Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-20 / 93. szám

ERZlfC Ä VERSENYT 1500 kilométer szabadvezetéket gyárt tunéziai megrendelésre a Kábel Művek balassagyar­mati gyára. A felvételen Kállai István ügyel a BAGER 30 típusú érsodró gép zavarta­lan működésére Bencze Péter Számítógépek, gyertek! Mi történt március eleje óta? Mármint a mikroszámí­tógépeket is árusító hazai üz­letekben? Ennek nézett utá­na a Bit-let munkatársa. Az Ötlet hetilap havonta megje­lenő számítástechnikai mel­léklete azért érezte aktuális­nak a témát, mert amint azt éppen a hetilap egy február végi számából megtudtuk, a vám- és pénzügyőrség új szá­mítási módszert vezetett be. Alacsonyabb értéket állapítva még a külföldről behozott számítógépekre. Nos a vám csökkent, a gépek száma is. Mindaddig tehát, amíg a szá­mítógépek hazai árusítása a magánpiacon múlik, a gépte­lenség, ez a képtelen állapot — ahogy a Bit-let cikkének címe is^ jelzi — megmarad. A Bit-let áprilisi számának olvasói megismerkedhetnek egy új Sinclair géppel, a GL- el. A számítástechnikával még nem „fertőzötteknek” szánt új rovatból, a Beszállókártyából megtudhatják, hogy mi köze a mosógépnek a mikroelektro­nikához. A Bit-let szerkesztői megtartva ígéretüket a soka­kat érdeklő logo számítógép­nyelv „Csináld magad” vál­tozatnak két hónappal ezelőtti közlése után, most közlik a program első továbbfejleszté­si lehetőségét. Úszó sátor Érdekes mentőkészüléket dolgoztak ki hajótöröttek szá­mára az NDK-beli Neugers- dorf mérnökei. A felfújható tutajt elég a vízre dobni, máris automatikusan feltöltő­dik gázzal, s egy úszó sátor alakját ölti fel. Oldalfalai nemcsak a hullámoktól véde­nek meg, de a hideg széltől is. A tutajban 10 ember fér el. Külön rekeszben van a víztartalék, az élelmiszerek, gyógyszerek, sőt van rajta egy jelzőlámpa, egy világítópisz­toly és egy rádiójelek leadá­sára alkalmas készülék is. Több lakás, megszűnt szövetkezetek A múlt évben a fogyasztási szövetkezetek lakásfenntartás­sal foglalkozó egységei 2854 otthon üzemeltetéséről, kar­bantartásáról és felújításáról gondoskodtak. Eközben fokoz­ta tevékenységét a salgótar­jáni Egyesült Lakásszövetke­zet gondnoksága — 1414 la­kásszervezet házkezelését lát­ja el —, s megszűnt a pász­tói lakásszövetkezet és hat garázsszövetkezetet is felszá­moltak. Idén a lakásszövetkezetek­nek 2896 lakás üzemeltetését, karbantartását és felújítását kell zavartalanul biztosítani. Ez irányú tevékenységük múlt évi eredményeként a salgó­tarjáni és a balassagyarmati áfészeket, valamint a megye- székhelyi Ifjúság és a Lovász József úti lakásszövetkezete­ket a MÉSZÖV, a KPVDSZ megyei bizottságával egyetér­tésben, Kiváló szövetkezet, il­letve Dicsérő oklevél cím el­nyerésére terjesztették fel. Kevesebb létszámmal — önálló elszámolás alapján — Kivéve a maximált áras munkákat, az idén sok­kal rosszabbak a piaci pozí­cióink, mint az elmúlt eszten­dőben voltak. Megcsappant a fizetőképes kereslet. Ez a fo­lyamat már tavaly elkezdő­dött, de nem érzetük annyira, min't manapság. A jelentősen megszaporodott vállalati mun­kaközösségek, szakcsoportok, mind a jól fizető munkákat keresik. Ennek hatása érződik a mi körzetünkben is. A ko­rábbiakhoz képest 50—60 szá­zalékban van csak lekötve az építő-, szak-szerelő kapacitá­sunk — mondja bevezetéskép­pen és érzékeltetve a piaci igények számukra is másfajta magatartást kívánó változásait Jakus György, a Pásztói Épí­tő, Szerelő és Szolgáltató Ipa­ri Szövetkezet elnöke. Majd magától kialakul — A mostani helyzet nyug­talanítja önöket? — Is... is. Olyan szempont­ból jó, hogy könnyebb meg­fogni a munkaerőt. Vagyis a vezetőség azt mondja: ennyi pénz van ezen a munkán, ennyiért kell megcsinálni, méghozzá jól, és minél rövi- debb idő alatt. A rosszabbik ol­dala, hogy egy-egy verseny- tárgyalásnál az új szervezeti formák képviselői, ahogy én látom, nem egészen tisztessé­gesen vállalkoznak. Egy év múlva biztos, hogy saját ká­rukon rájönnek: nagyon áron alul vállalkoztak. Ez azonban csak a szabadáras munkákra vonatkozik. A maximált ára­sakat továbbra is meghagy­ják nekünk. No nem baj! Egy év múlva igazi verseny lesz, nem kell a folyamatot szabályozni, kialakul az ma­gától. Az előbbiekből kitűnik, az is, hogy ma már több gonddal lehet csak a terme­lést és gazdálkodást irányíta­ni, s ezzel a jövőben még job­ban kell számolnunk. Figyelembe véve, hogy a feladatok egy része a külön­böző részletek, tevékenységé­hez szorosan kapcsolódik, ugyanakkor mindegyiküknek továbbra is megvan a saját arculata is — 1984-ben figye­lembe véve a piac igényeit, bruttó termelési értéktervüket alacsonyabbra szabták meg, mint 1983-ban. Ugyanakkor az anyagmentes termelési érték­nél — aminek szorosabb a kapcsolata a nyereséggel — 7 százalékos növekedést szer­veznek. Erre az esztendőre is ugyanannyi nyereséget ter­veztek, mint 1983-ban. Valójá­ban ez 37 százalékos feszítést jelent. A többletet járulékok formájában fizetik be. — Tervük ugyan merész, de teljesíthető — jegyzi meg az elnök, majd így folytatja: — A feladatok elvégzéséhez 4 százalékos differenciált bér- fejlesztés párosul. Árbevéte­lünk zömét továbbra is a vas­ipar hozza. Az építőknek is van feladatuk, kivéve a fes­tőket, az asztalosrészleg is megtalálta új arculatát: koo­perációban gyárt bútorokat, a Bútoripari Vállalat egri ki- rendeltségének, amit aztán tőkéspiacon, értékesítenek. Három forrásból Táplálkozik az idei terme­lési és gazdálkodási terv. Az első a létszámcsökkenés, a második a költségekkel való szigorúbb gazdálkodás, a har­madik a differenciáltabb ér­dekeltség. Az elsőt már megoldották. Húsz főtől megváltak. Ez a brigád, a szövetkezet második legjobban kereső kollektívá­ja volt, akik 15 éve tartoztak a szövetkezethez. Elengedték őket, mert keveselték az 1983- as esztendőben fő munkaidő­ben elért évi és személyen­kénti 70 ezer forintot, a szak­csoportban megkeresett 30 ezer forintot. — Hadd menjenek, ha má­sutt többet tudnak keresni — veszi vissza a szót Jakus György. — Olyan tanulságot viszont leszűrtem, hogy sok engedményt adni, és folya­matosan nem szabad, mert az rossz irányba vezet. Egy idő után megálljt kell mondani, nehogy felfokozódjanak a gondok, az az súlyosabb baj legyen belőle. A második feladat a költ­séggazdálkodás, annak szigo­rúsága. Szorossá teszik az anyagvásárlást, az utalványo­zást, az ellenőrzést és az el­számoltatást. — Jelen pillanatban, a töb­bi megyei építőipari szövetke­zetekhez képest sikerült meg­őriznünk hitelképességünket. Egyrészt megszabadultunk fe­lesleges készleteinktől, más­részt egyes termékekbe jó néJ hányat beépítettünk. Behatá­roltuk az energiaköltség fel- használásának mértékét is. A gépkocsiknál az üresjáratért nem fizettünk. Megszüntettük a távoli munkahelyeket. Két járművet kiselejteztünk, újabb kettőé pedig folyamat­ban van. A víllamosenergia- költségnél viszont növekedés­sel számolunk, de ezzel együtt nő a termelés is. mert több új nagy teljesítményű génét állítottunk munkába, a fel­újított lakatosműhelyben és a kibővített betonüzemben. A villamosenergiaköltség-növe- kedés viszont forintban keve­sebb lesz, mint a tervezett összes energiaköltség-megta­karítás. Az előrelátó gazdálkodást segíti, hogy minden termelő- részleg rendelkezik részletes költségtervvel, amelyben min­den követelmény szerepel. Például az egy órára eső nye­reség is, A Szécsényi Szolgál­tató Szövetkezet tapasztalatait felhasználva rövidesen min­den termelőegységnél beve­zetik a teljes önálló elszámo­lási rendszert. Az eredmények harmadik forrása az anyagi ösztönzés, amely szorosan kapcsolódik az előző két feladatcsokorhoz. — A részlegből beérkező javaslatok felülvizsgálata után felülbíráljuk, majd visz- szaigazoljuk, hogy melyik részleg, milyen mértékű bér- fejlesztésre jogosult, teljesít­ménye alapján. Igen, előfor­dulhat az is, hogy lesz olyan termelőegység, ahol nem kap­nak béremelést — vélekedik a szövetkezet elnöke. Még jobb folytatást Az előzetes becslések sze­rint az első negyedévben másfél millió forint nyereség­gel számolnak. Figyelembe vé­ve a téli időjárást, az elért eredmény kezdetnek nem rossz. Ehhez csak annyit le­het hozzátenni: még jobb le­gyen a folytatás. — venesz — Tratratratratratratratra .. zúg a golyószóró, s az űrlé­nyek halomra dőlnek. Aztán valahonnan a sztratoszférából újabb küldöttség érkezik be­vetésre, ám egy remek lövés­sorozatom velük is végez. Nincs időm tapsikolni, mert ezek az űrmaskarák kifogy­hatatlanok! Én sem adom fel, kíméletlenül irtom őket, ira­tra. .. de mi ez? Mért nem kattog már ez a vacak fegy­ver?! Ja, itt a tízes, nyugodj meg vén öreg automata. S már repülnek is a golyók, kezdődhet az újabb’ menet... Fogadtatása átlagos: a gye­rekek rajongnak érte, a fel­nőttek szapulják — így jön ki az átlag. Persze, ez utóbbi sántít, pontosabban: a felnőt­tek zöme nyilvánosan elítéli a játékautomatákat, ám ha ép­pen nem szégyellik, akkor szenvedélyesen nyomogatják akár órákon át is a gombo­kat — Miért akarnak innen is kitiltani? Miért akarják tő­lünk elvenni? Végre van egy hely, ahol játszhatunk, el- töithctjük az időt. Jobb len­ne, ha borosüveggel a ke­zünkben, ragasztóval a zseb­ben csámborognánk az alul­járó környékén?! — hangzik az egyik érv. s az ember ar­ra gondol, igazuk van a fia­taloknak. — Mi a francnak nyitották ezt' a játéktermet?! Nem le­hetett kicibálni innen a köly- köket... megbuknak az isko­lában, lopnak otthonról, tönk­reteszi őket ez a játék — hangzik az ellenérv, s az em­ber arra gondol, igazuk van a felnőtteknek. KÉTEZER A PAPÁTÓL Ki itt belépsz... ne hagyj fői Persze, az ember arra is gondolhat, hogy nem minden felnőtt akarja bezárni a já­téktermeket, s nem minden gyerek töltené — ilyen ter­mek híján — az aluljáróban a szabad idejét. Ez is igaz; a bölcs Aesopus elintézné ezt egyetlen kézlegyintéssel, mondván: úgy kell csinálni, hogy a kecske is jól lakjon, s a káposzta is megmaradjon. Nem új keletű dolog ez a megyében sem, játékautoma­ták már évek óta működnek itt-ott a presszókban, viszont játékterem csak az elmúlt év­ben nyílt. Salgótarjánban, az öblösüveggyárral szemben egy magánvállalkozó nyitott üzle­tet, majd ez év januárjában a centrumban, az Arany János út elején kezdte meg üzeme­lését az első állami játékte­rem. — Hogyan jut eszébe egy élelmiszer-kereskedelmi vál­lalatnak játékautomatákat vá­sárolni? /­— Szükségből — válaszol Várkonyi József, a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgató- helyettese. — Éveken át hús­boltunk volt itt, ám az ÉVI tőszomszédságában bizony nem bírta a konkurrenciát, veszteséges volt. Amikor pro­filváltásra gondoltunk, föltér­képeztük az igényeket és a le­hetőségeket, s így született az ötlet, hogy az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalattal közö­sen nyissunk egy játéktermet A húsz gépet az iparcikkesek vásárolták, s ők is gondos­kodnak a karbantartásról, ja­víttatásról, mi a helyet, a személyzetet biztosítjuk. A bevételből először a nem kis adót fizetjük ki, majd a meg­maradt nyereség 20 százaléka a miénk. — Milyen volt a fogadta­tás? — Ügy érzem, zökkenő- mentes, noha főként egyes szülők részéről kifogások is el­hangzottak. Egy dolgot azon­ban nem szabad figyelmen kívül hagyni: az érintett kor­osztály szabadidős-gondokkal küzd. nem nagyon tudnak ho­vá menni, mivel eltölteni az órákat. Ugyanakkor, óriási igény van a gyerekek részé­ről a technika, az automatika, az elektronika iránt. — A kérdés persze az. mennyire lehet mederben tartani a játékot, a szenvedé­lyek nem kerekednek-e főb­be a személyiségnek? A játék arra is nevelhet, hogy az élet­hez nem kell más csak egy szerencsesorozat, minden ezen áll, vagy bukik. minden reménnyel! — Nézze, a gyerekek neve­lése számos környezetben zajlik, a családban, az isko­lákban, a barátok által, tud­juk, hogy könnyen veszélyes­sé válhat, ha egyedüli szóra­kozása az automata lesz. Ép­pen ezért a nyerőautomatákat ki is állítjuk a forgalomból végképpen, ezen kívül a rend­szeres felügyelettel, az ellen­őrzésekkel igyekszünk megfe­lelő feltételeket biztosítani a szabad idő eltöltéséhez. Kattognak az automaták a teremben. Szinte egymás he- gyén-hátán a gyerekek, köz­tük éppúgy megtalálható a hat-hét éves, mint a felnőtt­kor küszöbén álló. Sőt, nem ritka vendégek itt az idő­sebbek sem, ottjártamkor ép­pen egy nyugdíjas bácsi sza­badult meg könnyedén húsz forintjától — azért csak eny- nyitől, mert a felesége jónak látta idejekorán búcsút ven­ni a játékpulttól. — Nem volt itt még semmi balhé, azon kívül, hogv néha egy-egy gyerekért érte jön az édesanyja — mondja Jaykuly Lajos, a játékterem vezetője. — Rendben, normálisan ját­szanak, s szerintem sokkal jobb, hogy itt költik el a zsebpénzt, mint ha, teszem azt italra költenék. . Hogy mennyi ez a zseb­pénz? Nehéz lenne megmon­dani, van akinek heti ötvenes, de olyat is ismerek, aki egy- egy hét végére kétezret kap a papától. Mit kezdjen, szegény gyerek ennyi pénzzel...? Nézzünk néhány véleményt az érintettek köréből! Szabó Istvánná házfelügye­lő: — Amióta beindult a játék terem valamivel több gondom van, mert ugye, a . gyerekek bejönnek az épületbe liftezni, kicsavarnak egy-egy körtét, mondtam is a fiatalembernek jobban nézzen rájuk, s gyak­rabban takarítson. Nándori Ferencné, a Csiz­madia úti Általános Iskola igazgatója: — Azoknál a gyerekeknél veszélyes a játékterem, akik­nél egyébként is baj van a magatartással, a szorgalom­mal. S akiknél otthon mindent megoldanak azzal, hogy pénzt adnak a gyereknek, aztán költse, amire akarja... A 226 gyereknek maximum egy tizedével van sok bajuk, bi­zony ők eleinte még az órá­ról is megszöktek egy-egy játékra, aztán mi is szigo­e-------------------------------------­r úbban vettük a dolgot Be­széltünk a szülőkkel, s gyak­rabban ellenőrizzünk itt a szomszédos, öblösüveggyár melletti játékteremben. Jó lenne, ha a 14 éven aluli gye­rekek számára korlátoznák a látogatást, amíg a tanítás tart. A gyerekeknek szükségük van a játékra, az elektronikára, de vigyázni kell, nehogy ál­dozataivá váljanak. Király Mihály rendőr fő­hadnagy, a Nógrád megyei Rendőrkapitányság ifjúság- védelmi főelőadója: — Sondunk inkább a presszós játékautomatákkal van, ott ugyanis néhány lé­pésre ott az italospult, , s könnyen a gyerek kezébe „vándorol” a féldecis pohár. Az egyik faluban a plébániá­ról loptak pénzt a gyerekek, hogy tudjanak játszani az automatán. Egyébként, konk­rét játéktermi bejelentés még nem érkezett hozzánk, vi­szont eddig is gyakran ellen­őriztük e helyiségeket, s a jövőben is gyakrabban be­benézünk. ... újabb küldöttség érke­zik a sztratoszférából Hirte­len megnyomom a gombokat, s már repülnek is a Iövegek. Tratratra... aztán ütemes sípjel szakítja félDe ezt a re­mek sorozatot. Osztönszerűen nyúlok a zsebembe a tízesért, de valami azt súgja: itt kéne abbahagyni. Igen, itt kell abbahagyni. 1 Tanka László | NÓGRÁD - 1984, április 20., péntek ___ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom