Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-26 / 226. szám
Ákfív céltudatos a háborús fenyegetés ellen Csernyenko beszéde a szovjet írószövetség vezetői ülésén [ Fazekas László, az MTI tudósítója jelenti: Vezetőségének jubileumi plenáris ülésével ünnepelte kedden a szovjet írószövetség I. kongresszusának, s ezzel fennállásának ötvenedik évfordulóját. A Kreml kongresszusi palotájában megtartott rendezvényen jelen voltak a Szovjetunió párt- és állami vezetői, élükön Konsztantyin Cscrnyenkóval, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Részt vettek az ünnepi ülés munkájában a mintegy kilencezer tagot tömörítő szövetség több mint 140 tag- szervezetének képviselői, köztük sok olyan irodalmár, aki jelen volt az írószövetség öt évtizeddel ezelőtti alakuló kongresszusán. Elküldték képviselőiket a külföldi társszervezetek is. A magyar írókat Ilubay Miklós, a Magyar írók Szövetségének elnöke és Bata Imre, az Élet és Irodalom főszerkesztője képviselte. A plénumon beszédet mondott Konsztantyin Csernyenko, méltatva az írószövetség tevékenységét, s kifejtve az SZKP- nak a művészi alkotó munkával kapcsolatos nézeteit. Konsztantyin Csernyenko átnyújtotta az Írószövetségnek a Népek Barátsága Érdemrendet, amellyel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet irodalom fejlődéséhez való hozzájárulásáért, a szovjet íróknak a kommunista építőmunkában szerzett érdemeiért, fél évszázados fennállása alkalmából tüntette ki a szervezetet. A művészi alkotó folyamat jellegét megszabó külső körülményekről, a művészi tevékenység politikai jelentőségéről, a szovjet társadalom éleiében betöltött szerepéről szóit a többi között Konsz- tatyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöke kedden Moszkvában az 50 éves szovjet író- szövetség vezetőségének jubileumi ülésén. A szovjet társadalom életét — mondotta Csernyenko — érezhetően befolyásolja a jelenleg igen nyugtalanítóan alakuló nemzetközi helyzet. A nukleáris veszély jelentősen megnőtt, s e fenyegetéssel szemben aktív és céltudatos harcot kell vívni. Ezen a téren igen sokat tehetnek az értelmiségiek, akiknek nem egyszerűen a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kell választaniuk, mint azt az an- tikommunisták gyakran állítják, hanem az emberi civilizáció fennmaradásának vagy pusztulásának a lehetőségei között. Ezen a téren pedig nincs semmiféle arany középút. Aki választ, az vagy a háborút előkészítők mellé áll, vagy pedig elutasítja az imperializmus kalandor politikáját, s a békés egymás mellett élésért, a leszerelésért küzd. Segíthet az értelmiség E választás megtételében a szovjet alkotó értelmiség tagjai sokat segíthetnek külföldi kollégáiknak. A nyugati vezetők félnek is ettől a lehetőségtől és országaik értelmisége előtt megpróbálják lejáratni a szocializmus eszméit és gyakorlatát, s megpróbálják saját értelmiségüket szembeállítani a szocialista országok alkotó értelmiségével. Ugyanakkor gyakran szónokolnak az emberek közötti kapcsolatok erősítésének szükségességéről. Ennek a Szovjetunió is híve. Elutasítja azonban, hogy ezzel az ürügygyei beavatkozzanak belügyei- be és pszichológiai háborút folytassanak ellene, amelynek célja a kulturális élet képviselői és a párt egységének megingatása. Konsztantyin Csernyenko az SZKP közelgő, XXVII. kongresszusáról szólott. E kongresszusnak megkülönböztetett jelentőséget ad az a tény, hogy ezen fogják elfogadni az SZKP újjászerkesztett programját, amely meghatározza a következő évtizedek munkáját — mondotta. — A programnak a realitásokból kell kiindulnia. Figyelembe kell vennie mindazt, ami az utóbbi csaknem negyedszázadban újként jelent meg a társadalmi elméletben és gyakorlatban, s támaszkodnia kell a tömegek által felhalmozott tapasztalatokra. E tapasztalatok pedig azt tanúsítják, hogy a kommunizmus építésével kapcsolatos feladatok végrehajtására való áttérés előtt túl kell jutni a fejlett szocializmus hosszú történelmi szakaszán, amelynek kezdetén ma a Szovjetunió tart. Közelebb hozni a jövöt Az emberek gyakran felteszik a kérdést, hogy ezzel a megfogalmazással nem toljuk-e ki túlságosan távolra a komumnista jövőt? A válasz egyértelmű: éppen ellenkezőleg, mindent megteszünk azért, hogy ezt a jövőt minél közelebb hozzuk. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha megoldjuk mindazokat a nagy és bonyolult problémákat, amelyek a kommunista társadalmi rend első szakaszához tartoznak. A fejlett szocializmus megfogalmazást azonban úgysem kezelhetjük, mint egy igazolást múltbeli sikereinkre és a jövőbeliek automatikus szavatolására. Ez a megfogalmazás éppen arra kötelez, hogy a szovjet társadalom életét minden területen tökéletes összhangba hozzuk a szocializmusról alkotott legigényesebb és természetesen tudományosan megalapozott elképzelésekkel. Ebben a fontos eszmei-politikai munkában szükség van az értelmiség aktív támogatására is — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. A szovjet irodalom, színház- és filmművészet ma gyakran fordul az élet bonyolult, ellentmondásos jelenségei felé! Ebben nincs semmi meglepő, hiszen az ellentmondások természetesek Szovjet—finn tárgyalások Moszkvában \ ■ A szovjet kormány meghívására kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Kalevi Sorsa finn miniszter- elnök. A magas rangú vendéget a pályaudvaron Nyilwlaj Tyiho- nov, az. SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertaná- jsának elnöke fogadta. Kedden megkezdődtek a szovjet—finn kormányfői tárgyalások. A szovjet tárgyaló küldöttséget Nyiikolaj Tyiho- nov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a finn delegációt Kalevi Sorsa miniszter- elnök vezeti. (MTI) 2 NÖGRÁD - 1984. szeptember 26., szerda és elkerülhetetlenek a szocialista társadalom fejlődésében. Ezek az ellentmondások befolyásolják az emberek sorsának alakulását és erkölcsi konfliktusok forrásává válnak. Felszámolásuk komoly erőfeszítéseket, bátorságot követel még akkor is, ha az ellentmondások nem kibékíthetet- lenek. A továbbiakban Konsztantyin Csernyenko arról szólt, hogy a művészi alkotások befogadására képes emberek esztétikai nevelése csak akkor lehet eredményes, ha már korán, gyermekkorban elkezdődik. Ezért kell kihasználni a Szovjetunióban most bevezetett iskolareform nyújtotta lehetőségeket arra, hogy megnövekedjen az irodalom és a művészet hatása a személyiség formálására. Alkotni szabadság Az SZKP és a szovjet állam olyan körülményeket teremt az alkotók számára, amelyek elősegítik a tehetség maradéktalan kibontakozását. Határozottan elítéljük a szellemi alkotók fölötti kicsinyes gyámkodást, hiszen az alkotás csak akkor lehet igazi alkotás, ha szabadon folyik — mutatott rá Csernyenko. Az alkotói szabadság azonban nem a kiválasztottak privilégiuma. A párt a tehetséget a társadalom értékének tekinti, de senki és semmi nem mentesítheti az egyes embereket a társadalom minden egyes tagjára nézve kötelező követelmények, a társadalom törvényeinek tisztelete alól. Naivitás lenne azt hinni, hogy valaki is szabadon rágalmazhatja a szocialista társadalom erkölcsi-politikai alapelveit, s közben elismerést, jutalmat várhat ettől a társadalomtól. Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalomnak magas művészi színvonalú alkotásokra van szüksége. A rosz- szul megírt könyvek és operák, a primitíven elkészített televíziós és mozifilmek, a kezdetleges szobrok és festmények nemcsak emberek millióinak ízlését rombolják, de lejáratják azokat a témákat és eszméket is, amelyek ábrázolására az alkotó törekedett. Művészeti téren tehát kitartóan és tántoríthatatlanul küzdeni kell a tehetségtelenség ellen. Konsztantyin Csernyenko a művészeti élet pártirányításáról szólva kitért arra, hogy akiket a párt ezzel a feladattal bízott meg, azoknak okosan, kezdeményezőkészen kell végezniük munkájukat. Végezetül az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a szovjet kultúra napjainkban szerves ötvözete mindazoknak a szellemi értékeknek, amelyeket az ország népei és | nemzetiségei létrehoztak. Mongólia Pusztalakókból munkások Harhorin — az ősi Karakorum. Itt volt valamikor a mongol birodalom félelmetes, rette'getl fővárosa. Ma csak kilométer hosszú, vöröses, jó négy-öt méter magas téglakerítése áll, amit a monda szerint a tatárjárás idején odahurcolt magyar hadifoglyok, iparosemberek építettek. A kánok palotáiból — minthogy azok fából és nemezlapokból álltak — az idő semmit sem* hagyott. Ami maradt: néhány ősi kultikus faragott kőszobor, a lémaista vallás emlékei, egy lámakolostor. udvarán sztupákkal, aranyhegyű. fehérre meszelt téglapiramisokkal. Harhorin ma a mongol gabonatermesztés egyik központja. Ki hinné, hogy a végtelen térségű ázsiai ország gabonatermése megközelíti az egymillió tonnát, s exportra is jut belőle. Persze, tegyük hozzá, a hagyományos mongol étrendben — amelyet a hús ural — viszonj'- lag csekély szerepe van a kenyérnek, tésztaféléknek. A gabonatermesztés azonban — amellett, hogy az állattenyésztéshez, az ország legfontosabb gazdasági ágazatához szolgáltat takarmányt — jelzi: a társadalmi változásokkal párhuzamosan változnak a mongol emberek, így étkezési szokásaik is. Egy itt dolgozó magyar szakember mesélte, igen nehéz volt munkást találnia a hazai segítséggel épült malom működtetésére. Nem a viszonylag alacsony fizetés volt a fő gond, hanem a munkakörülmények; mindenekelőtt a gépek zaja, a téglaépületekben a bezártság érzése. A pusztákon felnőtt generációk leszármazottai száMongol állattenyésztő család a jurta előtt mára minden új szokatlan, most kezdődött meg a munkássá, a szervezett társadalom tágjává válás folyamata. Ilyen és ehhez hasonló problémák kísérik manapság a mongol gazdaságban végbemenő, útkereső jellegű változtatásokat Az alapkérdés — tekintettel az ország sajátosságaira. az állattenyésztő, nomád társadalom mindmáig fennálló elemeire —: hogyan lehet hosszú távon is fejlődőképes gazdaságirányítási modellt kidolgozni? Noha mongol barátaink természetesen alaposan tanulmányozzák az európai szocialista országok gyakorlatát, elméletét, az itteni kérdésekre nem adhat választ egyetlen más szocialista ország gyakorlata sem. Az elmúlt hónapokban a mongol sajtóban egyre többször bukkantak fel a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről szóló írások, amelyek kitértek az új tervezési és anyagi ösztönzési rendszer megteremtésének szükségességére is. Az átalakulás folyamata nemcsak az elméletben, hanem ezzel párhuzamosan a gyakorlatban is megkezdődött. Tavalyelőtt például nagymértékben fölemelték az állati eredetű termékek — nyersbőrök, szarufélék, jak- szőr, hús — állami fölvásárlási árát. A javuló eredmények, a városokba, településekre áramlók számának csökkenése azt 'tanúsítják, hogy helyes döntést hoztak. Ugyanígy megalapozottnak bizonyultak a háztáji kisgazdaságok bővítését célzó intézkedések is. Ulánbátorban például most a háztáji forma bevezetésével csaknem 20 ezer fővárosi mongol csaiád jövedelmét szaporítja a piacokon értékesíthető zöldség. D. P. Felszólalásokkal folytatja munkáját az ENSZ közgyűlése Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: A világbóke és a gazdasági kérdések összefüggését hangoztatta az ENSZ-közgyűiés hétfő délutáni ülésén elmondott beszédében Raul Alfon- sin, Argentína elnöke. Mint mondotta, a békét nemcsak a fegyverkezési verseny fenyegeti, hanem az is, hogy a politikai rend a világban mindinkább a gazdasági világrend függvényévé válik, a békét és a biztonságot erőteljesen veszélyezteti a gazdag és a szegény országok közötti növekvő különbség, amely bizonytalansághoz, társadalmi feszültséghez vezet. Az argentin elnök határozottan állást foglalt amellett, hogy a Malvin- (Falkland-) szigeteket vissza kell juttatni országának. Latin-Ameriika égető gondjairól beszélt a közgyűlésen Bemaido Sepulveda mexikói külügyminiszter is. Sepulveda méltatta a Contadora-esoport- nak a közép-amerikai problémáik rendezésére irányuló erőfeszítéseit, hangsúlyozva, hogy a közép-amerikai kérdések megoldásánál nem engedhető meg semmiféle külső beavatkozás. Kaare Willoch norvég miniszterelnök fegyverkezési és leszerelési kérdésekről szólva igyekezett a jelenlegi helyzetért, mindenekelőtt a különböző leszerelési tárgyalások megszakadásáért és a folytatódó tárgyalások holtpontjáért a Szovjetuniót, a szocialista országokat felelőssé tenni. Willoch felszólította az ENSZ közgyűlését: foglaljon állásta nukleáris fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalások felújítása mellett s teremtsen alapot arra, hogy megvalósítható legyen a nukleáris fegyverek „kölcsönös megállapodáson alapuló, kiegyensúlyozott és ellenőrizhető” befagyasztása. A hétfőn az esti órákig tartó ülésen felszólalt Togó, Portugália és Sri Lanka külügyminisztere is.- Hangnemváltás Igazat kell adni Mondale-nak, a demokraták elnökjelöltjének: Ronald Reagan jobban tette volna, ha már négy évvel ezelőtt abban a hangnemben közelíti meg a szovjet- amerikai kapcsolatok kérdéseit, amilyent az ENSZ-közgyű- lés ülésszakán elmondott beszédében használt. Vitathatatlan, hogy ezúttal elhagyta a máskor oly dúsan áramló szovjetellenes kirohanásokat. Persze, korai volna illúziókat fűzni ehhez a stílusváltáshoz. Sajnos, a két nagyhatalom viszonya Reagan elnöksége idején a mélypontra zuhant. Az amerikai elnök retorikájában meghonosodott a durva rágalmazás, a csillagháborús fenyegetőzés, amit aligha feledtet New York-i beszédének visszafogottsága. A politikában azonban mindig a legfrissebb tények kerülnek értékelésre, s ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni az elnök megnyilatkozásának új hangnemét. Reagan ezúttal készségét fejezte ki a konstruktív tárgyalásokra. Hasonló értelemben már jó néhány alkalommal nyilatkoztak a szovjet vezetők, ám eddig Washingtonban minden egyes kezdeményezésük süket fülekre talált. Arra sem találni példát a közelmúltból, hogy az amerikai elnök elismerte volna: a tárgyalásoknak nincs ésszerű alternatívájuk. Ha beszédének további részletei nagyjából egybe is estek mindazzal, amit januárban, választási kampánya nyitányaként már elmondott, most akkor is új elemnek számít javaslata az állandó jellegű szovjet—amerikai miniszteri szintű konzultációkra, örvendetes, hogy pozitívumként értékelte az idén létrejött megállapodásokat az úgynevezett forró drót — vagyis a szovjet és az amerikai vezetőket öszekötő telexvonal — továbbfejlesztéséről, a gabonaszállításokról és a halászati jogok tárgykörében. Mindezek fényében azonban még nehéz volna azt jósolni, hogy Washingtonban csakugyan elszánták-e magukat a Reagan által többször is nyomatékkai idézett „új kezdetre” s az USA politikájában a jövőben valóban érvényesül-e az általa jelzett „új megközelítés”. Szó se róla: a fegverkezé- si hajsza megállítása, az űrhadviselés megakadályozása, a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálása, a világ feszültséggócainak megszüntetése csakis valamiféle „új megközelítésben” lehetséges. Aggodalomra az ad okot, hogy Washington eddig semmilyen hajlandóságot nem mutatott erre. Kár lenne elébe vágni olyan fontos eszmecseréknek, mint a héten várható Gromjko—Shultz és Gromiko—Reagan találkozók. Mint a Reagan-beszéd első világvisszhangja is tanúsítja, Nyugat-Európában éppúgy, mint a szocialista országokban várakozással tekintenek e nagyfontosságú tárgyalások elé. Óvatos derűlátással egyelőre csak annyi állapítható meg, hogy Ronald Reagan józanabb hangvételű beszéde az ENSZ fórumán kedvező előjelnek tekinthető. Még akkor is, ha abban vitathatatlan része van a közelgő választásoknak. Reális értékét azonban csakis a tettek igazolhatják. Gyapay Dénes
