Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

KÄRANCSf NAPOK '84 HIUOGATO II legnagyobb anyagpazarlás — a selelt Két évvel ezelőtt voltak az első karancsi napok, ami­kor több mint hétezren vol­tak kíváncsiak rendezvénye­inkre. Most szeptember 6—8. között a második alkalom­mal rendezzük meg a ka­rancsi napokat. Az első programunk: Czinke Ferenc grafikusművész felavatja ter­melőszövetkezetünk központ­jában Bobály Attila „Termé­kenység” című szobrát. Ez­után kerül sor az ünnepé­lyes megnyitóra, amelyet Gé- czi János, az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottságának el­ső titkára vállalt el. Ezt követően a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Bizottsága, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium tartja együttes ülését az akácfa ter­mesztéséről és hasznosításá­ról. A tanácskozást Kereszte­si Béla akadémikus vezeti. Majd megnyitjuk a faipari és erdészeti kiállítást, valamint a Nógrád megyei termelő- szövetkezetek újítási és sza­badalmi kiállítását. Az első nap záróprogramja az a ta­nácskozás lesz, amelyen az erdő talajvédő szerepéről esik szó. Szeptember 7-én lesz az ag­rárközgazdászok napja. Ezen a közeli és távolabbi jövő várható közgazdasági fejle­ményeit tárgyalják meg a résztvevők. Az időpont külö­nösen kedvező abból a szem­pontból, hogy lehetőség nyí­lik a kölcsönös tájékozódás­ra, hiszen még döntés előtti ügyekről is folyhat disputa. Mindenesetre biztos, hogy sok friss és „meleg” infor­máció fog gazdát cserélni. A jövő évi felkészüléshez sok segítséget kaphat az aki el­jön. Karancslapujtőn találkoz­nak ezen a napon a fagaz­dasági újítók és feltalálók, természetesen be is mutatják eredményeiket, a jövő teen­dőiről pedig eszmét cserél­nek. Szombaton a Nógrád megyei háztáji nyúltenyésztők mutatkoznak be és beszélik meg gondjaikat, feladataikat. Ezután a Magyar Mezőgaz­daság című lap fesztiváljával folytatódik a nap programja, ahol bemutatkozik a Ma­gyar Mezőgazdaság eredmé­nyeink megalapozásában oly fontos szerepet vállaló, fel- szabadulásunkkal egy idős, rangos szakmai újság. A karancsi napok ’84. zá­ró programja népitánc-együt­tesek gálaműsora, amelyet három híres magyar és szlo­vákiai együttes szolgáltat. A karancsi napok ’84. mind­három napján országos hírű fafaragóik mutatkoznak be al­kotásaikkal és alkotás köz­ben, ugyanakkor Bobály At­tila szobrászművész szobrait Tanulságos esztendők után A SZOCIALISTA MEZÖGAZDASÄG HAZAI ÜTJÄRÖL A közelmúltban, a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg Csizmadia Ernő köny­ve: Az MSZMP agrárpoliti­kája és a magyar mezőgazda­ság. A magyar gazdasági és társadalmi változások fontos csomópontjait szemléletesen bemutatja a szerző, rávilágít a gazdaság két világháború közötti honi állapotára, az ipar- és a mezőgazdaság ará­nyaira, a meggyorsult ipari koncentráció hatására, a megcsontosodott nagybirtok- rendszer termelésére és élet- színvonalra egyaránt kiható visszahúzó jellegére, mely meghatározta a későbbi fej­lődés szintjét. A felszabadulás utáni vál- tozások mélységét és dina­mizmusát érzékeltető adatok jelzik, hogy a földreform tör­ténelemformáló következmé­nyekkel járt. Üj alapokra he­lyezte a társadalmat, felszá­molta a nagy- és középbir­tokhoz kapcsolódó kizsákmá­nyolási formákat, s bár nem zökkenők nélkül, de új sza­kaszt nyitott a fejlődésben. Ez így van akkor is, ha tud­juk, hogy a termelőszövetke. zeti átszervezés kétszeri ne­kifutása — 1953 és 1956 — után visszaesés következett