Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

BÁNYAVÁLLALAT! FMKT f Alkotások hozama ellemSrzes FELELŐSSÉGGEL Irterjú Illés Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács általános elnökhelyettesével A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága jelentősé­gének megfelelően foglalkozik az ellenőrző munkával. Hol tar­tunk most, a következő időszakban milyen feladatok várnak megoldásra? Erről beszélgettünk Illés Miklóssal, a Nógrád me­gyei Tanács általános elnökhelyettesével. Mintegy nyolcvan fiatal Szakembernek összesen 190 ezer forintot fizettek ki a kö­zelmúltban FMKT-pályamű- vekért a Nógrádi Szénbá­nyáknál. Szalai András 33 éves villamosmérnök, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának vezetője elégedett az ifjú szakemberek alkotá­saival. — Voltak-e kiugró sikerek? — Szeretném, ha a cikkben név szerint megdicsérne né­hány aktív FMKT-tagot. Li- vo László gépészmérnök pél­dául idén három díjat szer­zett: egy elsőt, egy másodi­kat és egy harmadikat az Al­kotó ifjúság pályázaton. Emel­lett az FMKT-ban harmad­szor érte el a legmagasabb, negyedik kategóriát. így őt a vállalati KISZ-bizottság Ki­váló dolgozó címre javasolja majd. Rajta kívül Tóth János és Rutár István mérnökök kapnak majd ilyen címre KiSZ-támog'atást. Ezek mel­lett Szemán József, Pálmai Gyula, Szederkényi Lajos és Nagy Lajos neve említendő, ők nemcsak idén, hanem a korábbi években is díjazott produkciókkal rukkoltak ki. — Nem baj-e ax, hogy egy­azon dolgozatot az FMKT-n belül és az Alkotó ifjúság pá- lyázaton belül is díjaznak, egy rókáról két bőrt húzva le? — Nem baj. Ezek a díjak ugyanis nagyon csekélyek, így szó sincs arról, hogy a fáradozás <úl lenne fizetve. Elvileg egy rókáról négy bőrt is lehúzhatnak a szerencsés pályázók. Hiszen az FMKT- és az Alkotó ifjúság pályázat Úgynevezett fluidágyas szén­tüzelésű generátor kivitelezé­sét kezdték meg a Nógrádi Szénbányák bátonyterenyeí ipari üzemében egy angol cégtől vásárolt licenc alap­ján. Az új berendezésben a szokásos rostély helyett a tüzkamrában homokból vagy finom kavicsból alakítanak ki ágyat. Ezt »'■' agyagréteget olajtüzelésű előmelegítő fú­vókával hevítik és erős leve­gő beíúvásávai lebegésbe hozzák. Amikor a fluidágy, amelynek lebegése szemre a forrásban levő víz mozgásá­ra, bugyogására emlékeztet, eléri az öt-hat száz fokot, az olajégő automatikusan kial­szik, ezzel együtt megkezdő­dik a szén adagolása. Ennek a szénnek feltétlen mosott, alacsony hamutartalmú szén­nek kell lennie. A táncoló homokszemcsék kis részecskékre hasítják, gyalul­ják, csiszolják a tüzelőt, amely pillanat alatt lángra gyűl és tökéletesen elég. Voltaképpen ez utóbbiban rejlik az új tüzeléstechnika lényégé és előnye is a ha­gyományos tüzelőberendezé­mellett beadhatók munkáju­kat újításnak is, sőt a me­gyei KISZ-bizottság anyag- és energiatakarékossági pályá­zatán is szerepeltethetik. Ha egyazon dolgozatot négy fó­rumon is díjaznak, az azt je­lenti, hogy jó a pályamű, te­hát megérdemli a nagyobb anyagi elismerést. — Igazságos volt-e a pálya­művek elbírálása? — A vállalat legjobb szak­embereit kértük fel erre. Ök a munkákat adott szempontok alapján pontozták, majd rész­letes szakvéleményt írtak ró­la. Ezek a vélemények évek múlva is megtekinthetők, le­fűzve őrzöm őket. Módsze­rünk, hogy egy dolgozatról legalább kettő vagy több szakember ír véleményt, és egymás ítéletét nem ismerhe­tik. Ha ellentétes véleményt mondanak, akkor meghívjuk és szembesítjük őket egymás­sal és a szerzőkkel. — Érkezett-e már panasz igazságtalan elbírálás miatt? — Hallani hallottam ezt-azt. De hozzám hivatalosan még nem fordult senki ilyen pa­nasszal. — Milyen díjazást kapnak a zsűritagok a bírálással já­ró komoly szellemi befekteté­sért? — Csak jelképes díjat fize­tünk, a bírálatot nem pénzért vállalják. Egy-két pályamű el­bírálásáért „csak” köszönet­tel szolgálhatunk. Akik ko­molyabban részt vesznek a munkában, azokat is csak öt­száz forintos nagyságrendben díjazhatjuk. Ez azonban nem is kérdés. Azt tapasztalom, hogy a felkért szakemberek sekkel szembe«. A tűzben fel­szabaduló energia mintegy kilencszáz fokra hevíti a le­vegővel eiegy füstgázokat. A Bátonyterenyén épülő generá­tort három megawatt telje­sítményűre tervezik és — hőcserélő közbeiktatásával — üzemcsarnokok fűtésére, tech­nológiai meleg víz előállításá­ra fogják. A munkát úgy ütemezték, hogy a fluidágyas széngenerátort az év közepén kipróbálhassák, s a harma­dik negyedévben üzembe he­lyezhessék. A fiuidágyas generátort — üzembe helyezése után — be­mutatják az ipar, a mező- gazdaság, valamint a városi ingatlankezelő vállalatok szakembereinek, az új tech­nológia alkalmazása ugyanis rendkívül széles körű lehet. Az iparban felhasználható minden olyan területen, ahol olcsón előállítható kilencszáz fokos füstgázokat munkára tudnak fogni nagy gyártó­csarnokok fűtésétől, a tégla- és cserépszárítástól az ol­vasztókemencék előmelegíté­séig. A mezőgazdaságban a szálas takarmány közvetlen forró levegős szárítását állat­szívesen vállalkoznak a szak­véleményezésre. — Kap-e képet arról, hogy a pályaművek mennyire hasz­nosulnak? — Két csoportra osztható­ak: közvetlenül és áttételesen hasznosíthatóakra. Ami köz­vetlenül bevezethető, azoknak nyolcvan százaléka gyakor­latba kerül azonnal. A húsz százalék a feltételek hiánya miatt halasztódik vagy elvész. Az áttételesen hasznosítható dolgozatok ötletei fokozato­san épülnek be a vállalati gyakorlatba. — A pályaművek mostani mennyisége és minősége meg­felel-e a vállalati szellemi kapacitásnak, vagy e kapaci­tás egy része „besül”? — Ez a negyven körüli pá­lyamű reális; évek óta nagy­jából ennyi pályamű keletke­zik. Szemmel látható, hogy a vállalatvezetők élénk figye­lemmel fordulnak a fiatal al­kotó szakemberek munkái iránt. Az FMKT-ban való fel­tűnés később, vezetői posztra jutáskor nagy szerepet ját­szik. Az üzemvezetők is mind jobban megbecsülik az FMKT-tevékenységet. — Mi emeli jobban az FMKT presztízsét: a vállalat­vezetők gondoskodása, vagy a pályaművek nyomán kelet­kező kézzelfogható hozam? — Mind a kettő. Vállalat- vezetői támogatás nélkül nem mennénk semmire, az biztos. De fontos az is, hogy szem­mel látható: ha az üzemi fiatalok behatóbban foglal­koznak egy-egy szakmai kér­déssel, akkor ez a munkában megtérül. (molnár) tenyésztő telepek, fóliasátrak, más gazdasági épületek, iro­dák, szociális létesítmények fűtésével, gőz- és forró víz el­látásával célszerű kombinál­ni. A berendezés végül al­kalmas kommunális célokra — háztömbök, lakótelepek központi fűtésére, tisztálko­dáshoz szükséges meleg vízel­látására is. A környezetszennyezés szem­pontjából biztató, hogy ered­ményes kísérletek folynak — mészkő, dolomit megfelelő mennyiségű adagolásával — a keletkező kéndioxid meg­kötésére. A nagy jövő előtt álló be­rendezés hallatlan előnye, hogy alkalmas a hazánkban fellelhető olcsó, de alacsony hamutartalmú szenek elége­tésére. Szakemberek szerint a flu­idágyas generátor, a szén minden eddiginél hatéko­nyabb elégetése, a berende­zés automatikus üzemmódja, nagy üzembiztonsága, vaía- mint rugalmas, variálható, kombinálható alkalmazása révén két-három év alatt megtérül a beruházónak. — A testület a közelmúltban összegezte az 1983. évben tar­tott ellenőrzések tapasztalata­it. Beszélgetésünk elején mindjárt idekívánkozik a kér­dés: melyek voltak a tanácsi szerveknél végzett ellenőrzé­sek legjellemzőbb vonásai? — Az elmúlt évi tapaszta­lataink azt erősítik, hogy to­vább javult az ellenőrző mun­ka tervszerűsége, folyamatos­sága. Zavartalanabb az ellen­őrzést végző szervek együtt­működése, gondosabb az elő­készítés, tartalmasabb, haté­konyabb a munka. Követke­zetesebb a mulasztók felelős­ségre vonása is. Ügy látjuk, hogy erősödött az ellenőrzé­sek társadalmi jellege. S mind több ipari és mezőgazdasági üzemben értik meg az ellen­őrök segítő szándékát, azt hogy az ellenőrzések elsősor­ban a hibák megelőzését, a zavartalanabb munkát, az eredményesebb gazdálkodást, végső soron a VI. ötéves terv gazdasági és társadalompoli­tikai célkitűzéseinek megva­lósulását szolgálják. Az állami ellenőrzésben részt vevő megyei szervek több mint félezer vizsgálatot tar­tottak az elmúlt évben. A né­pi ellenőrzési bizottság, öt­száznál több népi ellenőrt vont be a munkába és mint­egy kétszázhatvan gazdasági egységben vizsgálódott. A ter­vezett költségvetési ellenőrzé­seket kevés kivétellel ugyan­csak elvégezték. A vállalat­felügyeleti ellenőrzés során pe- deg mintegy harminc üze­met, tanácsi vállalatot keres­tek meg a megyei szakigazga­tási szervek képviselői. — Milyen területen vizsgá­lódtak? — A vállalatfelügyeleti el­lenőrzéseket mindig is fontos­nak tartottuk. Most többek között arra kerestünk választ, hogy a jövedelmezőség növe­lésére tett vállalati intézkedé­sek milyen eredménnyel jár­nak. Mit tesznek az üzemek a gazdaságtalan termelés fel­számolásáért, az erőforrások takarékos felhasználásáért, a belső tartalékok folyamatos feltárásáért. Természetesen nem kerülte el figyelmünket a beruházások előkészítése, a munka ütemes­sége és a készletgazdálkodás hatékonysága sem. Ügy gon­dolom, általánosítható tapasz­talat, hogy a vállalatok alap­vetően megfelelnek a velük szemben támasztott követel­ményeknek. Többségük arra törekszik, hogy rugalmasan alkalmazkodjon a szigorúbb gazdasági körülményekhez. A termelőszövetkezetek többségében ugyancsak fegyel­mezett, eredményes munka folyik. A testületi döntések jól szolgálják a közös gaz­daságok fejlődését, gyarapo­dását, a szövetkezeti demok­rácia érvényesülését. Ugyan­akkor az elmúlt években né­hány vezetőtől megvált a szö­vetkezeti tagság, mert vissza­éltek a bizalmukkal. Volt kö­zöttük olyan, aki vitte, her­dálta a közös vagyont. S olyan is akadt, aki „megsok­szorozta” a gazdálkodás ered­ményét azért, hogy nagyobb legyen az egyéni jövedelme. Hogyan tehették meg ezt? Nyilvánvaló úgy, hogy nem volt folyamatos, nem volt szakszerű a külső és a belső ellenőrzés, a szövetkezeti ellen­őrző bizottságok munkája. A szükséges tanulságokat a ve­zetőknek, a szövetkezeti ta­goknak, az ellenőrzést, az irá­nyítást végző szerveknek egy­aránt le kell vonniuk ezek­ből az esetekből. Vizsgáltuk az elmúlt évben azt is, hogyan alakult a la­kosság ellátása. Ügy tapasz­taltuk, hogy szinte mindenütt az igényeket és a lehetősége­ket figyelembe véve határoz­ták meg a tennivalókat. Több­nyire az alapellátás szinten- tartására törekedtek. A taná­csok igyekeztek feltárni saját erőforrásaikat és számoltak a lakosság társadalmi munká­jával. A termelő- és kereske­delmi egységekben egyaránt vizsgáltuk az árak alakulását, a termékek minőségét. Előfor­dultak visszásságok, s emiatt néhány esetben — 134 ezer forint értékben — a vevők kártalanítására is sor került. A boltokban a próbavásárlá­sok alkalmával több volt a kifogás, mint egy esztendővel ezelőtt. A vásárlókat emiatt 76 ezer forint értékben kár­talanították. Jónak tartjuk, hogy a helyi tanácsok figye­lemmel kísérik a lakosság közérzetét, hangulatát nem kismértékben befolyásoló té­nyezőket. Testületi üléseiken rendszeresen összegezik az el­látás, az árak alakulásának tapasztalatait. — Évek óta visszatérő kö­vetkeztetés, hogy nem fejlő­dött megfelelően a belső el­lenőrzés. Miben látja ennek okait? Hogyan lehetne a meglevő gondokat enyhíteni, megszüntetni? — Valóban, a belső ellen­őrzési munka évek óta nem javult a kívánt mértékben. Hogy mi ennek az oka? Min­denképpen idesorolnám szem­léletbeli gondjainkat. Sokan vannak akik a napi munkára hivatkozva odázzák el az el­lenőrzést. Másutt lebecsülik, szükségtelennek tartják a bel­ső ellenőrök tevékenységét, s nem teremtik meg munkájuk­hoz a szükséges feltételeket. S vannak olyan gazdasági egységek is a megyében, ahol a belső ellenőrök felkészület­lenek, nem értik, nem érzik munkájuk jelentőségét. Nem sikerült mindenütt megfelelő­en megoldani munkájuk anya­gi és erkölcsi elismerését sem. A bajok orvoslása minden bizonnyal lehetséges és szük­séges is. A feladatok nőnek, a belső tartalékok folyamatos feltárását, az eredményesebb munkát segíti, ha a belső el­lenőrzési rendszer az eddigi­nél szervezettebben, hatéko­nyabban működik. Nem ke­vés ebben a vezetők felelős­sége. Sok múlik azon, hogy mennyire ismerik el az el­lenőrzésben rejlő lehetősége­ket, mennyire számolnak ve­le a vezetés, a gazdálkodás folyamatában. Talán érdemes lenne végiggondolni hogyan lehetne mindezt a vezetőkkel szemben támasztott követel­mények részévé tenni, érté­kelni, számon kérni. — Mostanában még több sző esik az ellenőrzés társa­dalmi jellegéről, arról, hogy megnőtt az érdeklődés a la­kosság körében az ellenőrzés iránt. — Való igaz, hogy 3Z el­lenőrzés mindig is a közfigye­lem tárgya volt. Most azon­ban a társadalmi érdeklődés nőtt, a lakosság nagy része ér­zékenyebben reagál, a társa­dalmi és a gazdasági élet visszásságaira. A gazdálkodás­sal járó magasabb követelmé­nyek érthetetlenné teszik szá­mukra a pazarlást, az éssze- rűtlenséget, a közjavak meg­károsítását. Elítélik azokat, a káros jelenségeket, amelyeket az ellenőrzés feltár, egyetérte­nek a mulasztók felelősségre vonásával. Ez természetesen megsokszorozza a gazdálkodó és a felügyeletüket ellátó szervek felelősségét is. A fel­tárt hibák megmagyarázása, elhárítása, a kapcsolatok ke­resgélése helyett a rendszeres ellenőrzés, a mulasztók fele­lősségre vonása segíti a hibák elkerülését. Ugyanakkor azt is tapasz­taljuk, hogy az emberek egy- része nem érzi igazán, hogy a társadalmi tulajdonban okozott kár mindannyiunkat érint. S ma még a közvéle­mény sem ítéli el eléggé azt a szemléletet és magatartást, hogy „ami nem az enyém, hanem az államé” arra nem kell vigyázni, azokkal az ér­tékekkel nem kell ésszerűen, takarékosan gazdálkodni. Ügy gondolom a következetesebb számonkérés mellett a közvé­lemény ereje segíthet, hogy ez a szemlélet és gyakorlat meg­változzon. — Nyilvánvaló, hogy mind­ezek a gondok szükségessé te­szik az ellenőrzések színvona­lának javítását. Véleménye szerint mire kell különös fi­gyelmet fordítaniok a vizsgá­latot végző szerveknek, szak­embereknek? — A leglényegesebb köve­telmények között említeném az ellenőrzések komplexitá­sát, hatékonyságát. Azt értem ezalatt, hogy a munka, a gazdálkodás folyamatát vizs­gálják az ellenőrök minde­nütt. Törekedjenek a hiányos­ságok lehető legteljesebb fel­tárására. Tanácsaik, javasla­taik legyenek konkrétak, hi­szen ezeket lehet a gyakorla­ti munkában hasznositani. Fontosnak tartom azt is, hogy valamennyi üzemben, intéz­ményben jól értsék: az ellen­őrzés nem öncélú dolog, ha­nem a vezető munkájának szerves része. Ma ugyanis még él az a téves felfogás, hogy ahol a revizorok megje­lennek, ott bizonyára valami baj van, súlyos mulasztás tör­tént. Ez semmiféleképpen helyénvaló, hiszen az ellenőr­zés nem csupán a hibákat tárja fel. Arra is hivatott, hogy közvetítse a jó ötlete­ket, az ésszerű megoldásokat, amelyeket másütt már kipró­báltak. Ebből adódik, hogy az ellenőr nem ellenfele a ve­zetőnek, segítem akar, meg­előzni a nagyobb bajt, a kárt. Ezért szükséges és hasznos együttműködésük az ellenőr­zés során, a feltárt hibák kö­vetkezetes kijavításában. Egyébként a következetességet az ellenőrzés során is szüksé­gesnek tartom. Az ismétlődő hibákat ugyanis mindaddig fel kell tárni, amíg azok lé­teznek. Másrészt a hibákat azonos módon kell megítélni mindenütt. Erősíteni szükséges tehát az ellenőrzések demokratizmu­sát, a bizalmat az emberek körében. S azt a gyakorlatot is, hogy a vizsgált témák a legszélesebb körből származó javaslatokra épüljenek. Az el­lenőrzők munkáját közvetlen részvételükkel ma is gyakran segítik a tanácstagok és a tanácsi bizottságok tagjai. To­vábbra is fontos, hogy az el­lenőrzések tapasztalatait min­denütt nyilvánosságra hoz­zák, levonják belőlük a szükséges tanulságokat. Kö­vetkezetesen érvényt kell sze­rezni annak a jogszabálynak is, amely előírja, hogy a vizs­gálatok megállapításait, meg­felelő fórumokon ismertetni kell az üzemek, intézmények dolgozóival. Ha az elmúlt évekre visz- szatekintünk, mindenképpen azt állapíthatjuk meg, hogy az ellenőrző munka folyama­tosan javult, hatékonyabbá vált. Igényesebbek az ellenőr­zést végző szervek, nőtt a tár­sadalom igazságárzete. így sok olyan visszásság is fel­színre kerül, amely mellett korábban esetleg elmentek az ellenőrök. Ugyanakkor a múlt évi tapasztalatok jelzik, hogy van tennivalónk bőven az el­lenőrző tevékenység javításá­ban. — A beszélgetés során sű­rűn esett szó az ellenőrzést végző szakemberekről? Adot­tak-e az ellenőrző munka ja­vításának személyi feltételei? — Talán nem követek el nagy vétket, ha ezt a kérdést a szakma presztízse oldaláról közelítem. Az a törekvésünk, hogy minél több szakmailag felkészült, gazdag tapasztala­tokkal rendelkező ellenőr dol­gozzon a megyében. Sajnos, ez nem könnyű feladat. Munkájuk nem túl népszerű, s közülük jó néhányan válasz­tanak inkább más munkate­rületet, ahol ráadásul még jobban meg is fizetik őket. Ez esetenként veszélyezteti az ellenőrző munka stabilitását is. Mindezek ellenére úgy gondo­lom. hogy többségében felké­szült, hozzáértő ellenőrök dol­goznak az ipari és mezőgaz­dasági üzemekben, intézmé­nyekben, akiket megbecsül­nek. S meggyőződésem, ha méginkább tudatosul bennük, hogy tevékenységük nélkülöz­hetetlen, az ellenőrző munka még eredményesebb lesz Nóg- rádban. V. G. , Gyakorta kérik ki egymás tanácsát, szerveznek közösen eseményeket a nógrádmegye- ri Juhász Imréné és a magyargéci Radios Sándorné. Mindketten településük Hazafias Népfront titkárai. A közös tanácsi irányítású községek problémái, gondjai, örömei azonosak, így az együttes munkálkodás elengedhetetlen, c kj w Fluidágyas széngenerátor Uf ut a szénenergia hatékonyabb kiaknázás i

Next

/
Oldalképek
Tartalom