Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

'-Uinr; 1 SSL fegyveres crrak nnprőni Minden második héten üzemi gyakorlaton vesznek részt Pásztón a Váci Kötöttárugyár gyáregységében a bátonytérén yei 209-es szakmunkásképző intézet tanulói. A három év­folyam 75 diákja tanulja a szabász-varrász mesterség fortélyait. A felvételen a másod­éves tanulók készítenek kis ruhaalkatrészeket; zsebeket és öveket, Simon Imréné szak­oktató vezetésével. Visszatérő burgonyapanaszok ' A tavasszal sokan háborod­tak a burgonya hiánya miatt. Hazánkban ugyanis a krump­li népélelmezési cikknek szá­mít, ugyanakkor 25—30 fo­rintért mérték kilóját a fővá­rosi piacokon. Ráadásul a drá­gaság gyenge minőséggel pá­rosult. Érthetetlennek tartot­ták ezt a vásárlók, nehezen értették meg, hogy tavaly az aszály megtizedelte a víaigé- nyes kultúra termését. Persze érthető is a fogyasztók zúgo­lódása, mert nem először ta­lálkoznak az említett helyzet­tel. A burgonyatermelést már jjó ideje a ciklikusság jellemzi. Egyszer sok van krumpliból, a termelők nyakán rothad, máskor kevés az áru, s fel­szökik az ára. MINDENKI PANASZKODIK Ä utin nemcsak a vi­hariéra a termelők la panaszkodnak. A* »Imáit hó­napéiban kiváltképpen fel­erősödött szavuk, mert a ko­rai burgonyának egy részét nem tudták eladni. Ezt pedig nem bírja ki az ágazat, mert a termelés jövedelmezősége rendkívül szerény, a bevéte­lek éppen csak fedezik a ki­adásokat. A termelők egy részének véleménye szerint ez amiatt van, hogy a burgonya csak nyáron szabadáras termék, szeptembertől az úgynevezett tájékoztató ár van érvényben. Az idén ez három forint 45 fillér kilogrammonként, ami­től lefelé és felfelé is húsz százalékkal lehet eltérni. A burgonyatermelésnek pedig egyik jellemzője, hogy sok kézi munkát követel, tehát sokba is kerül. Hektáronként mintegy 60 ezer forint a ter­melés költsége. Ha a termés nagy résziét csak a tájékozta­tó áron tudja eladni a gazda­ság, hektáronként legalább 18 tonnát kell értékesítenie. En­nél viszont 4—5 tonnával töb­bet kell termelni, hogy a tá­rolás, válogatás veszteségeit is fedezzék. S erre már csak a gobb gazdaságok képesek, ugyanis tavaly a nagyüzemek­ben 21 tonna volt a hektáron­kénti termésátlag. kényszerpályán A TERMELŐK Érthető hát, ha a nagyüze­mek nem szorgalmazzák a termőterület bővítését. Tavaly például 50 188 hektáron ter­meltek burgonyát az ország­ban, de a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok csak 14 709 hektáron ültették. A hatvanas évek második felé­hez képest harmadára csök­kent a termőterület, a nagy­üzemekben pedig ötödére. Kényes növény a burgonya, ráadásul nem biztonságos az értékesítése, nagy értékű esz­közöket köt le, amelyéket csak rövid ideig lehet hasznosítani évente. Persze a termelés fel­számolása nem egyszerű do­log. hiszen éppen a nagy ér­tékű eszközök kihasználása viszi kényszerpályára a ter­melést. Ha már megvásárol­ták a gazdaságok a kombájnt, megépítették a tárolót, kény­telenek hasznosítani, mert az amortizációs költség minden­képpen terheli számiájultat. E kényszerpálya tehát arra ösztönzi a termelőket, hogy igyekezzenek növelni a ter­méseredményeket, hiszen úgy csökken az egységnyi termék­re jutó költség. Az alacsony tos, mire a pulthoz ér. A ma­gyarázat pedig egyszerű: amíg a szántóföldről a boltba jut a burgonya, szállítják, tárolják, válogatják, s mindez pénzbe kerül. S annál többe, minél többször csinálják az emlí­tett műveleteket. Az pedig nem ritka, hogy a burgonyát nem abból a tárolóból szállít­ják az üzletekbe, amelyikbe termésátlag ugyanis egyik oka ősszel berakták. S miután ván­a gyenge jövedelmezőségnek. Két évtized alatt ugyan 61 százalékkal emelkedtek a hek­táronkénti hozamok, de még elmaradnak a világ élvonalá­tól, ahol nem ritka a 35—40 tonnás hektáronkénti termés­átlag sem. Természetesen az éghajlati adottságaik is má­sok, azonban a hazai termés­átlagok elmaradását nem le­het magyarázni csak a föld­rajzi különbségeikkel. Az ága­zatot Irányító azak emberek véleménye szerint a termelés technikai, technológiai felté­telei nálunk le adottak, s el­érhető országos átlagban Is a 28 tonnás hektáronkénti ho­zam. Erre bizonyság néhány élenjáró gazdaság gyakorlata, ahol már 35 tonnát termelnek. drAga és rossz? A termelők baja miatt azon­ban nem fáj a fogyasztók fe­je, ők a piaci és a bolti ára­kon mérik le a burgonya­termesztés helyzetét. S aki nem beavatott nem érti. ho­gyan lesz a 3 forint 45 filléres krumpliból 6—7 forin­dorol az áru, drágul is, mert mindenki ráteszi a maga hasznát Közben pedig sérül a gumó, s előfordulhat az a fur­csa helyzet is, minél drágább, annál gyengébb a minősége. Gyakran indokolatlanul hosszú az áru útja, feleslege­sen emelkednek a szállítási, tárolási válogatási költségék, terhelik a fogyasztót a külön­féle kereskedelmi szervezetek árrését Ha mindezek csök­kennének. az hasznos lenne a vásárlóknak és a termelőiknek egyaránt. Közismert, hogy a burgonya kedvelt eledelnek arámit ná­lunk. Ezért nem lehet meg­békélni azzal, hogy a krumpli éveken át „üggyé” váljék Ma­gyarországon. A diagnózis meglehetősen ismert, várjuk a megoldást. Nyilvánvaló, hogy csak komp­lex intézkedésekkél lehet or­vosolni a mai panaszokat, a feladatok magukban foglalják a termésátlag növelését, az áru útjának rövidítését és persze a termelői kedv élénkítését is. V. Farkas József EGY SEBTÉBEN TOBORZOTT HONVÉD­SEREG 1848. szeptember 29-én a velencei dombokon győztesen vívta meg első ütköze­tét a szabadságunkra törő ellenséggel. Több mint hálom évtizede e pákozd-sukorói győ­zelem napja a néphadsereg napja is, hu­szonhárom esztendeje pedig ezen a szeptem­ber 29 én köszönti népünk a fegyveres erők és testületek tagjait. Szeprembei 29-én évről évre felidézzük negyvennyolcas hőseinken kívül Hunyadi, Dózsa, Rákóczi katonáinak dicső telteit, s ezen a napon emlékezünk századunk hősei­re: a szocialista forradalomért szovjet földön harooló magyar internacionalistákra, a Ma­gyar Tanácsköztársaság vöröskatonáira, a spanyol nép szabadságáért küzdő i magyar önkéntesekre, s a második világháború ma­gyar antifasisztáira, ellenállóira. És haladó honvédő hagyományaink felidézése mellett a fegyveres erők napján azt is tartozunk le­szögezni, hogy a felszabadulás utáni évtize­dekben néphadseregünk, s valamennyi fegy­veres erőnk végre az igazi hazafiság és a proletár internacionalizmus jegyében fejlőd­hetett, erősödhetett. Erősödhetett azáltal is, hogy hazánk a szocialista országok közössé­gében áldozatkész barátokkal szövetkezhetett, hogy a hadsereg erejét is megsokszorozta a fegyverbarátság. Ez az egyik legfőbb bizto­sítéka annak, hogy oly hosszú idő és annyi megpróbáltatás után szabadon ápolhatjuk és folytathatjuk haladó honvédő hagyománya­inkat Ezek a hagyományok köteleznek Egész történelmünk során nem volt oly kedvező hazánk helye a népek nagy család­jában, mtmt éppen napjainkban, hiszen észak­ról, keletről és délről testvéri szooialista or- szágoitkal vagyunk határosaik, nyugatról pe­dig a velünk jószomszédi viszonyt ápoló Ausztriával. Mégsem mondhatjuk, hogy ez a tény egyben biztonságot is jelent. A mai fejlett haditechnika a fegyveres beavatkozás lehetőségét — legalábbis földrajzi értelem­ben — félelmetesen megnövelte. A NATO erői hazánk határaitól a szárazföldön néhány órányira, a légtérben pedig néhány percnyire állomásoznak És ez a közelség azért fenye­getőbb mostanában, mert alaposan meghű- vösödött a nemzetközi politikai légkör, s a katona' feszültség is nöyekedett. Az új ame­rikai nukleáris fegyverek európai telepíté­sének megkezdése és folytatása az egész vi­lág, így hazánk békéjét is fenyegeti, s a ka­tonai erőfölény megszerzésére irányuló szél­sőséges Imperialista politika a Szovjetuniót és a szocialista közösség országait megfele­lő ellenlépésekre kényszeríti. A fegyveres erők napján is szükséges hangsúlyoznunk, hogy a szocialista országok védelm' szövetségétől, a Varsói Szerződés katonai doktrínájától természetesen idegen bármiféle hódító háború, vagy megelőző nukleáris csapás. A Szovjetunió s a szövet­séges haderők harci képessége növelésének egyetlen értelme, célja az &gre*saor féken tar­tása, a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág védelme. Nem törekszünk katonai fö­ényre, de békevágyunk nem fakadhat gyen­geségből. Bizonyosak lehetünk abban, hogy — józan számítások alapján — katonai erőn­ket mindig olyan szinten tudjuk tartani, amely az agresszor fékentartásához, vagy egy esetleges agresszió visszaveréséhez elegendő és szükséges. Hazank fegyveres erői jól felszereltek. Fe­gyelmezett, képzett, ütőképes egységei révén méltó fegyvertársai a testvéri szocialista hadseregeknek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XII kongresszusa határozatban rög­zítette, hogv fegyveres erőinknek a nemzet­közi nelyze* alakulásának megfelelően min­den szükségest meg kell kapniok, hogy fel­adatuknak eleget tehessenek. A magyar néphadsereg az eltelt évtizedek alatt — ép­pen az egyesített fegyveres erők keretében — vált korszerű haderővé. Hadiszervezete, fegyverzete, harci technikája, a katonák képze tségé magas színvonalú, ám a folya­matos és egyenletes minőségi fejlesztést nem­zeti és nemzetközi kötelezettségeink indo­kolják. A Varsói Szerződés egyesített fegy­veres ffőinek eddigi közös hadgyakorlatain a kijelölt magyar csapatok minden tekintet­űén kiérdemelték fegyvertársaik elismeré­sét.. A gyakorlaton részt vevő magyar kato­nák munkáját és magatartását mindenkora magas fokú politikai tudatosság, szervezett­ség és aktivitás jellemezte, sokszor minden erejük megfeszítésével, áldozatkészen dolgoz­tak. A fegyveres erők napján arról sem sza­bad megfeledkeznünk, hogy a fegyveres erő­ink eddigi helytállásához, s további fejlesz­téséhez egyaránt az egész dolgozó nép ál­dozaté« munkája teremtette és teremti meg a szükséges feltételeket. Mint ahogy az sem mellékes körülmény, hogy fegyveres erő­ink békeidőben népgazdaságunknak is segí­tenek. Az építő-műszaki alakulatok fontos beruházásokon dolgoznak, s évente több mil­liárd forint termelési értéket állítanak elő. Emellett — tehermentesítve ettől az ország építőiiparát — túlnyomórészt Ők építik a , hadsereg objektumait. Alapfeladatuk tel­jesítése mellett a néphadsereg katonái se­gítenek a mezőgazdaság betakarítási, szállí­tás^ munkáiban és több más sürgős feladat megoldásában. Az értekterimelésen kívül is van jelentő­sége annak, hogy népünk mindenkor számít­hat katonafiaira. Helytállásuk az elemi csa­pások elhárításában, az emberi életek és anyagi javak mentésében közismert. Minden­nek értéke valóságos haszna azonban anya­giakban kevésbé mérhető. ÉS NEM PUSZTÁN ANYAGIAKBAN MÉRHETŐ a haszna rendőrségünk, munkás­őrségünk. valamennyi fegyveres erőnk min­dennapi munkájának. Szolgálatuk a nép szolgálata, amit védenek, népköztársaságunk rendje, létük, tevékenységük népünk békés építőmunkájának nélkülözhetetlen feltétele. Hazánk fegyvere* erői — a ml erőnk. És akiket a fegyvere* erők napján köszöntünk, égés* népünk fegyveres erejének tagjak Külkereskedelmi statisztikai évkönyv A KSH kereskedelmi és közlekedési statisztikai fő­osztályának szerkesztésében, a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent több mint négyszáz oldalas évkönyv, a hagyományoknak megfele­lően, átfogó ismertetést nyújt hazánk külkereskedelmi vékenységéről. A kiadványban közzétett csoportok, számos táblázat hosszabb rö- videbb idősorok alkalmazá­sával sokoldalúan ad számot a magyar export és az import alakulásáról. Az összes forga­lom, illetve a behozatal és ki­vitel mutatószámait többféle csoportosítás szerint publi- te- kálja (áruszerkezet, szárma­zási. ill. rendeltetési ország­devizacsoportok stb.). Az évkönyvben szereplő adatok a teljes forgalomra vonatkoznak, azaz tartalmaz­zák egyrészt az összes kivitelt és az országba közvetlen fel­használásra — beruházás, termelés, fogyasztás céljára — behozott, másrészt a to- vábbeladás céljából vásárolt es átalakítás nélkül külföldön eladott árukat (reexport). Mottó: az ifjúsági parlament a szocialista demokrácia sa­játos ifjúsági fóruma, lehető­séget nyújt a demokrácia gya­korlására. Vége a délelőtti műszak­nak a BRG-ben. Az itt dol­gozó ötszázvalahány harminc­öt éven aluli közül hatvan- hatan az ebédlő felé veszik útjukat — parlamentálni. Vannak meghívott vendégek is jócskán, ki kötelességből, ki kíváncsiságból jött el. Sze­rény külsőségek, semmi csin­nadratta, afféle munkata­nácskozás. Talán lehetne kis­sé fiatalosabb, a hangulat könnyedebb, majd azt mond­tam: lezserebb, dehát végül is komoly dolgokról van szó. Arról, hogy érzik magukat a fiatalok, milyen gondjaik-ba- jaik, örömeik vannak, s meny­nyire tekinti az ifjúságpoliti­kát szívügyének a helyi veze­tés? Nem tudom Klug Nándor, Közérzet és közélet Minden parlament annyit ér méltó eseményt, nem kertel a gondokról, s nem teng tűi benne az optimizmus. Kiér­ződik belőle, hogy a fiatalok­kal való törődés nem valami szent adomány, privilégium, hanem a kölcsönös érdekek ésszerű egyeztetésén nyugszik. Világos: csak akkor lehet jobb a fiatalok helyzete, ha a gyár termelési mutatói is jobbak lesznek. Veszteséges üzemben jó ifjúságpolitikát csinálni olyan nehéz, mint csukott szájjal énekelni. Szerencsére a BRG-ben e pillanatban nem kell rodolfói módszerekhez nyúlni, hogy valamit fölmutassanak. 1982- ben 170 millió forintos nye­reséget produkáltak, tavaly 193-at, ez év végén pedig azt szeretnék. ha e mindenki számára kedves rubrikába a „264 millió forint” kerülne be. Pedig bő két esztendővel az átlag a négyezer forintot, az első fél évben meghaladta a 4500-at. Nem sok, de ha van munka szépen kereshet­nek fiatalok és idősebbek egy­aránt. Csakhogy ez a „ha” itt ■ ■■ mogatása mellett szólt, mond­ván kellene szervezni egy nyelvtanfolyamot; Sándor Lászlóné, a zsúfoltság gond­jairól beszélt; Nagy Géza pe­dig jószerivel Korhely János listáját folytatta néhány szűk rendkívül fontos tényező! séges munlj^t sürgetve. Szót Egészen pontosan azt jelenti, hogy időben és mennyiségben pontosan megérkezik az anyag. Ez néhol még ma is csupán illúzió a BRG-ben Az egyik ok kétségtelenül a sok száz féle alkatrész, anyag­kért Lichne'r András, Salgó­tarján város KlSZ-bizottsá- ganak titkára, aki az ifjúság­gal való törődés „mindenna­posságát” hangsúlyozta. El­mondták véleményüket a bu­dapesti központ képviselői is, féleség, aminek a folyamatos egyebek között szóltak a szo­gyáregységvezető mennyi ide- ezelőtt még 1013-an voltak ig és milyen segítséggel ké­szítette el beszámolóját, de ennél pontosabban, lénycgre- törőbb. tényszerűhb előter­jesztéssel ritkán találkozni Tematikus felépítésű — iga­zodik az ifjúsági törvényhez —, felölel minden említésre most 957-en. Ez, persze gond is. hiszen ez évig erőteljesen csökkent a dolgozói létszám, most végre emelkedett, ha ez a tendencia marad év végén ismét ezren felül lesznek Mennyit keresnek? Két év­vel ezelőtt éopenhogy elérte biztosítása eleve nem könnyű feladat, ám a másik ok a munkaszervezéssel kapcsola­tos — és itt már bőven akad javítanivaló, mondták többen is hozzászólásukban. Apropó, hozzászólás. Tizen­hat volt belőlük, zömük frappáns, tömör, tiszteletkö­rök nélküli, s főként: javas­latokat, kezdeményezéseket tartalmaztak Korhely János, a műszaki osztályról a mun­kakörülmények javítását szor­galmazta, rögtönzött felújítá­si listát javasolva; Molnár Zsolt az idegen nyelvek tá­ciális helyzetről, az Alkotó Ifjúság pályázati rendszer hibáiról, az üdültetésről, s a lakáshelyzetről. Arról a lakáshelyzetről, amely — noha nem kis anyagi erőfeszítések történtek az utóbbi években — még min­dig az egyik legégetőbb gond. Farkas Antal valóságos kis­előadást tartott arról mit kezdhet az ember, ha fedélt szeretne a feje fölé. Röpköd­tek a számok a lakásárak emelkedéséről, s való igaz, egy 730 ezer forintos, egy piusz két, félszobás OTP-és lakás „beugróját” szülői és vállalati segítség nélkül nem­igen tudja befizetni egy hu­szonéves házaspár... Miért nem lehet emelni a vállalati támogatást? Amely támoga­tás személyenként maximáli­san 80 ezer forint lehet, s amely támogatás gyáregységi szinten 1982-ben 850, ez év­ben 594 ezer forint... szóval, a gond nő, a pénz csökken? Hogy is van ez? Két évvel ezelőtt még csak ötvenezer volt a „plafon”, most keve­sebben kapnak, de többet. Amint Bán Lóránt, a válla­lati szakszervezeti bizottság titkára mondotta, a kollektí­va döntési joga, hogy meny­nyit fordítanak lakástámoga­tásra, hiszen a nyereséget érinti, s ha a legközelebbi kollektív szerződés megvita­tásakor a nagyob összegekre voksolnak, megemelhető a jelenlegi összeg. Minden parlament javasla­tai annyit érnek, amennvi majdan megvalósul belőle. Erre nézve intézkedési terv is készüli, ameivet kiegészí­tettek, jóváhagytak, megsza­vaztak. .. a végrehajtáson a sor. Ez lesz a nehezebb! Tanka László NÖGRÁD — 1984. szeptember 29., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom