Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-03 / 154. szám

Az «lodók is többet fizetnek A lakossági ellátásban ig*n fontos szerepet játszanak a különböző piacok. Így van ez Salgótarjánban is, ahová a környező helységekből érkez­nek az őstermelők, friss áru­kat kínálva a vásárlóknak. A piacok rendjéről a közelmúlt­ban új tanácsi rendelet jelent meg. A városi tanács terme­lésellátás-felügyeleti osztá­lyán erről érdeklődtünk Ma­jorosáé Sándor Erzsébet ke­reskedelmi főelőadótól. — Melyek a lényeges válto­zások a korábbihoz kévést? — A rendelet az előzők módosítása, ami 1978-ban ke­rült megalkotásra. Lényeges változás a helyhaszmálati dí­jak kiigazítása, ami időszerű is volt, hiszen azóta már 6 év telt el. A mai viszonyok­nak megfelelően próbáltuk szabályozni a különböző pia­cokon fizetendő helypénzt, s ez értendő a vásárcsarnok pi­acaira és az állatvásárra is. Ez utóbbinál az összeg álla­toktól függően változik. Vá­rosunkban nagyobb jelentősé­gű állatvásárt nem rendezünk, de tájékoztatásul közölhetem, hogy például sertés esetében a helypénz díja átlagosan két­szeresére emelkedett. A fon­tosabb élelmiszerek piacán — mint például a tejtermékek, zöldség, gyümölcs — a hely­használati díjak szinte a ré­giek maradtak. A virágkeres­kedők esetében néhányuknak korábban aránytalanul kis ösz- szeget kellett fizetniük. Ezen módosítottunk. Hosszú évek során a vásárcsarnok terüle­téhez tartozó parkolóhelyeket a jármüvekkel érkezők ingye­nesen vehették igénybe. Ezért a jövőben fizetni kell. — A kistermelőket hogyan érinti a helypénzek szabályo­zása? — A kezdeti tapasztalatok alapján ők elfogadták a mó­dosított határozatot. Inkább a magánkereskedőknél jelen­tett ez némi feszültséget. Megoldatlan volt például az üzletek elé kihelyezett áll­ványsor ügye, amivel további területeket vettek igénybe. Ma már ezt is szabályoztuk. — A csarnokban módosult a nyitvaiartás. A lakosság el­látásában okoz-e ez gondot? — Korábban vasárnapon­ként is nyitva volt, ezt meg­szüntettük. Egyébként a töb­bi napokon változatlan r.yitva- tartás mellett üzemel a csar­nok. A vásárlók körében tör­tént közvélemény-kutatás alap­ján nem tartottuk indokoltnak a gyakorlat folytatását. Az állami és szövetkezeti keres­kedelmi egységek vasárnap zárva tartanak, s az ősterme­lők sem jelentek meg áruik­kal. Csupán egy-két magán- kereskedő nyitott ki. — Milyen előnyöket nyújt az új rendelet az őstermelők­nek? — Kedvező lehetőséget te­remtettünk számukra ahhoz, hogy akar egy hónapra előre is foglalhassanak asztalt, ami­ért a dijat előzetesen kell be­fizetniük. Ezzel a vásárcsar­nok igazgatósága biztosítani kívánja az illető termelő ré­szére, hogy egy hónapig, vagy akár hosszabb ideig is ugyan­azon a helyen fogadhassa vá­sárlóit. Időszerű volt a rendelet módosítása, hiszen nem sza­bad megfeledkezni arról sem, hogy a városi tanács több célszerű kiegészítést végezte­tett a vásárcsarrtok területén. Üj pavilonok jelentek meg a régiek mellett, a külső piac területének — ahol főként a virágárusokat találjuk — be­tonozása is megtörtént. A korszerűsítések indokolttá te­szik az igényesebb helyek után fizetendő diiak emelését. A lényeg azonban: a jó '°1,<4'ás. G. B. Terjedő f • vízinövény Az NSZK-ban nagy tempó­ban terjed egy vízinövény, az Elodea muttali (közeli ro­kona a hazánkban közked­velt Elodea canadensis nevű akváriumi növénynek). Ak­váriumi dísznövényként ke­rült az USA-ból Anglián és Hollandián keresztül az NSZK-ba, és legjobb úton van afelé, hogy szinte jár- ványszerűen terjedve benője a természetes vizeket. Töme­gesen első ízben 1973-ban fi­gyelték meg a Hannover kó­rüli vizekben, azóta Alsó- Szászország egyéb vizein is feltűnt. Az Európában csak vegetatív módon szaporodó növényt a vízimadarak ter­jesztik. A növény gyökeres darabkái a lábukra tanadnak, ezeket széthurcolják, úiabbés újabb vizekbe hullajtják. A vízbe érve a gyökeres darab­kák megkapaszkodnak vala­miben, sarjadzani kezdenek, s továbbterjednek. „Álomkóros" cápák Mexikó partjai mentén több olyan tenger alatti barlang­üreg van, amelyben a búvá­rok „álomkóros” cápákat ta­láltak. Először azt gondol­ták, hogy ezek cápatemetök, ahová az elöregedett ragado­zók visszavonulnak. Később megfigyelték, hogy a cápák csak elaludtak és később fel­ébredtek. A meglepő az volt, hogy az ott talált emberevő kókcápák egyáltalán nem ré­mültek meg. de nem is vál­tak agresszívvá, amikor a bú­várok feléjük közeledtek. Mivel különös jelenségről volt szó, a búvárok értesítet­ték a Maryland egyetem (USA) állatkertjét, amelynek munkatársai három évig tar­tó vizsgalat után megfejtet­ték a rejtélyt. Kémiai elem­zésekkel kimutatták, hogy a tengervíz sótartalma ezekben a barlangüregekben kisebb, mint másutt a tengervízben. Azok az élősködők, amelyek rendes körülmények között ellepik a ragadozók bőrét, itt leoldódnak róluk. A cápák így megtisztulván, szinte megkönnyebbednek. „Részeg­ségüket” azonban nem ez, hanem a víz nagy széndioxid­tartalma okozza: kellemes ré- szegségi állapotot idéz elő a cápákban, amely hasonló a mélységi mámorhoz. Vagyis a veszélyes ragadozók a ten­ger alatti barlangokba men­nek megtisztulni. Az egész napos rendezvény sikeréhez nagyban hozzájárult a salgótarjáni megyei műve­lődési központ Nógrád táncegyüttesének cs dzsesszbalcttcsoportjának produkciója, a né­zők között sokan a környékbeli településekről jöttek szórakozni. — képek: kulcsár —■ V. megyei kulturális és sportnap Balassagyarmaton Ezrek a Palóc ligetben - Reggel kilenctől késő estig tartott Édes-kényes teher Elakadt kiköltöztetés Akárhogy is van, keserédes dolog kilépni a bíróság épületéből tárgyalás után. Még pernyertes ítélettel is. Né­hány nap után mégis megnyugszik az ember, és azt mond­ja magában, ennek így kellett történnie. Szép szóval egy­más között már nem tudtuk rendezni dolgainkat. Nézegeti az ítélet rendelkezéseit. Minden együtt van itt ahhoz, hogy az ember életét negyven-ötven évesen újra­kezdje, úgy, ahogyan élni szeretne. A kötekedő, agresszív férj már a múlté. S az is, ami sfcép volt a házasságban. Megszüntette a bíróság még a jogi köteléket is. A gyermek, aki nagykorúság előtt áll, az ön- á'lósulás útjait keresi. A tanácsi bérlakás kizárólagos hasz­nálója az asszony lett. A férj költözzön el. De hová? Tényleg, hová — morfondírozik az asszony, kezében a hivatalos irattal. A jog szerint legalább olyan albérletet kell keríteni, ahol a férj legszükségesebb holmi­jait, bútorait elhelyezheti. Nyakába veszi az asszony a vá­rost: kerít hármat is. A főbérlőkkel megegyezik, hogy volt férje helyett két hónapra előre egy összegben kifizeti az albérleti díjat. Közli a hírt a volt férjjel: megvan a meg­felelő elhelyezés — amit a jog előír. Ám a volt férj nem megy. Terpeszkedik a lakásban, a megszűnt házasság jogán tesz-vesz, de rendet nem rak. Használ, amit lehet: gázt, villanyt, vizet, de a költsége­ket nem állja. A volt feleség fél: vele együtt a lakásban mindennap verésnek van kitéve. Ki védi meg? Az asszony ismét a bíróságon. Az újabb határozat nem csal ki belőle már keserédes érzést. Csak bizakodást: talán most. Rendeződik a dolog, végre nyugalom lesz. A férj rosszhiszemű, költözzön ki, és elhelyezéséről saját maga gondoskodjék — mondja ki a bírósági határozat. Hogyan is lesz ez? — üt szöget az asszony fejébe. Mert a férfi nem megy és nem megy. Megindul a végrehajt tás. Üjabb irat jön: hagyja el a férj a lakást két héten belül, különben pénzbírságot szabnak ki rá. Nem megy és nem megy. Az asszony fél. azt mondja, élete pokol. A végrehajtás tehetetlen? Az asszony járja a hivata­lokat. A tanács szükséglakást ajánl fel a rosszhiszemű férj­nek: szoba, konyha, spájz, komfort nélkül. Költözhet a férfi oda. Mehet a kulcsért, máris átveheti. De nem megy. Nem és nem. A végrehajtás elakadt. Hónapok múlnak el. A hatóság tehetetlen? Az önkényeskedésnek nincs határa? A türelem, a meggyőzés, a ráhatás eszközei végtelenek? Ezek elgondol­kodtató kérdések lehetnének. De nem kiköltözésre kötele­ző jogerős határozatok után. Mert az asszony megint a bíróságon van. Ismerősként köszöntenék, ha kávéházba járna. Porol újra a volt fér­jével. Azt mondja, azért, mert megverte őt. Ki védi meg? És ki védi meg a törvényt?, w _ Zsély András / i 1 ‘ /Atödik alkalommal rendez­I 1 ték meg megyénkben a w HVDSZ kulturális és sportnapját. Hollókő. Szécsény, majd két ízben Salgótarján után Balassagyarmat kapta a ren­dezés jogát. Már reggel kilenc órakor nagy volt a nyüzsgés a Palóc liget fái alatt, s a las­sacskán nyáriasra forduló, nap­sütéses időjárás is megtette a hatását. Délelőtt tízkor mór több mint ötszázan vártak az ízlésesen fel­díszített szabadtéri színpad nézőterén az ünnepélyes meg­nyitóra. Kiss Sándornak, a HVDSZ megyebizottsóg titkárá­nak rövid bevezetője után Tóth Józsefné, a Szakszerve­zetek Nógrád megyei Ta­nácsának titkára köszön­tötte a megyei minden tájáról érkezetteket, azt kívánva, hogy érezzék jól magukat a szép va­sárnapon. A valóban gazdag program­ról egyelőre csak annyit, hogy a megnyitótól délután ötig non­stop műsor zajlott a színpadon, számos meglepetéssel tarkítva. A Palóc ligetben népművé­szek, iparművészek kínálgatták portékáikat és kitelepült erre a vasárnapra több kereskedelmi egység is nem csak Balassa­gyarmatról, de Salgótarjánból is. Jól tették, mert mint később kiderült, sokan nem csak szó­rakozni, de vásárolni is jöttek, ami hovatovább elengedhetet­len feltétele egy igazi rendez­vénynek. Elsőként a Nógrád táncegyüt­tes lépett színpadra a Düvő kíséretével, s aratták az első megérdemelt tapsot színvonalas műsorukkal. Különösen a sok humorral fűszerezett mutatvá­nyos táncuk vívott ki tetszést. Voltak persze, akiknek „ma­gas" volt ez a műsor. A tizen­egy hónapos Zsombok Ro- lar.dnak még lépni is nehéz volt, nem esetleg táncra per­dülni. Ennek ellenére igazán jól érezte magát cumisüvege társaságában. • Először vagyunk velf i^eg rendezvényen - újságolja Zsom­bok József, az apuka, aki a gabonaforgalmi vállalat dolgo­zója.- Jól érezzük magunkat - vélekedik a mama, aki közben a négyéves Zoltánt próbálja bekeríteni a ligetben. Vannak itt távolabbról Is, akiket az esemény hire vonzott ide. A herencsényi Jusztin And­rás feleségével, fiával, menyé­vel és unokájával érkezett. Míg ő a táncosokban gyönyörködik, a többiek bevásárlókörúton van­nak. Ezalatt már a divatbemutató zajlik a színpadon. Az Ipoly Áruház vendégcsalogatójának hatását talán azóta már le is mérhették a forgalom növeke­déséből. . . Erre számít Kovács . Istvánná is, aki a balassagyarmati fi­nomkötöttárugyárban dolgozik.- Hetvenéves vagyok, de még mindig bejárok napi négy órát dolgozni. Nagyon szere­tem a fiatalokat és o szép ru­hákat. Ezekből is van egy-kettő, amit szívesen felvennék — mondja huncut mosollyal. Nem csoda, hogy odabent mindenki „Maminak" szólítja. .. A salgótarjáni József Attila VMMK dzsesszbalettegyüttese többek között új programját is bemutatja. Erre már előkerül­nek a fényképezőgépek is, ami ugyebár a tetszés egy mércéje. Akinek ilyenje nincs az tapsol. Nem is keveset. Két számuk között a „Ki mit tud”-ról nép­szerűvé vált Stoor Christel lép fel, s hűen önmagához, ezút­tal is kitáncolja a lelkét. Közben százak és százak ér­keznek. Kik autóbusszal jöttek mint például Salgótarjánból az IKV, a városgazdálkodási üzem, a vízmű, és a Patyolat dolgozói és családtagjaik, ki kocsival, motorral, vagy — ilyen is van — kerékpárral. A rendezők szerint több mint kétezren fordultak meg a Palóc ligetben a kora délutáni órákig, És még nincs vége! A játékos gyermekvetélkedők során elpukkasztottak - elő­re megfontolt szándékkal - egy autóra való léggömböt, megit­tak több láda Márkát - időre - és megettek jó néhány lekvá­ros lepényt, úgyszintén ver­senyben. Itt az győzött, aki el­sőnek találta meg a belesütött ötforintost és nem nyelte le, (Orvos volt a közelben...)- Megtaláltam - mondja boldogan a tízéves Bandri An­tónia a fülig lekváros ábrázat- tai, a győztesek egyike, aki most kóstolt először „készpén­zes” lepényt. A nap fénypontja kétségkí­vül a fennállásának 30. évét ünneplő HVDSZ Bihari János táncegyüttese volt. Nemrégiben jöttek meg Kínában és Thaiföl- dön tett turnéjukról, s adtak ízelítőt tánc- és énektudásuk- ról, fergeteges sikert aratva Ba­lassagyarmaton is. Párbeszéd című cigánytáncuk alighanem egyedülálló a maga nemében. Megérdemelten vehették ' át szemkápráztató műsorukért a HVDSZ megyei bizottságának ajándékát, az ugyancsak gyö­nyörű hollóházi vázát Horváthné Donkó Ágnestől, a megyebizott- ság tagjától. Hogy a kulturális nap részt­vevői nem csak látnivalóval laktak jól, aztamegyei vendég­látó vállalat gyorsmérlege is bizonyítja. Eszerint elfogyott 336 adag babgulyás, 134 csü­lökpörkölt, 560 sertéssült és 153 pár Debreceni. És ez még nem a végleges adat. Elkelt továb­bá több száz belépő a Palóc Múzeumba és akiknek még volt erejük a kora esti óráktól több száz kilométernyit táncolhattak a jól sikerült kulturális és sport­nap fináléjában. Zilahy Tamás Fotók: Kulcsár József NQGRAD - 1964. július 3.( kedd Változás a piacokon Salgótarjánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom