb ideig tartana a tábor, de tudom, erre nincs kellő anyagi fedezet.

— Biztos vagyok abban, hogy a tábor egy időre lendületet ad a táncosoknak — mondja Majoros István. — Nagyobb kedvvel dolgoznak. És nyitottabbak, fogékonyabbak lesznek az újra.

És mindez nem csekély dolog.

Szöveg: Sulyok I.ászló Kép: Kulcsár József

♦