Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

Barátsági nagygyűlés Új magyar—mongol barátsági szerződést írtak alá Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács hivatalos baráti látoga­táson Mongóliában tartózkodó elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Jumd- zságin Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke, az MNFP Központi Bizottsá­gának főtitkára, pénteken alá­írta a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság új barátsági és együttműkö­dési szerződését. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság első barátsági és együttműkö­dési szerződését 1965-ben kö­tötték. A most aláírt doku­mentum a következő húsz évre megújítja és egyben to­vább fejleszti a következetes politikai és ideológiai együtt­működést, a két ország és a két nép testvéri barátságát. A szocialista gazdasági in­tegráció és a kölcsönös elő­nyök elveiből és gyakorlatá­ból kiindulva rögzíti a szer­ződés a gazdasági és műszaki­tudományos kooperációk to­vábbfejlesztésének szükséges­ségét. Előirányozza a kultu­rális, tudományos, oktatási, gészscfiügyi, idegenforgaimi és egyéb együttműködés el­mélyítését. A dokumentum újólag meg­erősíti a két állam következe­tes elvi alapokon nyugvó szo­cialista békepölitikáját. Péntek délután Ulánbátor­ban magyar—mongol barátsá­Elnökségének és a kormány­nak számos vezető tagja, a magyar kíséret tagjai, a mon­gol főváros dolgozóinak ki­emelkedő képviselői. Egy mongol pásztor, egy munkás és egy értelmiségi rövid fel­szólalása után Jumdzságin Ce­denbal, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, mondott beszédet. Ezután Losonczi Pál mon­dott beszédet. Az Elnöki Tanács elnöke pénteken baráti beszélgetésen gi nagygyűlést tartottak Lo- fogadta Nyamin Luvszancsül­” tem, a Mongol Béke és Bará­ti Társaságok Szövetsége vég­rehajtó bizottságának elnö­két, valamint Cs. Molovot, a Mongol—Magyar Baráti Tár­saság elnökét. Losonczi Pál találkozóit a magyar kolónia képviselőivel hazánk ulánbá- tori nagykövetségén. sonczi Pálnak az Elnöki Ta­nács elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának baráti látogatása alkalmából. A nagygyűlésen — amelyet B. Altangerel. a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bi­zottságának tagja, az ulánbá- lori városi pártbizottság első titkára nyitott meg — a mi­niszterelnökkel az élén részt vett a párt Politikai Bizottsá­gának, a Nagy Népi Hurál Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete ma reggel indul ha­za. (MTI) Bolgár kiállítás Moszkvában '„Bolgár Népköztársaság — 40 év a szocialista haladás útján” — ezzel a címmel nyílt meg pénteken Moszkvában a Bulgária eredményeit bemu­tató nagyszabású ipari és ke­reskedelmi kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, Mihail Gorba­csov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, s a Központi Bizottság több titkára, vala­mint Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke, aki a kiállítás alkal­mából csütörtökön érkezett rövid baráti látogatásra a szovjet fővárosba. (MTI) A lengyel vezetők Lodzban ' Ä LEMP vezető testületéi­nek tagjai pénteken Lodzba, Lengyelország második leg­nagyobb városába utaztak, hogy több mint negyven nagyvállalat munkásaival ta­lálkozzanak, s megvitassák velük azokat a kérdéseket, amelyekről a szombat—va­sárnapi KB-ülésen lesz szó Lodzban. A Központi Bizott­ság kihelyezett és kibővített ülésén — amelyre 800 mun­kást is meghívtak, s közülük minden második pártonkívü- li — a téma a munkásosztály helyzete és szerepe a szocia­lizmus építésében, a párt és az ország életében. A párt vezetői vagy félszáz üzembe látogatnak el, hogy közvetlenül beszélgessenek a munkásokkal erről a kérdés­ről. A KB-ülés előkészületeiben különleges szerepet játszott a nemrég megtartott országos szakszervezeti találkozó, ame­lyen az országos szakszervezeti szövetségek és mintegy kétszáz nagyvállalat szak- szervezeti vezetői vitatták meg a kormányzat és a LEMP képviselőivel a dolgo­zókat foglalkozató legfonto­sabb kérdéseket. A munkások helyzetével foglalkozó KB-ülés színhelyé­ül nem véletlenül választot­ták Lodzot. A Varsótól 130 kilométerre fekvő nagyváros a legfontosabb lengyel ipari központok közé tartozik. „Elodázott" döntés Hágában A holland kormány pénte­ken úgy döntött, hogy nem dönt: a nagy érdeklődéssel várt kabinetülés után kiadott tájékoztatás szerint 1985. no­vember 1-én hozzák csak meg a robotrepülőgépek had­rendbe állítására vonatkozó elhatározást, amelyet azután 1986. január 1-ig törvényter­vezet formájában a parlament elé terjesztenek. A robotrepü- lőgépek telepítését nem kez­dik meg 1986-ban, legfeljebb csak 1988-ban. Ruud Lubbers miniszterel­nök, Van den Broek külügy­miniszter és De Ruiter had­ügyminiszter a parlamenthez intézett levelében kifejti: a kormány egyelőre késlelteti mind a végleges elhatározást, mind magát a telepítést, de úgy, hogy ha szükség lesz rá, akkor ne lépjék túl a NATO-ban eredetileg elhatá­rozott menetrend végső ha­táridejét — tehát 1988 végét — az összes 48 manőverező robotrepülőgép felállítására. Qtibeszámoló Koreából (III.) demarkációs vonalnál Keszon külön­leges város Kore­ában. Kétezer éves, ezer eszten­deje lett főváros, s ötszáz évig vi­selte a büszke címet. Századunkban előbb sanyarú sorsa volt. Japán hódítók vették birtokba. majd Dél-Koreához tartozott. Két és fél évtizede a KNDK egyik szép, sok hagyo­mányt őrző váro­sa. tartományi székhely. Róla mond iák: négy történelmi for­mációt is meg­ért, mert volt feudális, gyar­mati és kapilalis- ta országrész, most pedig egy szocialista ország városa. Az el­múlt évtizedek megpróbálta­tásai azonban nem nyomtala­nok.. A családok hetven szá­zaléka megosztott, egy vagy több tagjuk Dél-Koreában él, s mit sem tudnak egymásról. Azt sem, hogy élnek-e hozzá­tartozóik. Keszon határ menti város, különleges helyzetben, a 38. szélességi foknál. Negyedórá­nyira tőle Panmindzson, ame­lyet 1953 júliusa, a fegyver­szüneti egyezmény aláírása óta ismer a világ, s ahol a KNDK és az Egyesült Álla­mok tárgyaló delegációi most is rendszeresen találkoznak. Panmindzsonban, Ázsia egyik ma is neuralgikus pontján tetten lehet érni a világtörté­nelem eseményeit. Kora reggel autóbusszal in­dultunk Keszonból Panmind- zsonba. A demilitarizált öve­zet határán Ji Mong Chol főhadnagy várt minket. Kivá­ló ismerője a tárgyalásoknak, már régebben itt teljesít szolgálatot. Ö mutatta be a történelmi épületet, amelyet mindössze tíz percig használ­tak: 1953. július 27-én, ami­kor aláírták a fegyverszüneti megállapodást, a Koreai Ne­I'anmindzson: amerikaiak a oldalán határ déli pi Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok kép­viselői (ez utóbbiak az ENS2- zászlaja alatt). Azóta múzeum, egy véres, hóditó háború múzeuma, s egyben emlékeztető, ahol a viiág egyik legerősebb nagy­hatalma ismerte el vereségét. Magyar újságírókat is láttunk a tablókon. A magyar nép szolidaritásáról, testvéri se­gítségéről adtak hírt azokban a napokban, magyar munkás­kollektívák támogatták a szocialista Korea harcát a szabad hazáért. Ji Mong Chol beszélt a KNDK immár három évtize­des harcáról, a haza békés egyesítéséért. A Koreai Mun­káspárt «VI kongresszusán Kim ír Szén újra kifejtette a KNDK országegyesítési javas­latait, tíz pontban vázolva a konföderatív demokratikus köztársaság létrehozásának programját. Ezek olyan konstruktív javaslatok, ame­lyek az amerikai csapatok ki­vonását célozzák, a szemben állást szándékoznak csökken­teni, s megoldási lehetőséget tárnak fel az ország békés, demokratikus újraegyesítésé­re. Tankcsapdák, hermetikus határzárak között haladtunK ezután a mai tárgyalások színhelyéig, a Panmin-pavi- lonig. Itt van a televízióból, a sajtóból ismert tárgyalóte­rem, amelynek egvik bejárata a KNDK felől, a másik Déi- Korea területéről nyílik, a kö­zépső tárgyalóasztalon húzó­dó mikrofonzsinór jelképezi az országhatárt Politikai, diplomáciai, katonai tárgya­lások színhelye ez a terem. Az épület déli felének abla­kán az amerikai katonai reu- dészet ifjú őrmestere, tekint bele jegyzetfüzetembe — a te­rem dél-koreai oldalán állok. A lát'-'f»atáS negyedórájára úgy? csoportunké az egész terem kár helyet is foglal- hatun a tárgyaló küldöttsé­gek székeiben. Hallgatjuk a tájékoztatást! Egy jobb sorsra erdemps, több évtizede kettéosztott or­szág szorgalmas népének sor­sa itt a téma nap mint nan. Sajnos, a konstruktív javas­latok megvi vróst igen nosszű ideje húzódik — és nem a KNDK küldöttségének hibá­jából. Keserűen jegyzi meg a fia­tal főhadnagv: „Ha így szem­től szembe állunk az ellen­séggel —, mint ahogy itt akár két-három méterre láthatják az amerikai katonákat — érthető, miért is áldozunk annyit a honvédelemre, mi­ért is szükséges erősítem a szocializmus építésén dolgozó országunkat”. S. nyilvánvaló az is, hogv igaz célért küzde­nek az egész világon a hala­dó erők, amikor a két Korea békés egyesítéséért emelnek szót; mert a párbeszéd. a kapcsolatok fejlődése hozzá­járulhat a feszültség enyhíté­séhez a Koreai-félszigeten, s egyben a Távol-Kelet és A sia békéjének. biztonságának messzilárdításához. Nehéz szívvel jöttünk el Panmindzsonból, s a kétezer éves Keszon gyönyörű óváro­sában —, ahol a helyreállí­tott szép. régi városnegyedet néztük, fényképeztük — még gyakran volt téma a politika. Marik Sándor (Vége) Magyar—csehszlovák szakszervezeti megbeszélések A Szakszervezetek Országos által vezetett küldöttségével. Tanácsának küldöttsége Gás- A küldöttséget fogadta Gus- pár Sándor elnök vezetésével táv Husak, a CSKP KB fő­május 27—31. között hivata­los baráti látogatáson Cseh­szlovákiában járt, ahol meg­beszéléseket folytatott a szak- szervezetek központi tanácsa <URO) Karel Hoffman elnök titkára, a Csehszlovák Szoci­alista Köztársaság elnöke. A magyár szakszervezeti küldöttség hazaérkezett Bu­dapestre. (MTI) Genscher utoljára jelölteti magát pártelnöknek ' Ä Német Szabaddemokrata sabb jellegének elvesztését Párt (FDP) pénteken délelőtt féltik az olyan politikai lépé- Münsterben megkezdte há- sektől, mint, amilyen az adó­romnapos kongresszusát. A csalóknak szánt amnesztia pénteki tanácskozások közép- volt. Másrészt, Genscher így pontjában Hans-Dietrich akarta leszerelni az ellene Genscher pártelnök beszéde irányuló támadásokat és biz- és az FDP vezető szerveinek tosítani újjáválasztását, amely­N A T O-tanácskozás Washingtonban újjáválaszitása állt. Mint ismeretes, Genscher már korábban közölte, hogy ezúttal utoljára jelölteti ma­gát az elnöki tisztre, és 1986- tól egy fiatalabb politikusnak kell vezetnie a szabaddemok­raták 1987-es, országos vá­lasztási kampányát. Genscher ezzel a bejelentésével azokra a növekvő bírálatokra rea­gált. amelyek a párt liberáli­ben most már biztos lehet. Üj főtitkárt is választanak a szabaddemokraták Helmut Hausmann személyében, aki Irmgard Adam-Schwaetzert váltja fel ezen a poszton. A személyi kérdések mellett az FDP programjának „kor­szerűsítése” szerepel még a nyugatnémet szabaddemokra­ták münsteri kongresszusá­nak napirendjén. (MTI) Jubileuminak szánták s en­nek megfelelően harangozták be a nyugati sajtóorgánumok egy részében az Atlanti Szer­ződés Szervezetének washing­toni tanácsülését. A NATO létrejöttének 35. évfordulóját egy külön, a kelet—nyugati kapcsolatokkal foglalkozó washingtoni nyilatkozat ki­adásával akarták nyomatéko­sabbá tenni s a külsőségekre is nagyon ügyeltek. A State Department bejáratánál kato­nai díszőrség fogadta a tagál­lamok külügyminisztereit, Reagan amerikai elnök két­szer is találkozott velük s a tanácskozás egy részét a vi­lágtól elzárva, egy régi mary­landi kastélyban tartották meg. Ha ezek után valaki arra számított, hogy az amerikai fővárosban megrendezett ta­nácskozás újat, s főként va­lami pozitív elemet hozhat, akkor nagyot kellett csalód­nia. Nemcsak a nemzetközi csupán saját katonai tervei, hanem politikai elképzelései mögé. Ennek a politikának az a lényege, hogy folytatni kell az offenzívát, újabb fegyver­kezéssel és politikai nyomás­sal kell engedményeket kicsi­karni a Szovjetuniótól. A Reagan-kormány ugyan tisz­NATO-partnertől a Pentagon által diktált fegyverkezési po­litika folytatása mellett, fel­számolva az itt-ott — példá­ul Hágában — mutatkozó el­lenállást. Ez az elgondolás csak rész­ben vált be. Sikerült ugyan olyan állásfoglalást kidolgoz­tatni, amely az amerikai po­litikai célokat tükrözve a NATO kettős politikáját erő­síti meg: a tárgyalási készsé­get hangoztató szólamok mö­gé bújtatva a fegyverkezés tában van azzal, hogy három folytatását sürgeti, de efct sem NOGRÁD - 1984. június 2., szombat és fél éve folytatott ilyei? lé­pései nem kényszerítették térdre a szovjet vezetést, — sőt, olyan mértékű visszaesést hoztak a két ország kapcsola­taiban, s általában a nemzet­közi politikában, amelyhez mérhető régen volt, — de azt bizonygatják, hogy ennek az irányzatnak folytatása csak- csak igazolja majd az eddigi keménységet, rákényszeríti a szocialista országokat, a Var­sói Szerződés tagjait az ame­rikai feltételek mellett folyta­tandó tárgyalásra. Ennek megfelelően Schultz külügyminiszter és a washing­toni vezetés a kelet-nyugati politikában nem adott kedve- kapcsolatok megvitatása só­zó jeleket az ülés, hanem még rán a negatívumokra igyeke- a családon belüli ellentéteket zett helyezni a hangsúlyt. A sem sikerült megnyugtatóan tanács ülése elé terjesztett rendezni, egyesek pedig meg- bizalmas dokumentum, az lehetős nyíltsággal szóltak ar- úgynevezett Tindemans-jelen- ról, hogy a helyzet és a kö- tés kapcsán egyoldalúan a vetendő politika kérdésében szovjet félt igyekeztek felelős- elég nagyok voltak a nézetei- sé tenni a párbeszéd megsza- térések, mindenekelőtt a ke- kadásáért s általiban a fe­let—nyugati kapcsolatok lehe- szükségért, ráadásul úgy, tőségeit illetően. hogy a NATO-t a béke bajno­Washington célja az volt, kaként tüntessék fel.. Ugyan- hogy a NATO tagságát egy- akkor hűségnyilatkozatot ségesen zárkóztassa lel nem akartak kicsikarni a többi sikerült mindenkire rákény­szeríteni. Görögország és Spa­nyolország képviselője példá­ul jegyzőkönyvbe is vetette egyet nem értését a közös nyi­latkozat egyes, a szovjet ma­gatartást különösen élesen tá­madó pontjai kapcsán. Az is kiszivárgott, hogy a washing­toni nyilatkozat amerikai szö­vegtervezetét az NSZK kor­mánya sem fogadta el eredeti megfogalmazásában s bár a bonni ellenállás csak egy kér­désben, az enyhülési folyamat eddigi eredményeinek értéke­lése kapcsán jutott előtérbe, azért ez is vitát váltott ki a tanácskozáson. A washingtoni tanácskozá­son azt a tervet sem sikerült keresztülvinni, hogy a holland kormányt fegyverletételre, meggondolásainak feladására késztetik a többiek egységes kiállásával az amerikai raké­ták nyugat-európai telepíté­sének kérdésében. Bár Hágá­ra a kétségkívül hatalmas nyomás nehezedik, a holland külügyminiszter Washington­ban is kitartott amellett, hogy /lamennyiük számára megszab- kormányának saját országa ni. közvéleményét is figyelembe Kis Csaba kell vennie, döntését ilyen megfontolások alapján és vi­szonylag függetlenül kell meg­hoznia. Még egy kérdésben döcö­gött Washingtonban a NATO döntéshozó mechanizmusa. Amerikai részről szerették volna, ha az Atlanti Szövet­ség tagjai egyöntetűen felso­rakoznak az Egyesült Államok kormányának a Perzsa- (Arab)-öböl térségére vonat­kozó tervei mellett. Egységes támogatást azonban ebben a kérdésben sem sikerült bizto­sítani: Washington partnerei szemmel láthatóan félnek bi- ancocsekket adni az ameri­kai akciókhoz, mert attól tar­tanak, hogy nemkívánatos ka­landokba sodródhatnak. Persze a NATO politikájá­ban mindezek az ellentétek nem hoztak alapvető változást: a szövetség eddigi politikáiét folytatja, támogatja a kísér­leteket az egyoldalú erőfö­lény megszerzésére, a Wa­shington által diktált katonai politikát. Jellemző, hogy az atlanti miniszterek gyakorla­tilag nem is reagáltak a Var­sói Szerződés tagállamainak legutóbbi, tárgyalásokat és megegyezést ajánló budapesti felhívására. De az amerikai fővárosban ismét megmutat­kozott, hogy az európai part­nerek nem mindig követik szívesen tengerentúli szövet­ségesüket s többen is úgy vé­lik, érdekeik korántsem min­den kérdésben vágnak egybe azzal a politikával amelyet a Reagan-kormányzat akar va­♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom