Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
MEGKERESTÜK - MEGKÉRDEZTÜK - MEGLÁTTUK Irány a kukoricaföld! Hol Is van az az átkozott fattya?! Lovagolni tilos! (De a fotó kedvéért lehet.) Mi újság a torükszenlmiblósi építőtáborban? gildözték Z.-t. Már éppen sikerült volna egér- QJutat nyernie, amikor egy hatalmas kukoricaföld került eléje. Belegázolt, ám ekkor, csodák csodája megszólaltak a tengerlfattyak: ne bánts bennünket/ Es Z. nem taposta el őket. Megadta magát üldözőinek, akik a bántalmazás helyett kétszer arcon csókolták és átnyújtották neki a Legjobb Kukorlca- fattyazó című kitüntetést és a vele járó ötezer forintot. .. Efféle álmok jó néhány építőtáborozó fejében megfogantak már a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság Bagi Ilona nevét viselő építőtáborában, ahol e napokban 285 nógrádi diák tölti napjait. Hogyan? — erre voltunk kíváncsiak. re, megbecsülésére és megszerettetésére szülőknek és pedagógusoknak egyaránt! Balázs Pál műszakvezető: — Rengeteg építőtáborban megfordultam már, s úgy vélem, ezekre nagy szükségük van a gyerekeknek! Amelyik iskola tudatosan beilleszti nevelési koncepciójába, fölkészíti előzetesen a diákokat, ott nincs probléma. És persze: a gyerekekkel eljönnek a tanáraik isi Itt vannak velük hajnal négytől takarodóig. segítik, biztatják őket. Tilalomfák Az ébredés Pontosan 4 óra 30 perckor a tábori hangszórók ritmikus muzsikaszóval telnek meg, s fura módon ettől senkinek nem támad táncolhatnékja. Lustálkodásra viszont nincs idő, mert a reggelizés után már indulnak is a buszok a kukoricaföldekre, ahol deli tengeriszárák várnak a megtisztulásra. Általános vélemény, hogy csak az ébredés utáni első fél óra a nehéz, utána minden megy, mint a karikacsapás. Jöhet a reggeli, a parí- zer zsömlével és tejjel, egy kis terefere a barátokkal, barátnőkkel, aztán hangzik a felszólítás: beszállás, indulás, gyerünk a földekre! Voltaképpen az ébredés biológiai folyamata akkor ér véget, amikor a szempárok végigtekintenek a tengerisorokon. Egyenklnt 970 méteresek, karcsúak mint egy disz- kóklrálynő, s marasztalják az embert, akár a hínár. A munka Egy kis szakmai instrukció:' fattyazni annyi, mint a kukorica oldalhajtásait eltávolítani. Ez így kimondva rendkívül egyszerű, végrehajtani... mit is mondjak? Eltérőek a vélemények. A balassagyarmati Szántó Kovács János szakközépiskola végzősei, Jakucs Agnes, Juhász Csaba. Koplányi Zoltán, Ur- bán Ágnes, Frecska Erika és Balázs Zoltán szerint nem is annyira nehéz munka. Persze, ők ezt könnyebben mondhatják, hiszen többszörös épltő- táborozók. — Elsősorban azért jöttünk el, mert kellemes emlékeink fűződnek a táborokhoz, s szeretnénk még az osztályközösséggel egy utolsót táborozni — említik. — Az az igazság, hogy sokaknak szokatlan a fizikai munka, mert otthon egyáltalán nem csinálnak ilyet... Próbálgatjuk megfogalmazni „az öregek tanácsait”, íme közülük három: 1. Diákok, ne keverjétek össze a munkatábort az üdülőtáborral! 2. A közösségek, ha lehet, együtt jöjjenek el, ne leszakadva a megszokott társaságtóll 3. Senki ne felejtse otthon a humorérzékétI A vélemény (I.) Lupsán Sándor, a Törökszentmiklósi Állami Gazda* ság építőtábort referense: — Bevezetőül egy kis rövid ismertető a gazdaságról: 7200 hektáron gazdálkodunk, a növénytermesztésben a fő profil a vetőmag, a búza, kukorica, borsó, állattenyésztésben a sertés, a szarvasmarha, s van mintegy 200 angol telivér versenyíóállományunk. A gazdaság termelési értéke eléri az 500 millió forintot, nyereségünk 40 millió forint volt, s ezt nyolc és fél száz dolgozóval értük el. Mit jelent nekünk az építőtábor? Az egyik oldalon sok kiadóst, a másik oldalon munkaerő-nyereséget, hiszen a kukorica fattyazására és elmerezésére nagyon nehezen kapunk segédmunkásokat, így jól jön a pór száz építőtóborozó. Mondok egy példát: ha a kukoricát takarmányként adjuk el, a piaci ára négyszáz forint körüli, ha viszont vetőmagként akkor négyezer! Tehát rendkívül fontos, hogy a diákok lelkiismeretesen fattyazzanak és címerezzenek, mert különben ezres nagyságrendű veszteség lehet belőle... Egyébként, a nógrádiakkal nagyon elégedettek vagyunk, évek óta megbízható, becsületes munkát látnak el vezetőik és a diákok egyaránt. A vélemény (II.) Gubola Istvánná megbízott táborvezető: — Három Iskolából 285 diák van itt, úgy gondolom, jó hangulatban, megfelelő munkakedvvel. Senkit nem kellett hazaküldeni azért, mert rendetlenkedett, vagy éppen magatartása ellen kifogás merüli volna fel. Azt hiszem, a munkára nevelés nagyszerű lehetősége ez az építőtábor, ugyanakkor azonban ezzel a két héttel nem lehet letudni ezt a nagyon fontos pedagógiai területet. Sajnos, a hiányosságok itt feketén-fehéren kijönnek, mind a családi, mind az iskolavonatkozásokban. Többet kellene áldozni a fizikai munka megismertetéséNémely diák szerint a mózesi törvények nem voltak annyira szigorúak, mint a tábori tizenkét parancsolat. Hát, döntse el az olvasó: — A faházakban és a tábor területén rendnek, tisztaságnak kell lenni 1 — A szobákban a dohányzás tilos! — Szeszes Ital fogyasztása és a pénzzel történő szerencse- játék szigorúan tilos! — Lovagolni tilos! És a legfájóbb: — Fiúk a lányok szobájában, s lányok a fiúk szobájában nem tartózkodhatnak! Ez utóbbi említése hallatán némiképp felhördülnek a Balassi Bálint Gimnázium diákjai, Szakács Botond, Roskó József, Asztalos Csaba, Juhász Áttíla, Kotrebai Mihály és Pető Zoltán, mondván, attól még, hogy bemennek a lányok szobájába nem történik semmi rossz. Közben verik a blattot a srácok, a kanasztaparti jelenlegi állása szerint a Szakács— Asztalos páros magasan vezet. őszintén szólva, e társaság nem túlságosan rajong az építőtábori életért, közülük néhányan csak azért jöttek el, mert „a négy év alatt egyszer muszáj”,.. (Az építőtábort részvétel egyébiránt önkéntes. — A szerk. megjegyzése.) Hozzá kell tenni azonban. említi a műszakvezető, Gyetvai Tünde, hogy becsülettel elvégzik a dolgukat a fiúk, az első napokban is hozták a száz százalékot, sőt még afölé is tornászták magukat. A képzeletbeli nászéjszakán Anyukák, apukák ne tessenek rosszra gondolni, itt csupán egy nagyon mulatságos játékról van szó, amelyet a városi művelődési központ lelkes gárdája szolgáltatott, s amelyen az egyik délután remekül szórakoztak a táboriak. E játékos vetélkedő gyöngyszeme volt, amikor a csapatok beavatatlan résztvevőinek az éppen eszükbe jutott gondolatokat kellett közölniük a hallgatósággal — akik mindezt úgy fogták föl, mintha az illető a nászéjszakáján tenné meg ezeket a kijelentéseket. Így aztán nagyokat derültünk az efféle mondatokon: — Éhes vagyok... — Egy kukoricatáblát látok magam előtt... — Szeretnék kimenni. — Féleki A szabadidős-programokban nincs hiány, a gazdaság és a tábori szervezők bőséges választékot kínáltak, volt itt kézilabda-, foci-, röplabdamérkőzés, filmvetítés, csillagászati előadás, vetélkedő, diszkó. .. Elégedettek is e tekintetben a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákjai, többek között Molnár Márta, Sirkó Agnes, Kazinczy Tünde és Parditka Ágnes, akiknek egyébként egy levelet is küldtek az előttük itt lévő mo- noriak. E küldeményben részletesen taglalták tábori tapasztalataikat, felhívva a figyelmet, hogy mitől és kitől tartsanak a nógrádiak. Lelkűkre kötötték, mit, hogyan csináljanak, s hogy rettegjenek attól, akinek elől hiányzik a foga... Hogy ez ki lehet, az még nem derült ki az első héten. Különben, jól érzik magukat a lányok a táborban, csak épp, mondják, a kaja lenne több... Megkerestük hát a konyhát. A konyhán Berta Mátyásné konyhafőnök hiteles tájékoztatást ad a kínálatról: — A központi konyháról kapjuk mi Is az adagokat, így a gyerekek ugyanazt és ugyanannyit esznek, mint felnőtt- dolgozóink. Nem állítom, hogy ez vetekszik az anyuci főzt- jével, de meg lehet enni. Nézze, ilyeníéle ebédeink vannak, csülökpörkölt, borsostokány, rántott szelet, csirkepörkölt, pirított máj... ez utóbbi nem nagyon ízlett a gyerekeknek, egymás után hozták vissza, megkóstolatlanul. Van repeta is. valamint egy bődön zsír és a kenyér töméntelen mennyiségben áll az éhezők rendelkezésére. Sokan hoztak otthonról bőségesen ennivalót, konzervet, így ebből pótolják ki az adagjukat. Az éjszaka Az első napokban: szép, színes, sötét, kellemesen enyhe, át lehet dumálni. A későbbiekben: komoran fekete, vészesen rövid, s nem érdemes sokáig beszélgetni, mert nem lehet hajnalban fölkelni. Éppen ezért, amikor éjfélt üt az óra, a tábor már oly csendes, mint a sír. Csak akkor hallani erősödő szusszanásokat, ha valaki kukorícaszárról álmodik. A riportot készítették: Tanka László (szöveg) Beneze Péter (fotók) Vacsora után jólesik — a pót- A balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola végzős diákjai —, mint vacsora. többszörös táborozok — meg egjs/cr utoljára eljöttek, ök vitték a prímet! Gitárom pengetem Kis reggeli kozmetika. Röpi vagy rögbi? ÉlllÉII iilim. ittittli!. Csak ülök és nevetek«
