Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK! ARATÁS ELŐTT Nagy munka előtt kisvállalkozás A búzát ötvencentísre be­csülöm a határban, de ami fontosabb, a szakemberek jó négytonnás hektáronkénti át­lagtermést várnak. Számolva az ilyentájt szokásos mérsé­kelt optimizmussal, ami rész­ben abból adódik, hogy még jó néhány napot kint tölt a gabona. Biztosat majd akkor, ha az utolsó szállítmány mö­gött is becsukódik a magtár- ajtó ... Hétnapos munkahét Ez azonban még odébb van. A nagyüzemek még csak ké­szülődnek az aratásra. Hol gyorsabb ütemben, hol las­sabban, attól függően, mikor kezdték a javítást, sikerült-e beszerezni minden szükséges alkatrészt és nem utolsósor­ban attól is, hogyan állnak munkaerő dolgában. Karancsságon például nyu­godtan készülhetnek, s eb­ben nem kis része van a fel­támadt vállalkozói kedvnek. — Márciusban gazdasági munkaközösség alakult öt szerelővel — újságolja Király Tibor, a fiatal műhelyvezető. — Minden szombaton, vasár­nap dolgoznak, de ha a szük­ség úgy kívánja, a rendes munkaidő letelte után is szer­számot fognak. Ha akar be­szélni a vezetőjükkel, szólok neki. Baksa János eredetileg autószerelő volt, de 1971 óta, amikor idejött a karancssági termelőszövetkezetbe dolgoz­ni, ilyen járművel találkozott a legkevesebbet. Megteszi ne­ki a kombájn is, vagy a trak­tor. — Megéri, hogy nem me­hetnek haza, amikor a többi­ek végeztek, vagy nem hiány­zik a hét végi pihenés? — Ügy csináljuk, hogy mindenre jusson idő. Az igaz­ság az, hogy az a havi 2—3 ezer forint többlet jól jön az embernek. — Jó a közösnek is — így a műhelyvezető —, lényege­sen kevesebb gond van a gé­pekkel, körültekintőbb a ja­vítás és ez a költségekben is megmutatkozik. A vállalko­zók garanciával végzik a mun­kájukat, ami annyit jelent, ha nem jól dolgoztak, utána in­gyen javíthatják ki a hibát, sőt, ha kár keletkezett, meg is fizetik. — Fizettek már? — Eddig még nem — fele­li Baksa János. — Igaz, egy munkagépre rá kellett dol­goznunk, mert elméreteztünk egy kereket, de ez volt egyet­len baklövésünk. — Akik kimaradtak a gmk- ból, nem irigykednek? — Nem. Sőt, segítik mun­kánkat. Korábban előfordult, hogy nem segítettek a hiba­keresésben, így aztán órákig játszhattunk találós kérdést a bedöglött gép alatt. Igaz, más­nap reggel meg ők vakaróz­tak a műhelyudvaron, mert nem volt kész a traktor. Ma már mindez a múlté. Délután » bejönnek, mondják, pajtás ez a gond, alighanem itt lehet a bibi. Mi kezelésbe vesszük, a gazdája pedig reggel, akár hatkor is viheti. Nyugodtan keresheti vele a pénzt... Lőttek a lánckereskedelemnek Két kombájn árnyékában beszélgetünk, így szinte ma­gától értetődik, hogy az em­ber megkérdezze, miként áll­nak ezeknek a monstrumok­nak a felkészítésével. — Ezzel nem sok gond akad — mutat Baksa János a drapp színű E—516-osra. Még csak egyéves, a G-ITR szak­emberei a napokban végezték el rajta a diagnosztikai mé­réseket, mindent rendben ta­láltak. Az enyémmel már több bajunk lesz. Elmúlt hét­éves, és ez kombájnoknál szép kornak számít. — Szándékosan ültetik a „főnököt” a legöregebb kom­bájnra? A gmk vezetője elneveti magát: — Nem, ezt még úgy örö­költem, de azért jó volna már egy éj gépre szállni. Ilyeneken általában addig ülök, amíg hazahozom vala­melyik Agroker-telepről... Ami nem is csoda, mivel Baksa János ugyancsak ért­het a gépekhez. Mesélik, hogy annak idején tíz NDK kom­bájn érkezett bevizsgálás nél­kül az országba. Közülük ki­lencnek hamarosan kikönyö- j költ a hajtókarja a motorból, így annak rendje és módja szerint a gyár ki is cserélte őket garanciában. A tizedik — Baksáé — három évig ment gyári hibásan, mire el­romlott. A szövetkezet veze­tői szaladgáltak fűhöz-fához, kereskedőkhöz, gyártókhoz, mindenki azt mondta, hogy képtelenség. — Itt fűrészelgették, bon­colgatták a motort a műszaki szakértők • a gépműhelyben egy napig, mire kimondták, tényleg az a baja, mint a többi kilencnek volt három éve. De azóta olyan, mint az óra. Még megmutatják nekem az egyik újításukat, a felhor­dólánc középső kitámasztó­ját, amit házilag barkácsol­tak. — Azelőtt gyakran elhaj­lott a tengely, ettől pedig el­szakadt a lánc. Minden alka­lommal 15 ezer forint kárt jelentett. Mióta ezt az egysze­rű, csapágyazott vasmerevítőt fölszereltük, egyszer sem volt ilyen gondunk, a lánc sem nyúlik meg olyan hamar, mint azelőtt. — Beadták újításnak? — Nem volt rá idő, sietni kellett, de a nógrádmegyeri- eknek, meg az endrefalvaiak- nak megmutattuk. Azt hi­szem, ők is arattak már vele tavaly. Zilahy Tamás Veszélyben az egyenlősdi Veszélyben bizony. Mert például az Ipari Minisztérium­tól kapott információ szerint tavaly a legkisebb és a legna­gyobb béremelést' végrehajtó vállalatok között 15 százalék- pontos eltérés mutatható ki. Még nagyobbak a különbsé­gek a különböző iparágak dolgozóinak , átlagbére között. Ha az ipari átlagbéreket 100-nak vesszük, akkor 1982-ben a bá­nyászat átlagbére majdnem 150, a kohászaté 104, a gépipa­ré 96,7, a vegyiparé 103, a könnyűiparé pedig 85,4 százalékot ért el. Meglehetősen tarka, majdhogynem erőteljesen dif­ferenciált a bérkép. Veszélyben az egyenlősdi az egyes üzemeken belül ist a kísérleti bérszabályozást alkalmazó vállalatok többsége meg­duplázta, esetenként megháromszorozta a normál bérszabá­lyozás által — adómentesen — engedélyezett bérszínvonal­növekményt. Az oly sok vihart és vitát kavaró vgmk-tagok átlagosan 80—100 forint közötti órabérekért dolgoznak, s emögött a főmunkaidőhöz képest többnyire jóval maga­sabb teljesítmények állnak. Szóval: veszélyben a bér- és keresetegyenlősdi, s ami­óta csak veszélybe került, azóta sokan aggódnak. Vannak, akik hevesen támadják a kísérleti bérszabályozást, s még inkább a vállalati gazdasági munkaközösségekben elérhető jövedelmeket. Híre jött annak is, hogy akadnak, akik a „vgmk-láz” csillapításának módszerein gondolkodnak. Per­sze, nem adminisztratív, hanem inkább „szabályozó-korsze­rűsítési” megoldásokkal. A szabályozók persze, sokfélekép­pen korszerűsíthetők. Például —, s ez kizárólag magánötlet! — tessék csak végiggondolni, hogy mi lenne egy olyan intézkedés következménye, ami szerint a vgmk-bérek ezen­túl nem a vállalati költséget, hanem mondjuk a nyeresé­get terhelnék?... Veszélyben tehát az egyenlősdi. Szerencsére — mondják az aggáiyoskodókkal szemben sokan. Ám erre ismét meg­szólal az előbbi tábor: úristen, mi lesz ebből? Kérdik talán azért is, mert nem gondolják végig a nivellálás megannyi káros, s a differenciálás még több előnyös következményét. Azt tudják — bár nem szívesen emlegetik —, hogy a bér. a bérrendszer állapota nem csupán gazdasági, hanem egy­ben politikai kérdés is. A bérrendszer politikai racionalitá­sa az számukra — az egyébként meghirdetett (bér) politi­kával ellentétben — azt jelenti, hogy a bérkülönbségek nö­velése súlyos társadalmi feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet, vagyis a politikai stabilitást veszélyeztetheti.' Csakhogy: tudnivaló —, s ez egyre jellegzetesebb ma­gyar specialitás —, hogy a bérek és a jövedelmek nem fel­tétlenül mozognak együtt. Annyira nem, hogy — a mai restrikciós bérpolitika következményeként — a bérkülönb­ségek „szintentartása”, netán további csökkenése a jövede­lemkülönbségek fokozódásával is együtt