Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

Az Országos Békelanács levele az európai békemozgalmakhoz Az immár hagyományosan megrendezett béke ■ és barát­sági hónap alkalmával az Or­szágos Béketanács levéllel fordult az európai békemoz­galmakhoz, beszámolva arról, hogy ezekben a napokban or­szágunkban milliók emlékez­tek hazánk fasiszta megszál­lásának és a deportálások megkezdésének 40., valamint a hitleri Németország feletti győzelem 39. évfordulójára. A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a fasiz­mus felett aratott győzelem 39. évfordulójának előestéjén jelent meg a Varsói Szerző­dés tagállamainak felhívása a NATO-országokhoz, amely­ben javaslatot tettek: kösse­nek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsö­nös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A levél elmondja, hogy a béke­hónap fórumain üdvözölték a bizalom és a biztonság erősí­tését célzó békekezdeménye­zéseket, mert azok lehetősé­get teremthetnek a széles kö­rű nárHeszéd megkezdésére, * hozzájárulhatnak a nemzet­közi feszültség enyhüléséhez. Az Országos Béketanácsnál megfogalmazott állásfoglalás elismeréssel szói a kontinens más országaiban szervezeti megmozdulásokról, amelyek résztvevői egybehangzóan kö­vetelik a rakétatelepítések megállítását és sürgetnek olyan lépéseket, amelyek megteremtik annak feltétele­it, hogy konstruktív tárgyalá­sokat lehessen folytatni az európai földrész jövőjéről. A dokumentum rámutat: közvéleményünket mélységes aggodalommal tölti el, hogy az Egyesült Államok és szö­vetségesei minden erővel a katonai erőfölény megszerzé­sét tűzték ki célul, felhasz­nálva a világűr militarizálá- sát is. — Hazánk a kis or­szágok közé tartozik — hang­súlyozza a levél — ám a be­kéért és a haladásért vívott harcban érdekeink, törekvé­seink közösek Európa és a nagyvilág sok száz millió ha­ladó gondolkodású, békesze­rető emberével. Ezért azt javasoljuk: tegyünk együttes erőfeszítéseket azért, hogy a NATO-tagországok pozitív vá­laszt adjanak a Varsói Szer­ződé» tagállamai kezdeménye­zésére, s mindazokra a javas­latokra, amelyek a biztonság és a bizalom légkörének meg­szilárdítását szolgálják. Ami­kor felemeljük szavunkat a béke és a nemzetek közötti jószándékú párbeszéd érde­kében, hisszük, hogy megér­tenek minket. Népünk egysé­ge, a humánus eszmékhez való hűsége, szocializmust építő munkája ad hitelt ál­lásfoglalásunknak. Van mit féltenünk, ezért valljuk: kis és nagy nemzeteknek azonos érdekük, hogy a megtermelt javak ne a fegyverkezési haj­szát, a hadikiadásokat, hanem gyermekeink egészségét, test i, szellemi gyarapodásukat, az ember szolgálatába állított tudományos és technikai fej­lődés céljait mozdítsák elő. Legfontosabb dolgunk most az, hogy közösen lépjünk fel a háborús veszélv elhárításá­ért, egy olyan, bizalmon ala­puló légkörért, amelyben megvalósulhat kontinensünk tartós békéje — hangoztatja az Országos Béketanács le­vele. (MTI) KGST-tanácskozás Moszkvában Ä Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagországai megállapodtak abban, hogy június közepén legfelső szintű gazdasági értekezletet tartanak Moszkvában. (MTI) KGST-tanácskozás a számítástechnika kereskedelmi alkalmazásáról Kedden Siófokon megkez­dődött a KGST belkereske­delmi számítástechnikai mun­kacsoport 9. ülése. A három­napos tanácskozáson az eu­rópai KGST-országok és Ku­ba kereskedelmi és számítás- technikai szakemberei megvi­tatják az egységes árumegje­lölési rendszerek kidolgozásá­nak, valamint az automatizált adatfeldolgozási módszerek bevezetésének lehetőségeit. A nagykereskedelmi válla­latok árukészletét a KGST- országokban ma már nagy­részt számítógéppel tartják nyilVán, s a mostani