Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-17 / 193. szám
Ösztönzés és hiánycikk Féltsünk gázzal — de van-e kazán ? Nagy iába vágja a fejszéjét, aki építkezésre adja a fejét. De sokak számára nincs is más üdvözítő megoldás, mint magánerőből téglát téglára rakni. Ma már viszonylag kedvezőek az OTP-felté- teíek, és ha nágy a család, sok a barát, előbb-utóbb csak elkészül az a ház. De többségében az „utóbb” a jellemző. No nem azért, mert nem elég szorgosak a szombatra- vasárnapra kőművessé átkép- zett rokonok, hanem az épít- kezésknek megannyi buktatója. időhúzó momentuma van. Ami a leggyakoribb: nincs az az anyag, amire, eppen szükség van. Ezzel aztán beláthatatlan tortúra kezdődik... KEVESET GYÁRTANAK Ha végre áll már a ház, akkor sem lehet minden gondot száműzve lerogyni a fotelba... Hogyne! Ahhoz, hogy lakható legyen, alapvető követelmény a fűtésrendszer kiépítése. S noha távol van még a tél, mégis hiánycikk a cir- kógejzer, a viszonylag olcsó ETI-gázkazán. Márpedig ha ott az utcában, szinte a ház tövében a gázvezeték, ki vágyik szénkazánra? Mert az kapható. Csakhogy sokkal kényelmetlenebb, időben meg kell venni a szenet, haza kell szállítani. széntárolót kell építeni, no és — lapáttal a kézben — rakni is kell, hogy a tűz ki ne aludjék. Mennyivel egyszerűbb gázzal fűteni! Érthető, hogy mindenki rohangál és van aki még csúszópénzt is beígér, hogy hozzájusson e keresett termékek va lamely i kéhez. Tulajdonképpen óriási előny, hogy az országban egyre több helyre viszik el a gázt. Különböző kedvezményekkel ösztönzik is az embereket arra, hogy ha netán kacérkodtak az olajfűtéssel, (ami jóval drágább), ' vagy 'Megbékéltek a több munkával járó széntüzeléssel, hát gyorsan álljanak át. Létezik gázkötvény, hitelt ad az OTP a fűtéskorszerűsítésre. Így nemcsak az újdonsült háztulajdonosok növelik a sorban állók amúgy is hosszú sorát, hanem a régiek is, akik most fűtésfelújításra vállalkoznak. CSEHSZLOVÁK import Van-e reményük? A Fegyver- és Gázkészülék Gyár, bár több vízmelegítőt készít, mint amennyit az év elején vállalt, egy ponton túl nem bírja tovább feszíteni a húrt. De a több nem elég. S bizony kevés az ÉTI-kazán is, amelyek a Kőröskazángyártó Vállalat gyomaendrődi gyáregységéből kerül ki. Színesedett a paletta, hiszen a tatai szövetkezet melegvíz-kazánjai is megjelentek a piacon. No, de nem mindegy: a mennyiért? S ezek bizony drága portékák^ Mit tegyenek, akiknek erre nem futja? Várjanak. S montanság úgy tűnik, ez nem a reménytelenség állapotát jelenti. Egyrészt több forgalmazó — köztük a Vasért Vállalat — rövidesen importál cirkógejzert. A csehszlovák partnerekkel elvben már megkötötték a boltot. Hogy a gyakorlatban is megvalósuljon, ahhoz csak engedély szükséges. Jóváhagyás az energiafelügyelettől és a KERMI-től. Ez — várhatóan — napokon belül meglesz, aztán jöhet a szállítmány. , Aztán van még egy megnyugtató hír. Létezik egy kisszövetkezet, amely Lángőr névre hallgat. Dolgozói alapvetően szervizmunkákat látnak el, de mellette kitartóan fejlesztettek, mígnem porondra léphettek saját kazánjukkal. Ennek sok előnye van: kis helyen elfér, tetszetős darab, ahol nincs pince, ott a lakás bármely pontján elhelyezhető, nem nagyobb, mint egy hűtőszekrény. Javítása könnyű, de ami a leglényegesebb: nincs tőkésalkatrésze. biztató hírek Ez nyilván nem érdekli az olvasót, sem a gázkazánra várókat. Csakhogy e tény azért nem elhanyagolható, mert éppen ezért van rá reális ígéret, hogy rövidesen szériában gyártják — hiszen nem kell várniok az importalkatrészre. S éppen mert hazai anyagokból áll össze, az ára is elfogadható. Az ENTA—TAT (Tüzeléstechnikai Alkatrész- ellátó Társaság) kötött velük üzletet, s ígéri: őszre árusítja a Lángőr kiskazánt. S van még valami, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Ugyancsak a szövetkezet újdonsága az a gázégő, amelynek segítségével bármelyik széntüzelésű kazán gázkazánná alakítható. Pontosabban „Janus-arcú” lesz: bírja szénnel is, gázzal is. Vagyis nem kell a régin túladni, s feleannyiért átalakítható, mint egy új készülék ára. Tulajdonképpen e hírek ismeretében mertem leírni: a várakozás nem reménytelen. Cseszák Gyöngyi Munkásbuszok kenyér nélkül Felújítások a sütőiparban Régóta nincs kemencénk. És mára a falvak is házi kemencék nélkül maradtak. Ezt hozta, követelte, alakította ki változó világunk. A falvak asszonyai nehéz munkától szabadultak, de amelynek szépsége, mindennapos szüksége bennük áh Nagyüzemekben sütik a kenyeret a pékek. A pék szakmunkások és betanított munkások férfiak, mert ez nehéz munka. Kenyérgond Magyarnándorban szidják az üzletekben kapható kenyeret és úgy jellemzik: lapos, barna, ehetetlen. Be is mutatnák, szendvicset készítenek belőle nekem, de a próbára - nem vállalkozom. Elfogult vagyok a kenyérre] szemben, . . — A magyarnándoriak és a környékbeli 7—8 községnek a kenyér minőségére vonatkozó panasza jogos —- mondja a Nógrád megyei Sütőipari Vállalatnál Kaszás István főkönyvelő. — Ezekbe a községekbe a vállalat 27-es számú balassagyarmati üzeme szállítja a kenyeret. Ebben az üzemben két süteményesműszak van, és az egyik műszak kenyere jó, mert kézi jellegű sütés. a másik műszak gépi jellegű kenyere valóban gyenge. A balassagyarmati üzem termelésével kapcsolatban a szót Krisztián Zoltán, a terA dombok között Etes település melési osztály vezetője veszi át. — A kézi jellegű sütés csak a napi termelés felét teszi ki Balassagyarmaton — mondja. — A megoldás a magyarnándoriak panaszára a pásztói és a salgótarjáni 2. sz. üzem rekonstrukciójával összefüggésben várható. Ez év decemberétől — valószínű — a magyarnándoriak kenyérellátása javul, nem lesz panasz a minőségre. Az ígéret nem csak a sajtónak szól. A sütőipari vállalat tervezi két-három év múlva a balassagyarmati üzem átalakítását is, de a Pásztón és Salgótarjánban most folyó felújításokkal egy- időben egyéb szervezésbeli intézkedésekkel kíván ja az év végére ezt a „kenyérgondot” megszüntetni. Létszámgond A sütőipar megyéi vezetői nem kis problémaként emlegetik a „krónikus” létszámhiányt. Kevés a péktanuló, nehéz a műszak és a hétfői vagy ünnep utáni napokon is a friss kenyeret keresik a vásárlók a boltokban, ehhez pedig vasárnap és ünnepen is hozzá keil látni a pékségekben a munkához. — Balassagyarmatnál maradva meg kell említeni, hogy az üzemben újonnan felvettek nagyobb része 18 éven aluli — mondja Krisztián Zoltán. A teher így a régi törzsgárdára hárul, ők pedig vagy győzik, vagy sem. Tanulóink erről a területről nincsenek. Néhány szakmunkás rnellétt egyhónapos betanulási idővel 15 forintos órabérért betanított munkások dolgoznak az üzemben. Említi a rétsági üzemet, ahol szintén kevés a dolgozó. s több hónapja ember nem nyitotta ott rájuk az ajtót, hogy új felvételesként munkába álljon. A számok is tükrözik az elmondottakat. — Vállalatunknál az egy főre eső túlórák száma évente 150 óra — mondja Kaszás István. — Keressük a megoldásokat az utánpótlás bizonytalansága mellett is. Egyelőre átcsoportosításokat szervezünk házon belül. A sütőiparban már tudják, hogyan történik a dolgozók átcsoportosítása. A rekonstrukció ideje alatt a tanműhelyben, a ceredi, kisterenyei kisüzemekben dolgoznak majd három műszakban. Balassagyarmaton a finomsüteményes-műszakiból a kenyérsütéshez terveznek létszámátszervezést. Mennyiségből, a felújítás alatt sem lesz hiány —közli a főkönyvelő. — Ez időszakban a kézi jellegű gyártás aránya nagyobb lesz, ez' bérköltségben és szállítási költségben többletet jelent a vállalatnak, de ezt vállalni kell.1 A főkönyvelő és a termelési osztály vezetője dicséri a megyei sütőipar munkásait: azt mondják, dolgozóik legalább 90 százalékának óriási a felelősségérzete abban, hogy a mindennapi kenyér termelésében, a lakosság ellátásában ne legyen probléma és amit a feladat követel, megteszik. Versenyképesen Ezt a közgazdasági fogalmat erőltetetitnek vélem a kenyér dolgában és ódzkodásom oka az, hogy a kenyér nem raktározható termék — ma még —, s ahogy az az ember mindennapi szükséglete, úgy eladása is aznapi szüksége a vállalatnak. A szakemberek azonban tudják, mit jelent ez. —- Az elmúlt években kenyértermelésünk visszaesett, de a péksütemény mennyiségében háromszoros növekedés van — elemzik a helyzetet. — Az okok? Csak Salgótarjánban öt kenyérsütő kisiparos dolgozik és említhetnénk Bátonyterenye, Nem- ti, Tar. Szécsény kisiparosait is. A feladatunk az, hogy emeljük a kézi jellegű, magasabb árfekvésű kenyér arányát a termelésünkben. A kézi jellegű gyártás az NSV-nél az össztermelés 28 százaléka, ez alacsonyabb az országos átlagnál, s ahhoz, hogy „versenyképesebbek’' legyenek: a drágább kézi sü- tésű. jobb minőségű kenyér mennyiségét kívánják növelni. hogy az össztermelés legalább - 40 százalékát ez tégy# ki. Itt csak a legutóbbi felújítás említendő: tavaly év vé-' gén Szécsényben beindult az újjáépített kenyérgyár, jó minőségű kenyeret sütnek ott. Mi mutatja ezt? A Szé- csény környékéről járó mun-' kásbuszok már nincsenek fel-’ pakolva kenyérrel — munkából hazafelé. Otthon is megvehető a friss * kenyér. Ilyen eredményekre van szükség. Zscly András „Majd a Bognár Sa" nyi...”, „Menj a Bognár Sanyihoz...” — az útbaigazítások mindig így kezdődnek, ha Mátrakeresztesre kíváncsi az ember. A bármikor segítőkész, ízes beszédű Bognár Sándornál pedig nincs alkalmatlan időpont. Kiváltképpen így van ez, ha arról a faluról van szó, amelyhez oly sok eltóphetetlen 6zál fűzi szülöttjét. Az „őskeresztesit’’ ezúttal a társadalmi munkáról és a köz- szolgálatról kérdezem, s ő a világ legtermészetesebb hangján ezzel kezdi mondandóját: — Mátrakeresztesen tradíciói vannak az összefogásnak, itt már régi hagyomány, hogy közös erővel gyarapítjuk a településünket. S ha jó a szervezés — és annak kell lenni! — akkor minden * közfeladatra könnyen mozdíthatók az emberek. Ezen a beszélgetésen értem meg a keresztesiek összefogásának egyik titkát is. Bognár Sándortól hallom, hogy a település már a tanácstörvény megjelenése előtt is társközség volt, Mátrakeresztes gyakorlatilag sohasem rendelke. zett önálló tanáccsal. — Természetesen ez azzal is járt, hogy önálló költség- vetés fölött sem rendelkezhet, tünk. Idejekorán meg kellett tehát tanulnunk annak az útját és módját, miként lehet a kevés pénzből viszonylag nagyokat csinálni. Hasznos egykori társközsége napjainkra magasra hágott a ranglétrán, a Mátra sziklái A keresztesi mindenes alatt megbúvó páratlanul szép település Pásztó városrésze. Az új státus azonban korántsem jelenti azt, hogy kevesebb teendő vár a keresztesi emberekre, meg a tanácstagi csoportjuk vezetőjére, Bognár Sándorra.' Az együttesen — inkább a lakóhely szeretetéből, mint a köz pénztárcájából — mevaló- sított feladatokat szinte felsorolni is lehetetlen. Egyetlen példa azonban sokat elárul a keresztesi módszerről: tavaly 154 méter utat építettek. Több mint félezer köbméternyi földet kellett megmozgatni, a szükséges kő és „gépóra” fedezetét pedig az a pénz adta, amit a korábbi kiemelkedő társadalmi munkával nyertek. Tudni kell: Mátrakeresztesnek csupán 667 lakosa van. — Minden az előrelátáson múlik — mondja a tanácstagi csoport vezetője. A párt- alapszervezettel és a Hazafias Népfront bizottságával mindig időben egyeztetjük, hogy mi a legfontosabb közösen elérendő cél. A tervtárgyaló tanácsülésre tehát mi mindig így jövünk: ezt és ezt akarjuk a lakossággal, ehhez kell anyagi fedezet. A közerőre építő mátrake- resztesi tervgazdálkodás pedig már most kimondja: az Óvár út szükséges megépítésére csak a VII. ötéves terv idején kerülhet sor. A tanácsi és a lakossági erő összefogásává] minden bizonnyal megépül az az út, miként a tavalyi is. Ez egyébként még egy vasárnapi istentisztelet prédikációjának is része volt. A szervezés kezdetekor arról esett szó a templomban, hogy a közösség érdekeit szolgálja, aki pénzét vagy kétkezi munkáját adja az út építéséhez... A keresztesiek kiemelkedő társadalmi munkájának persze számos „titka” van még, ezekből idéz Bognár Sándor: — Nyolcvan családot foglalkoztat az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat. Ay emberek itthon, helyben dolgoznak, több idő marad a közösségi munkára is. De legalább ilyen fontos, hogy mi igen sok jót mondhatunk el a fiatalokról. Aktívak és kezdeményezők, munkájuk pedig — főként a szakmájuk — igen sokat tesz a közös kosárba. A fiatalok szóltak azért is, hogy kellene egy „megköze- lítőhíd” az óvodához. Pénzt még csak anyagra sem kértek. Volt bontott anyag, készség, lelkesedés, erő — a híd pedig elkészült. Teendő híján pedig ezután sem marad a vállalkozó, Keresztesen mindig belevágnak valami nagyba. Még az emlegetett Óvár út építése előtt az üdülőtulajdonosok bevonásával — több mint száz családiak van itt hétvégi háza, telke — autóparkolót terveznek. Bognár Sándornak természetesen nemcsak ez a gondja, a tanácstagi csoport vezetője ezernyi más munkát Végez. Fizetést a Pásztói városi Tanács főmunkatársaként kap, a városi pártbizottság aktivistájaiként patronálja a helyi pártalapszervezetet. — Nem túlzás, ha azt mondom: mindenről tudnom kell. Nem is múlik el a faluban — azaz a városrészben — olyan rendezvény, amin ott ne lennék. A sokat vállaló ember sokszínű tevékenységét az elismerések is érzékeltetik. A megyei tanács elnökének dicsérete után az államigazgatás kiváló dolgozója; a Kiváló munkáért kitüntetést a belkereskedelmi minisztertől kapta meg, a Mátra—Bükki Intéző Bizottság kezdeményezésére a Mátra fejlesztését szolgáló munkáért; a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést önkéntes rendőri csoportvezetőként a Belügyminisztériumtól, a Honvédelmi Érdemérmet a polgári védelemtől érdemelte ki. Csodálkozva írom le a beszédes listát és önkéntelenül is kibukik belőlem: van-e még valami? — Hogyne lenne. A városi tanács pártalapszervezeté- nél szervező titkár vagyok, a közalkalmazottak szakszervezeténél pedig a munkaügyi döntőbizottság tagjaként dolgozom... Ezek után nem csodálkozom azon, hogy Bognár Sándornak nincs mellékállása, háztájija, nutriafarmja vagy nyúltenyészete. S nincs a napnak egy olyan órája, amikor azt mondhatná: „Letelt a munkaidőm.” — Általában reggel öt órakor kelek, hétkor megy a busz Pásztora. Negyedhatkor jövök haza, s ha minden jól megy, akkor a híradót már megnézem a tévében. Ha megnézhetem... Mert szombaton vagy vasárnap is jönnek a méhészek, hogy méreg gél permeteztek. kárbecslő bizottságot keli alakítani. Meg egyáltalán... ahogy hazaérek, máris hárman-né- gyen várnak: ezt meg azt kellene elintézni a tanácson. Adóügy, kérelem, házépítés — mindenben segíteni kell. A kapum pedig állandóan nyitva van. Gyanítom: két munkaidő is kevés Bognár Sándor teendőihez. Miért cselekszi? — Egyszerűen azért, mert keresztesi vagyok. Meg azért, mert, valamikor a szó szoros értelmében isten háta mögötti település volt a miénk,’ rossz üzletekkel és utakkal, óvoda nélkül... Végig kell menni a mai Mátrakeresztesen. Hát ezért teszem. Meg azért, hogy odajönnek hozzám az utcán: „Köszönöm; hogy segítettél!” Az utolsó kérdés kifejezet-' ten a tanácstagi csoport ve-' zetőjéhez szól. Hamarosan új választás lesz, hogyan tovább, 1985-ben? lakosság új-' ból feladja ezt a leckét, akkor csinálni kell. Azt is meg kell mondani,’ hogy ha reménykedünk is a jobb feltételekben, rózsás élet nem lesz itt egy csapásra. Sem Keresztesen, sem máshol.’ Csa/k együtt lehet boldogulni,’ erre kell készülni. Az ilyen kicsiny településen pedig nem is igen akadnak látványos változások, a teendőket a mindennapi élet apró, de igen fontos szükségletei adják. A sikert pedig előbb vagy utóbb, de mindenképpen elérjük — erőnk és lehetőségeink szerint. Ehhez, persze, sosem feledhetjük, hogy semmit sem tehetünk a lakosság ellenére. Ha pedig érte cselekszünk, akkor közösen tehetjük dolgunkat. Alapvető igazság ez. A ke-’ resztesi bűbájos vidék hatá-’ rain messze-messze túlmutató igazság. Kelemen Gábor . NÓGRÁD - 1984. augusztus 17., péntek 3