járnak. Tudvalevő ugyanis, hogy az erős helyzetben levő társadalmi csoportok elől nem zárhatók el a hivatalos, a félig hivatalos, vagy ép­penséggel illegális jövedelemszerzési csatornák. Paílisné* Szikra Katalin irta le nemrégiben a Figyelőben: lássuk be, hogy a munkaerő újratermelésének költségeit a mai — ha­zai — bérek nem fedezik, ezért, aki teheti, meliékjöve'del- met hozó mellékmunkák vállalására kényszerül. Ez viszont ördögi kör: a bérkülönbségek növekedésének megakadályo­zásával a megszokott és kényelmes bérnivelláció támoga­tásával a gazdaságirányítás éppen a jövedelmi különbsé­gek ellenőrzésének lehetőségében és befolyásolásában kor­látozza magát. Egyszer valami módon megfejtendő lenne a sokak által hirdetett — és csak elméletileg cáfolt — rögeszme, misze­rint az erőteljes bér-, illetve keresetdifferenciálás, a valósá­gos teljesítményekhez igazodó bérpolitika és bérezési gya­korlat előbb-utóbb szembekerül — úgymond — a társada­lom tűrőképességével. Hiszen — mondják, a teljesítmény- elvű differenciálás egy jól körülhatárolható, a munkatelje­sítményekért „hajtó” kisebbségnek kedvez, amivel a több­ség nem ért egyet. Való igaz, sokan nem szeretik a „hajtós” embereket.. Csak­hogy hadd kockáztassak meg egy feltételezést: a differenci­álás kontra egyenlősdi kérdést nem az' aggályoskodók tá­mogató egyetértése, vagy negligáció.ia dönti el, hanem azok­nak az erőknek egyetértése, vagy negligáció.ia, amelyek — a politikai szervezetekbe, a társadalmi intézményekbe tö­mörülve — a politikai hataloVn legfőbb támaszainak, a po­litikai stabilitás biztosítékainak, letéteményeseinek tekin­tendők. Ha ezek az erők elfogadják és minden lehető mó­don támogatják az egyébként meghirdetett bérdifferenciá­lási programot, akkor valóban veszélybe kerül az egyen­lősdi. Ez bontakozik ki napjainkban. Vértes Csaba Rózsahegyi Sándor szakoktató irányítása mellett Pintér Szilvia és Czikora Anna elsőéves és Botz Ivett másod­éves üvegfestő szakmunkástanulók ismerkednek a szakma fortélyaival » salgótarjáni öblösüveggyárban. Lakótelepi „ébresztő" Egyfolytában és kitartóan szidjuk a lakótelepeket: egy­hangúak, unalmasak az új la­kónegyedek, ahová ráadásul a nagy többség csak aludni jár haza. S ha ugyanezt a gondolatmenetet folytatjuk, akkor előbb vagy utóbb ki­kötünk az alábbi megállapí­tásnál is: jószerével még az azonos lépcsőházakban lakók is keveset tudnak egymásról. Idegenek élnek egymás szom­szédságában. A naponta visszaköszpnő panaszáradat nem véletlenül jut eszembe. A legutóbbi he­tek eseményei arra vallanak, hogy Salgótarjánban elkezdő­dött valami: előbb a Beszter- ce-lakótelepen, majd a Keme- rovo-városrészben szervezték ,meg az úgynevezett lakótele­pi napot. S hogy ki az ötlet eredeti szülője, az különös­képpen nem is fontos. Az a lényeg, hogy új színfolttal gazdagodott az emberek ez­reinek otthont adó városré­szek élete. A legutóbbi, ke- merovo-telepi rendezvény fő­fő mindenese Lőcsei László- né volt. Szervezett, előkészí­tett, támogatásért kilincselt, ő az, akire azt mondták, ha megjelent valahol a lakótele­pi nap ügyében: „Már megint itt van az őrült nő!” — Mi ösztönözte Lőcsei Lászlónét erre a vállalkozás­ra. honnan a hatalmas ener­gia? — Nem vagyok egyedül, akinek hiányérzete van: moz­galmasabb életet kellene élni a lakótelepeken. A kezdődő vakáció pedig jó alkalmat is kínált, így a rendezvény mot­tója így fogalmazódott meg: „Hurrá, vakáció!” A megva­lósításra az is ösztönzött, hogy jó néhány amatőrcso­portot ismerek a vezetőkkel együtt. Akik segítettek Lőcsei Lászlóné először tő­lük kérdezte: volna-e kedvük fellépni — társadalmi mun­kában. A táncház és a TEMP- RESS-együttestől is kedvező válasz érkezett, de további támogatókban sem volt hi­ány. — Némi pénzre azért még­is szükség volt, segítségért a Józse Attila megyei-városi Művelődési Központ igazgató­ját, Kicsiny Miklóst keres­tem meg. A támogatás nem maradt el, sőt a kapcsolatfel­vétel olyan előnnyel is járt, hogy kiegészült az eredetileg tervezett program. A szervezésben oroszlán- részt vállaló 1 Lőcseiné azon­ban ment máshová is segít­ségért. Most, a rendezvény után igen nagy elismeréssel szól a közlekedésbiztonsági tanácstól, az úttörőelnökség­től kapott támogatásról, de felkarolta a kezdeményezést.a Hazafias Népfront is. — A városi bizottsághoz azzal mentem, hogy ne csak dolgozni hívják az embereket, elvégre gondoskodni kell a szórakozásról is. Zsúfolt erkélyek E kapcsolaWeremtésnék kö-t szűnhető, hogy a szórakoztató program egy kis testmozgás­sal, azaz társadalmi munká­val kezdődött. E megállapí­táshoz azonban rögvest hozzá­teszi Lőcsei Lászlóné: — Mi tagadás, lehetett vol­na nagyobb is az aktivitás. A házaik előtti és egyéb te­rületek rendbetételén elég kevesen serénykedtek. A nap folytatását azonban egészen más érdeklődés jelle­mezte. A programot sok em­bernek szánták, s az érdeklő­désről mindent elárulnak a szervező szavai: — A végkifejlet a táncház­nál kezdődött, ekkor már nyolcszáz-ezer ember kapcso­lódott be a programba. A disz­kóra még többen érkeztek, a város más pontjairól is. És képzelje el a látványt: kö­rös-körül televannak az er­kélyek... A változtatásért fáradozók- nak ez lehetett az első elis­merés. Amiből nyilvánvaló a következtetés: — Ezt a rendezvényt meg kell ismételni, illetve jó len­ne rendszeressé tenni. Ügy gondolom, a következő prog­ramra már egy hónapon be­lül sor kerülhet. A beszélgetés során készü­lök a kérdéssel, megtudako­lom Lőcsei Lászlóné tisztsé­gét és megbízatását: milyen hivatal birtokosaként vállalja magára a szervezés gondját. — Ért csak egy lakó va- ‘ gytelf a' Kemerovo-teleperi. Egyébként pedig raktáros a BRG salgótarjáni gyárában.r Csak bele kell vágnH A „lakó” pedig sietve hoz­záteszi: akadt azért segítsége is. Ha nem is annyian, mint tehetnék, néhányan részt kér­tek az önzetlenül végzett munkából. Persze, a késedel­met még lehet pótolni. — A következő lakótelepi napot a mostani tanulságok hasznosításával kell előkészí­teni. És motoszkál bennem a gondolat, hogy lehetne egy, klubot is csinálni, mozgalma­sabbá válna a lakótelepi élet. Ehhez, persze némi anyagi­ak is kellenek, de megvan a remény a megvalósításra. Csak bele kell vágni... Lőcsei Lászlóné nem jár messze az igazságtól. Az ér­telmes cselekvés vágya ott szunnyad az emberekben. A kezdeményezők pedig előbb vagy utóbb —vde mindenkép­pen — követőkre találnak. K. i Konsztantyin Csernyenko: A XXVI. kongresszus útján Konsztantyin Csernyenko — az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke — beszédeiből és írásaiból je­lent meg válogatás a XXVI. kongresszus útján címmel a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában. A kötet teljes egészé­ben közli az SZKP KB 1983, júniusi ülésén elhangzott be­szédet, a forradalmi alkotás és a béke ideológiájáról szóló cikket, az SZKP KB főtitká­rává és Moszkva kujbisevi választókerületének legfel­sőbb tanácsi küldöttévé való megválasztása alkalmából mondott beszédeket, az 1984. április 9-én .a Pravdában megjelent interjú szövegét, valamint azt a felszólalást, amely az SZKP új szövege­zésű programjának előkészí­tésére alakított bizottság ülé­sén hangzott el. NQGRÁD - 1984, június 24., vasárnap , 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom