Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-06 / 81. szám

/!/(yi< o világ Proletárjai egyesüljetek? MSZMP nograd megyei bizottsága ME GYEI TA NAGS LAPJA XL ÉVF„ 81. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1984. ÁPRILIS 6., PÉNTEK A gazdasági egyensúly megszilárdításáért Hetényi István pénzügyminiszter nyilatkozata \z idei népgazdasági terv alapvető célja a gazdasági egyensúly megszilárdítása, versenyképességünk fokozása a lakossági reáljövedelem és az áruellátás elért szintjének megőrz.ése mellett. A számunkra is immár tartósnak bizo­nyuló kedvezőtlen külgazdasági feltételek, továbbá a mező- gazdaságot ért tavalyi aszálykárok nyomán óhatatlanul fel­vetődik a kérdés: főbb célkitűzéseink megítélésében nem következik-e be változás? Erre és más gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási kérdésekre válaszolt Hetényi István pénz­ügyminiszter Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának adott interjújában. — Céljaink között az első helyen továbbra is nemzet­közi fizetőképességünk meg­őrzése, a konvertibilis viszony­latéi külkereskedelmi aktívum növelése és a külső adósság­állomány csökkentese, továb­bá a termelési és exportszer- •kezet javítása áll. Céljainkat úgy kell teljesítenünk, hogy — nem lebecsülve az. import- takarékosság jelentőséget, a belföldi felhasználás, ezen be­lül a beruházások mérséklé­sének imporfékező hatását — meghatározó tényező az ex­port növelése legyen. Gond­jaink oldódására, gazdaságunk élénkülésére ugyanis csak ak­kor számíthatunk, ha a gaz­daságos kivitel növelésében sikereket érünk el. Elmond­hatjuk, hogy átfogó társadal­mi-gazdasági feladataink tel­jesítéséhez megfelelő alapot adott a tavalyi év, amely eredményes volt. És —, hadd tegyem hozzá —, abból a szempontból is annak tekint­hető, hogy az 1983-as tapasz­talatok ráirányították a fi­gyelmet néhány feszültség- pontra, Arra, hogy a követke­ző időszakban a gazdálkodás­ban mire kell különösen ügyel­ni. A gazdasági egyensúly meg­szilárdításában a korábbinál is nagyobb felelősség és sze­rep vár az iparra, mivel a tavalyi gyengébb termésered­mények nyomán — bár a mezőgazdaság sokat tett az ál­lattenyésztés gyorsabb fejlő­déséért — az ipar teljesítmé­nye lényegében meghatároz­za az egész export alakulását. Az eredmény jórészt attól függ, hogy vállalataink ex­portképességük javítására ho­gyan tudják lehetőségeiket jobban kihasználni. A piaci adottságok szemfüles felmé­rése, a kereslethez való rugal­masabb alkalmazkodás, a fe­gyelmezett munka — nem egy­szerűen a formális munkafe­gyelem — mind-mind olyan tényező, amely vállalaton kí­vüli eszközökkel nem pótol­ható. Remélhető, hogy az irá­nyítás új elemei — a kereset- szabályozás, az áralkalmazás és a tartalékképzés rugalma­sabb szabályai — az éssze­rűbb gazdálkodáshoz a tava­lyinál némileg kedvezőbb fel­tételeket teremtenek, legalább­is a vállalatok egy részének. Az utólagos vásárlóerő-kor­látozás elkerülése érdekében nagy gondot kell fordítani a teljesítmények és a jövedel­mek közötti összhang biztosí­tására. Ugyanis ez az alapja a vásárlóerő és az árufedezet 'egyensúlyban tartásának. Sok függ attól, hogy mennyire si­kerül a vállalatoknak a telje­sítményekre építeniük a jöve­delemképzést. Ennek kialakí­tásában mind a vállalatoknak, mind az irányító szerveknek feladatuk, felelősségük van. Sajátos szereppel és eszkö­zökkel is rendelkeznek ah­hoz, hogy e folyamatot a ma­guk módiján elősegítsék, vagy hátráltassák. A vállalati gaz­dálkodásban különösen arra kell ügyelni: az alacsony ha­tékonyságot ne szentesítsék közgazdaságilag indokolatlan áremeléssel, mert ez fedezet­len vásárlóerő-kiáramláshoz vezetne. Emellett fontos, hogy a gazdálkodók ne vállaljanak nagyobb kötelezettségeket —. például a beruházásoknál —, mint. amire a jövedelmük fe­dezetet nyújt. Az irányításnak határozottan kell segítenie a hatékonyság javulását, a ter­melési szerkezet változását. El kell kerülni, hogy liberális támogatásokkal, aprólékos in­tézkedésekkel fékezzék, bénít­sák a közgazdaságilag indokolt jövedelemalakulást, a munka­erő-áramlást és a termelés- szerkezetének korszerűs'tését. így ugyanis fenntartanánk az alacsony hatékonyságú ter­melés feltételeit, s ez a jövő szempontjából is káros lenne. — Milyen lehetőség kínál­kozik a lermelési szerkezet át­alakítására egy olyan idő­szakban. amikor csökkenő be­ruházásokkal vagyunk kényte­lenek számolni? — A ' kérdés jogos, csak ne higgyük, hogy túlontúl egy­szerűsíthető, . valahogyan így: több beruházás egyenlő a na­gyobb hatékonysággal, a ke­vesebb pedig a kisebbel! Elég sok olyan időszak volt gaz­dasági életünkben, amikor ép­pen a túlzott beruházási te­vékenység vezetett egyensúly- •hiányhoz és megtorpanáshoz. Persze, egy kicsivel több be­ruházás jól jönne —, de nincs. Jelenlegi helyzetünkben a be­ruházás minőségi jellemzői az elsődlegesek. Sokat lehet ten­ni a fejlesztések eredményes­ségének növeléséért, például az építési kínálat fokozásá­ért, az építkezések gyorsításá­ért, a specializált termelés létrehozásáért, továbbá azért, hogy kiegészítő beruházások­kal segítsük a meglevő kapa­citások jobb kihasználását. Ezek egyébként is olyan, alapvető célkitűzések, ame­lyek megoldása nélkül — ter­melői beruházásokról beszél­ve*— a beruházások mennyi­ségi növekedésének hatékony­sága is kétségessé válna. A felhalmozás korlátozott szín­vonala más okok miatt is a kívánatosnál kevesebb lehető­séget ad a termelési szerkezet átalakítására. Egyrészt a fel­halmozásból még mindig vi­szonylag sokat kötnek le a készletek, másrészt kétségte­len tény, hogy egy sor beru- zási eszköz viszonylag magas ára sem kedvez azoknak, akik fejlesztésre szánják el magu­kat. Érezteti hatását egyebek között az, hogy a beruházási anyagokat, termékeket előál­lító iparágakban a termelé­kenység' meglehetősen ala­csony színvonalon van. Ezek­ben a kérdésekben bő tere van a javítás lehetőségének, és e javulás eredményezheti azt. hosv a fogyasztás sérelme nél'-'"'l legyenek növelhetőek a produktív beruházások. Az adott lehetőségeken belül az is szolgálhatja a termelési szerkezet átalakítását, ha vál­lalaton belül és a vállalatok között fokozódik a beruházási eszközök, illetve pénzeszközök áramlása a gazdaságosan nem megújítható, nem fejleszthető termelésből a hatékonyan gaz­dálkodó ágazatokba, amelyek jól megfelelnek a műszaki ha­ladás szempontjainak és az újfajta igényeknek. A fej­lesztés nem képzelhető el úgy, hogy a meglevő mellett hoz­zunk létre újat; a kevésbé ha­tékony helyét kell elfoglal­nunk, újjal felváltanunk. Mos­tanában nem a mammutberu- házások idejét éljük, meg kell elégednünk a kisebb fejleszté­sekkel. anélkül azonban, hogy ezek gazdasági jelentőségét le­becsülnénk, hiszen az ésszerű profilváltás. diverzifikálás nagy lendítő erő lehet, és er­re szerencsére ma is bőven van in nélda — Miképpen segíti a költ­ségvetés a népgazdaságiegyen- s úly n egteremtését? — Az állami költségvetés egyensúlyának megteremtésé­re irányuló erőfeszítéseink a népgazdasági egyensúly létre­hozását célozzák. A költségve­tési egyensúly megszilárdítása elsőrendű követelmény. A költségvetési hiány az 1982. évi 12.2 milliárd forintról 1983-ban mintegy 7 milliárd forintra csökkent, és az idén már csak 3,5 milliárd forint hiányt tervezünk. Az egyen­súly megteremtése látszólag egyszerű: növelni kell a költ­ségvetés bevételeit és mérsé­kelni kiadásait, illetve fékez­ni. megakadályozni azok nö­vekedését., A dolog lényege és nehézsé­ge abban van, hogy meg kell találnunk az ehhez szükséges lesiobb módszereket és meg­választanunk, hpgv hol van­nak az igazi lehetőségek; azaz 'Folytatás a 2. oldalon1 Hazai megrendelésre korszerű gáztűzhelyeket szerelnek a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban I’ersik Tibor művezető irányításával a Komaro.vról és Jegorovról el­nevezett aranykoszorüs szocialista brigádok állítják össze a termékeket. — kj — Eredmények és ellentmondások Sokan nem miniül startrakészek Helyzetkép a vasúti szállításokról SZOJUZ T-11 Sikeres összekapcsolás Szál jut—7-tel Szerdán, moszkvai idő sze­rint, 18 óra 30 perckor, a Szojuz T—11 űrhajó, fedélze­tén az első indiai űrhajóssal, Rakes Sarmaval összekapcso­lódott a Szaljut—7 űrállomás­sal. A keddi indulást követően az űrhajósoknak ezúttal is vi­szonylag kevés idejük jutott a pihenésre. A rajt utáni műve­letek elvégzése, az űrhajó be­rendezéseinek ellenőrzése és a pályamódosítások végrehajtá­sa után' szerdán hajnalban, fél háromkor térhettek csak nyu­govóra. A földi irányítás moszkvai idő szerint reggel kilenckor ébresztette őket. A délelőtt ismét az űrhajó fe­délzeti rendszereinek ellenőr­zésével telt el, és Rakes Sar­mara, a Szojuz T—11 űrha­jós-kutatójára már ,az útnak ebben a szakaszában is ko­moly feladatok hárultak. El­lenőrizte az űrhajó és a Föld közötti rádiókapcsolat zavar­talan működését, kezelte az űrhajó létfenntartó rendsze­reit, folyamatosan tájékoztat­ta az irányítóközpontot az űr­hajó berendezéseinek állapotá­ról. Ebéd után kezdődött az ösz- szekapcsolás utolsó, mindig izgalmas szakasza. Az űrhajó és az űrállomás közelítését és összekapcsolását vezérlő auto­mata berendezés tökéletesen működött, s így a közbeavat­kozásra bármely pillanatban készen álló Jurij Malisevnek, a Szojuz T—11 parancsnoká­nak nem kellett áttérnie ké­zi vezérlésre. Az előre kiszá­mítottnál csaknem megegye­ző időpontban a Szojuz T—11 és a Szaljut—7 biztonságosan összekapcsolódott. A vendégeknek azonban még három órát kellett vár­niuk, hogy találkozhassanak a Szaljut—7 három lakójával, akik 56. napjukat töltik az űrállomáson. Az összekapcso­lástól az átszálló nyílás kinyi­tásáig az űrkomplexum leg­alább két teljes fordulatot tesz meg a Föld körül, s ezalatt ellenőrzik a kapcsolat szi­lárdságát, a kapcsolódó rész­egységek hermetikus záródá­sát. (MTI) A Magyar Államvasutak­nak jelenleg a megyénkben két illetékese van: a hatvan— Somoskőújfalui fővonal — és ennek elágazásai — a miskol­ci vasútigazgatóság, a balas­sagyarmati térségben forgal­mat lebonyolító hálózat pedig a MÁV Budapesti Igazgatósá­gának kezelésébe tartozik. E kettősség azonban nem okoz zavart, hiszen az „átállás” ideje óta, történt ez két esz­tendővel ezelőtt, a határmenti, a tranzit, valamint a bel­földre irányuló teherforgalom zökkenőmentesen bonyolódik. A MÁV-nak a múlt évben is nagy szállítási kötelezett­ségei voltak, s az ideiek sem kisebbek. 1984-ben szállítási terve 124 millió tonna, amely­ből a budapesti vasútigazgató­ság feladata 31,7 millió, s eb­ből a hozzátartozó Nógrád megyét 464 ezer tonnányi anyag, áru és mezőgazdasági termék elfuvarozásában teszi illetékessé. A teendők ez évben Is nagy feladatok elé állítják a köz­lekedési dolgozókat, hiszen a múlt évben csupán Nógrádkö- vesdről, a kőbányákból több mint 200 ezer tonna követ és zúzalékot, Bánkról csaknem 44 ezer tonna ásványt, a balas­sagyarmati kábelgyárból pedig 33 ezer tonnát meghaladó mennyiségű terméket továbbí­tottak a megrendelőknek. A termékek el- és felfuva- roztatásában még nagyobb részt vállaló MÁV Miskolci Igazgatósága a múlt évben csaknem 1,8 millió tonnányi terhet továbbított feladótól megrendelőig. Legjelentősebb partnerük a Nógrádi Szénbá­nyák volt, a maga több mint egymillió tonna termelvényé- nek továbbításával. Az ipari üzemek közül a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vitte a prí­met 183 ezer tonnányi áru és alapanyag sínen szállításával. A sikerek mellett — mert hiszfen valamennyi igényt ki­elégíteni nem tudták, bár ez exportterv-teljesítéseket nem akadályozott — akadtak, s vannak ma is gondok a fuva­rozások ütemességében. Sok vállalat nem mindig, minden­nap „startrakész”: megrendelt vasúti kocsijaikat nem tudják időre késztermékkel megtölte­ni. Ez egyébként az üzeme­ken belüli rakodásgépesítés kritikája, is, s visszájára for­dítva: képtelenek a beérkezett, megrakott szerelvények idő­ben történő kiürítésére. így nőnek az állásidők és — a miatta kifizetett, most már egyre tetemesebb összegű ál­lásbírságok. A MÁV mindkét, megyét illető igazgatósága ebben az évben tovább igyekszik javíta­ni a fel- és elfuvarozások kö­rülményeit. Tovább ösztönzik a konténeres szállításokat az e módon történő árufogadásra és -feladásra még kedvezmé­nyeket is adnak. Tovább szor­galmazzák a hétvégi ki- áa berakásokat, az előszáilítája­kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom