Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-24 / 147. szám
Véget értek a magyar—NSZK tárgyalások Helmut Kohl elutazott hazánkból Záróeseményéhez érkezett szombaton az a háromnapos program, amelynek során Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja hivatalos látogatást tett Magyarországon. Délelőtt Hajdú-Bihar megyében vendégeskedett a kormányfő, feleségével és NSZK- beli több más személyiséggel együtt. A vidéki látogatásra a vendégeket elkísérte Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nagy János külügyminisztérium! államtitkár, Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes és Kővári Pété*, a Magyar Nép- köztársaság bonni nagykövete is. A program a reggeli órákban a megyeszékhely, Debrecen régi és újabb nevezetességeinek megtekintésével kezdődött. A szövetségi kancellár a városnézés során — Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára és Szabó Imre megyei tanácselnök kalauzolásával — felkereste a történelmi múltú Nagytemplomot, az oratóriumot, majd betért az egyik üzletközpontba. Benyomásairól elismerőleg nyilatkozott, mert —mint mondta —, alkalma nyílott megcsodálni a régmúlt és a legújabb kori történelem emlékhelyeit, valamint közeli, személyes tapasztalatokat szerezni a debreceni emberek életéről. Miután elköszönt az NSZK kancellárja a debreceni program házigazdáitól, a Református Kollégium Oratóriumában — köztük dr. Bartha Tibor püspöktől, a Magyarországi Református Egyház lelkészelnökétől, a Magyarországi Egyházak ökomenikus Tanácsa elnökétől — a Hortobágy volt a látogatás következő állomása. Itt Polgár Sándor, a Hortobágyi Állami Gazdaság igazgatója fogadta Helmut Kohlt, akinek a má- tai lovaspályán látványos lovasprogram során bemutatták a messzi földön is híres magyar paripák legjobbjait, majd a ménest és a szürkegulyát. Közben elmondták az állami gazdaság vezetői, hogy a Hortobágy Magyarország egyik legvonzóbb vendégforgalmi nevezetességei közé tartozik. Itt hozták létre — több mint egy évtizeddel ezelőtt — Magyarország első nemzeti parkját. 65 ezer hektáron. A mezőgazdasági termeléssel összekapcsolják a természet- védelmet. A természeti értékek továbbőrzését szolgálják például olyan génbankokkal, amelyek segítik az ősi magyar szürke szarvasmarha, valamint a hosszú szőrű racka juh fennmaradását. Negyvenháromezer hektáron gazdálkodik a Hortobágyi Állami Gazdaság, amelynek a nagy kiterjedésű szántóterülete mellett hatezer hektáros halastava is van. és profiljába tartozik az állattartás, jeles rendezvények a Hortobágyon az esztendőnként ismétlődő hidi vásárok és a nemzetközi lovasnapok. Nádudvarra látogattak ezután a vendégek. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Szabó István elnök volt a házigazda. A közös gazdaság nemrégiben épült új művelődési központjában tartott tájékoztatója után a vendégek megtekintették a gazdaság egyik üzemegységét és egy tsz-tag háztáji gazdaságát. A tsz-látogatást követően a kábái vasútállomásról indult vissza Budapestre a különvonat a vendégekkel, miután szívélyesen elköszöntek tőlük a megyei vezetők. Délután érkezett Helmut Kohl a Keleti pályaudvarra, majd — kíséretével együtt — a Ferihegyi repülőtérre. Magyar és NSZK lobogók lengtek a légikikötőben, csapatzászlóval felsorakozott a magyar néphadsereg díszszázada. amikor ünnepélyesen búcsúztatták a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárját, feleségét és a kíséretében levő személyiségeket. Az ünnepélyes búcsúztatásra megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke és felesége, Marjai József, Várkonyi Péter külügyminiszter, továbbá a politikai és a gazdasági élet több más vezető személyisége; ott volt Kővári Péter, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete. A díszszázad parancsnoka jelertést tett az NSZK kormányfőjének, majd felcsendültek a két ország himnuszának hangjai. Ezután a magyar és az NSZK-beli vezetők — házigazdák és vendégeik — elköszöntek egymástól, A különgépnél úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a szövetségi kancellárnak és feleségének. Lázár György és Helmut Kohl — akinek személyében Helmut Schmidt 1979. évi útja után most második alkalommal látogatott Magyarországra szövetségi kancellár az NSZK- ból — még néhány szíves szót váltva, kézfogással búcsúzott egymástól. A repülőgép néhány perccel 17 óra előtt elindult Budapestről. (MTI) Becsületrend a hős városnak Francois Mitterrand elutazott a Szovjetunióból ünnepélyes keretek között a lőtt a hitleri Németország le- Vlagyimir Atopov, a városi legmagasabb francia érdem- győzhetetlenségét hirdető mi- tanács vb elnöke mondott renddel, a Becsületrenddel tosz. köszönő szavakat a magas kitüntette ki szombaton Vol- Napjaink problémáira át- tüntetésért, megállapítva, gográdot Francois Mitterrand, térve az elnök aláhúzta, hogy hogy abban az egész szovjet francia köztársasági elnök, a béke megszilárdítása érdé- nép hősiességének elismerése aki a délelőtti órákban érke- kében az erőfeszítések egye- jut kifejezésre, zett rövid látogatásra a vá- sítésére van szükség. Ebben Az ünnepség után a fran- rosba, az egykori Sztálin- nagy szerepet kell játszaniuk cia elnök megtekintette a mo- grádba. az államok közötti baráti kap- numentális hősi emlékművet, Rövid beszédében Mitter- csőlátóknak, egyebek között a és lerótta kegyeletét a sztá- rand hangsúlyozta, hogy a szovjet és. francia népet ősz- lingrádi "ütközetben elesettek több, mint negyven évvel ez- szekötő, sok évszázados múlt- emléke előtt, előtt lezajlott sztálingrádi üt- ra visszatekintő baráti szá- atc közét eldöntötte a világ sor- laknak. Országa politikáját sát, s meghatározó volt a má- Mitterrand úgy jellemezte, Este Francois Mitterrand sodik világháború kimenetele hogy annak legfőbb eleme a és kísérete Volgográdból re- szempontjából. A sztálingrádi szabadság állandó védelme. pülőgépen hazautazott Pá- ütközettel végleg szertefosz- A volgográdiak nevében rizsba. A hét három kérdése Hogyan alakultak a héten a kelet—nyugati tárgyalások? Sok lényeges kérdésben természetesen nincs egyetértés, például arra vonatkozólag sem, hogy ki felelős a feszültség kiéleződéséért. De egyetértés nyilvánult meg a tekintetben, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi helyzet további romlásának megakadályozása érdekében. Ez a párhuzamos gondolatsor Budapesten is, Moszkvában is megfogalmazódott, a két jelentős kelet- nyugati csúcstalálkozó kapcsán. Kohl kancellár magyarországi látogatása jelentős eseménye kétoldalú kapcsolatainknak, elég utalni a hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodás további érvényesítésének szándékára, a beruházások területén előirányzott közös munkára, a kulturális kontaktusok bővítésére. De kifejezésre jutott a két ország érdekeltsége a normális, rendezett európai viszonyok kialakításában és fenntartásában. (Igaz, ennek egyik, ha nem a legfőbb akadálya az amerikai rakétatelepítés Nyugat-Európában, amely elsősorban az NSZK- ban történik.) A nemzetközi és európai helyzet bonyolult képletének megfelelő volt a moszkvai szovjet—francia csúcstalálkozó is. A két ország szoros kapcsolatait mi sem jellemezte jobban, minthogy a hatvanas évek kezdetétől több mint tucatnyi csúcstalálkozót tartattak. De 1980 óta szünet keletkezett a legmagasabb szintű párbeszédben, s a szocialista Mitterrand kétségkívül nehezebben határozta el magát a moszkvai utazásra, mint korábban akár De Gaulle, Pompidou vagy Giscard d’Estaing. Az újabb találkozó mindenképpen pozitív jelzés, még akkor is, ha a szovjet fővárosban nemcsak érdekazonosságokról, de szembetűnő nézetkülönbségekről is szó esett. A kelet—nyugati kapcsolatok területén érdeklődést keltett a bejelentés, miszerint Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter nemsokára Moszkvába látogat, s ezzel követi kollégáinak, Andreotti olasz és Genscher nyugatnémet külügyminiszternek látogatásait a. szovjet fővárosban. Aligha véletlen e három ország diplomáciájának aktivitása. hiszen e három fő „rakétabefogadó ország” nyilván saját bőrén érezheti, milyen veszélyeket és biztonságkockázatokat vett magára az arpenkai elképzelések igenlésével. Február és június között e három ország kormányfőié járt egyébként hazánk fővárosában is. A csúcstalálkozók haszna kézenfekvő, de a csúcsok csúcsa. a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti legmagasabb szintű találkozó továbbra is várat magára. Nem keveset beszélnek róla, de aligha kerülhet rá sor a közeljövőben. Reagan ugyan — nyilván az elnökválasztások közeledtével — nagy általánosságban találkozási készségét hangoztatja, de szavait nem hitelesítik a tettek. Elég arra utalni, hogy folytatódik a rakétatelepítés: egy híján háromszázmilliárdos, 299 milliárd dollár összegű katonai költségvetést fogadtak el az USA-ban; a fegyverkezési verseny új fordulóját szeretnék kierőszakolni az űrben: nincs válasz a Szovjetunió és a Varsói Szerződés által előterjesztett konstruktív javaslatok egész sorára. A francia elnöki látogatás alkalmából tartott moszkvai sajtóértekezleten Zamjatyínt egy szovjet—amerikai csúcs lehetősége felől is kérdezték. A Szovjetunió komolyan veszi a csúcstalálkozók kérdését, a jelenlegi tárgyalások is ezt igazolják — hangzott a válasz. — Az Egyesült Államok álláspontjában viszont nincs olyan változás, amely arra utalna, hogy az óhaj általános hangoztatásán túl Washington igazi készséget mutatna a csúcstalálkozót igénylő kérdések felvetésére és megoldására. Előrelépés ezen a területen sem lehetetlen, de ahhoz az Egyesült Államoknak tettekben is megnyilvánuló valódi tárgyalási szándékot kell mutatnia ... Mit jelentett a szavazás a tíz közös piaci országban? Jelentéktelen választásnak ritkán tulajdonítottak akkora jelentőséget, mint az Europaparlament képviselőire leadott voksoknak. A Stras- bourgban székelő európai törvényhozás 434 képviselője csak ajánlási joggal rendelkezik, de niég ezek az indítványaik is sorra elsüllyedtek a Közös Piac gépezetének útvesztőiben. Az ötévenként tartott választás (1979 után ez most a második szavazás a tíz országban) azonban belpolitikai hőmérőzés lehet. Sokkal megbízhatóbb formában, mint a közvélemény-kutatások, de számításba kell venni, hogy meglehetősen nagy a tartózkodás: az országok többségében a szavazásra jogosultak fele sem élt e lehetőséggel. Így is tanulságos lehetett a választások végeredménye, Görögországon kívül ugyanis szinte mindenütt visszaestek a kormányon levő politikai erők. Nagy-Britanniában a konzervatívok, Olaszországban a kereszténydemokraták, az NSZK-ban a CDU, és különösképpen a szabaddemokraták, akik a parlamenti részvételhez szükséges ötszázalékos küszöböt sem tudták átlépni. Franciaországban viszont a szocialisták és a kommunisták. Nehéz lenne tehát bal >-a- vagy jobbratolódásról szólni, inkább a gazdasági nehézségek érződtek a választó polgárok tartózkodásában, illetve állásfoglalásában. (Rendkívül jó eredményt ért el az Olasz Kommunista Párt, első ízben megelőzték a kereszténydemokratákat. A jobboldali sajtó „Berlinguer-rész- vétszavazatokról” cikkezett, pedig mindenekelőtt arról volt szó, hogy az urnák előtt egyre többen tették magukévá a kommunisták helyzetértékelését. Bejutottak az Európa- parlamentbe a zöldek is. sokkként hatott viszont a francia szélsőjobboldal előretörése...) A választás nem hat ki közvetlenül a hatalmi viszonyokra, hiszen a közeli jövőben nem esedékesek általános választások a közös piaci országok egyikében sem. Kétségtelen átgondolásra és felülvizsgálatra késztethet azonban, s ebben a bonyolult helyzetben ül össze a most kezdődő héten a közös piaci Tízek csúcsértekezlete. Legutóbb Athénban gvakorlatilag kudarcot könyveltek el, s most sem ígérkezik könnyebbnek a kompromisszum, hiszen számot lehet vetni a belső elégedetlenséggel. A kör négyszögesítése sohasem könnyű... Milyen eredményeket hoztak a lengyel tanácsválasztások? Eev-egv ország helvi képviseleti választásai nem képeznek nemzetközi méretű ese- ménvt, a lengyel tanácsi választásokra azonban odafigyeltek Európában s a kontinensen kívül is. Ennek oka a földalatti ellenzék kihívása volt: felhívással fordult a lakossághoz, hogy bojkottálja az urnákat, s így jelezze: a konszolidáció nem halad előre. A felszólítás kudarcot vallott, s a lengyelek háromnegyede szavazott, az új törvény alapján, amely mindenütt kötelezővé tette a kettős jelölést. A távol maradók jó része sem bojkottal élt: nem szavazhattak a lakóhelyüktől távol levők (külföldi út, üdülés, kórház, szolgálat stb.), sokan pedig általában minden közéleti megnyilvánulástól visszavonultak. A területi megoszlás természetesen eltért, egyes vajdaságokban 50—60 százalékos részvételről adhattak számot, másutt csaknem 90 százalékosról. Politikai erőpróba volt, s a konszolidáció fontos csatája lett. A lengve] vezetés mesz- szemenő realitás érzékét mutatja ugvnnakkor, hogy nem fújtak győzelmi harsonákat. Hangsúlyozták: bizonyára sok szavazónak is Vannak még fenntartásai, míg a távol maradókat sem lehet általában „ellenségnek” nyilvánítani. A küzdelem tehát folytatódik, s a tanácsválasztás jelentős állomást jelentett a folyamatban: hozzáiárul a földalatti ellenzék teljes elszigete1“'“- hez. s nehezíti a kívülről szervezett lengyel el len es kampányokat. m Az utóbbi időben ismét gyakran szerepelnek a hírekben a két Korea egyesítésére vonatkozó javaslatok. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság januárban tett újabb kezdeményezést. Ezt Dél-Korea mindjárt elutasította, majd az Egyesült Államokkal közösen minden eddiginél nagyobb méretű hadgyakorlatba kezdett, s ezután állt elő a maga javaslatával. A népi Korea háromoldalú tárgyalásokat indítványozott, amelyen Korea északi és déli részének képviselőin kívül a Dél-Koreában több, mint 40 ezer fős hadsereget állo- másoztató Egyesült Államok is részt venne. A javaslat célja a térségben uralkodó feszültség csökkentése, az amerikai csapatok kivonásának elérése, s — hosszabb távon — az újraegyesítés előmozdítása volt. A phenjani indítvány értelmében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az USA közt a koreai háború befejezése, 1953 óta érvényben levő fegyverszüneti megállapodást békeszerződéssel kellene felváltani, a két koreai fél pedig kinyilvánítaná, hogy. elfogadja a meg nem támadás elvét. Sőt, nemcsak azt vállalnák, hogy nem alkalmaznak fegyveres erőt egymással szémben, hanem gyakorlati lépésként csökkentenék haderőik létszámát is. (Jelenleg félmillió fő körüli hadseregek néznek farkasszemet egymással.) A javaslat sorsa — csakúgy, mint jó néhány előző esetben — a szinte azonnali elutasítás volt. Aztán Szöul olyan ellen javaslatot tett. ami lényegében gyökeresen ellentmond a phenjani elképzelések szellemének. Az évek során sorozatosan elhangzó dél-koreai indítványok ugyanis szinte kizárólag a kétoldalú párbeszéd felvételét szorgalmazzák, kikapcsolva így a megvitatandó problémák közül — legalábbis az első szakaszban mindenképp — az amerikai haderők sze2 NŰGRAD - 1984. június 24.. vasárnap A KÉT KOREA Illúziók repét, s az északi fél által élesen bírált dél-koreai—amerikai „biztonsági szerződés” kérdését. Illúziók nélkül kell tehát szemlélni a kapcsolatok rendezésére tett mostani javaslatok esélyeit is. Pedig a próbálkozások lassan több. mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza. A KNDK és Dél- Korea képviselői 1972-ben rögzítették először a kettéosztott Korea békés egyesítésének irányelveit. Megalakult egy koordinációs bizottság is a konkrét teendők meghatározására, ám csakhamar felfüggesztette tevékenységét. A romló viszony szemléletes jeleként 1976 óta még a két fővárost összekötő „forró drót” is csak néha működött. Az 1979-ben létrejött néhány kétoldalú találkozó nem vezetett áttöréshez, bár az akkori törekvés a két miniszterelnök beharangozott tárgyalásának nélkül előkészítésére egy ideig biztató kilátásokkal kecsegtetett. A Pák Csöng Hi meggyilkolása, illetve a jelenlegi elnök. Csőn Tu Hvan hatalomra kerülése körüli zavaros időszak pedig ismét tartósan visszavetette a rendezésnek még az elméleti lehetőségét is. Az évtizednyi, sorozatosan meghiúsult próbálkozásokból mindenesetre világosan felismerhető: változatlanul fennáll az az alapvető ellentmondás, amely a két Korea közti minden eddigi közeledési kísérletet kudarcra ítélt. Nevezetesen az, hogy míg az északi indítványok célja a kapcsolatok átfogó rendezése, az ország demokratikus átalakítása, a külföldi katonai jelenlét megszüntetése, addig a déliek a közvetlen tárgyalások hangsúlyozása mellett nemegyszer olyan, az adott, kiélezett helyzetben irreális lépéseket javasolnak, mint amilyen az egységes alkotmány kidolgozása, az általános választások kiírása stb. Akadnak más, hasznos kezdeményezéseik is, amelyek a megosztottság mindennapi gondjainak enyhítését célozzák. (Például a postaforgalom beindítása, a határok részleges megnyitása, a család- egyesítések lehetővé tétele stb.) Ám ezek valóra váltását a rendezés alapelveinek tisztázatlansága megakadályozza A koreai válság szempontjából ráadásul nem hagyható figyelmen kívül a tágabb nemzetközi környezet sem. Eszak-Korea kínai és szovjet támogatásra számít, míg a szöuli rendszer az I Egyesült Államok katonai támogatásán kívül jelentős japán gazdasági segítséget tudhat a háta mögött. Érthető, ha jó néhány terv született már négy-, illetve hatoldalú tárgyalások indítására.. a két Korea „keresztbe történő” elismerésére és arra, hogy az ENSZ-be együttesen vegyék fel őket. ÍA „keresztbe történő” elismerés azt jelentené, hogy Moszkva és Peking Dél-Koveá- val, Washington és Tokió viszont Ésaak-Koreával venné iel a diplomáciai kapcsolatot.) A jelentések szerint a koreai kérdés felkerült a kínai kormányfő, Csao Ce-jang januári egyesült államokbeli, megbeszéléseinek napirendjére is. Jó néhány megfigyelő úgy véli, hogy talán Reagan elnök tavaszra tervezett kínai útja közelítheti a véleményeket. Némi diplomáciai mozgás tehát már tapasztalható. Az északi és déli javaslatok újabb cseréje — még ha eredményhez egyelőre ezúttal sem vezetett — négy esztendő 6 a az első fontos közvetlen érintkezést hozta Panmindzson- ban. S ez még akkor is kedvező fejlemény, ha közben változatlanul bizonytalannak látszik: milyen kompromisz- szum kialakításával kezdődhetne meg a koreai feszültséggóc átfogó feloldása, a 38. szélességi foknál eredetileg tűzszüneti vonalnak szánt, ám napjainkra merev államhatárrá szilárdult övezet felszámolása. Szegő Gábor /
