Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

Szlovák fókátok Hírt adtunk már arról a néprajzi kiállí­tásról, amely nemrég nyílt meg Salgótarján­ban, a Kohász Művelődési Központban Szlo­vák főkötők címmel, s változatos gazdagság­ban mutatja be a szlovákiai fejkötőket. A tárlatot a Nógrád megyei Múzeumok Igaz­gatósága és a besztercebányai Néprajzi Mú­zeum közösen rendezte, dr. Julius Hozak kandidátus, besztercebányai múzeumigazgató és dr. Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója nyitotta meg. Közép-Szlovákia és Nógrád megye között több évtizedes baráti kapcsolat áll fönn, amely az együttműködés termékeny példáit szolgáltatja az élet legkülönbözőbb terüle­tén. E széles körű kapcsolatrendszerek szer­ves részét jelentik többi között a kulturális együttműködés örvendetesen sokasodó példái is. Ugyancsak hosszú múltra tekintenek visz- sza például a művészeti kapcsolatok, a kiál­lítások cseréi, a két országrész kulturális in­tézményeinek, szervezeteinek programjai. Üjabb lendületet adott a törekvéseknek mind Közép-Szlovákiában, mind pedig Nógrádban a tavalyi Madách Imre-emlékév, amelynek során rendkívül tartalmas közös rendezvé­nyekre került sor mindkét országrészben. A két múzeumi szervezet kapcsolatai is hosszú időre nyúlnak vissza, s napjainkban az együttműködés újabb távlatai nyílnak meg. Ez rendkívül nagy jelentőséggel bír a két nép barátságának elmélyítésében, egy­más értékeinek jobb megismerésében és meg­ismertetésében, a történelmi múlt mind ala­posabb föltárásában, a két terület muzeoló­gusainak szakmai fejlődésében. Mindezek jegyében a múzeumok képviselői megfogal­mazták az együttműködés további lehetsé­ges színtereit, elkészítették a közös tervet, amelyet még ebben a hónapban aláírnak. Ebben — egyebeken kívül — szerepel az, hogy évente kiállításokat cseréljenek, közös kutatási programokban vesznek részt, be­kapcsolódnak egymás tudományos rendez­vényeibe, kiadványcserére kerül sor, s egy­általán, a két múzeumi szervezet dolgozói tovább mélyítik baráti kapcsolataikat. Mind­ez nagy szakmai haszonnal is jár, emeli a két terület múzeumi tevékenységének színvona­lát, s ezen túl, a közönség számára is gaz­dagodást jelenthet, amint azt a mostani nép­rajzi kiállítás szintén igazolja. A tárlat Imponálóan sokrétű néprajzi anya­got tartalmaz, kitűnő válogatásban. A ren­dezők gondosan ügyeltek arra, hogy az adott témakörön belül a látogató alapos tájéko­zottságot szerezhessen a különböző szlovákiai tájegységek fejkötőtípusairól, például a kis­gyermekek, a leányok, az asszonyok és a férfiak fejviseleteiről a szalagoktól kezdve a főkötőkig, kendőkig és sapkákig. Mindezeket pedig egyéb népviseleti tárgyak és néhány értékes népi kerámia egészíti ki. Hála a besztercebányai múzeum néprajzosainak, a kiállítás nemcsak a szakembereknek mond sokat, hanem maradandó élményt jelenthet a laikus nézőknek is. Ezt jelzi az eddigi si­ker, hiszen a tárlat Egerből érkezett Salgó­tarjánba. A látogatót vonzzák a népi visel­tekben meglévő különbséget, de észreveheti a hasonlóságokat is. Amint azt dr. Zólyomi József hangoztatta: „Megkülönböztetett fi­gyelemmel érdeklődtünk mindig a szomszé dós országok története, népének mindennapi Hete iránt, hiszen a Kárpát-medence kohó­jában együtt izzott, formálódott több _ nép torsa, együtt küzdött a talpon maradásért, az önálló élet megteremtéséért." Hogy miként alakult, formálódott egy-egy nép élete, kultúrája, arról — egyebeken kí­vül — a népviselet is tudósít. Hasonlóan a hazai helyzethez, a szlovák népviselet válto­zatosságáról Is ma már csak egyes vidékek, hagyományőrző tájegységek adnak hírt, hi­szen a „kivetkőzés” folyamata, ha nem is mindig azonos időben és intenzitással, las­san mindenütt megtörténik. így a paraszti viseletek esztétikai értékében hovatovább már csak a múzeumi gyűjteményekben gyö­nyörködhetünk. E fennmaradt emlékek tehát mindenütt becsesek. Természetesen, nem­csak a már említett esztétikai értékük mi­att, hanem elsősorban azért, mert a ruházat — s ennek részeként a népviselet — alaku­lása szinte közvetlenül is vall az emberről és történelméről, mutatója az anyagi és társa­dalmi helyzetnek, az életkornak és az érzel­meknek. Mutatója továbbá a szegénységnek és a gazdagságnak, de minden esetben jelzi az ember szép iránti vágyát, bármennyire behatárolja is azt az adott kor, a történe­lem, s a benne élő ember társadalmi, anyagi helyzete. A mostani kiállítás a népviseletek gazdag világából csupán egy részt mutat be, első­sorban a női öltözködés egyik legjellegzete­sebb darabját, a főkötőt. Dr. Zólyomi József szerint: „A népviseletnek nincs még egy da­rabja, amely olyan rövid, tiszavirág-életű lenne, mint a díszes főkötő. A csizma ko­porsóig elkísérte viselőjét, az ünnepi alsó­szoknyák, ingek, kendők, kötények több évi hordás után, a hétköznapi viselet kiegészítő darabjaivá' váltak. A díszes főkötőt a me­nyecske egy évig, általában az első gyermek megszületéséig hordhatta csupán, átadva he­lyét a kezdetben még cifra, majd színben egyre sötétebb fejkendőknek, amelyek alá már az egyszerűbb kivitelű, kevés ékességet tartalmazó főkötők illettek. A díszes főkötő azon kevés ruhadarabok közé tartozik — ide sorolhatjuk a cifra vőlegényingeket is —, amely nem örökölhető.’’ Ezek á ruhadarabok viselésük után mégis megmaradtak, mert gondosan elrakták őket, mintegy jelképeként a boldog időknek. Ugyanakkor, s ez nem­csak a néprajz szakemberei számára ismert tény, a főkötők egy-egy vidék, szűkebb, vagy tágabb környezet jellemzői is voltak, az adott vidék általuk is fölismerhető volt, össze­tartó erővel bírt. A népművészet összetartó erejéről tágabb értelemben is beszélhetünk, hisz bármennyi­re a legsajátabb nemzeti értékek közé tar­tozik, ugyanakkor közös kincs is, az egymás iránti tisztelet, a népek közötti barátság jel­képe lehet, hordozva megannyi kölcsönha­tást, amely a századok során alakította és tovább hagyományozta nemzedékről nemze­dékre. Aki végignézi ezt a magas színvona­lú kiállítást, nemcsak esztétikai értékekkel találkozik, hanem egyúttal bepillantást nyer­het Szlovákia különböző tájegységeinek ily módon is megőrzött múltjába, a szlovák né­pi életbe. Ez az élet a múltban sokszor nehéz körülmények között zajlott, az esztétikai igény azonban így is utat tört a maga^ szá­mára, s kifejezte a nép lehetőségeit, vágya­it. A tárlat ugyanakkor a szlovák népi kul­túra hagyományainak őrzéséről, színvonalas földolgozásáról is képet ad. Végül, de nem utolsósorban érdemes arról Is szólni, hogy a tárlatnak otthont adó Ko­hász Művelődési Központnak milyen nagy szerepe van a sikerben. Nemcsak az előké­szítő munkában, az ünnepi megnyitásban tevékenykedtek eredményesen — fúvós­kvartettjük szereplése emelte az ünnepi meg­nyitó színvonalát —, hanem a látogatók fo­gadásában is példát mutatnak. Külön dicsé­ret illeti az Alkotmány Szocialista Brigádot, amely védnökséget vállalt a kiállítás fölött, s e feladatának lelkesen tesz eleget. T. E. A költészet napján avatták föl Múzeum nyílt Nagy László szülőházában A Somlóhegy tövében fek­vő Veszprém megyei Isz- káz Nagy László köl­tészete által vált ismert­té. A hajdan három falu­részből álló település felső- iszkázi részén, az Ady Endre utca 1. szám alatti házban született a költő. „Házunk szélső ház, a fa­lutól kissé távol. Mondha­tom még, hogy áll, de alig...” írta 1974 szeptem­berében. Az eredeti állapotában helyreállított házban ez év áprilisától Nagy László em­léket idéző kiállítás nyílt, amely képet ad a költő gyermekkori környezetéről költői világának alakulásá­ról. A kiállítás első egységé- / ben a szülői ház egyik szó- Szobabelső Nagy László szülőházában báját látjuk, amely a gyer­mekeké volt. Berendezését a család tulajdonát képező eredeti tárgyak alkotják, úgy elhelyezve, ahogy azok egykoron álltak. A hajdani konyha helyén kap helyet az irodalomtörténeti kiállí­tás, amely fényképek, do­kumentumok, képzőművé­szeti alkotások segítségével mutatja be a költő élet­útját. A gyermekkori kör­nyezet, az emberi kapcso­latok, a baráti kötődések, valamint az irodalmi élei egyaránt jelen lesz a kiál­lítás e részében. A kiállítás harmadik he­lyiségében a hajdanvolt gazdaság szerszámainak egy része és a költő faragás­hoz használt eszközei lát­hatók. Az utolsó helyiség az egykori fészer, zárt szo­bává alakítva ad helyet az úgynevezett rodopei szo­bának, amely azt a környe­zetet, tárgyi világot és han­gulatot érzékelteti, amely a költőt szmoljani tartózko­dása alatt körülvette Bul­gáriában. A házat Oláh Zoltán (Or­szágos Műemléki Felügye­lőség) tervei alapján a Veszprém megyei Tanács állíttatta helyre. Az iroda­lomtörténeti kiállítás anya­gát a költő özvegye, Szécsi Margit bocsátotta a Veszp­rém megyei Múzeumi Igaz­gatóság rendelkezésére. A kiállítás tervezője és ösz- szeállítója Nagy András grafikus, a költő fia. Az eredeti szobabelső és a mű­hely dr. Lackovits Emőke néprajzos munkája, a ro­dopei szobát N. Damjanov szmoljani múzeumigazgató irányításával rendezték be. A költészet napjának or­szágos rendezvénysorozatá­ban kiemelkedő esemény volt április 10-én az em­lékház ünnepélyes megnyi­tása. Ekkor került sor Orosz János Nagy László* domborművének leleplezé­sére is. A bronzrelief pár­ja a költő szmoljani múze­umának falát díszíti. Az emlékház a megnyi­tót követően hétfő kivéte­lével naponta 10—18 óráig fogadja a látogatókat. László Péter Egy szuszra Többre vih Tudja, én nem akartam ment a, csoportvezetőnk a vá- népművelő lenni. Nem is tu- rosba, én léptem a helyére, dók elképzelni olyan gyere- Nem tudom, milyen kisördög két, aki azt mondja, hogy: irányítja az. ember lépteit a anyu, én népművelő leszek, népművelőpálya felé, de amíg ha nagy leszek. Egy gyerek volt osztálytársaim, baráta- autószerelő akar lenni. Vagy im szépen haladtak a szak­vadász. Esetleg kamionos. májukban előre: főiskolát, Űrhajós. Tiszta ügy. Megfo­galmazható szakmák, elérhe­tő célok. Én például színész akartam lenni. Vonzott a já­ték, a színpad, meg persze a taps is. Dehát nem volt elég tehetségem hozzá. Dolgozni kezdtem a tanács építési osz­tályán, mint adminisztrátor. Közben persze, játszottam a művelődési ház színjátszó­csoportjában, és amikor el­vagy egyetemet végeztek, be­álltak egy benzinkúthoz vagy az apjuk műhelyébe, üzleté­be, én még mindig admi­nisztrátor voltam életem középpontjában az amatőr­csoporttal. ök kocsira gyűj­azt mondani, hogy nekik volt igazuk, vagy nekem volt iga­zam. Azt hiszem. Később művelődési ház igazgatója lettem, elvégeztem a főisko­lát. Van olyan, akinek a sze­mében ez semmit sem ér. Mert még mindig nincs ko­csim, és a lakásom szolgálati. Szilveszterkor jól sikerült bált tartottunk. Egy hónapig szerveztem. Jó volt a műsor, a zene, a hangulat. Eljött a fél falu. Ott voltak az egyko­ri osztálytársak közül is jó tottj*> akasepitkezeshez ke- néhányan. Egyikük, akit mel- szulodtek előttem pedig ako- iesleg elhúztak az érettségin, vetkező bemutató terve ebe- és vásáros kereskedő lett gett. Hogy io legyen. Hogy acéikék 0peIlel érkezett siker legyen. És nem lehet Szórta a pénzt, körülrajong­Amikor már meglehe­tősen tintás volt, odajött hoz­Embere válogatja es a szűkebb meg a szélesebb tár­sadalmi környezet kultúrá­jától is függ —, milyen mó­don próbálunk a hétköznapok és önmaguk fölé emelkedni. Élményéhségünk csillapításá­ra időtlen idők óta élünk a Mi lesz veled, amatőrmozgalom ? művészet gyümölcseivel. Vagy gyi kellékek> szakvezetők és kát különösen érdekessé te- pontosabb jelképpel élve: feiiépési-bemutatkozási lehe- szik az utóbbi néhány esz- kenyerével, melyet megvásáiol- bőségek biztosítása). A köz- tendő gazdasági-társadalmi hatunk, de akár magunk is ok£g(;gS területén kisebb hang- folyamatai, változásai. Leg­ban figyelembe kell vennünk: nem erőltethetünk gyönge produkciókat a szabadon vá­logató közönségre — de nem szabad ezt tennünk a gyanút­lan közönségréteggel sem. A jó produkciók forgalmazásá­ban azonban nagyobb részt , , , „ , . . vállalhatnának a közművelő­gazdasagi életkepesseget az désj intézmények. Nyárra el- amatoregyuttesek egyetlen kgSzül a rendelet, amely en- jogcimenek az eleiben mara- nek anyagi lehetőségeit is süthetünk magunknak. Csak sd]yt (és támogatást) kap a a polgárosodás más szóval rendszeres munka, inkább az egvre tömegesebbe váló néhány hagyományos - árutermelés folyománya- évenkénti vagy kétévenkénti ként kezdtünk leszokni mind — országos rendezvény ösz­testi, mind .szellemi tápiáié- ^Qnzj a művészeti tevékeny- kunknak, mind pedig tárgyi séghe2 vonzódó gyerekeket környezetünknek saját ke zünkkel való formálgatásáról. A mi társadalmunk — célja­it tekintve — emberközpontú árutermelő társadalom, ezért legjobb törekvései arra irá­nyulnak, hogy mindinkább visszahelyezzék az embert és pedagógusokat. 1980-ban országos konferen­ciát tartottak három amatőr­művészeti ág képviselői, meg­fogalmazták a következő évek feladatait, és országos tanácsokat választottak, me­lyek a színjátszókat, képző. alábbis erre enged következ­tetni a színjátszók konferen­ciája, amely már le is zajlott. Legfőbb gond a fenntartók­kal (elsősorban a tanácsi mű­velődési otthonokkal) való vi­szony feszültebbé válása. A gazdálkodás új szabályozói, a bevételi tervek kényszere egy- csökkenti a csoportok dáshoz. Nem lenne célravezető a hivatásos színházak állami dotációjával példálózni, hisz az amatőregyütteseknek sem mindegyike vállalkozik iro­dalmi (dráma- és színháztör­szabályozza. Vannak azonban olyan vo­natkozásai is az amatőr mű­vészetnek — nevezetesen a színjátszásnak is —, ame­lyeket a szocialista közműve­lődésnek meg kell óvnia a .piaci áringadozástól”. Első­örömszerző és önfejlesztő-ön- bűvészeket, és táncosokat kiteljesítő képességeinek bír tokába. Ezért támogatja töb­bek között az amatőr művé­szeti tevékenységet. Ez a támogatás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a művelődési otthonok alap­tevékenységi körébe tarto­zik amatőr művészeti csopor­tok-közösségek fenntartása ezúttal a bábosok is képviselvén igyekeztek részt venni a mozgalom irányításá­ban. Idén, négy év elteltével újabb országos dolga lesz az elvégzett mun­ka, az újabb feladatok és le­hetőségek felmérése. A fent említett művészeti ágakhoz csatla­téneti) értékek közvetítésére __ ________ sőt sokuk megvalósításában SOrban a művészeti vezetők, még a vitathatatlan értékek rendezők, — s lehetőség sze- is jócskán veszítenek eredeti rjn£ a színjátszók — képzé- . hi-mnvns lehetséges) fényükből, séről-továbbképzéséről van u í Mégsem lenne helyes szmjat- szó s úgy látszik, e területen szásra szerveződött közössé- nem olyan borúsak a kilátá- gek felbomlását elősegíteni — samk, mint a tárgyi feltéte­lek alakulását illetően A feb­ruári konferencián több (de még mindig nem elég) egye­tem és főiskola kezdeménye­heíyeken még a próbaterme­ket is bevételes szolgáltatá­sok javára kell átengedniük, vagy együtt maradását nem A piaci törvények érvényesí­tése a közművelődés területén már első pillantásra óhatatla­nul fölveti az amatőr művé­konferenciák sze* társadalmi hasznosságé- irányba vezet. Hogy ki med­° "A" dig jut rajta, az sok mín­nak kérdését, vannak olyan Szerencsére színjátszó segíteni. Az efféle közössé­gek tagjai az emberhez mél­tó lét lehetőségeit keresik, s __ _ ______ ________ a z általuk választott út helyes lseiről hallottunk, melyek a leendő pedagógusok ilyen irá­nyú felkészítését célozzák. Ki együttesek, amelyek állandó és CSOportok, amelyek legföl­denen múlik. Mindig lesznek s§rje kellő figyelem és siker (helyiség, fűtés, világítás, tár- koznak. Az idei tanácskozáso­NÓGRAD — 1984. április 14, szombat lelkes közönséget mondhatnak magukénak, sőt olyan példa is akad. hogy több — különbö­ző műfajú — amatőrcsoport egyesületbe tömörülve sza­kadt el a fenntartó emlőjé­ről. Mégsem tekinthetjük a jebb önmagukat szórakoztat­hatják. de az érdeklődők kö­re csoportonként különböző nagyságú, s a művészi fejlő­déssel párhuzamosan növe­kedhet is. A piaci törvényeket való­e kezdeményezéseket! Remélhetőleg a többi ama­tőr művészeti ágak ez év fo­lyamán sorra kerülő konfe­renciái is megcsillantanak néhány — a felhőkön átütő — reménységért,.. Trencsényi Imre zám: — Azt hittem öregem, több­re viszed — vigyorgott rám —, hiszen olyan jó tanuló voltál. — Jól érzed magad? — kérdeztem tőle. — Örülök neki. De nem gondolod, hogy ha én „többre viszem,” akkor te most nem táncolhatnál, nem villoghatnál a fél faluval együtt szilveszter éjjelén? Nógrádi Gábor Pósfai Péter: Távolodás Nem lépni kell, De álmodni azt, hogy léptek zajától lett hangosabb a csend! Volt két madár, két fán. két talány kétszer kettő; félelem, félelem, halál. Volt két madár, kétszer két halál, léptek zaján félelem, két húron talány. Nem lépni keliI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom