Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-26 / 226. szám
Gi utakon az UGROSIOVŐ fii.) Mimi több gazdaság igényli szolgáltatásaikat Az AGRONOVÓ Gödöllői Állattenyésztő Vállalat balassagyarmati állomásán negyvenhármán dolgoznak. A viszonylag nagy létszám egyik oka a már korábban említett biztonság. Két embernél kevesebb nem lehet egyszerre szolgálatiban, mert itt bizony nem szokványos munkakörülmények között dolgoznak az emberek. Több évtizedes gyakorlat — A második feladatunk — mondja dr.'Zándoki Béla •—a megye szarvasmarha- és háztáji sertésállományának termékenyítése. összesem 29 mezőgazdasági nagyüzemben végeznek szarvasmarha-termékenyítést inszeminátoraimk. Nyolc körzet, azaz körjárat van, ahbl szakembereink a hét hat. napján megjelennek a gazdaságokban és a kiste- nyésztőkmél. Évente 330 ezer kilométert mennek gépkocsijaikkal. — Kissé sok ez. Nem lehetne kevesebbel elvégezni? — Számításaink szerint ez a kilométer-teljesítmény mintegy 15—20 százalékkal, azaz negyedmillió forinttal lenne csökkenthető, ha a hírközlőhálózat nem olyan volna, amilyen. A balassagyarmati állomás inszeminátorai az év első hét hónapjában 7136 szarvasmarhát és 1192 sertést termékenyítettek, s ez nagyjából a tavalyi adatoknak felel meg. A munka értékelése objektív mércével történik, mégpedig azt veszik figyelembe, hogy hány termékenyítésből jön a napvilágra egy-egy borjú. Nos ez az érték 2,1 volt az elmúlt időszakban, ami országosan is jó eredménynek számít. A prémium is ennek a függvénye. — Embereink többsége évtizedek óla végzi ezt a munkát, így nagy gyakorlatra tett szert. Vannak olyanok — mint például Kracsics Pál — aki a több mint két évtizedes tapasztalata mellett főiskolai végzettséggel is rendelkezik. Mindez forintokban mérhető előnyt jelent a vállalatnak is, hiszen egy-egy adag sperma ára általában 120—530 forint között van. (Csak érdekességként — nem a megyében —, de van olyan is, amelynek értéke meghaladja a 100 ezer forintot.) — A mesterséges termékenyítésből az idei bevételi tervünk több mint 8 millió 200 ezer forint. Az első hét hónapban ebből több mint 5 millió 600 ezer jött be, így időarányosan is jól állunk — mondja az állomás vezetője. Olcsóbban mint az üzemiek A mezőgazdasági nagyüzemek elégedettek a vállalat által nyújtott szolgáltatásokkal. Ezt bizonyítja, hogy idén újabb két termelőszövetkezet kötött velük szerződést. Ami nem is csoda, hiszen — mintegy nemrégiben készült felmérés mutatja — átlagosan évi 40 ezer forintért végzik el azokat a szolgáltatásokat, amelyeket egv-egy üzemi in- szemúnátor 80 ezerért. — Véleményünk szerint legfeljebb néhány nagy állatállománnyal rendelkező nagyüzemben, — miint például a szécsényi . termelőszövetkezet — indokolt üzemi in szem inától' foglalkoztatása. Ennek ellenére nem erőltetjük rá magunkat senkire, a döntés a gazdaságok vezetőire tartozik. Mind többen látják be azonban, hogy velünk jobban járnak... —■ Ha jól emlékszem, a harmadik feladatuk a szaporodásbiológiái szolgáltatások végzése? — Igen. Két szak állatorvosunk dolgozik szerződés alapján 17 termelőszövetkezetben. Széles körű tevékenységet látnak el az üzemi igényeknek megfelelően, a kórokok megállapításától egészen a gyógykezelésig. Igyekszünk a lehető legteljesebb mértékben alkalmazkodni még az egyes üzemek munkaszervezéséhez is. Ha úgy kívánják hajnalban és este dolgoznak a szaporodásbiológus állatorvosok, amikor a munka zajlik az állattartó telepeken. A gazdaságok értékelik ezt a rugalmasságot, így az idén három újabb nagyüzem kötött