Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
Áfész a BNV-n Előnyös mozgások X Galgamenti Áíész-t hiába kerestem az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítóiról összeállított katalógusban, nem szerepelt még a pótlistán sem. Előzőleg megküldött meghívójuk azonban útba igazított: az „A” pavilon melletti járműipari szabad területen mutatták be a MOBIL család”-ot, a boltot es a szeszfőzdét. Műszaki-szervezési újdonságként menedzseli az Alkotó Ifjúság Egyesülés a magyarnándori Galgamenti Aíész által forgalmazóit mozgó cefrefőző és finomító berendezést. A mozgó szeszfőzde technológiai berendezéseit a VEGYÉPSZER tisza- kécskei gyára állítja elő. A ..kiszolgált” kamion szállítóterébe szerelt berendezések újak és mutatósak. — Már az is eredmény, hogy a kamion szállítótere újrahasznosításra kerül — mondja az áfész elnöke, Hra- pán Mihály. — A mozgó szeszfőzde létrehozásának ötletét valós igény alakította ki, amely az áfész illetékességi területébe tartozó községekben jelentkezett. Ezzel kívánjuk megoldani a szórvány- és kistelepüléseken a munkás- és hobbikertekben képződő cefrefőzetési igényt az áfészhoz tartozó községeken kívül is. Jó lehetőség mindezek mellett a mozgó szeszfőzde arra is, hogy a zugpálinkaíőzést visszaszorítsa. Előnye, hogy könnyen mozgatható, bárhol telepíthető, ahol az elektromos áram és a hűtővíz rendelkezésre áll. Korszerű fűtési módja — pb-gázzal — biztosítja, hogy üzemelése nem környezet- és légszeny- nyező. A kiállítás első napjának délelőttjén kiállított termék iránt elsőként az NDK-ból érkezett szakemberek érdeklődtek. Az úgynevezett ,, MOBIL család” másik tagja a mozgóbolt. Ezt szintén kamion pótkocsijából alakították- ki. A kistelepüléseken — ahol általában csak egy bolt van — szabadság, leltározás, betegség miatt zárva tartó vegyesboltok helyettesítését kívánják a mozgóbolttal megoldani a lakosság folyamatos ellátása érdekében. Ez a mozgóbolt különbözik a buszos mozgóboltoktól — mondják a magyarnándo- riak. És nemcsak alapterületben s abban, hogy itt az áram-, a vízellátás, a fűtés és hűtés biztosítva van, hanem majd az árukínálatban is, és úgy tervezik, háromnégy napra telepítik le a boltot egy-egy községben. — A közeljövőben mindkét egység üzemelését megkezdjük — mondják az áfész vezetői. — A vásár után a cefrefőző és finomító első útja valószínűleg Bercelre vezet... S hogy mi mindennel foglalkozik még egy általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet, arra a két átalakított kamionpótkocsi előtt hívják fel a figyelmemet a magyarnándoriak! a különösen szennyezett folyadékok szállítására szolgáló sugárszivattyút a Galgamenti Áfész Multicoop szakcsoportja a Pest megyei Műanyagipari Vállalattal közösen gyártja és forgalmazza. Fenti képünkön a mozgó szeszfőzde üstjei: 300 liter egy felöntésre. Lent: az áruk tárolására D modul és SALGŐ-állványok a moz- góboltban. Zs. A. Sztanyiszlav Személyesen és a televízió képernyőjén is találkozhattunk, találkozhatunk egy nagyon népszerű, rokonszenves, sokoldalú szovjet művésszel: Sztanyiszlav Ljubsin színészrendezővel. Nehéz elhinni, hogy ez a fiús-fiatalos férfi már elmúlt ötvenéves, hiszen 1933-ban született. 1959-ben szerzett szí- nészdiploimát, és utána a Szovremennyifc Színházhoz szerződött. Már majdnem negyedszázada filmezik, 1962- ben. állt először a kameráik elé a Világ vége című filmben. Már első szerepeivel felkeltette a közönség érdeklődését és a rendezők figyelmét. A Pajzs és kard, majd ennek folytatása, a Berlinből jelentkezem felderítőjeként külföldön is népszerűvé vált. Miközben a siker tartósan melléje szegődött, elégedetlen volt önmagával. Keresni kezdett másféle szerepéket, másmilyen karaktereket. Ezután következtek a Vörös tér, az Életem, a Monológ című filmek, ezenkívül sokat rádiózott, és színpadon is játszott. A közönség kezdett „a Ljubsin” miatt járni a moszkvai Jermolova Színházba. A filmhez sem lett hűtlen. Gyakran visszautasított főszerepeket, hogy neki tetsző kisebb szerepeket elvállaljon, mert érdekesnek ígérkezett a feladat. A magyar közönség is láthatta nemrégen Suiksina partnereként a Hívj a messzeségbe! és Gurcsenkó- val az öt este című filmben. Az előbbiben emlékezetesen rajzolta meg egy ellenszenves ember figuráját. Egyik kedves rendezője, Nyifciba Mihalkov így jellemezte őt: „Ez a színész olyan ember, aki teljesen kitárul'ko- zik, nem kíméli magát, es kész hivatásáért mindent feláldozni.” A moszkvai Művész Színház szeptember eleji magyar- országi vendégszereplése során a sok neves művész között itt volt Sztanyiszlav Ljubsin is. Szeptember 28-án és 29- én este pedig a televízió 2. műsorában kettős minőségben találkozhatunk vele a Három év című filmben. A Csehov elbeszélése alapján készült műnek rendezője, és Drnitrij Do- 1 inytornai együtt a film egyik főszereplője is egyben. Partnerei között találjuk íja Szav- vinát, Albert Filozovot, Jurij Jakovlevet, Szergej Plotnyi- kovot, Alisza Frejndkihot és Valenlyin Gaftot. (erdős) Tanító m Az elmúlt évtizedben számos próbálkozásnak lehettünk tanúi, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a múzeumok és az iskolák; hogy a múzeumokban felhalmozódott hatalmas mennyiségű tárgy és dokumentum, kutatási eredmény ne csak a hagyományos kiállításokon kerüljön a közönség elé, hanem közvetlenül is segítse az iskolai oktató-nevelő munkát. Vélhetőleg ez utóbbiak közé sorolhatjuk majd a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum ötletét is, amelyről hosz- szú előkészítő munka és egy tanév „üzemszerű” gyakorlata alapján kedvező tapasztalatokat szerezhettek tanulók, pedagógusok, muzeológusok egyaránt. Tantervi egységek szerint Tanító múzeumnak nevezték el az épületnek azt a részét amelyet teljes egészében az iskolások birtokolnak: ez a 600 négyzetméter, amelyet egy korábban használatlan alagsorban alakítottak ki, nem is nyilvános: csak általános és középiskolás osztályok látogathatják — turisták csak szervezetten és előzetes bejelentés után. A muzeológusok elképzelése az volt, hogy a tanítási anyag tantervi egységei szerint csoportosítják a bemutatható tárgyakat és dokumentumokat, és a didaktikai szempontok szerint készítik el a 36 darabból álló színes dia- (soroaatókat, amelyekkel a muzeológusok előadását illusztrálják. Így van őskori, honfoglalás kori és hódoltság kori blokk. A szemléltető anyagot és a kísérő szöveget úgy állították össze, hogy érthető legyen a különböző korosztályok számára: kapcsolódjon az alsó tagozatosok környezetismereti óráin tanultakhoz éppen úgy, mint a történelem általános és középiskolai anyagához, illetve a .szakmunkásképző történelem- órájához. Egy-egy osztály múzeumlátogatására akkor kerül sor, amikor a megfelelő egységet az iskolában új anyagként már feldolgozták, de az összefoglalásra még nem került sor. Pipa Jeni Palankáhól A tanító múzeum bemutatója keleti fegyvergyűjteménnyel kezdődik: az indiai alabárd, az arab csatabárd, a japán rövid kard, a török szablya amolyan kedvcsináló a belépő gyerekeknek. Szobor, illetve dombormű örökíti meg Tolna megye múltjának három nevezetes személyiségét: Babits Mihályt, Perczel Mórt és Hollós László természettudóst. A barokk korra a regölyi templomból való két szép faszobor emlékeztet, XVIII. századi ritkaság egy idetelepült sváb asszony fekvő sírköve, amelyen a szöveg latin betűs, német nyelvű és tájszólásban íródott. Az őskori egységben bemutatják a közeli Mórágy—■ Tűzkődombon talált ötezer éves sírt, a festett, csőtalpas tálakat, egy korabeli koponyát és annak rekonstruált mását, kultikus szobrokat; a gyerekek kézbe vehetik a kőbaltát, a neolitikus korból származó tulolkagyart. Hasonlóképpen gazdag leletanyaga van a múzeumnak a honfoglalás korából és a török időkiből. A mai Sió-delta mellett Jeni Palanka néven török palánkvár volt (nevét ma is őrzi Szekszárd-Palánk), innen valók a kávéivás, a dohányzás, az ágyuöntés, hússütés tárgyi emlékei. Mindezt a szokásokról, öltözetről szóló tájékoztató szöveg és diafilm egészíti ki: a vetítővászon előtt negyven gyerek számára van ülőhely. A többi látnivaló is felhasználható az egyes tantárgyak oktatásában (kidolgoztak diasorozatokat például az anyanyelvi neveléshez is). Az Ötezer év kerámiái című kiállítás a ma is élő sárközi fazekasságig mutatja be . a legszebb termékeket, a fonás, szövés eszközei technológiai sorban állnak előttünk a kendervágótól kezdve a szövőszékig, ez utóbbin egy decsi asszony mutatja be a gyerekeknek a szövést. Nem kötelező, de népszerű A muzeológusok és a pedagógusok először a bonyháv di gimnáziumiban próbálták ki ezt a módszert, ahol egy klubteremben az Ősközösség című anyagrészt dolgozták ki hasonló módon: két éven át órarend szerint beosztott időben látogattak ide a város három középfokú intézményének és a helyi meg a környékbeli általános iskoláknak a tanulói. ,Az említett múzeumi részleg megnyitása után Szekszárdon dolgoztak tovább. Az 1983. májusi avatóra a megye pedagógustársadalma már ismerte ezt a lehetőséget: a megyei tanács előbb szakfelügyelőknek mutatta be, majd a tanítók, tanárok továbbképzésének rendszerébe is beillesztette a tanító múzeum munkájának megismerését. Gyakoriak itt a bemutató órák és a módszertani viták. A múzeumba látogatás nem kötelező, de — mint ezt dr. Vadas Ferenc, a Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatója elmondta — igen nagy az érdeklődés a népszerű kiállítás iránt, hosszú a látogatásra jelentkezők sora. A következő lépés a múzeum gazdag XVIII—XIX. századi képző- művészeti anyagának feldolgozása tanítás céljára, hogy segítsék ezzel az irodalmi, történelmi és műelemzési órákat. Gárdonyi Tamás ................................................................................................................................................................................................................................................................ N YITOTT SZEMMEL Aranyásás A középkorú hölgy aranyat ás — a kukoricaföldön. Arcán kétségbeeseftség, négykézláb mászik a sorok között és kotorj a-ku tat ja a földet. — Végem van, megér vagy négyezer forintot is az elveszett aranygyűrű. Mi több, emlék a szüleimtől. Nincs más megoldás, hozok egy nagy rostát és átendegem rajta a földet, úgy csak előkerül a kincs. A tekintélyes összeget érő arany ékszer fűszedés közben maradt el. A párja megvan most is, ott fénylik a hölgy sáros ujján. A veszteség fölötti siránkozást hallgatva pedig óhatatlanul eszébe jut az embernek: kiválóan mennek manapság dolgaink. Így kell ennek lenni, ha már az aprójószágnak füvet kaparó asszony ujján is két darab arany ékszer csillog. Lassan besötétedik, a dráma pedig nem akar véget érni, mert a kincs minden túrás, kotrás, rostálás ellenére sem kerül elő. A küzdelmet azonban az asszony nem adja fel, mászik négykézláb az elvesztett vagyontárgy után, közben azt mondja: „Holnap is keresem. Meg kell keresnem, mert négyezer forint, meg a szüleim emléke...” A kutatáshoz asszisztál a szomszédasszony is, aki egyszer csak felkiált: — Nézd csak, egy apró fényes folt a fekete földben... Az örömujjongás a kincsleletnek szól, a szomszédasz- szony az aranygyűrű földiből kiálló ici-pioi csücskét fedezte fel. A boldogság és hálál- kodás leírhatatlan: — Az isten is megáldja a szemedet... elmegyek érte szüretelni... A hétköznapi aranyásáshoz és a fűszedéshez való aranyviselés kapcsán tett megjegyzéshez — de jól megy manapság! — még valami hozzátartozik. Egy apró megjegyzésről van szó. E szokatlan történet kapcsán hallóim a középkorú asszonytól: — Mi tízforintos gyűrűkben esküdtünk az urammal. Ráadásul az övét többször is elvitték a paphoz, merthogy az ismerős és rokon legények sorra kölcsönkérték. Aztán valahol el is kallódott... Régen volt. Nagyon régen — egy arasznyival harminc esztendőnél is régebben. De változnak az idők, az arany birtoklásában és a viselési szokásokban is. A példa legalábbis arra vall, hogy a disznóparéjt meg a szulákot sem lehet manapság tépni — csakis felékszerezett ujjakkal. Telefonfülkék? örülhet Vizslás népe, egyszerre két új telefonfülkét is kapott. Ráadásul nem is akármilyeneket, mert ezék szem- .revaló, formatervezett fül- kécskék. Fülkécskék? Éppen az szúr szemet, hogy a megszokott telefonfülkéiknél ezek tágasabbak, mintha négy-öt emberre méretetek volna. S hogy mennyire elkényeztetik a vizslásiakat, arra elegendő megjegyezni: a két új telefonfülke nincs egymástól talán tíz méternél messzebb. Hiába, a ikényszer előrelátóvá teszi még a beruházókat is: ha egyikben letépik a vandálok a kagylót, nem masz- szire kell kutyagolni a másik fülkéig. Ezek a gondolatok jutottak eszébe a 21-es úton haladó, a beruházást szemlélő embernek, amikor egy napon korszakalkotó ieilédézést tett. De úgy is mondtatnánk, hogy megvilágosodott az elméje, hiszen ekkor jött rá: Vizsláson telefonügyben nem részesítik előnyben az ott élőket, mert a. tetszetős létesítmények ,nem is telefonfülkék- Nem bizony, hanem telefonfülkeszerű autóbuszvárók. Ráadásul szépek, ízlésesek, tetszetősek. De az ember ■ telhetetlen, ezeket az előnyöket bizonyára feledi — vagy észre sem veszi — amikor majd vízszintesen fúj a cudar őszi szél, az esőről és hóról, egyéb zimankókról nem is beszélve. Ezek ellen ugyanis fikarcnyit sem védenek az új buszvárók — hiszen minden oldaluk egy körbefutó tetszetős, talán harminc centiméter széles vaslemez. De mit ér a tetszetősség, ha a tervezők és a kivitelezők a praktikusság minimumára sem gondoltak. Magyarán az ment ki az eszükből, hogy a létesítmény alkalmas legyen arra, amire szánták: a buszvárásra. Feleljen meg hát a menedékhely legelemibb követelményeinek, óvjon széltől és hótól addig, amíg az a fránya busz nem jön. De így. .. ez a túlméretezett telefonfülkére emlékeztető buszváró semmire sem jó. Menedéket nem nyújt, telefont meg elfelejtettek benne felszerelni. A szándék persze érthető: fel akarják váltani a műanyag lemezékkel épített csúnyácska buszvárókat valami szebbel. Helyes. Helyes lenne akikor, ha az esztétikumot a célszerűséggel is tudná párosítani az emberi elme. Amíg ugyanis a kettő csakis külön képzelhető el, a várakozásra kényszerült ember szívesebben választja a vizs- lási új építményektől alig pár száz lépésre található régimódi bódét. Mert bódé az a javából. Csúnya, koszlott, de buszváró — a célnak fölöttébb megfelel. Nem úgy, mint a hivalkodó újak. Kelemen Gábor 4 NÖGRÁD - 1984. szeptember 22,, szombat
