Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-13 / 111. szám
Á hét 3 kérdése Milyen visszhangra talált a Varsói Szerződés országainak budapesti felhívása? A politikai lépések visszhangját nem lehet valamilyen „decibeladattal” mérni. Nagyon gyakran nem is az számít, hogy a sajtó, a rádió- és televízióállomások mekkora teret vagy mennyi műsoridőt szánnak ismertetésére, kommentálására. A közvélemény megnyerése természetesen igen fontos feladat, de a lényeg, hogy a vezető körök, a kormányok és a hangadó politikusok, a diplomaták reagáljanak kedvezően vagy legalábbis érdeklődéssel egy kezdeményezésre. Így például az, ami a sajtóvisszhangban majdhogynem pejorative, tehát lekicsinyelve, rosszallóan hangzik el: „a Varsói Szerződés megismételte eddigi javaslatait”, az a diplomácia nyelvére lefordítva és a politikai értékelés alapját szolgáltatva úgy értendő, hogy igenis, a Varsói Szerződés országai megmaradnak eddigi vonalukon, érvényesnek tartják valameny- nyi eddigi indítványukat. Persze, nem meglepő, hogy a brüsszeli NATO-központ- ban elutasítás volt a válasz, viszont azt ott is nyugtázták, hogy a Varsói Szerződés országai most tettek először írásbeli, dokumentumban rögzített javaslatot az Észak-atlanti Szerződés államainak egy meg nem támadási szerződés kidolgozásához vezető tárgyalásokra. Egyébként a nyugati hírügynökségek elemzésében általában visszatér az a megállapítás, hogy a szocialista országok most sokoldalú alapon javasolnak konzultációkat, tehát nem csupán kétoldalú eszmecseréket. A hét elején Stockholmban újrakezdődött konferencián, amely köztudomás szerint az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozik, Varga István nagykövet, a magyar küldöttség vezetője felhívta az értekezlet figyelmét arra a felhívásra, amelyet a Magyar Külügyminisztériumban adtak át a NATO-tagállamok budapesti nagyköveteinek. Ugyanezen az ülésen Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet delegáció vezetője hat pontból álló részletes javaslatot terjesztett elő. Ez a budapesti felhívás szellemében fogant és annak kiegészítéséül szolgált. Milyen gondokkal kell szembenéznie az új libanoni kormánynak? A hét végére sikerült csak úgy-ahogy megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy végre, teljes létszámban összeüljön az új libanoni kabinet, de az úgynevezett nemzeti egységkormány első tanácskozásaival egyidőben ismét ropogni kezdtek a fegyverek, olyan szembenálló csoportok között, amelyeknek vezető emberei ott ülnek a kormányban. Nem könnyű tehát az első feladat elvégzése: mindenekelőtt ugyanis a polgárháború éveiben szétzilálódott hadsereg újjászervezését tűzik ki célul. A kormány — így határoztak a benne képviselt, ellentétes érdekű politikusok — testületileg tölti be a fegyveres erők felügyeletére hivatott védelmi tanács jogkörét. A két ellenzéki miniszter, Dzsumblatt és Berri is jogot kap a hadsereg átszervezésénél. felhasználásánál a maga véleményének kifejtésére. Vitatéma volt és marad Libanon és Izrael viszonyának meghatározása. Május 17-én lesz a Bejrútban már egyoldalúan érvénytelenített izraeli—libanoni megállapodás aláírásának az évfordulója. De épp az évforduló napján nyitják meg Jeruzsálemben az úgynevezett „libanoni erők”, vagyis az Izraellel együttműködő jobboldali libanoni milicisták összekötő irodáját. A milicisták legfőbb irányítását végső soron Pierre Dzsemajel és Camille Chamoun látja el, mindketten a kormány tagjai... Az idősebb Dzsemajel pedig az államfőnek az apja... Továbbra is feszültség tapasztalható az izraeli—szír viszonyban azután, hogy az izraeliek libanoni összekötő irodájának három tagja emlékezetes módon a szír csapatok kezére került. Fegyveresen próbáltak bejutni a szírek ellenőrizte libanoni területre. A három izraelit a szír közlések szerint hadifoglyoknak tekintik. Megjegyzendő, hogy az izraeli összekötő iroda éppen az Izraellel együttműködő. már említett jobboldali milíciák, a „libanoni erők” ellenőrzése alatt álló területen van, így a bejrúti kormány hivatalosan keveset tehet az ellen, ha Samir izraeli kormányfő ragaszkodik az összekötő irodának a fenntartásához. Ezzel ugyanis Jeruzsá——. ;.ím— lem azt a látszatot akarja kelteni, hogy az egy éve aláírt megállapodás mégiscsak él” Hogyan alakul a középamerikai helyzet a salvadori választás, a kongresszusi szavazás és a hágai döntés után? A hivatalos Amerika mindig is Napoleon Duarte, a papíron kereszténydemokrata salvadori politikus sikerére számított: tőle várta, hogy a törvényesség minimális látszatát kelthessék az országban, amelynek egyharmadát a népi elégedetlenségből erőt merítő hazafias csoportok mondhatják a magukénak. Napoleon Duarte vezethetné Washington szerint győzelemre a salvadori kormányhadsereget. Ehhez pénzt és fegyvert szívesen ad a Reagan- kormányzat. Most már a kongresszus várható jóváhagyásával is. A képviselőház — pedig ott demokrata többség van! — 129 millió dollárt szavazott meg ez évre Salvador támogatására, jövőre pedig 256 milliós katonai segélyprogramot fogadott el a salvadori hadsereg megerősítése céljából. (Mellesleg megjegyezve: az ilyen katonai segélyprogramok az USA hadiiparának juttatnak új megrendeléseket!) Ugyanakkor, amikor Reagan sikert könyvelhetett el a kongresszusban. Hágában, a nemzetközi bíróság erkölcsipolitikai vereséget mért az imperialista, agresszív középamerikai politikára. Egyhangú döntéssel követelte a nica- raguai kikötők elaknásításá- nak megszüntetését és elítélt minden cselekményt, amely erőszak alkalmazásával Nicaragua politikai függetlenségére tör. Washingtoni hivatalos közlés szerint elfogadják a hágai ítéletet, s úgy tesznek, mintha az különben is tárgytalanná vált volna, hiszen már megszűnt a kikötők el- aknásítása, egyébként pedig azt mindig is tagadták, hogy katonai erőt akartak volna alkalmazni Nicaragua ellen. A szép szavakkal szembeállíthatok keményebb szavak: Robert White, aki korábban az USA salvadori nagykövete volt, úgy nyilatkozott, hogy Reagan amerikanizálja a közép-amerikai háborút, s politikájának az lesz a logikus következménye, hogy egyszer majd amerikai csapatokat fognak bevetni a térségben. Pálfy József Bécsi ünnepi hetek Szombaton megkezdődött az osztrák főváros legnagyobb szabású, hagyományos művészeti fesztiválja, az idei bécsi ünnepi hetek. Az öthetes eseménysorozatnak ezúttal is vannak magyar közreműködői: a bábbemutatók sorában a Budapesti Állami Bábszínház művészei is fellépnek. A bábok egyébként az idei ünnepi hetek „főszereplői”: Becs belvárosában, a sétáló- övezetben, a Grabenen és környékén 300 életnagyságú, rendkívül ötletes bábu színesíti az utcaképet, a „bennszülöttek” és a turisták örömére — mintegy vigasztalásul a tartósan hideg, esős időjárásért. Az ünnepi hetek szökési san gazdag zenei programjában a helyi élgárda, a bécsi filmharmonikusok mellett a philadelphiai, a londoni és a prágai filmharmonikus zenekar vendégszerepei, összesen 38 hangversenyre kerül sor olyan világhírű művészek közreműködésével, mint Vlagyimir Askenazi, Carlo Maria Guilini, Seidzsi Ozava és Herbert von Karajan. Az utóbbi — ritka bécsi fellépései egyikén — Verdi Requiemjét vezényli. A Theater an der Wienben Jura Soyfer, a nácik által elpusztított osztrák kommunista író „Világvége” című darabját mutatják be, megzenésítve. Külföldi színiegyeütte- sek vendégszereplése, operai és irodalmi esték, bohócfesztivál, művészeti kiállítások, tilmbemutatók egészítik ki a bécsi ünnepi hetek sokrétű műsorát. Csehszlovák tanácsi küldöttség látogatása Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének .meghívására ..mjjps 7—fi, . között csehszlovák tanácsi küldöttség tartózkodott hazánkban. A küldöttség, amelyet Bohumil Hanus, a Cseh Szocialista Köztársaság belügyminiszter- helvettese vezetett, a magyar tanácsi szervezet tevékenységét, a községek új irányítási rendjét, a tanácsi szakember- képzést, a tanácsi gazdálkodást tanulmányozta. A küldöttség magyarországi tartózkodása során tanácsi vezetőkkel folytatott eszmecserét a Minisztertanács Tanácsi Hivatalában, az államigazgatási főiskolán, és az államigazgatási szervezési intézetben. valamint Vas megyében. A küldöttséget itt-tartózkodá- sa során fogadta Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és Prieszol Olga, a közalkalmazottak szakszervezetének főtitkára. (MTI) Befelezte magyarországi látogatását a Portugál Kommunista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására május 8—12. között látogatást tett hazánkban a Portugál Kommunista Párt küldöttsége, Octavio Patának, a Politikai Bizottság és az állandó politikai titkárság tagjának vezetésével. A delegáció tagja volt Edgar Correia, a Politikai Bizottság póttagja és Manuela Bernardino, a Központi Bizottság munkatársa. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Központi Bizottság titkára fogadta Octavio Patát és a portugál pártküldöttség tagjait. A delegációval Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára folytatott megbeszéléseket. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozókon tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, az MSZMP és a PKP tevékenységéről, időszerű feladatairól. Az egyetértés és a közös ügy iránti felelősség szellemében véleményt cseréltek a nemzetközi élet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fontosabb kérdéseiről. Áttekintették a két párt hagyományosan szoros, baráti kapcsolatait, és kölcsönösen kifejezték készségüket az együttműködés további elmélyítésére. A portugál pártküldöttség látogatást tett Heves megyében, ahol Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást a megye életéről. A vendégek megtekintették az Eger-Mát- ravidéki Borgazdasági Kombinátot és a hevesi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet. A Portugál Kommunista Párt küldöttsége szombaton délelőtt elutazott Budapestről. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kovács László, az MSZMP KB külü<m osztályának helyettes vez»‘5- je búcsúztatta. (MTI) Szovjet békedelegáció látogatása Az Országos Béketanács meghívására a béke- és barátsági hónap megnyitásán május 7. és 12. között hazánkban tartózkodott a szovjet béketanács küldöttsége, Anatolij Merkulov, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottsága külügyi osztályvezetője, a szovjet békebizottság elnökségének tagja vezetésével. A szovjet küldöttség a látogatás során részt vett az Országos Béketanács ünnepi ülésén, a béke- és barátsági hónap tpbb nyitórendezvényép, nagygyűlésén. A delegációt fogadta Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Kovács Jenő, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője. Az Országos Béketanács elnöksége a magyar békemozgalom kitüntető jelvényével tüntette ki a delegáció tagjait, a két nép barátságának ápolása és a békemozgalom területén végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként. A szovjet béketanács küldöttsége szombaton elutazott Budapestről. Tüntetések Chilében A chilei szakszervezeti központ kezdeményezésére pénteken az ország városaiban a diktatórikus rezsimmel szembeni tüntetések voltak. A rend- fenntartó erők ezúttal is brutális fellépéssel oszlatták szét a tiltakozókat. Hírügynökségi jelentések szerint a chilei városokban — magában a Santiagóban is — munkások és diákok vonultak ki az utcákra. A biztonsági erők több helyütt könnyfakasztó gránáttal támadtak rájuk. Santiagóban a tüntetők barikádokat építettek égő autóabroncsokból a főváros munkásnegyedei köré. Több mint negyven személyt őrizetbe vettek. Sokan megsebesültek. A tavaly májusban először megszervezett országos tiltakozási megmozdulásokban a hatóságok eddig hetven embert öltek meg. A tiltakozási nap előestéjén több nagy városban — Santiagóban, Concepcionban és Valparaisóban — pokolgépes akciókat hajtottak végre. Concepcionban negyven' percig házak százezrei maradtak aram nélkül az ott elkövetett robbantások miatt. A rendszerrel szembeni megmozdulásokkal párhuzamosan úiságírók tüntettek a sajtócenzúra ellen a santiagói katedrális előtti téren. AZ FBI TITKAI Kémfönök — 50 évig Még az elnökválasztási év tavaszán is belpolitikai szenzációnak számított, hogy az Egyesült Államokban hétezer oldalnyi titkos dokumentumot szabadítottak fel betekintésre a történészek és újságírók számára. Nem akármilyen okmányokról van szó. A dokumentumok a hírhedt szövetségi nyomozó iroda (Federal Bureau of Investigation — FBI) páncélszekrényében feküdtek. Az FBI egyik tisztségviselője így nyilatkozott: „Eddig úgy őriztük ezeket a szekrényeket, mintha rákkeltő szérumot rejtenének”. A megjegyzés magyarázata az volt, hogy nemcsak titkos FBI-okmányokról van szó, hanem egyenesen olyanokról, amelyek az iroda hírhedett és 1972-ben elhunyt igazgatójának, J. Edgar Hoovernek a bizalmas magánfeljegyzéseit tartalmazták. Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a hétezer oldal — amely az úgynevezett „információk szabadságát biztosító törvény” alapján került nyilvánosságra — nem az FBI tevékenységének lényegét érinti. Hoover magáuíeljegy- zéseiből ugyanis tízezer oldalt visszatartottak, azzal az indokolással, hogy az „nemzetbiztonsági érdekeket” érint és így nem esik az említett törvény hatálya alá. Minden ok megvan arra, hogy feltételezzük: az igazi titkokat a lakat alatt maradt oldalak rejtik. Hiszen az FBI (amelyet 1908-ban a központi kormány által üldözendő, tehát az egyes államok hatáskörén túlmenő köztörvényes bűncselekmények üldözésére hoztak létre) már az első világháború után az Egyesült Államok kérnelhárító és belbiztonsági szervezetévé vált. 1919-ben, az első világháború utáni forradalmi fellendülés idején alakították meg úgynevezett „antiradikális osztályát”. Ennek lett első vezetője Hoover, aki csakhamar az amerikai radikálisok, szocialisták, kommunisták, anarchisták, szabadkőművesek elleni harc „fővadászává” vált. Az FBI élére 1924-ben került. Jellemző, hogy az amerikai polgári demokráciában, amely négyesztendőnként gondosan újraválasztja elnökeit, Hoover csaknem ötven évig, 1972-ben bekövetkezett haláláig ült a kémelhárítás és belbiztonság főnöki karosszékében. Számlájára e fél évszázadban félelmetes ügyek kerültek. Az anarchista merénylettel vádolt, 1927-ben ártatlanul kivégzett Sacco és Vanzetti esetétől kezdve a hidegháború csúcsán ugyancsak ártatlanul perbe fogott Rosenberg házaspár kivégzésén át a vietnami háborút kísérő letartóztatási hullámig. Ezeknek az ügyeknek a titkairól a páncélszekrényben maradt tízezer odal beszél (illetve hallgat). A nyilvánosságra hozott hétezer oldal azonban mégis jellemző és leleplező fényt vet az FBI tevékenységére. Pontosabban arra, hogy milyen módszerekkel uralkodott az FBI és személyesen Hoover az amerikai politikán, sőt a Fehér Ház főnökein is. A dokumentumok egy nagy csoportja arról szól: miképpen verte szét a második világháborúban az FBI a hadsereg kémelhárító szervezetét, amelyet Hoover nemkívánatos konkurrenciának tekintett. A katonai kémelhárítás emberei mikrofonokat helyeztek el az elnök feleségének, Mrs. Roose- veltnek a szállodai szobájában. Az ott készült felvételek arról „tanúskodnak”, hogy az elnök felesége szerelmi légyotton fogadott egy fiatal repülőtisztet. aki a Fehér Házban teljesített szolgálatot. Az FBI megszerezte a felvételt és Hoover lejátszotta az akkor még viaszlemezre vett hangdokumentumot magának Roosevelt elnöknek. Utána azt is elárulta, hogy a hadsereg kémelhárító szolgálata tévedett. A szobában valójában nem az elnök felesége, hanem a repülőtiszt menyasszonya tartózkodott. Miután azonban a First lady szobája is „be volt mikrofonozva”, a hangot torzító viaszlemezek el cserélése okozta az ügynökök tévedését. Az eredmény: Roosevelt utasítására néhány hónap alatt felszámolták a hadsereg külön kémelhárító szervezetét és az FBI egyedül maradt a porondon. —i—e. 2 NŐGRÁD - 1984. május 13., vasárnap