velünk szerződést. — Mit jelent ez a gyakorlatban a gazdaságoknak? — A szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságát alapvetően befolyásolja a két ellés között eltelt időszak. Ha ez meghaladja a 400 napot, akkor már baj van. Egyik termelőszövetkezetünkben ez a szám 420 fölött volt, s ei azt jelentette, hogy állományuk jó része se tejet nem adott, se borjút. Mióta hozzánk fordultak, azóta számottevő javulás következett be, s jelenleg valamennyi szarvasmarhájuk vemhes. Ez — viszonylag rövid idő múltán — milliókat jelenthet a gazdaságnak. Fontos a jó kapcsolat — Kik segítenek az állomás munkájában? — Mindenekelőtt a nagyüzemeket említeném, amelyek igazán jó partnerek, de igen jó kapcsolatunk van a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomással is, valamint salgótarjáni testvér- állomásunkkal is. Közösen végzett, összehangolt tevékenységünk eredményezi a megye állattenyésztési ágazatának termelésnövekedését, és biztosítja a fejlődés feltételeit. W’ége) Zilahy 'famás Síküveggyári vállalások Az akarat dolgozik... Először járok a salgótarjáni síküveggyár húzóüzemében. Kísérőm előre felkészít: sok ülő embert fogok majd látni a termelőüzemben. Jól van, gondolom magamban, lagalább több és nyugalmasabb Idő jut a beszélgetésre. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Előkerítjük egy megbeszélésről Szokolszky István művezetőt, aki egyben mint a brigádok patronálója, elmondja, milyen teljesítmények szükségesek a húzóüzemben ahhoz, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben vállalásaikat a brigádok teljesíteni tudják. Mert mit is vállaltak a szocialista brigádok? Gyári szintű tanácskozásuk július közepén felhívással fordult a gyár valamennyi dolgozójához. Vállalták, hogy a tervezett 145 millió forintos nyereségtervet három százalékkal túlteljesítik. Ezt teljes egészében a gazdálkodás intenzitásának fokozásával, a ■jó árukihozatali mútatók es a minőségi megoszlás javulásával érik el. — Mit jelent a minőségi javulás? — kérdezem a művezetőt. — A jobb minőségű „A” és ,.B” minősítésű üveg termelésarányát kívánjuk növelni — mondja Szokolszky István. — Természetesen a gyengébb minőségű, „C” minősítésű üveg csökkentése mellett. Jó minőségű üvegből hétszázötvenezer négyzetméter húzott síküveget — mint nettó terméket — kell havonta előállítani ahhoz, hogy a pót- váliálást teljesíteni tudjuk. A pótválttalás teljesítését látszik biztosítani az is, hogy a húzóüzemben növelik a csomagolt anyagok mennyiségét. — Ezek szabadrnéretű üve-' gek, nem kerülnek a csomagodba, a raktárba, hanem egyenesen a TÜZÉP-telepek- re. Az exportüveg csomagolására ezzel is több idő és erő jut — fejtegeti a művezető. Kilenc húzógép kiszolgálása a gépész feladata az üzemben. A letermelt, leszállított üveg mennyisége és a minőség határozza meg az itt dolgozók bérét. A húzóüzemben jó brigádként említik a Gagarin I., az Előre, a Brezs- nyev és a Petőfi szocialista brigádokat. — Nagyobb figyelmet és hozzáértést igényel tőlünk a vállalt teljesítmény — mondja Földi Pál, a Gagarin brigád vezetője. — Az üveg minőségét leronthatja a felületi karc, a gépbe esetleg bekerülő üvegcserép vagy a hűl lámosság. Ilyen esetben gyorsan kell közbeavatkoznunk, hogy megszüntessük a rendellenességet. A gyárban a letörőszinten igen meleg van, nem sokáig tudom nézni, hogy ide-oda csúszik a nagy tábla üveg a letörőasztalon, és pontos mérettel halad tovább a görgőkön... A szememnek — s tán a fejemnek?! — szokott kézi, fizikai munka a karbantartó műhelyben folyik. Munkapa dók mellett, satuba szorított anyagokat munkálnak meg. A Tóth Miklós vezette Komarov Szocialista Brigád a Nép- köztársaság kiváló brigádja itt dolgozik. Igen kiemelkedő teljesítményt követelt hosszú éveken keresztül ez a cím, és most törhetik is a fejüket, milyen konkrét vállalással segítsék a nyereségterv háromszázalékos növelését. — Technológiai időn belül gyors hengercserékkel tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy az üveghúzás folyamatosabb, zavartalanabb legyen — mondja Tóth Miklós. — Mégpedig úgy, hogy a visszahűlés ideje alatt berakjuk a hengert, igy két-három órát lehet nyen- ni az üzemelésben. A brigád dolgozói gyorsan végzik el a hengerek kivételét, összeszokott munkával úgy igyekeznek, hogy hamar gáz alá kerüljenek a kemencék, ne dermedjen meg az üveg. A tízfős Ikarus brigád vezetője, Csonka Dezső magabiztosan sorolja fiatal kollektívájának pótvállalásait. Az üvegvágó szakmunkások között sok nő dolgozik. Az Ikarusban is nyolc nő van. Fiatal brigád ez, az átlagéletkor harmincöt év körüli. — Az év elején húsz óra társadalmi munkát vállaltunk fejenként a termelőmunka megsegítésére — közli Csonka Dezső. — Most ezt jól megdupláztuk : ötvenhat órát ígértünk. Ebből már negyvenen túlteljesítettünk. Az üvegvágást nagyon értheti ez a csapat. Elmondták a gyárban azt is, hogy az egyedi méretek darabolását csak ezzel a brigáddal végeztetik. Naponta 350—400 négyzetméter üveget kell levágni két pár üvegvágónak, ha teljesíteni akarják tervüket. De más jellegű munkából is kiveszik a részüket: a Hunga- ropan gépi gyártásának beruházásához a terep-előkészítést is elvégezték. A hallottak alapján jogos büszkességgel mondhatta a brigád vezető: — Már csak egy olyan tagja van a brigádnak, aki nem volt kiváló dolgozó. Lehet, hogy ez is csak idő kérdése... Zsély András Vezetők és beosztottak L|‘ j: érdeklődéssel hallgatom a ráI IIMUly dióban, televízióban, olvasom a lapokban azokat a beszélgetéseket, amelyekben munkások feketén-fehéren kijelentik: azért nem vállalják az iskolát, a továbbtanulást, mert félnek, hogy kiemelik őket, akárcsak középvezetői beosztásba is. Magyarázatként aztán ezt a mondatot követik a pontos, s kétségbe aligha vonható számsorok: mennyit keres egy szakmunkás a gép mellett, s mennyit az, aki mondjuk elvállalta akár csak tucatnyi dolgozó közvetlen irányítását. Ez az összehasonlítás pedig igencsak nyugtalanító. A vezetők tekintélyének meglétét, vagy éppen hiányát először is itt, az anyagi megbecsülésben kell keresnünk, s ez ma már általánosan elismert alaptétele közgondolkodásunknak. Nem véletlen, hogy gazdasági előrelépésünk múlhatatlan feltételeként' fogalmazódtak meg az utóbbi hónapokban újra a műszaki középvezetők gondjai — a képzésüktől a termelésben elfoglalt helyükig —, s váltak ezek a gondok a sajtópolémiák, a közvélemény vitáinak tárgyává. Az elismerés, a megbecsülés, a tekintély hiányát jelzi az is, hogy a munkások jó része fél attól: elveszíti társai között kivívott szakmai tekintélyét, ha feljebb lép. Éppen az említett okok miatt korántsem mindig azok kerülnek vezetői beosztásba, akik arra a legrátermettebbek, akik szakmailag, emberi tulajdonságaik okán elhivatottak arra, hogy embereket irányítsanak. A köznyelv ezt a jelenséget így nevezi: „elfelejtette, hogy honnan indult, hogy honnan jött.” Amikor az addig szerény, s csupa jó tulajdonsággal bíró emberről egyik napról a másikra kiderül: fennhéjázó, nagyképű, s csak saját „trónját” építgető vezető lesz. Az ilyen vezető képtelen a társadalom, a közösség javára tenni, mert emberi tulajdonságai miatt egyszerűen nem bírja társai, adott esetben beosztottjai bizalmát. így aztán éppen annak a követelménynek nem tud megfelelni, ami hivatása lenne: a nagyobb célo- kát nem tudja lebontani, emberközelbe hoz* ni, s a mindennapokban végrehajtani, végrehajtatni. Esett már szó a közgazdasági érdekrendszerek felemásságáról. S az emberi tulajdonságok alakulásának véletlenjei mellett itt is van még mit javítanunk. Hiszen mit szóljon annak a nagyvállalatnak megannyi dolgozója, ahol a cég vezetői egy „levezető” ál- vita után körlevélben közölték minden részlegvezetővel, dolgozóval: ezután személyesen felelnek minden csavarért, s fizetésük bánja, ha eltűnik valami a raktárakból. Ám ugyanez a levél homályban hagyta, hogy a felelősség leépítése után, miért felelnek a vállalatok felsőbb vezetői, S homályban maradt az is: konkrétan miért is tehető felelőssé a középvezető, s hogy mit kérhet ő számon a saját beosztottjaitól. És nem akadt egyetlen részlegvezető sem, aki a körlevél ellen tiltakozott volna. A prémium, úgynevezett jó légkör megőrzése érdekében mindenki tudomásul vette az intézkedést. A gondok ismertek, felsorolásukkal gyanítom, nem sok újat mondtunk. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy gazdaságunk fejlesztéséhez minél több felelősen, önállóan gondolkodó, vezetőre van szükségünk, olya-; nokra, akik érdemben tudják a munkát megszervezni és irányítani, akik az év minden napján egyformán bírják beosztottjaik bizalmát, akkor talán nem volt felesleges a gondokra újra ráirányítani a figyelmet. Nem véletlenül kerülnek napjainkban újra napvilágra a középvezetők problémái. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a vállalatok, üzemek irányífásának megújítása, ennek eredményesessége múlik azon: milyen az összhang vezetők és beosztottak között. Ehhez pedig mindenekelőtt szakmailag kiválóan képzett, s emberi tulajdonságok miatt sem kifogásolható vezetőkre van szükség. Kiútkeresés Pásztón Változásra várva A megye egyik legnagyobb termelőszövetkezet. Ez azonb mert ugyan a termelőszövetk melési érték és az árbevétel, vánatosnál jóval lassúbb. S lenebb jelenség, az 1980-as, a múlt évben kevesebb, mint Az előbbiekből érzékelhető, hogy a nagyüzem helyzete korántsem rózsás és az idei 8 millió 300 ezer forintos mérleg szerinti eredmény minden valószínűség szerint csak terv marad. Ezen még az sem változtathat túl sokat, hogy az aratás után csak a búza, mintegy 3 millió forinttal hozott többet a számítottnál. Az egyre nehezebb közgazdasági körülmények mind nyomasztóbb terhet jelentenek a gazdaságnak. — Még több mint három hónap van hátra az évből — mondja dr. Bencze Barna, a termelőszövetkezet elnöke — és ezen nagyon sok múlik. Igen komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy valóban eredményes évet zárjunk. Az intő jelek pedig nem ebben az évben kezdtek mutatkozni, a közös gazdaságban azonban — úgy tűnik — nem tulajdonítottak kellő jelentőséget ezeknek. A hatékonyság harmadik esztendeje romlik. Ennek ellenszerét mind a mai napig nem találták meg, azzal együtt, hogy a bajok gyökerének egy részét jól látják. Erre utal az el-, nőknek a III. számviteli konferencián elhangzott előadása, amelyben többek között ezt mondta szövetkezetéről: „... az erőfeszítések ellenére sem haladja meg az 50 százalékot a korszerűen és ökonomikusán gondolkodó termelésirányítók aránya.” Márpedig • manapság enél- kül vajmi nehéz boldogulA kiegészítő tevékenység — bár bevétele évrő évre nő — fejlesztése sem hozta a várt eredményt. Ebben ugyanúgy közrejátszott az egyes,' itt feldolgozásra kerülő alapközös gazdasága a pásztói an csak területére érvényes, ezetben évről-évre nő a teremtek üteme azonban a kí- ami még ennél is kedvezőt- majdnem 11 milliós nyereség a felére csökkent... anyagok árának nagymértékű emelkedése, mint a megfelelő megalapozottság hiánya és a szükséges feltételek biztosítása. Más termékekből, például kőből, szinte korlátlan mennyiséggel rendelkeznek, értékesítésének viszont a szűkös szállítási kapacitás szab határt, ami a fejlesztési források mégcsappanására vezethető vissza. Fejlődést gátló tényezőként hat az alacsony bérszínvonal is. A pásztói termelőszövetkezetben ez nem éri el a havi 4 ezer forintot, ami amellett, hogy 20 százalékos munkaerő-fluktuációhoz vezetett, távol tartja a kvalifikált szakembereket a nagyüzemtől. De nemcsak ezeket. — Ha egy traktoros jelentkezne munkára, mert éppen szükség is volna rá, 4 ezer 600 forintot tudnánk neki havonta fizetni — panaszolja Tari József munkaügyi osztályvezető. — Mindez annak ellenére, hogy az elmúlt években 4—5 százalékos volt a bérszínvonal növekedése. Az idén eddig 6 százalékkal növekedett, ha igy marad, ez olyan adóterhet jelent, amely több millióra rúg. Ez a több millió — nem kell sokat számolgatni — 5—6 millió, ami a pásztói termelőszövetkezet jelenlegi helyzetében nem tartozik az egykönnyen elviselhető terhek közé ... Annál is inkább, mert Lórik László közgazdasági elnökhelyettes szerint az idei elvonások mértéke is kitesz vagy ugyanennyit. Ezt kigazdálkodni olyan erőpróba, amilyenben még nem volt részük a pásztóiaknak. — Tavaly ilyenkor már egyszer lefejtettük a bort — mondja keserűen a termelő- szövetkezet elnöke —, idén a hónap végén kezdődhet csak a szüret, de a 200 hektárnyi szőlőültetvényen találhatók olyan fajták is. amelyek szedése csak október végén Indul. Egy évvel ezelőtt ezekben a napokban már másfél milliós bevételünk volt a szőlőből, hogy most mikor lesz belőle pénz, azt nem tudom. . Ez a jelen. Pásztón azonban a szakemberek, vezetők többségét már a jövő foglalkoztatja. Pontosabban az új bérgazdálkodási formák bevezetése a mezőgazdaságban. \ Az eddigi számítások szerint a három lehetséges változat közül — amelyekből szabadon választhatnak — a legmegfelelőbb a teljesítménynövekedéssel arányos bérezés lenne számukra. — Megszabadulnánk a bérszínvonal-gazdálkodás kötöttségeitől, több területen csökkenthetnénk az improduktív létszámot és nagymértékben növelhetnénk az érdekeltséget a vezetésben és a fizikai dolgozóknál egyaránt. Ezzel párhuzamosan ésszerűsítenünk kell az irányítási rendszert, a korábbi nyolc ágazat helyett négy önelszámoló főágazatot hozunk létre. Így megszűnne a jelenlegi szétforgácsoltság. racionálisabbá válna az irányítás és ezzel hatékonyabbá a gazdálkodás. Mit lehet mindehhez hozzátenni? A jövőre életbe lépő, bérgazdálkodást érintő rendelet — amelyet olyan sokan régóta várnak —, minden bizonnyal gyógyír lesz sok problémára. De legalább ugyanilyen biztos, hogy nem lesz — mint azt még mindig gondolják — fáklyásmenet sem. Sőt, ha nem kellő megalapozottsággal vezetik be a nagyüzemekben, csak rövid ideig tartó élvezetet fog nyújtani. Önmagában egyetlen rendelet sem hoz megváltást, legfeljebb lehetőséget nyújt erre. Olyan lehetőséget, amellyel élni kell tudni az illető nagyüzem adottságainak, képességeinek megfelelően. de például a nem megfelelő termelési szerkezet ettől nem fog megváltozni. Ahhoz más is kell ... Z. T. NOGRAD — 1984, szeptember 26., szerda \