be, majd 1959 elejétől — most már a bizalmat is élve­ző politika révén sikerült a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Bizonyítja ezt, hogy az átszervezés éveiben Is növelni lehetett a mező- gazdaság termelését és áru­termelését. Csizmadia Ernő könyve a gazdasági átalakulással együtt mutatja azt a nagy változást is, amely a magyar társada­lom osztály- és rétegszerke­zetében végbement. Gyors ütemben nőtt a munkásosz­tály létszáma, és a népessé­gen belüli aránya, de növek­szik az értelmiségiek és a szellemi foglalkozásúak szá­ma is, csökkent viszont a ter­melőszövetkezeti tagoké és a kisárutermelőké. Megfigyel­hető, hogy a vegyes háztar­tások, családok aránya is na­gyobb. Ezeknél az életmód és életkörülmény is egyre in­kább hasonlóvá válik. Külön fejezetet szentel a város, fa. lu, tanya átrétegződési, moz­gási irányának. A könyvből többek között megtudhatjuk a magyar élel­miszer-termelés eredményeit, arányait, külkereskedelmi forgalmát, gazdaságosságát, ábráik, grafikonok teszik szemléletessé. Nemcsak a szakemberek számára tanulságos a mező- gazdaság vállalati szerkezetét ismertető fejezet, és útbaiga­zító jellegű, a könyvnek a vállalati (szövetkezeti) együtt­működés alapkérdéseit tár­gyaló, a társulások, termelési rendszerek, egyesülések hasz­nát és fejlődési irányát fel­vázoló része. A háztáji és kisegítő gazdaságok tevékeny­ségéről fejlődési irányáról és lehetőségeiről is képet kapunk a szerző jóvoltából. A megtett utat jól mutat­ja, hogy a fontosabb termé­kek — a búza, a kukorica, a cukorrépa, a zöildség, a gyü­mölcs, a vágóállat, a tej, a to­jás — termelése 30 év alatt 2—3-szoros ára emelkedett. Az eredmények a termelőerők jelentős fejlődése következté­ben jöttek létre. Ebben igen nagy szerepe volt a mezőgaz­dasággal foglalkozók iskolá­zottsági, szakképzettségi szint­je növekedésének, a termelő­eszköz-ellátás számottevő ja­vulásának. A könyv részlete­sen szóil a mezőgazdasági nagyüzemekben folyó ipari tevékenységről, az élelmiszer­ipari feldolgozás helyzetéről és lehetőségeiről. Különösen érdekes a kertészeti ágazat eredményeit taglaló fejezet. A magyar gyümölcsexport a het­venes években elérte az ösz- szes mezőgazdasági élelmi­szerexport 14—15 százalékát, és ötszörös volt a két világ­háború közöttinek. Sok gon­dot jedent a szőlő- és gyü­mölcstermelő ágazatnál a tá­rolókapacitás elégtelensége. Az utóbbi évtizedekben a magyar mezőgazdaságban si­került gyökeres javulást el­érni, nemcsak a terméshoza­mok növelésében, hanem a parasztság életében, a falusi elmaradottság felszámolásá­ban. A valóságban — s ez a könyvből is világosan kitű­nik, — küzdelmek sorozatáról, számos újrakezdésről, kudar­cok elviseléséről és generá­ciók helytállásáról, életreva- lóságáról lehet és kell is be­szélnünk, hogy a mai viszo­nyokat igazán megérthessük. Ügy vélem, hogy Csizma­dia Ernő könyve szinte mindenkinek szóló kézi­könyvként és tudományos igé­nyű dokumentumként is ezt a megismerést-értést segíti. I. Tóth Pál is láthatják majd vendége­ink. Bemutatjuk akácfel­dolgozásunkat, az erdei mun­kákat, húsmarha- és bogyós- gyümölcs-ágazatunkat, a 800 tonnás akácfából készült ga­bonatárolónkat és a saját fej­lesztésű, akácból készült csa­ládi ház tetőszerkezetet is. Ezen kívül összesen 35 szö­vetkezet, vállalat és kutató- intézet hozza el termékeit, újdonságait a kiállításra. Kü­lön pavilonban mutatkozik be a Palóc Ház Stúdió. A súdió tagjai bemutatják a palóc népi építészet formakincsét és terveikből adnak ízelítőt. Lesz számítógép-bemutató és a ka- rancs-völgyi pávakörök mű­sorára is sor kerül. A gye­rekek számára filmburlesz- keket vetítünk. Szándékunkat jeleníti meg a Czinke Ferenc által terve­zett embléma, amely a palóc menyecskével a palócföld élő népi hagyományait, a kezé­ben tartott kiabáló kakassal1 pedig az örök újrakezdés ígé­retét; a hajnalt hirdeti. Mit mondhatnék invitálom végén ? Azt, hogy: viszontlátásra a karancsi napok ’84-en! Jöjjenek tapasztalatszerzés­re és eszmeserére, jöjjenek, hogy jól érezzék magukat! Dr. Gergely Sándor, a Karancs Mgtsz elnöke Furfangos ellenőrzés Olvasom az egyik üzemi lapban, hogy K. S. kubikust rendészeti ellenőrzés során ittas állapotban találtak mun. kahelyén, délidőben egy épít­kezésen. Már messziről lát­szott, hogy ittas: baj van az egyensúllyal, a test felső ré­sze erősen ingadozik, nehezen egyenesedik ki — állapítja meg a cikk. Ezek után az alkoholszon. dás vizsgálat a műszeren meg­állapítható legnagyobb alko. holos befolyásoltságot mutat­ta: Nosza, elő a jegyzőköny­vet! Ám a furfangos kubikus nem a saját nevét diktál­ta a jegyzőkönyvbe, s, amíg az kiállíttatott, elfelejthette néhány perccel ezelőtt „fel­vett” nevét, mert a saját ne­vét írta alá a jegyzőkönyvre. És kérem... (No mit gondol­nak?) Lebukott! Le az! Pech­je volt. Mert vele szemben már jú­niusban és júliusban is volt szondás vizsgálat, és akkor is igen nagyfokú alkoholos ál­lapotot mutatott ki. De ak­koriban megúszta: furfangos mosollyal hagyta el a jegy­zőkönyvezés helyszínét. Mos­tanra kifogyhatott a névalá­írásokból... Hiába, az alko­hol öl, butít... Habár, ki tud­ja, hogyan lesz ez K. S.-sel szeptemberben. (Ugyanazon?!) munkahelyén, délidőben, egy építkezésen.^ •- zs «•» Nem ok nélkül áll a figyelem középpontjában az anyag- gazdálkodás a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban: a mostani, igen nehéz helyzetet előidéző belső okok között előkelő szerepet játszott a gyártási költségek kedvezőtlen alakulása, az anyagok nagyvonalú felhasználása. Az idei esztendő első felében 1 millió 300 ezer forintot emelt ki a gyár kasszájából az alapanyagok drágulása. Nö­vekedett a termelés, nem csupán értékben, hanem mennyi­ségben is. Fentiek ellenére mintegy tízmillió forinttal ke­vesebb anyagot használtak fel a tűzhelyek, kályhák, ösz- szeszerelésére, valamint más termékek előállítására. Növekvő termelés — csökkenő anyagfelhasználással. Ho­gyan vált ez lehetségessé? Erre a kérdésre kerestünk vá­laszt Podos Gyulánál, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár főmérnökénél. — Az utóbbi időben több konstrukciós változás hírét hallottuk a gyárból. Ezek mennyire játszottak szerepet az anyagfelhasználás csök­kenésében? — A konstrukciók korsze­rűsítése az esetek nagy részé­ben több más, fontos szem­pont érvényesítése mellett je­lentős anyagtakarékosságot is lehetővé tesz. A tűzhelyek­nél felhasznált lemezeket pél­dául igyekszünk a jelenlegi technológia áltel megenge­dett határig vékonyítani. A korábban egy milliméter vas­tag lemezből készült oldalla­pok most nyolc tized millimé­ter vastag anyagból kerülnek a gyártmányba, több kilóval csökkentve ezáltal a készter­mék súlyát. A lemez további vékonyítását csak akkor tud­nánk megoldaná, ha a jelenle­gi kétszeri zománcozás helyett a beégetős festési technoló­giát alkalmazhatnánk, mely egyébként szerepel is fejlesz­tési elképzeléseink között. Iparkodunk csökkenteni a fel­használt lemezek sokféleségét is, így számottevően egysze­rűsödik az anyagbeszerzés, a raktározás, a szabás. — Az alkatrészek lemezből való kiszabása bizonyára ön­magában is fontos takarékos- kodási alkalom. — Az idei év közepétől fel­tétlenül az lesz. Ekkorra ké­szült el ugyanis az a számí- tógépes szabási program, mely egy„ Commodore 64. típusú számítógép alkalmazásával a heti termelési programokhoz igazodva teremt lehetőséget az optimális anyagkihozatal­ra. Ami az egyik terméknél hulladéknak minősül, az az ugyanazon a héten gyártás­ban levő másikhoz még al­katrészül szolgálhat. Csupán a szabási program számító­gépre tételével évi hárommil­lió forinttal tudjuk csökken­teni az anyaghulladékot, ez hát tiszta nyereség. Többet is profitálhatnánk belőle, ha biztonságosabb anyagellátás esetén nem volnánk kényte­lenek a gyártás gyakori át­programozására. Legkritiku­sabb a gáztűzhelycsapok szál­lítása, emiatt esetenként egy órától fél kettőig kell átprog­ramozni a délutáni műszak feladatát, ami kapkodáshoz, selejthez vezet. — Selejtet említett, s a gyár termelésének sokáig ép­pen ez volt a neuralgikus pontja. Sikerült-e enyhíteni ez irányú gondjaikon? — Miután a legnagyobb anyagpazarlás a selejt, min­den eszközzel iparkodunk ele­jét venni. Az új termékek tervezésénél figyelembe vesz- szük a korábbi vásárlói pa­naszokat, a szerviztapasztala­tokat, a belső selejt alakulá­sát, s már a tervezésnél meg­próbáljuk ezek ismétlődését megelőzni. Jó példa erre a negyedik negyedévben gyár­tásra kerülő Karancs tűz­helycsalád esete mely a sütő­kamra átalakításával szűri ki a hasonló terméknél sűrűn előfordult vásáriéi kifogások okát. A módosítás az érintett alkatrészeknél húsz-negyven százalékkal csökkenti a gyári selejtet. Meglevő terméke­inknél is hajtunk végre ilyen módosításokat: a Salgó tűz­helynél példád! az öntöttvas keretet helyettesítettük le­mezzel, meggátolva ezzel a gyakori törést. A selejt- képződésben ludas a belső anyagszállítás is, kivált, ha zománcozott alkatrészről van szó. Rövidítettük a szállítási utakat, és speciális ládákat, konténereket alkalmazunk. A síküveggyárból is ilyen lá­dákban hozzuk át a sütő­kamra üvegét, s, ha végre beindul a konvejorpálya is, a síküveggyári dolgozó után már csak a tűzhely szerelője veszi kézbe az üveget, kevés tehát a lehetőség a törésre. — Nemrégiben vezették be a selejtkártérítés rendszerét, milyen eredménnyel? — Általa először jócskán megugrott a nyilvántartott selejt, hiszen csak. a kifogás­talan minőségben elkészített terméket vettük át a dolgo­zótól. A selejtgyártás miatti következetes felelősségre vo­nás gyorsan hatott, a mun­kás jobban figyel, vigyáz a rábízott anyagra, értékre. Az idén bevezetett költséggaz­da-rendszer viszont a rezsi­anyagok felhasználásában ho­zott lényeges javulást. Meg­szigorítottuk a vásárolt anya­gok átvételét is, ezzel 300 ezer forinttal csökkent a külső partnertől kapott selejtes anyag, ugyanakkor 200 ezer forinttal 'több kártérítést kap­tunk az anyag szállítójától. Várhatóan jövőre hoz ered­ményt a Dunai Vasművel kö­zösen végzett kutatási prog­ram, mely a lemezek eseten­kénti pikkelyképződését szán­dékozik megszüntetni. — Importanyag helyett ha­zait — ugyancsak jó taltaré- koskodási lehetőség. Meny­nyire tudnak élni vele? — Az importhelyettesítési törekvéseinket az idei év el­ső felében négymillió forin­tos anyagköltség-csökkenés koronázta. Nagy sorozatban felhasznált, hat-hét alkatrészt sikerült honosítanunk, ami nem csak tőkés deviza-helyet- tesítést, hanem egyben a fo­rintráfordítások leszorítását is jelentette. És, ami mé^ na­gyon fontos: a gyár ötletem­berei okos újításokkal is se­gítik az anyagtakarékossá­got. Tavaly és az idén har­minc olyan újítást dolgoztak ki, mely ésszerűbb anyagfel­használást javasol, tizenegyet már bevezettünk, további hét előkészítés alatt áll. Szendi Márta j Előkészületek a kukorica betakarítására Már a kukoricaszállítmá­nyok fogadására készülnek a Gabona Tröszt vállalatainál. A termésnek hozzávetőleg egyharmadát vásárolja fel az állami ipar, a nagyobb rész a gazdaságokban marad és az állatok takarmányozására szolgál. A gabonaipar szak­emberei arra számítanak, hogy az idén az ismét öt me­gyét sújtó szárazság követ­keztében korán érkeznek majd az első tételek; szep­tember 20. után várják az al­földi gazdaságokból a kuko­ricát. A termés elhelyezésére megtették az előkészületeket; kitakarították, fertőtlenítet­ték a tárolókat. Szekszárdon és Orosházán az újonnan épült silókban helyezik el a fontos takarmánynövény egy részét. Az év végéig várható­an további három helyen ké­szül el kisebb-nagyobb rak­tár, ezekbe kukorica kerül, A mezőgazdasági nagyüzemek bértárolásra is vállalkoztak, mintegy 0.5 millió tonna ter­ményt helyben tartanak ad­dig, ameddig sor kerülhet a kereskedelmi értékesítésre vagy feldolgozásra. A kukoricát a meghirdetett feltételek szerint veszik át. A1 tröszt vállalatai a mezőgaz-; dasági üzemekkel egyeztetik a betakarítási szezon menet-i rendjét. Szükség esetén szá­rítóberendezéseket helyeznek üzembe, s ezekkel távolítják el a szemek túlzott víztartal­mát. Tervezések, fejlesztések, valamint a kemencék hideg javí­tásához szükséges tervek előkészítése a feladata a salgótar­jáni síküveggyár műszaki osztályának. A felvételen Sándor József tervező, uauuka közben. — BP, ~ A hegesztők K Világegészségügyi Szer­vezet (WHO) a hegesztők tü­dőrákos megbetegedési ará­nyával kapcsolatos vizsgála­tokra kérték fel a világ ösz- szes egészségügyi laboratóriu­mát. Felmerült ugyanis az a gyanú, hogy az acélt, különö­sen a rozsdamentes acélt he- gesztők ki vannak téve a tü­dőrák veszélyének. A hegesz­tés folyamán keletkező füs­tök és gázok közismerten rák­keltő, nikkel-, és krómré- szeoskéket tartalmaznak. A hegesztésnél keletkező káros anyagok elszívásának gondja egyébként is már ré­gen foglalkoztatja a szakem­bereket. Tökéletesen jó meg­oldást azonban sokáig nem sikerült találniuk. Az min­den esetre b eb izony osodott, hogy csupán akkor érhetnek célt, ha közvetlenül a kelet­kezési forrásnál úgynevezett pontelszívással távolítják el a szennyezett levegőt. A hajó­védelmében gyártásban, a sójákon végzett hegesztési munkáknál azon­ban elképzelhetetlen az effaj­ta megoldás, így ott csupán akként képzelhető el a hatá­sos védekezés, ha minden egyes hegesztő friss levegős védőálarcot viselne. Figyelemre méltó az a svéd gyártmányú elszívó berende­zés, amely két fő részből, egy, elszívófejből és egy villany- motor hajtotta elszívó ventil­látorból áll. E két egységet — beépített csuklós karral ellátott — hajlékony tömlő köti össze egymással Az el- szívófej helyzete a csuklós karral csaknem tetszőlegesen állítható. A kezdetben fémből készült elsaívófejet újabban műanyagból, a hegesztési szik­ráknak is ellenálló, nagy ütés-; szilárdságú polikarbonátból (Makrolon) fröccsöntéssel, egy munkamenetben, gazdaságo-; san és gyorsan állítják elő. NOűRÁD - 1984. szeptember 4., kedd »3 í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom