Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

» Hely hen futás Szépítés nélkül a szakmunkásképzéstSl A gyermekekért Megyénk legmodernebb és legnagyobb ipari szakmunkás- képző intézete a 211. számú salgótarjáni. Ebben az intéz­Nemcsak az Íráskészséggel, a nyelvi műveltséggel, az alap­műveletekkel van gond, ezek mérhetőek, hanem egy csomó ményben száz tanár és oktató intellektuális hátrányt is ta- foglalkozik a munkások után- pasztalunk. Nem arról van pótlásával; az 1300 diák több szó, hogy ezek a gyerekek mint harminc szakma megbíz- alapvetően tehetségtelenek, ható tudójává válhat. inkább arról, hogy valahol Horváth László igazgató elrontották őket. De hol? Er- Irodájában végignézzük azt a re nem tudunk választ adni. közelmúltban készült húszper- — Zavar van az értékrend- fces videofilmét, amely kereszt- ben? Erre gondol? metszetét adja az itt folyó — igen. Valahol, valamikor oktató-nevelő munkának, nagy torzulások következtek Szabad idős tevékenységnek, be az értékrendben, és ezt Az igazgató ki tudja hányszor nem képes áthidalni az álta- tátta már, mégsem apadt el a lános iskola. Emlékszik: meg- lelkesedése. Mindvégig úgy hirdettük a bukásmentességet, érzem, nemcsak a vendég ki- amely aztán csúnyán vissza- vánságára figyeli a képsoro- ütött. Nyolcadikban a gyere- kat, sokadszorra is érdekli, keket átengedték, menjenek, foglalkoztatja őt, mert számá- aztán, bukdácsoltak, tengtek­ra a tanítás, az iskola több a hivatásnál is... — Egyszerre nyolc csator­nán adhatunk műsort — lel­kesedik az igazgató. — Két éve van berendezésünk. Óri­SKÜ-vel, Volánnal, állami és tanácsi építőkkel, az üveg­gyárakkal, a szénbányákkal, az ÉMÁSZ-szal. Néhánnyal kamatozó együttműködési szerződést kötöttünk. — Az országgyűlés április közepi ülésén a köz- és fel­sőoktatás távlati fejlesztése kapcsán szó volt a szakmun­kásképzésről, az intézetek és az üzemek kapcsolatáról, a Ganz-MÁVAG-beli és a hajó­gyári kísérletről. Megyénk­ben alkalmazható? — Pár éve részt vettem egy országos vizsgálatban, s egy-egy hetet töltöttem a Ganzban és a győri Rábában, ahonnan a kísérlet kiindult. Ök képesek lesznek egyedül biztosítani a szakmunkáskép­zés minden szükséges feltéte­lét. Nálunk, mások a méretek, ez a gondolat nem vetődött „Ax ember gonosz, beim.» Ám azt még kevésbé enged ! nem bízom. hetjük, hogy a világot eive De tűz, víz, ég M föld igaz fizJtsük, amelyet^ embersege rokonom... Hát persze, hogy szeretjük a gyerekeket. Más kérdés — és amíg em­ber él a földön, minden fel­nőttgeneráció számára kérdés marad —, h-ogy jól szeretjük-e őket. Ilyenkor, gyermeknap tá­lengtek nálunk. De, ha itt mi elégségest adunk, megszokja, azt viszi magával az üzembe, azt követeli a semmiért. — Széles körben ismert, hogy ási szerencsénk, hogy megfe- hadilábon állnak a közismereti lelő szakembergárdával ren- tárgyakkal, a magyarral, a rlelkezünk. Több villamosmér- történelemmel..” nökünk van, akik értenek a — fiz js az általános iskolá- videóhoz... másként holt ra vezethető vissza. Itt kell technika lenne. pótolni az ottani hiányokat. mi„™ A videotechnika viszonylag Hiszen aki olvasni alig tud, néz belelátni... éj keletű iskoláinkban, de — nem értheti meg a műszaki _ * . |jtó k ieazabbfel­a számítógép mellett, illetve S7öve®et nemhogy megtanul- . A realitások igazabb fel ppviitt — a in vő nárat- ”éovegei, neiunogy megtanul lsmereset erezhetjük a tech- yele együtt - a Jovó parat ]a Sa]nos, benne el a kozve- nlltlI-ténRé, úihóli közénisko­leményben: a szakmunkáskép­zőkben a szakmai tárgyat kell tanulni, a humánokat kevés­bé. Ezzel a szemlélettel még tanárok között is találkozunk. Számos jellemzésben olvas fel. Nagyon meggondolandó. Az biztos: a szakmunkáskép- , ., zés üzemi orientációját erő­a szakmunkástanulók Síteni kell, közelebb kell vin­ni a képzést az ipar igényei­hez. a valósághoz. Megyénk­ben azt tudom elképzelni, hogy egy szakmunkásképző intézményt több üzem tart fenn. Miképpen? Ma még ne lan ígérete. Meg lehet örökí­teni általa — színesben, han­gosan — bármit, és a felvé­telek tetszés szerint lejátsz­hatók házilag a televíziókban. A videónak nagyon sokrétű a hasznosítása, meg egy-egy hayuk; leegyszerűsítve mon- ®_.f területen, például az oktata- bom - a gyerek tanulni nem . . ,, v son, nevelésen, művelődésen, szere^ be szakmunkás vá­szórakozáson belül is. Oláh Lajos telefonszerelő, 1982-ben szerzett a 211. számú Ipari Szakmunkásképzőben bizonyítványt, fogalmazza meggyőző elfogultsággal » mondatokat: — Ebben az iskolában meg­kaptam mindazt, amit a mun­kahelyemen nem kapok: lik belőle. — Valóban úgy vélik egye­sek, hogy a szakma, a tudás magától, tanulás nélkül bele- töltődik a gyerekbe. Aztán elfeledkeznek arról is, hogy a technika és a technológia folyvást fejlődik, és, aki nem tud lépést tartani, az lemarad, magyarán, rossz szakmunkás sebbre gyúrni ök lesznek hl tűz, víz ég és föld, s min- Vaf-°ítalv den istenek: szeressétek, akiket szere- ma a legfőbb felelősségünk. tek!" Elláthatjuk magunkat kor- (Szabó Lőrinc: Ima a gyér- szerű pedagógiai intelmekké) mekekért—1939) csiak, hogy a számukra leesl- szolt szép kerek válaszokkal hosszú távon nem igen tud­nak mit kezdeni, hogy ameriv- nyiben nem maguk járják végig a megismerés sokszor A gyerekekkel szemben ez gyötrelmes, de mindig izgal- M" ’* * ’ más útját; a kész válaszok­kal telitődve az első csalódás megingatja a bizalmukat. Ám e bizalom megőrzésénél is fontosabb a világot meg­őrizni a számukra. Ehhez pe­dig a világ felnőttéinek kell az egymás iránti bizalmat erősíteni. A gyerekeket e vészterhes is, mondhatjuk egymásnak, hogy a gyermek nem pusztán tárgya, hanem alanya is a nevelésnek, figyelmeztethet­jük egymást, hogy a családi demokrácia a gyermeknevelés nélkülözhetetlen eleme, fel­hívhatjuk a figyelmet arra, , ,, hogy ne drága ajándékokkal világban nem akkor szeretjük igyekezzünk helyettesíteni a i° > ,^a oliel igyekszünk meg- gyerekekre fordítandó időt. s ovn'i a nagyvilág minden bá­ján, mi felnőttek, hajlamo- hogy a családi fészek melegét íalnl- hanem ha a világot sak vagyunk némi önvizsgá- nem DÓtolhatia sem az isko- igyekszünk megóvni éltük. A latra is, s néha kétségkívül la. seiT1 a társadalom. Igen, ez szeretet egyébként is fontos következtetésekre ju- mind fontos, s tán még ak- ,~u~‘ ' tunk gyerekügyben. Jobbára tuálisabb arról beszélni, hogy pedagógiai jellegű ■ következ­tetések ezek, felelősségérzettől áthatottak, magunkat okítok. Természetesen szükség van erre, hiszen a gyerekek — ha idejük engedi — gyurmázás, labdázás vagy éppen tanulás közben is még felnéznek ránk, még ezer meg ezer olyan kér­désük van, amelyre tőlünk várják a választ, nem enged­hetjük hát meg magunknak, hogy bizalmukat elveszítsük. a közösségi érzést, a munka­szeretetét a leginkább példa­adással plántálhatjuk bele fia­inkba és lányainkba, hozzá­téve gyorsan, hogy mennyire ijesztő az olyan jól nevelt gyerek, aki már ötéves ko­rában folyékonyan szavalja előítéleteink frázisait. ( És elmondhatjuk, hogy gyerekeink a bennünk fel­merülő kérdésekre is kíván­azóta lehet norma, amióta a termé­szetes összetartozás hiányzik az életünkből. Paradoxonnak hangzik, de nem az, hogy ezt a természetes összetartozást emberi teendő megteremteni. A gyermekekért akkor tesszük a legtöbbet, ha legalább en­nek esélyét meghagyjuk ne­kik. Az ember nem gonosz. Mi rákényszerültünk, hogy bízzunk benne. A. G. megértést, segítőkészséget. Ke- lesz. Noha neki is az lenne a mély kezű mesterünk volt, jól sikerült a szakmára fel­készíteni. Az itt tanultaknak nagy hasznát veszem a kinti munkában. kívánatos, ha jó lenne, hi­szen több pénzt kaphatna. Növendékeik — személyes tapasztalatok, visszajelzések alapján — hogyan állnak helyt a munkában? — A nagy többség becsü­letesen, zökkenőmentesen be­illeszkedik. A munkahelyek az utóbbi időben jobban fi­gyelnek a kezdők fizetésére, - . - ... ... bár a pestiekhez képest szem­nyok most is tucatjavai akad- betQng az elmaradás. Tudom, nak, a • zöme azonban a beton­A telefonszerelő fiatalember egyike volt az iskola legjobb­jainak, mint megtudom. Ha­sonló képességű fiúk és lá­szürkeségbe vész. A salgótar­jáni szakmunkásképzőbe 112 helyről iratkoznak be a gye­rekek, és ahány település, ennyi iskola. Rendkívül hete­rogén a kép. — Valamennyi gond nálunk nikusképzés újbóli középisko lai megszervezésében is. Eb ben feladatot kap a 211. szá­mú ISZI? — ősszel erősáramú szak­középiskolai osztályt indí­tunk, s ezt továbbfejlesztve, a technikuskép­zést elkezdeni. A villamos- szakmára gondoltunk, mivel ehhez teljes mértékben meg vannak a feltételeink. Ugyan­akkor az ipar igényli. Egye lőre a megye igényeit elégít­jük ki. de szóba kerülhet regionális jelleg is. A szakmunkásképzés nap­jainkban számos problémával viaskodik. Az eltelt egy-más- fél évtized oktatáspolitikai és strukturális változásai nem minden esetben és nem a kí­vánt mértékben segítették a munkát. Például: kijelentet­tük, hogy a képzők középfo­kú intézmények —, mint a szakközépiskolák, gimnáziu­mok —. de a követelménynek csak nagyon kevés intézet tudott eleget tenni — a több­ség töredékesen. Jól felkészült, képzett szakmunkásé már a jelen is. Elégségesek-e megszületésük­höz az intézményi, üzemi fel­Távoli utcák üzenete Nemzetközi plakátkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában jön felszínre — jegyzi Horváth László. — évente 5—600 gyereket kell beisko­láznunk, és érezhetően nőnek a hátrányok. Mind többen figyelembe kell venni a helyi viszonyokat... Mindenesetre, a gyerekek intézetünkben, a jel­zett nehézségek ellenére, meg­tanulják a szakma lényegét, tételek? alapjait. Régi tapasztalat: azoknak — Amit aztán as üzemek- a gyerekeknek a tanulmányi ben elmélyíthetnek, fejleszt- eredménye a jobb, akiknek hetnek. Milyennek ítéli meg érdeklődése a választott szak­üzemi kapcsolataikat? mával találkozott. A kény­— Kapcsolataink korrektek. szer, az erőszak ebben sem Tényleg partnerek tudunk í° útmutató. jönnek halmozott hátránnyal, lenni. Főleg a nagyobbakkal: Sulyok László Km. iH.MÍ ■MR.IIli WIíA.jh . Hrtliil MJh 'iüHtiliMti.-Mh'Hm 1 4' i ii t WrtV.nvi» «RATH*« •vooiw ■ ■ 1« Ml«*. •M^yHhOT:! fttortúi*-vci.irw •/mumm v THMMJé.rtlTi KWítyí .«.MM. ■ ":! jji Jcfim Cvik (Szovjetunió) plakátja Vladislav Rostoka (Csehszlovákia) plakátja A szocialista országok kul­turális minisztereinek konfe­renciája és a múzeumi vi­lágnap alkalmából nemzetkö­650 és 35 év JT Évfordulók a szécsényi könyvtárban E hónap elején ünnepelte Szécsény városi jogú nagy­község mezővárossá nyilvání­tásának 650. évfordulóját. A jubileumi évre gazdag kultu­rális program készült a tele­pülésen. Az események szer­vezéséből és lebonyolításából kivette a részét a Krúdy Gyu­la könyvtár is. Még a múlt év végén nyitották meg — és ma is látható az olvasóte­remben — a helytörténeti ki­állítást. Tavasszal szellemi vetélkedőt rendeztek az álta­lános és középiskolásoknak Szécsény múltjának és jele­nének ismeretéből. Különö­sen az általános iskolások — akik komolyan vették a ver­senyt — tudáspárbaja ma­rad emlékezetes. S még eb­ben az esztendőben elkészül a településről szóló könyvek és kiadványok bibliográfiája, hasznára az intézményi tör­ténelemoktatásnak, ismeret- terjesztésnek, a helytörténeti kutatásnak. A Krúdy Gyula könyvtár — ebben megegyezik más könyvtárakkal — idén emlé­kezik meg a közművelődési könyvtárhálózat 35. évfordu­lójáról. A kezdetek itt is ,.roman tikúsak” voltak: a népkönyvtárat mindössze egy, a művelődési házban elhe­lyezett szekrény jelentette. Az első önálló könyvbeszerzést 1956. június 28-án jegyezték fel. A könyvtár ekkor már önálló épületben székelt a Rákóczi úton, a tűztorony mögött, a tanácsháza szom­szédságában. Olvasóinak szá. NOGRAD - 1984. május 26., szombat ma alig haladta meg a szá­zat. Az állomány első szak­szerű, csoportos leltározását 1958 januárjában végezték el; 4062 kötetet birtokolt az in­tézmény. Krúdy Gyula nevét 1968-ban írták fel a homlok­zatra. Az akkori 800 olvasó csaknem négyszer annyi mű között válogathatott, mint tíz évvel korábban. Először 1974- ben haladta meg a beiratko­zott olvasók száma az ezret. Ma Szécsénynek közel hét­ezer lakosa van. Könyvtárá­nak nyilvántartásában az év végén 1451 olvasót és 35 391 kötet könyvet jegyeztek be. Rendelkezésre állt 1218 hang­lemez. Egy olvasó átlagban 25 könyvet kölcsönzött. A vizsgálódások szerint a tele­pülés lakossága és a könyv­tár olvasóinak száma meg­közelítően azonos ütemben fejlődött. Az olvasói szoká­sok — bizonyára az általános társadalmi, gazdasági válto­zások hatására — az utóbbi hat-hét évben átalakultak: az érdeklődés súlya a szépiroda­lomról az ismeretterjesztő iro­dalomra tevődött át. Mind több olyan könyvet kölcsö­nöznek ki, amelyek a ház­táji és kisegítő gazdaságok­ban folyó tevékenységekkel, a házépítéssel, autószereléssel kapcsolatos szakmákkal fog­lalkoznak. A tapasztalatok tehát azt jelzik, hogy a mű­élvezet, a szórakozás helyébe a praktikum lépett. A Krúdy Gyula könyvtár olvasóinak száma jelenleg 1100 főt haladja meg. Legné­pesebb az iskolások és a nyugdíjasok csoportja, míg a lehetőségeket legkevésbé a 30—40-es korosztály tagjai használják ki. zi plakátkiállítás nyílt a Ma­gyar Nemzeti Galériában. A közös humanista alapo­kon nyugvó kultúra sokszínű spektruma tárulkozik ki a Magyar Nemzeti Galéria ki­állításán, mely tizenegy szo­cialista ország mindennapjai­nak művészete, az utca mű­vészete által világrészek alapvető gondjairól beszél. A központi kérdés az élet, a bé­ke védelme, az atomháború minden embert fenyegető ré­me, amely ellen majd min­den ország művészei az em­beriség lelkiismeretét felkel­tő plakátokon mozgósítanak. (H. Lemke: NATO STOP, W. Prook: A béke amerikai út­ja; Ojuncsimeg: A fegyver­kezés eilen; M. Urbainec: ABC; M. Wasilewski: To be war or not to be; V. Szora- szin: Óvjuk meg számukra a tavaszt, a napfényt és a bol­dogságot!; Ph. Vilajszuk: Bé­két az egész világnak!) So­kat foglalkoznak a minden­napok gondjaival, a munká­val, a mezőgazdaság és az ipar feladataival, a technikai haladással, a körnvezetszeny- nyeződéssel. (Phu K.: Gyü­mölcsfák ültetése az ugaron, az export növelése; Th. Tuau: Hogy legyen víz a mezők­nek!; Koppány S.: Nem bánt­ja a szemét?; K. Karapanov: Környezetvédelmi Plakát.) A legtöbb falragasz azon­ban a hazai gyakorlatnak megfelelően is a különféle politikai évfordulókkal és kul­turális rendezvényekkel fog­lalkozik, a filmekkel, kiállí­tásokkal, a színházi és zenei élet eseményeit hirdeti. A leg­rangosabbak a nemzetközi művészeti versenyekre, talál­kozókra mozgósítanak, mint a cseh R. Vanek 1978-as brnói grafikai biennálé plakátja, mely a modern európai pla­kátművészet klasszikusai kö­zé tartozik, vagy a kubai R. Martinez 1979-es karibi mű­vészeti fesztiváljának plakát­ja. A kiállítás nagy lehetőség az eszmék, gondolatok áram­lásának tanulmányozására. Az európai szocialista országok képviselői mellett a kubai, a mongol, a vietnami és laoszi művészek is szép számmal szerepelnek, a legmodernebb stílusáramlatok mellett a né­pi hagyományok friss színei­vel gazdagítják a kiállítás képét. Különösen megkapóak a vietnami, kubai és laoszi művészek plakátjai. A viet­namiakon az ősrégi távol­keleti fametszőhagyomány de­koratív forma- és színvilága egyesül új tartalommal. Az európai szocialista országok művészei között a pálmát a hatvanas években a világme­zőny élére törő lengyelek vi­szik el, de az eredmények más szocialista országok leg­jobb művészei között ma már gyorsan közkinccsé válnak, mindenki a saját fantáziája és képességei. ízléshagyomá­nyai szerint formálja át a* összképet gazdagítva. Brestyánszky lions

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom