Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

E Prosperitás — gondokkal Fúvószenekari mozgalmunk a megyei találkozó tükrében A kijevi jLACZKÓ PAti Oroszország ezüstkincsei Von alsűrűség Ragyogó idő, élvezetes mu­zsika — mondogatták egy­más között mindazok, akik részesei voltak — nézőként, szereplőként — a Nógrád megyei fúvószenekarok kö­zelmúltbeli találkozójának. Bátonyterenyén a régóta cso­dált, fenséges népkert a leg­ideálisabb környezet ehhez az eseményhez. Hatalmas fák, pazar, bokrok zöldéinek, a — műemlék kastély hagy­makupoláival, barokkos pom­pájában sütkérezik a vakító fényben. Egyik kéményén gó­lyapár vert tanyát. A zajra, muzsikára — hozzászoktak mór — a hátsó kertből elő­sétálnak a cifra pávák, és mintha megirigyelnék az em­berek vidám rajcsúrozását, farktollaikat felborzolva el- elrikkantják magukat. Mi köze van mindennek a fúvószenekari találkozóhoz? Közvetlenül semmi, követet­ten annál több. A környezet szépsége, rendezettsége ugyan­is ösztönzőleg hat(hat) az emberre és tevékenységére. Sokak agyába fészkelte be magát a gondolat: érdemes lenne, nsm is olyan távoli Jövőben, ezt a találkozót fel­használni, összekötni egy nép­ünnepéllyel. A kisterenyei kastélykert valósággal kínálja magát erre a célra: tágas, vonzó. Igazi szabadidős-köz­pont lehetne; Bátonyterenye szellemi, érzelmi egybeforr rasztó kohója — a kultúra, a sport segítségével. * Hét együttes lépett pódium­ra a találkozón, amelynek bevallottan és hagyományo­san — hiszen már a negyedi­ket rendezték a megyei és a helyi szervek, intézmények — nem a verseny a célja, hanem a bemutatkozás, a tapaszta­latcsere. Természetes azonban, hogy sort kerítenek egyféle megmérettetésre is, a nyilvá­nosság ezt eleve feltételezi. Egy-egy produkciót összeha­sonlít az ember. S, aki tájé­kozottabb a fúvószenei moz­galomban az még tovább megy: egy-egy zenekart ösz- 6zevet önmagával, saját múlt­jával és lehetőségeivel is, az­zal a közös igénnyel, hogy megtisztítsa az utat a további fejlődésnek. A mostanit megelőzően két esztendővel ezelőtt bonyolí­tották le megyei fúvószenei találkozót Kisterenyén. Az akkorihoz képest mindegyik zenekar lépett előre. Ezt nem­csak a hallgatóság állította, képviselte a szakma is. Ne­vezetesen Marosvölgyi Ká­roly karnagy, a bányász­szakszervezet fúvószenekari szakreferense, a KÖTA fúvós- zenekari bizottsága ügyvezető­ségének tagja, aki egyúttal hozzáfűzte, hogy a zenekarok vezetőinek ismeretében szá­mított is erre az előrelépés­re. Hazánkban nem egyszerű­en prosperitását, de reneszán­szát éli a fúvószene, s ez a hatás érződik megyénk fúvós­zenei mozgalmában. Együtte­seink mar régóta nem rezes­bandák, — noha azokból fej­lődtek ki, — hanem képzett, kifejezni vágyó és kifejezni képes, közösségben gondolkod­ni tudó zenészek szövetkezé­sei. A családi és társadalmi ünnepek nélkülözhetetlen résztvevői, ugyanakkor éret­tek a többre is: a színpadi, a koncertmuzsikálásra. S, egyik alapproblémájuk éppen ehhez kapcsolódik: kevés igényes szereplést teremtenek a művelődésben dolgozók a számukra. Tapasztalat, egyben tanúlság azokon a településeken, mun­kahelyeken, ahol a vezetők felismerik az amatőr művé­szet, ezen belül a fúvószene valóságos társadalmi, kulturá­lis funkcióját, ott rendszeres, színvonalas és folyamatos gazdagodó zenekari munka folyik. Ott haladás történik az utánpótlás biztosításának — egyenlőre még mindig ren- kívül neuralgikus — ügyben is. Példaként hozhatjuk fel a Nógrádi Szénbányákat és a bátonyterenyei általános isko­lákat, amelyek két esztendeje úttörőzenekart alakítottak. A salgótarjáni Bányász Művelő­dési Ház fúvósai pedig — nem hiába képviselték me­gyénket már egy NSZK-beli turnén is szívvel, komolyan végzett próbák, a magas fo­kú hozzáértés következtében olyan színvonalon zenélnek, hogy országosan is az élvo­nalhoz tartoznak.. Az utánpótlás problémáit némelyek anyagi, szervezeti okokkal magyarázzák: ala­csony próbadíjak, kevés sze­replési lehetőség stb. Tartal­maznak igazságot ezek az ér­vek, az okok azonban szerte­ágazóbbak, mélyebbek. Bizo­nyára közrejátszik benne az aktív művelődést nem eléggé becsülő szemlélet, az anyagi­asság, a praktikum túltengé- se. Zeneiskoláink nem tud­nak elég erős, hatékony im­pulzusokat adni növendékeik­nek. Ugyanakkor zenekarve­zetőink nem támaszkodnak eléggé a gyerekekre, fiatalok­ra. Az eddiginél bátrabban lehetne-kellene a féltőitek közé ültetni őket. Ahogyan teszik azt a petöfibányai fú­vószenekarban (nem véletlen világhírű), amelyben néhány úttörő is muzsikál. Vagyis: ha bátrabban frissítenénk, csökkenhetnének gondjaink. A szakmai tanácskozás jól szolgálta a találkozó célját, őszintén felszínre kerültek a negatívumok, például a mű­sorválasztás és a képzettség összeütközése, a hangzás- és stílusbeli pontatlanság. A ze­nekarok tehetséges karnagyai felvértezetten tértek haza együtteseikhez. * A megyei fúvószenekari ta­lálkozó számos kérdésre fele­letet adott. Képet kaptunk a legfontosabbakról: a zeneka­rok felkészültségéről, megyénk fúvósmuzsikájának színvona­láról, az együttesek és az irá­nyítók, fenntartók viszonyá­ról. De mivégre kell nekünk a fúvószene? A zenekarok nélkül sokkal sivárabb lenne az életünk, sokkal szegényebb lenne a magyar zenekultúra — mon­dotta a találkozót megnyitó beszédében Szabó Nándor, a bátonyterenyei tanács elnöke. így igaz! Bizonyította a rnuzsikusrandevú, és azon a szombaton a népkert ezt visszhangozta. 4 NÓGRÁD - 1984. május 12., szombat A Voliny melleti régészeti ásatások során talált ősi orosz ékszerek kollekciója a közel­múltban ezüst nyakékkel és karperecekkel gazdagodott. A lucki pedagógiai intézet tör­ténészei kutatják itt egy ősi szláv település, Val maradvá­nyait. Öt lakóházat és gazda­sági épületet tártak fel és ezekben sok használati tár­gyat találtak. Az egyik épület maradványainak tisztítása­kor találtak rá az ezüst ék­szerekre. A mellettük talált bőrmaradványok arra valla­nak, hogy az ékszereket kis zsákban tartották. Különös fi­nomságával kitűnik a talált ékszerek közül öt, ezüstszál­ból művészien fonott nyak­lánc. A nyakékek közül az egyik kovácsolt kapoccsal végződik, mások áttört spirál­lal. Ugyanígy kapcsolódik a három karperec is. Az értékes leletet dió nagyságú, ezüst­golyókból álló füzérek egé­szítik ki; a golyókra több száz miniatűr ezüstgolyócska van hegesztve. A történészek a kidolgozás technikája, valamint a kijevi Oroszország területén koráb­ban talált hasonló ékszerek alapján megállapították, hogy az ékszerek a X—XI. század­ból valók. A szlávok ötvös- művészetének éppen erre a korszakára jellemző a fém- megmunkálás magas színvona­la, az ezüst kovácsolása, a ci- zellálása, sajtolása, préselése. Tizenkét esztendős festőművész Üzbegisztán fővárosában, Taskentben az egyik helyi is­kola hatodik osztályos tanu­lója, Miss Kalinyin festmé­nyeiből kiállítás nyílt, öt esztendővel ezelőtt a kultúr­palota képzőművészeti köré­be, hóna alatt tömött map­pával érkezett egy nagy sze­mű kis emberke. Bejelentette; művész akar lenni. És most egyéni kiállítása nyílt, amely nagy sikert ara­tott — a fiatal művész ed­dig festett több mint 908 al­kotása közül a 110 legjobbat állította ki. 9. Gábor most már kiszámí- tottság nélkül, mégsem nyer­sen, inkább kissé monotonan, mintha egyáltalán nem lenne fontos, mondja, ami a szájá­ra jön. Mária kétségbeesetten hol az egyikre, hol a másik­ra néz. — Tudom rólad, hogy ho- zod-viszed a híreket, plety­kálsz. Még azt se tartom le­hetetlennek, hogy intrikálsz. Ahelyett, hogy megfognád magad, fegyelmezett lennél és végre betöltenéd azt a sze­repet, amire képességeid sze­rint alkalmas vagy. Már József sem csattan fel. Iszik Gáborral, aztán vála­szol. — Hozom-viszem a híre­ket? Védekezem, fiú, védeke­zem! Különbség. Emlékeztes­selek? Az eljövetelem előtt nem sokkal, megkértél, hogy adjak alább a kompetencia­érzetemből. Nem szükségsze­rű, hogy halmozza a taktikai hibákat, akinek mindenről önálló véleménye van — okí­tottál. Kinek fájt az én kom­petenciaérzetem? Te miért nem szorultál rá soha, hogy emlékeztessenek az illetékes­ségi határaidra? Nem tudtad a valódi okát, igaz, hogy mi­ért jöttem el? Hát ezért mon­dom, hogy ki a szentbeszé­deid hallgatóságából. Űj csa­patot szervező manővereid sem érdekelnek. — Abban a helyzetben nem volt igazad. Túlhajtottad. Most visszaigazolást kaphat­nál. — Az új helyzet! Igaz?! Helyzet?! Nagy szimulátor vagy te. Egy lavór lan­gyos vízben lehetetlenség vihart kavarni. Te, te viszont folyamatosan elhitet­ted velem, hogy ez itt, ha beltenger is, mégis óriási víz­tükör, komoly viharokra is alkalmas. Mi pedig, mint el- sőosztályúan kiképzett tenge­részek, példás szakszerűség­gel megálljuk a helyünket. Te nem olvasol apróhirde­tést, mennyien cserélik a la­kásukat? Mindenki, akinek egy kis vér van a pucájában. Ez szinte népvándorlás. — Akinek ez nem jó, túl kevés vagy túl sok, ami itt van, az menjen. Különben, ha igazad lenne, már régen elnéptelenedett volna a vi­dék. Van akinek itt nem jó, van, akinek másutt, van, aki­nek ebben az országban. Nem látom be, miért kell ebből ekkora hűhót csapni. — Lehetséges, hogy te vagy az egyetlen, akinek nem alap­kérdése a menni vagy nem menni? Mert aki nem megy, az sem marad. Hanem még itt van. Érzékeled a különb­séget?... Még megérjük, hogy szobrot emelnek neked. Csak éppen a neved nem vésik rá. Mindössze ez áll majd a ta­lapzaton: „Az ismeretlen lokál- patrióta emlékének”. Gábor nevetni se tud az ötleten: — Nem tudsz meg­sérteni. Ügy túl egyszerű len­ne. Inkább telefonálj. Vagy inkább szólok Érának, már ennék valamit. Már tápászkodik, amikor csörren a telefon. — Tessék... — Te vagy az? Nem gon­doltam, hogy rögtön fölve­szed. A második kicsengés után már fölvetted. Félreérthetetlen a férfi gu- nyoros hangja. Gábor nem érti miért. — Kivel beszélek? — Ne csinálj már úgy, mintha nem ismernél meg. A magadfajta az első hangra fölneszei, a másodperc töre­Köves István: Ujjúkkal olvassák Délre vetődő forró szelek nem arra teremtettek hogy hamut hintsetek lehajló fejemre Tarkómon büszkeség ragyog Nem magasba szálló végső imám suttogom a földnek csak magasság helyett mélységet keresek Üzenetemet újukkal olvassák a vakok dóke alatt azonosít, majd föl is veszi a megszólaláshoz szükséges legkedvezőbb tónust, — Rendben van. A titkár­ságról tudod a számunkat? Tényleg föl kellett volna, hogy ismerjelek. Könnyebben vagy már? Bent hiányzol. — Óvatlanok vagyunk. Te- geződünk, tegeződünk? És ha nem az vagyok, aki? Bent hpl is áll a telefonod? Emlék­szem: te se szereted, ha köz­vetlenül az íróasztalodon. Még elhamarkodottan kapnád fel. Netán rögtönözve reagál­nál. Célszerűbb, ha fel kell állnod! Van időd készenlétbe helyezni magad. — Örülök, hogy hülyés­kedsz. Ezek szerint hamaro­san bejössz. — No csak ne idegeskedj miattam! Miért is hívtalak? Ja igen. Teszek a kis karri­eredre. Kérj naponta bűnbo­csánatot a pontos időtől. — Géphangon folytatja: r— Húsz óra, harminc perc. Húsz óra harminc perc. tíz másod­perc. Na mi lesz? Húsz óra harminc perc, negyven má­sodperc. — Halló! Ne hülyéskedj 1 Meglátogatlak a hét elején. — Már megszakad a vonal, de még folytatja: — Hétfő megfelel? Megbeszélünk min­dent. (Folytatjuk) Polner Zoltán: Ordöngősök Habos nyerítés gyeplőben? lovaimat két szem tartja. Toporzékoló tűz-hámban: lovaimat átok tartja. Halálán van, aki tartja Véres fejjel zuhan az ács, kocsirúdban fényes balta. Hideglelés Gyutván hideg-verítékem rámdermedő fehér ingem. Mérjétek meg hidegemet: cérnahosszán megmérjetek. Vessétek a barackfára kökény-újhold ég alatt, hadd vigyék el más határba skarlátvörös madarak. Hfll vo^> nem volt, I*Hl volt egyszer...— a mesék így szoktak kezdőd­ni felénk. Ez egy jövő idejű mese: hol lesz, hol nem lesz, lesz egyszer egy sportjátszó­tér. Legalábbis reméljük. A történet — mert ez egy igaz mese — tavaly kezdődött szeptemberben. A salgótarjá­ni ifjúsági művelődési ház le­velet írt Antoni Rozáliának és Nádas Lászlónak. Kiállí­tási anyagot kértek a mű­vészházaspártól, gyermeknap­ra. Hamar jött a válasz, per­sze, szívesen, de van nekik más is, amit még szívesebben adnának: egy játszótér terve. Rövid úton az ifjúsági ház­ba került a makett, s nem sza­kadt meg a kapcsolat, no meg a fejtörés, hogyan lehetne megvalósítani a makett pál­cikaformáit. Mert az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a terv érdemes a megvalósítás­ra. Fából és kötélből illetve hálóból konstruált szerkezet, ránézésre is tetszetős, eszté­tikus, S kimeríthetetlen lehe­tőséget kínál az örökmozgó gyermeknek a játékra, az ügyeskedésre, erősödésre. S más előnye is van a sport- játszótérnek: a méretre sza­bott gerendákból könnyűszer­rel megépíthető. Gyerekjáték, mint a legó. Csak olcsóbb a legónál, mert míg az két­ezer forint, ez csak nyolcszáz­ezer. (Ha összevetjük a szo­bajátékot ezzel a százharminc gyermeket egyszerre foglalkoz­tató sportjátszótérrel, ami egy szabadtéri színpad lehetőségét is magában hordja, valóban sokkal olcsóbb.) Mégis, úgy tűnik, épp az anyagiak jelentik a legna­gyobb gondot.'. . A sport játszóteret a Buda­pesti úti általános iskola ud­varára szánták az ifjúsági ház dolgozói. Vajon hogy tetszik Mesebeli az ötlet az iskola vezetőinek? Dr. Kun András, az iskola igazgatója: — Szívesen fogadtuk, örü­lünk az elképzelésnek. A szervezést az ifjúsági ház vál­lalta magára. Bár az udvar­ból elég nagy területet elfog­lal az építmény, a gyerekek bizonyára jól tudják haszno­sítani, az ő fejlődésüket szol­gálja majd. A szervezést az ifjúsági ház vállalta magára — mondta az igazgató. Hogy állnak a szer­vezéssel? Molnár Ágnes a művészek levelének kézhez vétele óta szívén viseli a játszótér sor­sát. — Február elején tartottunk egy megbeszélést, ahol kép­viseltette magát a városi ta­nács művelődésügyi osztálya, a műszaki osztály, az iskola, és itt voltak a művészek is. A megbeszélésen nem hang­zottak el érvek a játszótér ellen, mindenkinek nagyon tetszett. Ám a művelődési osztály nem tud anyagiakat biztosítani, legalábbis idén nem. — Ebben maradtak? Itt áll az ügy? — Nem, folytattuk a meg­oldás keresését. A művészek nem kérnek pénzt a terve­kért, vállalják a zsüriztetés gondjait is. Az ő céljuk az, hogy a lakótelepi környezetet ilyen játszóterekkel is ottho­nosabbá, emberibbé, kelleme­sebbé tegyék. Szeretnék, ha elterjedne ez a konstrukció, Salgótarján után másutt is megvalósulna. Ezt a célt mi is magunkévá tettük, így ke­restünk tovább. Többek kö­játszótér zött a megyei KlSZ-bizottság- hoz fordultunk. Név szerint Antal Gábor­hoz: — Támogatást kért tőlünk az intézmény, azt hogy ter­jesszük, létezik egy ilyen ma­kett, egy ilyen terv. A ma­kett ismeretében ez nem nagy kérés, hisz az elképzelés va­lóban nagyon jó. Megemlítet­tem például Felsőpetényben, ahol terveznek egy szabadtéri létesítményt, érdeklődéssel fo­gadták. Szeretnék persze lát­ni az első megvalósított ját­szóteret. Molnár Ágnes folytatja: — Kerestük tovább is a le­hetőségeket. Konzultáltunk a Vegyépszerrel. Ott azt mond­ták, hogy esetleg a szükséges csavarokat elkészítik társa­dalmi munkában, ha arra ke­rül a sor. A szomszédos sík­üveggyár azt ígérte, segít a fanvag beszerzésében. Ez utóbbi eddig a legbiztosabb ígéret. — Olyan nyolc köbméter­nyi fára lenne szükség. Az a baj, hogy ez már túl van azon a mennyiségen, amit egy vál­lalat felajánlhat — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Szobosz- lay Béláné, az intézmény igazgatója. — Lehet persze, hogy van olyan téesz, ame­lyiknek egyáltalán nem okoz­na gondot ennyi fa, csak mi nem ismerünk ilyet. — Végül is, van-e olyan megállapodás, amelynek értel­mében az első lépést megte­hetik a játszótér felépítésé­ért? — A síküveggyári látszik leginkább ilyennek, Az igazgatónő kissé szo< morkásan zárja a beszélge­tést: — Számunkra most az lené ne a legkényelmesebb, ha abbahagynánk az egészet, mondván, rajtunk nem mú­lott, mi minden tőlünk telhe­tőt megtettünk, minden kap­csolatunkat latba vetettük! Csakhogy mi nagyon szeret­nénk, ha megvalósulna ez a nagyszerű sportjátszótér. Valóban ez lenne a legké­nyelmesebb. De talán van más megoldás is, már mint igazi megoldás. A terveket eddig mindenki nagyon jó­nak találta. Senki nem zárkózott el a közreműködés­től. Csak fa kellene — vagy az ára — az építés a művész­házaspár irányításával, a Bu­dapesti úti iskola gyerekei­nek közreműködésével tör­ténne. A legót nem véletle­nül emlegettük.., Mnlnár ^gnes azonban mUllldl mesélt még va­lamit. Felmerült egy ötlet, a művészektől való. Ha akad egy téesz, amelyik fát ad, ők átadják a játszótér terve­it, ez a téesz megkaphatná a forgalmazási jogot... Eszem­be jutott valami erről, a ka- rancslapujtői Karancs szövet­kezet, gyönyörű kerítéseikkel van tele a megye... — Halló, Gergely Sándor, a szövetkezet elnöke?.,. Tele­fonban vázolom az elképze­lést, az eddigi tétova lépé­seket, meg hogy nem várok konkrét ígéretet. — Nem rossz, meg kell is­merkedni a tervekkel. Kit kell keresni?..'. Hol lesz, hol nem lesz, re­méljük mielőbb lesz • egy sportjátszótér.., Veszprémi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom