Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-04 / 103. szám

Sajtóértekezlet Hanoiban Vietnam békét Kínával Vietnam békét akar Kíná­val, de felkészült arra, hogy visszaverjen minden ellene irá­nyuló kínai fegyveres akciót, amelyek az utóbbi napokban mind fenyegetőbb méreteket öltenek — mutattak rá a Ha­noiban csütörtökön megtar­tott sajtóértekezleten. A nemzetközi sajtó, köztük a nagy nyugati lapok és tévé- társaságok képviselői előtt a vietnami nemzetvédelmi mi­nisztérium szóvivője részlete­sen ismertette a két ország határán elkövetett kínai pro­vokációkat. Eszerint 1979 feb­ruárja, és 1981 májusa után immár harmadszor, ez év áp­rilis 2-a óta Kína ismét je­lentős mértékben fokozta a Á dán parlament csütörtö­kön 73 szavazattal 7 ellené­ben olyan határozatot foga­dott el, amely szorgalmazza, hogy a kormány sem béke­időben, sem pedig háború esetén ne engedje meg nuk­leáris fegyverek elhelyezését az ország területén. A határozattervezetet az el­lenzéki szociáldemokrata párt terjesztette elő. Ez volt az el­ső eset, hogy Dániában, amely • NATO tagja, olyan indít­' Aknára futott és elsüllyedt egy nicaraguai halászhajó szerdán a Nicaragua csendes­óceáni partvidékén lévő Puer­to Corinto kikötő bejáratánál. Az aknát a nicaraguai el­lenforradalmárok telepítették. A nicaraguai nemzetvédelmi minisztérium közlése szerint a hajó legénységének négy tagja megsebesült. Nicaragua három legjelentősebb csendes­óceáni kikötőjének vizein az év eleje óta összesen kilenc hajót rongáltak meg az ellen­forradalmárok által telepített aknák, köztük egy szovjet olajszállitóhajót, egy dán kot­róhajót valamint egy pana­mai, egy libériái és egy japán fehérhajót. határmenti vietnami tartomá­nyok elleni fegyveres akcióit. A szóvivő a továbbiakban elmondta, hogy több kém- és kommandóegységet is átdob­tak Kínából egyebek között azzal a feladattal, hogy akná­kat telepítsenek vietnami te­rületen. Április hatodikán és tizen­nyolcadikén, valamint április utolsó napjaiban, illetve má­jus elsején kínai gyalogsági erők is támadást intéztek vi­etnami területek ellen. A Népszabadság és az MTI tudósítójának kérdésére vála­szolva, a szóvivő elmondta, hogy vietnami részről a har­cokban a területvédelmi erők ványt hagytak jóvá, amelynek értelmében háborúban sem tarthatnak nukleáris fegyve­reket az ország területén. A határozat a teljes tilalmat kimondó döntést az észak­európai atomfegyvermentes övezet megteremtését elősegí­tő lépésnek minősíti] A to­vábbiakban felszólítja a dán kormányt, hogy szorgalmazza a kelet—nyugati párbeszéd felújítását, a nukleáris arzenál befagyasztását, az atomfegy­Managuai hivatalos forrá­sok szerint szerda reggel az ellenforradalmárok egy gyors- naszádról tüzérségi támadást intéztek a Fonseca-öbölben lévő nicaraguai kikötőváros, Puerto Morazán ellen. A tá­madás következtében a san­dinista hadsereg két katonája életét vesztette, többen pedig megsebesültek. A hajóról egy órán át lőtték a kikötőt, majd a támadó hajó hondurasi vi­zekre távozott. Hétfőn hason­ló támadások értgk el az ugyancsak a Fonseca-öbölben fekvő Potosit valamint a Ma- naguától 150 kilométerre északnyugatra lévő Corintót. (MTI) akar és a népi milíciák vesznek részt, a néphadsereg regulá­ris alakulatainak bevetésére eddig nem volt szükség. (Vi­etnamban a fegyveres erők hármas tagozódásúak A járá­sok, kisebb települések védel­mét a népi milíciák, a tarto­mányokét a területvédelmi erők biztosítják. A néphadse­reg regulárisnak nevezett ala­kulatai csak az ezt meghala­dó feladatok esetén bocsát­koznak harcba.) A szóvivő hangsúlyozta: Vi­etnam nem fenyegeti Kínát és nincs hőbb vágya, mint hogy békében éljen szomszéd­jával. Azért, hogy ez nincs így, a felelősség a kínai vezető kö­röket terheli. Aliiéni közlemény Athénben zárójelentés elfo­gadásával befejeződött az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet résztve­vői szakértőinek hathetes ta­nácskozása a nemzetközi vi­ták békés rendezéséről. A szakértők állást foglaltak amellett, hogy a minden résztvevő számára elfogadha­tó módszer kidolgozására irá­nyuló tárgyalásokat az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet keretei kö­zött folytatni szükséges. II. János Pál Dél-Koreában II. János Pál pápa csü­törtökön reggel távol-keleti körútja első állomására, Szö­ulba érkezett. Úton Dél-Korea felé szerdán az alaszkai Fair­banks város repülőterén rövid megbeszélést folytatott Ro­nald Reagan amerikai elnök­kel. Az egyházfő öt napot tölt Dél-Koreában, ahol va­sárnap 103, túlnyomórészt koreai vértanút avat szentté. A római katolikus egyház fejét a szöuli repülőtéren Csőn Tu Hvan köztársasági elnök üdvözölte. A pápa vá­laszbeszédében, „emberibb társadalom” megteremtését sürgette Dél-Koreában és azt mondta, hogy „imádkozik a Koreai-félsziget újraegyesí­téséért”. II. János Pál látogatása előtt a dél-koreai fővárosban rendkívüli biztonsági intézke­déseket léptettek életbe. A repülőtérről szálláshelyére ve­zető út mentén ötméteren­ként állig felfegyverzett rend­őrök álltak, a város utcáin pedig motoros rendőrök cir­káltak. összesen mintegy százezer főnyi rendfenntartó erőt mozgósítottak a pápa lá­togatásának napjaira. (MTI) Hu Jao-pang a KNDK-ba utazott Hu Jao-pang, a KKP KB főtitkára csütörtökön külön- vonaton hivatalos látogatásra a Koreai NDK-ba utazott. Hu Jao-pang Kim ír Szén. a Koreai Munkapárt KB főtit­kára meghívásának tesz ele­get. Phenjanban, ahová Hu Jao-pang pénteken érkezik meg, véleményt fognak cse­rélni a nemzetközi helyzetről, ázsiai problémákról, különös tekintettel a Koreai-félszige­ten kialakult helyzetre, és kétoldalú témákról is. Hu Jao-pang látogatására Naka- szone japán kormányfő és Reagan amerikai elnök kínai útja után közvetlenül kerül sor, Kim ír Szén pedig még ebben a hónapban a Szovjet­unióban tesz látogatást. (MTI) Sem békeidőben, sem háborúban A rakéták ellen szavazott a dán parlament Aknára futott a halászható verekkel folytatott kísérletek betiltását, valamint azt, hogy a NATO is vállaljon kötele­zettséget a nukleáris fegyver elsőként történő alkalmazásá­ról való lemondásra. Dánia lépjen fel bármiféle újabb rakéták telepítése, / valamint nukleáris fegyverek a világ­űrbe való elhelyezése ellen, és tegyen meg mindent a vegyi fegyverek gyártásának, tárolá­sának és bevetésének megtil­tása érdekében. Paraszttüntetés Olaszországban Hatalmas méretű paraszt­tüntetés zajlott le csütörtökön az olasz fővárosban. Az ország minden részéből érkezett, kö­zel másfélszáz ezer termelő a Közös Piac mezőgazdasági korlátozó intézkedései ellen tiltakozott és sürgős agrárre­formot követelt a kormány­tól. A parasztok érdekvédelmi szervezetének vezetői szerint a termelés befagyasztása az ország északi és déli területe közötti egyensúlyhiányt is tartósítaná. Enrico Berlinguer, a tünte­tés alkalmából szolidaritásá­ról biztosította az elégedetlen parasztokat. Hz akadémiai bizottságok kutatásai r (Folytatás az 1. oldalról) Három esztendeje tevékeny­kedik a Miskolci Akadémiai Bizottság környezetvédelmi al­bizottsága, amelynek műkö­dési területe Borsod, Heves és Nógrád megyére terjed kí. Az észak-magyarországi régió ipa­ri jellegéből adódóan a kuta­tók mindenekelőtt olyan gyár­tási folyamatok kialakítását szorgalmazzák, amelyek zárt rendszerben semlegesítik a környezetszennyező anyago­kat. Foglalkoztak egyebek közt a mezőgazdaságban használa­tos nitrogén műtrágyáknak a környezetet szennyező és az ivóvíz minőségét rontó hatá­sával. A bizottság kapcsolatot teremtett mindhárom megye természetvédelmi szervezetei­vel és a Bükki Nemzeti Park vezetőségével is. Az együtt­működés eredményeként szé­les körben végeztek felvilá­gosító munkát városokban, falvakban. Számos községben, ennek hatására társadalmi összefogással oldották meg például a szeméttelep elhe­lyezését. Ez év megoldandó feladatai között szerepel a Miskolcra, Özdra, Salgótarján­ra és más településekre is jellemző légszennyeződés, kü­lönösen a nitrózus gázok és a kéndioxid mérséklésének vizs­gálata. Keresik a mádi őrlő­műnél, illetve a hejőcsabai és a bélapátfal'vai cementgyá­raknál keletkező porok és per­nyék újrafeldolgozásának és -hasznosításának lehetőségét is. Napirendre tűzték a közle­kedési zajártalmak csökkenté­sére szolgáló módszerek ki­dolgozását, s a jövőben meg­vizsgálják a környezetvédelem jogi szabályozásának haté­konyságát is. A Szegedi Akadémiai Bi­zottság irányításával tevé­kenykedő kutatók fontos fel­adatuknak tartják a városkli­matológiai viszonyok javítá­sát. A Csongrád megyei Kö- JÁL-lal közös kutatási prog­ramot dolgoztak ki, elsősor­ban Szeged fokozódó lég­szennyeződésének vizsgálatá­ra. A város hat pontján mű­szeres vizsgálóhelyet létesítet­tek a gépjárművek okozta kéndioxid-szennyeződés pon­I tos meghatározására. A köz­lekedésfejlesztési munkabi­zottsággal közösen vizsgálják, hogy a város új hídjára átte­relt kamionforgalom miként befolyásolja a környék lakó­negyedének zajszintjét és lég­szennyezettségét. A klimato­lógiai bizottság kutatói rádió­szondás mérésekkel vizsgál­ják a városi légszennyezés és a meteorológiai viszonyok kö­zötti összefüggést. A vízminő­ség-védelmi munkabizottság egyebek közt azt tanulmányoz­za, hogy például a szemétle­rakások, az olajkutatás, -ter­melés hogyan befolyásolja a talajvizek állapotát. Az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatallal, illet­ve a kőolaj bányászati válla­latokkal együttműködve ja­vaslatot dolgoztak ki a dél­alföldi olajbányászat termé­kének, az Algyő szomszédsá­gában felhalmozott nagy mennyiségű olajiszapnak a megszüntetésére, illetve hasz­nosítására. Észak- és Közép-Dunántúl gazdasági adottságainak meg­felelően a Veszprémi Akadé­miai Bizottság tevékenységé­ben kiemelt szerepet kapnak a műszaki és a kémiai kuta­tások. Az ipari üzemek tevé­kenységével kapcsolatos kör­nyezetvédelmi tennivalókkal vegyészek, orvosok és jogá­szok külön bizottságai foglal­koznak. A kémikusok az ipari szennyezés mellett elemzik azt is, hogy a kutatóintéze­tekben kifejlesztett új szerek miként hatnak majd a kör­nyezetre. Gondot fordítanak az ipari üzemeknél keletkező hulladékok hasznosítására is. E munka összehangolására külön munkabizottságot hoz­tak létre. Ennek kezdeménye­zésére elkészítették a nagy­üzemek hulladékkataszterét, felmérték, hogy hol, milyen még használható hulladékok keletkeznek és megszervezték a rendszeres hulladékbörzét is. A Veszprémi Akadémiai Bizottság szervezésében meg­kezdték a környezetvédelmi műszaki értelmező szótár ösz- szeállítását. E regionális tu­dományos központon belül te­vékenykedik a Környezetvé­delmi Tájhasznosítási Koordi­nációs Tanács, amelynek tag­jai összehangolják a Balaton, a Bakony és a Tatabányai­medence védelmét szolgáló kutatásokat. _ 2 NÓGRÁD - 1984. május 4., péntek Remények évszázada V ilágszerte feltűnést keltő munka jelent meg 1909-ben egy Norman Angell nevű radikális érzelmű angol fiatalember tollából: „A nagy illúzió”. Meggyőző ér­veléssel bizonyította, hogy a XX. században nincs értelme a háborúknak, mert egyszerűen nem kifizetődők: a népek gazdasága és jóléte többé nem függ határaik nagyságától és hadseregük erejétől, egy katonai győzelem sem járna anyagi előnnyel, hiszen erőszakkal nem lehet egy nemzet fölhalmozott anyagi értékeit elvenni, a hódító nem gazda­godhat meg az elnyomásból. A szerző optimizmusát a fej­lett országok között már századunk elején is igen erős és intenzív gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra, a tőke nemzetköziesedésének előrehaladottságára alapozta. A há­ború túlhaladottságát mintegy megváltoztathatatlan, objek­tív jelenségnek tekintette, úgy vélte, csupán széles körben föl kell ismerni ezt az igazságot, hogy a napi politika is ennek megfelelő irányt vegyen. A ma naivnak tűnő tétel a kor eszmevilágának racionális, reformista, optimista világszemléletét fejezte ki és sokak számára valóban meggyőzőnek tűnt. E felfogás hátteréül aktív és egyre erősödő társadalmi mozgalmak szolgáltak. A számos országban már évtizedek óta működő békeegye­sületek 1889-től rendszeres békekongresszusokat tartottak (1896-ban éppen Budapesten), s létrehozták genfi koordiná­ló központjukat, majd 1888-ban jött létre a népek válasz­tott parlamenti képviselőit a béke és a közeledés jegyében összefogni próbáló Interparlamentáris Unió. Ez is évente tartott kongresszusokon hirdette magasztos céljait. E kezde­ményezésekbe sorolható, a norvég Alfred Nobel-alapítvá- nya is a békéért munkálkodók jutalmazására. A későbbi fejlemények, a hamisnak bizonyuló remények ismeretében könnyű ezeket a próbálkozásokat egy kézlegyintéssel elin­tézni, mégis hiba lenne az első világháború előtti békemoz­galmakban csupán széplelkek naiv álmodozását látni. Az álmok mögött az emberiség egészséges ösztöne, és számos gondolkodó ember őszinte erőfeszítése volt. A mozgalmak szervezőinek többsége nem az „örök béke” illúzióját kergette, nem hitte, hogy világunkból kiküszö­bölhetők a konfliktusok, az erőszakos megoldások. Csupán olyan közhangulatot és olyan intézményeket próbált létre­hozni, hogy a kormányok is — akarva-akaratlanul — al­kalmazkodjanak a kormányzottak döntő többségében élő békevágyhoz. Voltak biztató jelek, hogy ez az út járható. Sikerült 1899-ben és 1907-ben Hágában az államokat, a felelős kormányokat képviselő békekongresszust összehívni. Ezek kézzelfogható eredményt ugyan csupán a hadviselés bizonyos szabályozása terén értek el, de a létrehozott há­gai állandó választott bíróság már azzal a céllal alakult, hogy az államok közötti vitás ügyeket békés úton, döntő- bíráskodással oldják meg. Ezeknek a gyakran pacifizmusnak nevezett irányzatok­nak fő gyengéje az volt, hogy nem vizsgálták a háborúk okait, összefüggésüket a társadalmi rendszerekkel. így el­sősorban meggyőzéssel, fölvilágosítással, erkölcsi erővel próbálták elérni céljaikat. A fő szervezők és még inkább a támogatók gazdag gyárosok (Nobel mellett leghíresebbé az amerikai Andrew Carnegie vált) arisztokraták (a fran­cia d’Estourneles), lelkes és aktív amatőrök (Bertha von Suttner) voltak, a tagság pedig a polgárságból, értelmiség­ből került ki. Koncepciót, erőt, igazi tömegeket egy másik irányzat hozott a békemozgalomba: a szocialisták. Ok nem békét akartak minden áron, hanem a társadalom megvál­toztatását, a gazdasági egyenlőségen, az igazságosságon és az önzetlen kollektivizmuson alapuló új világot. Ennek ér­dekében vállalták a harcot, a forradalmat, ha kell az erő­szakot is, bár sokan remélték, hogy fegyver nélkül békés úton is kivívható és fölépíthető az új társadalom. Igazi, tartós békét csak ettől az új világtól, a szocializmustól vár­tak, de a háborúkat előidéző erők, a nemzeti gyűlölködés ellen mindig következetesen fölléptek, a konkrét viszályok, a háborúk elkerülése érdekében pedig készek voltak együtt­működni a polgári békemozgalmakkal. Látták, hogy a két imperialista szövetségi rendszerre szakadt Európában reális veszély a háború, ezért 1907-től a II. Internacionálé vala­mennyi kongresszusa foglalkozott a kérdéssel, 1912-ben pedig kifejezetten a háború megakadályozásához szüksé­ges lépések megvitatására hívták össze a rendkívüli kong­resszust, a német—francia—svájci határon fekvő Bázelba. A leghatásosabb szóba jöhető eszköz az általános sztrájk lett volna, de 1913-ban a pártvezetők ettől visszariadtak, ehelyett tömegeik zömével együtt „honvédő” bolsevik ter­minológiával szociálsoviniszta álláspontra helyezkedtek. A békemozgalom valamennyi irányzatának a csődjét je­lentette az I. világháború de rövidesen új remények tá­madtak. A mérhetetlen szenvedés és áldozatvállalás után az emberek lehetetlennek tartották a régi világ visszatér­tét, a bölcsebbé váló emberiséget elég erősnek érezték ah­hoz, hogy a békével egy jobb világot hozzon létre. Sokan, a legmesszebb látók Leninben és Szovjetoroszország pél­dájában látták a kiutat, a megoldást, a polgárság és a re­formista utat választó szociáldemokrácia viszont reményeit a nemzetközi rend egyetemes szabályozására hivatott. 1919- ben létrehozott Nemzetek Szövetségbe helyezte. Az ellensé­geskedéseket látszólag végleg lezáró 1925-ös locarnói kon­ferencia és a nyugat-európai határok ott kimondott garan­tálása, „a háború mint a nemzetközi politika eszközé”-t eltiltó 1928-as Briand—Kellog paktum még igazolni látszott e reményeket, de az 1932—33-as leszerelési értekezlet csőd­je és a fasiszta rendszerek kialakulása után az optimiz­must már aligha lehetett fenntartani. Japán 1931-be mand- zsuriai és Olaszország 1935-ben elkövetett abesszíniái ag­ressziója bebizonyította a Népszövetség tehetetlenségét, de a tömegekben még egy ideig élt az illúzió, hogy enged­ményekkel meg lehet szelídíteni a diktátorokat, ezért még üdvrivalgással fogadták a müncheni konferenciáról „béké­vel” hazatérő Chamberlaint. Hitlerrel szemben azonban semmiféle békemozgalom nem volt igazolható. Megoldást a Szovjetunió kívánta kollektív biztonsági rendszer jelenthe­tett volna, de a veszélyeztetett polgári demokráciák eluta­sították az együttműködést a proletár állammal. Az ered­mény közismert. a ll. világháború utáni korszak békét — de nem nyu­galmat — hozott Európának, ám a világ más részein tovább dúlnak a háborúk. A hidegháború idején a háborúellenes társadalmi cselekvés lehetőségei korlátozot­tak voltak, de az 1960-as 70-es évek, az enyhülés eredmé­nyei megnövelték az emberekben a békéért érzett felelős­séget, s egyúttal önbizalmat is adtak nekik. Hiszen példá­ul a Vietnamban folyó háborúval szembeni széles körű belső és külső tiltakozásnak nagy szerepe volt abban, hogy az Egyesült Államok visszavonulni kényszerült Indokíná- ból. A nehezebb világgazdasági helyzetben és a hűvösebbé vált politikai légkörben sok múlik azon, hogy a társadalmi békemozgalom eredményesebb tud-e lenni I. világháború előtti elődeinél. A legutóbbi hónapokban nagy erővel ki­bontakozó tömegtiltakozások a nyugat-európai rakétatele­pítések ellen azt a reményt keltik, hogy a háború hívei előbb-utóbb kénytelenek lesznek meghátrálni. _____ _______Jeszenszky Géz»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom