Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

1 Prolongált mozisiker, garancia nélkül Országos konferencia Salgótarjánban EGYRE GYAKORIBB lát­vány: almozik pénztárai előtt hoi.szú sorok kígyóznak. A falusi mozikban olykor pót­székeket is be kell állítani — annyian kívánják megnézni az egyetlen filmelőadást. Olyan sokat ígérő filmek csábítják a közönséget, mint az István, a király, a King Kong, a Volt egyszer egy vadnyugat, A piszkos tizenkettő. Mindegyik a filmforgalmazók reménye és álma. A Nógrád megyei Mozi- üzemi Vállalat salgótarjáni központjában bizalommal fo­gadták az idegent. Ezen nincs csodálkoznivaló: a körülte­kintő, hozzáértő munkának szépen teremnek a gyümöl­csei. Az év első hét hónap­jában nem csak terveiket, ha-1 nem az előző 'évhez viszonyí­tott teljesítményüket is túl­szárnyalták. Kedvező, hogy a tavalyihoz képest 616 előadás­sal tartottak többet. Ezt úgy érték el. Salgótarjánban meg­szervezték a gyerekek szün­idei matinéját, Balassagyarma­ton naponta eggyel növelték az előadások számát, és újra üzembe helyezték a jobbágyi, Somoskőújfalui filmszínházat. Nógrád mozijaiban eddig kilencvenezerrel több néző, váltott jegyet, és a vállalat 850 ezer forinttal több bevé­telhez jutott. mind teljesebb kiaknázására. Azaz az egyébként is csábító filmeket a korábbinál jobban propagáltuk,, és nagyobb elő­adásszámot biztosítottunk a számukra. Közben többszörö­sére nőtt a preferált filmek száma, így nagyobb választá­si lehetőséghez jutottunk, ke'- lően tudtunk alkalmazkodni megyénk sajátosságaihoz. S nem utolsósorban szerencsés­nek bizonyult forgalmazási ösztönző rendszerünk megvál­toztatása. Az új rendszer ha­tározottan a műsorpolitikai teljesítményre inspirál. — Év elejétől az országos filmforgalmazásban új méré­si gyakorlatot vezettek be. Eb­ben már fontos szerephez jut a minőség is. Tehát nem mind­egy az, hogy a Napló gyer­mekeimnek című kiváló ma­gyar filmet nézi-e meg vala­ki, vagy A piszkos tizenkettő című amerikai háborús ka­landfilmet. Természetesen az összteljesítményben mind­kettő közönsége benne van, de más-más súllyal, értékkel ke­rülnek szóba. Ezt, a minősé­get is figyelembe vevő érté­kelési rendszert szintetikus műsorpolitikai mutatónak ne­vezik. A Nógrád megyei mo­ziszakmában dolgozóknak továbbra sincs szégyenkezni­valójuk: az új értékelés sze­rint is csak Zala megye elő­zi meg a nógrádiakat. — Milyen tényezők húzódnak meg az eredmények mögött? Hogyan magyarázza a megyei moziüzemi vállalat igazgatója, Korill Ferenc. — Több ok együttes hatásá­nak tulajdonítjuk eredménye­inket — mondja az igazgató. — Mindenekelőtt igen kedve­ző volt a filmmegjelenés, ami azt jelenti, hogy több olyan művet mutattunk be, amely vonzotta a közönséget. A ma­gyar produkciók között meg­említhetem a Te, rongyos éle­tet, az István, a királyt, az­tán az amerikai 101 kisku- tyát, a Kelly hőseit, a szov­jet Vészjelzés a tenger alólt, Ugyanakkor tudatosan töre­kedtünk a szórakoztató tö­megfilmek lehetőségeinek — ÖRÜLÜNK annak, hogy kedvezően alakultak a műsor- politikai, látogatottsági mu­tatóink — jegyzi meg Korill Ferenc. — 'Emelkedett a ma­gyar, a szovjet filmek nézői­nek száma, és többen nézik meg az A kategóriás filme­ket. Az utóbbiba sorolják a művészi, politikai szempont- bok fontos, kiemelkedő alko­tásokat, amelyek tehát egy­féle missziót töltenek be. — Minden okuk megvan hát az elégedettségre.. — Kétségtelenül jólesik a siker, de senki sem értékeli túl eredményeinket. Mind­annyian tudjuk, hogy a teg­napi sikerekből nem lehet megélni, hogy nincs garancia a biztonságra. A gazdasági hatások — mint mindenkit az országban — bennünket is elértek, de ezért nem sirán­kozni kell, hanem tenni. Nap mint! nap meg kell dolgozni, újra és újra az eredménye-» kért. A forgalmazás hagyo­mányos jó formái mellett újakat keresünk, olyanokat, amelyek minél jobban meg­felelnek a mai körülmények­nek, minél közelebb visznek bennünket a kívánt teljesít­ményhez. Ezért változtattuk meg, mint említettem már, az ösztönző rendszerünket, újí­tottuk meg a propagandánkat, vagy alakítottuk meg a vál­lalati gazdasági munkaközös­séget. A gazdálkodás és a látoga­tottság tükrében egyértelmű­en mutatkozik meg: a megyei moziüzemi vállalat jól és idő­ben reagált az új helyzetre, képes volt az egyébként is magas szintű eredményeit — úgymond — megfejelni. Te­vékenységüket közvetett for­mában is elismerte az irányí­tás. Kocsis Lászlót, a film- forgalmazási osztály vezetőjét beválasztották abba az álla­mi delegációba, amely Cseh­szlovákiában, az ottani orszá­gos fesztiválon képviselte ha­zánk filmterjesztőit. Korill Ferenc pedig Jugoszláviában járt egy filmátvételi bizottság tagjaként, őt egyébként be­választották az országos mű­sorpolitikai bizottságba is. — ősszel rangos esemény színhelye lesz Salgótarján — mondja az igazgató. — Októ­ber 17—18-án itt rendezzük meg az országos filmforgal­mazási konferenciát. Fő ten­nivalója a filmterjesztés re­formja tapasztalatainak ösz- szegzése, a továbbfejlesztés rövid és hosszú távú felada­tainak meghatározása lesz. AZ ESEMÉNY, további ösz­tönzést ad a moziüzemi vál­lalat dolgozóinak, akik sokat tesznek azért, hogy szeressük a mozit. (ok) Korszerűbb kutatói követelményrendszer Tartalmát tekintve teljesít­ménycentrikus, elsősorban új tudományos ismeretek feltá­rására, az eredmények gazda­sági-társadalmi hasznosításá­ra ösztönző kutatói követel­ményrendszert dolgozott ki és öntött határozati formába a közelmúltban a tudomány- politikai bizottság. A korsze­rűsített kritériumrendszer a kutatóhelyi vezetőkre és a ku­tatókra egyaránt vonatkozik, függetlenül az intézmények tí­pusától és a kutatás szintjé­től. Az újonnan megfogalma­zott irányelvekről, azok céljá­ról tájékoztatták az MTI munkatársát a tudománypo­litikai bizottság illetékesei. Az egységes kutatói köve­telményrendszerről 1976-ban hozott határozatot a tudo­mánypolitikai bizottság. A be­vezetésével és az alkalmazá­sával kapcsolatos tapasztala­tok igazolják, hogy betöltötte funkcióját: eredményeként növekedett a kutatók szakmai és idegen nyelvi tudása, mun­kájukat a korábbinál rend­szeresebben szervezték és el­lenőrizték, a kutatók tevé­kenységének megítélésében csökkentek a szubjektív ele­mek. A tudomány eredményei iránt megnövekedett társadal­mi igények ugyanakkor fel­színre hozták a követelmény- rendszer hiányosságait is. Ki­derült például, hogy a kuta­tók teljesítményének megíté­lésére nem annyira lényegi, mint inkább formális para­méterek szolgáltak; az egyé­ni előrehaladás is inkább az életkortól, mint az eredmé­nyességtől függött. Mindezek következtében csökkent a ku­tatók teljesítménye. A koráb­bi követelményrendszer fel­építésében nem kapott helyet a kutatási eredmények hasz­nosíthatóságának elve és igé­nye. A tapasztalatok arról is tanúskodnak, hogy az intéze­tekben fokozódott az elörege­dés, a fiatalok lehetőségei nem gyarapodtak, sőt csök­kentek. A felülvizsgálásra azért is szükség volt, mert hazánkban a kutatóbázis nagyságrendje megfelel ugyan az ország adottságainak, ám a tényle­gesen produkáló kutatók ará­nya ezen belül kisebb a kí­vánatosnál. A tudománypoli­tikában egyre markánsabban kirajzolódik az a szándék, hogy ezt a kutatóbázist szám­szerűen nem szükséges növel­ni, hanem a minőséget kell előtérbe állítani. A kutatóhelyi vezetőkre és / M it akar ez a fiatalember ? Beszélgetés Fischer Ivánnal A fiatal magyar karmeste­rek sorában Fischer Iván kétségtelenül egyike a legte­hetségesebb, a legösszetettebb egyéniségű, egyszersmind sze­mélyiségével, ambíciózitásá- val, s persze művészetével a maga körül legtöbb vihart keverő muzsikusoknak. — Mit akar tulajdonképpen az a fiatalember? — teszik fel mostanában sokan a kérdést. Mert Fischer Iván jelenléte zenei életünkben meghatáro­zó erejű, bizonyos dolgok fe­lett gondolkodásra kényszerí­tő, s mindenképpen impulzív hatású. És e tény megálla­pításával természtesen nem csupán a Budapesti Feszti­válzenekar megalakításában vállalt szerepére, az e körül kibontakozott vitákra gon­dolunk. Nem nehéz megjósol­ni, hogy Hans Swarowsky és Nolaus Harnoncourt egykori tanítványa, a Premio Firenze és a Rupert Foundation— BBC karmesterverseny győz­tese, elsősorban igényességé­vel az elkövetkező években „sok vizet kavar” még ope­ra- és hangversenyéletünk gyakorta nagyon is sima felü­letű beltengerén. — Ha egyetért, vágjunk a dolgok közepébe... Valóban: mit akar ön? Pontosítva a kérdést: miként vélekedik a jelenlegi európai zenekari kultúráról? Van-e ennek a kultúrának valamilyen sajá­tos, korunkra jellemző arcu­lata? — Erre vonatkozó álláspon­tomat kétségtelenül néha na­gyon agreszíven mondtam el, mert végtelenül aggaszt, hogy a zenekari fejlődés szerintem veszélyben van. A veszélyt abban látom, hogy miközben egy város fenntartja zeneka­rát, amelyik ellátja koncer­tekkel a közönséget, ez a közönség csak attól kap válto­zatosságot, hogy különböző karmesterek vezénylik ugyan­azt a zenekart. Ez a rendszer működik az egész világon. Így az együttes mint bérel­hető eszköz más-más, a kö­zönséget elszórakoztató kar­mesterek kezében előbb-utóbb leromlik, mert már nincse­Fischer Iván nek olyan produkciók, ahol maga a zenekar a fontos. A rendszer mindeddig többé-ke- vésbé bevált, és megvannak az előnyei is. Meg is kell tartani, de emellett időnként fel kellene frissíteni az együt­test, hogy ne csupán eszköz legyen a karmester és a kö­zönség kapcsolatában. — Arra gondol, amire ta­lán a bécsi filharmonikusok zenekara lehetne példa; ahol — némi túlzással szólva — szinte mindegy, ki áll a kar­mesteri dobogón? — Tulajdonképpen arra... Ennek a zenekarnak a szín- vonala valóban időnként meghatározóbb, mint a diri­gensé. De nem is annyira a színvonalra, inkább a dolog társadalmi oldalára gondolok. Elsősorban olyan zenekari munkát szeretnék megvalósí­tani — erre törekszem a Bu- daoesti Fesztiválzenekar ese­tében —, hogv az együttes legven szenzációs. Ilven egvüttes ma a világon talán három-négy van mindössze. — Engedje meg, hogy té­mát váltsunk. Ön fiatal kora ellenére már a dirigált mű­vek megválasztásában is igen tendenciózusnak mutat­kozik, Érdeklődése mintha elsősorban a Mozart és Mah­ler közötti zenetörténeti időszakot részesítené előny­ben. .. — Erre határozottan csak annyit mondhatok, hogy egy­értelműen tonális beállított­ságú vagyok.' Foglalkoztam a legrégebbi zenékkel is. egé­szen a tonalitás lezárásáig, tehát körülbelül a XX. szá­zad első felének végéig. A modern zenei törekvéseket érdeklődéssel követem, de nem érzem benne szakember­nek magam. Én nem látom azt az egyenes vonalú fejlő­dést, amely szerint a zene határai egyre tágulnának, és hogy ez végtelen folyamat lenne. Ügy gondolom, hogv az a kifejezési skála, amelyen belül a barokk kor szerzői alkottak, ugyanolyan széles volt, mint amelyen a mai szerzők fejezik kj magukat. Viszont úgy látszik, a tonális kultúra, ami 1300 körül ki­alakult, végleg lezárulóban van. Az újabb zene, amelyet már nem hangnemileg hal­lunk, hanem hangonként, tu­lajdonképpen már Schönberg- gel elkezdődött, illetve kicsit már korábban is. A legkoráb­bi korszak pedig a barokk, amellyel karmesterként még foglalkozhatok. Innen Mahle­rig néhány szerző, főként Mozart — és többek közt ép­pen Mahler — nagyon közel áll hozzám. Pontosabban: el­sősorban a német—osztrák kultúrkörhöz tartozó muzsi­kához kötődöm, kevésbé pél­dául a franciához. De persze mindkét megközelítésben van számomra kivétel, mert pél­dául Brucknerral, akit túl súlyosnak, komolynak érzek, nincs olyan jó, bensőséges kapcsolatom, mint Mahler- ral... — Mi a fontosabb önnek, hogy hol, melyik zenekart vagy milyen zeneművet vezé­nyel? — Egy koncert sikere több összetevőtől függ, ideális esetben színvonalas zenekar­ral, friss, érdeklődő közönség előtt, jó darabot dirigálhatok. A legfontosabb, hogy ennek megvalósítása tehát a kon­cert vagy az operaelőadás egésze hogyan sikerül. Az el­múlt szezonban élmén.ytadó vezénylésem volt például né­hány Tltus-előadás a^ Covent Gardenben vagy a Bohémélet dirigálása Firenzében, s az a két hét, amit Detroitban töl­töttem Doráti zenekarával. Tavasszal egy angol opera- társulattal kezdtem dolgozni, a Kenti Operával, amelivel hároméves szerződést kötöt­tem. Persze 33 éves korában az ember még nem siet min­dent vezényelni. Stravinsky Le sacre du preintamps cí­mű művéhez még nem nyú­lok hozzá, csak két-három év múlva. És nem volt még alkalmam egyebek közt A varázsfuvolát vagy Mahler III. szimfóniáját sem dirigál­ni. Szívesen csinálnék egy­szer egy Monteverdi-sorozatot, valamivel később pedig Wag­nert is vezényelnék. Szomory György a kutatókra vonatkozó köve­telményeknek tehát olyanok­nak kell lenniük, hogy kellő alapokat adjanak a magasabb szintű kutatómunkához, veze­tői tevékenységhez. Ennek megfelelően az új irányelvek figyelembe veszik a kutató­helyi sajátosságokat, az Inté­zetek önállóságát, differenci­áltan kezelik az intézmények sajátos funkcióit és a tudo­mányterületek adottságait. A korszerűsített követel­ményrendszer szerint a kuta­tói alkalmasság kritériumai között kiemelkedő fontosságú a szaktudás, az idegen nyel­vek ismerete, az eredmények­ben megnyilvánuló elhivatott­ság és tehetség, s mindenek­előtt a nemzetközi és hazai tudományos közvélemény ál­tal is elismert tudományos teljesítmény. Az irányelvek csak keretet adnak a különböző kutatóhe­lyeken tevékenykedő vezetők­nek, az igazgatók az intézmé­nyi sajátosságoknak megfele­lően fogalmazzák meg a kö­vetelményeket. A kutatóhe­lyi vezetőkikel kapcsolatos kri­tériumok kialakításakor az el­ső helyre kerültek: a kima­gasló tudományos munkássá­gon alapuló nemzetközi és hazai szakmai tekintély, illet­ve az irányító-koordináló mun­kához szükséges szervezési is­meretek és képességek. Fon­tos ezen túl több világnyelv ismerete, hogy a kutatóhelyi vezető kellőképpen ápolhassa tudományterülete nemzetközi kapcsolatait, képviselni tudja intézményét a tudományos fó­rumokon. A tudománypolitikai bizott­ság határozott arról is, hogy 1984 végéig a tárcák saját rendelkezéseket adnak ki a kutatói követelményekkel kap­csolatban. A követelmény­rendszerben benne rejlik az a lehetőség, hogy ösztönözze a kutatóhelyi vezetőket, kutató­kat a jobb, hatékonyabb, ered­ményesebb munkára. Azoknak a kutatóhelyi vezetőknek, akiknek idén jár le a megbí­zatásuk, újraalkalmazásukkor már az új irányelveknek kell megfelelniük. (MTI) KOSSUTH RÁDIÓ! ».»5: Katonadalolt Ml: Rahmaninov: A fösvény lovag Egyfelvonásos opera 9.44: Garabonciás Boldizsár zenés sétái 10.05: A képzelet varázslója. Epizódok Verne életéből, III. rész. A Gyermekrádió műsora 10.35: Kamaramuzsika ll.iti Gösta Berlins. Selma Lagerlfif regényének epizódjai rádióra alkalmazva 4 NÓGRÁD - 1934, IX/5. részi Az árverés meg a himlő 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Héra Zoltán: Szabad elvonulás. Fenyő Ijtvin könyvszemléje 12.55: Zenekari muzsika 13.39: Hazulról haza 14.29: Daloló, muzsikáló tájak: Semogy 15.05: Schumann: Fantasiestücke 15.18: Ébredés Bozsenelben. Magyar költők Bulgáriáról 16.00: Nóták 16.30: Magyar művészek opera­felvételeiből 17.05: Egy város polgárai n. rész: Űzd 17.331 üj lemezeinkből: Radu Lupu zongorázik 19.15: Rádiószínház: Palotai Boris két kishangjátéka. Két gramm szenvedés. Monológ (Ism.) 19.59: Aki civilben Is cár volt. Epizódok Fiodor Sallapin életéből, válogatás lemezei­ből Xir/4. rész: Egy nyár Novgorodban 20.54: Brahms: Esz-dúr szonáta 21,15: Nótacsokor augusztus 30., csütörtök 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: A Couraud-énekegyüttes Josquin de Pré« felvételeiből 22.39: Nemcsak a rozsda marja II. rész 22.54: Emlékezetes hangversenyek. Enrloo Mainardl gordonkán játszik, zongorán közremű­ködik: Hajdú István 0.10: Vlrágénekek PETŐFI RADIO: 5.05: Holland fúvószene 8.20: Tíz prro külpolitika (Ism.) 8.35: Napközben — Debrecenben 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Csak fiataloknak (Ism.) 12.35: „Énekeltem ém Tóth Imre" 12.50: Filmzene 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót: 13.20: Éneklő Ifjúság 13.33: Boszorkánytáno 14.00: zenés délután: Alomlányok 14.35: Rádiószínház: Lánc, tánc. Eszterláno 15.18: Verbunkos muzsika 16.0«: Helvetiern Írták. 16.35: Idősebbek hullámhosszán (Ism.l 17.30- Kézfogások 18.30: A cornovalU kalóz. 19.35: Szilvássy Margit operett­felvételeiből * 19.55: slágerlista 20.40: Kabarécsütörtök külön­kiadása: Markos és Nádas 21.50: A Shadows együttes felvételei XXX/7. rész 22.30: Mágnás Miska 23.20: Szlntetizátorvarázs MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: A Tiszától a Dunáig. Eszak-magyarországl képeslap. Szerkesztő: Zengő Ár­pád. (A tartalomból: Szüret előt­ti beszélgetések Tállyán — Népi iparművész a városban —» Pá­lyakezdők. Gyarmati Béla Írás»,) 18.00: Eszak-magyarországl króni­ka. 18.25—18.30: Lap- és műsor- előzetes: *».-,■• MAGYAR TELEVÍZIÓI 10.00: Tv-torna 10.05: Lábus postás. Csehszlovák kislátékfilm-sorozat, III/3. rész: A szemüveg (Ism.) 10.35: Rappaclnl lánya 11.30: Képújság 17.55: Hűek 18,00: Beszédmüvelés. VI'5. rés» 18.25: A Tenkes kapitánya 18.50: Képújság 18.55: Uj szelek... Fizetni, ha van miért 19.25: Reklám 19.40: Tv-torna 19.45: Esti mese 20.00: Tv-híradó 20.30: Már ez is probléma. 22.15: Hirháttér 23.0^: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18,50: Képújság 18,55: Sorstársak 19.15: Nas Ekran 84'9 19.35: Képmagnósok figyelőn 20.05: James Cotton Blues Band 20.30: Nemzetközi kosárláb:' torna. 22.00: Tv-híradó 2. 22.20: Olasz operaest a Vigadóban. I. rész (1- 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Felkelési történet Tv-filmsorozat. 3 rész Fordulat 31,20; Gazdasagpolitikai magazin 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: NDK zenés szórakoztató műsor 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 21.20: A rendőrség naplójából 21.30: Időszerű események 22.00: Éjjeli járőr. Francia tv-játék MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A „Szalamandra” (14). Színes, szink­ronizált olasz—angol bűnügyi film. — Balassagyarmat: Madách: Fél 4-től: Az ember, aki lezárta » várost! Színes, szinkronizált szovjet film. Háromnegyed 6 és 8-tól; Rossz fiú (14). Színes, fran­cia film, — Pásztói Mátra: Te­kintsek és mosolyok (14). Szink­ronizált angol film. — Szécsénvl Rákóczi: A kicsi kocsi Ú1ra szá­guld. Színes, szinkronizált ame­rikai fllmvlgláték. — Kistoronyéi Pciöfi: Napló, gyermekeimnek (14). Színes magyar film. — Na-vlóc: Meztelenek és holondnk (1"). Szfnes. szinkronizált ame- rikal fi'm'-i-rtáték. — Johbá-vl: Nős agglegény. Színes, szinkro­nizált szovjet filmvlgjáték. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom