Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
/ FAL A FALON A 8. szombathelyi fa:- és tcrtextil-biennáléról Balázs Irén: Jelek a falon A szürke, koszos felületen F- mint ahogyan gyerekkezek tfelírják az autóra, hogy„pisz- ikos” — odavetett, kusza írással ez áll: Minimál monotí- pia, tehát műves, gondos megmunkálással készült; a tisztaselyem festése is fontosságát jelzi, maradandósá- ganak szándékát sugallja. Többszörösen is jellemző Hübner Aranka e textil faliképé a szombathelyi bienná- Jén. A graffiti, azaz a falifirka megörökítése nem új keletű a művészetben:, a hatvanas években például Brassai, a magyar származású fotóművész nemcsak lefényképezte, de faliszőnyeggé is szövette Párizs néhány artiszti'kus falifirkáját. A színesen lefényképezett firkálmányok pedig absztrakt festményként is pn eg állták a helyüket! Hübner Aranka és Balázs Irén, aki (ugyancsak falat „ábrázol” (nem a meglévőt választja ki, (mint a graffitik eddigi művelői. Mindketten megírják a (falat, keserűségüket, érzelmeiket kivetítve. De érdemes még elidőznünk a minimál ártalomnál. Ahogyan az autóra odafirkált „piszkos” a lemosást lsürgeti, úgy követeli a különböző füst- és lelkiártalmak (csökkentését Hübner Aranka. A művész, akitől a tisztaselymek artisztilkus szépségű esését, vízivilágok, erdők mély- (érteknű bujaságát ismertük meg, most keserű, csalódott. Félelmeit még jobban megértjük, ha a „minimal art”, fiz ugyancsak Szombathelyen megnyílt minitextil-kiállítás - ez a 20x20 centis vagy ennél kisebb tex ti Lmunk á Irat je- íenti — Hübner Aranka által készített darabját megnézzük: egy földgömb, horgolt mini- csoda. Felfüggesztve látjuk, s csak később vesszük észre, hogy a földgömb, amelyen pontosan rajzolódnak k; a tengerek és a földrészek: fészek. Apró fészek, a világmindenségben. Mindannyiunké. Balázs Irén téglafalat hímzett ki aprólékos gonddal: téglafalat, amely mállott, helyenként leszakadt plakátok borítják, grafikon és hirdetmény van rajta és üzenet. Üzenet, amely nemcsak a falifirka, a graffiti >ételeme, hanem átvitt értelemben minden művészeté is. „Elmentem, Dóri” — szól a kusza írás, s „falon jelek” — informál a másik. És a jel: az inda, levéllel (ennyi maradt meg a természetből?), a lecsurgó vörös festék (vér? kóbor csibészek odavetett per- mete, vagy Radnótitól kölcsönzött, titokzatos „házfalakról csörgő vöröslő fájdalom”? — ki tudja pontosan) megrendít, a szemlélő, ha nem is tudj a, megérzi a művész személyes jelenlétét. A mű hatása, befogadásának lehetősége immár a szemlélő habitusától, lelki alkatától, emlékeinek, tapasztalatainak milyenségétől függ. A biennálé ezúttal a „tex- til reali tás — textilrealizmus” témakör megfogalmazásával próbálta irányítani a művészi törekvéseket. Az ennyire tág fogalom azonban már nem is kötöttség. Mindenki azt csinált, amit alkart, hiszen minden megvalósulás már beletartozhat a textilrealitás fogalmi körébe. Ilyen Háger Rítta munkája, aki a kiállításra beküldte szövőrámáját, egy félig kész szövettel. A munka realitását kell végiggondolnia mindazoknak e mű láttán, akik eddig a jól fésült, kész müvekhez voltak szokva. Ezekből is van jó néhány, átgondolatlan, zavaros — pedig a francia gobelinben való megfogalmazás maradandósá- got ad ezeknek is —, és néhány műves, átértelmezett munka. Utóbbiakhoz tartozik Nagy Judité, aki a textilrealitás címszó alatt is konokul saját útját gondolta tavább: repülő állatkáival benépesített tájképén ott egy szárnyas rakéta is, amelyet a művész, kilépve a magateremtette idillből, két határozott vonallal áthúzva semmisített meg. — Jelen van — a textil- művészet fellendülésének hőskorából itt maradva — az anyagnak, a megmunkálásnak az öröme is. Fogéi Mária a fonal különböző állapotait teszi üveg alá, megmutatva önmagukban való — és önmagukért való — szépségüket. Szuppán Irén az ikat technika esetlegességét harmonikusan szép és az esetlegességet a rendszerbe zabolázó lehetőségeit használja fel. Bódy Irén nagy felfedezése: a kékfestő dúcok lenyomatának alkalmazása, bársonyon. Pávás faliképé így kap valami nemes, matt puhaságot, fennkölt szépséget. Latin Anna a fonal mélyén rejlő tulajdonságokat fejtegeti, ténylegesen is felvágva egy befonott fonalat, megmutatva belsejét, „lelkét”. Quipu című sorozata a barna fonalak belsőinek finom tónuskülönbségeivel, festék nélkül hoz létre igazi festőiséget. ő is és Lévai Nóra is először vesz részt a biennálén, nem kis sikerrel, hiszen Lévai Nóra (megérdemelt) díjat is nyert. Munkája, amely a kiáUítóterem egyik ablakában kapott helyet, az átlátszóságra épül. Négyzetes darabokat rak egymásra, öt sorban né- gyet-négyet. Számban és színben sokszorozza őket, így nyer finom rajzú, izgalmas képfelületet. Ez az egyszerű és koncepciózus fogalmazás áttekinthetőségével és egyértelműségével — amely a számítógépek logikájával rokon — érdemel elismerést. Az egyik legerőteljesebb — méreteiben, anyagában és megfogalmazáséban egyaránt — Ardai Ildikó Hét kéve című domborművű textilje. Szizálból szőtt, a búza szőkeségét, aratás utáni összerakottságát fejezi ki ezzel az ugyancsak természetes anyaggal. Egyszerű és egyértelmű. mint a nagyszerű dolgok általában. Elnyerte vele a biennálé egyik díját, s vele egy kőszegi kiállítási lehetőséget, két év múlva Hauser Beáta különleges egyéni technikával, múltbéli témáival képvisel sajátos hangulatot: most a bordó és sötétkék sápadt színvilágába öltözteti Reménység című képét. amelyen egy ijedt szemű kisfiú áll szemben a szemlélővel, mögötte a múlttal, szülőkkel, érte aggódókkai, kissé félelmetes őrangyalokkal. Solti Gizella új anyagot fedezett fel néhány éve: a kárt- csíkot, azt a szöges szalagot, amelyet a kártológépek használnak a fonal megmunkálásánál. Díjazott textiljének címe- A textilkritikus. A fakir felületen néhány tépett textilcafat jelzi e kritikai tevékenység „eredményét”. A 8. szombathelyi fal- és tértextil-biennálé a Savaria Múzeumban október elsejéig tekinthető meg. Torday Ali* (IIMimilllHlllllllllllllllllllllllimilllllllllllllllIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllltItHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIMIIllllllllUlllllllllllllllllllllllllllllllilimillllllllllllllllimillllMlllllllllllllllllllt: Kétszer megtalált nyelvemlék Königsbergi töredék ' Nemzeti értékeink sorsa nem szűkölködik regénybe, sőt gyakran rémregénybe illő fejezetekben, ahogy maga nemzeti történelmünk sem. Tatár, török dúlta kolostorainknak, templomainknak nemcsak arany- és ezüstkincsei, ötvösremekei szóródtak annyiszor szanaszéjjel, hanem a nyelv felbecsülhetetlen kincseit őrző kéziratos könyvek, a kódexek is. Bécsi kódex, Müncheni kódex, Königsbergi töredék, Dubnici krónika, Nikolsburgi rovásábécé — az elnevezések is jól mutatják nyelvemlékeink szétszóródását, vándorlását Nemrég a régi Dalmácia (ma: Jugoszlávia) egyik kolostorában, Sibenik- ben bukkant föl a XIV. századi becses nyelvemlékünk, egy magyar nyelvi könyörgés. Gyakran kétszer is föl kellett fedeznünk egy-egy nyelvemléket. Ilyen a Königsbergi töredék is, a Halotti Beszéd (Latiatuc feleym...) után korban a második szövegemlékünk, amelynek örvendetes úirafölfedezéséről a napokban vehettünk hirt. Maga az első fölfedezés sem ment egészen simán. Nem is az eredeti kódexben fedezték föl a becses nyelvemléket, hanem egy latin nyelvű kódex kötésében: a XIV. századi könyvkötő szabdalta szét a számára érthetetlen, idegen szövegű lapokat, egyetlen oldalt hagyva meg csak űn „védőlevél”-ül a bekötött kódex elején. A szétszabdalt XIII. századi magyarországi eredetű kódexről azt tudjuk, hogy 1393-ban már Boroszlóban — a mai Wroclawban — volt. (A magyar nyelvemlék többi részét, a hiányos szövegű pergamencsíkokat, a Königsbergi töredék szalagjait — a bőrkötés alól később áztatták ki.) Az első fölfedezés jó százhúsz éve, 1863-ban történt, ekkor tűnt föl a latin kódexet tanulmányozó H. Franz Hip- ler königsbergi káplánnak a fura idegen nyelvű szöveg a kötet védőlapján, s fölhívta rá a könyvtár igazgatójának, Julius Zachernek figyelmét, aki nem tudván megfejteni, milyen nyelven lehet írva a furcsa kilenc sor, lemásolta, s elküldte barátjának, August Friedrich Pottnak, a hallei egyetem nyelvész-professzorának. Az általános nyelvészet tanára már észrevette, hogy itt a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nyelvről lehet csak szó, s megküldte Altemburgba. Johann Gabelentznak, a híres urál-altaji nyelvésznek, aki i fölismerte a kilencsoros szöveg magyar eredetét, s meg is küldte a német fordítással együtt Pottnak. De nemcsak neki: mivel 1858-ban a Magyar Tudós Társaság — az Akadémia — külső tagjául választotta, hálából Akadémiánk titkárának, Toldy Ferencnek is elküldte, s ő mindjárt 1863-ban ismertette is azt „Ómagyar nyelvemlék a XIII. századból, s a magyar nyelv fejlődési korszakai” címmel. Ugyancsak ő indítványozta, hogy az akkor fölfedezett fontos nyelvemlék a Königsbergi töredék nevet kapia. A tudósok később a XIV. század derekára tették a nyelvemlék eredetét, / az idő azonban az első ismertetőt igazolta: a Szűz Máriát magasztaló versszerű részlet (föl- tehetőleg egy nagyobb Mária- legenda része) az 1200-as évek első évtizedeiben keletkezhetett, megelőzve a XIII. század végére tehető Ómagyar Mária siralom szövegét, amely nemrég tért haza a leuveni (löweni) egyetemi könyvtárból, Belgiumból, ahová német jóvátételként került az I. világháborúban elpusztított könyvtár anyagának pótlásaikor. (A jóvátétell bizottság egy müncheni antikváriumtól szerezte meg, aki Toscanában vásárolta a magyar verset őrző kódexet.) S itt kapcsolódik valamelyest a két nyelvemlék története: a Königsbergi töredék a II. világháború viharában tűnt el, s bukkant föl utóbb, hogy most talán visz- szatérhessen maga is legillőbb helyére. A Magyar Irodalmi Lexikon 1963-ban még azt írta, hogy „A nyelvemléket a ka- linyingrádi egyetemi könyvtár őrzi”. (Kalinyingrád lett az egykori Königsberg neve, mikor a Szovjetunióhoz került.) Kiderült azonban, hogy ez megalapozatlan föltevés volt: a frontok közeledvén ugyanis a németek igyekeztek menteni a königsbergi könyvtár értékeit: egy részüket tengeren át, hajón elszállították, a többit vidéki kolostorokban, udvarházakban rejtették el, s a hat rejtekhely közül három Lengyelországhoz került a békekötéskor. Az elmúlt év decemberében közölte a varsói központi régi levéltár igazgatója a magyar kutatókkal, hogy a becses magyar nyelvemléket megtalálták Torun városában. a Kopernikusz egyetem könyvtárában! A négy magyar nyelvű szalag azonban, amelyeket a háború előtt üveglapok közé zárva őriztek, egyelőre lappang. Reméljük, hogy hamarosan a szalagok is hazakerülnek. Szilágyi Ferenc 8 NÓGRÁD - 1984. július 14., szombat A gyávaság anatómiája Lj: és régi mondás: a bátor ember egyszer hal meg, MlreS a gyáva azonban igen sokszor Tudniillik a gyávaság nem pillanatnyi, nem egyszer megmutatkozó tulajdonság, hanem állandó, az egész életen végigvonuló jellegzetesség A gyáva karakterről nagyon sokszor írtak már írók is. gondolkodók is. Musil egyik novellájában például szerepel egy gyáva ember aki egész életében szeretne jellemet, szeretne karaktert szerezni magának Ez szinte lázas és eltorzult tevékenységekhez vezeti, mert mindenáron azt akarja bebizonyítani, hogy neki igenis van karaktere A probléma azonban az, hogy a karaktert nem lehet egyszerre és tudatos tevékenységgel megszerezni, az emberi jellem és az emberi tartás éppen úgy élettevékenvség eredménye, mint ahogy maga a gyávaság is élettevékenységben mutatkozik meg Korántsem tekinthető esetlegesnek az a befejezés, amit Musil korai novellájának ad Az elbeszélő találkozik a karaktert megszerezni vágyó hőssel, aki ezúttal egy kocsiból lép ki, és röviden közli véleményét: — Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy fontos az ember számára a iellem. Nem jellem kell. hanem fegyelem és beilleszkedés a fegyelmi rend- be. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy éppen a gyávaságból, a jellemtelenségből születik meg nemcsak a szol- galelkűség, hanem a vezető kultikus tisztelete is. az a típusú fegyelem, mely a gondolkodást és az önálló véleményalkotást tökéletesen kiiktatja az emberekből, sőt a gyávaság átcsaphat nemcsak a fegyelem, hanem a hősiesség látszatába is. Az úgynevezett hősiesség olyan körülmények között, melyek a „fegyelemre”, továbbá a tekintélyelvre, az emberek függőségere alapozódnak, nem más, mint a gyávaság sajátos megnyilatkozása A deheroizálás divatja idején talán szükségtelen erre a jellegzetességre felhívni a figyelmet, azonban az is bizonyos, hogy a gyávaság az embereket a legkülönbözőbb pózokba kergetheti — s éppen , ebben áll a gyávaság ellentmondásossága Hadd hivatkozzam ebből a szempontból Lukács Gvnrgy egyik nyilatkozatára. Lukács elmondta, hogv mivel ő a vásárcsarnok környékén lakik, naponta tapasztalja: emberek százai teszik kockára életüket egyetlen másodperc miatt, s futnak át a robogó villamosok és autók előtt, csak azért, hogy előbb 'rienek céljukhoz. Tudjuk azt is, hogy ez a Lukács által említett jelenség mennyire áthatja világszerte a közlekedési morált, hogy néhány perces előnyért saját életüket és mások életét koekáztatiák. Mert a gyávaság elméletileg közmondásokkal és szólás- mondásokkal védekezik. Ezek közül talán leghírhedtebbé a „Szólj igazat, betörik a fejed” vált. de számos hasonló bölcsesség ad iránymutatást a gyávaságnak. S valóban igaz az, hogy a gyávaságnak létezik pszichológiai oka és elemzése is. Ha az ember valamilven lelkiállaootban megijed valamitől, még nem gyáva. Ugyanúgy nem gyáva, ha a társadalmilag hasznos és evidens megállapodásokat- konvenciókat nem eúgja fel. Tehát a bátorság semmiképpen nem jelent fenegyerekeskedést. sőt éppen ez utóbbi lehet a gyávaság egyik jelzője. Tudniillik a gyávaságot éppen vakmerőséggel, a társadalmi együttélés szabályainak semmibevételével, vagy huligánkodással kompenzálja Mert aligha gondolható el az első pillanatban, hogy egy erőszakoskodó ember valójában gyáva, hiszen nem tudja elképzelni, hogy akaratát normális úton érvényesítheti, s az erőszakosság számára pótcselekvés. Tehát nem szabad azonosítani a gyávaságot a magatartás külső vonásaival. Ez a tulajdonság nem külső tulajdonságként, hanem bensőként veszélyes. Veszélyes _ abban a pillanatban, amint társadalmi kérdésekről van szó, mert szükségképpen eltekint az erősebbnek vélt helyzetű kritikájától, sőt szükségszerűen dicsérni kezdi azt, amin nincs dicséretre méltó. Ilyen módon a gyáva felfordítja a valódi értékrendet. És a gyávák szövetsége, mely nem egy munkahelyen kialakult, ezerszeresen felfordítia Az válik értékké a szemükben, ami valóiában értéktelen, és az értéktelenné, ami társadalmilag előrevivő. Tgy váltak a mi társadalmunkban is már nagy ötletek, újítások megvalósulatlanná, fgy lehetett komoly sikkasztásokat hosszú ideig eltussolni, és — ez is nagvon fontos — az esetleges lelenlezőket negatív helyzetbe hozni, rossz káderlapot írni róluk, mégoedie úgy. hogy becsületességük „terhét” éveken át ilyen formában kellett hordozniuk. r ' . hiszem azt, hogy az emberi tuajdonságok leg- UZSlT rosszabbikjáról írtam most. Olyan sajátságról, melyet nem büntet a törvény, melyért nem jár hivatalos megtorlás, holott sokszor károsabb, mint sok olyan cselekedet és magatartás, mely törvénybe is ütközik Azt hiszem, hogy ideje lenne komoly tanulmányokat írni erről a tárgyról, mivel éppen erről mondhatjuk el Petőfi szavaival, hogy annyira ártalmas, mint a pohár borban az egycseppnvi méreg. És ha valami ma igazán kerékkötője a fejlődésnek, és gátja mindazoknak a becsületes törekvéseknek, melyek a magyar társadalomban felmerülnek, akkor az elsősorban a gyávaság; akár a közöny formájában, akár a hetvenkedés formájában jelenik meg. Ez a gyávaság titka, és ez az, aminek megértése a ma embere számára szinte kulcsfontosságú. Hermann István Fajka János: Kispest holnap (zománc).
