Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
EZT LÁTTUK A MOZIBAN (EGÉSZ NAPOS OKTATÁS? Forradalmi ifjúsági filmnapok A. FIN, azaz a forradalmi szerül. A Nógrád megyei Mo- ló okból nem említettük a ifjúsági napok minden év- ziüzemi Vállalat például „Futásod véget ér” című ben feladják a leckét a mo- ilyen kompromisszum jegye- NDK és a „Robin Hood nyi- ziüzemi vállalatoknak. Mert- ben tűzte műsorra a közel- la” című szovjet filmeket, hogy a filmgyárak nincsenek múltban befejeződött a fórra- Maradjunk tehát a két új mindig tekintettel a magyar dalmi ifjúsági filmnapokon: magyar produkciónál! Milyen ifjúság rendes évi tavaszi a „Csínom Palkó”, a „Török- felismerésekkel gazdagodhat forradalmi hevületére, még fejes kopja”, „A koppányi e két filmre jegyet váltott kevésbé az ennek tág kibon- aga testamentuma”, a „Kon- ifjú néző? takozasi lehetőséget biztosító cert” és a „Kincskereső kis- a „Mennyei seregek” tör- rendezvénysorozatra. Már- ködmön” című alkotásokat, ténelmi parabola. Főhőse pedig a FIN jó ideje elkep- Ezek az említett négy szem- zrínyj Miklós költő, hadve- zelhetetlen forradalmi ifjú- pont közül kettőnek minden- zér, akit — a forgatókönyv sági filmnapok nélkül. Meg képp megfelelnek, mert két- szerint — azért öklelt halálra is tartatik minden esztendő- ségkívül mindegyikük ma- a vadkan, mert éppen az ben, nem kis gondot okozva gyár és ifjúsági... _ fcget bámulta. Ez világos! Te* program összeállítóinak. Akikkel bérletet váltattak kintsünk a földre, nézzünk Nem mintha nem volna » filmnapokra, azok teljes szembe a valósággal, oldjuk elegendő háborús film a MO- joggsl vethetik a krónikás meg magunk a problémáin- KÉP raktárában, csákhát, szemére, hogy kifelejtette az jíat! Kovács András hősei ami „harcos”, az ugyebár idei program kiemelt pro- mégis próbálják, — sikertele- még nem biztos, hogy fórra- dukcióit, melyek azért mégis nül. Nemhogy forradalmi dalmi. Ami meg nem harcos, csak kiemeltek voltak. Sie- tettekre, de még magánélelük az lehet ugyan, hogy fórra- tünk hát kiemelni, hogy idén összekuszált szálainak kibo- dalmi, de nem. biztos, hogy kft vadonatúj magyar alko- gozására sem futja erejükből, ifjúsági. Szóval nem könnyű tás is a FIN filmprogramjába pedig a „Szeretők” címsze- a forgalmazók helyzete. Fő- került, úgymint Kardos Fe- repiöi úgymond két lábbal a ként azoké nem, akik — renc „Mennyei seregek es magyar valóságban élnek, abnemzeti ünnepeink apropójá- K,ov*cs. András „Szeretők szolút materialista talajon, ból — elsősorban magyar fii- című filmje. Eszükbe sem jut „mennyei meket szeretnének műsorra (Gyarmati Lívia „Együtt- seregekhez” fohászkodniuk, tűzni. élés” és Gábor Pál „Hosszú hisz egészséges, életerős, műMert, ha a választott ma- vágta” című filmjét azért nem veit mai fiatalok... gyár produkció netán fórra- soroltuk a kiemelt magyar ... Mint például az az ifjú, dalmi is és ifjúsági is, — filmek közé, mert mindkettő néző aki —, ha másból nem még nem biztos, hogy film. koprodukcióban készült, és hát a FIN filmjeiből — erőt, Mit tehet ilyenkor a mű- esetleg az NSZK, illetve az hitet, lelkesedést szeretett vol- sorosztó? Természetesen amerikai partner nem venné na meríteni mindennapjaihoz, kompromisszumokra kény- jónéven a kisajátítást. Hason- Aki a mozivásznon is igazolva szerette volna látni, amit megtanult, hogy tudniillik a békés építőmunka során is van lehetőség forradalmi tettekre, vagy legalábbis értelmes cselekvésre. E forradalmi hevülettől fűtött ifjú elvárásaiban lenne a hiba? Vagy a magyar filmekben? Avagy csak a FIN filmprogramját összeállítókban? Netán valami másban...? A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a forradalmi ifjúsági filmnapok Nógrád megyei programjában még három régebbi magyar film js helyet kapott; a „Rákóczi hadnagya”, a „Föltámadott a tenger” és a „Tegnapelőtt” című produkció. Az első a Rákóczi-féle szabadságharc, a második a 1848-as forradalom és szabadságharc, a harmadik a felszabadulást követő forradalmi időszak napjait idézi. Mondják, kicsit ugyan már megkoptak ezek a tegnapelőtti kópiák, de azért még holnapután is bízvást használhatók a forradalmi ifjúsági napokon. p. k. . G áspár Aladar: Társaság ... #pBy||H ■ ' Klubról klubra Harminchárom szabadidősklub. Egy jófajta művelődési központ is megirigyelhetné a szép számot. Ám a szóban forgó klubok egy iskolában működnek, Salgótarjánban a Lovász József Általános Iskolában. Ha az ember túl van az első csodálkozáson, természetesen az iránt érdeklődik: hogyan csinálják? — Természetesen nem egyedül — válaszol Nádasdi István, az iskola igazgatója. Csakhogy az ámulat ettől még nem múlik el, elejétől szeretnénk hallani a történetet. — Évek óta próbálkoztunk a gyerekek szabad idejének szervezettebbé tétélével. Nagy hagyományai voltak a szakköröknek, de ott nem dolgozhat minden gyerek, a funkciója is más. Három évvel ezelőtt napközis klubokkal próbálkoztunk a kemerovo-la- kótelepi piros iskolában. Maradtak a hagyományos napközis foglalkozások, csak nevelőink szakosodtak. Aztán meg napközin kívüli komplex szakkörökkel kísérleteztünk. Itt már kedvezőbb tapasztalatok születtek, de csak háromféle komplex szakkör működött és ennél jóval szélesebb a gyerekek érdeklődése. így aztán a tantestület fel- kerekedett, hogy a budapesti Berzeviczy Gizella Általános Iskolában szerezzen tapasztalatokat. A budapesti kollégák sem nagy gyakorlattal működtették klubjaikat, így inkább elméleti tájékoztatót adtak a tarjániaknak. Az igazgatóhelyettes, Bat- fei Barna folytatja: ,— Felvettük a kapcsolatot a megyeszékhelyi intézményekkel, üzemekkel — ez az elmúlt tanév végén volt. Bekopogtunk a TIT-hez, a megyei művelődési központhoz, a táncházhoz, a gyermek- könyvtárhoz, a pedagógus-továbbképzési kabinethez, a ruhagyárhoz. .. Tárgyaltunk, ki milyen segítséget tud nyújtani a klubokhoz. Ez alapján és a tantestület vállalásaira építve készítettünk egy listát a gyerekeknek: harmincöt klub közül mit szeretnének. — Volt-e olyan kínálat ezen a listán, amit a gyerekek elutasítottak, nem kértek? — Igen, hagyományos, szaktárgyi jellegű klubok. Végül is a tanév elején harminchárom klubbal kezdtük a munkát. Felsorolni valamennyit lehetetlen: angol és német nyelvi klubok több csoportban a TIT-tel karöltve, szabásvarrás, a Salgótarjáni Ruhagyárban, tánc a táncházban, filmbarátklub a kabinetben, könyvbarát a gyermekkönyvtárban, egy tucatra való klub az úttörőházban és a falakon belül, saját erőből. — Ennyi intézménnyel nehéz lehet a kapcsolattartás... — Valóban nem könnyű — mosolyog az igazgató. — De a közös érdekek tisztázásával, személyes emberi kapcsolatokra építve megoldható. — És a tantestület? A tanárokra is jut klub bőven. — Azzal kezdődött minden, hogy a tantestület elfogadta, magáévá tette az elképzelést. .. — válaszol Nádasdi István. — És a jelenlegi pedagógusfizetések mellett elkél a kiegészítés. .. adott az ösztönzés is — az igazgatóhelyettes egészíti ki a választ. Dr. Belső Lászlóné a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tanára. A Lovász József iskola angol klubjait ő vezeti. — Három csoportom van. Mindhárom kedves, érdeklődő társaság. Játékos, kötetlen formában tanuljuk a nyelvet, számonkérésről szó sincs. Csak egymás előtt „éghetnek le” a gyerekek, mégis szorgalmasan tanulnak. Negyvenperces játék során igyekszünk fejleszteni a szókincset, a nyelvtani ismereteket. Az elején beszéltünk róla, mi a legHagyományos A salgótarjáni József Attila városi-megyei Művelődési Központban sulibulit rendeztek tegnap. A hagyományos diákesemény házigazdája ezúttal az egészségügyi szakközépiskola és szakiskola diáksága volt. A mókás rajzfilmek után félórás színpadi műsorban mutatkoztak be a város tanulóinak, majd diszkó következett. helyesebb tanulási módszer. Napi tíz perc gyakorlást ajánlottam nekik. Ügy tapasztalom hogy ezt meg is teszik. A kemerovö-lakótelepi iskolában a harmadikosok német klubja kezdődik. Dr. Reményi Jenőné, a tanárnő várja a gyerekhadat. Nem mindenki napközis, van aki már otthonról jön a klubba. Addig a gyerekeket faggatjuk. Miért választották a német klubot. Szép sorban mondja mindegyik a maga válaszát; Mert a német világnyelv, és ha külföldre megyünk, kell valakinek beszélni a családban; ha jönnek a német rokonok; anya vagy apa is beszél egy kicsit; a nagyobb testvér a TIT-ben tanul, otthon versenyeznek, ki tud már jobban... A nyolcévesek észjárásának megfelelő logikus válaszok. Újra Belsőnének szól a kérdés: milyen szinten sajátíthatják el a gyerekek itt a nyelvet? — Lehet rá építeni, ha valaki később komolyan akar foglalkozni vele. Az iskola 470 tanulója tagja valamilyen klubnak. Annak, amelyik az érdeklődésüknek legjobban megfelel. S a szabad idő hasznos eltöltésén túl van más haszna is: módot ad a differenciáit foglalkozásra, kötetlen formában lehetőség nyílik az iskolában szerzett elméleti és gyakorlati ismeretek elmélyítésére, segíti a pályaválasztást... Nádasdi Istvántól megtudtuk, gondolkodnak a klubok továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Nem a klubok számának szaporítását, a minőségi továbblépés módját keresik. v. e. diákesemény A sulibuli legközelebbi „kiadását” május első péntekjére tervezik, akkor a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző tanulói szervezik a programot. Valamennyi salgótarjáni középiskola bemutatkozása után a tanév utolsó hónapjában a megyei KISZ-bizottság és a művelődési központ nagyszabású diákjuniálist rendez. .............................................................................................................................HtflititiiimmilíimitHiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiHiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiiiiiiiiiiNiMiiiiiiiiiH........iiiiiiiiHiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimHiHiiiiitmmiiiittiiiiiiiiimiiiiiiini...................iiiiiiiimiiiiiiii.......mii................ Olyan ez, mint egy nagy tolatás. Fenn a Várban, a várke- kerületnek is nevooett macskakövesre konzervált tájakon már újra alig találni parkírozóhelyet, mit „he’-yet” egyetlen kocsinak elégséges járdaszélet sem igen lehet ma már körözés nélkül fellelni. Megindultak a csoportok innen (mármint hazulról, hazánkból) oda. onnan (külföldről, főként most tavasztáján „osztrákból”) ide, főként a főváros reprezentatív helyeire. És megtelnek az új szállodák is, előre eladnak minden ágyat, mert erős kapcsolatok épülnek és megfelelő szakértelemre is futja ma már „egy harmadik partner” bevonásában, ami azt jelenti madárnyelven, hogy az osztrák- magyar idegenforgalmi „monarchia” egy harmadik (esetleg jugoszláv, vagy cseh, vágy olasz) partnerra is eredményesen kacsint. Ezeken a valutaiermelő óvárosi-várbeli utcákon aztán természetesen alig látni ..idegenben forgó” hazánkfiát, ha csak a kis létszámú fenti lakosság egyedeit nem számítjuk, akik éppen úgy járnak-kelnek, élnek és halnak, vásárolnak, iskolába, munkába sietnek, mint mindenütt máshol a kevésbé látványos helyeken mi valamennyien. „Karattyolnak már” — mondja valaki közülünk. de ebben is több a valódi öröm, mint bármi egyéb, az osztrák vendégcsoporlokat VILÁGAINK látva. A hangulat valóban idézi a bécsi belváros vagy műemléknegyedek életét. Ha nem tudnám pozitiven, hogy az Űri utca sarkán állok — hihetnem azt is, hogy a Graben környéke ez az egész. De nincs tévedés, itt a Szent István-szobor, a koronázási templom és minden más is stimmel, hogy végre osztrákos tudásomat is fitogtassam némiképp. A magyar csoportok errefelé most még ritkábbak, és amikor majd sűrűsödnek — nem nagyon veszik igénybe az itt gomba mód elszaporodott különféle, jó, kis és nagy éttermeket. A tolatás egyben valutaérdek, az itteni árakhoz legfeljebb egy-egy különösen kiemelkedő családi-szerelmi-protokol- láris alkalmakkor tud „’felnőni” az átlagos magyar, (de mi az, hogy „átlagos magyar”? ki tudja? de pontosan!). A szezonelő egyetlen hét végi napját figyelem itt és kicsivel arrébb — a rétsági tájakon. A tolatás egyszerű képlete: itt fenn a valuta, lejjebb á hazai turista — mindez persze nemzetközi és elsőszámú nemzeti érdek. Nincs ebben semmi rossz, mindenki igv csinálja ma már szerte a világban (?). Nekem ugyan lehetnek még emlékeim arról, hogy miként közhelyszeSzezonelő érkezik és mert fizettem is — veszem magam és tovább- állok, ne rontsam itt felesleges hélyfoglalással az üzletet. Minden perc deviza. rűen fogalmazni szokás: „északi szomszédunknál”, Csehszlovákiában külföldi turistaként jóval többet fizettem mindenütt a szállodákban a helybelieknél, de ez csak halványuló emlék. És az sem biztos, hogy jól emlékszem rá. Úgyhogy hagyom is ezt, feledteti velem a várbelivérbeli idegenforgalom ezen a tavasziasnak alig nevezhető szélviharos hét végi napon. A széllel járunk. Néha ugyan könrlyeket csal a szemembe az a hazafias szózat, ami a Stúdió nyolcvan- valahányadik adásának rendre születő riportjából árad felém, hogy aszongya: „éttermünk és presszónk, ilyenolyan bárjaink árait a hazai közönség is meg tudja fizetni, mi várjuk is a hazai vendégeket” — mondja valamelyik nagy szálló igazgatója, de talán ő sem énrám gondol elsősorban. Nem lehet tudni, kire gondol olyankor, amikor ezt őszintén megmondja. Az ember, ha kellően érzékeny is egyben, ilyenkor szégyenkezik egy cseppet „ott várnak rám, én meg itt ülök”. Érzéketlenül a vendéglátás finomságaira. Az Arany Hordó csak egy a fenti helyek közül. A Feher Galamb talán szerényebb, bár éppoly hangulatos és kifinomultan visszafogott „nem vagja meg annyira a vendeget.” Egy egyszerű —, de nem feltűnően egyszerű, mert az kész leégés erkölcsi oldalról! — ebédiélét talán meg lehet kockáztatni, ha már itt van az ember. Nyomom a nyomóajtót (ez ilyen) mennék is a ruhatárhoz, hogy egyelőre csak ide becsapjam a ballonomat (a zálog esetleg később következik ha mégis elszámítom magamat), de már jön is szembe velem a kisasszony „telt ház van kérem, esküvő, külföldiek, egyetlen szabad asztalunk sincs, tessék talán az Arany Hordóban, itt van a sarkon túl, fel kell menni az emeletre, sok szerencsét. . Már az alsó ivófélében is hamisítatlan a hangulat a söröskor ók környékén — nehány osztrák bőrdzsekis rágja a habot, mert van és mert a hab hamisítatlanul kemény, alatta a sör jól láthatóan hideg és így tovább, fel egészen a pöttömnyi ruhatárig. ahol erőt véve magán a férfi (!) ruhatáros pontosan úgy fogad, mint mindenki mást, aki nem magyarul beszél. Hely persze van, néhány asztalnál ülnek csak vendégek. Az étlap nem árulja fi az árakat, bár a bőrbe kötött és súlyra is tekintélyes étlapokról az a véleményem, hogy soha sem adják magukat könnyen. Egy pillanat várakozás (felesleges) sincs, a fiatal pincér erősen excentrikus ábrázata ellenére is a legteljesebb pompában lát vendégül, csökkenti a hat- személyes asztal étkészletét kettőre — ez jobban illik a létszámomhoz és egyáltalán. A debreceni rostélyos és a tonik a kávéval felülüti a másfél száz forintot, de amúgy minden rendben lenne. A koszt azonban nem igazán jó. A németes lében úszás nem tesz jót a rostélyosnak, a fűszereket csak távolról mutatta meg a szakács az ételnek, itt ez megy, ez kell, nincs értelme annak, hogy az ételek nevén túl is magyaros legyen bármi is. Itt nincsenek látványos jelenetek, amint a szegény „sógor” tüzet okád a szomszédjára valami magyar paprikás nyomán. A gyér számú közönség francia (magyar kísérővel), osztrák és a törzsvendégnek számító német a sarokban. Az ugyanis meglátszik, hogy ki az, aki mindennap itt üldögél és ki az, aki épen errejárt külföldiként is. De aztán csoport NÓGRÁD - 1984. ó A rétsági pampákon aztán más kép fogadja az embert. Kint térdik érő szélvihar tombol, a jéghidegre változott presszó-étterem nyílászáróit mégsem érdemes becsukni. Állandó a jövés-menés, érkeznek a kirándulókat szállító buszok, több hullámban bedől a nemzeti karakter, a fagyos helyre; a gimnazisták amúgy csinos csoportját rövidesen „belső meleget” adó boros butéliákról is meg lehet ismerni (a tanár a presszóslánynak csapja a szelet). Negyedóránként elfogy a szalá- mis zsemlék halmaza a pultról, a polc legmegasabb csúcsáról is leimádkozzák a ki tudja, hány hónapos állásban meggörbült csokoládékat, zajlik az élet, de „feszt”, ahogy egyes helyeken szeretik kifejezni magukat az emberek. A hazai világ meg kint száguld a gépkocsikon, az optimisták még sílécet kötnek a csomagtartókra és rohannak a tavalyi hó után, (de hova? és mikor érnek vissza?), pörgetik a motort a telkesgazdák, jár a dugattyú ide- oda. Vajha bejön az igazi szezon. .. T. Pataki László 14., szombat 7
