Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-24 / 96. szám

Zárókoncert Balassagyarmaton Egy polihisztor a dobogón Nem szeretek ex catedra kijelentéseket tenni, ezúttal azonban a kivétel látszik iga­za bbnak: Sütő András nap­jaink legnagyobb magyar drá­maírója. Nem kerül ki mű­helyéből érdemtelen munka; s úgy szólaltatja meg szíve, nemzetisége legféltettebb prob­lémáit, gondolatait, hogy köz­ben sohasem csak magáról, szűkebb környezetéről szól, hanem belefoglalja a minden­kori embert, a világminden­séget. (Csillag a máglyán, Káin és Ábel stb.) Ez az írói szellemiség, in­dulat hatja át az Egy ló­csiszár virágvasárnapja című drámát is, melyet pénteken sugárzott a televízió Zsurzs Éva rendezésében. Sütő Kol- haas Mihály tragikus sorsát állítja elénk, (részben Kleist nyomán), annál azonban sok­kal messzebbre lát. Képlete­sen: a fától látja az erdőt, és az erdőben észreveszi a fát. Hőse tisztességes, megértő, gondolkodó, igazságszerető ember, Luther Márton taní­tásainak feltétel nélküli köve­tője. A XVJ. század első fe­lében vagyunk. Szászország­ban, a Münzer Tamás vezet­te parasztfelkelés leverése után. Németország széttagolt, sokirányú érdekek motivál­ják. Nemcsak a paraszt sze­gül szembe földesurával, elé­gedetlen a polgár is, ki egyre * 1 kalmazkodóbb, okosabb, gaz­dagabb. Mind kevésbé kíván másodhegedűs lenni. Folyik a harc a hatalomért, az em­bernek önmagához mérten méltóságos életéért. Vajúdik a feszültségekkel robbanásig terhes történelem. A társadalmi, gazdasági, politikai körülmények nem kedveznek a Kolhaas képvi­selte engedékenységnek, A parasztháború riadalmából ecsúdó nemesség gátlástala­nul visszaél vele. A münzeri út lenne járható továbbra is, ha másképpen nem, moráli­san mindenképpen. A drámá­ban Nagelschmidt képviseli ezt a vonalat. Kolhaasra azon­ban nincs kellő hatása, csupán a történet végén, amikor a lócsiszár számára csak az akasztófa marad. A kötél ár­nyékában belátja barátja igazságát: adott körülmények között az aljassággal, a fék­telenséggel szemben egyedül üdvözítőként csak az egyér­telmű ellenállás állítható. A tolvajnak, a csatornapatkány- nak nem lehet a lelkiismere- tére apellálni. Hiszen hite ön­magáért, önmagáról szól. Kolhaas kétségtelen drámai vétséget követ el azzal, hogy zsoldoshaddal kényszeríti ki magának vitás kérdésében az igazságot. Ártatlanok halnak miatta, s ténylegesen veszé­lyessé válik a hatalomra. Pa­radox módon mégis igaza van: a kor szokásait követte, azt a harcmodort választot­ta, amelyet ellenségei vele szemben alkalmaztak. Bukása törvényszerű. Hiá­ba hiszi, hogy megvédi a ha­talom; nem, ez a hatalom csak látszatra mindenkié. És Sütő drámája itt mutat túl saját történetén. A békétlen Nagelschidtnek van igaza — igazságát sze­rettei elvesztésével, hosszú töprengések közepette küzdöt­te ki —, aki nem ismeri a megbékélést az önkényeske­dőkkel, az elnyomókkal, a si­ma modorú zsarnokkal. A néző megérti ezt az igazságot és azonosul vele. Ugyanak­kor Kolhaas bukásában is fel­magasztosul, mert Emberré lett, azaz fölismerve aláve­tettségét, cselekvésbe kezdett. Bölcsen fogalmaz Nagel- schidt: „Ott kezdődik az em­ber! Amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől meg­fosztották.” Zsurzs Éva tisztelettel és értőn rendezte meg a tévében Sütő „Lócsiszárát”. Mezey Emőke dramaturggal minimá­lis változtatásokat hajtottak végre, kiváltképpen a színé­szek javára, a jobban mond- hatóság kedvéért. Zsurzs a történelmet vizsgálta és ben­ne az embert — Sütő András szándéka szerint. Aki hittel vallja, a múltból is az a fon­tos számunkra, hogy merre tartunk, a