Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
/ Mlkus Sándort Tán« Horemm, a Nap földje Homokba temetett városok A Szovjet Tudományos Akadémia etnográfiai intézetének expedíciója nagyszabású ásatásokat folytat a Ki- zil-Kum sivatagban. Kutatják és feltárják az egykor hatalmas és gazdag állam, Horemm egyes műemlékeit sőt egész városokat, amelyeket az évszázadok során maga alá temetett a homok. Most már befejeződött az ősi Horezm egyik legjeientő- sebb és jól megerősített városának feltárása. A munka csaknem harminc évig tartott. Az egykori város neve Topnaltokali. Ez a lenyűgöző város másfél ezer évvel ezelőtt, egységes építészeti elgondolás szerint épült. A vár belsejében,volt a palota, mely a város fölé magasadott, hirdetve Horezm uralkodóinak nagyságát. A város területén két lakónegyedet tártak fel, az egyikben lakások voltak, a másikban kultikus célokat szolgáló épületek álltak. A városfalak régen hatalmas erődítmények voltak, amelyeket belülről boltráhajtásos alagutak kötöttek össze egymással. ) . BESZELJÜK MEG! „Mindig újra lehet kezdeni Be kell vallanom, kicsit elfogult vagyok a színházzal szemben: nagyon szeretem. Tulajdonképpen ez az erős szimpátia az, ami hozzászólásra késztet az amatorszín- jálszásrói folyó vitához és nem annyira a vitakozó kedv, amelyet egyébként is lehűtött Laczkó Pál korábbi írása, melyben szellemi nagykorúságot, reális helyzettudatot kór számon az amatőr színjátszómozgalomtól. (Ha mozgalom ez ma még egyáltalán!) Lényeglátó megállapításainak többségével egyetértek, különösen ezzel: „Alkotó közösségekhez viszont — ki ne tudná? — alkotó egyének szükségeltetnek.” Mert ki a kulcsfigura, vagy stílszerűen főszereplő ebben az egész amatőr színházi „ügyben”? A rendező, aki vagy egyéniség, vagy sem. A rendező, aki színháztörténész, politikus, színész, építész, elektronikához, zenéhez, képzőművészethez, színpadtechnikához, dísz- letépitéshez értő ember, és mivel emberi matériával dolgozik pedagógus és pszichológus, s ha amatőr még kiváló szervező is. Te jó ég, ennyi mindenhez kell érteni^ szegény amatőr színházi rendezőnek? — tehetné fel valajíi cinikusan a kérdést. S, a válaszom komolyan az: igen. Mert a művészet és jelesül a színház- művészet is egy és oszthatatlan szféra, a létrehozott művészi érték egyazon esztétikai mércével mérendő, lett-légyen az profitól vagy amatőrtől származó. Ebben nincs, nem lehet közöttük különbség. A produkció létrejötte körüli másság az, amely elválasztja őket, attól lesz hivatásos az egyik és műkedvelő a másik. A másság körül folyik a vita, ekörül keringenek a mesterségesen felszított indulatok, az olykor szándékosan vagy tudatlanul elferdített tények és hamis következtetések, ahelyett, hogy a lényegről vitáznánk: a létrejött- és létrehozandó művészi értékek milyenségéről és az amatőrművészet párthatározatba és közművelődési törvénybe foglalt közösségnevelő funkciójának torzulásairól — amelyben megintcsak a csoport vezetőjének van meghatározó szerepe. Félreértés ne essék: nem egyedül a rendezők és (ezzel együtt) a csoportok kis száma vagy tehetségtelensége a nógrádi amatőrszínjátszás mostani „szürkeségének” előidézője. Nem ezt állítom. De az olyan hamis nézetekkel nem tudok egyetérteni miszerint: a bajok fő okozói az ostoba, hozzá nem értő zsűrik, akiknek egyedüli célja elvenni a viruló amatőrcsoportok életkedvét; vagy a tunya, nemtörődöm fenntartók, akik „hivatalos” álláspontjukhoz, netán gazdasági megfontolásaikhoz ragaszkodva nem támogatják a jó szándékú kezdeményezéseket és csak azért is „betartanak”; vagy a megyei színjátszóbizottság, amely nem tesz semmit, csak spekulál. A vitában szót kérő amatőr rendezők egyike sem gyakorolt — még véletlenül sem! — önkritikát. Hogy ők maguk, illetve csapatuk hol követett el hibát, miben és mivel maradt adós, arról nem ejtenek szót. (Ez is „szemlélet kérdése”.) Csak az irányítók, a szervezők (szervek és egyének) lennének egyedül felelősek és hibásak a kialakult helyzetért? Hát, ezt nem hiszem. Ha egy csoport széthullik akár egy téves zsűri- állásponttól. az nem is volt soha jó közösség, hiányzik belőle az összetartó erő; az a társulat, amelyik önállóan létrehozott visszhangos sikerű előadások helyett a megváltó színjátszóbizottság útmutatásaira vár, nemigen életképes. Amely pedig úgy érzi, hogy a fenntartó szerv támogatását nem élvezi, vagy végképp nem várhatja (nem kap új színpadot, függönyt, díszletet, technikát stb.), ha tehetsége, ereje van, gondolja végig Peter Brook-nak, a világhírű angol rendezőnek követendő vezérelvét: „Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad.” Azt akarom sugallni vele, hogy egy tehetséges társulat mostoha feltételek között is képes lehet a közönsége igényét ismerve korszerű, igazságérvényű gondolatokat közölni a színjáték hatásos, egyszerű eszközeivel. Egyébként is úgy gondolom, hogy az igazán jó amatőrszínház az, amelyben a rendezőtől a diszletezőig nem a pénzért, vagy az olcsó dicsőségért működnek együtt, hanem magáért a játék és az együttlét öröméért. Ez a magasabb rendű cél az, amely egy adott produkció létrehozásán túlmutat, ennek tudata segít felülemelkedni a mindennapi gondokon, a gátló körülményeken, buktatókon. Így nem érzi majd az erőfeszítéseket áldozatnak, fölöslegesen elpocsékolt időnek, energiának a játszók-alkbtók közül senki. A színházat irányítóknak az a dolguk, hogy ehhez a jó közérzethez hozzájáruljanak. Azzal, hogy az amatőrszínjátszás ügyét anyagi és szervezési erejükhöz mérten maximálisan támogassák. Adják oda az erre fordítható összes pénzüket — amely, sajnos ez a realitás: egyre kevesebb — erkölcsi és szellemi munícióval lássák el az arra szorulókat, szervezzenek jó versenyeket, fesztiválokat, hasznos képzéseket, gondoskodjanak a2 utánpótlás neveléséről, ismerjék el és ismertessék fel díjak, pályázatok vagy más ösztönzők révén az amatőrmozgalom s benne a színjátszás közösségteremtő, önművelő szerepének prioritását. Véleményem szerint ezt, kevés kivételtől eltekintve meg is teszik. (Akik nem, azokat bizonnyal kirostálja az idő — remélhetőleg minél előbb.) Az alapvető gond tehát nem ez, hanem a helyzettudat hamissága és az értékek körüli bizonytalankodás. Ékes bizonyítéka ennek, hogy vannak, akik nyitott kaput döngetnek: mondja meg már valaki, mi ma a feladata egy amatőr színjátszó csoportnak, egyáltalán az amatőrizmusnak? Hát ezt egyértelműen megfogalmazták az emlegetett dokumentumok, vagy a színjátszók legutóbbi országos konferenciája. El kell olvasni és én azokhoz csak annyit tudok hozzátenni, úgy vélem, az amatőr színházi mozgalomnak csupán „mellékterméke” maga a produkció és nem a mindenek fölötti célja. Tudom: ez sem ilyen .egyszerű kérdés, mert a valóságban másként jelentkezik, az esztétikai minőség, s az avval járó siker általában .'erősítheti a ésopörtkohéziót, ’ De ha mégis erre vágyik egy-égy együttes, akkor játsszon a közönségnek, annak a közegnek, amelyben él, minél többet és lehetőleg olyat, amit ott és abban a pillanatban azt szívesen befogad. Hiszen alapigazság: színház nincs közönség nélkül, azaz nyilvánosság nélkül. S mégha a közönség nem is jó, a közönséget —tudomásul kell vennünk — nem lehet leváltani. Csak nembe- liségéhez felemelni, vagy mondjuk tanítani lehet, vagy éppen untatni. Ez utóbbira hány a példa? A profi színházak válságáról is sokat olvashattunk 'az utóbbi időkben. A terebélyes vitairatok sorai közül kiolvashattuk, hogy a közönségnek is van dolga, vagy pontosabban lenne dolga. Még egyértelműbben: olyan társadalmi közegben, olyan szellemi légkörben jó színházat csinálni nem lehet, amelyben igyekszünk letompítani minden végletet és közönnyel megyünk el a sorsfordító. életünket szebbítő-jobbító szándékú előadások mellett, lányduzzogás- sá szelídítve még az értünk haragvó emberek izzó szenvedélyét is. Az lenne a jó. ha ott tartanánk, hogy amikor felmegy a függöny, akkor nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren is elkezdődne a. dráma, és már nem tudnánk eldönteni, hogy tulajdonképpen, csak á műalkotás zárt világában vagy netán az utcán, a gyárban, a hivatalban, a családban zajlik-e a valódi dráma. Itt még nem tartunk. De én ezen nem kesergek.' Többek közt azért sem, mert az amatőr színjátszás öntörvényeit ismerve remélhetem'! a válságot rendszerint felvirágzás követi. Meg aztán azért sem, mert a már citált és általában nagyon szeretett Peter Brook derűlátásra biztató gondolatait magaménak vallom: „Egy színházi előadás csak az adott pillanatra nézve lehet jó, és az amit má dogmatikusan jónak neveznek, meglehet, hogy ötven éV múlva rossz lesz. A színház élő anyaggal dolgozik, és á szüntelen változás állapota jellemzi. A színházat egyetlen dolog különbözteti meg minden más művészettől: nincs állandósága. Mindig újra lehet kezdeni.” És nem utolsósorban azért sem, mert bármiféle vita se*» gíthet, de egy dologra min-1 denképpen lehetőséget adhat;' a megtörténtek vagy meg nem történtek számbavételével végiggondolhatjuk mégegy- szer, sokadszor: hol tartunk és mit is kellene tennünk? Együtt és külön-külön! Most már „csak” cselekedj nünk kell, az elmélet és gyakorlat összhangjáért. Sándor Zoltán ; 1. És talán abba belenyugodhatunk, hogy sokan — nagyon sokan — máig sem tudják, ki volt a magyar történetírás egyik kiemelkedően nagy „szentje”, a megyei múzeumügy és az első múzeum (Balassagyarmat) megalapítója, ki volt az az ember, aki talán a legtöbbet tette, (mert elsőként tette) a hazai genealógiai irodalom, a család- történeti kutatás felvirágoztatásáért; ki-volt nekünk (!) Nagy Iván, aki invenciózus tudósként tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, miközben Horpácson, ahol meghalt és végrendelete született, és ahol sírja is domborodik, a falu bírája is volt-lehetett egy időben?! A legfrisseb hír így szól (rövidítve) a Hétfői Hírek legutóbbi számában: megjelent a „Magyar családtörténeti és címertani irodalom” bibliográfiája (1561—1944!), amelyben Nagy Ivár művéről olvasható, hogy összesen 208 ősi magyar család történetét dolgozta fel. Nemcsak a történész — a felelősségét ismerő tudatos értelmiség és a tudatok fejlődéséért küzdő mai politikus sem mondhat mást, mint hogy a család- történet és vele a heraldika (címertan) nemzeti kultúránk szerves része és legfőbb kiindulási alapja annak megőrzésében. Egyetlen példa is meggyőző lehet: éppen az utóbbi, a címertan mai ismeretlensége, elhanyagolása eredményezhette — ha ugyan ez a helyes kifejezés itt? —, hogy új városaink új címerei VILÁGAINK A „kallódó"Nagy Iván mentumos kétkötetes naplóját egy időben Both Antal, gyarmati tanár közölte az általa szerkesztett Magyar Társadalom című gyarmati folyóiratban 1912—13. tájékán, de csak a gyerekkori leírásokig jutott el, a lap időközben és régi városaink új címerei hogy Kovács Anna, a megyei többéit tette dr. Szabó Károly pozó híres könyvtár talán megszűnt. Kovalcsik András nagyobbrészt, sajnos, elszo- múzeum munkatársa doktori Balassagyarmaton, aki a nagy száz részre szakadt az évti- e nyomokon elindulva kezdte morítóan dilettáns alkotások; disszertációját Nagy Ivánról tudós és példás lokálpatrióta zedek sodródásaiban, a régi el kutatni — hol lehetnek nem felelnek meg a kötelező írja (vagy írta), és hogy ez (egész vagyonát és minden rossz gyakorlatokban, a hoz- Na8V Iván naplókötetei? Megás nemzetközileg mindenütt a munka miilyen értékes le- irodalmi-történelmi dokumen- zá nem értés és a bűnös kö- tudta azt is, hogy Csató MáIvánnét búcsúztat- horpácsi teegyenesen elképesztő „ered- mairól visszatérőben és a tetve) életének, munkásságá- mot adtam, akkor lehetnek metőben. De a napló valőmény”! napló első kötetének fotokó- nak kutatásában korábban a újabb remények arra nézve színűleg már nem került viszDe már csak gyorsan ki- piájával — meg más. Nagy legmélyebbre jutott. Vajha is, hogy egyszer majd mégis sza az özvegyhez; Both tanár fordulva a címertan rejted- Ivánnal kapcsolatos dokumen- újra nyomatni lehetne — és „összeáll” mindaz, ami még úr is meghalt, a fia is, a meiből a minap kedves invi- tumokkal — a tarsolyomban milyen nagy szükség lenne Nagy Iván hagyatékából új- menye külföldön tartózkodva tálásnak eleget téve találkoz- a szerencse is közrejátszott erre is ákár az iskolai neve- ra összeszedhető — . mert a a házat kiadta, és aki kivet*, tam Balassagyarmaton egy abban, hogy együtt utazva lés terein! — mindazokat a jobb megismertetésen túl még te> e8.v rossz fészerbe, azegeJ örökké lángoló” emberrel, a Praznovszky Mihállyal, a me- munkákat, amelyek létreho- ez lehetne a legidőszerűbb is! rek közé lökte mindazt a „fehelyi honismereti kutatás gy«' múzeumi szervezet igaz- zásában ő maga közreműkö- Mindössze néhány olvan lesleges” irodalmi limlomot,’ egyik kiemelkedő munkásá- gatójaval, további igazi jó dött és amelyben ugyancsak csodáról van tudomásunk mi- amelyneb nagy része a beázó val, Kovalcsik András gim- hírek is előkerültek: a két- jó, és ahogy régiesen monda- ként a kétkötetes Nagy Iván- f®szerben végérvényesen náziumi tanárral, aki egy év- kötetes naplót (amely nem nák szenvedelmes part- napló megmenekült a biztos tönkrement. De a napló két forduló kapcsán újra ráirá- azonos a balassagyarmati dr. n-erra lelt tizenöt évvel eze- pusztulástól Madách Imre kötete <Nagy Iván saját könyítóttá a figyelmet az aktu- Szabó Karoly áltál szerkesz- lőtt is a város, a környék ér- főművét Áz ember tragédi- teseben> kézírásával és rajális feladatokra Nagy Iván- tett es a városi tanács keze- tékeinek megismertetésében, áját és ’ Arnay János híres zokkal) csodás módon megnal összefüggésben akikor is, lésében régebben kiadott ver- sokat tett egykori (nem is Kapcsos könyv-ét amely fel- Paradt Előkerült és most ki. ha mint másvalaki ezt fogai- ses> közismertebb naplóval!) olyan régen volt az!) városi öleli az Öszikék-’et is Buda- is adíakmazta „nem komoly évfordu- rövidesen kiadja a Magyar j-anácsi vezetőben, Kmetty pest ostroma alatt az’Akadé- ....... ...... ..... Z ó” az a 160 év ami éppen ^m“fXLlheteHen érté- Kálmánban és mind a töb- főtitkára, a Kisfaludy .■ssa-ÄTÄ a tarjám múzeumban“ jártam, g® ,^2* J^iSís' M- vLiL^Géz^Ttt^ két rfején^ ötven' év^g’tolt m“ ahol a megye! múzeumi koz- keze®i tormaton az IBM as Mindezekről persze kony- müvet egy batyuban őrizve gyár író, ötvennél több műn* pont egyik munkatársat kel- evesig íaitaimiazaa minaazt, nyen adok szamot, miután mindenüvé magával hordta, kát adott ki megírva a me-' lett volna fellelnem Koval- ami a g^mvati szuleteu tu- Kovalcsik tanár úrral eltolt- a feje alá tette, ha aludt, gye történetét is tudományén esik tanar ur megbízatása -afSlIt az • r?eílany "apsVtotte ?g.y menekült me§ ő is « a központtá emelve a város* nyomán es tőle elkérnem a meszamitva részvételét az délutáni orat a hét elejen. kéziratok is attól a bombá- ahol élt. Horátiusszal szólva’ rendkívüli körülmények kö- 1848-as szabadsagharcban is. Az árnyékot az a sors vetet- tói, amely a villát érte, a „A régi polgár kincse kicsiny .zott csak nemrégiben élőké- ----- *•> /-t- ------—<-■- ... » r ült Nagy Iván-napló második kötetét. Így fokról fokra Nagy Iván legújabb kori ban is) Nagy Iván irodálmibelebonyolódva a dolgokba „feltámasztásáért”, megismer- történelmi hagyatékának. A 1 ——-----——---------------------------d erült ki aztán rövidesen, tetőséért eleddig talán a leg- mai Palóc Múzeumot megala- | NÓGRÁD -» 1984. június 16., szombat 7 te, amiben része volt (és szomszédház mélyebb pin- vala j — Nagy a hazáé!” részben része van napjaink- céjében. Nagy Iván kordoku- T. Pataki László
