Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
i — Wem jő téma «j — feftz- H • kolléga —, mert az önkritika ma nem divat a magyar társadalomban. Nem ismerjük el, hogy hibáztunk. Ha arról beszélünk. hogy szükség van rá, akkor mindig úgy gondoljuk, hogy másvalaki gyakoroljon önkritikát. Mi elhárítjuk magunktól. Egy-egy hiba után másra mutogatunk. Ha az egymásra mutogatásról . akarnál riportot írni, azt szívesen elolvasnám... ugyanaz kétfélét r Olykor többé, máskor kevésbé, de mindig fontos eszköz az önkritika gyakorlása. Egyes fiaskók után nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember megőrizze hitelét —, vagy annak legalább egy részét — a közösség előtt. Ám, ahogy elmaradása hiteltelenít, éppúgy „túladagolása” is kikezdi, fölemészti a személyes presztízst. A kellő mértéket eltalálni, gyakorlat, érzék és néha szerencse dolga. Gazdasági módszerváltások idején időszerűnek látszik megkérdezni, hogy vállalatvezetők mennyire tartják fontosnak az irányítói stratégiának ezt az elemét. — Elviselhetetlennek éreznénk, ha valaki, aki éveken át hevesen képviselt valamit, egyik napról a másikra annak ellenkezőjét is éppoly hevesen és magától értetődő természetességgel képviselné, fejtegeti Botka Miklós NO- TÉV-igazgató. — Nem mondom, hogy színpadiasán gyakoroljon nyilvános önkritikát. De húzódjon a háttérbe legalább néhány évig. Es utána a kellő mértéktartással képviselje a korrekciót. Az igazgató kívánalma jogos és természetes. Ámde a gyakorlatban ritkán kínálkozik rá példa. Hiszen a fölényes, kioktató magatartás csak súlyos megrendülés árán változik visszahúzódóvá. Könnyebb „érveket” találni az önigazoláshoz, mondván: „Akkor olyan volt a helyzet, az volt a helyes álláspont. Mostanra változások történtek, most ez a helyes vélemény. Hiszen haladni kell a ÖNKRITIKA A VÁLLALATVEZETÉSBEN „Ezt a balhét én viszem el" Korábban ő zavarta n! ezekei az embereket. S volt ereje a szemükbe nézni és kérni tő-; lük. Tudja maga, micsoda teH jesítmény ez? Adódik alkalom, amikor a a önkritika színlelése, az álönkorral...” Esetet egy gépgyári vezető mesél a tézis alátámasztására: „A hetvenes években az egyik minisztériumi tisztviselő magyarázta nekünk, hogy a technikumokat meg kell szüntetni. Mi tiltakoztunk ellene, érveltünk volna, de ránk ripakodott: konzervatívok vagyunk! Most pedig ugyanaz a vezető magyarázza bele a buta fejembe, hogy a technikumok visszaállítása fontos, jó...” VERJÜK NAGY DOBRA? Szembetűnő, hogy magának az önkritikának, mint tartalmi tényezőnek a fontosságát mindenki elismeri, mellette összefüggő, tiszta logikával érvel. — Bizonyos intelligencia fölött automatikusnak kellene lennie — állítja Csízek Ferenc bútorgyár-igazgató. — Egy kor után tisztában kell lennünk a képességeinkkel. Tehát a gyengeségeinkkel is. Hogy ezeket nagy dobra verjük-e, ez vérmérséklet kérdése és taktikáé. De egyet mondok. A kudarcokból többet lehet tanulni, mint a sikerekből... — Én úgy ítélem meg, hogy egy embernek akkor van igazán értéke, ha a saját tévedését menet közben képes korrigálni és kimondani, hogy „ezt jól elböktem!” — fogalmaz Bozsó István ICO-üzem- egységvezető. — Nagyon sokat nyerhetünk ezen, pláne, ha vezetőről van szó. „Egyszerű” dolgozónál is nagy erény ez. De vezetőknél különösen fontos, mert ők több mindenben tévedhetnek, és a tévedésükből több kár származhat. Ezért a tévedést felismerőnek nagyobb becsülete van, és hasznára válik az ügynek. — Ha nem divatként alkalmazzuk. fontos — mondja Botka Miklós. — Akár kritika, akár önkritika, együttjár etikai felelősséggel. Az önf' V kritika még egy teherrel is nehezül: a kudarcért való felelősség vállalásával. Ha a tisztességes javítás céljával alkalmazzuk, akkor fontos, segíti a kibontakozást. Ha nem ez a cél, akkor hazug kategória, és csak a statisztikát „javítja”... — Vannak, akik azért tartózkodnak tőle, mert a tekintély csorbítását látják benne — idézi tapasztalatát Czeg- lédy Ferenc ÉMÁSZ-üzem- igazgató. — Pedig inkább növeli a tekintélyt. Az igazi tekintély nem abból származik, hogy valaki elkendőzi a tévedéseit. Az üzemigazgatő szavai már egy kételyt is tartalmaztak. Nem az önkritika tartalmával, hanem ennek formájával kapcsolatban. A megformálás éppen az, ami igényes szellemi feladványt jelent. Talán ez a „rejtvény” késztet némelyeket meghátrálásra. Mert úgy tűnhet: a rosszul előadott önbírálattal többet lehet bukni, mint, amennyit a megfelelővel nyerhetnénk. ' — Én úgy gondolom, szükség van az önkritikára, már csak a saját lelki nyugalmunk érdekében is — vélekedik Fejérvári Géza, síküveggyári igazgatóhelyettes. — De azt meg kell gondolnunk, hogy milyen körben gyakoroljuk ezt az önkritikát. Mert előfordulhat, hogy a bíráló szavakat, akarva-akaratlan nem úgy érti mindenki, ahogy gondoltuk. — A hibák bevallása nem mindig kedvez a személyes előrehaladásnak — meditál Csízek Ferenc. — De, ha valakinél túl sok a bevallani való hiba, nem biztos, hogy sok öröme lenne a további előrehaladásban. — önkritikáról akarsz írni? — kérdi a tapasztalt kolléga. — Akkor add azt a címet neki, hogy „Hogyan babráljunk ki saját magunkkal? — A fórumot valóban meg kell választani — szögezi le Botka Miklós. — A nem megfelelő fórumon gyakorolt önkritika csak piaci ripacsko- dás. Csak akkor van értéke, ha a vezető ritkán él vele. És utána végrehajtja a kellő módosítást is. Ha elmondom ötször-hatszor, és aztán minden megy tovább a régi kerékvágásban, akkor lejáratom a szavakat. Az önkritikát felmentésül nem szabad elfogadni. — Olykor tényleg visszaüthet egy rossz társaságban mondott önkritika — elmélkedik a gépgyári vezető. — Én, amikor visszautasítom az itaikínálást, általában azt mondom, hogy „mindenkinek megvan a maga fejadagja, én már megittam a magamét.” Ha jó ismerősök közt mondom ezt, legfeljebb egy jót röhögnek. De előfordult, hogy valaki félreértette, és elterjesztette rólam, hogy alkoholista vagyok. Igaz, félreérthető volt a szabadkozás. Demit mondjak mást? Hivatkozzak a feleségemre? Kinevetnek, Vagy mondjam azt. hogy, ha egy értelmiségi iszik, az olyan, mint egy melós, akinek levágták a kezét? Azt mondanák, erkölcsi prédikációt tartok. — Ott lehet bátran önkritikát gyakorolni, ahol konstruktív légkör uralkodik — fogalmazza meg tapasztalatát Czeslédy Ferenc. — Ahol figyelembe veszik az objektív akadályokat, amiket nem lehetett elkerülni. Ezek mellett az ember felsorolja a saját esetleges tévedéseit is. De olyanokkal is tárgyalunk néha, akik csak azt hajtogatják: „mi szerződést kötöttünk. pontról pontra ahhoz ragaszkodunk!” Ilyen légkörben biztos, hogy az ember nem fog önkritikus lenni. — Én egyszer könnyelműen azt mondtam a főnökömnek, hogy nem vagyok elég felkészült — bánkódik a tervezőcsoport-vezető. — Persze, nem a főnökömmel mértem össze magam, hanem a szakma világhírű nagyjaival. Egy hét múlva a főnököm azzal érvelt egy felsőbb fórumon, hogy én nem vagyok elég felkészült, én magam is elismertem. HAMIS ÖNMARCANGOLÁS Nyilván garmadával akadna még visszatántorító tapasztalat. Ennek ellenére adódik olyan helyzet, amelyben legalább a tessék-lássék önkritika nélkülözhetetlen. Lenne! — Az egyik konkurrens cégtől elleste az igazgatónk, hogy vidéken több városban vannak lerakodóhelyei — vezeti be panaszát egy készletező vállalat főkönyvelője. — Forszírozta is, hogy nekünk is legyen. Egyszer aztán váratlanul kapott egy ajánlatot. Csakhogy a telep az ország csücskében volt, Nagykanizsa alatt. Nyilvánvaló volt, hogy nekünk ez nem megfelelő. Ä főnök mégis belevágott. Ki is derült hamar, hogy befaragtunk. Azóta is döglődik az ügy, csak ráfizetés van belőle. De a főnök ragaszkodik hozzá. Próbálkozik így is, úgy is. tovább, növelve a veszteséget. Ha lemondana róla, senki nem venné bukásnak, hisz volt ráció az elképzelésben. De nem. Erőlködik. Kínálkozik persze, jó példa is. Szorult helyzetben a posztján maradni kívánó főnök — józan belátással — felülbírálja önmagát. — Nemrég az egyik direktor behívatott tíz nyugdíjast — meséli az üzemvezető. — Azt mondta nekik: emberek, slamasztikában vagyunk. Szükségem van magukra, függetlenül attól, mi történt. Ha valamit ki tudnak találni, szívesen venném. Ennek fejében most nem tudok ezreseket ígérni, de igyekszem megtalálni a módját, hogy valahogy alkalomadtán viszonozzam. Ebben az a pláne, hogy kritika kitűnő taktikai fogás, mégpedig nem védekezéskor, hanem támadásban! — Egyik termelési tanácskozáson a direktorunk „önkritikát” gyakorolt — avat be titkaiba a tervezőcsoport- -vezető. — Rezgő hangon „bevallotta”, hogy a fegyelmezetlenség ellen nem lépett fel eléggé erélyesen. Ez az ő hibája. De ezentúl változtatni fog. A fegyelemsértések per-j sze, nem ebből adódtak, hanem a fejetlenségből és abból, hogy csak a kedvenceit premizálta, a többieknek pedig elment a kedvük. Az .„önkritikából” ez persze, kimaradt. Az egész önmarcango- lás csak árrá volt jó, hogy bejelentse a szigorodást. ELEMEZNI KÖNNYŰ.„Szép vagyok, okos vágyóit — ez eredendő emberi vélekedés” — mondta az egyik riportalany. Nem csoda, ha a saját önkritikái gyakorlatról kellett vallani, nagyjából egységesen az derült ki a szavakból: gyakorolnak önkriti-; kát, de nem túl sűrűn, s visz- szafogott stílusban. Pedig: — Nem kell szégyellni — így .Nagy István Centrum áruházi igazgató. — Hiszen a vezető is ember, akinek mindennap dönrtéskész állapotban kell lennie. És dönteni a legnehezebb. Elemzéseket folytatni, alternatívákat kidolgozni — könnyű. Naponta milliós tételekről dönteni, ez a nehéz. Lehetetlen, hogy mindig optimális' döntés szülés-, sen. — Mondtam már azt, hogy] „ha akkor léptem volna, es nem következik be, de nem léptein” — emlékezik az egyik igazgató. — Azt is mondtam már, hogy „gyerekek, ezt a balhét én viszem el”. De nem állíthatom, hogy túlteng bennem a nyüvános önkritika iránti igény. Molnár Pál ! A szép és jó terméket el lehet adni Ertekesítésí gondok nélkül, A készárut válogatja és csotsagolja a József Attila nevét viselő kétszeres arany koszorút elnyert szocialista brigád. r — Nemcsak divatcikk a csempe, hanem szezonális jellegű is. Télen kevesebben érdeklődnek utána, a tavaszi idő beköszöntővel pedig megjön a szezonja. Ezt látjuk most a fokozódó keresleten —■ érzékelteti a jelen valóságát Nestor Béla, a Romhányi Építési Kerámiagyár kereskedelmi osztályvezetője.. Folyamatosan és negyvenből A fokozódó érdeklődésben szerepe van azoknak a sikeres gyártmány- és technológiai fejlesztéseknek, amelyet tavaly, az év második felében, gyors . ütemben és hatásosan megvalósítottak a gyár iparművészei és gyártmányfejlesztői. Azóta a dolgozók is megismerték a gyártás tech- r -tégláját, az ezzel járó új k vetelményeket, megtanul- t c nagy mennyiségben előál- 1 .ani az új termékeket. Ezért e pillanatban a gyár kereskedelmi osztályának, de a gyár vezetésének sincsenek értékesítési gondjai. Azért mondják ezt jó érzéssel, mert nem oly rég még csempehegyek tornyosultak a gyár udvarán. A havi programmegbeszélésen dől el, hogy a folyamatosan gyártásba vett 40, új, vagy nagyon keresett régi termékek közül melyik az a 20—25, amelyiknek termelésére sor kerülhet. Itt a kereskedelmi osztály ütközteti a megrendelők kívánságait a termelőszervezetek vezetőinek elképzeléseivel, lehetőségeivel, a már korábban befutott igények alapján. Az egyeztetés után a kereskedelmi osztály értesíti jelentősebb vevőit, hogy a kívánt termékekért mikor jöhetnek, illetve mikor szállítják. — Szavahihetőségünk, üzleti kapcsolataink jó fenntartása érdekében a programot szigorúan betartjuk,- ez azonban nem jelenti azt, hogy szentírás. Esetenként előfordulhatnak bizonyos módosítások is. Elsősorban az azonnali exportrendelés teljesítése miatt. Ennek mindenkor zöld útja van, ugyanakkor nekünk is érdekünk, mert csak ennek ellenében jutunk a nekünk szükséges importhoz. Sajnos, az utóbbit mindig az utolsó pillanatban kapjuk meg. Szóba jöhet meg áz alapanyaghiány^ esetenként pedig a váratlanul fellépő gyártási gond, aminek elhárítása kisebb, vagy nagyobb ideig tart. és kellemetlen nyomot hagy a program- szerűség betartásában. De ilyen esetekben is kielégítjük a jelentősebb vevők igényeit. A mostani kedvező értékesítési lehetőség magában hordozza a konfliktus lehetősegét is. Ugyanis a vevők egy részének az adott hónapban nem felel meg a felajánlott termékösszetétel. Ilyenkor megpróbáljuk megértetni velük, hogy kívánságuk teljesítésére csak a következő hónapban kerülhet sor — mondja a kereskedelmi osztály vezetője. Bemutató - vásári díj — Hallhatnánk valamit a menőtermékei kről ? — Idetartozik a Százszorszép virágos és sima lapokkal. valamint a Kabóca sima és kézzel festett mintával. a szokásostól eltérő. 15— 20 centiméteres méretekben. Itt említem meg. hogy tavaiy a padlólapnál bővítettük a méreteket. részben a belső piac igényeinek felkeltése, kielégítése, részben a nyugati divat hatásának érvényesítése érdekében. Az idén pedig a falicsemnénél haitottuk végre az előbb emiített méretváltozást — válaszol Nestor Béla. A jelenlegi kedvez-ő piaci pozíció nem téveszti meg a gyár vezetőit. Továbbra is mindenütt ott vannak, ahol mód és lehetőség kínálkozik termékeik bemutatására, reklámozására. Nem szeretnék, ha elfeledkeznének a romhányi falicsempékről és a padlólapokról, a gyár emblémájáról. — Az ország 10—15 nagyvárosában mutatjuk be termékeinket. A kiállított kollekciót félévenként, évenként l'elújtijuk. Ilyenkor mindig pluszt adunk a vásárlóközönségnek. Rendszeresen részt veszünk a külföldi és belföldi nemzetközi és hazai vásárokon. Legutóbb a Budapesti Nemzetközi Vásárban megtartott Konstruma nemzetközi építő- és építőanyag-ipari kiállításon vásári díjat kaptunk — veszi vissza a szót a kereskedelmi osztályvezető, majd a következőket mondja: — Kereskedelmi tevékenységünket tovább bővítettük. Nemcsak csempét adunk már el. Felkerestük azokat a termelőszövetkezeteket és vállalatokat, amelyek a csémpé- zéshez szükséges segédanyagokat, így a távtartót, a ragasztót és a fugázóanyagot állítják elő. Ezeket már mi is árusítjuk a csempével együtt. helybéli mintaboltunkban is. Az előbbiek segítségével bárki fel tudja rakni a kívánt helyre az általa vásárolt csempét. Ez a tevékenységünk egyhónapos múltra tekinthet vissza. Tapasztalatukat így összegezhetem: új szolgáltatásunkat igénylik a vevők. Meglévő készleteinket folyamatosan értékesítjük, kis tételek szállítására is vállalkozunk — utal kereskedelmi tevékenységük új színfoltjára ' Nestor Béla. Árengedménnyel A napi termelés természetes velejárója, hogy bizonyos termékekből nemcsak első osztályú készül, hanem olyan is, amelyet alacsonyabb osztályba sorolnak, illetve a méretváltozás miatt bizonyos mennyiség nem talál gazdára. Az ily módon lerakódó készlet nagyságától függően tavasszal és ősszel kedvezményes árusítást rendeznek. Az ily módon felhalmozódott készletet először a jelentős vevőiknek, köztük a TÜ- ZÉP-eknek ajánlják fel, amelyek aztán a kapott kedvezményt kisebb, vagy nagyobb mértékben átengedik a vásárlóknak. Az eredményes kereskedelmi munka feltétele a jövőben is ugyanaz lesz, ami eddig volt. Nestor Béla ezt tömören így fogalmazta meg: — a szép és a jó terméket el lehet adni. .. Erre ösztönzi a ityár dolgozóit és vezetőit a pályázat útján elnyert szigorú feltételek teljesítését' megkövetelő kísérleti bérszabályozás is. — venesz NOGRAD - 19S4. június 2., szombat íi ..4