jelenből pedig, hogy „hol fényesebbek a re­ménység jelei.” A tiszta ívű, mindenféle hó­kuszpókuszoktól mentes elő­adásban remek színészi alakí­tásoknak voltunk tanúi. Nap­jainkban is tere, hite és ha­tása van még a komoly, iró­nia, kiábrándultság nélküli realizmusnak. Koncz Gábor rendkívül plasztikusan mutat­ja be a partnerségi viszonyért küzdő, üldözött szegényle­gényt. Megrendültsége barát­ja halálra ítélésekor magával ragadó. Juhász Jácint lókeres­kedője majdnem azonos mi­nőségű alakítás. Játékának parányit a „holdudvara”, a színei kevesebbek. Venczel Vera szelíd, megható asszo­nysága most is a helyén. Ki­tűnőek a mellékszereplők: Gobbi Hilda, Papp Zoltán, Horváth Sándor, Kun Vilmos, Szakácsi Sándor. S a korhű ruhákért, a hasznos díszlete­kért elismerés illeti Wieber Mariannát és Mátay Líviát. * Húsvéthétfőn befejeződött a televízió és a rádió több fordulós nótaénekesi versenye, a Nyílik a rózsa. A zsűri, há­rom határainkon túli magyar­ral, nemzetközivé szélesedett, ennek ellenére semmiféle meglepetésben nem volt ré­ember ? szünk. Azok „futottak be” a dobogós helyekre, akikre szá­mítani lehetett. Előzőleg ugyanis a két rokonszenves játékvezető, Kudlik Júlia és Antal Imre buzgó közönség­szondázást végzett, s a meg­kérdezettek rendszerint a fér­fias kiállású Pataki Istvánra szavaztak. Ha szépségversenyt láttunk volna, nem is tenném szóvá a dolgot, de ez éneke­si volt, s Patakinak, elsőség ide vagy oda, az erős mezőny­ben korántsincs a legszebb hangja. Tehetséges, jó kiállá­sú, partnernővel is gyönyörű­en mutat, de tessék csak egy negyedórán át hallgatni; meg­szokjuk a hangját, egysíkú­nak, szürkének tűnik. Persze — ahogyan Melis György elnök kimentette a zsűrit — magam sem vagyok csalhatatlan, de hát nekem ez a véleményem. Meggyőződésem, hogy a me­gyénkben Bohács István nem a hangja miatt csúszott le a helyezésekről. Az egyik leg­erőteljesebb, legszínesebb, leg­inkább hajítható, variálható hang az övé — meg Farkas Rozáliáé, Fényes Györgyé. Ki­tartó tanulással remek, kö­zönségkedvenc énekesekké válhatnak. Hatvani Kis Gyöngyi máso­dik helye számomra az első­vel ér fel. Tárnái Kiss László és Koltai Zoltán „bronzér­mére” kevésbé számítottam, ám végül is nem jelent csa­lódást. Magyar Róbert — mint legjobb virágénekes —a Művelődési Minisztérium kü- löndíját kapta, nem érdemte­lenül. összegezve: Természetes, hogy nem mindenben egyezik véleményünk a zsűrivel, amely egészében megfontoltan és he­lyesen döntött. Érdemes volt megrendezni ezt a versenyt: sok nagyszerű tehetséget ho­zott felszínre, s indít el bi­zonyára a pályán. Ne legyünk arisztokratikusak, szemér­mesek: jól szórakoztunk! Sulyok László A félelem Nemrég sikerült a szkoto- fobin nevű, az élő szervezet­ben előforduló fehérje ami- nosavsorrendjét földeríteni és mesterségesen előállítani. A kísérletek azt mutatták, hogy a szintetikus szkotofo- bin, éppúgy, mint a termé­szetes, a sötétségtől való fé­lelmet kelt az egerekben. Egy kutatócsoport újabban ennek a félelemkeltő anyagnak az aranyhalakra gyakorolt hatá­sát vizsgálta. E kísérletben a szintetikus szkotofobint radio­aktív jóddal jelölték meg, majd befecskendezték arany­Szerdahelyi Éva, Raics Ist­ván, és a balassagyarmati ka­maraegyüttes műsorát hall­hatta a közelmúltban a balas­sagyarmati közönség a fel­nőttbérlet zárójaként. Raics Jstván zongoramű­vész (Bartók Béla tanítványa) zenetudós, zeneszerző, költő, műfordító, újságíró, zenekri­tikus. Mihály András így ír róla: „Író vagy? Zenész? Nyelvész, költő, zongorista? Mind és mégis egyik sem kü- lön-külön talán, bár mind e mesterségek magas szintű gyakorlója. Mégis és ma is számomra Te vagy az az eu­rópai értelmiségi, aki élete értelmét találta meg azoknak az értékeknek élvezésében, ápolásában, megőrzé­sében, melyeket ez a földrész történelme folyamán létrehozott.” Raics István for­dította Kodály Bicinia Hun- garica IV., Honegger Dávid király, Jeanne d’Arc a mág­lyán, Sosztakovits Dal az er­dőkről szövegeit és még számtalan művet fel lehetne sorolni. Szövegtudása alapján negyven nyelvről tud ma­gyarra fordítani; és Rajeczki Benjámin árulta el a MUZSI­KA című folyóirat olvasói­nak, hogy Raics Istvánnak 200-féle szótár sorakozik a könyvespolcán. Kevesen tud­ják. hogy Raics szövegét éneklik, amikor ezeket a so­rokat fújják: „Ég a város, ég a ház is...”, „Már zengve szól az estharang...”, vagy „Kismadár szállott a házam­ra”. Az 1944-ben megjelent Madrigálok című kötetnek ő a szerkesztője, szövegírója. Szerdahelyi Éva énekmű­vész, Sziklay Erika tanítvá­nya, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola debreceni tagozatának tanára. J. S. Bach 1723 karácso­nyán mutatta be a Magnifi­cat anima meum dominum („Magasztalja lelkem az urat” kezdetű művét, melynek az Omnia respexit áriájával in­dult a hangverseny. Ezt kö­vetően Schütz 70. zsoltára kö­vetkezett: Eile mich Gott, zu erretten (Siess Istenem meg­mentésemre), majd két Ales­I sandro Scarlattinak a nápolyi iskola vezető alakjának gyön­géd, hajlékony, de erővel teli melódiáját hallhattuk. Egy anyaga? halakba, amelyek előzőleg a napnak legalább a 90 százalé­kát sötét tartályban töltötték. Az injekció után a halak szem­mel láthatóan arra törekedtek, hogy elkerüljék a sötétséget. A szintetikus szkotofobin te­hát nemcsak a régcsálókban, hanem a halakban is kivált­ja a sötétségtől való félelmet. A radioaktív megjelölés le­hetővé tette annak feltétele­zését, hogy e hatás elsődle­ges helye az agyban keresen­dő, de nagy szkotofobintar- talmat állapítottak meg a ve­sében is. bánatos canzonettát. (Se tu della mia morte) és egy ked­ves, bájos ariettát (Le violet­te), Szerdahelyi Éva és Raics István összeszokottan szólal­tatták meg az áriákat. Meg- rendítően szép volt a könyör­gő 70. zsoltár. Szerdahelyi Éva érett, lírai szoprán hangja nagy zenei élményt nyújtott. Raics István előadásában három ritkán hallható spa­nyol, illetve spanyol jellegű zongoradarab következett: Bernardo Pasquini Folia da Espagna- című öt variációja és az alig ismert Joao de So­usa Carvalho D-dúr szonátá­ja, majd a szintén ritkán hallható Carlos Seixas g-moll és C-dúr tokkátái. Georg Philipp Telemann, Bach kortársa, barátja Ham­burgban élt, mint korának zenei fejedelme. Rengeteg művet írt, ezek között sok kamaraművet. Most az a-moll Triószonátáját hallhattuk ere­deti hangszerelésben, muziká­lis, kellemes előadásban a balassagyarmati kamara­együttestől (Kanyó András fuvola, Tóth Tibor hegedű, Kanyoné Réti Emőke gor­donka, Perneczky Zsolt zon­gora). A szünet után XX. századi magyar darabok következtek. A fiatal Kodály és Bartók azt az örömüket, hogy népdal­gyűjtő útjaikon „csodákat” találtak, 1906-ban közös kiad­vánnyal pecsételték meg, ek­kor jelent meg a 20 magyar népdal. Bartók Béla 1907 nya­rát Erdélyben, Csík megyé­Megjeleni’ a Gazdag tartalommal és bőséges képanyaggal került ki a nyomdá­ból a Honismeret, a Hazafias Népfront honismereti mozgalma évente hatszor megjelenő folyó­iratának idei első száma. A be­vezető, módszertani cikkben dr. Gőcze Rezső, a szülőföld­ismeretnek a honismereti szak­körben, és általában az iskolai történelem- és földrajztanításban betöltött szerepével foglalkozik, konkrét példákkal mutatja be, hogy egy Zala megyei iskolában miként valósítják meg ezt a gya­korlatban. Két jeles évfordulóra emlékezik ez a szám: Győrffy István 100. és Kempelen Farkas 250. születés­napjára. Az előbbi írásban Hajdú D. Dénes újabb adattal gazdagítja a jeles néprajztudósra vonatkozó ismereteinket. A másik évfordu­lós cikkben Vörösmarty Géza is­merteti a XVIII. században élt feltaláló, műszaki zseni, Kempe­len Farkas életét. A Hagyomány rovatban Tóth Endre írása folytatja azt a soro­zatot, amely az újabb hazai ré­gészeti feltárásokról számol be. Ezúttal a dunántúli római kori feltárásokról kapunk áttekintést. Kovássy Zoltán az egykori má- ramarosszigeti jogakadémiáról ír, ifj. Kálmán Gyula Földváry Ká­roly honvéd ezredesre, a „bátrak legbátrabbjá”-ra emlékezik, Vár- hidy Imre pedig a Budapesti ben töltötte. Elbűvölték az ott hallott dallamok, a ma­gas hegyek, a tiszta patakok, és még ebben az évben meg­írta a Három Csík megyei népdalt zongorára, amit ké­sőbb többen átírtak különféle hangszerekre. Most Szebenvi János átírásában Kanyó And­rás szólaltatta meg fuvolán, Perneczky Zsolt zongorán a műhöz méltó szépségben. Három magyar zongorada­rabot hallhattunk Raics Ist­ván előadásában; Érdekessége volt az estnek a jelenleg Svájcban élő zeneszerző, Ve­ress Sándor műve, a Nógrádi verbunk. A szerző Bartók és Kodály tanítványa volt, a Néprajzi Múzeumban dolgo­zott, majd a Zeneakadémia tanára lett. Fiatal korában folklorisztikus műveket írt, így a 20 zongoradarab című művének Nógrádi verbunkja is ilyen. Fő dallama emlékez­tet Weiner Leó Rókatáncára. Kodály Hét zongoradarabjá­nak második száma, a Szé­kelykeserves, majd Bartók Béla 15 magyar parasztdalá­nak befejező része következett. Érezhette a hallgató, hogy Raics István ifjúkorának ked­ves zenei élményei közé tar­tozik az elhangzott három zongoramű, melyeket nagy szeretettel, kitűnő előadásban szólaltatott meg. A változatos estet három, Kodály-dalfeldolgozással fe­jezte be Szerdahelyi Éva és Raics István. Megejtően szé­pen szóltak a dalok. Honismeret Tejcsarnok Szövetkezet történetét foglalja össze. A közelebbi múlt­ra tekint vissza Hídvégi Lajosnak, a ceglédi Győrffy István táj- és népkutató csoportról szóló írása, valamint Katona Imre munkája, amelyből megismerjük a Sopron megyei Pityerpusztán élt Varjú fivérek életét, különösen pedig az 1944-es menekülteknek oltalmat adó tevékenységét. Jellegzetes, de viszonylag fia­tal, csak a XVIII. század elején felbukkant dunántúli tájnévről ír Lukács László a Termés rovat­ban. A kassai Miklós-börtön múltját eleveníti fel Görcsös Mi­hály írása, Csáky Károly pedig a szerelemmel és a születéssel kao- csolatos szokásokra, hiedelmekre vonatkozó gyűjtéséből közöl részleteket. Ugyanitt olvashatóik Dömötör Sándor önéletrajzi ihle­tésű írását dunaszentgyörgyi em­lékeiről, valamint Timaffy László híradását egy a Garam mentén gyűjtött, Petőfi-versből lett nép­balladáról. A Krónika rovat elsősorban né­hány elmúlt évi honismereti tá­borról számol be három írás pe­dig három különböző gyűjtemény megtekintésére invitálja az olva­sót. A Honismeretnek ez a száma is számos, a határokon innen és túl megjelent helytörténeti, művelő­déstörténeti és néprajzi kiadvány­ról közöl ismertetést. R. Z. 1 műsor i r KOSSUTH RADIO: 8.27: Világablak 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak 10.50: Bruckner: II. szimfónia 12.50: Ki nyer ma? 12.55: Vendég-látó 13.05: Operaslágerek 13.35: Dzsesszmelódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 17.05: Az anyag körforgása 17.30: Farkas Gyula: Csárdás rapszódia 19.15: Klütaimnésztra Mariján Matkovio monodrámája 20.05: Hallgassuk együtt 21.00: Draskóczy László népzenei feldolgozásaiból 21,30: Prizma 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kovács Lóránt fuvolázlk 22.45: Építőjátékok élő anyaggal 23.00: Zenekari muzsika 0.10: A Modern rézfúvós- együttes játszik PETŐFI RADIO: (.05: Kincses Veronika operett­dalokat énekel (.20: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 8.55: Idősebbek hullámhosszán 9.30: A 04, 05, 07 jelenti 10.00: Zenedélelőtt 11.35: A Szabó család 12.05: Lakatos Sándor népi zenekara játszik 12.35: Tánczenei koktél 13.25: Útikalauz üdülőknek 13.30: Labirintus 13.45: Zenés délután 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 14.15: Sullivan operettjeiből 15.00: Diákfoci 15.10: Fúvószenekari Hangverseny a 6-os stúdióban 15.40: Fiataloknak! 16.35: Tudományos könyvespolc 16.40: Zenés játékokból 17.00: Ötödik sebesség 17.55: Közvetítés a Szovjetunió— Magyarország labdarúgó olimpiai selejtező mérkőzésről 18.55: Külföldről érkezett 4 NÖGRÄD - 1984. április 25., szerda 19.15: zenei tükör 19.45: A Nazareth együttes felvételeiből 20.35: Tükörképek 20.45: Nemzedékek 21.35: Körmendi Vilmos szerzeményeiből 22.05: A szép Heléna. Részletek Offenbach operettjéből 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STŰDIO: 17.00: Hírek, Időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Hangversenykró­nika. 17.20: Ablak az országra. Fodor László jegyzete. 17.30: In­dex. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: Tavasz az észak­magyarországi földeken. Kerek- asztal-beszélgetés a stúdióban. Fe­lelős szerkesztő: Paulovits Ágos­ton.) Szerkesztő: Borsodi Gyula. — Sport. 18.00: Észak-magyaror­szági krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Orosz nyelv. 8.30: Magyar Irodalom (ált. isk. alsó tagozat.) 8.55: stop. Közlekedj okosan! 9.05: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 9.30: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.) 9.40: Technika (ált. isk. 1. oszt.) 10.00: Delta (ism.) 10.25: Reklám 10.30: A látogatók. 11.20: Képújság. 14.45: Iskolatévé 15.15: Szórakaténusz. 15.35: Mesélj, rajzolj, játssz velünk! 16.00: Kamera. 16.40: Hírek 16.50: Reklám 16.55: Szovjetunió—Magyarország olimpiai selejtező labdarú­gó-mérkőzés. 18.45: Képújság 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Napsugár fiúk. Amerikai film. 21.55: Unokáink sem fogják látni 22.25: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.35: Gyerekeknek! 19.20: Képújság 19.25: J. S. Bach: Magnificat, (ism.) 20.00: Tudósklub ’84. 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Útjaink... 22.00: Periszkóp. 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19 30: Tv-híradó 20.00: Külpolitikai kommentár (ism.) 20.50: Doktor Teyran. 3. rész. 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Bong. NDK zenés szórakoz­tató tv-müsor. 22.45: Hírek. 2. MŰSOR: 19.30: Tv-níradó 20.00: Üjítókról, feltalálókról 21.30: Időszerű események 22.00: Csehszlovákia—Franciaor­szág női kosárlabda­mérkőzés. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Ist­ván, a király. Színes magyar film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8 órától: Kincs, ami nincs. Színes, szink­ronizált olasz filmvígjáték. — Nagvbátonyi Petőfi: Tüzes éj­szakák. Színes szovjet film. — Pásztói Mátra: Kína szindróma (14). Színes amerikai film. — Szécsényi Rákóczi: FILMKLUB: Fojtogatás (18). Színes japán film. — Karancslapujtő: Üjra szól a hatlövetű. Színes, szinkronizált amerikai western. 20.00 h.: Napsugár fiúk. — Amerikai film

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom