Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-03 / 154. szám

BALOGH BÉNI: r ____ ____________ I [I I fl 11] l iVITelőtt11 A debercsényi nagyharang W EB W ír BT T ' miül—w Veszprém után (CSERHÁT-VIDÉKI MONDA) Előrebocsátom, hogy nincs tudomásom arról, miszerint személy szerint meghívtak vol­na a veszprémi, sorrendben tizennegyedik tévétalálkozóra italán a vidék; kritikusoknak nem is való az a hely?), még­is lehet (van) véleményem mindarról, amit így távolról, a saját bázisról láthattam, olvashattam, mert dicséretes gyorsasággal máris megjelen­tek értékelések magáról a ta­lálkozóról a központi lapok­ban. Ezek az értékelések egyva­lamiben megegyezők; szóvá teszik, hogy milyen ideges és rossz légkörben zajlott a té­vések és a kritikusok talál­kozója (Magyar Nemzet, Nép­szava), amin végeredményben igazán nem lehet csodálkozni. Ugyan miért is lenne jó a hangulat ott, ahol égyfelől (a tévé oldaláról) egyre érzéke­nyebben várnak az egyértel­mű kritikai hozsannákra — hiába —, másfelől hiába vár­nak, a nézőket azért minden­képpen képviselő (vagy kép­viselni szándékozó) oldalról valamiféle olyan szerepválla­lásra, ami a mai magyar va­lóságot örömeivel és gondjai­val együtt, művészi értékek­kel felvértezetten meg- és be­mutatja. Már most látható falán, hogy az e heti jegyzet nem egyetlen mű értékelése körül szövődik a továbbiakban. Az ország egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) művé­szeti műhelye, a veszprémi találkozón bemutatott művek alapján, mindössze két eset­ben foglalkozott közvetlenül témáját tekintve a mai való­sággal! A többi, tehát a drá­mai alkotások túlnyomó része úgynevezett „üzenet” volt, amely alatt azt kell érteni, hogy régmúlt, vagy félmúlt, .vagy egész múltbeli történetek (történelmi alkalmak) képer­nyőre vetítésével mondtak vé­leményt korunkról, gondjaink­ról. bajainkról a nagyszámú tévés alkotók. Mit mondjon az ember, amikor mai érvé­nyű ügyekre inkább lenne fo­gékonyabb? Amit a veszpré­mi találkozón zárszót mondó Berend T. Iván akadémikus is hangsúlyokkal említett, hogy ugyanis — ez kevés! Még az igazán jó üzenetek­ből (amit mindenki megért) is megárthat a sok. Nos, ha aztán némiképp fanyalogva fogadja a kritika az üzenet­halmazt egy, másfél éven át, akkor jön a sértődés, jön a vád, hogy rosszindulatú dilet­táns, a kákán is csomót kere- fö stb. a tévékritika úgy álra Iában; A televízióról min t kultúrpolitikai és művelődési alapintézményről persze ugyanúgy hiba lenne általá­ban beszélni. Kétségtelen, hogy számos pontján valóságos ér­tékeket közvetít, kétségtelen, hogy sok — elsősorban szó­rakoztatva nevelő és külpoli­tikai részein — vonatkozás­ban megfigyelhető egyfelől az állandó kísérletezés és újítás­szándék, ugyanakkor a nézői, széles körű népszerűség is. Az ember persze hiába mond általában véleményt, hiába kér számon bármit is a televíziótól (ha úgy gondolja, hogy erre felhatalmazták), ha nem tud akár visszamenőleg is javaslatot tenni arra nézve — mit s hogyan kellene akkor csinálni, hogy mindenki elé­gedett legyen (ami amúgy is lehetetlen). Egyetlen példát említve — az agyonutált so­rozat, a Szálka hal nélkül Bodrogival és Szacsvayval a főszerepben egy kis igazítás­sal lehetett volna a mai való­ság fergeteges sikerű bemu­tatása (Sorozata), ha nem egy kétbalkezes erőltetett humo­rú (?) álvállalkozó, hanem egy egyszerű mai magánépít­kező a főhőse, aki az új há­zán a végkifejlet idején, mad­zaggal kötözi be a szárnyas­ajtókat, mert nem kap ki­lincset (ez konkrétum!), de már előtte nem kapott úgy­szólván semmit (abból építet­te fel a házát), de minek ezt ragozni? A televízió művésze­ti műhelyétől elvárható érzé­kenység a kor mindenkit érintő, de attól még nem fel­tétlenül direkt ábrázolása mindenképpen olyan lehető­ség, amit a jövőben jobban figyelembe kell venni, ha va­lódi sikerdarabokat akar ké­szíteni az a nagyon is hete­rogén műhely. A színházra mondja talán a legnagyobb színházszervező színházi művész, a francia Louis Jouvet, hogy ha a po­litika nem igényli a színház hozzáadásos szerepét az élet­hez, akkor van vagy lehet va­lódi válságban maga a szín­házművészet. Ez érvényes a televízióra is, mint az ország legnagyobb nemzeti színházá­ra, és senki nem állíthatja semmilyen vonatkozásban, hogy a politika ma nem igény­li a tévé hozzáadásos szerep-, vállalását, mai valóságunk művészi értékű bemutatásá­hoz. Alig hihető, hogy ezzel nincs tisztában maga a tele­vízió. Akkor hát, mi van ? Ha mégis kétségei lettek , volna — most a többszörösen kitün­tetett (Piac) (írója László-Ben- csik Sándor, rendező Mihályfy Sándor) elsöprő sikere meg­győzhette a műhely mestere­it, hogy a mai élet korszerű és művészi értékű ábrázolása a kifizetődő, ha ez a helyes kifejezés erre; hogy a közön­ség piacán (és vele a kritika licitjén is) elsősorban a má­hoz szóló alkotások a kere­settek. Erre vagyunk vevők, hogy maradjunk ennél a ha­sonlatnál. A Piac sikere is egyfajta üzenet tehát. A kö­zönség visszaüzent, s most már csak az a kérdés, hogy ki, mit értett meg ebből az üze­netből és mit tud jószándóka és tehetsége révén változtat­ni azon, amin kell?! „Ez van!” mondta Veszp­rémben Berend T. Iván és a van-ra tette a hangsúlyt. Jó­jó, de mi lesz? (T. Pataki) .. .Az 1544-es esztendőben keserves és vészterhes napok köszöntöttek a hegyes-völgyes nógrádi vidékekre... A Buda várát immár három kerek esztendeje bitorló Meh- med török pasa hadaival az északi részek meghódítására indult... Előbb Visegrád, majd Vác hódolt be a lófar­kas lobogónak. Hasonló sors­ra jutott a gyengén felszerelt Nógrád vára is... A császá­ri zsoldoskapitány nem tar­totta szívügyének megvédeni „Észak” egyik fontos kapu­ját! Hej pedig nagy bajt zúdí­tott ezzel a vidékre! Az amúgy is szegény — föl­desuraitól megnyomorított — jobbágynép ezután kénytelen volt elviselni a török marta- lócok pusztító, rabló portyáit is. Sem az állatok (főként a juhok és a szarvasmarhák), sem a földeken dolgozó em­berek puszta élete nem volt biztonságban. A völgyekben meghúzódó, parányi falvak zsúptetős házaira gyakran fölröppent a „vörös kakas”, egyszóval az emésztő, pusztí­tó tűz! Négy kerek esztendeje dúlta már a vármegye déli részét a kóborló janicsárok csapata, amikor a nógrádi bég szervezett hadai elfoglalták a bazaitkúpra épült, kicsiny Szanda várát... A bég hamarosan a vitéz­ségéről, de kegyetlenségéről is híres Hubiár agát tette meg a vár kapitányává. Ha lehet — Hubiár aga martalócai — még a nógrádi bég janicsárjain is túltet­tek. .. Jaj, könny és panasz járta a környékbeli falvak­ban. .. Mert nemcsak sarcot, harácsot kellett fizetniük pénzben, mézben s gyapjúban, hanem a kegyetlen aga a kör­nyékbeli templomok harang­jaira is rávetette a szemét. Az elrabolt harangokból ágyúkat öntöttek Budán, s az aga így akart a pasának ked­veskedni. Történt pedig egyszer, hogy Hubiár aga az egyik napon öt lovas kíséretében egy hír­vivőt küldött Debercsény ne­vű faluba... Ez a helység akkor nagyközségnek számí­tott, s pompás kis templom­mal és messzire látszó ma­gos " haranglábbal rendelke­zett. Ebben kongott a hete­dik határba is elhallatszó, szépen szóló nagyharang... A török hírvivő magyarul írott, pecsétes levelet vitt a falu bíráiának. (Nevezett fér­fiút egyébként a mezőről ke­rítették elő, ahol épp vetés alá szántott.) A bíró vonakodott feltörni a pecsétes levelet, mondván, hogy az ő uruk a gyarmati várkapitány, Horváth Berta­lan őnagysága, nincs tehát semmi oka s kedve arra, hogy most a törökkel „prézsmitál- jon.” A hírvivő jól beszélt ma­gyarul, s imigyen figyelmez­tette a bírót: — Én jót akarok kendnek, bíró uram! Fogadja el, s ol­vassa el a fényes és vitézi ő Hubiár aga nagyságos urunk levelét, mert különben rosz- szul jár a falu! A debercsényi bíró hajda­nában Gyarmat várában volt porkoláb, s jól ismerte a betűt. Feltörte hát a pecsétes levelet, amelyben ez állott: „Ebhitű gyaurok debercsé- njH. bírája! Én, a dicsőséges és fényes tekintetű Mehmed budai basa Szanda várában székelő agája, kérlek, s fi­gyelmeztetlek, hogy jelen so­raimat komolyan vedd, kü­lönben sok bajt zúdítasz ma­gadra.. népedre, helységedre... Felszólítalak, hogy a ha­ranglábatokban lévő. messzi­re elhallatszó nagyharangot a holnapi nap folyamán a társzekerekkel megjelenő em­bereimnek add át, s őket a harang elvitelében ne akadá­lyozd. ' ^ PerdUlő szoknyák Előre figyelmeztetlek: arra ne hivatkozz, hogy a harang az egyházé! Te különben is — legjobb tudomásom szerint — a- helybeli egyháztanács vezetője is vagy. i. Közöld tehát népeddel s papoddal, hogy Hubiár aga szandai várkapitány igényt tart a nagyharangra. .. Ha szépen idadod, a hajatok szála sem görbül meg. így gondolkozz tehát, és szavaim fogadd meg, különben nem állok jót se a te fejedért, sem a népedéért! Kelt Szanda várában, az 1550. év kora őszén. Aláírás: nemes és vitézlő Hubiár aga, Szanda várának hős kapitánya.” Alig olvasta el a bíró, már­is elporzottak a törökök. Hej, nagy gondba esett sze­gény debercsényi bíró! Hosszú, keserves évek ne­héz munkájával, közadako­zásból gyűjtötték össze a messze földön híres, sáépen szóló nagyharang árát... És most csakúgy, ukk-mukk-fukk!, oda kell adni a töröknek, az ellenségnek! (— Akkor in­kább a magyarok vinnék el — gondolta elkeseredve.) Még azon órában átiovagolt a szomszéd helységben lakó plébánoshoz... — Mindannyian az Űr ke­zében vagyunk — mondotta a. tisztelendő a keserves új­ságot hallván. — De azért valamit nekünk is tenni kell. Javaslom, hogy még az éjiéi keresse fel kelmed Horváth kapitány urat, s tőle kérjen segítséget. És ahogy megbeszélték, a bíró úgyis cselekedett. Éj­nek évadján, legszebb álmá­ból zavarta fel a vitéz ma­gyar kapitányt. — Elnézést, hogy ily éji órán zavarom kegyelmedet... De a szükség törvényt bont — s aztán 'töviről hegyire el­mesélte Hubiár aga levelét. — Hej, kutvateremtette, tette-morogta maga elé a kapitány. — Mi sem vagvunk valami sokan. Épp a mina­pában küldöttem segítségnek Szécsény várába 20 lovas vi­tézt. — Hát akkor csakúgy, po­tyán adjuk oda a szénen szó­ló harangunkat? — fakadt ki keservesen a debercsényi bíró. — Nem. arról szó sincs! — tiltakozott Horváth Bprtalan. — De várni kell! Kérjen kelmed Huhiár a^tól 3 na­pi gondolkodási időt. — Megette azt a fene. nagyságos kapitány uram! Nem olvan hírű ember az, hogy lehetne vele huzakodni! — No, jó. hát akkor 10 lo­vasomat elküldöm kenddel, b'ró umm! Am a falu sem állton ölhetett kézzel! Ka­szát. kapát foqínn minden valamire való férfi. Kora reggel lett, mire a 10 gyarmati lovas és a bíró be- poroszkált Debercsénybe. (Folytatjuk) műsor ■ KOSSUTH RADIO: 1.25: Alkalmi tudóstársaságok ».0«: A hét zeneműve $.30: Katonadalok ».<*: Nádi hegedű 10.05: MR 10—14 10.35: Gergely Anna nótákat énekel 10.52: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek 11.44: Vallomások, 1942. XXI/5. rész. 12.45: Törvénykönyv 13.00: A Rádió Dalszínháza 14.21: Fúvószene a múlt század elejéről 14.42: Arcképek a német Iroda­lomból 15.05: Zenekari opcrarészletek 15.31: Daloló, muzsikáló tájak 15.00: Kopernikusz Részletek Tadeusz Sllwiak lengyel költő „Fénymérő — fenyőfából” című Ural hőskölteményéből 16.21: Kamarazene 17.05: Társadalom és Iskola 17.35: Filmzene 17.45: A Szabó család 19.15: Gyárfás Miklós hangjáté­kaiból. Halálugrás. Rádió­komédia 20.00: Élet az Erdöháton 20.30: Faragó Laura népdalokat énekel 20.53: A Rádió lemezalbuma 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kórusművek 22.50: késő este 23.00: Barokk operákból 0.10: Tárogató muzsika PETŐFI RADIO 1 8.05: Nóták 8.20: Tíz pere külpolitika (ism.) 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: ifjúsági könyvespolo 12.35: Melódiákoktól 13.30: zenés állatkerti séta 14.00: Zenés délután 10.35: Csúcsforgalom 18.00: Kamasz-panasz 18.35: A King's Singers és a könnyűzene X'5. rész. 19.05: Győri Szabó József nólá kát énekel 19.25: Az atomenergetika és a nemzetközi stabilitás (fŰGRAD — J984. július 3.j ked<J ­Tí lf.SSí C*ak fiataloknak! 20.35: Magyar anekdotakinca 21.04: ilosfalvy Róbert operett­felvételeiből 21.33: A Magyar Rádió Karinthy- szinpada 22.30: Könnyűzene Ránki György szerzeményeiből 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek. Időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: Müvészportrék, színháztörténeti érdekességek. Dr. Gyárfás Agnes előadása. 17.15: Fiatalok zenés találkozója. Szer­keszti: Beély Katalin és Zakar János. 18.00: Észak-magyarorszá­gi krónika. 18.25—-18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 10.00: Tévétorna 10.05: Katica Vll/l. rész: Józsi bá\ (Ism.) 10.35: Rali II/l. rész. (Ism.) 11.45: Képújság lfi.20: Hírek 10.25: F.wa, Ewa Lengyel film 17.00: Sztárok a jégen 17.20: Képújság 17.25: Rubens. VI 5. réy/ 18.20: Dél-alföldi krónika 11.50: Reklám 18.55: ..Emlékezés a primadonnára” 1 8.30: Reklám Mftl Tivitorö» 13.45: Esti mese 20.00: Tv-híradó 20.30: Etűd bal kézre Bolgár tévéfilm 21.35: Stúdió, -84. 22.35: Tv-híradó, 3. *. műsor: 18.30: Képújság 18.35: Orbán Dezső és barátai Portréfilm. (Ism.) 19.05: Erdek-cél-ok 19.25: Sakk-matt 19.45: Abidjan fényei és árnyai 20.30: Beach Boys-koncert 21.25: A szilisztrai sírkamra (Ism.) 21.35: Tv-híradó, 2. 21.55: Reklám 22.00: Pastorale Holland tévéfilmsorozat, IVti. rész 22.50: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19 30: Tv-híradó 20.00: A márkinő. NDK tv-ko- média (15 éven felüliek“ nek!) 21.30: Az örökléstan lehetőségei 22.on: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Musica viva. 23.00: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.no: Fiatalok tv-klubja 21.30: időszerű események 12.89: Én, Claudius, g. isa*. » MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 1.: Dél­előtt 10 órától: Ezüstnyereg. Szí­nes olasz western. Délután és este: Gyónás, gyilkosság után (16). Színes. szinkronizált USA bűnügyi filmdráma. — Kohász: Szelíd motorosok (16). Színes USA film. — Tarján vendéglő: Az ál­arcos lovas legendája. Színes USA western. — Balassagyarmati Ma­dách: Fél 4-től: Nős agglegény. Színes, szinkronizált szovjet film- vígjáték. Háromnegyed 6-tól: Csillagok háborúja, I—II. Szí­nes, amerikai, fantasztikus ka4 landfilm. — Nagybátonyi Pető­fi: Boszorkányszombal. Szfnes, magyar—USA mesefilm. — Pász­tói Mátra: Excalibur, I—IT. (16), Szines, szinkronizált ír film. — Rétság: Kincs, ami nincs. Szí­nes, szinkronizált olasz filmvíg­játék. — Kisterenyei Petőfi: Bi­zonyítási eljárás (14). Szines, szinkronizált, japán bűnügyi film. MESEMOZI: Rézsarkantyú. — Job­bágyi: Ez Igen! (14). Színes, szink­ronizált amerikai filmvígjáték. tata. I7.2ä ü. ELBENS — Bella titánomat, 5. rég* .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom