Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

\ // Más muzsika Megjegyzések a salgótarjáni színházi évadról i megszokni, hogy változik sí világ. Micsoda kijelentés?! A világ mindig vál­tozott! — (Csak olykor nem akaródzik — ezért, vagy azért — tudomásul venni.) A hetvenes évtized salgótarjáni színházi élete — az eddigi nyolcvanas évekbelihez vi szonyítva — kevésbé volt változatos, ám ma­gasabb művészi színvonalú, tartalmi, szel­lemi szempontból korhoz szólóbb, magvasabb. Akkor rendre a szolnoki Szigligeti, a debre­ceni Csokonai és a budapesti Népszínház (elődje a'Déryné Színház) járt hozzánk, most már mások is: Békéscsabáról, a Mikroszkóp Színpadról, a budapesti Nemzeti Színházból. S e változásnak örülhetünk. Több színház színesebb palettát eredményez. Minden szem­pont szerint: játékstílusban, rendezői felfo­gásban, színészi ábrázolásban, formában, tar­talomban. Az viszont már kevésbé van ínyünkre, hogy a pluszként szereplő színházak (jó ide­je ugyanis már nem kötelező a területi el- látq elv betartása, mely szerint megyénk Szolnok hatókörébe tartozik) azokkal a da­rabjaikkal jönnek, amelyek nem eléggé ér­dekesek, izgalmasak, maiak. Ugyanakkor ezek a produkciók százakat vonzanak ná­lunk. A Mikroszkóp mindkét előadását — Hogyan tovább?! Értem? —, a Nemzeti Színház Üzenet, A szerelem ára, és a Szem­fényvesztők című bemutatóját gyakorlatilag telt ház nézte végiig. A lelkesedés a neves színészeknek — Agárdi Gábornak, Kállai Ferencnek, Fülöp Zsigmondnak, Kálmán Györgynek, Lukács Margitnak —, a kitűnő humoristáknak — Markos Györgynek, Ná­das Györgynek, Sas Józsefnek, Boncz Gézá­nak — szólt. A „ki” fontosabbnak mutatko­zott a ,,mi”-nél (s ez reklámszempontból sem lényegtelen) és a „hogyan”-nál. Véleményem ezen a ponton tér el alapve­tően sokakétól. Mert a „ki” ugyan számomra is fontos, egyáltalán nem mellékes tényező (gondoljunk csak arra, mennyi kiváló szí­nész hagyta el Szolnokot az elmúlt fél évti­zedben és milyen kárunkra), de a fő mégis­csak a „mi”, azaz, amit a színház bemutat, hogyan politizál, hat, forrnál, érzelmeket, gondolatokat kelt. S mind a Mikroszkóp Színpadnak, mind a Nemzeti Színháznak az elhozottaknái vannak jobb, pozitív értelem­ben hatásosabb (az előbbi színházban pedig még frissebb is) előadásai. Ki okolható mindezekért? A színházak? A befogadók? Hát a színházak semmi esetre Bem. Nekik el kell adni a produkciót, s ezt úgy teszik, ahogyan számukra a legkedve­zőbb. Inkább a befogadóknak kellene hatá­rozottabban a sarkukon állni, és a pénzü­kért követelni. Tudom, jórészt idealizmus, amit kívánok, de meggyőződésem, csak így lehet értékes színházi évadot szerkeszteni. Például úgy, hogy előtt* (amikor lehetséges), a produkciót látják a megrendelők, s így illesztik be műsorrendjükbe. S nem úgy, hogy a bérletekben is hézagok vannak, vala­hogy emígyen: „egy magyar dráma”, „egy vígjáték”. Ez egyébként önmagában is egy (nem éppen hízelgő) helyzetnek a kifejezője. Ám ez a helyzet megérett a m ásításra: hi­szen ahol a pénz, ott az akarat, s ezt az aka­ratot érvényesíteni meg kell tanulni. Salgótarján színházi programját gondolati-' lag egyre szürkébbnek érzem. Nem találom az évad összekötő, átfogó koncepcióját, s úgy látom, a program távolodik a mindenna­poktól, a társadalmi időszerűségtől, vagyis mindattól, amihez igazából közelítenie kel­lene. Tizenkét darabot láthatott a néző az el­múlt évadban. Írói, nemzetiségi és egyéb szokásos megoszlásban egészen jó a mérleg. Láttunk programot mai és magyar, klasszi­kus és külföldi szerzőtől: Verebes Istvántól, Bernard Shaw-tól, Strindbergtől, Miskolci Miklóstól, Sárospataky Istvántól. Caragiale- tól, Wedekindtől. a zenés műsorban: Erkel Ferenctől, Donizettitől és Szirmai Alberttól. A'Mikroszkóp Színpad remekül szórakozta­tott, s javarészt olyan kérdésekről szólt, ame­lyek foglalkoztatják a ma emberét. Ugyan­akkor jó néhány jelenetet már ismertünk és szívesen nélkülöztünk volna, illetve több poént kedvvel felejtenénk. Nem voltak mél­tók a társulathoz, a kabaréhoz. Mindamel­lett — a már jelzett feltételek figyelembevé­telével — érdemes velük hosszú távra szö­vetséget kötni (persze, ha lehet, és tényleg nemcsak az akkori épületfelújítási munkák miatt jöttek el.) A budapesti Nemzeti Színházzal szintén jól járnánk, ha... Ha a darabválasztásban érvényesíteni tudnánk a kívánságainkat. Hi­szen kiváló színészeit, akikkel találkozhatunk, képesek arra, hogy a gyengébbet jobbnak láttassák. Megbízható a rendezés, a díszlet- és jelmeztervezés, azaz, egészében első osz­tályú a kivitel. De kissé fáradtak, „fakók” az előadások. Több a rutin, mint az élő, ele­ven teremtő erő. A debreceni Csokonai Színház három be­mutatóval igazolta megújulási törekvéseit. Az első előadás, a Bánk bán nem sikerült, elsősorban felfogás- és szereposztásbeli okok miatt. Donizetti Szerelmi bájitala viszont te­litalálatnak bizonyult. Ügy érzem, a vígope­rához minden szükséges adottsága megvan a színháznak, s ezt a műfajt olyan színvo­nalon képes művelni, amely szakmai és kö­zönségszempontból egyaránt dicséretes. A Mágnás Miskával pedig azt bizonyította a társulat, hogy az ismertet, az operettet is meg tudja érdekesen, színvonalasan csinál­ni,. Debrecenben jó színház van kialakuló­ban. A szolnoki színház ugyanakkor még mindig jó színház. Igaz, nem olyan, amelyik volt a hetvenes években Székely Gábor igazgatása idején, vagy később néhány évig. Jelentősen meggyengült a társulat színészi, rendezői ál­lománya. Erről nem egészen ők tehetnék, hanem az országos irányító szerv is, amelyik olyan strukturális változásokat erőszakolt a magyar színházi életre, amelynek feltételei hiányoztak, egyúttal adott formájukban fö­löslegesek voltak. Tény: Szolnok a ’78. ápri­lisi átszervezés óta küzd önmagáért, 8 egyre reménytelenebből. A produkciókon azonban szellem és kurá­zsi látszik. Strindberget választanak, vagy a sokat vitatottak közül Wedekindet, ráadá­sul ősbem utalóként. Mert Szolnokon tudják azt is, amit néhol nem akarnak tudomásul venni: a színház több, mint látvány — kom­munikáció, társadalmi tett. És éppen ezért érzem nagyon a salgótarjáni programban e színház hiányát művelődési központ tevé- illGtlyCl kenységét már eddig is érte bírálat. Mert a színházakat pár produkció alapján nem lehet joggal, biztonsággal meg­ítélni, míg az intézményt az egész évad alap­ján meglehetős pontossággal lehet. Bírála­tunkhoz annyit teszünk még hozzá: nálunk a szezon októberben kezdődik és májusban fejeződik be, tíz hónap helyett nyolcig tart. Ezzel mi vagyunk az ország legrövidebb színházi évaddal bíró megyeszékhelye. Nem dicsőség. Változik a világ. „Más muzsika kell”. Szel­lemileg inspirálóbb, művészileg értékesebb színházi élet. Sulyok László Új SZOT-üdülő az ezüstparton Az új épület kívülről is tetszetős olvasó találkozók, filmvetíté­sek, kamarahangversenyek, szellemi vetélkedők, diszkó, aerobic, valamint helyileg rendezett képzőművészeti ki­állítások teszik változatossá a pihenést. A mozgást, a spor­tot kedvelők kispályás lab­darúgásban, röplabdában, asz­taliteniszben, tekében, rexben, biliárdban és sakkban is összemérhetik ügyességüket; Az űszótanfolyamokon nem­csak a gyermekek, hanem a felnőttek is részt vehetnek. A környékkel gyalogtúrákon, a távolabbi helyekkel autó- buszkirándulásokon ismer­kedhetnek meg a beutaltak. Az üdülőnek saját autóbusza van. 25 ezer vendég A beutaltak ellátásáról és Hűvösebb időben bizonyára sokán keresik fel a kondicio­nálótermet, valamint a já­tékszobákat. Az épületben programjáról 270-en gondos­ként ezer felnőttet és ötszáz több társalgó van, az I. eme- kodnak. A konyha kétezer, gyermeket fogadott. A június leien kisebb pódíumműsorok a hozzá tartozó húsüzem és 6-tól üzemelő ötödik épület rendezésére alkalmas terem, a cukrászat egyaránt napi Több mint tíz esztendeje működik Balatonszépíakon négy épületben az az üdülő, amely eddig is csoporton­társainál is nagyobb és im- pozánsabb. Ide a szünidőben a családos üdülés ideién túr­valamint háromszáz férőhe- hatezer adagos, így az ilye- lyes zenés presszó működik, nekkel nem rendelkező üdü- Több sportpálya, valamint lök beutaltjait is ellátják. A nusonként hétszáz felnőtt és gyermekjátszótér létesült az tágas étteremben egyszerre háromszázötven gyermek ér­kezik. Az öt épület egy üzem­egységet alkotva a SZOT leg­nagyobb üdülője. Az új létesítmény í’ációs beruházásként koope­épült: üdülőépület és a Balaton kö- közel ezer személy foglalhat zötti parkrészben. Teniszpá- helyet. Az üdülő mellett ki- lyák bérelésére is lesz lehe- épített területen 250 gépko- tőség, a későbbiekben televi- esi parkolhat. Csak az új ziót, teniszütőt és vízibicik- épületben 25 ezren pihenhet- lit is lehet kölcsönözni. A nek egy évben, így mintegy könyvtárban nyolcezer kötet 18 ezer felnőtt és 7 ezer kilenc szakszervezethez tar- közül választhatnak a vendé- gyermek vendégre számíta­gek. tozó, több vállalat pénzeszkö zeit koncentrálta a SZOT. A vállalkozásban a vasas-, ve­gyész-, ÉDOSZ, KPVDSZ, köz­lekedés-, nyomdász-, textiles-, közalkalmazott-, MEDOSZ szakszervezet működött együtt. Egy férőhely ára hat- A kulturális és sportkíná- százezer forintba került. Ki- latot a sokféleség jellemzi. Színes programok vitelezője a Zala megyei Ál lami Építőipari Vállalat volt. A szállodaépület kilenceme- letes, keleti—nyugati fekvé­sű. Háromszázötvennégy szo­bája összkomfortos, fürdőszo­bás, loggiás. Fedett uszoda épül Irodalmi rendezvényeik, író­nak. Jó tudni, hogy nemcsak a nyári öt családos csoport­ban lehet gyermekkel érkez­ni. Az év többi turnusában a nagyszülők, unokájukkal vagy a szülök még nem is­koláskorú gyermekükkel üdülhetnek itt. Már a nyitás napján is 59 gyermeket hoz­tak el. Az ölj üdülőben — mivel eltérően a többitől, egész éven át nyitva tart — a meg­szokottnál jóval több közös helyiség található. Az is von­zóvá teszi az üdülést, hogy a többi között filmvetítésre al­kalmas terem, majd jövőre már fedett, 25 méteres uszo­da, valamint szauna és szo­lárium is üzemel. Ilyen fel­tételekkel bizonyára hamaro- sán a Balaton-part legkedvel­tebb létesítménye lesz az üdü­lő. Szintenként 1—1 tévészo­ba van, ezekben összesen 14 színeskészüléket helyezitek el. A közeljövőben már vi- deoberendezéssel is növelhe­tik a programválasztékot. Napközis nevelés fakultációban Balassagyarmaton OTTÖRŐ A SZÁNTÓ Á balassagyarmati Szántó Idén tizenkilencen kaptak Kovács János Szakközépisko- az érettségi és óvónői bizo- la óvónőképző tagozatán ér- rxyítványuk mellé igazolást a dekes kísérletet végeztek az napközi otthoni nevelésben elmúlt tanévben. A negyedik való jártasságukról a balas- osztályosok körében bevezet- sagyarmati Szántóban, ték a napközi otthoni nevelés című fakultatív tantárgyat A balassagyarmati iskolán kívül az ország még három közép­iskolájában kísérleteznek ez­zel a fakultációs tárggyal a A kísérleti képzéshez az is­kola dolgozta ki mindazokat a tartalmi, módszertani, szer­vezeti eljárásokat, amelyek a sikeres munkához szükségesek Művelődési Minisztérium és az voltak, s alkalmassá tették a Országos Pedagógiai megbízásából. Intézet IIMIIIIf ......MIM....... B AIOGH BÉNI: detercséoyi nagybaniig (5.) (CSERHÁT-VIDÉKI MONDA) — Ne várjuk meg a haj­nalt. nagyuram — tanácsolta az egyik hadnagy. — Én vál- .Jaio.n, hogy embereimmel, m az éjjel pontban éjfélkor fe onőzunk a haranglábhoz, és lefegyverezzük az őrséget!... Éjiéi nem számítanak ránk! Ügy látszott, a hadnagy ter­vének kedvez a szerencse is!... — Ha nem öl meg a török, magam ölöm meg magam, de a fogságukba nem kerülök... — gondolta elszántan. És míg így töprönködött, tüstönködött, hirtelen mély álomba merült... Azt álmod­ta, hogy egy török csapat lopva a harangláb felé köze­ledik, és ő a nagyapjától —a boldogan És egyszer csak megrázkódott... — Megvan, megvan — mo­tyogta. — Csak gyertek, gyer­E perében azonban különös dolog történt a domb tetején... Vad remegés rázta meg a földet, s majd á domb tete­jéből több méter magos, mesz- szire látszó lángnyelv csapott ki. — Csak nem robbantották fel? — mérgelődött az aga. — Nem így állapodtunk meg! Hamarosan elterjedt a híre, hogy a haranglábbal együtt Máté bátyó is elsüllyedt, de előtte kikergette onnan az embereket. — Ez csák a Máté műve lehetett — kezdték suttogni az öreg szülék. (Tehát ő va­rázsolta el — tették hozzá mások.) ,. ,, , Egyes régi öregek állítása . A nagy lang után azonban szerint) minden hetedik esz- ujabb remeges razta meg a t®ndg Szilveszter éjszakáján földet, majd a vakító fehér tek átkozottak Magámmal íény közepette a sötét ha- tek, átkozottak. Magammal rangláb a bennelévókkel Jó egy óra múltán teljesen hajdani gyógyfüves embertől— elállt az eső, s a feltámadt szél messzire vitte a sötét fel­legeket. Nemsokára a novem­beri égre felballagott az ezüst fényű hold is. A haranglábat őrző magya­rok, a legfontosabb őrök ki­vételével már mind nyugo­vóra tértek, hiszen mindenki számított a ' törökök másnapi támadására. (Kell hát az erő!) De Máté bátyó, az öreg va tanult régi-régi varázsigével a föld aíá süllyeszti őket... Váratlan furcsa csörgésre riadt fel... Megdörzsölte a sze­mét. Bizony, nem akarta hin­ni, amit látott.. A domb alatt, az ezüst szí­nű holdfényben fegyveres gya­log törökök csoportja lopako­dott előre. — Te jó ég, hiszen ez va­rántala'k benneteket! És ekkor különös dologra „vetemedett”... A bíró nevé­ben minden őrt és katonát kiparancsolt a haranglábból... Az álmos emberek nem értet­ték az egészet, de a végén a tekintélyes öregnek szót fo­gadtak... sötét jálkos, vén varázsló nem tu- lóság! — riadt fel most már, dott nyugodni... Többször majd minden eszét összeszed- eszóbe jutott az az üvegcse, ve gondolt a régi-régi varázs­amit egy szíjra kötött bőr- igére. — Hogyan is van, ho- zacskóban a nyakában hor- gyan is van? — morogta ma­dott. ga elé. NÓGRAD - 1934. július 7., szombat együtt egy megnyílt, mélységbe zuhant. A nagy remegésre, zajra és a hatalmas lángra felriadták az alvó törökök. Nagy zűrza­var támadt közöttük, vissza kiabáltak, futkostak. — ördögök ezek, ördögök! Alig telt el egy jó fél óra, — ordította egy megmenekült amikor a lopakodó törökök el- török. — Elsüllyedt a torony érték a harangláb környékét, a katonáinkkal együtt! — Hiszen ez árulás! El­árult az öreg Máté! — kiál­tott fel magából kikelten az egyik gyarmati vitéz. De a közeledő törökök fél­resöpörték, és megrohanták a haranglábat. Hubiár aga a Fe­kete-víz partjáról figyelte a dolgot. Nemsokat látott ugyan kiemelkedik az elsüllyedt ha­rangláb, és újra megszólal a szépen szóló, régi-régi nagy­harang... Ezután a babonás törökö­ket már nem lehetett ott tar­tani... Még azon éjjel nagy félelmükben visszavonultak Szanda várába. ...Másnap a debercsényi nép és a gyarmati vitézek megle­petten látták a törökök elta­Idáig tart a mesés, mondás össze- hangulatú történet, amelynek „magvát” az egyik magyar- nándori író-olvasó találkozón hallottam debercsényi gyere­kektől... Fájdalom, a dolog a valóságban másként folyt le, s másként végződött... Á tö­rökök bosszúból — valószínű a harang miatt — teljesen szét­lőtték a debercsényi templo­mot s a haranglábat... A la­kosságot pedig — kevés kivétel­lel — kardélre hányták... A nép szépítő képzelete — no meg az íróé is — így szol­gáltatott elégtételt egy hős, de azt sejtette, hogy a csel karodását... De azt is, hogy a kis faiunak, akiknek a lakói sikerrel jár, mert odafent a szépen szóló nagyharang, a szembe mertek szállni a ke- harangláb körül minden csen- haranglábbal együtt eltűnt és gyetlen törökkel, des, sem fegyver, sem embe- a helyén csupán egy nagy rek zaja nem hallatszik. üreg tátongott... [{Vége) tanulókat a hat-tíz éves ko­rú gyermekek napközi otthon­ban való nevelésére. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet ál­tal biztosított jegyzet napkö­zis nevelők továbbképzésére szolgál, annak átdolgozása is a szakközépiskola tantestüle­tére várt. Mindez azonban még mindig nem lett volna elegendő a sikeres képzéshez: felvették a kapcsolatot a Bajcsy-Zsilinszky úti Általá­nos Iskolával, ahol már nagy hagyományai vannak az egész • napos nevelésnek. A fakul­tációban részt vevő fiatalok rendszeresen hospitáltak a közeli általános iskolában, ve­zettek gyakorló foglalkozáso­kat is. A Bajcsyban került sor a záróvizsgákra, amely­nek színvonala bizonyság az egész évi munka hatékonysá­gára. A tizenkilenc vizsgázó közül hatan jelest, tizenegyen jó osztályzatot kaptak, ketten közepesre teljesítettek. Az új fakultatív tantárgy bevezetésének tapasztalatairól az iskola feljegyzést készített az OPI-nak. 1 Ebben javasol­ják, hogy a napköziotthoni nevelésből záróvizsgát tett óvónők legyenek alkalmazha­tók napközis nevelői munka­körben is, s egyéves munka- viszonyuk után, a munkáltató javaslatára felvételi vizsga nélkül levelező tagozaton ta­nítói képesítést szerezhesse­nek. Az OPI válasza még vá­rat magára, ám feltehetően a hozzájárulás függ a másik há­rom kísérleti iskola tapaszta­lataitól is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom