Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
Nemzet és nemzetiség ^.Rendelőjük” teteje a csillagos égiTT Sérült vagonok Több nyelv — egy cél Beszélgetés Berki Mihállyal, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettesével Nógrád megye huszonnégy településén élnek szlovák és német nemzetiségek, számuk eléri az összlakosság öt százalékát. A velük való megkülönböztetett törődés a tanácsi munka lényeges területe. Augusztus elején megyénk első ízben ad otthont az országos nemzetiségi fesztiválnak, ezen alkalomból beszélgettünk Berki Mihállyal, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettesével a nemzetiségi lakosság helyzeté— Szó sincs erről! Hiszen A kis csapat szertartásos mozdulatokkal készülődik. Előkerülnek a műszerek. Az ajtóban megjelenik az „osztályos főorvos ’, s mögötte mint orvosírnok, nagy spirálfüzettel. Csak éppen a fehér köpeny helyett itt a kék szín divatos, és a betegségek is másfajták. Előttük négytengelyes, fedett vasúti teherkocsi. Elején jókora darabon friss törés látszik. — Homlokfalszakadás. Hat szálat cserélni! — hallatszik a diagnózis és a terápia egy lélekzetvételre. Mellette egy kisebb, ugyancsak fedett, üres (teherkocsinak az egyik ajtaja esett ki az ágyazatából, s lóg az oldalfalon. A másik ajtó „jó helyen”, a vagonban pihen. Nem nagy ügy lehet, mert a vizitelők csak lassítanak mellette. De a következőnél már percekig tűnődnek. Egy éppen akkor érkező szőke fiatalember dönti el a kérdést, s a konzílium többi tagja rábólint. Ezt az árut bizony át kell rakni. A MÁV salgótarjáni vontatási kirendeltségének javítóműhelyén sorra nyílnak a tárolóhelyiségek ajtajai. Ketten kézikocsin hegesztőapparátot húznak. Tagbaszakadt férfi jókora desz- kapailót egyensúlyoz a vállán, s nemsokára a körfűrész ismerős visítása veri fel a reggeli csendet. Egyre súlyosabbak A pontos, hozzáértő mozdulatokkal munkájukat végző emberektől kicsit távolabb hárman tűnődünk. — Ahogy múlnak az évek, egyre több a sérült kocsi — mondja Béres István művezető. — És egyre súlyosabbak, J.hála” a technikának és a közömbösségnek! — teszi hozzá Hegyesi Gábor kirendeltségvezető. — A mai napon hu- szonként kocsi jut szerencsére csak átlagos hibákkal, hozzánk. Ez se nem sok, se nem kevés. Sajnos, akad ennél több is, habár az lenne a jó, ha a fele se volna. Kevés figyelemmel és fegyelemmel a legtöbb eset elkerülhető. A törés például, amit ott lát, két ember hibája is. Ha a berakott árut gondosabban rögzítik, nem csúszhat el köny- íiyen. Ráadásul erős kíméletlen tolatás vagy gurítás is történt valahol. A homlokfal T alán emelt hangon még ■ soha nem beszélt ez az ember. A természete mintha túlhaladta volna korát, hiszen még innen a harmincon, ami arcvonásán látszik is. Sötét haja fiatalosan hullámzik, arcát a nap perzselte pirosra, de a tekintete már más.. Akkor reggel is ott állott a munkatársai gyűrűjében. Valamilyen tervrajzot tanulmányoztak. A munkatársainak a tekintete vibrált. Az övé komoly maradt. Azt mondta Juhász József, a tsz- elnök is, hogy Oláh Gyuszi nagyon megfontolt. — Szívesen is javasoltam a magas tisztségbe... — Aztán mondta nem kis elégedettséggel, hogy már a megyebeliek jelezték is, sok ilyen komoly fiatal emberre lenne még szükség a pártéletben. Még a szécsényi párt- bizottság megalakulása idején a télen, a nagyközségi párt- bizottság végrehajtó bizottságába választották ezt a fiatalt. Ismeretlenül került a testületbe. Csak kisebb körben tudták róla, hogy nagyobb feladatok ellátására is képes. Most aztán a tanító- mestere a bányagépgyár művezetője, Sunányi Imre, az ete- si ember, kihúzhatja magát. Ismét kikerült a keze alól egy rátermett ember, ö volt az, meg Kovács Pál, a párttitkár, akik egyengették a fiú útját a párt felé. Surányi mondogatta neki atyai hangon: — Gyuszi fiam, neked a pártban a helyed. részleges cseréje is sokba kerül, és az árusérülési kárt is a vasút fizeti meg. A pőrekocsit pedig alighanem a lábtartóhoz kötött drótkötéllel vontatták arrébb, attól görbült el. Pedig erre a célra külön horgok vannak rendszeresítve, de azt használni túlságosan egyszerű lett volna — mondja kesernyés humorral. Példakövetők A kocsipadlón elterülő ajtóra pillanatok, s elérti a kimondatlan kérdést. — Bizony, ilyen is van. A fuvaroztató fél munka közben leemelte és a rakodás végén, mint aki jól végezte a dolgát, beledobta a kocsiba. Az illetékes kereskedelmi raktárnok kolléga megelégedett az íróasztal melletti kocsivisszavétellel, ahelyett, hogy a helyszínen megnézte volna. Így, utólag a vétkeseket megtalálni, a költséget kiterhelni lehetetlen, a kár viszont nagyon is konkrét, zsebbevágó. A MÁV területén sokmilliós nagyságrendű tétel az, amit kocsijavításra, áru- sérülésre, rakományigazításra kell fordítani. És ahogy mondtam, ennek a jelentős része bizony megtakarítható lenne. Habár az utóbbi időben mintha némi változás történne. Igazgatósági, üzemfőnökségi szinten egyre szorgalmazzák a visszaszorítását, s a szolgálati helyek többsége is komolyan veszi. Bár még inkább tennék! A harmincas éveit járó mosolygós fiatalember a középiskola után a környezetben kezdett. Innét ment tanfolyamokra, majd évekig a vonalakat járta, mint mozdonyvezető. A MÁV-tisatkép- ző elvégzése után vette át a stafétabotot édesapjától, az egykori fűtőházi önöktől, s lett a kirendeltség vezetője. Hogy három gyermeke közül valamelyik követi-e majd, azt nem lehet tudni. — Az én gyerekeim már nem valószínű, hogy vasutasok lesznek — mondja letagadhatatlan dunántúli tájszólással az évtizedek során vérbeli nógrádivá vált Béres István. — Tanári, közművelődési pályát választottak. Talán majd valamelyik unokám, hiszen a nagyobbik lányom nemrégiben ment férjhez. — A legjobb szakemberem. Példás rendet, fegyelmet tart, pedig a hangját se emeli fel Nagyon szívesen emlékszik Oláh Gyula erre az emberre. Valahogyan ott, az ő körében nyílott ki előtte a .világ. Pedig otthon is, Kisgécen, a pártélet a szeme előtt zajlott. Apja Oláh László, a neves kovácsmester is pártember. De egy olyan kis településen nem szoktak olyan dolgok történni, amik íelzaklatnák az embereket és megzavarnák a megszokott életet. Amikor édesapja esténként ünneplőbe öltözött azt jelentette, indul a taggyűlésre, vagy valamilyen más rendezvényre. Oláh Gyula most is azt vallja: — Természetesnek vettem, hogy apámat kövessem... Ott, az apja kovácsműhelyében szagolt bele a vas illatába. Ott különböztette meg csengését a fémnek. Ott látta elsőnek, hogy az ember képzeletének megfelelően lehet formálni a vasat. Gyerek volt, nyílott a képzelete, és egyre inkább vonzódott a vasasszakma iránt. Azzal a szándékkal indult a gépipari középiskolába is tanulni, hogy vasas lesz. így került aztán a sikeres vizsga után a bányagépgyárba. Aztán az élet, mint más hozzá hasonló fiatalnak, kijelölte az utat. Irány a sereg, aztán vissza a munkahelyre, azok közé, akik olyan szerető gonddal viselték sorsát. Ott a gépgyárban került a pártba. orvosai soha — néz a dolgozói közé visszasiető művezető után Hegyesi Gábor. — A többire se panaszkodhatok. Legtöbbjük egy szakmával kezdte és ma már szinte univerzális. Egyre többen járatosak a járműiakato- sok közül a hegesztés, kovácsolás, apróbb famunkák fortélyaiban is. Ez jó, mert a munkafajták előfordulása változó, s mindenhez érteni kell egy kicsit. A védősisak alól előgyöngyöző verejtéket Jd lehet bírni valahogy, és ezek az emberek esőben, sárban, csikorgó ■ hidegben is naphosszat a szabad ég alatt, a vágányok mellett dolgoznak. — Társadalmi munkára is marad erejük, idejük — mondja a főnökük. Akinek a kezében a köszörűgép szikrát szór, Balogh Miklós. A város egyik legjobb munkásőr- parancsnoka'. A szakszervezeti főbizalmink Molnár Árpád. Nincs olyan dolog, amiben — ha igazunk van — ne állna ki mellettünk, s tiszteljük is érte! — mutat egy szökés, meglett korú férfire, aki éppen tekintélyes súlyú kalapácsot forgat könnyedén. — Hámori Győzőné, aki egyetlen nő a férfiak között harmincfős vöröskeresztes csoportot szervez. És sorolhatnám tovább, hiszen valamennyi megkapta például a városért végzett társadalmi munka elismerő jelvényét. Együtt vasutasnapon — Nézze csak ott azt az embert a fűrészgép mellett! Az asztalosunk, Bakos Menyhért. Súlyos baleset áll mögötte, s visszajött közénk. A vasutasnap egyik kitüntetettje, s tudja, milyen amatőr szakács?! Mert -mi minden vasutasnapot együtt töltünk Itt,, a kultúrotthon kertjében. Most is felverjük a sátrat, s ünnepelünk. Nekünk a Menyhértre itt is, a munkában, s ott is, főzőkanállal a kezében, szükségünk van. Amíg beszélgetünk, gyorsan változik a kép. A leszakadt ajtó a helyére kerül, s a lábtartó is egyenes már. Estére indulhatnak tovább a kocsik. S csak azt lehet kívánni, hogy holnap, holnapután a mainál kevesebb kerüljön a kék ruhás doktorok avatott kezébe. Azt mondta neki Kovács Pál, a párttitkár, hogy a munkában tanúsított magatartása, komoly viselkedése feljogosítja arrg, hogy kérje a felvételét. De volt Oláh Gyuszinak más igen értékes ajánlólevele is. — KISZ-es voltam sokáig. Otthon Kisgécen is vezettem az ifjúsági szervezetet. A seregben is, meg a gyárban is... így lett párttag Oláh Gyula, a kisgéci fiú, akit az apja és a munkások vittek a szervezetbe és jómaga is úgy érezte ott a helye. Akkor változott az addig megszokott élete, amikor Nógrádmegyerben a mezőgazdasági üzemben — ahogyan Klucs-ka László, az ágazatvezető nevezi — vas- szerkezeti üzemet alapítottak. Nem a nagyüzemek megszokott korszerű gépeivel dolgoznak ott, hanem szerényebb eszközökkel, de igen jó szívvel és szorgalommal. A volt tehénistállót alakították át az üzem céljaira. Zúg, dübörög ott a munka. Házfalnyi vaslemezeket formálnak át többségében fiatal szakemberek. A tsz-elnök elégedett a munkájukkal és meg is fizetik őket. A napokban Nagy Laci, a villanyszerelő az üzem egyik kis zugában lévő műhelyében adott alkalmat nehány ről. — Hadd kezdjem azzal, hogy nemzetiségpolitikai feladatainkat az MSZMP pb-ha- tározatai, az illetékes megyei szervek iránymutatásai alapján végezzük — mondotta Berki Mihály. — Gyakori téma ez, hogy csak egy példát említsék, legutóbb májusban a nemzetiségi községek kulturális ellátottságának a helyzetét vizsgáltuk, nemrégiben pedig a Művelődési Minisztériumnak számoltunk be Va- nyarcon, egy kihelyezett tanácskozáson. Szóval, folyamatos nemzetiségpolitikai munkát végzünk. .— Miként tükröződik ez, például a tanácsi pénzügyi támogatásokban? — A VI. ötéves tervidőszakban a községi tanácsi beruházásokra fordítható eszközök több mint tizenkét százalékát, számszerűen: hatvanmillió forintot a nemzetiségi községek használtak fel. A beruházási összegek zömét a vanyarci és a nőtincsi nyolc-nyolc tantermes általános iskolákra, illetve a nézsai községi művelődési házra fordítottuk. Érdemes egy pillantást vetni a statisztikára: amíg a községekben átlagosan 1256 forint az egy főre jutó beruházási összeg, addig ez a szám a nemzetiségi településeken több mint kétszeres, csaknem háromezer forint! — Hogyan vesznek részt a közéleti munkában? Ott vannak-e képviselőik az állami szervekben, tisztségekben? — Teljes egyenjogúságot élveznek, s úgy gondolom, megfelelőképpen élnek is lehetőségeikkel. Nemrég vizsgáltuk, hogy a tanácsok, illetve a végrehajtó bizottságok tagjainak több mint egyharmada nemzetiségi állampolgár, de jelen vannak a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek és mozgalmak különféle bizottságaiban. — Ahol képviselhetik választóik, a nemzetiségiek érfiú... nyugodt percre Oláh Gyuszi- val. Ott mondta a fiú: — Elgondolkodtatott engem is, hogy jó a pénz, amit keresni lehet, nem kell naponta utazni; és azt tehetem amit éppen a legjobban szeretek, a vassal foglalkozom. így lett a nógrádmegyeri termelőszövetkezet alkalmazottja Oláh Gyula a techniku- mos, nagyüzemi munkás. De nem csak a szakértelmét, hanem gyárban szerzett politikai felkészültségét is magával hozta. A KISZ élére került, fellendült az ifjúsági mozgalom a tsz-ben, mert társadalmiztak. Ha kellett kerítést festeni, vagy építkezni, de akkor is, ha ünnepségét rendeztek. Azt mondta Gyuszi, hogy nem kizárólag a titkáron múlik a szervezeti élet fellendítése. Szerény a fiú, nagyon szerény. Még látszatát is kerüli annak, hogy neki tulajdonítsanak bármilyen eredményt, kicsit, nagyot egyaránt. Pedig köze van a fellendüléshez. Éppen azért, mert a munkáján keresztül tűnt ki, beválasztották a tsz vezetőségébe is. Azt mondta a tsz elnöke, hogy igen jó hasznát látják annak, amikor véleményt mond. Náluk számítanak az emberek véleményére, még inkább egy vezetőségi tagéra, különösen, ha olyan megfontolt emberről van szó, mint Oláh Gyuszi, Azt monddekeit. Ezek közül az egyik legfontosabb: az anyagiak. A magyarok életszínvonalával összehasonlítva van-e különbség? — A nemzetiségi lakosság gazdasági helyzete, bátran mondhatom megegyezik az azonos társadalmi rétegekhez tartozó és településtípuson élő magyarokéval. A különböző szintű tanácsi tervekben, döntésekben szerepelnek a nemzetiségi lakosság ellátásával kapcsolatos teendők. Kedvezően befolyásolja helyzetük javítását a társközségekre, kistelepülésekre irányított figyelem, hiszen a 24 nemzetiségi településből 19 társközség, illetve városi peremkerület. Ügy tapasztaltuk, hogy gazdasági helyzetük szilárdabb lett, a lakosság zömének a helyi termelőszövetkezetek, környékbeli üzemek nyújtanak munkalehetőséget, s csökkent az eljárók száma. Ugyanakkor bővültek a nők foglalkoztatási lehetőségei, főként a melléküzemági és a bedolgozói rendszer fejlesztésével. így a munkaviszonyból származó jövedelmet jelentősen kiegészítik a háztáj ^kisegítő gazdaság bevételei. — Bármely nemzet „lét- szükséglete” a nyelv, pontosabban az anyanyelv szabad használata. Milyen garanciát nyújt erre a tanács? — Becsült adataink szerint a nemzetiségi települések' lakosságának mintegy 35—37 százaléka beszéli valamilyen szinten anyanyelvét. Ennek használata a hivatalos ügyek intézése során is biztosított, tanácsaink többségénél dolgozik az apparátusban a nyelvet beszélő ügyintéző, vagy tisztségviselő. Meg kell mondanom, hogy mindennek ellenére a hivatalos ügyek intézésénél nem jellemző a nemzetiségi nyelv használata, inkább a munkahelyeken, a csaíádban, a társadalmi, politikai rendezvényeken élnek vele. *— Kihalóban lenne hát a nyelvhasználat... ta erre Oláh Gyula amikor erről esett szó közöttünk: — Az élet nagyon komoly és azt úgy is kell venni... Sokan mondják róla, hogy korához. képest túl komor, ö ilyen, és ennek nem csak ő, hanem a közösség is hasznát veszi. Mert igazg van, amikor azt mondja: — mindennek megvan a maga ideje. Amikor szabadnapon a motorra ül, akkor más, mint amikor dolgozni kell. Biztosan jó vezetők, akik meglátták benne az értéket és utat nyitottak számára a vezetésben. Ügy tanulja most ezt is, akár az iskolapadban tanulta a leckéjét. Eddig sikeresen megoldotta a kapott feladatokat. Elsősorban a munkahelyén, ahol csoportvezető. Amikor a napokban közrefogták a reggeli szünet előtt és a tervrajzba mélyedtek összetartozó- nak. tűntek. És most ott van Oláh Gyuszinak az új kötelezettsége, a nagyközségi párt- bizottságban a végrehajtó bizottsági tagsága. Edződik a vitákban. A megyeri vasas ktsz életével foglalkoztak, és volt mondanivalója. Batta László, a pártbizottság titkára pedig bátorítja a fiút. Amikor az ' ifjúsági mozgalomról is tárgyaltak, véleményt alkotott. Igaza van Juhász Józsefnek, az elnöknek: Oláh Gyuszi rátermett férfivá vált. mind többen sajátítják el. Az elmúlt öt évben például hetven százalékkal nőtt a nemzetiségi nyelvoktatásban részt í vevők száma, főként az óvodákban, s az általános iskolák alsó tagozataiban jelentős a növekedés. Egyébként, szlovák nyelvet 34 alsó tagozatos, 27 felsős, német nyelvet pedig hat tanulócsoportban oktatnak. Üj jelenség, hogy például óvodai csoportokban, iskolákban a magyar anyanyelvű gyermekek is elsajátíthatják a szlovák, vagy a német nyelvet. Növekedett a nyelvoktatást segítő eszközök, tankönyvek, diafilmek, magnószalagok, s egyéb technikai berendezések száma, gondunk van viszont a pedagógus-utánpótlással: több, a nemzetiségi nyelveket jól ismerő nevelőre lenne szükség. — És mi a helyzet a felá nőttnevelést illetően? — A nemzetiségi művelődés alapvető formái és keretei kialakultak, megyénkben 22 szlovák és három német nemzetiségi könyvtár található, több ezer kötet van birtokukban, a beiratkozottak bő egyharmada nemzetiségi. Tizenkét helyszínen nyelvművelő klub is van, számos író-olvasó találkozót rendeznek, a gyerekeket pedig olvasótáborba viszik. — A hagyományőrzés egyik lehetősége a folklórcsoportok működtetése. Mintha kevesebbet hallanánk róluk. — Pedig többen vannak! Lelkesedésben, aktivitásban és számszerűen is erősödtek. Jelenleg tizenhárom táncegyüttes, tíz énekcsoport és négy zenei együttes működik több mint hétszáz taggal. Rendszeresen föllépnek, népszerűsítik a nemzetiségi kultúrát, hagyományaikat. Éppen a nemzetiségi napok, a találkozók, a fesztiválok szolgáltatják erre a legkiválóbb lehetőségei. Nógrád megyét nagy megtiszueltetés érte: első ízben rendezhetünk országos nemzetiségi fesztivált. A helyszín Bánk lesz, augusztus 4—5-én, sok ezer résztvevőre számítunk. Voltaképpen ezt előkészítendő rendeztük meg a megyei nemzetiségi út- türőszemiét, a terónyi nemzetiségi napot, aztán filmnapokat szervezünk, fotó-, könyv-, s hanglemez-kiállítást tartunk. Továbbá, lesz elméleti konferencia, az érdeklődök láthatják az Állami Népi Együttest, cseretáborozni jönnek a szlovák gyerekek Sálgóbányá- ra, s augusztus elején pedig mintegy betetőzésképpen a kétnapos fesztivált rendezzük meg. — Mint említette, a közelmúltban a minisztérium elé került a megyei helyzetkép, az összegzést követően, milyen teendőket határoztak el? — Nehez lenne most fölsorolni az intézkedésnek mind a húsz pontját, csupán néhányat említek közülük. Bővíteni kívánjuk a kétnyelvű feliratok elhelyezési körét, akárcsak az óvodai nyelvtanulás lehetőségeit. Terveink között szerepel a gimnáziumi fakultáció és a szakköri keretek felhasználásával a Balassi gimnáziumban és a kereskedelmi és vendéglfitóipari szakközépiskolában a szlovák nyelv tanulásának bevezetése. Összehangoltabb munkát sürgetünk az oktatási és a közművelődési intézmények között, valamint szeretnénk a hagyományőrző csoportok működésének feltételeit javítani. Bízunk abban, hogy több nyelven is lehet azonos célért küzdeni, hogy a hazánkban élő nemzetiségeik közérzete, aktivitása segit közös gondjaink megoldásában — fejezte be a beszélgetést Berki Mihály. Bobál Gyula Tanka László NÓGRÁD c 1984. jújius 8., vasárnap G. Szűcs László Férfivá válik a