tanács­kozáson tárgyalnak arról, ho­gyan egységesíthető a számí­tógépes nyilvántartás, s az eh­Azon a héten, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban töltöttünk, mindvégig elkísért az az ér­zés, hogy itt most valami újat és nem mindennapit tapasz­talok. Már a Moszkva és Phenjan közötti repülőúton elkezdődött. Éjjel repültünk, de éjszakai sötétség lényegé­ben mégsem volt: a nap szemben velünk haladt az égen. A repülőtéren rendkívül Szívélyes, meleg fogadtatás­ban részesítettek bennünket kollégáink a Koreai Központi Távirati Hírügynökségtől, és ezt azután is mindenütt érez­hettük, ahová csak elvittek koreai barátaink. Például ak­kor, amikor felkerestük Man- geze városkát; vagy amikor megtekintettük a történelmi múzeumot, amelynek gazdag anyaga nemcsak a koreai nép sok évszázados történelmét mutatja be. hanem mindenek­előtt a szabadságért és füg­getlenségért vívott forradalmi harcát. Érezhettük akkor is, amikor a phenjani metróval, annak építési munkálataival és távlati fejlesztési lehető­ségeivel ismerkedtünk Li Dók Szu, a metró igazgatója re­vén; és akkor is, amikor fel­kerestük a phenjani úttörő- palotát, vagy amikor a Kin Gun Szánon, Korea egyik legszebb hegyvidékén, a kris­tálytiszta vízesések és a kü­lönös szépségű tavak mellett időztünk. Itt éreztem igazán, mennyire igaz, amikor Koreát hez szükséges jelrendszer. Magyarországon is rövidesen bevezetik az egységes termék- azonosítási és árumegjelölési rendszert, elsőként a termelő- eszközöknél, majd pedig a fo­gyasztási cikkeknél. A tanácskozáson szó lesz arról is, hogy a mikroelektro­nika korszerű eszközei, a sze­mélyi számítógépek hogyan alkalmazhatók gazdaságosan a kereskedelemben és a vendég­látásban. Ma már Magyaror­szágon is többhelyütt szemé­lyi számítógép segítségével tartják nyilván például a vendéglátásban a nyersanya­gokat, állítják elő az étlapo­kat, és az árkalkulációt. a hajnal országaként emlege­tik. A mai Phenjanban nincse­nek régi épületek, hiszen az egész város újraépült. A há­ború éveiben az amerikai lé­gierő barbár bombázásai a föld színével tették egyenlővé. De a város feltámadt ham­vaiból és tövább növekszik, szépül. A teani nehézipari gép­gyár a KNDK egyik legna­gyobb vállalata. Mintegy 5 ezer embert foglalkoztat. Kim Ci Hak, a gyár főmér­nöke, miközben végigkísért bennünket a műhelyeken, ar­ról beszélt, milyen rohamos fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években. A gyár viszonylag új intézmény, alig több mint 30 éves. Kismoto­rok és transzformá'orok gyár­tásával kezdte, ma pedig már az itt készülő nagy teljesítmé­nyű gépek nemcsak az ország belső szükségleteit elégítik ki, hanem más országokba, így a Szovjetunióba is szállítanak belőlük. — Kapcsolataink a Szov­jetunióval nem korlátozódnak a transzformátorok exportjá­ra — mondja Kim Ci Hak. — Baráti viszony alakult ki a moszkvai Vlagyimir Iljics gépgyárral, szívesen látjuk Várkonyi Péter befejezte bécsi tárgyalásait Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter, aki Erwin Lánc, osztrák külügyminiszter meg­hívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, kedden befe­jezte bécsi tárgyalásait. Külügyminiszterünket fo­gadta dr. Rudolf Kirchschlä­ger szövetségi elnök és dr. Fred Sinowatz szövetségi kan­cellár. Várkonyi Péter látoga­tást tett az osztrák parlament­ben, ahol fogadta Anton Be­nya, a nemzeti tanács elnöke. A magyar külügyminiszter megbeszélést folytatott dr. Heinz Fischer, tudományos és kutatási miniszterrel, valamint Fritz Marsch-sal, a parlament külügyi bizottságának elnöké­vel. „ íú,. ». A két külügyminiszter a hi­vatalos tárgyalásokon áttekin­tette a kétoldalú kapcsolato­kat, s azokat jószomszédinak, problémamentesnek minősítet­ték. A tárgyalások befejeztével Várkonyi Péter hazautazott az osztrák fővárosból. (MTI) Tudósítás a hajnal országából vendégül szovjet barátainkat. Amint azt a főmérnökünk be­jelentette, üzemünk a 80-as években új termékek gyártá­sára áll át. Többek közölt például az ipari-technológiai folyamatok automatizálását szolgáló műszereket fog elő­állítani. Nagy hatást gyakorolt fánk a Koreai—Szovjet Barátság Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben tett látogatásunk. A szövetkezetbe rizsföldek mellett vezetett az utunk. A rizs Korea alapvető mezőgaz­dasági kultúrája. Korea ke­nyerének is nevezik és mint a kenyeret általában, nagy szeretettel és gondoskodással termesztik. A Koreai—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet 1954- ben alapították, amikor a há­ború után megkezdődött a mezőgazdaság kollektivizálá­sa. Coi En Csőn elnök sze­rint a háború előtt ez volt az ország legszegényebb falva. A szövetkezetbe hatvan egyé­ni gazdálkodó lépett be. Ma ez az egyik legmodernebb gazdaság: 700 gazdálkodót egyesít, 825 hektár földet művel. Legfőbb termékük ter­mészetesen a rizs, a rizsföl­dek teszik ki a szövetkezet földjeinek legnagyobb hánya­dát. A rizstermesztés nemcsak nagy szakértelmet, hanem sok munkaráfordítást is igényel. Z NöGRÁD - 1984. május 30., szerda He legyen háborús felvonulási terület az NSZK Konsztantyin Csernyenko levele Petra Kellynek Annak érdekében, hogy egyetlenegy állam se aggódjék biztonságáért, meg kell sem­misíteni az összes tömegpusz­tító fegyvert az NSZK-ban, valamint nyugaton és keleten egyaránt. A Szovjetunió több­ször kinyilvánította, hogy kész erre. ha a többi állam is ezt teszi — mutatott rá Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke abban a levélben, amelyben válaszolt Petra Kellynek. Az NSZK-beli zöldek kép­viselője azt kérdezte, hogy miként lehet kiküszöbölni az atom- vagy a vegyi fegy­verek NSZK elleni alkalma­zásának a veszélyét, s milyen feltételeket kell teljesítenie ezért az NSZK-nak. Csernyen­ko hangsúlyozta: A Szovjetunió véleménye szerint lényegében egy felté­telről van szó: a Német Szö­vetségi Köztársaság soha, semmilyen körülmények kö­zött nem lehet felvonulási területe a Szovjetunió és szo­cialista szövetségesei ellen, az említett vagy bármilyen más fegyverfajták alkalmazá­sával előkészített vagy meg­kezdett agressziónak. Ebben az esetben a Német Szövet­ségi Köztársaság teljes mér­tékben meg lehet győződve arról, hogy semmi nem fe­nyegeti, s biztosítva lesz vá­laszcsapás ellen. Aki a szom­szédos államok ellen irányu­ló, első csapás mérésére szol­gáló fegyvert telepít országa területén, az eleve a megtor­ló válaszcsapás veszélyének teszi ki magát. Aki másokat választ célpontnak, maga is célponttá válik. Ezt világo­san látnia kell. Csernyenko rámutatott: a Szovjetunióban osztoznak a nukleáris, a vegyi fegyverek és más fegyverfajták alkal-, mazásának lehetősége miatti aggodalmakban. Minden ok megvan az aggodalomra, mert az új nukleáris rakéták Nyu- gat-Európában történt telepí­tése után némelyek ugyanitt — mindenekelőtt az NSZK- ban — újabb vegyi fegyvere­ket, valamint neutronfegyvert kívánnak elhelyezni. Azok az államok, amelyek területén már megkezdődött a telepí­tés, vagy ahova a tömegpusz­tító fegyverek új fajtáit akar­ják telepíteni, óriási felelős­séget viselnek saját népük, az európai béke és a nemzet­közi biztonság iránt. A Szovjetunió hivatalosan és ünnepélyesen kinyilvání­totta, hogy soha nem fog atomfegyvert alkalmazni olyan ország ellen, amely lemondott az ilyen fegyver előállításá­ról. birtoklásáról, és nincs is ilyen a területén. Ezen túl­menően a Szovjetunió egyol­dalú kötelezettséget vállalt arra, hogy nem alkalmaz el­sőként nukleáris fegyvert. A Szovjetunió a Varsói Szerző­dés tagállamaival együtt azt javasolja a NATO tagállama­inak, hogy állapodjanak meg a hagyományos fegyverek el­sőként történő alkalmazásá­ról való lemondásról, vala­mint általában a katonai erő alkalmazásáról. A Szovjet­unió kész erre — írta vála­szában Csernyenko. Felvetődik a kérdés: mi gátolja a többi nukleáris ha­talmat abban, hogy ugyan­ilyen kötelezettségeket vállal­janak, ha szándékaik — mi­ként arról vezetőik nyilat­koznak — békések? Hiszen ha nem lesz első atomcsapás, akkor nem lesz következő sem. Teljesen világos, hogy ilyen körülmények között sokkal könnyebb lenne megállapodni a nukleáris fegyverek korlá­tozására, végső soron a fel­halmozott fegyverkészletek teljes megsemmisítésére vo­natkozó gyakorlati intézkedé­sekben. E célból a Szovjet­unió átfogó, reális, többlép­csős programot terjesztett elő. Ami az európai földrészt il­leti, a Szovjetunió itt is gya­korlati megoldásokat javasol: az atomfegyverzetnek az egyenlőség és az egyenlő biz- tonsák elve alapján történő radikális csökkentésétől egé­szen odáig, hogy Európát tel­jesen mentesítsék mind a kö­zép-hatótávolságú, mind a harcászati nukleáris fegyve­rektől. A Szovjetunió hasonlókép­pen határozottan ellene van annak is, hogy valaha is be­vessék a vegyi fegyvert. A Szovjetunió konkrét javas­latot tett annak érdekében, hogy a vegyi fegyvereket száműzzék az államok fegy­vertárából. Más szocialista országokkal együtt a Szovjet­unió javasolta, hogy Európát szabadítsák meg a vegyi fegy­verek minden fajtájától. Ez elsőrendű fontosságú lépés lenne. Hogy döntő áttörést sike­rüljön elérni a helyzet javí­tásának irányában, meg sell törni azoknak a makacs el­lenállását, akik nyíltan erő­politikát folytatnak, és poli­tikai céljaik elérése végett „törvényesnek és erkölcsös­nek” minősítik a tömegpusz­tító fegyverek alkalmazását vitás kérdések eldöntésére. Ezért helyeznek el a nyugat­európai államok területén ag­resszió végrehajtására szolgá­ló rakétákat, ezért szállíta­nak az óceánon túlról és tá­rolnak vegyi fegyvereket a nyugat-európai államok terü­letén. Meg kell akadályozni an­nak a politikának az érvé­nyesülését, ame’ijrel az euró­pai földrészt tudatosan atom- és vegyi háború gyújtópont­jává akarnák változtatni. E szörnyű elképzeléseknek a megakadályozása a legfonto­sabb feladata ma minden népnek, politikai pártnak és társadalmi mozgalomnak. Konsztantyin Csernyenko újra leszögezte: a Szovjet­unió a jövőben is minden tő­le telhetőt megtesz annak ér­dekében, hogy fordulatot ér­jen el az európai és a nem­zetközi helyzet normalizálása irányában, a béke megóvásá­ért, a népek biztonsági érde­keinek megfelelően. (MTI) Lázár György fogadta az indiai hadügyminisztert Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke kedden hivatalá­ban fogadta Ramasvami Ven- kataramant, az Indiai Köztár­saság külügyminiszterét, aki katonai küldöttség élén hiva­talos, baráti látogatáson tar­tózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű megbé- szélésen részt vett Czinege Lajos hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter. Jelen volt Aravinda Ramachandra Deó, India budapesti nagykövete. (MTI) Erőpróba Ma a tsz-tagok munkáját kor­szerű gépek könnyítik meg. Coi En Csőn elmondta, hogy a szövetkezetnek 71 traktora, 5 teherautója, 42 rizsvető gé­pe és sok rriás technikai fel­szerelése van. A Koreai—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben ma 130 mérnök és más szakember dolgozik. Sokan tanulnak fő­iskolák és más oktatási intéz­mények levelező tagozatán. A faluban két középiskola, kór­ház és rendelőintézet műkö­dik. Volt alkalmunk ezekbe is ellátogatni, csakúgy, mint két tsz-tag vendégszerető ottho­nába. A kórház és a rendelő felszereltsége, valamint a la­kások berendezése semmiben sem marad el a városiakétól. Miután megtekintettük a gazdaságot, elvittek bennün­ket a szövetkezet 90 hektáros kertjébe. Itt egy kis dombon, gyümölcsfák között folvtattuk beszélgetésünket. Szívélyes házigazdáink saját termésű dinnyével, almával kínáltak bennünket. Közben az elnök megjegvezte, hogy az alma szünetelésében evakran segéd­keznek a phenjani szovjet nagykövetség munkatársai. A termelőszövetkezet pedig jó kapcsolatokat tart fenn a szovjet távol-keleti Iszkra kolhozzal. A dombról jó kilátás nvflt a rizsföldekre, a füstölgő gvárkéménvekre és Phenjan új lakótelepeire. Mindez egvütt szinte szimbóluma voh annak, hogy él ma a dolgozó koreai nép, aki minden gon­dolatával a békés életre tö­rekszik. Nyikolaj Zabelkln Vonzó jelszó, nem csoda, hogy már hetek óta tart a . sztrájkhullárn az NSZK-ban. „Munkanélküliség helyett mun­kaidő-csökkenéssel munka mindenkinek!” — hirdetik a transzparensek, zengik a tüntetők szavalókórusai. S a hét első napján Bonnban több mint kétszázezren gyűltek össze a Hofgarten árnyas fái alatt, hogy kifejezésre juttassák el­tökéltségüket a 35 órás munkahét bevezetése és a béreme­lések mellett. Május elején kezdődtek a munkabeszüntetések, az IG Metall, vagyis a fémipari dolgozók szakszervezete hirdette meg az első sztrájkokat. Az adott okot a döntésükre, hogy az NSZK-ban minden korábbinál nagyobb mérvű a munka- nélküliség, s a vasasok szerint nem kínálkozik más kiút, mint a munkaidő csökkentése révén az elbocsátásokat je­lentősen mérsékelni. A statisztika csakugyan arról árulkodik, hogy az állást keresők száma aggasztó mértékben megnőtt. Februárban pél­dául 2,5 millió munkanélkülit tartottak nyilván, s a májusi, adatok sem mutatnak javulást. A vendégmunkások száma az NSZK-ban tíz év alatt tetemesen csökkent: 2,5 millióról 1,5 millióra, ennek ellenére az ő körükben arányában még több az állástalan, mint a nyugatnémet munkavállalók béri keiben. Fokozza a szakszervezetek gondját az is, hogy a jövő nem sok jóval kecsegtet. Az NSZK iparában az idén és 1985-ben nagyszabású struktúraváltást hajtanak végre. Egyesek szerint még legalább 30—40 ezerrel csökkenteni kell a munkások számát, ugyanis a modern technológia, a robo- tosítás és az automatizálás miatt kevesebb munkaerőre lesz szükség. Persze, ez a probléma már nemcsak a fémiparban jelentkezik, éppen ezért számítani lehet arra, hogy a vasa­sok mostani sztrájkjához az eddiginél is nagyobb számban csatlakoznak más szakmák dolgozói. Az IG Metall természetesen már számos javaslatot tett a gyáriparosoknak annak érdekében, hogy a milliárdokban mérhető kár tovább ne növekedjék. Ám eddig minden egyes kompromisszumos indítvány kudarcot vallott. A munkálta­tók és a kormányzat között szoros az összhang, s engedmé­nyekről egyelőre hallani sem akarnak a tőkések. Márpedig a hétfői bonni nagygyűlésen Ernst Breit, a DGB, a Nyugat­német Szakszervezeti Szövetség elnöke nyomatékkai hang­súlyozta: a szervezett munkásság akár általános sztrájkot hirdet meg, ha a vasasok követelését nem teljesítik. Elvi­leg ehhez mind a 17 nyugatnémet szakszervezet hozzájárul, s egy országos sztrájk megbénítaná az NSZK gazdasági éle­tét. Igaz, az erőpróba most már mindkét oldalon, a gyár­iparosok berkeiben éppúgy, mint a fémipari dolgozók köré­ben bizonyos fokig vesztett a szilárdságából. Azt azért éke­sen bizonyította, hogy a munkásszolidaritás rendkívüli tar­talékokkal rendelkezik, s hatása beláthatatlan következmé­nyekkel járhat — még az NSZK-ban is. Gyapay DénM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom