Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

MEGKERESTÜK - MEGKÉRDEZTÜK - MEGLÁTTUK Irány a kukoricaföld! Hol Is van az az átkozott fattya?! Lovagolni tilos! (De a fotó kedvéért lehet.) Mi újság a torükszenlmiblósi építőtáborban? gildözték Z.-t. Már éppen sikerült volna egér- QJutat nyernie, amikor egy hatalmas kukorica­föld került eléje. Belegázolt, ám ekkor, csodák csodája megszólaltak a tengerlfattyak: ne bánts ben­nünket/ Es Z. nem taposta el őket. Megadta magát üldözőinek, akik a bántalmazás helyett kétszer arcon csókolták és átnyújtották neki a Legjobb Kukorlca- fattyazó című kitüntetést és a vele járó ötezer forin­tot. .. Efféle álmok jó néhány építőtáborozó fejében meg­fogantak már a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság Bagi Ilona nevét viselő építőtáborában, ahol e napok­ban 285 nógrádi diák tölti napjait. Hogyan? — erre voltunk kíváncsiak. re, megbecsülésére és megsze­rettetésére szülőknek és pe­dagógusoknak egyaránt! Balázs Pál műszakvezető: — Rengeteg építőtáborban megfordultam már, s úgy vé­lem, ezekre nagy szükségük van a gyerekeknek! Amelyik iskola tudatosan beilleszti ne­velési koncepciójába, fölké­szíti előzetesen a diákokat, ott nincs probléma. És persze: a gyerekekkel eljönnek a ta­náraik isi Itt vannak velük hajnal négytől takarodóig. segítik, biztatják őket. Tilalomfák Az ébredés Pontosan 4 óra 30 perckor a tábori hangszórók ritmikus muzsikaszóval telnek meg, s fura módon ettől senkinek nem támad táncolhatnékja. Lustálkodásra viszont nincs idő, mert a reggelizés után már indulnak is a buszok a kukoricaföldekre, ahol deli tengeriszárák várnak a meg­tisztulásra. Általános vélemény, hogy csak az ébredés utáni első fél óra a nehéz, utána min­den megy, mint a karikacsa­pás. Jöhet a reggeli, a parí- zer zsömlével és tejjel, egy kis terefere a barátokkal, ba­rátnőkkel, aztán hangzik a felszólítás: beszállás, indu­lás, gyerünk a földekre! Voltaképpen az ébredés bi­ológiai folyamata akkor ér véget, amikor a szempárok végigtekintenek a tengeriso­rokon. Egyenklnt 970 métere­sek, karcsúak mint egy disz- kóklrálynő, s marasztalják az embert, akár a hínár. A munka Egy kis szakmai instruk­ció:' fattyazni annyi, mint a kukorica oldalhajtásait eltá­volítani. Ez így kimondva rendkívül egyszerű, végrehaj­tani... mit is mondjak? El­térőek a vélemények. A ba­lassagyarmati Szántó Kovács János szakközépiskola végző­sei, Jakucs Agnes, Juhász Csaba. Koplányi Zoltán, Ur- bán Ágnes, Frecska Erika és Balázs Zoltán szerint nem is annyira nehéz munka. Persze, ők ezt könnyebben mondhat­ják, hiszen többszörös épltő- táborozók. — Elsősorban azért jöttünk el, mert kellemes emlékeink fűződnek a táborokhoz, s sze­retnénk még az osztályközös­séggel egy utolsót táborozni — említik. — Az az igazság, hogy sokaknak szokatlan a fi­zikai munka, mert otthon egyáltalán nem csinálnak ilyet... Próbálgatjuk megfogalmaz­ni „az öregek tanácsait”, íme közülük három: 1. Diákok, ne keverjétek össze a munkatá­bort az üdülőtáborral! 2. A közösségek, ha lehet, együtt jöjjenek el, ne leszakadva a megszokott társaságtóll 3. Senki ne felejtse otthon a humorérzékétI A vélemény (I.) Lupsán Sándor, a Török­szentmiklósi Állami Gazda* ság építőtábort referense: — Bevezetőül egy kis rövid ismertető a gazdaságról: 7200 hektáron gazdálkodunk, a nö­vénytermesztésben a fő pro­fil a vetőmag, a búza, kuko­rica, borsó, állattenyésztésben a sertés, a szarvasmarha, s van mintegy 200 angol teli­vér versenyíóállományunk. A gazdaság termelési értéke el­éri az 500 millió forintot, nye­reségünk 40 millió forint volt, s ezt nyolc és fél száz dolgo­zóval értük el. Mit jelent ne­künk az építőtábor? Az egyik oldalon sok kiadóst, a másik oldalon munkaerő-nyereséget, hiszen a kukorica fattyazásá­ra és elmerezésére nagyon nehezen kapunk segédmunká­sokat, így jól jön a pór száz építőtóborozó. Mondok egy példát: ha a kukoricát takar­mányként adjuk el, a piaci ára négyszáz forint körüli, ha viszont vetőmagként akkor négyezer! Tehát rendkívül fontos, hogy a diákok lelki­ismeretesen fattyazzanak és címerezzenek, mert különben ezres nagyságrendű veszteség lehet belőle... Egyébként, a nógrádiakkal nagyon elége­dettek vagyunk, évek óta megbízható, becsületes mun­kát látnak el vezetőik és a diákok egyaránt. A vélemény (II.) Gubola Istvánná megbízott táborvezető: — Három Iskolából 285 di­ák van itt, úgy gondolom, jó hangulatban, megfelelő mun­kakedvvel. Senkit nem kellett hazaküldeni azért, mert ren­detlenkedett, vagy éppen ma­gatartása ellen kifogás merüli volna fel. Azt hiszem, a mun­kára nevelés nagyszerű lehe­tősége ez az építőtábor, ugyan­akkor azonban ezzel a két héttel nem lehet letudni ezt a nagyon fontos pedagógiai területet. Sajnos, a hiányos­ságok itt feketén-fehéren ki­jönnek, mind a családi, mind az iskolavonatkozásokban. Többet kellene áldozni a fi­zikai munka megismertetésé­Némely diák szerint a mó­zesi törvények nem voltak annyira szigorúak, mint a tá­bori tizenkét parancsolat. Hát, döntse el az olvasó: — A faházakban és a tábor területén rendnek, tisztaság­nak kell lenni 1 — A szobákban a dohány­zás tilos! — Szeszes Ital fogyasztása és a pénzzel történő szerencse- játék szigorúan tilos! — Lovagolni tilos! És a legfájóbb: — Fiúk a lányok szobájá­ban, s lányok a fiúk szobá­jában nem tartózkodhatnak! Ez utóbbi említése hallatán némiképp felhördülnek a Ba­lassi Bálint Gimnázium diák­jai, Szakács Botond, Roskó József, Asztalos Csaba, Ju­hász Áttíla, Kotrebai Mihály és Pető Zoltán, mondván, at­tól még, hogy bemennek a lá­nyok szobájába nem történik semmi rossz. Közben verik a blattot a srácok, a kanasztaparti jelen­legi állása szerint a Szakács— Asztalos páros magasan ve­zet. őszintén szólva, e társa­ság nem túlságosan rajong az építőtábori életért, közülük néhányan csak azért jöttek el, mert „a négy év alatt egy­szer muszáj”,.. (Az építőtá­bort részvétel egyébiránt ön­kéntes. — A szerk. megjegy­zése.) Hozzá kell tenni azon­ban. említi a műszakvezető, Gyetvai Tünde, hogy becsü­lettel elvégzik a dolgukat a fiúk, az első napokban is hoz­ták a száz százalékot, sőt még afölé is tornászták ma­gukat. A képzeletbeli nászéjszakán Anyukák, apukák ne tes­senek rosszra gondolni, itt csupán egy nagyon mulatsá­gos játékról van szó, ame­lyet a városi művelődési köz­pont lelkes gárdája szolgálta­tott, s amelyen az egyik dél­után remekül szórakoztak a táboriak. E játékos vetélke­dő gyöngyszeme volt, amikor a csapatok beavatatlan részt­vevőinek az éppen eszükbe jutott gondolatokat kellett kö­zölniük a hallgatósággal — akik mindezt úgy fogták föl, mintha az illető a nászéjsza­káján tenné meg ezeket a kijelentéseket. Így aztán na­gyokat derültünk az efféle mondatokon: — Éhes vagyok... — Egy kukoricatáblát lá­tok magam előtt... — Szeretnék kimenni. — Féleki A szabadidős-programokban nincs hiány, a gazdaság és a tábori szervezők bőséges vá­lasztékot kínáltak, volt itt kézilabda-, foci-, röplabdamér­kőzés, filmvetítés, csillagá­szati előadás, vetélkedő, disz­kó. .. Elégedettek is e tekintet­ben a salgótarjáni Bolyai Já­nos Gimnázium diákjai, töb­bek között Molnár Márta, Sirkó Agnes, Kazinczy Tünde és Parditka Ágnes, akiknek egyébként egy levelet is küld­tek az előttük itt lévő mo- noriak. E küldeményben rész­letesen taglalták tábori ta­pasztalataikat, felhívva a fi­gyelmet, hogy mitől és kitől tartsanak a nógrádiak. Lel­kűkre kötötték, mit, hogyan csináljanak, s hogy rettegje­nek attól, akinek elől hi­ányzik a foga... Hogy ez ki lehet, az még nem derült ki az első héten. Különben, jól érzik magukat a lányok a tá­borban, csak épp, mondják, a kaja lenne több... Megke­restük hát a konyhát. A konyhán Berta Mátyásné konyhafő­nök hiteles tájékoztatást ad a kínálatról: — A központi konyháról kapjuk mi Is az adagokat, így a gyerekek ugyanazt és ugyan­annyit esznek, mint felnőtt- dolgozóink. Nem állítom, hogy ez vetekszik az anyuci főzt- jével, de meg lehet enni. Néz­ze, ilyeníéle ebédeink vannak, csülökpörkölt, borsostokány, rántott szelet, csirkepörkölt, pirított máj... ez utóbbi nem nagyon ízlett a gyerekeknek, egymás után hozták vissza, megkóstolatlanul. Van repe­ta is. valamint egy bődön zsír és a kenyér töméntelen mennyiségben áll az éhezők rendelkezésére. Sokan hoztak otthonról bőségesen enniva­lót, konzervet, így ebből pó­tolják ki az adagjukat. Az éjszaka Az első napokban: szép, színes, sötét, kellemesen eny­he, át lehet dumálni. A ké­sőbbiekben: komoran fekete, vészesen rövid, s nem érde­mes sokáig beszélgetni, mert nem lehet hajnalban fölkelni. Éppen ezért, amikor éjfélt üt az óra, a tábor már oly csen­des, mint a sír. Csak akkor hallani erősö­dő szusszanásokat, ha valaki kukorícaszárról álmodik. A riportot készítették: Tanka László (szöveg) Beneze Péter (fotók) Vacsora után jólesik — a pót- A balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola végzős diákjai —, mint vacsora. többszörös táborozok — meg egjs/cr utoljára eljöttek, ök vitték a prímet! Gitárom pengetem Kis reggeli kozmetika. Röpi vagy rögbi? ÉlllÉII iilim. ittittli!. Csak ülök és nevetek«

Next

/
Oldalképek
Tartalom