Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

KÉPERNYŐ ELŐTT CHAPLIN BÉKÉS NAPOK A HARZBAN (I.) r Ódon falak és legendák Mit tudhatott ez az ember, hogy akarata ellenére voltak mindig mások, akik a film­szakma amerikai műhelyei­ben szabályosan ellopták-el_ ■dugták-megőrizték azokat a „musztereket”, amelyeket Chaplin elégetésre szánt, mert nem tartotta másnak, mint forgácsnak, feleslegnek, amit az igazi művek faragása köz­ben halhatatlan mesterként lehántott a művekről. Mit tudhatott ez az ember, ha nem sokkal a halála után előfordult az a példátlan eset, amiről akkoriban — néhány éve mindössze — a saj ó is széles körben megemlékezett: a kriptából ellopták koporsós­tul együtt! Ha ez igaz, márpe­dig igaz, mert nem cáfolta azóta senki emberfia, és a ha­tóságok sem nyilatkoztak el­lenkezően — akkor be kell látnunk, hogy ma nincs hova élzarándokolni, nem tudhat­juk, hova lett Charlie Chap­lin az „ismeretlen"? Stíluso­san ismeretlen helyre távo- ®ot.t halála után. Feltehetően blyan rajongó(k) kaparintot­ták meg, mint amilyen példá­ul az a fiatalember volt, aki lelőtte a beatlesek egyik Rzíárját John Lennont. A fo- rn.atizm.us azonban kizárólag és igazán nagyok kísérője. * 1 A asenikhez az igazán kl- éstfc aztán a mérhetetlen és semmire sem tekintő fanatiz­mussal vélnek felkapaszkodni, ágy egalizálva ki a kettejük közötti távolságokat — ha te­hetik, akar szembefordulva az imádott zseni legszentebb akarataval. Chaplin valószínű­leg egyszerűen nem tudott (!) azokról a filmrészletekről, megvágott de film­jeiből kihagyott „musz­áerekről” amelyek há­romórás nyersanyagot szol­gáltattak két angol filmrajon- Cónak, akik aztán az özvegy hozzájárulásával Az ismeret­ien Chaplin, című, méltán nagy sikerű sorozat más. a művész svájci otthonának páncélszekrényében talált anyagokkal együtt elkészítet­ték. Nem mondhatjuk, hogy „Charlie, szegény, forgott a sírjában”, amikor mindez el­készült, mert nem tudjuk, hol a sírja, van-e sírja egyálta­lán? Ez mindenesetre meg- könnyíthette a „filmrajongó” két angol helyzetét, akik va­lamennyiünk nevében fellép­hettek ezzel az abszolúte in- dizskrét alkotással, „mi majd most megmutatjuk, milyen volt Chaplin valójában...! Nem tudom eldönteni, hogy hálás legyek-e, vagy inkább szomorú, hogy megmutatták az ismeretlen Chaplint? Hát­ha nem is voltam arra kíván­csi, amit 6 maga úgy ítélt meg hosszú életében, hogy nem tartozik rám, nem tar­tozik senkire, nem tartozik a közönségre. Hátha úgy , gon­dolná, ha tehetné, hogy ez a sorozat a szuverén alkotó szellem (amire mindig sokat adhatott) olyan mértékű ar- culverése, ami a burleszk dramaturgiája szerint égy minden tekintetben jól irány­zott és jól sikerült íenékberú- gást követel, és ami után a két filmrajongó angol (a ne­vünkben is) belecsattan, le­hetőleg ruhástól, egy meszes­gödörbe. Engem zavar az utó­kor (jelenkor és persze a jö­vő) rajongással leplezett tisz­teletlensége az olyan „hord­erejű” személyiségek esetében, mint amilyen Charlie is volt. Amilyen persze ma is, hi­szen rajta kívül alig van még néhány egykor élt személy, akinek néhány ismert arcvo­násával (keménykalap, ba­juszpamacs, szemöldök) és kellékével, mint egy világ­szerte mindenki által ismert képes jellel őt magát bárhol, bármikor fel lehet idézni. Mint egy pik- togram — megértik min­denütt. Es akkor jön a világ­hírű sorozat az ismeretlen Chaplinnel és megmutatja, amit. még tudnunk kell őróla — állítólag. Több példa és több dolog szól amellett, hogy ne értsek egyet a minden lé­ben két kanál angollal. Az egyik egy kínai példa az ókorból: több éves késéssel sem készült el egy híres raj­zoló a császárnak ígért ka- kasos rajzával. A császár fel­kereste műtermében, ahol ezernyi rajzot látott és mind­megannyi kakast ábrázolt. „Most rajzolsz egy kakast ne~ kém, vagy meghalsz” mondta a császár (körülbelül). A fes­tő három-négy vonással meg­alkotta művét, a császár gyö­nyörűnek t.alálla és megkér­dezte „ha neked ennyiből állt az egész, miért várattál éve­kig?" mire a művész (körül­belül) ezt válaszolta szerényen „ahhoz, hogy ezt az egyet így megcsináljam — ezer másik is kellett még”. Tanulság? Nem az ismeretlen Chaplin az érdekes és fontos. * Vélekedhetünk persze úgy is, mint a filmrajongók (akik mellesleg nyilván nem fizet­tek rá erre a rajongásra), hogy „ide nekünk az orosz­lánt is”, ide mindent amiről nem tudunk, mert nekünk ra­jongóknak és örök kíváncsi­aknak mindez jár! Magam inkább egyetértek Hofi Gézá­val, aki úgy vélekedik - nem a filmsorozattal összefüggés­ben —, hogy „nekem ne szen­vedjen a művész, nem tarto­zik rám, hogy mennyit kín­lódik, amíg elém áll és elját- sza azt a valamit... Csinálja meg izzadás nélkül, úgy, ahogy Cziffra György zongo­rázik például...” Ha hiányzott Chaplin iz­zadtsága — akkor most kielé- gülhettünk, megkaotuk. Állító­lag belláttunk a titkába. Elé­gedettek lehetünk. Ha ilyen egyszerű lenne egy ember, ha ilyen egvszerűen „bele lehet­ne látni” egy zseni titkába! Most elhihetjük magunkról, hogy valami fontosat tudunk. Pedig ez a fontos a filmjei­ben van: az élet szép és bor­zalmas — és mi egyedül „ka­csázunk” eayrc távolodva és egyre reménykedve valami­lyen úton. amiről nem tudjuk, hová vezet. Ennyi. Ismerős vidék. Hegyi asz- faltúton kanyarog az Ikarus. A part nem túl meredek bal­oldalt fölfelé kapaszkodó fák ágai közt villan elő-elő a nap. Szemből Trabantok, Wartburgok, Skodák suhannak el a busz mellett. Akár a Mátrában is lehetnénk. De, ha a sofőrhöz magyarul szól­nánk, értetlenül bámulna ránk. ö a német szót érti, mint errefelé, a Harz-hegy- ségben minden őshonos. Münzer szülőhelye A hegység nevének értel­me: gyanta, tudjuk meg az egyik útikönyvből. A másik szerint „a közép-felnémet hart szóból származik és erdőt je­lent.”. Mindkét változat meg­leli logikus magyarázatát. A hegyvonulatot 100 kilométer hosszú, 30 kilométer széles erdő borítja. A fák közt gyantát kínáló fenyő is bőven van, főleg a magasabb pon­tokon. A legmagasabbra nyú­ló csúcs, a Brocken 1142 mé­terre emelkedik a tenger­szint fölé, azaz 127 méterrel „veri” a Kékes-tetőt. Az enyhe lejtésű szerpentinekkel könnyen birkózik meg a ma­gyar gyártmányú járgány, harminctagú IBUSZ-csoportot utaztatva. — Most pedig egy kis me­sevárosba érkezünk: Stolberg- be — szólal meg az idegen- vezető. Bottlik László. A Reisebüro 32 éves „bedolgo­zó” munkatársa csaknem másfél évtizede él már a Német Demokratikus Köztár' saságban, jelentékeny német kultúrát szívott magába. Sze­retettel beszél e kultúra ér­tékeiről, és Stolberg bőven kínál mondanivalót. Maga a városnév vágatot jelent, már ebből is bányászmúltra kö­vetkeztethetünk. Vas-, réz-, ón-, ezüst- és aranybányásza­tát már 796-ban említi egy oklevél. A XII. századtól pénzt verettek itt a Stolberg grófok, az érmékkel még a múlt században is lehetett fizetni. Itt született Münzer Tamás 1490 körül. (A szülő­háza helyén álló épület táb­lája Müntzerként említi ne­vét.) Nem túlzott Bottlik, amikor mesevárost emlegetett. Az er­refelé jellemző favázas épü­letek színpompás látványt kí­nálnak. A középkor építésze­te csaknem hiánytalanul őr­ződött meg ezen a háború­kímélte helyen. A városka közepén 1482-ben fölhúzott háromszintes városháza áll. Belül . nincsenek lépcsők: külső Kirchtreppe, „templom* lépcső” visz föl az emeletre. Földszinti, patyolattiszta ven­déglőjében 52 pfennigért kel­lemes sört hoznak. Tovább­indulunk. — Most húzódjunk össze, hogy elférjünk! — ugratja az IBUSZ-csoportot Bottlik, S valóban: a busz épp hogy ki­bújik két gyönyürű favázas házikó között... Pezsgő piactér A Harz legszebb városaként emlegetik Quedlínburgot. Sze­rény megfogalmazásnak tű­nik, miután az ember meg­fordult ebben a pazar, ma mintegy harmincezer lelkes helységben. A hegyvonulat északi oldalán fekszik, átfo­lyik rajta a sok-sok legendá­val övezett Bode. Feléje kö­zeledve a kis dombon épült kéttornyú dóm ötlik szem­be. A középkori épület behe- mót szürke tömbje ünnepé­lyesen magaslik az üde, szín' gazdag óváros fölé. Az ódon falak közt járva —, nem za­vartatván magunkat a tetők­ből kinyúló tévéantennák lát- ' ványától — megelevenedni véljük a történelem néhány epizódját. Először 922-ben említi okirat a várost. Le­genda „tanúsítja”, hogy há­rom évvel korábban itt aján­lották föl Madarász Henrik­nek a királyi címet; az ide­genvezető még a kis teret is megmutatja, ahol az eset meg­esett. Később a város a Hanza-szövetséghez csatlako­zott, jelentősége, gazdagsága nőtt. Piactere pezsgő életről tanúskodik: favázas kereske­dőházak sorakoznak egymás mellett. — Mint látják, az emeletek egyre kijjebb és kijjebb ug­ranak — magyarázza hozzá­értően a középkori építészet rafinériáját Bottlik, aki ma­ga Halle-Neustadtban egy házgyári épületben él. nejé­vel és két gyerekével. — Ezt azért készítették így, merj: adót csak a földszint alap­területéért kellett fizetniJ Emellett díszítésre is lehető­séget adott ez a megoldás. Jó példát kínál a díszítés­re az 1310-ben épült város­háza, melynek homlokzatát 300 évvel később alakították a nagyrészt ma is meglevő formájára. Kései gótika és barokk keveredik a környék lakóházain. Az ország leg­kisebb utcája is a piactér kö­zelében húzódik: a cipészköz. Végiglépdelvén rajta Bottlik László elmeséli: lengyel mun­kások újítottak fel sok épü­letet a városban. Ezeket a házakat egy-egy díszes lám­pa jelzi. Máig rejtély! — A már nem használha­tó favázakat újakra cserél­ték fel — meséli a műveze­tői beosztásából egy hétre idegenvezetővé vált fiatalem­ber. — Egyszer a kiselejte­zett gerendákat meg akarták gyújtani. És akkor derült ki, hogy nem égnek. Máig sem derült ki, mivel impregnál­ták a fákat az akkori mesle-' rek. (Folytatjuk) Molnár Pál (T. Pataki) Meglepetések a zeneiskolában (Egy tanévzáró koncert krónikája) lonofon televízió ' Sötétkék szoknya, nadrág, fehér blúz, úttörőnyakkendő. Mindez pedig a salgótarjáni zeneiskola koncerttermében, a népzenei tagozat hallgatóinak tanévzáró hangversenyén. A folyosón a fellépések előtti feszültség, az „ilyen még nem volt” vibráló izgal­ma. Egyik csöppség a furu­lyáját szorongatja, néhányan ciíerájukat hangolgatják. Utolsó csavarintás a tekerő­lant gombján — jól fog-e „reccsenni” a műsorban? Aztán „felgördül” a füg­göny. Nagy Zoltán, a fiatal népzenészek tanára köszönti a szülőket, a pedagógustársa­kat. Meleg hangú bevezetőjé­ből mindenki érezheti, hogy a zeneiskola valóban úttörő­munkát vállalt a népzene be­indításával. fis ekkor jön az első meg­lepetés. A zeneiskola zeneka­ra és kórusa Virág László igazgató vezetésével magyar népdalfeldolgozásokat ad elő. Muzsikájuk igényes tisztaság­gal és pontos ritmizálással szólal meg. A dalokat hall­gatva érvényét veszti az a vita, amely az eredetiség és a feldolgozás körül folyik. Hi­szen így is lehet tiszta nép­zenét muzsikálni, szívből jö- vően. Ezután a másik meglepetés következik, ami aztán a kon­cert végéig tart. A furulyás növendékek nem egy alka­lommal bravúros futamokkal színezve fújják a somogyi népdalokat. Olyan díszítések is sikerülnek, amik nincse­nek a kottában. Magától jön. Népzenénk alapvető tulajdon­ságát, a variálhatóságot, a mindenkori egyéni előadás­módot halljuk viszont a szín­padról. Nehéz dolog két szóló hang­szert stílustörés nélkül együtt alkalmazni. A fiatal zenészek sikerrel oldották meg e fel­adatot. Középkori udvari mu­zsikát hallhattunk a tekerő­lant, furulya duótól. Mégsem volt kirívó, hiszen — ha ke­vesen tudják is, — a tekerő régen igen kedvelt hangszer volt, elsősorban németalföldi, francia palotákban. Remélhe­tő, hogy a következő évzárón a csodálatos dél-alföldi dalla­mok is megszólalnak a nye- nyerén. A citerás növendékek meg­lepő biztonsággal játszottak. Méghozzá a nehezebb megol­dást választva az előadásban. Nem nyomóval muzsikáltak, ami általánosan elterjedt, ha­nem ujjaikkal fogták le a hangokat. Szólistaként és együttesként is szépen cseng­tek a dunántúli ugrósok, csár­dások. A kellemes, családias han­gulatú évzárón nem veszett el a produkciók művészi ér­téke. A színpadon a jókedv mellett a népzene iránti alá­zat uralkodott. Senki nem érezhetett mesterkéltséget az előadásokban. Hangszeres népzenénk igazi gyöngysze­mei szólaltak meg ezen a na­pon. Értő tolmácsolásban, egyszerűen, tisztán, mint amennyire tiszta e fiatal 8—10 év körüli muzsikusok világa. És ne feledjük: ez az első tanév volt... Oszvald György Francia kutatók egy újfaj­ta ultrahangforrás, az iono- fon tökéletesítésén dolgoznak. A készülék működési elve igen egyszerű. Egy rugalmas falú kamrába két elektródot helyeznek el; az egyik egy vékony rudacska, a kamra tengelyében húzódik végig, amelyet hengerfelületként vesz körül a másik. A rájuk kapcsolt több ezer voltnyi feszültség ionizálja és felfor- rósítja a kamrát kitöltő gázt. Ha a feszültséget változtatják, a gáz hőmérséklete és vele együtt a nyomása is megvál­tozik. A kamra falai a nyo­másváltoztatást követve ult­rahanghullámokat keltenek. Az ionofon a kísérletek ta­núsága szerint alkalmas te­levíziós kép- és hangjelek to­vábbítására. Ilyenkor az elekt­ródok feszültségét a televí­ziós hang- illetve képjelek ütemében változtatják. Az el­ső ultrahangos televíziós köz­vetítés alkalmával még csak 400 méterre sikerült továbbí­tani a képet. További tökéle­tesítése után (a kamrát héli­ummal töltötték, a nyomást megnövelték stb.) az 1200 méterre fekvő víz alatti kam­rából kielégítő minőségű kép érkezett a képernyőre. Elkép­zelhető, hogy további tökéle­tesítések után az ultrahang- hullámokkal több kilométer­re is át lehet vinni a képet. usor KOSSUTH RADIO I U.1S: önarckép. Polgár László operaénekes beszél pályá­járól, szerepeiről (ism.) 26.00: Mozart: Négy német táno. 20.10: A szocialista gazdaságel­mélet és a szocialista gaz­daságirányítás gyakorlata. H.40: Vavrinecz Béla népzenei feldolgozásaiból. 11.15: A Rádiószínház bemutatója. 22.20: Tíz pero külpolitika 12.50: Charlie Parker tel vételeiből 22.54: Késó este 13.04: A Rádió lemezalbuma. 0.10: Tárogatómuzsika. I. 27: Alkalmi tudóstársaságok s.oo: A hét zenemüve 0.30: Két romantikus kórusma 0.44: Nádi hegedű 10.05: MR 10—14. 10.35: Somorjai Paula és Tihanyi József népdalokat énekel 11.00: Paganini: E-dúr hegedűver­seny II. 31: A csúnya hercegnő. KVIt. rész. »2.45: Törvénykönyv »3.00: A Rádió Dalszínháza 14.42: Arcképek a bolgár Iroda­lomból »5.05: Verbunkosok, katonadalok 15.28: Nyitnikék — Kisiskolások műsora »8.00: Haydn: d-mol) vonósnégyes 1S.24: Délutánt Rádiószinház 17.05: Bevezetés a filozófiába 17.35: Két stolz-filmdal 17 45: A Szabó család PETŐFI RADIO] 8.05: Jákó Vera nótákat énekel 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.). 8.33: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódia koktél 13.30: Zenés állatsereglet 13.45: Zenés délután 14.00: Operaslágerek 14.35: Tánczenei koktél 15.20: Könyvről könyvért 15.30: örökzöld dallamok 16 JS; Csúcsforgalom 17.00: Kamasz-panasz 18.35: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai 18.55: Zenei tükör 19.25: A vakcinától a diétás kó­láig. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Magyar anekdotaklnca 4 NQGRAQ — 1964. június 5., kedd 21.04: Fél óra Bessie Smith­szel. 21.34: Nóták. 22.30: Nóták. 23.20: A mai dzsessz. MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: Kulturális ka­leidoszkóp. (A tartalomból: Az évad vége előtt. Filmkritika. — Művelődés Málylban?) Szerkesz­tő: Antal Magda. 18.00: Eszak- magyarországi krónika. 18.25— 18.30: Lap- és müsorelőzetes. MAGTAB TELEVÍZIÓ: 8.25: Tévétorna (ism.) 8.30: Iskolatévé 8.45: Magyar nyelv (1. oszt.) 9.00: Fizikai kísérlet I. 9.30: Aki mer, az nyeri 10.10: A hiba. Francia film (Ism.) 11.25: Képújság 15.00: Iskolatévé. 15.35: Deltáeska (FF) 16.05: Hirek 16.15: Az ösztön Hatalma (ism.) 16.25: Képújság 16.30: Szól a nóta 17.00: Rubens. Holland filmsoro­zat. V/l 17.55: Reklám 18.00: „A mágus...” 18.25: Dél-alföldi krónika 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esll mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Egy szélhámos karrierje. Vii^5. 20.55: Lovakat legeltetett a beto­non. Cseh játékfilm. 21.55: A nevem: Balogh Béla. 22.05: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra. 22.45: Tv-hfradó 3. *. műsor: 18.10: Képújság 18.15: Csak gyerekeknek I 18.40: Sakk-matt 19.00: Kapcsoljuk a Pesti Vigadőtl 19.40: cél: A lehetetlen 20.00: Kéziratos kincsek (ism.) 20.10: Magyar tudósok 21.00: Tv-híradó a. 21.20: Reklám 21.25: Szederszüre» 22.45: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-h!radó 20.00: Micsoda dolog 21.15: Folklórműsor 21.35: Mi is az tgazságt 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Musica viva 23.00: Hírek «. MŰSOR: 19.30: Tv-hlradö 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Időszerű események 22.00: En, Claudius 4. rész. (Ism.) MOZIMŰSOR; Salgótarjánt November 7.: Sok pénznél jobb a több. (16). Szí­nes, szinkronizált francia bűn­ügyi íilmvigjáték. Tarján ven­déglő: Talpig olajban. Színes, szinkronizált francia filmvigjá­ték. — Kohász: Ezermilliárd dollár (14). Szines, szinkronizált francia film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: 101 kiskutya. Színes, szink­ronizált amerikai rajzfilm fel­újítása. 8 órától: Kémek a lo­kálban (16). Színes francia—olasz bűnügyi filmvígjáték. — Nagy- bátonyi Petőfi: vészjelzés a ten­ger alól. Szines, szinkronizált szovjet film. — Pásztói Mátra: Cicák és titkárnők (14). Színes, szinkronizált csehszlovák film­vígjáték. — Rétság: István, a király. Színes magyar film. — Kisterenyei Petőfi: Kincs, ami nincs. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. MESEMOZI: Krisz­ta születésnapja. — Jobbágyi: Szupermodell. Színes, szinkroni­zált USA bűnügyi film. 17.00: Rubens — 1. rés*. 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom